Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
CEGLÉDI Map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1986. JŰLIUS 2., SZERDA Kuckó tábor Ide szívesen visszajönnék még A Putri-sarM erdőbe tartunk, a művelődési központ Kuckó táborába. A mikrobusz kerekei faljók az aszfaltot, majd letérünk, és máris homo kút dobálja a kocsit. — Ezt a tábort a lakótelepi gyerekekre gondolva szerveztük meg — mondja Beme Istvánná, a művelődési 'központ munkatársa. — De alig jöttek onnan. Semmi baj nincs velük, pedig akad néhány igazán ' eleven közöttük. Ám olyan szépen viselkednek... — ... persze, még nem gyújtották fel a fabódét — hangzik a vicces ugratás. — Ugyan... Egyébként annyira le tudják foglalni magukat egész nap. És érkezésükkor micsoda ovációval szoktak fogadni bennünket. t— Mert hozzuk a reggelit... Az autó begurul az Évig faháza elé. Egy-két emberke elindul felénk, sehol semmi lelkesedés. — Nincs ováció — mondom csalódottan. — Már reggeliztek és nem éhesek — hallom a hátam mögül. Bent a faházban javában tart a számítógépes játék. Megbabonázott szempárok tapadnak a képernyőre. Osztatlan a siker. Kint néhányan e nemezlabda-készjjíép. rejtett; szépségeit sajátítják el Beátával, Zolival és Szabolccsal félrevonulunk. Zoli: — Sajnos, én még hétfőn nem voltam • itt. Kár, mert ez a tábor .más, mint a többi. Az a legjobb, hogy semmi se kötelező. Nem kell olyan programban részt venni, amihez nincs kedvem. Beáta: — Máshol meg pont fordítva van, s az úgy sokkal rosszabb. Most szabadok vagyunk. Nin.cs kötelezően kijelölve, hogy ezt vagy azt csináljam. Szörnyűség, ha valakinek semmi hangulata egy dologzhoz, és ráerőltetik. Szabolcs: — Az Anesd mesélte, hogy ő ide jön és áradozni kezdett. Én meg kinevettem, egvi.k tábor olyan, mint a másik. De itt valóban klassz. Azért is, mert nem érezzük bezárva magunkat, körben mindenütt erdő. Zoli: — Tegnap sárkányt készítettünk. De jól sikerültek! Vagy huszonötöt csináltunk. Aztán horgásztunk velük. Azt sajnáljuk, hogy ezt nem vették fel videóra. De azért még nem mondtunk le erről. Szabolcs: — Nekem "emlékezetes ez a sárkányozás, megszúrtam a kezem ollóval. Nem súlyos, mert nem vérzett. Ráadásul eltörtem egy poharat. Sötét egy nap volt. Ma meg egy nagyot vitatkoztunk. Beáta: —Igen., mert az Amcsi azt mondta, hogy a kedvenc állata a ló, és mindenhová azzal menne, ha tehetné. Zoli: — Mi a repülőgépre esküdtünk. Nem akarta elhinni, hogy van már olyan gép, amely helyből fel tud szállni. Szabolcs: — Mondtam n,eki, hogy a háborúba elmehetne ő a lóval! (Nem a gyerek tehet róla, hogy erre is gondol.) Az atomkorhoz repülő kell. Menjen ő át lóval az óceánon. Egyszer csak jönne egy cápa, és azt mondaná: óh, de édi ez a lány és a lova. És hamm. Zoli: — Én építészmérnök szeretnék lenni. Beáta: — Én tanárnő. Olyan kár, hogy holnap lesz az utolsó nap. Megyünk nyaralni, de ide, a Kuckó táborba szívesen visszajönnék még. Zoli: — Egy biztos: jövőre itt a helyünk. Azt hallottuk, hogy sátorban laknánk. Oh, csak sikerülne, úgy aztán igazi tábor lenne ez a Kuckó. F. F. Búcsúebéd * Biztos kézzel javítják Az igazgatósági tanácsterem patkó alakú asztalát szürke öltönyös, nyakkendős fiatalemberek ülték körül. A fő helyen a házigazdák képviseletében Muhari Pál jterü- letigazgató és Sólymos Cábor- né szb-titkár, továbbá Czine- ge Imre, a 203-as Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Boros János, a Lenin Tsz pártbizottságának titkára. Felcsendült a Himnusz, majd Arany János verse hangzott el, amelyet Mészáros András gyakorlati oktatásvezető szavai követtek. Ez volt az első alkalom, amikor a végzett mezőgazdasági gépszerelő tanulókat ünnepélyesen búcsúztatták. A CÁT tanműhelyében ismerkedtek meg a szakmával, az üzemi légkörrel, a munkásmagatartással. Némelyikük egészen kimagasló eredményt ért el; Farkas Gyula tavaly országos harmadik, Mihály Pál megyei második helyezett lett a tanulmányi versenyen. Várostrió Találkozás, ismerkedés Nem is oly rég adtunk hirt Cegléd és Nagykőrös közlekedéséről. Ez a közlekedés egy újabb város, Vác bekapcsolódásával'bővült. Ugyanis a napokban Cegléden szervezett tapasztalatcsere-látogatást a három város szakmaközi bizottsága. A végig jó hangulatú találkozón dr. Horváth Géza, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára mutatta be a vendégeknek Ceglédet. Néhány mondatban vázolta a több mint 600 éves városunk múltját, aztán a VI. Ötéves terv tükrében az ere:’-”"'•■"'•ről és a gondokról számolt be. Végezetül az elkövetkezendő évek fontos tjrveiről, lehetőségeiről tett említést. Lakatos László, á ceglédi szakmaközi bizottság titkára szólt a szervezet helyi munkájáról. Míg a korábbi években elsősoran a tömegsnort, a munkásművelődés volt a fő feladatunk — az 1980-as SZOT-határozat óta ez változott —, ma már a település- f^i'eszt^si munka került előtérbe. Az elmúlt »V októberében alakultak újjá. tagjaik többnyire olyan fiatal szak- szervezeti vezetők, akik jói ismernek egy - - adott területet. Minden fontos kérdésben, ami Cegléd lakóit érinti, a városi pártbizottság és a tanács kikéri a véleményüket, sőt, a döntések meghozásakor figyelembe veszik elképzelésüket. A bizottság 60-70 tagja társadalmi munkában látja el a feladatát, amely a jövőben sem lesz könnyebb, ahogy az sem lényegtelen, hogy mit tudnak elvállalni, mire lesznek képesek mozgósítani. A megvalósítandó célok sikere attól is függ, hogy környezetükből hogyan közvetítik az információt, és miként viszik oda vissza. Bacsa Tamás, a váci Szakmaközi Bizottság titkára elmondta, hogy városi gondjaik hasonlóak, mint Ceglédé, ezért is hasznos e találkozó, amelynek ősszel náluk lesz a folytatása. Ezt követően a vendégek sétát tettek, amelynek során ellátogattak a torna- csarnrkba és a Kossuth Műve- dási Központ színháztermébe. A találkozó a Nagykőrösi Konzervgyár* és az Arany János Múzeum megtekintésével és baráti beszélgetéssel ért véget. f. f. Muhari Pál kerületigazgató a korszerű gépek javításához szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalók fontosságát hangsúlyozta, hiszen a hidraulika és a pneumatika ma á berendezések • fonifos . eleme: A tangazdaságban nyolcán vállalnak munkát a végzettek közül, akik ez alkalommal vehették át á szakmunkás-bizonyítványt és az iskola, valamint a gazdaság által adományozott jutalmaikat. Végül ünnepi ebéden vettek részt az ifjú szakmunkások. Szomszédolás Felvirrad szabad szombatunk Gyalog, vonattal, busszal, Trabanttal Többféle változat létezik. Az első az, hogy itthagyjuk a várost hét végén. A második is az, meg a harmadik is. Vizet keresünk, no nem ivóvizet, hanem olyat, amibe nyakig lehet merülni. Választhatnánk persze a ceglédi strandot, de már rajtunk van a mehetnek. Különben is nagy vizekre vágyunk, új és szűzi vizekre. Most az egyszer még elhalasztjuk a szőlőkötözést meg a kapálást, majd a jövő “héten behozzuk, akkorra a nap is megszelídül, jön az eső magától, locsolni se kell. Megy a város gyalog, vonattal, busszal, kocsival és Trabanttal. Hol az a víz, aminek megállók a partján, nagy levegőt veszek és már repülök is? Ez a víz Kecskeméten van és uszodának nevezik, vagy Szolnokon van, ott meg Tisza- ligeti Strandnak hívják. Bűvös-vizes varázsigeként hat a fürdőzőknek Tiszakécske is, meg az egyre népszerűbb Tőserdő, a maga Holt-Tiszá- jával. Vizesek No, hát ide megyünk most, mert mi szeretünk kitekinteni kis városunkból. Még hogy nem látunk messzebb a helységnévtáblánál! Dehogynem. Mi, ceglédiek, nagyon kíváncsiak vagyunk arra is, mi történik falainkon kívül.- Útközben aztán elátkozzuk eleinket, miért nem vezettek ide valami nagy vizet, hajdapá- ban. Tudunk mi azért vizes történetet a közeli' múltból is. Lehet annak már bő tíz éve, hogy nagy csinnadrattával megtaláltak Cegléd határában egy kóbor termálforrást. Akkor úgy_ tűnt, elérkezett a mi időnk. Ügy beszéltek az emberek az utcán a jövő nagy alföldi fürdővárosáról, hogy a fiatalok erősen gondolkodóba estek: ha pályát választanak^ ,az valami vizes szakma' legyen. Ekkor váltak népszerűvé a Budai úti aprócska parcellák is, mondván, ez a darab megszerzett föld évek múltán milliókat ér majd, mert a nagy ceglédi fürdőövezet szívében lesz. A dolgok a hetvenes évek végén más irányt vettek. A Gabonát szállító serlegek A korábbinál nagyobb teljesítményű serleges felvonót helyeznek üzembe a Ceglédi Állami Tangazdaság feldolgozó üzemében a DSZP-szárítóhoz kapcsolódó Butler terménytár roló tartályoknál. A, munkát a gazdaság újszilvási lakatosrészlege végzi, s az új gabona érkezésére üzemképes lesz majd. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) termálvízzel csirkekeltetőket kezdtek fűteni, ezzel is bizonyítva, micsoda gazdasági lehetőségek rejlenek a föld mélyéből feltörő energiában. Csak a sprickolni vágyó tömegek maradtak hoppon. Mindegy. A pompás ceglédi strandon azért mégiscsak volt víz, és a kádfürdő is remekül működött. Monokini Így morfondírozunk, m P. közben átsuhanunk a Gerjé patak fölött. Jó innen elmenni, fogalmazódik meg többünkben, valaki a hátsó ülésen meg is jegyzi: — Itt folyt a vérem egész héten. Hátra ne nézzetek, mert kővé váltok! Isten ments! Eszünk ágában sincs szoborként ácsorog- ni valami tóparti ligetben. Gyerünk gyorsan! Nehogy utánunk 'szóljanak, hogy ezt meg ezt még meg kell csinálni, addig nem mehetünk ví- kendre. Nagyon jól sejtjük mi azt, hogy mindig onnan jó elmenni, ahol a problémáink tanyáznak. Szombat reggel se főnök, se probléma. Tőserdöt jól ismerik a ceglédiek, többen vásároltak itt házikót vagy portát maguknak, addig, amíg volt hely meg pénz. Egy ilyen vityilló- ban pakolunk le — aztán irány a vízpart. Lubickolás közben megszokjuk a monokinis lányokat is, de egy kicsit zavarban vagyunk. — Te, ezt lehet itt? — kérdi harmincas barátunk szégyenlősen. Arcán a hatvanas évek ártatlansága, lám, mégiscsak emlékszik az akkor oly divatos szexuális felvilágosításra. — Ha nem tetszik, fordulj el! — Nem, nem! Egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszik. Tőlem aztán a bőrüket is levethetik... Délben rá kell jönnünk, valamit elfelejtettünk. A hatás leírhatatlan. Jobbra népes család, csinos kis kört alakítanak, és esznek. Kések és villák kerülnek elő, a gondos háziasszony előszedi a jobbnál jobb falatokat, a strandot pedig rántott hús illata tölti be. A hűtőtáska mélyén még uborkasaláta is van, rajta remek fólia, ki ne folyjon a meggyes süteményre. — Menjünk, együnk egy lángost — indítványozza közülünk a legéhesebb, és szerény száztíz kilójával elcammog a büfé felé. Ügy lépkedünk egymás mellett, mint valami egészségvédő kommandó, akik mást se ettek egész életükben, csak diabetikus lángost. Abban azért megegyeztünk, legközelebb mi is felpakolunk, úgy magyar módra, nehogy véletlenül a lefo- gyás rögös útjára lépjünk. — Uraim, addig igyanak magyar sört, amíg lehet — mondja a pincér. — A jövő héten állnak "le a gyártással. A Kőbányai Sörgyár rekonstrukciós munkáiról már hallot- tuns, de még soha nem éreztük magunkat ilyen közel a rettenetes csapáshoz. Néhány percig magunkba roskadtan ülünk, s többi nélkülöző sorstársunkra gondolunk. Felrém- lenek előttünk a döglesztő nyári napok, amint egy egész nemzet ácsorog tanácstalanul az élelmiszerboltok' bejáratánál és ilyeneket mondanak: „Megéltem két nagy háborút, de erre még nem volt precedens, Szabó úr!” — Szörnyű napokat látok közeledni — gyúrja elő magából ifjú barátunk, aztán felszakad belőlünk a nevetés. Egyébként is csak a Kinizsit szüntetik meg. Közben a nap elbúvik a fák mögött. Most már indulhatunk. Útközben pompás házak mellett haladunk el. De sok ágyást ki kellett taposni, sok disznót meg kellett etetni, mire ezek felépültek! A gazdák némelyike bizonyára többször vállalta a hétvégi munkát, mint a fürdőzést. Mégis eszünkbe jut, be kéne csöngetni néhány házba, egy hosszú, három rövid, és azt mondani, bocsánat a kései zavarásért, de ott felejtették ezt a zacskót valahol Magyarországon ... Zacskó — Azt nem tennéd ki, amit akkor kapnál. — Nem. De ott zörögne a zacskó a kezemben, és egy váratlan pillanatban — úgy mátyásosan — ledobnám, a selymes pázsitra, és még hozzá is tenném,' Visszahoztam a zacskót — a gazdájának... Nagykőröst' elhájgyta ránk esteledik, a sorompó után meg már látszik a tevetorony. Rab László Útra kel a kar öltözék. Nőknek: sötétkék hosszú szoknya, sötétkék kosztümkabát és fehér gallér. Ciklámenszínű, rövid ujjú zsorzsettruha és fehér cipő. Férfiaknak: világosszürke nadrág, csokornyakkendő, mellény, fehér ing, fekete cipő. Július 14-én a déli órákban indul olaszországi turnéjára a ceglédi pedagógus-énekkar. ’Útvonal: Nagykanizsa, Ljubljana, Trieszt, Bologna, Firenze. Arezzo — és végül Castiglione del Lago. Nagyjából 1100 kilométer. És a következő napokban négy fellépés. Vízilabda OB II Két mérkőzés, két pont A dobogó harmadik fokán Csóngrád—Ceglédi VSE 9-9 (2-2, 4-4, 3-1, 0-2). Csóngrád, 400 néző. Vezette: Marjai, Császár. Cegléd: Konyesnyi, Lőriincz, Kiss, Papp, Bóbis, Kelemen, Ungvári, Öcsai, Lakatps, Si- pőez, Béres, Tankó, Tóth, Szönyi. Edző: Czigány Károly. Góllövők: Lőrincz (2), Kiss (2), Kelemen (2), Ócsai (2), Tóth. Nem sikerült a győzelem Csongrádon. A mérkőzésen igazságos eredmény született. Bármelyik csapat megszerezhette volna a győzelmet a „kiállítások találkozóján”. A ceglédiek ellen nem kevesebbszer, minit 19 alkalommal ítéltek az igen furcsa felfogásban bíráskodó játékvezetők súlyos szabálytalanságot, a helyiek ellen pedig 18 esetben. Ceglédi VSE—Tipográfia 10-10 (3-2, 3-4, 2-2, 2-2). Cegléd. 200 néző. Vezette: Matyó, Kemény F. Cegléd: Béres. Lőrincz, Kiss, Papp, Bóbis, Kelemen, Ungvári, Öcsai, Tóth, Lakatos, Tankó, Beck, Konyesny Szőnyi. Góllövök: Kiss (3), Papp (2; Kelemen (2), Bóbis (2), Le rimez. Óriási csatát hozott a baj nofcság harmadik helyén áll két együttes fi'lálkozójí A ceglédi csapat biztos győ zeilmet engedett ki a kezébö Holtbiztos gólhelyzetek soro zatát hagyták ki a hazaial Egy perccel a játékidő vág előtt a ceglédiek 10-9-es véze lésénél emberelőnyhöz jutót tak. A helyzet kimaradt, é ahogy ilyenkor lenni szokot' tizenkét másodperccel a talál kozó vége előtt a fővárosia kiegyenlítettek. így tehát min den maradt változatlanul, je lenleg a ceglédiek a Tipográ fiával egyenlő pontszámmal de rosszabb gólkülönbséggé szorulnak le a dobogó harrna dik fokára. A következő találkozó ' < már bajnok KSI csapata él len lesz a fővárosban. Beck Mihály ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlapi