Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
Öt évre Megállapodás öt évre szóló megállapodást kötött a városi tanács a MÉM Műszaki Intézettel, amely szerint továbbra is működtetik a Korvin körúti óvodát. Cserébe az intézet két OTP-lakásra kap kijelölési jogot. A tanács a következő ötéves tervben megpróbálja új óvoda építésével felszabadítani a Korvin körúti óvoda helyiségeit. Elnöki fogadóóra Elmarad A városi tanácstól kapott tájékoztatás szerint az augusztus 4-re, hétfőre tervezett elnöki fogadóóra Papp István tanácselnök szabadsága miatt elmarad. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. A régi Gödöllő, kamarakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiállítások 10—13 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs gyűjtemény, hinthető 10képzőművészeti kiállítás, megie- ■18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítótcrcm: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi A világgá ment királylány. Színes, magyarul beszélő szovjet meseíilm. Csak 4 órakor! BMX banditák. Színes ausztrál kalandfilm. 6 és 8 órakor! LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM. 179. SZÁM 1986. JÚLIUS 31.. CSÜTÖRTÖK Meggyengült erőben, egészségben Kit és hogyan támogatnak? Ki tudja, a kifürkészhetetlen jövőben lesznek-e, ma viszont vannak rászorultak, minden korosztályban, akiknek életlehetőségei csak a társadalom szerveinek közvetlen segítségével teremthetők meg. tarhatók fönn. Ezúttal azokra vetjük tekintetünket, kiknek támogatása a szociálpolitikai ellátás fogalomkörébe tartozik. Eme tevékenységről adott számot a városi tanács végrehajtó bizottságának Kovács Ilona osztályvezető. Azzal kezdte, érzékeltetve egyúttal a rászorultak rétegének méreteit, hogy az eltelt időben mind több társadalmi erőt vonnak be ebbe a munkába, annál is inkább, mert a folyamatosan növekvő feladatok megoldása meghaladja az állami lehetőségeket. Megváltozott képesség Gödöllőn az utóbbi években csökkent a hatvan éven fölüllek aránya, abszolút számuk azonban állandóan emelkedik! Táboruk tíz év alatt hétszázzal gyarapodott. Ennek folya- mányaként. azok is számosabban vannak, akik a szociális gondoskodás valamely formájára igényt tarthatnak. TaFalusi közjáték A segítőkész emberek Első rész: Élénk figyelemmel kíséri az eseményt. Kinn az asztalok körül ülők és a kocsmaajtóban állók is szurkolnak, vajon mi lesz a végeredmény. Vidáman nevetgélnek, egy-egy jól sikerült ütést gyér taps kísér. Az épület előtt a betonon, az úton, később az árokban két ember hempereg. Messziről Stan és Pan juthat az emberek eszébe. Az alacsony lehet hatvankilós, a magasabb talán kilencven is. Utóbbinak még egy előnye van, legalább húsz évvel fiatalabb a másiknál. A kicsinek folyik a vér az orrából, de ő sem adja alább, valamelyikük mindig újra kezdi. Amiben megegyeznek: mindkettő részeg és verekednek. A közönség már ismeri az ilyesmit, senki nem áll közéjük, aki szólni mert, azt a nagy lehülyézte. Olyan vélemény is akad, mikor engem vertek, mindenki csak nézte, akkor megfogadtam, ha elöltem ütnek agyon valakit, akkor sem teszek semmit. Egyetlen ember mégis szétválasztja őket. Hiába. Akkor a nagydarabtól elveszi a slusszkulcsot, nehogy beüljön az autójába, hiszen egy hónapja kapta csak vissza a jogosítványt. Második rész: Kis pihenés következik. A kicsi eltűnt, a nagy csakazértis hazamegy a tartalék kulcsáért. Visszajön, a móka kezdődik elölről. Ekkor a kicsi kezében kés villan. Az előző férfi elveszi tőle, és most már végérvényesen sikerül megfékeznie őket. A nagy elégedetten beül a kocsijába — pár méter után simán landol az egyik árokban. És lássatok csodát! Most mindenki rohan, hogy a szegény szerencsétlennek segítségére legyen. Epilógus: Nem egy western- film forgatásán vettünk részt, csupán égy kis falu hétköznap délutáni csendéletének apró mozzanatait örökítettük meg.-y-t valy az országos fölmérés részeként városunkban is megnézték, hány 75 éven felüli ember él, illetőleg olyan, akinek havi jövedelme nem éri el a 2200 forintot. Az új igénylők közül a szociális otthoni, öregek napközi otthoni beutalást, a házi szociális ellátást, a szociális étkeztetést már elintézték. A segélyek iránti kérelmeket még vizsgálják. Az idősek mellett figyelemmel kísérik a megváltozott munkaképességűek sorsának alakulását, a testi és érzékszervi fogyatékosok helyzetét. Az életjelenségek nehezen szoríthatók különböző rekeszekbe, mégis kénytelenek vagyunk ilyeneket kreálni. Ezt teszik a szociálpolitikával hivatalból foglalkozók is. Rendszeres segélyben részesítik azokat a 65 éven felüli nőket, 70 évnél idősebb férfiakat, akiknek létfönntartást jelentő vagyona, jövedelme nincs, illetve nem éri el a mindenkor érvényes ^értékhatárt. Ez jelenleg 2170 forint. Másképp kifejezve, ezt tekintik ma létminimumnak. Azt is meghatározták, méghozzá igen akkurátusán, hogy mekkora munkaképesség-csökkenés esetén kaphat valaki állandó segélyt függetlenül a korától. Nos, ha a mérték legalább 67 százalékos. Persze mindez csak akkor érvényes, ha az illetőnek nincs tartásra képes, esetleg ilyen kötelezettséget vállaló hozzátartozója, ismerőse, rokona. A városban az ilyen címen segélyben részesülőknek több mint a fele cigány származású. Lehetőség nincs A segélyek összegének emelését többnyire központi intézkedések teszik lehetővé. Kivételes méltányosságot is gyakorolnak, akkor magasabb összegű segélyben részesíthetik a rászorulót. A másik forma a rendkívüli szociális segély. Az erre fordítható pénzeket is maradéktalanul fölhasználják Gödöllőn. Űjabb keletű az úgynevezett szociális étkeztetés. Ez napi egyszeri meleg ételt jelent azoknak, akik rászorulnak. Mind a városban, mind a községekben emelkedik a megváltozott munkaképességű rokkantnyugdíjasok száma. Helyzetük nem olyan egyértelmű, mint az imént említetteké. Nekik és a társadalomnak is az az érdeke, hogy erejükhöz mérten dolgozhassanak. Csakhogy hiába állapítja meg valamilyen mértékű munkaképességüket a rehabilitációs bizottság, ha foglalkoztatásukra a környező üzemekben nincs lehetőség. Az osztályvezető ebben az anyagban is leírta az óhajt: szükség lenne a városban szociális foglalkoztató létesítésére. Orvos, kultúra A szociális otthoni, intézeti helyek száma korlátozott, a rászorulók viszont évről évre többen lesznek. Ezt a feszültséget igyekeznek föloldani a házi szociális gondozással. Hogy ez mennyire nem mellékes feladat, azt jelzi, hogy még fejlesztési tervet is kidolgoztak, , amely magában foglalja a várost és a vonzás- körzet községeit. Ez évtől léteznek gondozási központok. A gödöllői a vácszentlászlói, zsámboki és mogyoródi, a pé- eeli Isaszeg és Dány körzetére terjed ki. Aszódon és Gödöllőn tartanak fönn öregek napközi otthonát, ahová huszonöt-huszonöt ember járhat naponta. Háromszori étkezést kapnak, rendszeres az orvosi ellátás, és igyekeznek a bejárók kulturális igényeit is kielégíteni, mondja a jelentés. Ilyen otthonok létrehozását más helységekben is szorgalmazzák és elősegítik. Tábor mindennap máshol Közeledik az éjfél. Kilenc- száz méter magasan, mégis völgyben, dombok alatt alusz- szá.k álmukat a bükki vándortáborozáson, részt vevő ba- gi úttörőcsoport tagjai. Eny- nyire fent kevesen nyugszanak rajtuk kívül Magyarországon. A házban huszonhat gyerek néha fel-feikiáltva a tengernyi élményt dolgozza fel magában. Kinn semmilyen mesterséges fény sem zavarja a csillagos ég látványát. A csendet csupán a kutyák ugatása töri meg a távolban. A társaság sorsát illetően nyugodtan aludhatnak a csapat vezetői is. Mi történt ezen a napon? Reggel lavórban, hideg vízzel mosakodtak a bánkúti turistaház közelében, a Bálvány csúcs alatt épült szállásuk előtt. Étkeztek, majd várták a látogató szülőket. Azok jöttek is, ahányan, annyi felől közelítve meg a táborhelyet. Juhász Attila testnevelő tanár — ez az ötödik vándortábor, amit Bagón szervezett — délelőtt családi túrát indított a szülőkkel és a gyerekekkel a sziklaszirten álló dédesi várromhoz. Az apukák, anyukák igencsak jól érezték magukat, egy fiú szülei például elfelejtették kipakolni a kocsiból a magukkal hozott finomságokat és haza- vitték a csomagot. Délután a gyerekek kétszer is felmásztak a csúcsra a Pe~ tőfi-kilátóhoz. ahonnan csodálatos körkilátást élvezhettek és meglepve tapasztalták. a Bükk és a Mátra vonulatain kívül is mennyi hegy és völgy varázsolja változatossá a tájat az alföldi jellegűnek ismert hazában. Ottjártunkkór még útjuk felén sem jutottak túl a ván- dortáborosok, de bizakodva tekintettek a folytatás elé. Az indulás pedig nem volt nyugalmas. Gergely Jánosné szülő, aki férjével együtt vállalta a segítséget Juhász Attilának a táborvezetésben, megbetegedett, kórházba került. A két Gergely csemete, Balázs és Tamás, valamint az apuka azonbán nem maradt ki a csoportból, elutaztak a Bükk- be. Gépkocsival követték a vonatozó többieket. Az autó nagy segítség a iáborozóknak például ott, ahol nincs ivóvíz. Élelmiszert szintén könnyebb így szállítani ezen a szép, de eléggé elhagyatott vidéken. Mondhatni, összkomfortos a tábor: a Trabanthoz mester is van. Bartók Attila ifivezető, akit a többiek csak Csengőnek becéznek, autószerelőnek tanul, ismereteire máris szükség volt. A földúton leszakadt kipufogócsövet kellett rögzítenie. A táborozok a jövő keddig járják a Bükk rengetegeit, a nyugodt, minden gondra megoldást találó férfiak vezetésével. Kerepestarcsáról már két csoport haladt végig útjukon előttük. Az érdeklődés nagy, ez a tábor a legnépszerűbbek közé tartozik táji szépségei miatt. Balázs Gusztáv Hiába figyelmeztettek Gyerek a derítőben — És mondd. Sanyika, nem ijedtél meg? Egyáltalán mit kerestél ott? — Valami kerek úszkált benne, csak meg akartam nézni. Nem voltam olyan büdös, nem lettem nagyon piszkos, csak idáig — mutatja a térdét Sanyika kilencéves, három hete beleesett Aszódon a lakótelep alatti szennyvízderítőbe. Ó még büszkén mondta rémült anyjának: — Milyen jó, hogy megtanultam úszni. — A mama azonban nagyon megijedt a mások által már kissé megmosdatott gyerek láttán, és bizony a nadrágjából nehezen tudta kimosni a bűzt. Régen látott ismerőseim hívtak, menjünk, nézzük meg azt a derítőt. Hat éve szólnak már minden fórumon, és azóta sem történt semmi, továbbra sem takarták le a tetejét. Sötétedett már. mire odaértünk, de ígv sem bizalomgerjesztő a látvány. A domboldalról leérve rögtön szemünk elé tárult a csodálatos kép. A szennylében csendesen nyugodott egy műanyag kanna, egy lábas (talán ezt láthatta Sanyika is) a többi szemét között. .Véletlenül volt nálunk mérőszalag, a gödör külső méretei nem is olyan nagyok, másfél méter széles, három és fél méter hosszú. Mélységét nem tudtuk ellenőrizni, mert a lehullott ágak rossz mércének bizonyultak. Arról nem beszélve. mi felkavartuk azt. amit nem szabad. Ezért aztán csupán émelygés kapott el bentiünket' az illatoktól. Sajnos az okokat nem ismerjük miért nem intézkedtek eddig a derítő letakarásáról. Annyit remélünk azonban, hogy nem a környéken amúgy is eléggé elterjedt patkányok érdekeit védik ebben az esetben, hanem a lakótelepen élő rengeteg gyermek — bár a felnőttekre is veszélyes — sorsát és egészségét. B. E. Béke a nyárfa alatt Életének a delén kiszáradt a nyárfa az udvarunkon. Betegségének a kezdetén gyakrabban gyűltünk össze alatta, találgatva, vajon miért kezdenek , sárgulni a haragoszöld levelek. Sajnos napról napra halódott, míg bekövetkezett a menthetetlen vég. Pedig ez a fa nevezetes volt számunkra. Alig egy évtizede még kopár volt a tanácsi bérház udvara. Napirenden voltak a szomszédi torzsalkodások, az egymás iránt való közömbösség. Végre az egyik lakó megszerezte ezt a fát, és segítséget kért az elültetéséhez. A megbeszélt időben szinte mindenki ott volt. A félszeg tolongásból szelíd beszélgetés, majd egyre erősödő barátság lett. A nem várt fordulat után benépesedett az udvar. Itt is. ott is fiatal fák és bokrok nyújtóztak az égnek. Szokássá vált az ominózus fa alatt délutánonként ösz- szejönni egy kis eszmecserére. szomszédolásra. Néha cserélődtek a lakók, de a kialakult szokás mit sem változott. Akaratlanul is becsülte mindenki. És most itt a vég. Mégis van benne valami felemelő dolog, hiszen a pusztulásában is érződik a közös összetartozás ereje, jelképe. Elgondolkodtam: néha milyen apróságnak tűnő dolgokon múlik egy közösség tudatos összetartozása, jó szándéka egymás dolgai iránt. Legyen az nyárfa vagy bármi más. csak mindnyájan megbecsüljük és érezzük magunkénak. Régi folyóirataimat rendeztem át a minap és belelapoztam a Valóság 1972. márciusi számába, amelyben a következő sorokat olvastam: Egy 1933-ban végzett vizsgálat alapján Josue de Castro brazil tudós az éhség földrajzi körzetébe sorolta be a magyar paraszti táplálkozást is. Első olvasásra hihetetlennek tűnt a megállapítás, de aztán olvasmányélményeimre gondoltam. A falukutató írók közül Szabó Zoltán A tardi helyzetben rázza meg adataival és fényeivel, az éhezés pontosan megrajzolt társadalomképével az embereket, aztán Illyés Gyula tanúsága bizonyítja a puszták népének üres levesen való éhezését, mint ahogyan Darvas József családregényének lapjain is feltör a kenyér utáni vágyakozás. A brazil tudóst igazolja Móricz Zsigmond klasz- szikussá vált Egyszer jóllakni című elbeszélése, amitől nem marad el a néprajzos Kiss Lajos sem, amikor patikamérleg pontosságával méri le és mutatja meg a szegény asszony életének feloldhatatlan nyomorát. Azt már tapasztalatból tudom, hogy a városi munkás vagy a falusi dolgozó étkezésének az volt a lényege, hogy kevés nyersanyagot használjon, kevés eszközt alkalmazzon, és az étel elkészítése ne vegyen sok időt. igénybe, de mindezek elle- . nére azért legyen az étvágy- elverő, laktató, és ha mód van rá, kalóriában is legyen Gazdagság, kövérség Gyomrot megtöltő leves gazdag és bőséges. A szűkös lehetőségeken belül a bőség érzésének biztosítása szülte azt a fajta főzési és táplálkozási módot, amely a családok többségénél még mindig élő hagyomány: legyed leves, hogy megtöltse a gyomrot. Több család háziasszonyával beszélgettem a Galga mentén, de más vidékeken is. Kiváncsi voltam, mit tartanak a konyhák uralkodói a legjobb ételnek napjainkban, amikor lehetőségeink ekkorát változtak és ilyen messzire jutottunk a szegényszagú tegnapoktól. A válasz szinte mindig ugyanaz volt. Az étkezés koronája a rántott és a süit hús. Ehhez hozzávehet- jük — különösen télidőben — a töltött káposztát. Egész évben fogyaszthatok a magyar konyha büszkeségei: a paprikás, zsíros, hagymás ételfé- lák, mint a sertéspörkölt krumplival, a paprikás csirke és a csirkepörkölt Hokedlival. Nem a kíváncsiskodó kérdésemre kapott válaszok igazolják állításomat, hanem a lapasztaiatom is. Gyakran kirándulok nyugdíjas korban lévő asszonyokkal és férfiakkal az ország különböző tájaira, és természetes, hogy a kiránduláshoz hozzátartozik a közös ebéd is. — mit rendeljünk? — Leves feltétlen legyen — szokta mondani Réti István nyugdíjas tsz- tag, klubvezető —, mert leves nélkül nem ebéd az ebéd. Leves után meg legjobb lenne a kirántott hús, zsírban sült krumplival. Ügy tűnik, hogy elsősorban a laktató, magas kalóriatar- taimú, nehéz ételeket kedveljük. ez jelenti a teljes kielégülést, elégedettséget, talán ez adja meg még az ünnepek rangját és fényét is. Csoda-e, hogy annyi a kövér ember? Azt gondolom, hogy a mai étkezési szokásokat kialakító anyák és apák életüknek a legfogékonyabb korszakát egy olyan társadalomban élték át. ahol az evés és a jóllakottság a társadalmi megkülönböztetés eszköze, rangot adó és kifejező tényező volt. A tardi helyzet című munkájában idézi Szabó Zoltán az egyik gyerek szavait: . . . és kövér is szeretnék lenni. Ez a gyerek ma 50—60 év között lehet, s ennyi idősek azok az asszonyok is, akiknek az anyja abba őszült bele, ho-gv nem tudott az üres levesbe semrríit sem tenni és zsírhoz alig-alig jutott, akinek az ajkáról naponta hangzott el a mindenbe beletörődő sóhaj: ha kenyér van, minden van. Az emlegetett generáció eljutott oda, hogy a hajdan elérhetetlennek tűnt jólíakás mindennapossá vált. Hogyne igazítanák ma boldogan lányaikat, fiaikat és unokáikat a jólíakás hagyományos, most már megengedhető módjához. És ehhez vegyük hozzá, hogy a gazdag embert valamikor a kövérség is jellemezte. A tekintélyes emberhez hozzátartozott a tekintélyt adó és parancsoló pocak. Az asszonynak vonzerejéhez . tartozott, hogy legyen rajta valami, különösen. ha már bekötötték a fejét. Öröklődnek a rossz szokások. Mennyi írás jelenik meg, mennyi élőadás hangzik el a helytelen táplálkozás ellen. Sokszor úgy tűnik, mindez pusztába kiáltott szó. Délután láttam, amint szép babakocsiban csecsemőket toltak a kismamák. Tanácsadáson voltak a gyermekorvosnál. Milyen szép kövér kisbabák! — mondta 75 éves anyám. Szavaival mintha igazolta volna, hogy a hagyományokon keresztül egy korábban kialakult társadalmi-anyagi lehetőségrendszer szokásai .rögződtek és öröklődtek. Milyen kár. hogy ez az öröklődés életünk minden területere kiterjed, s a határvonal nem húzható meg a csak hasznosnak tartott értékeknél. Tercsik Mihály ISSN 0133-1957 (Gödőilői Hü lap)
