Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM. 172. SZÁM 1988. JÜLIUS 23., SZERDA Új termékek a szellemi tőkéből D’szélgetés az Ipari lőszergyár vezérigazgatójával Több mint egy éve, hogy Ivanics Lászlót kinevezték az ikladi Ipari Műszergyár élére, s háromnegyed éve a válla­lati tanács megerősítette őt a vezérigazgatói funkcióban. Nem volt könnyű a dolga, hiszen a vállalat nehéz kor­szakát élte akkor, s még ma sem mondható el, hogy a ne­hézségeken sikerült túljut­niuk. Milyen céljai voltak ak­kor, s azokból mi valósult már meg? — elsőként erre a kérdésre kértünk választ. Mikromoiorok — Mielőtt a vállalat veze­tésére vállalkoztam volna, alaposan mérlegeltem a külső és belső feltételeket. A kör­nyezet ismerete, az itt eltöl­tött évek tapasztalata arra az elhatározásra' 1 juttatott, hogy vállaljam ezt a munkakört. Akkoriban arra gondoltunk vezetőtársaimmal, hogy a problémákból való kilábalás egyetlen útja a vállalati bel­ső erőforrások feltárása és hasznosítása lehet. Az már akkor vlágos volt, hogy a motorgyártás e hazái körül­mények között ráfizetéses. Keresni kellett tehát egy olyan termékcsaládot, amely viszonylag érzéketlen az a.Iap- anyagár-változásokkal és a gyári költségekkel szemben. — A műszaki fejlesztéshez viszont általában beruházás, vagyis pénz szükséges. Az Ipari Műszergyár mely ter­mékek fejlesztését tartja el­sődlegesnek? — A mikromoíorokét, ezek ugyanis stratégiai termékcso­portot jelentenek az IMI he­tedik ötéves tervében. Mikro- motorokat számítástechnikai perifériákhoz, valamint robo­tok meghajtására és egyéb elektronikai berendezésekhez akarunk fejleszteni. Mindez finomabb, precízebb technoló­giai feltételek megteremtéséi kívánja a műszakiaktól. De fejlettebb gyártmányparkot is. A jelenlegi átlagéletkora saj­nos két évtized. — Az új gyártáskultúra miként valósítható meg beru­házás nélkül? lapodást írtunk alá, amely szerint ők a nálunk gyártás­ban lévő termékek menedzse­lését vállalják, s ugyanakkor az általuk kifejlesztett gyárt­mányokat elsősorban nekünk ajánlják fel. így az ott fel­halmozott szellemi tőke az IMI-ben válik termelőerővé Tavaly vállalatunk a gépipari kutatásfejlesztési programhoz csatlakozva huszonegy téma- javaslattal állt elő, mégpedig olyanokkal, amelyek eltérnek a hagyományos profilunktól. — Lesz-e megfelelő műsza­ki utánpótlásuk? — Amire vállalkoztunk, ab­ban legfőbb szövetségesünk az ifjúság lesz. Számos akciót eszeltünk ki, hogy idevonzzuk és itt is tartsuk a fiatal mű­szakiakat. Bagyin József ta­nácselnökkel például megálla­podtunk, hogy idén Aszódon hat műszaki letelepedésére adunk lehetőséget. Mindany- nyian ingyen telket és 100 ezer forintos vissza nem té­rítendő támogatást kapnak. Az általunk kifejlesztett IMI Modul építési rendszerrel se­gítjük családi házuk létre­hozását, amely így legalább 20—40 százalékkal olcsóbb, mint a hagyományos. — A bevált régi termékek milyen sorsra jutnak? — Korszerűsítjük őket: Kormányprogram írja elő az anyag- és energiatakarékossá­got, s mi termékeinkkel igyekszünk ezt szolgálni. Ha­gyományos gyártmányainknál fő törekvésünk a tipizálás. Szeretnénk az IMI fejlesztési intézetének egy részlegét Ící-j emelt akadémiai kutatási hellyé minősíttetni, ahol a motorgyártás kutatásával fog­lalkoznának. Ennek a prog­ramnak az alapján szeretnénk motorjaink bizonyos típusait j egészen új felfogás és tech­nológia szerint -gyártani. Néhány évvel ezelőtt vállal­tuk olyan termékcsalád me­nedzselését, mint a villamos hálózati szabadvezeték csat­lakozóelemei. Ez szintén nem vág közvetlenül a profilunk­ba. Közben az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság se­gítségével sikerült olyan szint­re fejleszteni, hogy most már kiterjeszthetnénk nagy­feszültségre, illetve kábelek-; re is ezt a technológiát. Kamatmentes hitel ' Az elmúlt években egyéb-! ként rendkívül sok segítséget kaptunk az OMFB-től és az Ipari Minisztériumtól is. Mint említettem, huszonegy alapié-, mához kapcsolódtunk tavaly; javaslatainkkal. Ezeket azóta rangsoroltuk, pályázattal vál-J tottuk fel. Reméljük, pályá­zataink eredményesek lesz­nek, hiszen ily módon a nagy gyártmánycsaládjaink követ­kező fél évtizedre szóló kuta-; tását, fejlesztését alapoznánk j meg. A szükséges pénz felét mi teremtenénk elő, másik1 felét az illetékes tárcák folyó-' sítanák kamatmentes hitel­ként. Gararavölgyi Annamária A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről. A régi Gödöllő, kama­rakiállítás. Giczy János festő­művész kiállítása. A kiállítá­sok 10—13 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető IC—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóíerem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kenyér helyett ka A becsületes megtaláló — Iparilag elmaradott vidé­keken létesítettünk gyáregy­ségeket, telephelyeket és alap­technológiánk egy részét oda telepítettük. Ezzel a törzs­gyárban helyet biztosítottunk az előbb említett technoló­giailag igényesebb termékek meghonosításához. Célul tűz­tük ki még a számítástech­nikai perifériák gyártását is. Tudományos kapcsolat — A Budapesten létesített periféria-gyáregységük mivel foglalkozik? — Az ott dolgozók számí­tástechnikai szalagos tárolók, illetve több színnel író dob­plotter gyártását, cjsszeszere- lését végzik a Központi Fizi­kai Kutatóintézet licence alapján. A gyártás (szerelés) fődarabokból történik, ame­lyek kooperációból, illetve az anyagyár mechanikai és elektronikai gyáregységeiből kerülnek ki. A részleg a vég­szerelést, a tesztelést, a ve­vőszolgálati teendőket látja el. — Már az elmondottak is komoly szellemi potenciált feltételeznek. — Az IMI-nek igen jók a kapcsolatai a különféle tudo­mányos kutatóintézetekkel, valamint a Budapesti Műsza­ki Egyetemmel, a Kandó Kál­mán Villamosipari Műszaki Főiskolával, a Miskolci Ne­hézipari Egyetemmel és még sorolhatnám. Több akadémiai kutatóintézettel olyan megál­IIA KISEBB vagy nagyobb társaságban összejövünk, sok­sok példát hallunk az emberi hálátlanságról. A társaság minden tagjának van egy-két elmondandó története, amely bizonyítja, hogy akit ő ke­nyérrel dobott meg, az őt kő­vel dobta vissza, vagyis va­lami hallatlan gonoszsággal köszönték meg az általa nyúj­tott támogatást, segítséget. Barátságok, emberi kapcso­latok bomlottak fel az egy!k fél részéről jogosnak, a másik részéről jogtalannak vélt be­tartások miatt. Lehet, ha le­ültek volna az érintettek, még egy pohár bor sem kellett volna a félreértés tisztázásá­hoz. Amikor hallom a hangzatos, megfellebbezhetetlen hang­erővel elhangzó kijelentést az emberi gonoszságról, hálát­lanságról, s arról, hogy nap­jainkban megszűnt minden, ami tisztességes, ami emberi, szeretnék ellenpéldákat felso­rolni. hisz ha n^m is napon­ta, de sokszor találkozom a becsülettel, a jó szándékkal, az emberi jóindulattal. Most nemcsak olyanra gon­dolok,'hogy látom, amint fia­talok átadják az idősebbek­nek a helyet az autóbuszon, amikor látom, hogy terhes kismamákat lesegítenek a vil­lamos lépcsőjéről, vagy olyan­ra, hogy stoppoló fiatalokat felvesznek egyedül utazó autó­sok. Természetesen ezek a megnyilatkozások is önma­gukban hordozzák az emberi figyelmességnek, egymás meg­becsülésének a jegyeit. De az emberek jó szándékát fedezem fel a minden köz­ségben tapasztalható, mérhe­tő társadalmi munkák sok­sok milliós értékében is. A segítőkészséget látom még a menyasszony tánc forintjaiban is, amivel a fiatalok család­alapítási gondjain kívánnak könnyíteni közeli és távoli rokonok, ismerősök, barátok. Nagy szavak! mondhatná va­laki elutasítóan. A közöny, egymás értékeinek semmibe­vétele olyan mértékű, amire nincs és nem is lehet ellen­példa! i Szerencsém van. Erre vo­natkozóan is szolgálhatok tör­ténettel. Éppen ennek a tör­ténetnek a frissessSége adta ke­zembe a tollat. Az elmúlt hé­ten Budapest égjük forgalmas terén telefonáltam, és min­dentudó kis noteszomat, a kis­okost, ahogy nevezem, mert címek, telefonszámok, külön­böző kötelezettségeim sokas á­Magánvállalkozók üzletei A városi tanács végrehajtó bizottsága döntött a Petőfi Sándor és Gábor Áron utca közötti területen létesítendő üzletsor dolgában. Az előké­születek során negyvenkilen­cen jelezték készségüket vala­milyen bolt létesítésére, hu- szonkilencféle szakmában. A múlt hónap közepén megtar­tott tájékoztatón ismertették a kérelmezőkkel az üzlethelyiség építésének föltételeit. Ezek szerint a területet tartós hasz­nálatba kapják, közművek nél­kül. Az üzleteket a boltosok igényeinek figyelembevételé­vel, egységes terv szerint, a hatósági előírások betartásá­val, a tanács által meghatáro­zott időben kell megépíteni. A boltot a kijelölt és elfogadott funkciónak megfelelően köte­lesek működtetni. E megbe­szélés után a negyvenkilenc jelentkező közül harminchétén erősítették meg szándékukat. A végrehajtó bizottság dön­tése szerint a következő szak­mában terveznek üzletet a Pe­tőfi és Gábor Arán utca kö­zötti területen: zöldség-gyü­mölcs, gyermekruházat, aján­déktárgy, drogéria, gyógynö­vény, használt cikkek, tej, tejtermékek, kenyér, olasz kis­vendéglő (szeszes ital nélkül), divat- és rövidáru, virág, sportcikk, sportruházat, hang­lemez, hangszer, dohányáru, óra, ékszer, kávéház (szeszes ital nélkül), menyasszonyi­ruha-kölcsönző. A kisiparosok közül lesz: órás, fényképész, fodrász, cipész, gázöngyúj tó­töltő, kulcsmásoló. A tartós használatba adandó területért a földszinten üzle­tet nyitóknak ezer forintot, az emeleten levőknek nyolcszáz forintot kell fizetniük négyzéí- méterenkint. Néhány szakmá­ban kedvezményt adnak. Ezek: cipész, ingyen kapja meg a területet, fényképész, órás, gázöngyújtótöítő, kenye­ret, tejet, tejterméket árusító (amennyiben reggeliztetést is vállal) az ár ötven százalékát kell fizetniük. Veresegyház Küldjön képeslapot Küldjön képeslapot v— szólt a reklámszöveg. Veresegyház — sokszor leírjuk — igen láto­gatott üdülőhely, lett. Egy-egy kánikulai hétvégén mintegy négyezren hűsölnek a tó kelle­mes, tiszta • vizében. ^ hétvé­gi házak száma 1300 körül van. De ha valakinék ii j'ut eszé­be. márpedig sókaknák eszébe jut, hogy üdvözfőláESÖt küld­jön a partjáról, hát keresgél­het. Jó ideig kapható volt egy — nem túl jóra sikerült — fe­kete-fehér képeslap, azután forgalomba hoztak lényegesen sikeresebb színes -lapokat — ezeknek van a divatja, ezt ke­resik jobban —, de most már! hiába keresik, elfogyott, után-* pótlás nincs. Tréfának is rossz: a vas­úti boltban annak idején ve- csési képeslap volt kapható (csizma az asztalon?!), mosta­nában pedig az ABC-ben a váci székesegyház volt kapha­tó. V kezdőbetűs — és akkor már mindegy is? Hiába panaszkodtunk az il­letékeseknek: a nyári idény közepén vagyunk, már késő! De lesz még nyár jövőre is! —as a Anyakönyvi hírek hí Születeti: Steer Martina, Gödöllő, Korvin Ottó körút 16.; Süvöltő László, Köztársa­ság út 38.; Szabó Attila Ist­ván, Köztársaság út 56.; Sza­bó Kata, Lázár Vilmos ut­ca 1.; Szilágyi Nándor, Antal- liegyi út 37.; Szilágyi Nor­bert, Munkácsy Mihály út 5,'a; Tonnái Agnes, Arany János utca 15.; Tóth Dénes, Strom­feld sétány 6/a; Tóth Kata­lin. Korvin Ottó körút 13., Tóth Linda, Öz utca 2.; Tóth Tamás. János utca 1/c; Tóth Veronika, Batsányi utca 14a; Tóth Zita Katalin, Körösfői utca 3.; Tunyogi Brigitta, Kál­lai Éva utca 19.; Vankó Lász­ló, Kossuth Lajos utca 47.; Végi Csongor, Arany János utca 2.; Veres Ádám, Nagyre- mete; Vörös Attila . Róbert, Kazinczy utca 19.; Zakar Tün­de. János utca 32.; Zsolczai Tamás, Komáromi utca 25. Házasságot kötött: Bertók László és Iván Andrea; Faust Zsolt és Benkő Katalin, Var- hol Sándor és Tóth Erzsébet, Homoki Gábor Gyula és Kiss Katalin. Elhunyt: Bíró Balázsné Lit- kei Erzsébet, Gödöllő, Peres út 18.; Kis József né Cseke Ida, kastély; Hornyacsek Pál, kas­tély; Németh Gyula né Elsza- szer Terézia, kastély; Greizer Sándorné Hirsch Margit, Sza­badság út 109.; Kovács János, kastély; Mátyás Jánosná Klik Kató, kastély; Holpert Gézá- né Sebesi Ilona, Arany János utca 13., Bokros Ferenc Bélá- né Gáspár Lídia, Kazinczy ut­ca 4L; Kuzmits Agnes, kas­tély; Pilipár Irma, Ady End­re sétány 56.; Bulyovszky An­na, kastély; Holló Istvánná Bene Mária, Köztársaság út 57.; Kovács Ferencné Ficzere Verona, János utca 8.; Jesze­gát őrzi, otthagytam a nyil­vános telefonfülkében. Észre sem vettem ezt a vesztesége­met. Négy-ö,t napja nem ke­restem, hiszen nyár van, a szabadságolások ideje, és ilyenkor kevesebb az intézen­dő feladat. Ma levelet hozott a posta. Érdeklődéssel bontottam fel a borítékot. Minden kísérő szö­veg nélkül megkaptam a kis­okost. A feladó nem. jelezte sem a nevét, sem a címét. Nem várt a tettéért köszöne­tét, pedig áldozott időt és pénzt arra, hogy a számára érték­telen, számomra értékes no­tesz ismét a birtokomba ke­rüljön. Ki lehet jelenteni, hogy ördögi szerencsém van, s meg lehet állapítani, hogy egyedi az eset. Mielőtt leírtam volna a tör­ténteket, egy társaságnak el­mondtam. S mit gondol a ked­ves olvasó, mi volt az első megjegyzés? — Bármelyikünk ezt tette volna! — Nagyon tetszett a mondat. És mi kö­vette az első kijelentést? Hát egy kérdés. — Mit gondolsz, ha lapul benne mondjuk egy ezres, azt is visszakapod? NAGYON HISZEM, azt is elküldte volna a címemre a megtaláló. Akarom mondani, a becsületes megtaláló. Mert ők vannak többen, még akkor is, ha ellenkező példákra vala­milyen ok miatt szívesebben és többet hivatkozunk. Fcrcsik Mihály nák Istvánná Váradi Mária, Blaha Lujza utca 154.; Rácséi Lászlóné Kurucz Julianna, Kossuth Lajos utca 12.; Gsák- vári Jenő, Bem utca 8.; Sza­bó Sándor, Blaha Lujza utca 105.; Nyári Ilona, János utca 9.; Strocz István Mátyás, Lo­varda utca 23.; Bereczki And­rásáé Zakar Mária, Dobó ut­ca 19.; Ádám Zoltánná Marton Katalin, Pacsirta utca 13.; Szebenyi Józsefeié Fehér Jo­lán Erzsébet, Török Ignác ut­ca 16.; Tóth Lajos, Batthyány utca 14.; Szombat Istvánná Tamás Julianna, Kossuth La­jos utca 4.; Rádóczki János, Semmelweis utca 34., Gáspár Jenő, Mosolygó Antal körút 14.; Pósa Jenőná Váradi Mar­git, János utca 9.; Tóth Lász­ló, Rigó utca 49.; Berze Ist­ván, Rigó utca 55.; Tóth Já­nos, Árpád utca 20.; Enzin- ger Béla. Körösfői utca 43.; Wirnhardt Oszkárné Nagy Gabriella, Mátyás király ut­ca 17.; Huboda János,. Blaha Lujza irtca 220:: Cserenyecz' Magdolna, Sallai Imre utca 1.; Szabadi Istvánná Pólyák Er­zsébet, Petőfi Sándor utca 4. Menj, Barbara Gödöllő. Szabadság tér. Közepes délelőtti forgalom az úton. Egymás után szo­rosan öt személyautó ha­lad a HÉV-sínek felé. Ked­ves család közeledik n zebrához. A papa alig tud­ja átölelni a hatalmas szegfűcsokrot, a mama karján csecsemő, mellette 3—4 éves kislány. Állunk nyugodtan az út szélén, hiszen kevés a kocsi. Nem úgy a mama. aki kislányát a negyedik, és ötödik kocsi közötti rés felé löki: — Menj, Barbara! A kislány megy, az anyja mondta ... A körülöttük levőket kileli a hideg, nii történik, ha a gépkocsivezető nem veszi észre a fitrakodó apró em­berkét? Látta és megállt. A gyerek pedig tapasztal­hatta, hogy a zebrán min­den körülmények Itözöit, bármi áron neki van elő­nye. Az életével nem ő. az anyja játszott. Tartós versengési láz Sejtésem szerint Gödöllőn a nyugdíjas testnevelő tanárok nem öregednek. Naptól cser­zett arcukról mindig ugyanaz az akarat, elszántság tükröző­dik napról napra, hétről hét­re, évről évre. Véleményemet ezúttal Lencsés Rezső igazol­ta, akit most egy év után lát­tam újra. Klotz István testnevelő ta­nár — mint kiderült, egykori tanítvány — hívta fel figyel­memet tavaly arra az általá­nos iskolai tömegsportver- seny-sorozatra, melyet a nyol­cadik évtizedét taposó peda­gógus ötlött ki és szervezett meg. Tizenkét hónap után is érdemes ezzel foglalkozni? Az akkor meghiúsult beszélgetés tartalma ma is időszerű. Eb­ben éppen ez az .érdekesség, a példa. Távirati stílusban: 1932 óta ősszel, télen, tavasszal a fel­sős évfolyamok tanulói számá­ra iskolák közötti labdarúgó­bajnokság zajlik Gödöllőn. Lencsés Rezső a következőket fűzte ehhez: — Amikor az iskolákban át­tértünk az ötnapos tanítási hétre, a feladatok közé tarto­zott a szombattal megnöveke­dett szabadidő hasznos eltölté­sének megszervezése is. A mű­velődési miniszter beszédében akkor azt hangsúlyozta, hogy lehetőleg a nyugdíjas tanárok bevonásával próbáljon az is­kola segíteni ebben. — Ügy véltem, hogy Gödöl­lőn ezer felsős fiúval számol­hatunk. Lehetetlen, hogy ne csináljunk valamit velük. Ha kellően megszervezzük, egy labdarúgó-bajnokság sikert arathat. A gyerekek szeretik a labdarúgást, s bár nem áldoz­nak ma már annyi időt rá, mint 25—30 éve, a versengési lázt fel lehet kelteni bennük. — A művelődési osztályon lelkesen fogadták a javaslato­mat, és hozzáfoghattam a megvalósításhoz. Elkészítettem a kiírást. Az egyes iskolák csa­patai a saját kötelező színük­ben játszhatnak. Tilos a stop­lis cipő használata. A bukott tanulók a saját korosztályuk­ban szerepelhetnek. — Az első évben a nyolca­dik osztályok között nem volt versengés, mert úgy véltük, nekik fontosabb a tanulás a pályaválasztás miatt. Később ezen változtattunk, s ötödiktől nyolcadikig folytak a csatáro­zások. Népszerű az iskolások körében és elismerik másutt is. A téli fordulókat például a Karikás iskola csarnokában játsszúk. Nem kell fizetnünk teremdíjat. Évente 72 forduló ... Len­csés Rezső nem azzal a céllal indította a bajnokságot, hogy labdarúgókat'neveljen, bár sok tehetségre felfigyeltek NB I-es klubok képviselői. A testneve­lő tanár a tömegnek örült, an­nak, ha változott az összeállí­tás. Jóformán egyetlen szomorú­sága... nem, ez inkább olyan tapasztalat, amely előtt értet­lenül áll az ember, nos ez az, hogy neveletlenek a nebulók. 1982-ben, az első évben egyet­len játékos lett kiállítva. Az idén — ocsmány beszédért — több mint nyolcvanan kerül­tek erre a sorsra. Bánatos, inkább azért, mert tunyák, fáradékonyak a fiata­lok. Hiányzik belőlük a kitar­tás, az akarat. S ebből is kö­vetkezik: a legszentebb embe­ri érzés, az öröm, az önfeledt boldogság hiányzik az életük* bői. Az általános iskolában a ciklusonként! öt tornaóra csepp a tengerben. Ennek az akcelerált, az előző nemzedék­nél gyorsabban felserdülő nemzedéknek tízszer ennyi mozgás kellene az egészséges fejlődéshez! Lencsés Rezső reméli, hogy ez a tömegsportbainokság csak nem marad egj’edüli pél­da a környéken, a városban, s talán a lányok számára is szerveznek hasonlót, más sportágban. Nekik sem volna hiábavaló. Balázs Gusztáv ISSN 0133-1957 (G3ÜÖHSI Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom