Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

CEGLÉDI Map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1986. JŰLIUS 2., SZERDA Kuckó tábor Ide szívesen visszajönnék még A Putri-sarM erdőbe tar­tunk, a művelődési központ Kuckó táborába. A mikrobusz kerekei faljók az aszfaltot, majd letérünk, és máris ho­mo kút dobálja a kocsit. — Ezt a tábort a lakótelepi gyerekekre gondolva szervez­tük meg — mondja Beme Ist­vánná, a művelődési 'központ munkatársa. — De alig jöttek onnan. Semmi baj nincs ve­lük, pedig akad néhány iga­zán ' eleven közöttük. Ám olyan szépen viselkednek... — ... persze, még nem gyújtották fel a fabódét — hangzik a vicces ugratás. — Ugyan... Egyébként annyira le tudják foglalni ma­gukat egész nap. És érkezé­sükkor micsoda ovációval szoktak fogadni bennünket. t— Mert hozzuk a reggelit... Az autó begurul az Évig faháza elé. Egy-két emberke elindul felénk, sehol semmi lelkesedés. — Nincs ováció — mondom csalódottan. — Már reggeliztek és nem éhesek — hallom a hátam mögül. Bent a faházban javában tart a számítógépes játék. Megbabonázott szempárok ta­padnak a képernyőre. Osztat­lan a siker. Kint néhányan e nemezlabda-készjjíép. rejtett; szépségeit sajátítják el Beátá­val, Zolival és Szabolccsal félrevonulunk. Zoli: — Sajnos, én még hétfőn nem voltam • itt. Kár, mert ez a tábor .más, mint a többi. Az a legjobb, hogy semmi se kötelező. Nem kell olyan programban részt ven­ni, amihez nincs kedvem. Beáta: — Máshol meg pont fordítva van, s az úgy sokkal rosszabb. Most szabadok va­gyunk. Nin.cs kötelezően kije­lölve, hogy ezt vagy azt csi­náljam. Szörnyűség, ha vala­kinek semmi hangulata egy dologzhoz, és ráerőltetik. Szabolcs: — Az Anesd me­sélte, hogy ő ide jön és ára­dozni kezdett. Én meg kine­vettem, egvi.k tábor olyan, mint a másik. De itt valóban klassz. Azért is, mert nem érezzük bezárva magunkat, körben mindenütt erdő. Zoli: — Tegnap sárkányt készítettünk. De jól sikerül­tek! Vagy huszonötöt csinál­tunk. Aztán horgásztunk ve­lük. Azt sajnáljuk, hogy ezt nem vették fel videóra. De azért még nem mondtunk le erről. Szabolcs: — Nekem "emlé­kezetes ez a sárkányozás, megszúrtam a kezem ollóval. Nem súlyos, mert nem vér­zett. Ráadásul eltörtem egy poharat. Sötét egy nap volt. Ma meg egy nagyot vitatkoz­tunk. Beáta: —Igen., mert az Am­csi azt mondta, hogy a ked­venc állata a ló, és minden­hová azzal menne, ha tehetné. Zoli: — Mi a repülőgépre esküdtünk. Nem akarta el­hinni, hogy van már olyan gép, amely helyből fel tud szállni. Szabolcs: — Mondtam n,eki, hogy a háborúba elmehetne ő a lóval! (Nem a gyerek te­het róla, hogy erre is gondol.) Az atomkorhoz repülő kell. Menjen ő át lóval az óceánon. Egyszer csak jönne egy cápa, és azt mondaná: óh, de édi ez a lány és a lova. És hamm. Zoli: — Én építészmérnök szeretnék lenni. Beáta: — Én tanárnő. Olyan kár, hogy holnap lesz az utolsó nap. Megyünk nyaral­ni, de ide, a Kuckó táborba szívesen visszajönnék még. Zoli: — Egy biztos: jövőre itt a helyünk. Azt hallottuk, hogy sátorban laknánk. Oh, csak sikerülne, úgy aztán iga­zi tábor lenne ez a Kuckó. F. F. Búcsúebéd * Biztos kézzel javítják Az igazgatósági tanácste­rem patkó alakú asztalát szürke öltönyös, nyakkendős fiatalemberek ülték körül. A fő helyen a házigazdák kép­viseletében Muhari Pál jterü- letigazgató és Sólymos Cábor- né szb-titkár, továbbá Czine- ge Imre, a 203-as Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Boros János, a Le­nin Tsz pártbizottságának titkára. Felcsendült a Himnusz, majd Arany János verse hangzott el, amelyet Mészáros András gyakorlati oktatásvezető szavai követtek. Ez volt az első al­kalom, amikor a végzett me­zőgazdasági gépszerelő tanu­lókat ünnepélyesen búcsúztat­ták. A CÁT tanműhelyében ismerkedtek meg a szakmá­val, az üzemi légkörrel, a mun­kásmagatartással. Némelyi­kük egészen kimagasló ered­ményt ért el; Farkas Gyula tavaly országos harmadik, Mihály Pál megyei második helyezett lett a tanulmányi versenyen. Várostrió Találkozás, ismerkedés Nem is oly rég adtunk hirt Cegléd és Nagykőrös közleke­déséről. Ez a közlekedés egy újabb város, Vác bekapcsoló­dásával'bővült. Ugyanis a na­pokban Cegléden szervezett tapasztalatcsere-látogatást a három város szakmaközi bi­zottsága. A végig jó hangulatú talál­kozón dr. Horváth Géza, a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára mutatta be a vendégeknek Ceglédet. Néhány mondatban vázolta a több mint 600 éves városunk múltját, az­tán a VI. Ötéves terv tükré­ben az ere:’-”"'•■"'•ről és a gondokról számolt be. Vége­zetül az elkövetkezendő évek fontos tjrveiről, lehetőségeiről tett említést. Lakatos László, á ceglédi szakmaközi bizottság titkára szólt a szervezet helyi munká­járól. Míg a korábbi években elsősoran a tömegsnort, a munkásművelődés volt a fő feladatunk — az 1980-as SZOT-határozat óta ez válto­zott —, ma már a település- f^i'eszt^si munka került elő­térbe. Az elmúlt »V októberé­ben alakultak újjá. tagjaik többnyire olyan fiatal szak- szervezeti vezetők, akik jói ismernek egy - - adott terü­letet. Minden fontos kérdés­ben, ami Cegléd lakóit érin­ti, a városi pártbizottság és a tanács kikéri a véleményü­ket, sőt, a döntések meghozá­sakor figyelembe veszik el­képzelésüket. A bizottság 60-70 tagja tár­sadalmi munkában látja el a feladatát, amely a jövőben sem lesz könnyebb, ahogy az sem lényegtelen, hogy mit tudnak elvállalni, mire lesznek képesek mozgósítani. A meg­valósítandó célok sikere attól is függ, hogy környezetükből hogyan közvetítik az informá­ciót, és miként viszik oda vissza. Bacsa Tamás, a váci Szakma­közi Bizottság titkára elmond­ta, hogy városi gondjaik ha­sonlóak, mint Ceglédé, ezért is hasznos e találkozó, amely­nek ősszel náluk lesz a foly­tatása. Ezt követően a vendé­gek sétát tettek, amelynek során ellátogattak a torna- csarnrkba és a Kossuth Műve- dási Központ színháztermébe. A találkozó a Nagykőrösi Kon­zervgyár* és az Arany János Múzeum megtekintésével és baráti beszélgetéssel ért véget. f. f. Muhari Pál kerületigazgató a korszerű gépek javításához szükséges elméleti és gyakor­lati tudnivalók fontosságát hangsúlyozta, hiszen a hid­raulika és a pneumatika ma á berendezések • fonifos . eleme: A tangazdaságban nyolcán vállalnak munkát a végzettek közül, akik ez alkalommal ve­hették át á szakmunkás-bizo­nyítványt és az iskola, vala­mint a gazdaság által adomá­nyozott jutalmaikat. Végül ün­nepi ebéden vettek részt az ifjú szakmunkások. Szomszédolás Felvirrad szabad szombatunk Gyalog, vonattal, busszal, Trabanttal Többféle változat létezik. Az első az, hogy itthagyjuk a vá­rost hét végén. A második is az, meg a harmadik is. Vizet keresünk, no nem ivóvizet, hanem olyat, amibe nyakig lehet merülni. Választhat­nánk persze a ceglédi stran­dot, de már rajtunk van a mehetnek. Különben is nagy vizekre vágyunk, új és szűzi vizekre. Most az egyszer még elhalasztjuk a szőlőkötözést meg a kapálást, majd a jövő “héten behozzuk, akkorra a nap is megszelídül, jön az eső magától, locsolni se kell. Megy a város gyalog, vo­nattal, busszal, kocsival és Trabanttal. Hol az a víz, ami­nek megállók a partján, nagy levegőt veszek és már repülök is? Ez a víz Kecskeméten van és uszodának nevezik, vagy Szolnokon van, ott meg Tisza- ligeti Strandnak hívják. Bű­vös-vizes varázsigeként hat a fürdőzőknek Tiszakécske is, meg az egyre népszerűbb Tőserdő, a maga Holt-Tiszá- jával. Vizesek No, hát ide megyünk most, mert mi szeretünk kitekinte­ni kis városunkból. Még hogy nem látunk messzebb a hely­ségnévtáblánál! Dehogynem. Mi, ceglédiek, nagyon kíván­csiak vagyunk arra is, mi történik falainkon kívül.- Út­közben aztán elátkozzuk elein­ket, miért nem vezettek ide valami nagy vizet, hajdapá- ban. Tudunk mi azért vizes történetet a közeli' múltból is. Lehet annak már bő tíz éve, hogy nagy csinnadrattával megtaláltak Cegléd határában egy kóbor termálforrást. Ak­kor úgy_ tűnt, elérkezett a mi időnk. Ügy beszéltek az em­berek az utcán a jövő nagy alföldi fürdővárosáról, hogy a fiatalok erősen gondolkodóba estek: ha pályát választanak^ ,az valami vizes szakma' legyen. Ekkor váltak népszerűvé a Budai úti aprócska parcellák is, mondván, ez a darab meg­szerzett föld évek múltán milliókat ér majd, mert a nagy ceglédi fürdőövezet szí­vében lesz. A dolgok a hetvenes évek végén más irányt vettek. A Gabonát szállító serlegek A korábbinál nagyobb teljesítményű serleges felvonót he­lyeznek üzembe a Ceglédi Állami Tangazdaság feldolgozó üzemében a DSZP-szárítóhoz kapcsolódó Butler terménytár roló tartályoknál. A, munkát a gazdaság újszilvási lakatos­részlege végzi, s az új gabona érkezésére üzemképes lesz majd. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) termálvízzel csirkekeltetőket kezdtek fűteni, ezzel is bizo­nyítva, micsoda gazdasági le­hetőségek rejlenek a föld mé­lyéből feltörő energiában. Csak a sprickolni vágyó tö­megek maradtak hoppon. Mindegy. A pompás ceglédi strandon azért mégiscsak volt víz, és a kádfürdő is remekül működött. Monokini Így morfondírozunk, m P. közben átsuhanunk a Gerjé patak fölött. Jó innen elmen­ni, fogalmazódik meg töb­bünkben, valaki a hátsó ülé­sen meg is jegyzi: — Itt folyt a vérem egész héten. Hátra ne nézzetek, mert kővé váltok! Isten ments! Eszünk ágá­ban sincs szoborként ácsorog- ni valami tóparti ligetben. Gyerünk gyorsan! Nehogy utánunk 'szóljanak, hogy ezt meg ezt még meg kell csinál­ni, addig nem mehetünk ví- kendre. Nagyon jól sejtjük mi azt, hogy mindig onnan jó elmenni, ahol a problé­máink tanyáznak. Szombat reggel se főnök, se probléma. Tőserdöt jól ismerik a ceg­lédiek, többen vásároltak itt házikót vagy portát maguk­nak, addig, amíg volt hely meg pénz. Egy ilyen vityilló- ban pakolunk le — aztán irány a vízpart. Lubickolás közben megszokjuk a mono­kinis lányokat is, de egy ki­csit zavarban vagyunk. — Te, ezt lehet itt? — kér­di harmincas barátunk szé­gyenlősen. Arcán a hatvanas évek ártatlansága, lám, még­iscsak emlékszik az akkor oly divatos szexuális felvilágosí­tásra. — Ha nem tetszik, fordulj el! — Nem, nem! Egy szóval sem mondtam, hogy nem tet­szik. Tőlem aztán a bőrüket is levethetik... Délben rá kell jönnünk, va­lamit elfelejtettünk. A hatás leírhatatlan. Jobbra népes család, csinos kis kört alakí­tanak, és esznek. Kések és villák kerülnek elő, a gondos háziasszony előszedi a jobb­nál jobb falatokat, a strandot pedig rántott hús illata tölti be. A hűtőtáska mélyén még uborkasaláta is van, rajta re­mek fólia, ki ne folyjon a meggyes süteményre. — Menjünk, együnk egy lángost — indítványozza kö­zülünk a legéhesebb, és sze­rény száztíz kilójával elcam­mog a büfé felé. Ügy lépke­dünk egymás mellett, mint valami egészségvédő komman­dó, akik mást se ettek egész életükben, csak diabetikus lángost. Abban azért meg­egyeztünk, legközelebb mi is felpakolunk, úgy magyar mód­ra, nehogy véletlenül a lefo- gyás rögös útjára lépjünk. — Uraim, addig igyanak magyar sört, amíg lehet — mondja a pincér. — A jövő héten állnak "le a gyártással. A Kőbányai Sörgyár rekonst­rukciós munkáiról már hallot- tuns, de még soha nem érez­tük magunkat ilyen közel a rettenetes csapáshoz. Néhány percig magunkba roskadtan ülünk, s többi nélkülöző sors­társunkra gondolunk. Felrém- lenek előttünk a döglesztő nyári napok, amint egy egész nemzet ácsorog tanácstalanul az élelmiszerboltok' bejáratá­nál és ilyeneket mondanak: „Megéltem két nagy háborút, de erre még nem volt prece­dens, Szabó úr!” — Szörnyű napokat látok közeledni — gyúrja elő magá­ból ifjú barátunk, aztán fel­szakad belőlünk a nevetés. Egyébként is csak a Kinizsit szüntetik meg. Közben a nap elbúvik a fák mögött. Most már indulha­tunk. Útközben pompás házak mellett haladunk el. De sok ágyást ki kellett taposni, sok disznót meg kellett etetni, mire ezek felépültek! A gaz­dák némelyike bizonyára többször vállalta a hétvégi munkát, mint a fürdőzést. Mégis eszünkbe jut, be kéne csöngetni néhány házba, egy hosszú, három rövid, és azt mondani, bocsánat a kései za­varásért, de ott felejtették ezt a zacskót valahol Magyaror­szágon ... Zacskó — Azt nem tennéd ki, amit akkor kapnál. — Nem. De ott zörögne a zacskó a kezemben, és egy váratlan pillanatban — úgy mátyásosan — ledobnám, a selymes pázsitra, és még hoz­zá is tenném,' Visszahoztam a zacskót — a gazdájának... Nagykőröst' elhájgyta ránk esteledik, a sorompó után meg már látszik a tevetorony. Rab László Útra kel a kar öltözék. Nőknek: sötétkék hosszú szoknya, sötétkék kosz­tümkabát és fehér gallér. Cik­lámenszínű, rövid ujjú zsor­zsettruha és fehér cipő. Fér­fiaknak: világosszürke nadrág, csokornyakkendő, mellény, fe­hér ing, fekete cipő. Július 14-én a déli órákban indul olaszországi turnéjára a ceg­lédi pedagógus-énekkar. ’Útvo­nal: Nagykanizsa, Ljubljana, Trieszt, Bologna, Firenze. Arezzo — és végül Castiglione del Lago. Nagyjából 1100 ki­lométer. És a következő na­pokban négy fellépés. Vízilabda OB II Két mérkőzés, két pont A dobogó harmadik fokán Csóngrád—Ceglédi VSE 9-9 (2-2, 4-4, 3-1, 0-2). Csóngrád, 400 néző. Vezette: Marjai, Császár. Cegléd: Konyesnyi, Lőriincz, Kiss, Papp, Bóbis, Kelemen, Ungvári, Öcsai, Lakatps, Si- pőez, Béres, Tankó, Tóth, Szönyi. Edző: Czigány Károly. Góllövők: Lőrincz (2), Kiss (2), Kelemen (2), Ócsai (2), Tóth. Nem sikerült a győzelem Csongrádon. A mérkőzésen igazságos eredmény született. Bármelyik csapat megszerez­hette volna a győzelmet a „kiállítások találkozóján”. A ceglédiek ellen nem keve­sebbszer, minit 19 alkalommal ítéltek az igen furcsa felfo­gásban bíráskodó játékveze­tők súlyos szabálytalanságot, a helyiek ellen pedig 18 eset­ben. Ceglédi VSE—Tipográfia 10-10 (3-2, 3-4, 2-2, 2-2). Cegléd. 200 néző. Vezette: Matyó, Kemény F. Cegléd: Béres. Lőrincz, Kiss, Papp, Bóbis, Kelemen, Ung­vári, Öcsai, Tóth, Lakatos, Tankó, Beck, Konyesny Szőnyi. Góllövök: Kiss (3), Papp (2; Kelemen (2), Bóbis (2), Le rimez. Óriási csatát hozott a baj nofcság harmadik helyén áll két együttes fi'lálkozójí A ceglédi csapat biztos győ zeilmet engedett ki a kezébö Holtbiztos gólhelyzetek soro zatát hagyták ki a hazaial Egy perccel a játékidő vág előtt a ceglédiek 10-9-es véze lésénél emberelőnyhöz jutót tak. A helyzet kimaradt, é ahogy ilyenkor lenni szokot' tizenkét másodperccel a talál kozó vége előtt a fővárosia kiegyenlítettek. így tehát min den maradt változatlanul, je lenleg a ceglédiek a Tipográ fiával egyenlő pontszámmal de rosszabb gólkülönbséggé szorulnak le a dobogó harrna dik fokára. A következő találkozó ' < már bajnok KSI csapata él len lesz a fővárosban. Beck Mihály ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom