Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

1986. JÚLIUS 15., KEDD „Babérait is szaporítani hivatott” A nagykőrösi Kossuth-szobor JlsO^toL/* yüf £.1 yllU./ '^W^^í*ÍJÍ|lJíJ Xo+t*si^y<.*t!Yyxy JsmsstyCÄm 4»oLuOJstdy^tsa./v ^ xL&xAoJf,4‘Zo/o*', _ * ':AvCXAZ,rc. -fóJ-cJout xxlf/** „'/.JZ. ' /t<z,<&/y'- -'-'f­--- -A--/t " - ^ ' '•*■-£’ ^*'Á **^&^^JiL&ó&oilcíset, jfä'£/L rfn-cfrívJ J •ff-c*-** srt+v-tf 9&yy** ylyccx. /*+t*otyy&r y**iy*7f<- y!x X>XJzfry/>S y^^aíiy, xn^yCÍlcytS^ 4tru*^&r -*?•«•*J'yn.4*fyA+it. -ct-yX*>-<£r-rxJc. Át*' y/fxAcyy^ xJ ^Á**-eYe/^u y* x****Z£ ■édcJ'm-tí-fjxlfrud*-£ ^ls sÁlc/ccJ yrto.XV'.f'iXt^Áü^t^tyÁ • +/í(otyy~ $'£íri>&s-**'j <* 40wy/*%**,£ Syt0' /O-AY+Áy 9,!>. Aá*UÍ*Z£ .*/,tA<XCC.y /ÓdxY'i+v xÁLs/%*y T^éÁxf rt-*T^ctyry~4* «.'u-CL^y y£*x.£ Jfii-f/xs$*-rv r/tctx-c&JÍ /ít*+3Íit*as, jd!ó+«* st^tAx/xtrf-Vot', Án.Jtxxsi'ia.l/fia. yéá^t*Jt.,r^a - yix^AtxÁi,tí Ax /tAa^-á-J­J&hftnsxda*,£*. y/xHÍHi. ,'/lo-fó£^ • • • . -t v. V'ätW’ tsÁÁd j-Z/álCtta*. XyfsXxw rflctf.le/***. stMVkt* úyy-fr#yy -<?- yto 'k*-yn.'l*l.\íyf*t- Á4^e*Í.AAfői*eL>, yeX«írt'<+ syt-tX. yj ytJtx^'O-dxjyf^Á j^oxé+^Sslyfl+iS-Á<**A*y4^*yx^+ /^íy/^^yiíWíA' V^ij ^<MMW <1/1. jy*-rt*a.-Á ,dcc/esaUs yíx M*sx.fis*Gitőt+t£ yÁot>a.T*lü. . % xayÁtY ,/ia■iS'Xxsíylpt^Ái^, •*** yß* Aa/n-Aty -^<yts-*ty tYcvt^ö yJX*^*+^m ,y/y<íÁj JyyMK^U^,, d*yy # £l . • Vt^Í -fe Sfri+Jtf. \<dZ<*Xr ftysLtJst'y^-vtx^ y *4CjltcÁ rt^xx-yyuyt/lj /t»Ví y/y-tzA ’tyy/*KxyJ< Ennek az emlékműnek fon­tos, különös és jelentős a tör­ténete. Annál is inkább, mert Tóth András debreceni szob­rász mintázta, Tóth Árpád­nak, a Nyugat költőjének édesapja. Akadémikus szob­rász, aki a debreceni Késes utcai műteremben dolgozott nagy ambícióval, amíg az ér­tetlenség ketté nem törte pá­lyáját Tóth Árpád írta Ady Endrének 1909-ben: „De lásd, ős Debrecenben él, s koraősz már a roskadt. / Egy szobrász, kit szerettél, s nagyokat akart ott." Szépen ívelt pályája, de 5 sem lehetett próféta saját hazájában. A debreceni köz­vélemény Szabadságszobrát Zsuzsunak csúfolta, s végül is ledöntötték, száműzték a köztérről. Ezzel Tóth András élete kettétört, mégkeseredett. Mindez 1906-ban történt nagy hazai és nemzetközi si­kerei után, jellemzően az ak­kori közállapotokra. Pálya­kezdése addig töretlen volt, s hogy milyen értékrendet képviselt, hogy mi lehetett volna belőle, azt példázza igazán nagykőrösi Kossuth- ezobra. Amerikában is Tény, hogy a századfordu­lón telehintette az ország vá­rosainak köztereit Kossuth- szobrokkal a hazafias fel­buzdulás. Nagykőrösön ezzel kezdődött a XX. század. Igaz, Tóth András már 1894-ben is pályázott a kolozsvári Má­tyás-szoborra, melyért hat­száz korona jutalmat kapott, ismeretes 1896-ban mintá­zott Pányvavető csikósa és 1899-es Selmecbányái Honvéd ezobra. Első Kossuth-emlék- műve Nagykőrösre készült, melyet a clevelandi Kossuth- szobra követett 1902-ben. Ez az Amerikában felavatott em­lékmű akkor komoly elisme­rést keltett, s talapzata alá kis zsákokban földet küldtek Zentárói, Szabadkáról, Besz­tercéről, Nagyszalontáról, Pécsről,^ Csíkszeredáról, Nyit- ráról, Budapestről, Sopronból, Szekszárdim!, a Csepel-sziget- ről. Különösen szép az a le­vél, melyet a szigetváriak küldtek a kis zsákhoz csatol­va: ,,Ez azon föld, amelyet hajdan Zrínyi Miklós vitézsé­gével és végre halálával és vérével szentelt meg." E cle­velandi szobornak — mely a nagykőrösi nyomán készült és sok tekintetben hasonlít hozzá a formálást illetően — az utó­életéhez tartozik, hogy Ká- nyádi Sándor járt ott és ver­set írt róla. Egy 1901-ben Tóth András­ról írt debreceni kiadvány így tudósít az eseményekről: „Végre megalkotta 1899-ben első Kossuth-szobrát Nagy­körös számára, mely 1900-ban lepleztetett le, és méltó büsz­keségét képezi a körösieknek." Méltó volt a szobor, méltó a fogadtatás, mely ma is a kö­rösi főtér egyik ékítménye a maga tisztázott lendületével. Két dolgot fejez ki, a kor­szellemet és a szobrász te­hetségét, mely kibontakozás esetén még nagyobb magasla­tot érhetett volna el. A gáncs azonban súlyosan érintette, így a róla írt nagykőrösi do­kumentum, a szoborbizottság 1900. október 23-án írt leve­le pontos és igazságos véle­mény, ítélet Tóth Andrásról. Első közlés • A levelet Tóth Árpád lánya, Tóth Eszter költő bocsátotta rendelkezésemre, s most je­lenik meg először: „Tekinte­tes Tóth András szobrász úr­nak Debrecen. A nagykőrösi Kossuth-szoborbizottság ré­széről bizonyítjuk, miszerint Tóth András, debreczeni szob­rász úr által készített a folyó évi szeptember 30-án megtar­tott ünnepélyes leleplezéssel a nyilváríosságnak is átadőtt szobor — mely Kossüth’ La­jos nagy hazánkfiát álló hely­zetben ábrázolja, délczeg tes­tén díszes kivitelű magyar ruhával, bal kezével kardot tartva, jobbjával előre mu­tatva, lábainál a szolgaság összetört rablánczával — si­került alkotás. Alapzata is süttői kőből készítve, s lép­csőkkel ellátva, egészen dí­szesen van kiállítva, úgy, hogy a szobormű egész ösz- szeállítása, mely a szemlélő­re kellemes benyomást gyako­rol, nemcsak mi és városunk közönségének megelégedését érdemelte ki, hanem az azt készítő szobrász úrnak babé- rait is szaporítani hivatott. Midőn ezeket hazafias ér­zéseinkkel, de az igazságnak is megfelelőleg bizonyítani szerencsések vagyunk, óhajt­juk egyszersmind, hogy e szo­bornak sikerült összeállítása Tóth András szobrász nevét tegye minden igaz magyar előtt ismertté és országos hí­rűvé, mi pedig a dicséretre méltó eredményért a szobrász úr részére a levél keretében is őszintén érzett örömmel fe­jezzük ki elismerésünket és hálás köszönetünket. Nagy­kőrösön, a Kossuth-szobor- bizottságnak 1900, október 23- án tartott ülésében.” Nem teljesedett A gondosan összeállított cU cerói körmondatok lényeges elismerést fejeznek ki és a sok olvashatatlan aláírás kö­zött betűzhetjük ki Szabó polgármester és Szalay György, Kovács Lajos, Mészöly Gás­pár, Molnár Gedeon, Balogh Zsigmond szoborbizottsági ta­gok nevét. Egy biztos, s egy­úttal sajnálatos is, hogy Tóth András országos híre gáncs és tisztátalan indulat követ­kezményeként nem teljese­dett, hanem elromlott annak ellenére, hogy a nagykőrösiek levele ezt az óhajt fejezte lei: az elismerést, a köszönetét, melyben ettől függetlenül Ady Endre is osztozott, aki szeret­te és tisztelte Tóth Andrást, az embert és, a szobrászt. Losonci Miklós Magyar régészek Egyiptomi ásatás Októberben folytatják ku­tatásaikat a magyar régé­szek Egyiptomban, ahol há­rom évvel ezelőtt kezdték meg a II. Ramszesz idején élt királyírnok, Dzsehutimesz thebai sírjának feltárását. Az új ásatási idényben egyik cél­juk: feltárni a sír eredeti be­járatát, sziklahomlokzatát, amelyet feltehetően feliratok és ábrák díszítenek. A sír belsejét tavaly és azelőtt már feltárták. Egy mellékvágaton át jutottak a hatalmas épít­ménybe, amelynek kanyargós folyosói mélyen benyúlnak a hegy belsejébe. Terveik szerint — egyipto­mi szakemberek közreműkö­désével — megkezdik a sír belső tereinek és az ott meg­maradt művészi alkotásoknak, leleteknek a helyreállítását, restaurálását. Az alagút vé­gén, a mélyen fekvő sírkam­rában megtalálták Dzsehuti- mesznek és feleségének, Iszet- nek, Amon isten énekesnőjé­nek gránitkoporsóját. Nem csekély munka lesz a sírbeli többi lelet tisztítása, konzerválása sem. Ezek között vannak Dzsehutimeszt, a feleségét, és a gyermekét ábrázoló szobrok, a különbö­ző korokból származó mú­miák, fajanszgyöngyök, fel­iratos kövek, áldozati táb­lák. Az ásatásban részt vett a Szépművészeti Múzeumnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézetének több szakembere, valamint egy magyar származású svéd antropológusgyakornok. A magyar csoport kapcsolódott az Egyiptomban kutató nem­zetközi gárdához, amelynek tagjai az ország különböző te­rületein dolgoznak. Nemzetiségi tájház Az elődök élő üzenete Nyári szabadságunk idején az országot járva sokszor nem is tudjuk, miilyen értékeket rejt egy település. Pedig kel­lemes élményben lehet ré­szünk, új ismereteket szerez­hetünk, ha betérünk egy-egy tájházba, kis múzeumba, ha megállunk egy műemlék templom előtt vagy végigsé­tálunk egy ősi pincesoron. Ezeket a látnivalókat az úti­könyvek többnyire nem tünte­tik fel, hiszen rendszerint tá­volabb esnek a turisták által fölkapott útvonalaktól. Ilyen az ikladi nemzetiségi tájház is, Iklad jellegzetes sváb település — legalábbis, az volt egykoron. S ha ma, már a régi szokásokat keve­sen őrzik is, ha nem viselik a jellegzetes népi ruhákat, a látogató mégis ízelítőt kaphat, hogyan éltek a település mai lakóinak elődei. A portát teljes beren­dezésével és felszerelésekéi Braun Pálné még életében ajánlotta föl a falumúzeum­nak. Halála után 1984-ben ál­lították helyre a népi mű­emlékként számon tartott há­zat, ahol a Galga mente egyik legszebb kismúzeumát nyitot­ták meg. Érdemes felkeresni! Válasz cikkünkre Elzárkózás vagy előrelátás? s Üiabb véleményt adunk kéz­S re a Szentendre nemcsak a s szentendreieké című cikkünk- n ben kifejtett álláspontunkkal s kapcsolatban. Farkas Ádám § szobrászművész mondja el vé- ^ leményét a témáról. Ahogy S maga is írja, ő más nézőpont- S ból vizsgálja a kérdést, s kö- s vetkeztetécei sem egyeznek a ^ miénkkel. Ez természetesen § nem akadálya annak, hogy ^ olvasóink is megismerkedjenek ^ véleményével. Talán lesznek, S akiket ez az írás újabb állás* S foglalásra késztet. A Pest Megyei Hírlapnak a témát alaposan körbejáró írá­sát olvasva bizonyára sokan felkapták a fejüket, akik ked­velik, szeretik, féltik vagy „élik” Szentendrét. A cikkben DIOFIGYELO KRÉTASZÁMTAN. Valami­kor az volt az ideális, a ne­bulóktól elvárt magatartás, hogy hátra tett kézzel, ter­mészetellenes pózba mere­vedve figyeljenek a pedagó­gusra, a táblán sercegő kréta vonalaira. Emlékeim szerint egykori iskolámban kivált a számtanórákon volt ennek nagy divatja. Rendetlenkedés- ről, de még izgésről-mozgás-ról sem lehetett szó, s a paszivi- tás bizony nehezítette az anyag megértését is. A kréta-, ceruzaszámtan felett eljárt az idő. Valóban eljárt? Mindenesetre figyel­meztető, hogy a Gyermek és világa sorozat szombat esti adását korábban már hallhat­tuk a rádióban. Méghozzá pontosan 16 évvel ezelőtt. Ha Mérei Ferenc pszichológus gondolatai ma is időszerűek — márpedig azok —. akkor nem járunk messze az igaz­ságtól, megállapítván: lassan halad a tudományos kutatá­sok átültetése a gyakorlatba A szakemberek nem győz­ték hangsúlyozni: az általános iskolai matematikatanítás nagy változásokon ment át az egész világon. Miután a cse­lekvésen át vezet az út a gondolkodáshoz, már nem is az a kérdés, hogy sikerül-e a gyerekek kezébe megfelelő segédeszközöket adni. Hanem az, hogy mennyit sikerül? Igazat kell adni annak az érvelésnek, miszerint a ta­pasztalatokkal való állandó összeveszés a korszerű pszi­chológiára épülő gondolkodás- fejlesztés legfőbb jellemzője. Célja a logikus gondolkodás, a következtetések levonásának elősegítése. Életünket valószí­nűségi törvények között él­jük. A determinisztikus tör­vények általában csak többé- kevésbé jó közelítések. A vi­lágban növekszik a matema­tika, abban pedig a valószí­nűség-számítás és a hozzá kapcsolódó tudományok sze­lepe is. Hasonló igények merülnek fel a gondolkodás egyéb te­rületeinek fejlesztésével szem­ben is. Ettől várható, hogy az emlékezetet terhelő, onnan előbb-utóbb amúgy is kihulló szabályok helyett alkalmazás­ra és továbbfejlesztésre érett ismeret- és képességrendszer alakuljon ki a következő nemzedékek fejében. Ettől várható, s várjuk ma is. KOLLÉGISTÁK. Az elmúlt napokban több műsor is fog­lalkozott a Nékosszal, a népi kollégisták mozgalmával az évforduló okán. Negyven esztendeje annak, hogy új­kori történelmünk egyik leg­izgalmasabb időszakában élet­re hívták ezt a politikai, pe­dagógiai próbálkozást. Szük­ségességéről, eredményeiről, megszűnésének körülményei­ről ma is megoszlanak a vé­lemények. Azok véleménye is, akiik cselekvő részesei voltak a mozgalomnak. Lukács György így fogal­mazta meg véleményét 1948- ban: „Az a tény, hogy több mint 10 ezer munkás- és pa­rasztfiatal demokratikus ne­velést kapott, egyike a három év legfontosabb eredményei­nek. Ezeknek a fiataloknak valóságos feladatok valóságos szemlélete és megoldása hatá­rozta meg felfogásukat.” Bal­oldali érzelműek voltak, akik úgy gondolták, holnapra meg­változtathatják a világot, Azért is, mert az ember fon­tosnak érezhette magát, mint egy történelmi fordulat része­se. Akadnak olyan történelmi korszakok, amikor az embe­rekben levő közös jut kifeje­zésre, míg máskor egyéb ten­denciák érvényesülnek. A Nékoszra az előbbi volt a jellemző. A vasárnap délelőtt Kollé­gisták címmel elhangzott egy­órás műsornak nagy erénye volt, hogy nem esett a nosz­talgikus múltba tekintés csap­dájába. A hallgatót felnőtt­ként kezelve nem kívánt le­vonni pozitív vagy negatív ta­nulságokat. Inkább arra töre­kedett: ma is hasznosítható tapasztalatokat adjon mind­annyi umknak. K. L. legfontosabbnak azt érzem, hogy felszínre hoz bizonyos eilen téteket, s most azért ra­gadok tollat, hogy ezt az el­lentétet egy más nézőpontból is megvilágítsam. A konfliktus lényege: Szent­endre változtatni akar, saját kulturális arculatot céloz, egy­fajta szelektált idegenforgal­mat szeretne életre hívni és mindez szembekerül az évti­zedek alatt (központi és me­gyei fejlesztésekből és koncep­cióból) megizmosodott Szent­endrei Nyár rendezvénysoro­zattal. Rideg tények Elzárkózás ez. vagy a reali­tásokat érző, előrelátó kor­rekció? Befeléfordulás, vagy egy rugalmasabb szintet célzó igényesség? Az idegenforga­lom teljes felszámolása vágy a mennyiségi szemléletről a minőségire való átállás? Van-e joga önálló kulturális életet élni egy városnak, amelyikre „nagyon nagy összeget áldo­zott a megye és számos ága­zati minisztérium”? Van-e megfelelő szellemi háttér eb­ben az alig 18 ezres település­ben, ahol száznál több képző- és iparművész. író, költő, ze­nész él és dolgozik? Közelítsük a problémát a rideg tények oldaláról. Az el­múlt évék sikeres tömegren­dezvényei után napokig öűz- löttek a híres, romantikus si­kátorok a vizeletszagtól és a százszor lefestett Fő téren és környékén az igazi karaktert a leejtett, szétfolyt és széthor­dott fagylaltok sokszínű ra­gacsa adta meg. Kinek jó ez és mi az oka? Talán kevés a mellékhelyiség, sok a fagylalt, kultúrálatlanok a vendégek? Vagy pedig arány kérdésről van szó: egy adott műemléki környezetben eg.7 négyzetméter terület hánv fő (adott viselkedési kultúrá­val rendelkező) látogatót tud elviselni. Ha tudomásul vesz- szük az adottságokat (a ta­pasztalatot is fogadjuk el rea­litásnak), igazat kell adjunk a város vezetőinek: a tömeg- rendezvények túlterhelik Szentendrét és nemcsak » bentlakóknak okoznak kényel­metlenséget, hanem csalódást az igényesebb látogatónak is. Két szék között Az első számú eldöntendő kérdés, hogy minek tekintsük Szentendrét: egy széipen meg­formált „kirakatnak”, ahol a főváros és a megye éppen el­érhető, szemet gyönyörködtető „árui” láthatók, avagy fogjuk föl egy élő kulturális egység­nek, amely szerves és figye­lemreméltó része a megyének és az országnak és amelyik folyamatosan megmutatja ön­magát. Az első variáció netr működhet a város igenlő, ak­tív részvétele nélkül. A jelek szerint most valahogy a két szék között a pad alatt va­gyunk. A hatvanas években kiala­kított koncepció, miszerint Szentendre működjék kultu­rális központként Pest me­gyében (Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár. Pest Megyei Múzeumok Igaz­gatósága) a fejlődés mai szint­ién és az évtizedes tapasztala­tok birtokában bizony meg­érett az újragondolásra. A fő ok a város egyediségében rei- lik. Nem válhatott mintakép­pé. szervező erővé, sőt még segítő társává sem Ceglédnek, Gödöllőnek. Vácnak vagy Érd­nek, annyira más az alaphelvl- zete. Ha az intézmények — nagyon helyesen — a megyei feladatokra koncentrálnak, a város tényleges igényeivel csak nagyon nehezen tudnak affinitást találni. Önálló fejlődés A megoldást abban látom, hogy tudomásul véve Pest megye önálló központnélküli­ségét. a megyei intézményeket osszuk szét a legjelentősebb városokban. Ez rangot és pers­pektívát adna az utóbbiaknak és Szentendre elindulhatná a hagyományok és lehetőségek megszabta önálló fejlődés út­ján. Farkas Ádám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom