Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

K^cíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1983. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK gy hirdetés, amely tanulsággal szolgál Új úton indult el az Elak? Biigádmunka a Senorban Jó segítség, nagy szolgálat Ha az ember igazán sokat akar megtudni lakóhelyéről, vagy egy általa felületesen is­mert városról, szerintem a leg­célravezetőbb, ha némi időt szán a helyi lapban megjelenő hirdetések átböngészésére. Nem saját találmányom ez, nem is újkeletű dolog — egy­idős a hirdetések létével. Mert ugye abból megtudni, ki mit akar eladni, a pénzre van szüksége, vagy nagyobb lakásba akar költözni, kihíz- ta-e a két évvel ezelőtti eskü­vői ruhát, öltönyt, összeve­szett a szomszéddal, s azért oly olcsón eladó a családi fé­szek. Ha meg a telket hirdetik, vevőt keresnek rá: „na, ugye megmondtam, gyenge ott a föld, a kút hozama sem az iga­zi.” Szóval az élelmesebbre ilyetén szerez hírt a zárkózot- tabb szomszédokról, ismerő­sökről. Ezt a jó öreg módszert kö­vetve akadtam én is rá egy ér­dekes hirdetésre. Az Elak, azaz az Elektroakusztikai Ta­nácsi Kisvállalat varrónőket keres. A Gelka jogutóda. Először azt hittem, rosszul lá­tok. De nemcsak a váci. hanem a dunakeszi heti kiadásból is visszaköszönt. Nem voltam rest, s a hír nyomába eredtem. Mit akarnak varrni? Tv-t vagy hűtőgépet? Mi nem lehetünk veszteségesek — Azt hiszem, jó néhányan felkapták a fejüket a hirdeté­sünkre. De varrónők is jelent­keztek — mondja a válasz­adásra legilletékesebb, Kiss Ernő, az Elak igazgatója. — Hogy minek ide varrónő? Hosszú sora van annak. Ott kell kezdenünk, hogy ez a kis­vállalat 1980 óta változatlan, fix áron nyújtja szolgáltatá­sait. Miközben az alkatrészek drágábbak lettek, amiket cse­rélnünk, beépítenünk szüksé­ges. Sok, nem a mi szakmánk­ba tartozó termék is többe ke­rül. Drágult az élet. Ha mi ilyen körülmények között emeljük munkadíjaink árát, senkitől nem fogunk kapni megbíza­tást. Márpedig a kisvállalati forma veszteséges nem lehet. Rendelet van rá, ha vesztesé­ges, nincs aki szanálja. Hiába tanácsi alapítású, a tanács sem fedezheti, nem is tudná miből fedezni a veszteséget. Egyetlen negatív mérleg felszámolja a céget. Biztonságos önfenntar­tásra kell törekednünk. Ma­napság ahogy divatosan mond­ják. több lábon állásra beren­dezkedni. S hogy nemcsak mi vagyunk ilyen helyzetben, azt jelzi: ha­mar találtunk társat, partnert, akivel gazdasági társaságot alapítottunk. Ez a mádi szak- szövetkezet. Nekik a szőlészet­borászat fizet rosszul az utób­bi években. Kiegészítő tevé­kenységként a vegyipari gyá­raknak csőszerelést, lakatos- munkákat végeztek. A szá­mukra mondjuk százmilliót je­lentő megrendelésből egy-két- milliót kiadtak. Műszerek, automatikai elemek javítását. Aztán, ismert tény, akinek a központja nem a fővárosban van, ki kell települnie a meg­adott határidőre. így a mé­diáknak is. Vác környékén ke­restek társat, partnert. Nekünk, ez jól jött, hiszen Dunakeszin ott a nagy alapterületű, ki­használatlan helyiségünk. Ek­kor az ötletet tett követte, gaz­dasági társaságot alapítottunk a módiakkal. Ök helyiséget kaptak, mi pedig jövedelme­zőbb munkákat. — Ez biztos útnak tűnik a vállalat meggazdagodása felé. Jövedelemszerzésre. Vagy nem? — Ilyen manipulációra nem­csak azért nem vagyunk kap­hatók, mert a törvény bünteti. Hanem amit elsőként említet­tem, a 80 óta alkalmazott fix árainkat ellensúlyozni kell. A szolgáltatás veszteségeit. Ah­hoz, hogy hivatásunknak ma­radéktalanul eleget tegyünk, tehessünk a jövőben is, meg kell fognunk a forintot. A la­kossági szolgáltatás éves szin­ten tízmillió forint, a gt két­milliót hoz. Ez az összeg elég a kiesett forintok pótlására. A nyolcvanas árszint további tar­tását teszi lehetővé. Vizsga dönt az alkalmasságról — De még mindig nem de­rült ki, minek ehhez varrónő? — A mádi szakszövetkezet, hogy a helybeli asszonyokat foglalkoztatni tudja, szoknyá­kat varr. Mégpedig szovjet ex­portra. Telepített varrodájuk, szabászatuk van Mádon. A megrendelés tetemes, nagy szériákra vevő a szovjet part­ner. De Mádon nincs annyi varrónő, mint amennyi kelle­ne. A gt keretében ma már kötelességünk kisegíteni őket. Ezért kerestünk bedolgozókat, ki akarjuk építeni a bedolgozói hálózatot. Olyan varrónőkre számítunk, akik a szabott egy­ségcsomagot otthon megvarr­ják. De olyan minőségben, hogy a szigorú exportátvételi szabályoknak a produktum meg is feleljen. — Hányán jelentkeztek a hirdetésre, s honnan? — Eddig ötvenen. Jó részük munkakönyvé valamelyik há­ziipari szövetkezetnél van le­adva. De ahogy mondják, alig adnak munkát a háziipari szö­vetkezetek, s csökkent a kere­seti lehetőség is. Ma még csak a szervezésnél tartunk. A pró­bavarrások alapján dől majd el, olyan vizsgamunkaféle ke­retében, ki alkalmas a feladat­ra. A kiszabott egységcsomag megvarrása után. Mert a ha­táridők tartása mellett a mi­nőség alapvető. Szigorúak a követelmények! Biztos szó éri a ház elejét, hogy a korábbi munkahely, azaz bedolgozási lehetőség ál­tal kínált bérre ráígértek. Rá­ígérnek? — Vártam ezt a kérdést. Az augusztus közepén induló be­dolgozói hálózat minden tagját teljesítménybérben számoljuk majd el. Valamivel magasabb összeghez jutnak, mint a ha­sonló rendszerben dolgozók. Ez átmeneti feszültséget is okoz­hat. Bár nem ez volt a cél! Csak a szolgáltatás szinten tar­tása vezérelt bennünket. De van itt munkáskéz. Gyesen, gyeden levő kismamák, akik az éves keretösszegig dolgoz­hatnak. Rájuk is gondoltunk. Ha sikerül - le a kalappal Elismerem, a szükség tör­vényt bont. De a varrogatás mellett valami szakmába job­ban vágót újként nem csinál­nak? A váciak tudják jól, hogy az Elak az Orion márkaszervi­ze éppúgy, mint az Ikladi Ipa­ri Műszergyáré is. A Széchenyi utcában, a régi szervizheijren június óta az IMI késztermé­keit, s az azokhoz szükséges alkatrészeket hozzuk forga­lomba. Ez lényegében egy mintabolt. Ez az üzlet most já- ródik be. Ebben az IMI is se­gít, hiszen a termékeihez adott garancialevélen a mi címünket is megadja. így válunk egyre ismertebbé a csomagküldő szolgáltatásunkkal. Postán fel­adott megrendelésre utánvét­tel az ország bármely részébe küldjük a szükséges alkat­részt. Kéthetes átfutási idővel az IMÍ termékeihez. Ez is üz­let, meg próbálkozás, vállalko­zás. A haszna? Az IMI terme­lői áron, mi kiskereskedelmin adjuk tovább termékeit. A ha­szonkulcs a miénk. Ez is az önfenntartáshoz, a több lábon álláshoz tartozik. Csodára nem lehet várni Vitathatatlan, hogy a csodá­ra nem lehet várni. Különösen annak nem, aki a várakozás közben elszalasztott üzletek „hasznát” állami pénzen, sza­nálással nem szerezheti meg magának. S bármily furcsa is, hogy az Elak a gt keretében varrónőkből bedolgozói háló­zatot szervez, teremt — az öt­let életképesnek látszik. Különösen akkor, ha ezen az ügyfelek nyernek, s a szolgál­tatás a 80-as szinten marad, fix áron. Akkor le a kalappal előttük. Le bizony, mert szinte ma már a nagyon kevesek egyike az Elak. mely hat év alatt nem lett drágább. Míg társai, a hasonló profilban dol­gozók kénytelenek voltak ezt a zsebüknek s nekünk koránt­sem tetsző lépést megtenni. Varga Edit A varos érdekességei Vendégek Itáliából Dr. Chikán Csabának, s Mozgáskorlátozottak Egyesüle­teinek Országos Szövetsége elnökének a vezetésével Olaszországból érkezett rokon­szövetségi vendégek látogat­tak Vácra. A város érdekes­ségeinek megtekintése után megnézték Váci György arany­díjas könyvkötőmester mű­helyét. Elismerő sorokat írtak a vendégkönyvbe, s vala­mennyien ajándékot kaptak a Géza király téri mestertől. A VÁCI MÚZEUM görög­templomi kiállítóhelyiségében — cseppben a tenger — ta­nulságos és gondolatébresztő világ tárul a látogató elé. A kiállítás címe megtévesztő, mert a bemutatott anyag túl­lép a korszakhatáron. ízelí­tőt ad a XVI—XVII. század­ból is, de ezzel az okos visz- szamutatással — különösen a városképi karcokkal, térké­pekkel — keretbe foglalja az előzményeket, a középkorból megmaradt kevés számú em­léket. Tettamanti Sarolta, a váci vár ásatásainak alapos ismerője, óvakodott attól, hogy nagyobb anyagot mutas­son be, hiszen ez a munka külön kiállítást érdemel, amelyet kíváncsian és nagy érdeklődéssel várunk. Amit azonban Aladics An­tallal együtt rendezőként vég­zett, az anyaghoz, a helyiség­hez alkalmazkodva — peda­gógiai értékű. A barokk Vác utcáit mindennap maga előtt látó helybéli nem is sejti, milyen kincsek várják ezen a kiállításon. A rendező segítő­társai Bócz Gézáné, Gajzágó Jolán, Hujbert Tamás és Kovacsics József voltak. A román kori emlékek egy­részt az egyházi, hadi, más­részt a családi, foglalkozáskö­ri szférába tartoznak. A ki­állításon látható oszlopfő a székesegyházban lehetett, ugyanúgy a gyámkőfej is, amelyre érdemes felfigyelni, különösen, ha a mellette lé­vő szobortöredékfejjel vetjük Terven felül, takarékosan, jó minőségben, határidőre. Ezekkel a kulcsszavakkal a kötöttárugyár szocialista bri­gádjainak vállalásai jellemez­hetők, amelyekkel az idei év gazdasági munkáját kívánják segíteni. S jóllehet a felaján­lások félévi értékelése még hátravan, az már most meg­állapítható: a brigádok munká­ja eddig megfelelt a kívánal­maknak. A részletekről Bocz- kó Tiborné munkaverseny- íelelős tájékoztatott. Több munkával — Elöljáróban meg kell je­gyeznem — mondja —, hogy ezek a felajánlások nem új keletűek. Például a tervtúl-. teljesítést célzó felajánlást mindig is feladatuknak tekin­tették a brigádok, csakhogy ebben az esztendőben lénye­gesen nehezebb körülmények között kell realizálni a válla­lásokat. Valahogy úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ami az el­várt szint és színvonal eléré­séhez tegnap még elegendő volt, az ma már kevésnek bi­zonyul. Vannak olyan tények, amelyeket csal: a többletmun­ka vállalásával lehet ellen­súlyozni. A váci gyárban és a vidéki gyáregységekben egész évben folyamatosan van mun­ka, így az esztendő minden napján különösen nagy szük­ség van a brigádok helytállá­sára. Az eredmény nem is marad el: a kilencvenkét kol­lektívánk segítségével évről évre sikerült elvégezni az előírt feladatokat. Takarékosan Takarékosság, gazdaságos­ság. E célkitűzések ugyancsak alapját képezik az évi bri­gádmunkának, így hát a mun­kaverseny irányítói és szer­vezői külön felhívták a kö­zösségek figyelmét az anyag­gal és energiával való éssze­rű gazdálkodás jelentőségére. A figyelemfelkeltésnek és mozgósításnak meglett a ha­tása: az eddigi adatok tanúsá­ga szerint a kötöttárugyár tel­jesíti féléves takarékossági tervét, f — Az utóbbi időben kedve­ző tendencia figyelhető meg a gyárunkban, nevezetesen: egy­re többen ismerik fel, hogy a takarékosság folyamatos, nem pedig kampányszerű munkát igényel. A brigádok is rend­szeresen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, bennük is ki­alakult a helyes szemlélet, s ez a fejlődés tükröződik az eredményekben is. Példát említve: a gépjaví­tások és a géptisztítások fo­lyamatos végzésével a kötő­dében javult a gépkihasználás és csökkent a fonalveszteség. egybe. A fejalkatok különbö­zősége meglepő. A hadi, családi és foglalko­zásköri emlékek a XII—XIV. századok életére utalnak, ame­lyek az emberi együttéléshez szükséges eszközökből állnak és némi útmutatást adnak a civitas világában való tájéko­zódásra. Mindannyian a lati­nul ars-nak nevezett kategó­riába tartoznak, hiszen ná­lunk a középkorban a művé­szet még nem vált el a mes­terségtől, s egy kard vagy valamely edény láttán igazol­va látjuk a tételt, nem a ki­munkálás esetleges művészi volta, hanem az elkészítő ..mester” tevékenysége, tudása miatt. A metszetekre figyelve arra kell gondolnunk, hogy a kö­zépkori városkép a századok folyamán lényegesen nem vál­tozott meg, tehát a bemuta­tott illusztrációs anyag össze­vetéséből kiderül, hogy az eredeti civitas még sokáig megőrizte központi fontossá­gát, amelyhez még Géza ki­rály idejében hozzájutott. A KÖZÉPKOR és a rene­szánsz egymástól nem szigo­rúan elhatárolt, időponttal meghatározó korszak: az utóbbi csírái már megtalálha­tók az előbbiben. A kiállítás összhangja érdekében ezért fontos a reneszánsz korra jel­Az alapanyagok és a kellékek fokozottabb ellenőrzésével megteremtődött a célorientált feldolgozás és természetesen javult a minőség is. Mindeb­ben a szocialista brigádok élenjáró szerepet vállaltak. Hozzájárulás Az elmondottak csupán a gazdasági vállalásokról, azok­nak is töredékéről adtak váz­latot. A kötöttárugyár brigád­Szünet van az iskolákban. Ennek minden diák rendkí­vül örül. Az idén végzett nyol­cadikosok számára mindez kettős öröm. Ha továbbtanul-. nak és felvették már őket, különös jó érzés, ha dolgozni mennek, egy csapásra új világ nyílik ki előttük, dolgozó em­berek lettek. Mindnyájan úgy érzik, számukra kicsit fella­zult az élet. Most — s talán úgy is van — övék az egész világ. A lakótelepeken is érezni lehet ezt, felpezsdül az esti élet. Benépesülnek a játszóte­rek, a padok, miután a kicsik hazatértek. Nem szervezi ezt senki, nem küldenek meghí­vót, csak úgy összejönnek. Rendszerint önfeledt játszado­zással és halkan kezdődik. Aztán a fiúk „szemtelenke­dése” visítoziásra ösztönzi a lányokat. A fiúkban pedig feltámad a férfiúi öntudat, a magamutogatás, az erőlködés. Egyre vadabb versenyre kel­nek egymátsal. Az egyre szer­telenebb játékkal növekszik a zaj is. Az ott lakók az eme­letekről kiszólnak, természe­tesen nem örömükben. Ök vi­szont a távolság biztonságá­ból. no meg a sötéttől leple­zetten ,szemtelenkednek. s egy jónak ítélt beköpést harsány röhögéssel jutalmaznak. Ez persze csak dühíti a lekia- bálókat. A lakók megsokallják a dolgokat és bejelentést tesz­nek. Az ifjúságvédelmi őrjárat meglepi a fiatalokat, pont ak­kor, mikor legnagyobb a ri­csaj, s amikor a.z egvik ere­jét próbálgató ..felnőttpalán­ta” a hintát veri a vasosziop- hoz. Igazoltatás, figyelmezte­tés. A nagy hang pillanatok alatt elszáll. Az őrjárat eltá­vozik. Ma csend lesz a téren s holnap is kisebb a lárma. De holnapután kezdődik min­den elölről. A szülők természetesen semmit nem tudnak semmi­ről. Esetleg azt veszik észre, hogy a „gyerek” később jött lemző emlékanyagból való válogatás bemutatása. Amit a román és a rene­szánsz kori világból megma­radt emléktár sejtet a váci civitasról és a várossá fejlő­dött helységről, azt a török anyag éppen csak felvillantja a kényszerű bizonyosság, a hódoltság légkörében élő meg- osztottj városi közösség ránk maradt tárgyainak tükrében. A nyugati értelemben vett városfejlődés elodázódott, hogy majd csak a XVIII. szá­zad városépítő püspökeinek irányításával igyekezzék kül­sőségeiben a fejlődés ütemé­hez igazodni. A látogató, aki a jól meg­szerkesztett magyarázó tablók előtt megáll, elég, ha arra gondol: 1526. és 1686. között Vácot tizenkilenc alkalommal foglalják el a törökök. El sem képzelhető, hogy az ere­detileg egységes feudális tár­sadalom Vác városában érin­tetlenül , együtt maradt, és még mindig betölthette a kö­zépkori városközösségi funk­ciókat. Űj világ volt kialakulóban reformációval, nemzeti színe­zettel, patriotizmussal. A vá­ros képe megváltozott, a mai Tabánba húzódott vissza a magyar szegények rétege, az Eötvös utca északi felében a jainak tevékenysége ennél sokkal számottevőbb és gaz­dagabb, hiszen a társadalmi és mozgalmi életben éppúgy részt vesznek, mint a maga­sabb szakmai és politikai műveltséget biztosító oktatás­ban és képzésben. Vagyis sze­replésük egyértelműen azt jelezte és jelzi, hogy a gyári eredményekhez jó szolgálatot és nagy segítséget adnak eb­ben az esztendőben ;s. Surányi János haza. Igaz, hozott egy mag­nót is, de azt kölcsönadták. Az új ruha a barátnőmé, csu­pán cseréltünk. A nyakláncot a barátom a,dta ide. hogy hordjam. De inkább nem kér­deznek semmit. És mekkora a csodálkozás, mikor az ifjúságvédelem meg­jelenik otthon, hogy környe­zettanulmányt készítsen a bajba jutott fiatal családi kö­rülményeiről. Igaz, még ak­kor is csak azt gondolják, itt valami félreértés történt — sokévi tapasztalatom alapján állítom mindezt. Higgyenek nekem, sokkal jobb és sokkal célszerűbb, ha a szülő kérdez és ő számol­tatja el a gyermekét, mintha a rendőrség kérdez és ő szá­moltatja be a szülőt és gyer­mekét egyaránt. Ne feledjék, bármennyire is felnőttnek lát­szanak ezek a gyerekek, 18 éves korukig csak korlátozott felelősség terheli őket, addig szüleik is felelnek értük. Radányi Lajos ■‘MozTÜS Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): július 24-tői 27-ig, csak délután fél 4 órákor, a vaká­ció akció keretében A róka és a holló című színes, szovjet mesefilmsorozatot vetítik. — Este fél 6 és fél 8 órakor II. helyáron a Fehér törzslőnök című amerikai kalandfilmet játsszák. Címszereplője: Ri­chard Harris. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): július 24-én és 25-én III-as helyáron a Break című ameri­kai táncfilm; július 26-án és 27-én III-as helyáron a Pie- done Afrikában című olasz vígjáték tekinthető meg a sza­badtéri filmszínházban. Az előadások este 9 órakor kez­dődnek. törökkel együtt bevonult és ideiglenesen megtelepült dél­szláv katonaelemek, .az egy­kori civitasban a törökök ha­di népe. a központi gyógy­szertár és a fehér barátok temploma helyén a török egy­házi személyek laktak csalá- daikkal együtt. Az egykor fennen ragyogó civitas emlé­kei elpusztultak, s a hegyeink köveiből faragott templomi kőtömbökből magyar meste­rek alakították ki a török sír­emlékeket. Az itt látható emlékek kö­zött fellelhető már a fajansz, a réztárgy, a keleti kerámia. (A pontosan fogalmazott ma­gyarázótáblák mellé elkelt volna egy kis török—magyar szómagyarázat is, mert a szö­vegekben félreérti ető — pl. ser törvényszék —, vagy a magyarban nem ismert — pl. bedesztán — szavakkal is tá­jékozunk.) JELKÉPKÉNT IS felfogha­tó, hogy ezt a kiállítást a XVIII. században épült egy­kori szerb egyházban rendez­ték meg, amely már a több nemzetiségű, sajátos, tégely­várossá növekedett, nagy piaccal és kereskedelemmel rendelkező Vác kicsiny, de a közéletben jelentős szerepet vállaló közösségének szellemi otthona volt, s most ezt a szerepét folytatja más felada­tok köntösében a város életé­ben. Dr. Rusvay Tibor ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Vác a középkorban Gondolatébresztő kiállítás A szüléknek sejtelmük sincs? Valami félreértés történt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom