Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
.MfG > M 1986, AUGUSZTUS 16., SZOMBAT A kevesebbe! kel! gazdálkodni Takarékoskodni a költségekkel Hogyan szokott egy átlagos magyar család takarékoskodni? Miként csökkentheti a kiadásait? Manapság jóformán mindenki kimerítő választ tud adni erre a kérdésre. Kezdetben csak ritkábban vásárolunk ruhát, divatcikkeket, s néhány nem feltétlenül szükséges szolgáltatásról mondunk le. Egyre alaposabban megszűrjük a polcunkra kerülő új könyveket, lemezeket. Később áttanulmányozzuk a diétás ételrecepteket, s aki soha nem tudta, hogyan néz ki egy disznó egészben, az is megtanulja, melyik a vágóállatok legolcsóbb része. S ha mindezzel még mindig nem tudjuk családi költségvetésünket egyensúlyba hozni, kénytelenek vagyunk az utazásról, nyaralásról is lemondani. Takarékoskodásunkat nép- gazdasági szinten nehéz erre a közérthető konyhanyelvre lefordítani. Sűrűn emlegetjük ugyan egy ideje, hogy igen fontos az energiával, a nyersanyaggal, a természeti kincseinkkel spórolni. Tudjuk — sajnos főként csak elméletben —, hogy nem szabad az emberi energiát, tudást, a munkaidőt és egyáltalán az időt eem pazarolni. Ám némi zavar jelei tapasztalhatók, amikor már közkiadásainkkal kell takarékoskodni. Késéssel érkezik Az elmúlt félév során ezt a «avart észlelhettük a tanácsoknál. Hiszen elkészültek az új tanácsi gazdálkodás sajátosságaira épülő tervek, s a tanácsok önállóságukat szép és hasznos célok megvalósítására akarták felhasználni. Hamar kiderült azonban, hogy . az önálló tanácsi gazdálkodás nem független a népgazdaság általános helyzetétől, mert a vártnál kisebb mértékben és késedelmesen érkeztek csak ez úgynevezett megosztott bevételek. Elméletben persze mindenki tisztában van vele, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Tudjuk, hogy Idén az állami költségvetés helyzete a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. A vállalatok. jövedelemtermelő képes- eége, hatékonysága elmaradt a várakozástól. S így az állami költségvetési bevételek' s a vállalati nyereségből származó tanácsi bevételek is kevesebbek a tervezettnél. Gyakorlatban azonban nem köny- nyű eldönteni, a kevesebbel hogyan gazdálkodjunk. A családi takarékossági recept szerint mondjunk le először a nagyobb értékű fogyasztási cikkek vásárlásáról, azaz a beruházásokról, vagy válasz- szűk inkább a költségtakarékosságot, azaz a zsíros kenyeret? A Pénzügyminisztérium illetékeseit, Tóth László osztály- vezetőt és Szántó Gergely főosztályvezető-helyettest arról kérdeztük, hogyan lehet hosz- szú távon tervezni, az önállóság lehetőségeivel élni, ha nem garantáltak mindehhez a pénzügyi feltételek. — Tapasztalatunk szerint — kezdi Szántó Gergely — az új tanácsi gazdálkodás feltételeinek alapos ismerete néhol hiányzott, s ez bizonytalanságot okozott. Tagadhatatlan, hogy a vállalatok és szövetkezetek városi és községi hozzájárulása — röviden vkh —, valamint a béradó a vártnál lassabb ütemben érkezik a közös kasszába. Ám a késedelmet az állami támogatás korábbi átutalásával ellensúlyoztuk. Azzal azonban, hogy a vállalatoktól és szövetkezetektől érkező megosztott bevételek nem pontosan hó elején érkeznek, amint azt megkövetelnék a tanácsi kifizetések, sokan nem számoltak, pedig mi előre jeleztük a befizetési rendet. — Csupán arról lenne szó tehát, hogy a nem egyenletesen érkező összegek okoznak átmeneti fizetésképtelenséget, s ezeket a periódusokat kell áthidalni a tanácsoknak? — Azt mindenképpen tudomásul kell venni — veszi át a szót Tóth László —, hogy nem a naptárhoz és a fizetési kötelezettségekhez igazodva kapják a tanácsok ezeket a bevételeket. Az idei évben azonban — s a jelek szerint még jövőre is — az elosztható vkh és béradó összességében is kevesebb lesz. Országos szinten az összes tanácsi bevételeknél mintegy 3—4 százalékos költségvetési kiesésre számíthatunk. Ez azonban nem olyan hatalmas összeg, hogy megbénítsa a tanácsok munkáját.- — Lehet, az éves mérlegnél majd bebizonyosul, hogy a kiesés csupán néhány százalék. Ám ilyenkor év közben minden tanácsnál komoly fennakadást okoz, ha nem érkezik meg a várva várt'pár százezer, illetve néhány millió forint. Különösen Pest megyében az agglomerációs övezetben, ahol a fejlesztések az alapvető közműhálózat és intézményi ellátottság megteremtésére irányulnak, ahol sok helyen még hiányzik az egészséges ivóvíz, az út, az iskola, ahol a népesség még most is állandóan növekszik és azokat a fejlesztéseket megtakarítani nem lehet. A meglévő intézményeket folyamatosan működtetni kell, a kivitelezők sem veszik jó néven, ha adósok maradnak az esedékes számla kifizetésével. Milyen módon teremthetik elő az önálló tanácsok a •hiányzó fedezetet? Kamatmentes előleg — Az OTP folyósíthat számukra kamatmentes gazdálkodási előleget — mondja Szántó Gergely. — Ha ezzel a pénzzel jól gazdálkodnak és nem feltétlenül fél évre, hanem, ha lehet, csak néhány hónapra adják az igénylőknek, akkor áthidalhatja a nehézségeket. A megyei tanácsok számára átutaltuk az állami támogatás ez évre járó összegének majd háromnegyed részét, hogy pótoljuk a vkh-ból és béradóból származó elmaradásokat. A gazdálkodási tartalékhoz is hozzányúlhatnak ilyen esetben és építhetnek a saját érdekeltségi bevételeikre. Végső esetben még rendelkezésükre áll a rövid- és középlejáratú hitel, s ha ez sem elegendő, nincs más hátra, a kiadásokat kell csökkenteni, azaz takarékoskodni kell. , — Pest megyében a második félévre sem volt elég a megyei OTP-nél lévő gazdálkodási előlegkeret, sokaknak csak borsos kamattal járó rövid lejáratú hitelt tudtak nyújtani. A céltámogatásra Csapatoknál és intézetekben A leszerelek búcsúztatása A Magyar Néphadsereg csapatainál és intézeteinél bensőséges ünnepségeken búcsúztatták pénteken azokat a sorkatonákat, akik 18 hónappal ezelőtt kezdték meg a haza fegyveres szolgálatát. Leszereltek az egyetemekre korábban felvett fiatalemberek is, akik egy esztendős katonaidő eltelte után szeptemberben kezdik meg tanulmányaikat a különböző felsőfokú tanintézetekben. szánható megyei kontingensek is jóval elmaradtak az igények mellett. Ezzel együtt igen nehéz elfogadni a takarékossági kényszert olyan területen, ahol nagyon indokoltak a fejlesztések. — Pedig a pénzszűke érvényesül nemcsak a termelő szférában, hanem a költség- vetési szerveknél is — veszi át a szót Tóth László. — Az önálló gazdálkodás körébe azonban az is beletartozik, hogy a helyi testület maga döntse el, számára mi a legfontosabb, az elsődleges, Egy beruházást lehet lassítani, ha fontossága miatt leállítani nem szabad. De alkalmasint spórolhatnak a költségeken is. Nemcsak a beruházások költségeit értem ez alatt, hanem a működését is, amellyel eddig nem volt divat takarékoskodni. Ma már célszerű megtalálni azokat a gazdálkodási lehetőségeket, amelyek olcsóbbá teszik az intézmények fenntartását. Tudomásul kell venni — A tanácsoknak tehát tudomásul kell venniük, hogy kevesebből is lehet jól gazdálkodni? — Nem feltétlenül kevesebből — igazít ki Szántó Gergely. — Igaz ugyan, hogy csökken a szabályozott bevételekből származó összeg, nőhetnek azonban a saját, érdekeltségi bevételek, s ezen felül is vállalkozhatnak a tanácsok, forgathatják a szabad pénzeszközöket. Néhány helyen már van rá példa, hogy kötvénykibocsátással, tombolajegyek forgalomba hozásával, s a lakosság megnyerésének más módjával próbálják kiegészíteni a fejlesztéshez szükséges fedezetet. De arra is van mód. hogy társulásban vegyenek részt, s a vállalkozó partnertől a nyereségből tőkéjük arányában részesedjenek. Annyi mindenesetre bizonyos, az első félév nem volt elegendő átállni, megszokni az új gazdálkodási feltételeket, az átmeneti hitelkonstrukció szerepét. A népgazdaság pillanatnyi helyzete azonban minden tanácsot arra kényszerit, hogjt* a gazdálkodási önállóságot, ha kell a szigorú takarékosságot nagyon komolyan vegye. S hogy ki mivel takarékoskodik? Azt már helyben az alapellátás szinten tartása és a fejlesztési igények összevetése után kell eldönteni. Ügy látszik, ebben áll manapság a tanácsok önállósága. Ahogy — a példánál maradva — a család is választhat: az utazásról mond-e le vagy a jobb falatokról? Márvány! Ágnes Koszorúzás Születésének 90. évfordulója alkalmából megkoszorúzták Haász Árpád jogász, közgazdász sírját pénteken Budapesten, a Mező Imre úti temetőben. A magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségének sírjára az MSZMP Budapesti Bizottságának, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének képviselői, valamint családjának tagjai helyezték el a megemlékezés és tisztelet virágait. Alagi találmány Csatornajavítás Hazánkban és több más európai országban már sikerrel alkalmazzák a Magyar Tudományos Akadémia természet- tudományi kutatólaboratóriumai, valamint az Alagi Állami Tangazdaság Superaqua elnevezésű közös szolgálati találmányát. A módszert — amellyel a hibás föld alatti csatornákat az útburkolat bontása nélkül rendkívül rövid idő alatt ki lehet javítani — Szinte valamennyi szocialista és 18 nyugati országban szabadalmaztatták. Az eljárás során a javítandó, repedezett, töredezett falú csatornaszakaszt lezárják, s a benne levő folyadékot kiszivattyúzzák. Ezt követően a csövet egy tartálykocsiból az akna nyílásán át speciális, a víznél sűrűbb vegyszerrel feltöltik. A vegyszer a cső repedésein kiáramlik és megtölti a csatorna üregeit, be- áramlik a talajjáratokba. Ekkor a csőben maradó vegyszert a tartálykocsiba visszaszívatják. A következő műveletben más összetételű oldatot juttatnak a csőbe, amely 30—60 perc alatt megszilárdítja a csatorna üregeiben és a cső repedéseiben, lyukaiban maradt további vegyületet. A két készítmény kémiai reakciójának létrejöttével á csövek repedéseit és hibás illesztőkéit szilárd, vízzárt védőréteg veszi körül. A föld alatti csatornahálózatok hibáinak hagyományos javítása több hetet vagy hónapot vesz igénybe. A vegyszeres csatornajavítással egy nap alatt két tartálykocsi vegyszert felhasználva 50—200 méter hosszú Csatornát is ki lehet javítani. A módszer olcsó: költsége a hagyományos javításénak 50—70 százaléka. Az Alagi Állami Tangazdaság Superaqua főmérnökségének a szakemberei ezzel az eljárással hazánkban és külföldön eddig 200 kilométer hosz- szúságú hibás csatornát javítottak meg. Ausztriában két esztendeje Superaqua Austria néven közös vállalatot alapítottak. A magyar találmányt sikerrel alkalmazák egyebek között Bécsben, Linzben, Kor- neuburgban és Varsóban. A HÉT HÍRE ALMABAJ © Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa a szövetkezeti jogszabályok korszerűsítésének elveit vitatta meg. $ Megnyílt Szarvason a Tessedik Sámuel mezőgazdasági nyári egyetem. Q Külföldön tevékenykedő magyar egyesületek vezetőinek háromnapos találkozóját rendezték meg Budapesten. 0 Békéscsaba adott otthont a Magyar Könyvtárosok Egyesülete vándorgyűlésének. # A hét híre az is, hogy Nagy- kálló volt a helyszíne a téli alma kártevők elleni védelméről szervezett bemutatónak. Szép emlékezetű Nagyváthy János 1821-ben megjelent könyvében nyolc olyan fajtát sorol fel kitermesztett különlegességként — közte a citrom-, az arany bőr-, a zöld- bélű anaszász almát —, amelyek még a kor pomológiai kitűnőségeinek tartott Mayer és Christ műveiben sem szerepelnek, mivel annyira friss eredményei voltak a hazai gy ümöl cs kertészked és nek. Ami azt illeti, ilyesmivel manapság nem büszkélkedhetünk. Sőt! Némelykor már- már úgy látszott, oktalan gazda az, aki almáskertet tart, művel. Kell? Nem kell? Voltak, vannak, akik váltig állítják, termeljük csak, tág a piaca. Mások esküdöztek, es- küdöznek, más minőség, más fajta a vevő igénye, mint amivel előállunk. Azoknak sem kicsiny a tábora, akik legyintenek, legjobb esetben sűrítménynek való gyümölcsöt érdemes termeszteni. Velük szemben azokat leljük, akik meg széttárt karokkal kérdik, sűrítmény, ugyan, kinek kell... A kelleténél sokkal több az okos ember az alma, az almáskertek körül, miközben csendben — bár olykor országos riadalmakat keltve egy-egy almás gépekkel való kipusztításával — zsugorodott, feÜgóVödlk á termőterület. A .megyében 1982 óta mind kisebb szám jelzi az almások kiterjedését, a veszteség félezer hektár. Sok munkát igénylő, némely dologra nagyon is kényes gyümölcs, fa ez. Igaz, hárommilliárd forint közelébe kúszott kivitelének értéke, az exnortban nagyobb a súlya, mint a borjú- és a marhahús eladásának! Egykönnyen nem lehet tehát feladni a vele való foglalkozást — mert akkor arra is választ kell lelni, mi más kerülhet a helyébe a külkereskedelmi mérlegben —, mégis, az almabaj: sokféle baj. Nemcsak kártevők okozta, hanem kapkodás okozta bajokkal is szembenézhetünk. Mert a kell, nem kell viták, a költségek emelkedése, az átvétel akadozása elbizonytalanítottak a termel-ket. A piaci termelői átlagár hosszú esztendők óta meglepően távol van — felfelé — az állami termelői átlagártól. Több mint a kétszerese annak! Talán ez is magyarázat termelői, felvásárlói, kül- és belkereskedői magatartások, visszakozások, kölcsönös szerződésszegések, valamint ültetvényfelszámolásig eljutó elkeseredések ellentmondásos világának miértjeire. Nemcsak a termőterület csökkenése a gond a megyében, hanem az szintén, hogy 1981 óta — 1983-at kivéve — folyamatosan kisebbedik az egy hektárra számított termésátlag, ráadásul az indokoltnál — az elfogadhatónál — nagyobbak az ingadozások az almaszüret egy-egy évre jutó — és egy hektárra osztott — átlagai között. Ami az üzemeken belüli termesztéstechnológiai és költséggazdálkodási feszültségekre -utal. Ami akkor is igaz, ha tudjuk, a megyében minden száz kilogramm almából ötvenet a háztáji és kisegítő gazdaságokban szüretelnek le a fákról. Az egyre öregebb fákról. A szakemberek szerint ugyanis az alma körüli cirkuszok miatt a szórványgyümölcsösökben érzékelhetően megritkulnak az új telepítésű almafák. Ritkulnak, közben meg másfél évtized alatt — 1970 és 1985 között —. háromszorosára nőtt mind a bolti, mind a piaci ár! A megye, az országos termésmennyiségnek öt, öt és fél százalékát adja, de az itteni almáskertek fővároshoz való közelsége megemeli az ellátási szerepet. Az almabaj azonban a megyében sem korlátozódik a kártevőkre, amikből, sajnos, egyre több bukkan fel, hanem magába foglalja azt a nagyon bizonytalan gazdálkodási környezetet is, amelyről a gyümölcs nem, a gazda azonban nagyon is tud. Az egy lakosra vetített almatermés alapján hazánk vitathatatlanul világelső — kétszeresét szüreteljük le, mint az utánunk következő Svájc, Franciaország —, de az össztermelésnek így is csupán a két és fél százalékát adjuk. Ehhez képest az almabajokat kerítő, köritő okoskodásainkkal világcsúcstartók lehetünk. Mészáros Ottó A leszerelő ünnepségeken — a hagyományokhoz hűen — szinte valamennyi helyőrségben megjelentek a területileg illetékes párt-, állami és társadalmi szervek, valamint a csapatzászlót adományozó üzemek és vállalatok képviselői. A parancsnokok a leszerelők- nek átadták a szocialista ver senymozgalomban elért eredményeik alapján őket megillető címeket, jutalmakat, előléptetéseket. A ugusztus végén kollégáink egy része még szabadságon van, de a legtöbben már túl a nyaraláson, kip.ienve, barnára sülve kopogunk irodánk ajtaján. Sóhajtva ugyan, de azért örömmel nézünk körbe az Öltözőben, simogatjuk meg átmenetileg elhagyott asztalunkat vagy munkagépünket. S lassanként újra belerázódunk a munkába. Lassanként? Ott, ahol jól szervezték meg a munkát, erre nincs idő. A pénteken még szabadságon lévőknek hétfőn már tudniuk kell, hogy mit, mikorra kívánnak meg tőlük, s a teendőknek épp ezért nyomban neki kell látniuk. Kipihenve, megfiatalodva dolgozhatunk tehát kedden, szerdán, a lelkesebbek még csütörtökön is, de az 6 kedvük is alábbhagy péntekre. Mert — ki tudja, mi okból? — péntek délután még mindig az a szokás, hogy otthagyunk csapot-papot és sietünk vakációzni. Csábít erre a kánikula, a 25 fokos Balaton. De vajon mibe kerül nekünk ez a kis lazítás? Nem akarok és ezért nem PIHEN0PENTEK? is fogok számokkal példálózni, hogy egy kieső óra hány millió forint. Hiszen magam is ismerem a választ: a kieső órákat nem a péntek délutánok, hanem az anyaghiánnyal küszködő hétköznapok okozzák. S azt is tudom, könnyebb egy adminisztratív intézkedést hozni — hogy a hét ötödik napján két óra után se ki, se be a kapun —, mint okos szervezéssel. menedzser típusú vezetéssel megteremteni a munka feltételeit. Akkor mégis miért szólok arról ismét, amit előttem már annyiszor elmondtak? Mert az idén még húsz péntek lesz. És előtte húsz csütörtök. Tehát még kétszer húsz alkalom arra, hogy bebizonyítsuk, nem a levegőbe beszélünk. Az elmúlt hónapokban több frás is foglalkozott lapunkban a legkülönfélébb megközelítésekből a munkafegyelemmel. Jó és rossz példákat mutattak be a riportok. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatnál, a Pestvidéki Gépgyárban hallgattuk meg a vezetőket és dolgozókat. Leírtuk, hogy mitől nőnek a törtnapi hiányzások — ellen- súlyozására beszámolhattunk arról, hogy júliustól a megye tanácsaiban, takarékpénztáraiban és egyes postafiókokban hétfőn tovább fogadják az embereket. Megismerhettük azt, milyen előnyök származnak a termelővállalatoknál is a rugalmas munkaidőből, és írtunk arról, hogy a jövőben az MTESZ is lehetőség szerint munkaidő után tartja a rendezvényeit. Nem történt még meg, de szándékunkban áll felidézni, hogy milyen hatással vannak a kisv-^lalkozások a munka- fegyelemre, és konkrét példákkal alátámasztani vagy megcáfolni azt a feltételezést. hogy egyértelműen lazítanák azt. E gy téma, amit ezer szempontból lehet megvitatni, s mégis mindig akad, aki újabbakat sorakoztat fel. A kiindulási alap azonban csak egy lehet: há céljainkat komolyan vesszük, és feladatainkat pontosan teljesíteni akarjuk, javítani kell a munkamorálon. Nálunk nincs semmi baj — mondta egv üzemvezető ismerősöm —, hiszen egyetlen fegyelmi határozatot sem hoztunk az elmúlt évben, és egyetlen géptörésre sem került sor. Valóban, minden rendben van náluk? A vétkesek helyett nem lehetne inkább a mérce az, hogy mennyiben maradtak el eredményeik a lehetőségektől? Augusztus végén, a szabadságok után mindenki igyekszik többé-kevésbé tiszta lappal indulni munkahelyén. S ez jó alkalom arra, hogy elhatározzuk, nem tesszük le péntek délben a félig kész munkadarabot, hanem előbb igenis befejezzük, mert csak így tudunk nyugodt szívvel víkendezni. EI. E. ( 4 4
