Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-04 / 156. szám
1986 JÚLIUS 1., PÉNTEK rr.sr m megyei] &'-<9^.wKísl^wc.'í: IMwiXivv&i Tápiószenfmárfónban jó minőségű a borsó Megállás nélkül dolgozik Minden az eredeti ütem szerint halad gozik a gép — Az elmúlt napokban nem sokat lett sáros a cipőm — mondja Kárteszi István, a tá- piószentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet főrnezö- gazdásza. — Minket valahogy elkerül az eső, pedig most is azt hallottam, hogy a környező gazdaságok területére bőven hullott csapadék. Nekünk is szükségünk lenne pedig az égi áldásra, hiszen, ha a búzának nem is, a kapásoknak feltétlen használna. A két héttel ezelőtti kánikula is igencsak nagy gondot okozott nekünk. Fennállt a túlérés veszélye a 390 hektáron termelt zöldborsónál. A közvetlen gond szerencsére elmúlt. Minden az eredeti ütem szerint halad. Várják a hűtőházak Ennek eredményéről a rögtönzött határszemle során is meggyőződhettem. Szép tömött borsóhüveljteket láttam a szárakon lógni. Most a Jubileum fajta betakarításán a sor. — Ez is öt-öt és fél tonnával fizet hektáronként — tájékoztat a főmezőgazdász —. ha viszont elégszer megázott volna, most még nagyobb átlagterméssel számolhatnánk. Így is elégedettek vagyunk, mert a borsó többsége első osztályú, és a kilónkénti átlagára eléri a 10 forintot. A betakarított 280 hektárnyi területről 25 vagonnyi zöld szemet szállítottunk az a Ibert- irsai, 10—15 vagonnyit a ráckevei hűtőházba, 110 vagonnyit pedig a Nagykőrösi Konzervgyárba. Termékünk iránt érdeklődnek a nagyrédei Szőlőikért Termelőszövetkezetből is. Egyesség esetén, a Heves megyei nagyközségbe is szállítunk majd az export minőségű borsótermésünkből. Tápiószentmárionban nemcsak beszélnek a minőségről, hanem tesznek is érte. A nyolc stabil borsófejtő berendezés mellé nemrégiben vásároltak egy 12 millió forint értékű angol betakarító gépet. Ezzel lehetővé vált a termés minőségének jobb megóvása. — Igen, a minőség egyre fontosabb — erősíti Kárteszi István. Annál is inkább, mert némi túltermelés mutatkozik a borsóból, és így jó árat csak jó áruért lehet kapni. Véleményem szerint az elkövetkezendő időszakban mind a termelői, mind a felvásárlói oldalról át kell gondolni a mennyiségi és minőségi követelményeket. A célok közösek, bárhonnét közelítjük is meg a kérdést. Fontos, hogy ne menjen veszendőbe egy szem sem. Jó lenne egy olyan feldolgozást technológiát kialakítani, ami a főszezonban lehetővé tenné a damping bevezetését. Vagyis az első fázisban csak félkész terméket állítanának elő a hűtőházak, a konzervgyárak, amit aztán a téli. a kora tavaszi holtszezonban dolgoznának fel. Ehhez arra is szükség van, hogy a zsenge borsónak jobb, fizetőképesebb piacot találjunk az eddigieknél. Segítenek a műszerek A főmezőgazdász invitál, hogy közelebbről is nézzük meg az új betakarító gép munkáját. Velünk tart Dudás László, az ipari növénytermesztési ágazat vezetője és Pozsonyi József, a növény- termesztési főágazatvezető is. A kombájnhoz közelebb érve látjuk csak, hogy valami műszaki hiba lehet. Az angol Shelbourné Reynolds Engineering cég magyarországi képviselői Graham Thompson és Alan Beaumont — akik telephelyükről, a nádudvari KITÉ-től jöttek szervizkocsijukkal Tápiószentmártonba — magyarázzák kézzel, lábbal Balogh Istvánnak és Veres Sándornak, a két gépvezetőnek. hogy mi lehet a hiba. Érdekes módon a szerelők szinte nyelvtudás nélkül is értik egymást. Mégis sokat jelent megérkezésünk. Dudás László viszonylag jól beszél angqflul. Szóban is megerősíti azt, amit a két magyar gépszerelő az angolok által kreált jelekből is gyanít. Gyorsan a kombájn alá vágják magukat és hozzálátnak a gép felszedő szerkezetének javításához. Alig egy hónapja dolgoznak a nagyértékű kombájnnal, de látszik, hogy értik munkájukat. Életükben először találkoztak SB 8000 Turbo betakarító géppel. — Nemcsak szép, hanem okos is ez a masina, simítja végig a szemre is tetszetős kombájnt Balogh István, amint kibújik alóla. — Igazi újdonság ez. Jöjjön csak fel a fülkébe! — invitál. — Bizony mondom, érdemes megnézni a műszerfalat. Ezeken a monitorokon ellenőrizhető, hogyan dolgozik a gép — mutat a lámpákkal, kapcsolókkal különféle műszerekkel teletűzdelt hosszúkás szerelvényre a kombájn vezetője. — Ezekkel szabályozható, hogy gyorsabban, avagy lassabban haladjon-e a masina. — Ha ritkább a szem, gyorsabb, ha sűrűbb, lassabb a tempó. Nekünk leginkább a cséplődob nyomására kell odafigyelnünk. Ketten a Sanyi barátommal váltjuk egymást, mert 24 órát dolgozik a gép, így 10—15 hektár a teljesítmény naponta, — Másként nem is lehetne, mert nagyon kényes növény a borsó, ás ha érik, éjjel is vágni kell, különben elöregednének a szemeli — erősíti meg társa szavait Veres Sándor, a gép másik kezelője. Tudás, akarat Lehet, sokan ■ irigylik a két kombájnvezetőt, akik Nádudvaron sajátították el a korszerű borsóbetakarító gép kezelésének módját. Tudásukat meg is fizetik a gazdaságban. — Nézze, itt minden tsz-tag tisztességesen akar keresni, közöttünk nincs dologikerült ember — jegyzi meg Balogh István. — Tagadhatatlan, rendesen meg is fizetnek bennünket. Lehet, dicsekvésnek tűnik, de nem mindek! tudná megtanulni egykönnyen ennek a gépnek a kezelését. Mondhatom, e téren még mi sem vagyunk teljesen profik, de mint mondani szokták, a gyákorlat teszi a mestert. És az is tény, hogy a borsóbetakarítás még a búza aratásánál is nagyobb kitartást, figyelmet igényel. A lelkiismeretes munka mindenhol fontos, de itt egyenesen elengedhetetlen. Egy vagyont bíztak a kezünkre, mert 12 millió forint a gép ára, Bóna Zoltán A képen: tíz-tizenöt hektárról takarítja be 24 óra alatt a zöldborsót a tápiószentmár- tani Aranyszarvas Termelő- szövetkezetben az egy hónappal ezelőtt üzembe helyezett kombájn. Napirenden: az üzemegészségügy helyzete Orvosokat vár a mezőgazdaság Hosszúra nyúlt tegnap a Pest Megyei íanáes egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának ülése. Nem véletlenül. A napirenden három súlyos téma szerepelt: a tanács egészségügyi osztályának tevékenységéről dr. Kriésfaivi Péter osztályvezető számolt be, Monor és vonzáskörzete egészségügyi ellátásáról pedig dr. lilanitz György a Monori Városi Jogú Nagyközségi Tanács vb-títkára és dr. Csernus J. Alán körzetközponti főorvos. Az iménüclikel rövidesen részletesen is foglalkozunk lapunkban. Az alábbiakban pedig ismertetjük azt: mi is hangzott el a sokakat érintő és érdeklő ügyről, az üzemi orvoslás helyzetéről. Erről dr. fenyves István, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető-helyettese és dr. Várkonyl András, üzemegészségügyi szakföorvos tájékoztatta a bizottság tagjait. teli jogot kaptak. Ennek ie- lentősége nem csekély, hiszen a munkahely körülményeit ismerő orvos több adat birtokában ítélheti meg: páciensének állapota összeegyeztethető-e a munkájával. Pathnames szűrővizsgálatok S ha már a színvonalnál tartunk: nem vitás, ezt emelte. hogy az országosan megalakult iparági egészségügyi bázisok egyikét megyénkben, a százhalombattai DKV-nál szervezték meg. Feladata az Iparágra jellemző üzem- és mu nkaegés zságügy i adatok gyűjtése, a foglalkozási megbetegedések, hatások figyelemmel kísérése. Ide kívánkozik; az Is, hogy az 1976-ban, a Tárogató úti kórházban kialakított üzemegészségügy! centrum is igazi szakmai központtá fejlődött azóta, széles diagnosztikai háttérrel. Ami a mostani bizottsági ülésen is elhangzott, s íellétFehér foltok is vannak Elöljáróban annyit: az elmúlt ö,t esztendőben, a megyében nem történt jelentősebb iparfejlesztés, ám a mezőgazdasági nagyüzemeik mérete. belső szerkezete megváltozóit. S megalakultak a gmk-k is. Az iiménfleket figyelembe véve érthető, ha a beszámoló így fogalmaz,, a gmk-k üzemegószségfügyi ellátása a jövő feladatai közé tartozik, s a fő probléma most a mezőgazdasági üzemeik ellátása. Beszédesebbek a számok: míg a megyében öt éve 83, tavaly már 116 ipari váilala:- náil rendelt üzemorvos, itt a helyzet, teljes körbén me&ol- doitt. Ám fél évtizede a 84 termelőszövetkezetben és állami gazdaságban 23. tavaly a 80 mezőgazdasági nagyüzemben még mindig csupán 31 helyen rendéit fo- vagy részfoglalkozású üzemorvos, üzemi-körzeti gyógyító. Mint most megálllapították, az álláshelyek, illetve a rendelési órák számának növekedése ellénére is nehezíti, néhol szinte .e- hefrefclenné teszi az ellátás teljés körűvé tételét a mezőgazdasági üzemegységek szétszórtsága, a nagy távolságok. A táppénzbe vétel joga Ami a feltételeit alakulását illeti, öt esztendő alatt 21-gyei nőtt megyénkben a fő- és részfoglalkozású üzemorvosok száma, s 165-tel emelkedett (most 1845) a heti üzemorvosi óraszám. Ami pedig a színvonalat is érinti, hé Vei több (22) az üzemorvostant szak- képesítéssel rendelkező gyógyító, s 9-cel több (összesen 56) az üzemekben rendelő szakorvos, minit öt esztendeje. Feltűnő, hogy kétszeresére emelkedett (pontosan 13- ról 30-ra) azoknak az üzemorvosoknak a száma, akik e’- bírálhatják a dolgozó kereső- képességét, akik táppénzbevélenül figyelmet érdemel, az hogy országosan, így Pest megyében is gond — néhány kivételtől eltekintve — megoldatlan a munkahelyi rehabilitáció ügye, nem érdekelt eléggé sam a munkáltató, sem a megváltozott egészségi, állapotú dolgozó abban, hogy olyan kereső tevékenységet találjon, mely ténylegesen és haszonnal foglalkoztatottá teszi. Sokan ezért inkább szorgalmazzák a leszázalékol ást. a rokkanttá nyilvánítást. Ugyancsak probléma, hogy az üzemi orvosi szűrővizsgálatok rs az általános lákosságszűrás nam tartoznak .egységes rendszerbe. gyakoriak a párhuzamosságok, az átfedések. Most mindkét ügyben állást foglalt az egészségügyi'és szociális bizottság, mely feladatot szabta egyrészt azt, hogy valamennyi üzemorvossal ellátott munkahelyen terjesszék ki. tegyék teljessé az üzemi szűrővizsgálatokat és hangolják össze a lakossági szűréssel. másrészt azt, hogy a rehabilitáció javítását célzó állami intézkedések végrehajtására, a táppénzes fegyelem erősítésére készítsen őszig részletes felcidattervet az üzemegés’zségügyi szolgálat vezetése. V. G. P. Prcpsr 16 A személyi számítógepek elterjedése óta keresett termék á Számítástechnikai Intézet professzionális gépe, a Proper 18 típusú. Folyamatos a gyártása a Labor Műszeripari Művek elektronikai leányvállalatánál. Az idén várhatóan száz készülék hagyja majd el a szerelőíermet. Lvovtól Albertijáig — Gödtől Zuglóig Hogy lesz tízből hétszázötven? Hogyan lesz a tízből hétszázötven, majd újra tíz? Ez nem egy matematikai rejtvény. Cikkünkben a 750 kilovoltos távvezeték albertirsai alállomásának munkáját mutatjuk be. Budavári János, az állomás vezetője segít a megértésben. — Az erőművek 10 kilovolt feszültségű villamos energiát termelnek. Ezen a szinten azonban nem tudnánk messzire szállítani, csupán hatalmas átmérőjű csöveken. Ezért kell a villamos energia feszültségét fokozni, száz, majd kétszázhúsz, négyszáz és maximum 750 kilovoltra. A mi alállomá- sunk feladata pedig az, hogy a Szovjetunióból érkező villamos energiát visszatranszformáljuk 400 kilovoltosra és azt csatlakoztassuk az ország hálózatába. Az áram végül is több állomáson keresztül ér a városok utcasarkán álló kis transzformátorokba, s így csökken le a feszültsége újra 10 kilovoltra. Világszínvonalon A legelső távvezeték — ahogy azt lapunkban is felidéztük már — a KGST-tag- országok között 1952-53-ban épült meg, magyar—csehszlovák kooperációban. A Szovjetunióval a hetvenes évek elején kezdődtek a tárgyalások, hogy a bővülő villamosencr- gia-sziikséglet egy részét miként fedezhetnénk tőlük érkező importenergiával. Az első kínálkozó lehetőség egy 400 kilovoltos távvezeték építése lett Volna, amit azért vetettek el, mert csak korlátozott mértékben lehetett volna növelni az azon keresztül szállítandó energia mennyiségét. A másik lehetőség a 750 kilovoltos távvezeték építése volt. Ez utóbbi minőségi előrelépést jelentett és megerősítette a KGST egyesített villamösener- gia-rendszerét is. Miért jelent a 750 kilovoltos vezeték minőségi ugrást? Üj típusú, világszínvonalú berendezések, újfajta megoldások kellettek hozzá. Elképzelhető, hogy valakiben felmerül a kérdés: miért nem használjuk ki jobban saját erőműveinket az energia importálása helyett? Az ország energiafogyasztása tízévenként átlagosan kétszeresére nő. Gazdaságosabb, kiegyensúlyozottabb is az energiaellátás az áram országok közötti cseréjével. Hiszen az energiafogyasztásunk ingadozik, év közben is, de egyetlen napon belül is. Reggel, illetve este van a csúcsidő és napközben kisebb az igénybevétel. A 750 kilovoltos vezeték 1600 kilométeres hosszán mindez kiegyenlítődik, mert amikor az elején a legtöbben kapcsolnak fel villanyt, a végén már nyugovóra tértek az emberek. Az albertirsai alállomás vezérlőtermében Kancsár Ferenc és Somogyi László figyeli éppen a műszerfalakat és a vezérlőpultot. Egyik kollégájuk ezalatt a szabadban győződik meg arról, hogy a berendezések zavartalanul működnek. Jó kapcsolatban — Az ellenőrzésen kívül az Országos Villamos- és Teherelosztó utasításai szerint végezzük el a szükséges kapcsolásokat, és üzemzavar esetén azonnal intézkedünk. Fennakadás utoljára tavaly volt, amikor a hőmérő mínusz húsz fokot is mutatott. Az alállomás dolgozói nemcsak a központi energiaelosztóval egyeztetik óránként telefonon a tennivalókat, hanem a szovjet, az NDK-beli és a csehszlovák kollégáikkal is. Időnként személyesen is találkoznak, tartalmas, jó kapcsolat alakult ki közöttük. Jansik Mihály, a tmk csoportvezetője — most már a szabad téren — a gazda örömével mutatja a két trafót, azokban az olajszivattyúkat, az elszívóventilátorokat és számos, fontos, a kívülálló számára azonban kissé bonyolult berendezést. A karbantartókon áll, hogy minden simán menjen. Itt mindenkinek mindenhez kell értenie, s a legmagasabb szakértelmet igénylő feladatoktól kezdve a segédmunkáig bizony sokfélét kell vállalniuk. A 12 tagú üzemviteli személyzet, a 14 karbantartó és a 8 távveze- tékszerelo egyrészt a legjobb szakember á maga területén, másrészt többségük két-három féle szakma tudója. Búzás Gyula, aki a kompresszorokért felelős, az univerzális dolgozó tipikus példája: ha arra van szükség a kezelőket helyettesíti, ha úgy adódik kosaraz is. A kosarazok azok, akik a 30 méteres oszlopokat naponta megmásszák és a vezetéket ellenőrzik, javítják. Borovszki Ferenc nemrégen csöppent az összeszokott törzsgárdatagok közé, s bár a szakmában már nem új, még nem ínindén munkát vállalhat. Feszültség alatt — Nem javíthatok például feszültség alatt. Ennek a javítási eljárásnak — mint már megírtuk —• a technológiája magyar szabadalom. Lényege, hogy a szerelő speciális védőöltözetben mászik föl az oszlopra, pontosabban a javítandó vezetékrészhez, ott átszáll egy kosárba és úgy dolgozik, hogy közben semmilyen összeköttetésben nincs a főddel, azaz nem érheti áramütés, Hogyan lesz a tízből hétszázötven, majd abból újra tíz? Hát így, Lvovtól Albert- irsáig, onnan Gödig, majd Budapestig a transzformátorállomásokon keresztül. Az ott dolgozók munkáig talán nem látványos, de annál fontosabb. Tény. hogy nélkülük az üzemekben nem lenne termelés és hiába illesztenénk a csatlakozót a konnektorba. Eller Erzsébet
