Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA .XXX. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1986. JÚLIUS 7., HÉTFŐ Abonyi zenekar a rostocki fesztiválon Örömkeltő tánccal, muzsikával Ki ne találkozott volna már kínnal, keservvel klim- pírozó gyerekekkel? Bizony néha a szülői önkény ve­zérli a drága magzatot a hangszer mellé. Mintha ilyen­kor a gondos anyuka revánsot venne a múlttól, mert neki annak idején nem lehetett zongorája. Ézzel a módszerrel van, aki egy életre megutálja a muzsikát. Szerencsére jóval többen vannak azok a jó hallású, fejlett ritmusérzékű,' ízig-vé- rig muzikális lányok, fiúk, akik kedvvel ismerkednek vá­lasztott hangszerükkel. Nem bliccelik el a gyakorlás oly­kor unalmas és fárasztó óráit, rendszeresen megjelen­nek a zeneiskolában. Tudásuk gyarapodván egyre inkább a •zene művelőivé válnak ma­guk is, felismerik a tanulás célját, megismerik az együtt muzsikálás örömét.' A juniáiis fakupája Ilyen fiatalokkal találkoz­tunk Abonyban a minap, ám aki e sorok olvastán szeretne a nyomukba eredni, legjobb, ha Rostockig meg sem áll, mert jelenleg éppen ott lép­nek fel a fúvószenekarok ke­leti-tengeri Európa-fesztiv ál­ján. Nagy megtiszteltetés ez, hiszen hazánk színeit egyedül ők képviselik, mint ahogy a tavasszal az NSZK-ban az egész szocialista tábor egye­düli meghívottjaiként vettek részt egy nemzetközi bemu­tatkozáson. Mielőtt elindultak, nyilvá­nos főpróbán vettek búcsút legkedvesebb közönségüktől; a szülőktől, rokonoktól, bará­toktól, tanároktól, iskolatár­saktól. Azon a szép nyárestén a siker izzó légköre töltötte be a termet a Somogyi isko­lában. Szűnni nem akaró ová­ció honorálta a szabadon vá­lasztott és a kötelező prog­ramot, amelyet kiválóan adott elő a fúvószenekar, bekap­csolva show-műsorába a ma- jorettcsoport bájos leány­káit is. Nagy Gábor, az alberiirsai nagyközségi pártbizottság tit­kára ezt a>z alkalmat hasz­nálta fel* arra, hogy átadja a településen nemrég rendezett juniáiis legnépszerűbb szerep­lőinek járó remekbe faragott fakupát, Mezősi Aranka mun­káját. Ez a mozzanat reme­kül jelképezte, hogy az abo­nyi csapat otthon van a von­záskörzetben is. ahol számon tartják, szereplési alkalmat adnak neki, és érdeme szerint megbecsülik. Sikert sikerre Amíg a gyerekek az abonyi művelődési ház. emeleti nagy­termében a szülői munkakö­zösség által a terülj asztal­kámra varázsolt finom fala­tokat habzsolták, az aláttuk levő földszinti klubszobában a felnőttek magvas beszélgetést folytattak. Rémálom Hosszú emésztődés után megvontam a Mundial mérlegét. Nekem legin­kább a kamerajátékosok tetszettek, akik adandó al­kalommal rögvest becser­készték és szinte testközel­be hozták a lelátó szebb­nél szebb lányait. Még az­nap szörnyű álmom volt: a 3-as csatornán női tor­nászviadalt közvetítettek, a kamera a nézők között pásztázott, s hosszan tér­képezte Bier Lajos faková­csot, kidülledő szemeit, csapzott haját, borostás ál­lát, loncsos bajuszát, s a szája szélén megülő sörha­bot. Huh! Podmaniczki István, a vá­rosi pártbizottság titkára, dr. Lakos László, a kerület or­szággyűlési képviselője, Jakab Béla, a megyei tanács műve­lődési osztályának helyettes vezetője, helybeli és környék­beli termelőszövetkezeti funk­cionáriusok csevegtek a házi­gazdákkal. Tarkó Sándor tanácselnök üdvözlő mondatai után az est főszereplőinek patrónusa, Varga György, az abonyi ze­neiskola igazgatója, a fúvósok művészeti vezetője ismertette eddigi pályafutásukat és to­vábbi terveiket. Amit a kül­földi vendégszereplésre ki­adott többnyelvű, színes fel­vételekkel gazdagon illuszt­rált tájékoztatófüzetből is megtudhatunk, azt vázolta a direktor. Nevezetesen az 1965- ben alakult zenekar 1979-es továbbfejlesztését említette, amikor maga vette át a ve­zénylést, a koncertzenekari program bemutatásának igé­nyét, az 1984-ben hozzájuk csatlakozott majorettcsoport eredményes működését. Az ötvenöt tagú zenekar és a 25 fős táncosoport a Bihari János Zeneiskola, a Gyulai Gaál Miklós Zenei Általános Iskola és a József Attila Ne­velőotthon 12—16 év közötti növendékeiből kovácsolódott sikert sikerre halmozó, nem­zetközileg számon tartott együttessé, amelyet elhalmoz­nak külföldi meghívásokkal. (Jövőre várhatóan Belgiumba is eljutnak.) A többszörösen kitüntetett együttest az abonyiak, a ceg­lédiek és a vonzáskörzet tele­püléseinek szeretete és féltő gondoskodása veszi körül. Éneikül nem is létezhetnének, hiszen nincs az az iskolai költségvetés, amely ilyen — szinte profi színvonalú — szerepléssorozatot fedezni tudna. Az abonyi termelőszö­vetkezetek, más munkahelyek eddi/g is többször a pénztár­cájukba nyúltak, amikor fel kellett ruházni a fiúkat, lá­nyokat, fedezni kellett a mind tetemesebb szállítási költsége­ket és még sok másféle nél­külözhetetlen kiadást. Áldozatok árán A mindennapi élet azonban megmutatta, hogy még a mos­taninál is szélesebb bázisra kell alapozniuk működésüket. A sikerek megtartása, jó hí­rük öregbítése sok kötelezett­séggel jár, s bizony a nem­zetközi porondon — bármi­lyen szerények is az abonyi igények — csak áldozatok árán tudják megállni a helyü­ket. Varga direktor rokon­szenves szerénységgel előadott kérését fejezte ká, amikor to­vábbi és miég szélesebb körű támogatást kért a jelenlevők­től. Egy-egy kifizetendő számla átvállalásával, u taztat ássál, hanigszerfuvairoziással sokat lendíthetnek a sorsúikon. Az együttes cserébe szívesen vállal önzetlenül fellépéseket akár a legkisebb települése­ken vagy munkahelyeken is. Ők ezzel tudják viszonozni, amit kapnak, tisztán sugárzó, mosolygós gyermektefcinitettel, örömkeltő tánccal, muzsiká­val. Tamasi Tamás Óvodákba jár a brigád A tanév végével megkezdődtek az iskolákban és az óvodák­ban a festési, felújítási munkák. A Cegléd és Környéke Épí­tőipari Szövetkezet festőbrigádja — képünkön — a Földváry Károly Iskolában festi a tantermeket. (Apáti-Tóth Sándor fel­vétele) Elnöki ígéret után Megnyílik a bolt A tanácstagi beszámolók be­fejeződtek. Kisebb-nagyobb sikerek, szép és kevésbé szép eredmények, elégedettség, elé­gedetlenség, kérések, javasla­tok hangzottak el a körzetek­ben. A 19-es körzet beszámoló­ján Fekete Antal tanácselnök is részt vett. A lakosok tőle kaptak tájékoztatást az eddi­gi városi eredményekről és az ötéves terv célkitűzéséről. A megjelentek közül többen *zót kértek. Sok ember panaszko­dott. hogy a Deák téren levő élelmiszerboltot bezárták, pe­dig igen nagy szükség van rá, mert a 19-es körzetben elég sok idős, fájós lábú em­ber él, akik a többi lakossal együtt nagyon igényelték a kis boltot. A tanácselnök ígé­retet tett, hogy mindent megtesz a bolt megnyitása ér­dekében. Az ígéretből valóság lett. Várhatóan augusztus 1-én megnyílik a kis bolt. Egy fiatalasszony vállalta, bogy a boltot megnyitják, és szeret­né a lakosság igényeit a leg- megfelelőbben kielégíteni. Ferenczvári Tiborné Gyere be, rózsám Július 13-án 19 órakor kez­dődik a Gyere be, rózsám... című magyarnóta-műsor. A ceglédi színházteremben fel­lépnek: Kovács Apollónia. Bujtor Imre, Urbán Katalin. Máté Ottilia és Tárnái Kiss László. Cigányok a közéletben Csak abban bíznak, aki dolgozik A közelmúltban tartotta Nagykőrösön kihelyezett ülé­sét a Pest Megyei Tanács ci­gányügyi koordinációs bizott­sága. Két napirendi' pontja közül az élső a cigány lakos­ság közéleti szereplésének és etnikumi képviseletének lehe­tőségeit tárgyalta. A másik napirendi pont pedig a foglal­koztatás helyzetét taglalt«. -E két témakör szoros összefüg­géseire világított rá Bódis Ró­zsa, a HNF megyei bizottsá­gának főelőadója. Elmondta, hogy a kisebbsé­gi etnikum képviseletének és közéleti tevékenységének elő­segítésére ajánlásokat is tett Kerékpárral a világban Nyereg alatt puhított tantárgy a népfront korábbi intézkedé­si terve, például azzal, hogy szorgalmazza a ciigány folk­lór gyakorlását, a -művelődési igény felélesztését, felébresz­tését, s a rétegklubok, alapítá­sát, a meglévők hatékonyabb működését. Ugj^anakkőr tény, hogy a közéletbe való bevonás leg­jobb lehetőségei a munkahe­lyeken adódnak, ha a kisebb­ség minél több tagja beillesz­kedett, elfogadta a helyi kö­vetelményeket, normákat. Be­bizonyosodott, hogy a rend­szeresen dolgozó cigányok él­vezik a munkáltatójuk és munkatársaik bizalmát, s ez a jó légkör már kedvezően befolyásolhatja a közéleti te­vékenység iránti kedvet, ér­deklődést. Ezt az igazságot nagysze­rűen példázzák a ceglédi ta­pasztalatok. A város munka­helyi brigád-mozgalmában ti­zenkilenc cigány , származású ember vesz részt, egyik-ük bri­gádvezető, hármójuk helyet­tes. Ezek az emberek rendsze­resen r-ész-t vesznek a bri-gád- gyűl-éseken, kirándulásokon, esetenként a közös kulturális tevékenységbe is bekapcsolód­nak. A ceglédi munkahelyeken dolgozó cigány származású munkások közül hárman .párttagok, tizenegyen szak- szervezeti tagok — hárman főbizalmiak —, nyo-lcan KISZ- -tagok. Igaz, hogy ezek a szá­mok nem éppen impozánsak a kisebbségi réteg teljes lét­számához viszonyítva, de bi­zonyítják, hogy igenis lehet­séges a cigány származású embereket is bevonni a köz­életi tevékenységbe, ha már stabil dolgozókká váltak, s ehhez kell megadni nekik minden segítséget. S hogy a beilleszkedéshez nyújtott segítségadásban hol tartunk megyénkben, arról álljon itt egy idézet Bódis Ró­zsától: „Megyénk kilencszázötven- négyezer-négyszázhuszonki- lenc lakosából huszonötezer- nyolcszáztizennyolc személy cigány származású. Ennek az etnikumi csoportnak a társa­dalmi beilleszkedését csak együttesen lehet megoldani. Ezt tudva minden társadalmi és tömegszervezet, s a hatósá­gok az utóbbi időben nagyobb figyelmet fordítottak a beil­leszkedést segítő feladatok megoldására. A másfél évti­zeddel ezelőttihez képest terv­szerűbb és folyamatosabb lett a munka e területen.” Aszódi László Antal Műszaki okok miatt A Rákóczi úti Áfész-ABC ajtaján nagy-papírlap hirdeti: június 30-tól műszaki okok miatt zárva. Műszaki, techni­kai okokat a mai gyakorlat­ban többnyire a színházak tesznek közzé, leplezve, hogy az előadások iránt a kutya sem érdeklődik. A főképp élelmiszereket kínáló bolt esetében erről aligha lehet szó, épp ezért rejtélyes a meg­fogalmazás. Kérdésünkkel Hável Gábort, a Dél-Pest Megyei Áf-ész főosztályvezető­jét kerestük fel: — Hogyan értelmezzük a közleményt? — A raktárak kivételével teljesen átrendezzük az üzle­tet. Az ajtótól kezdve a hű­tőtechnikai berendezéseken át az üvegvisszaváltó helyig. Rendkívül rossz a bolt belső fölépítése, föltétlenül érdemes lenne a hajdani tervezőnek kipróbálnia, hogy mit csinált. Mondjuk, egy esztendeig dol­gozhatna itt a szokásos 3— 3500 forintos bérért* — Milyen lesz az új üzlet? — Valamivel növekszik a bemutatási terület, más hely­re kerülnek a gondolák és a pénztárak, áttekinthető útvo­nalat jelölünk ki a vásárlók­nak, csökkentjük á csoporto­sulása gócok számát. — Ezzel párhuzamosan fo­lyik a leltár is? — Sajnos, átadási leltár. Nincs szerencsénk ezzel a bolttal, az idei első félévet 300 ezer forintos ieltárhdány- nyal zárta. De ez nem az első eset. _ Ha csupán az elmúlt másfél .esztendőt veszem, 600 ezer forintra tehető a hiány. ■ Ennek egyik oka, hogy zsú­folt és teljesen ellenőrizhetet­len a boltbelső. A mostani átalakítással megpróbálunk javítani a helyzeten. És ki­cserélődik a személyzet na­gyobbik része is. — Mennyi pénzt visznek el a munkálatok? — 250—300 ezer forintos ki­eséssel számolunk a kéthetes leállás során. — or ISSN 0133—2600 (Caglédl Hírlap) miszerint ennek legalább fe­lét valamilyen tejtermékben kell felvenni. — A seritalnak csak a táborveréskor van lét- jogosultsága — vallja —, ak­kor is legfeljebb egy üveggel. Az előbb már szó eseti a túrák megörökítéséről. Tudni kell hozzá, nem valami világ­sztár masinát, mindössze a szovjet Zenit fényképezőgépet tartja ehhez megfelelő úti- társnak. Nem is az elsőt... A tíz éve alatt a harmadikat „fogyasztja”, s akárhányszor új vásárlására kényszerül, mindig ehhez a márkához ra­gaszkodik. — Megbízható ma- sina,. s ez a lényeg — állítja. Tíz esztendő, tíz világ. 1976 Lengyelország. 1977 — a csúcs,-2500 kilométer, Erdély­ben. 1978 — autókísérettel Olaszországba karikáztak. 1979 — belföldi túra, Zala, Őrség volt az úticél. 1980 — Jugoszlávia, Bulgária hatá­ráig, hogy a következő eszten­dőben a Fekete-tengerig jus­sanak, igaz, némi vonatozás­sal, hiszen azok az utak nem alkalmasak a finom kerékpár számára. 1982 — Lipcsében jártak, a Moldva völgyén át. 1983-ban otthon maradt a bi­cikli, Görögországot gyalog járták be. 1984 — az országos kéktúrát teljesítik, s tavaly a Magas-Tátrában jártak. — Az idén sem maradunk itthon —■ mondja megfontol­tan Kiss István. Gyalogtúra meg a vonat lesz összekom­binálva. s az Alpokat, Olasz­országot nézzük meg. Sok sikert, újabb élménye­ket! Ballai Ottó érdekesen alakul a társaság összetétele is. — Az valahogy mindig úgy adódik, hogy jó szerelő is akad közöttünk. Nem mon­dom, kisebb javításokkal én is meg-róbálkozom, de egy váltós agyat szétszedni, ahhoz már több kell a kerékpározás szereteténél. A túrát előbb meg kell szervezni. Kiss Istvánnak eb­ben könnyű a dolga. 1970 óta a dabasi gimnáziumban tanít, akár jelenlegi, akár végzett tanítványai közül mindig van­nak, akiket rá lehet venni a pedáltaposásra. Utóbbiakat valamivel nagyobb kitartásuk miatt egyszerűbb vinni, ám a diákoknak sincs okuk pa- 1 naszra, lévén tanáruk ország­szerte ismert túravezető, aki a gyalogtúrában is otthon van. De most térjünk vissza a biciklikhez. Naponta hetven kilométert kerekeznek, s ez a táv a sík terepre érvényes. Öt-hat nap elteltével meg is kell pihenni. Mindig olyan helység adja a pihenőt, ahol van valami történelmi em­lék. Tíz év alatt kétezer dia gyűlt össze a túrák alatt, s ez azt is jelenti, hogy szinte minden második órán saját készítésű szemléltető képek­kel idézi a kort a pedagógus. — Más ezeknek a képeknek az érzelmi hatása — állítja határozottan. A napi hetven kilométer lehajtása néni kevesebb mint három liter folyadékvesztesé­get jelent. Ezt persze pótolni kell, s nem is akárhogy. Kiss István esküszik receptjére, Kerékpározni! Az ám csak az igazi! — kiáltanak fel az értők. Kerékpározni... sóhaj­tanak fel azok, akik szabad­idejükben hódolnak az or­szágjárás nemes szenvedélyé­nek a drótszamáron, míg a bicikli sokaknak a bevásár­lás, a munkahelyre való elju­tás nélkülözhetetlen eszköze. Hogy Kiss István melyik kategóriába tartozik, nem ne­héz eldönteni... Sokadik bi­ciklijét szaggatja. Használt már agyváltós Csepelt, szov­jet kerékpárt, s most a cseh­szlovák Favoritra esküszik. — Egyszerű, de strapabíró gép — mondja —, az utóbbi esztendőkben ezzel indulok. A dabasi tanárember min­den esztendőben túrát vezet valahová. Tíz esztendeje teszi ezt. Pedig nincs könnyű dol­ga. — Magyarországon rend­kívül nehéz dolog a biciklitú­ra. Az utakról leutálják a ke- rekezőket, igazi kerékpárúi olyan kevés van, hogy azt a két kezemen meg tudom szá­molni Igazi felszerelés hoz­zá? Kérem, az csak álom... A kerékpározásnál pedig fontos, hogy a súlypont lehe­tőleg minél alacsonyabb le­gyen, úgy kisebb a borulás­veszély, biztonságosabb a hajtás. Ehhez speciális táska kell. Speciális atekintetben, hogy erre a célra kell elké­szíteni. A környező országok­ban gyártanak ilyeneket, ná­lunk ...? így 1976-ban az volt az első teendőjük, hogy Lengyelor­szágban beszerezték ezeket a holmikat. Kulcskészletet mindig visznek magukkal, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom