Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

Egy pöcörgés ára Akik nem fértek el az úton Csak arra gondol, mennyit kap A zöldhalmi nagy kanyarból kiszakadó Iskola dűlő ápolt szőlőskertekke. szegélyezve ballag. Beljebb már ritkulnak a házak, néhol kiáltásnyi messzeség ül a bő gyümölcsű porták között. A kettős görbület terelte út fiatal nyárfás mellett halad, majd a háta mögött hagy két szemközti jeltelen tanyát. Balról a vékony szilva­fákat kerítészsinórok választják el a krumpliföldtől, jobbról szürke téglarakás és a betorkolló Szabó dűlő magasságában száraz venyigehalom. Május 25-e, vasárnap. Ügy éjféltájt a Pipacs bisztróban Selciheiődiik két ember, és ke- rókpárrail hazafelé indul. A hét vége lezárult. Rátérnek az Iskola dűlőre, s aligha sejthetik, hogy az ivó vendég­seregéből három ifjú legény (szintén biciklivel) már a nyomukban van.’ Gyerekek még, noha egyikük, jog sze­rint felnőtt, a 19. életévét ta­possa. A szürke téglarakásnál érik utol a két embert. Május 26-án délelőtt jelzés érkezik a ceglédi kórház bal­eseti sebészetéről a rendőrka­pitányságra. Egy ismeretlen személyt szállítottak be a mentőik súlyos agyrázkódás­sal. Azonosításához semmiféle okmány nem ál'l rendelkezés­re. A helyszínre siető rend­őrök mindössze egyetlen ke­rékpárt találnak a venyige- halom közelében, a kórház­ban fekvő férfiét Továbbra is rejtély, ki lehet. Végre va­laki ráismer a kétkerekűre. Igen, ő maga is több ízben kölcsönkérte a gazdájától, akit Bene Jánosnak hívnak, és itt lakik a Matúz dűlőben. Leszázalékolt nyugdíjas. Május 27-én őrizetbe veszik N. 1. és B. J. fiatalkorúakat, valamint az 1967-es születésű N. J.-t. Május 30-án már elő­zetes letartóztatásban vannak. Ugyanezen a napon kinn a kórházban sérüléseibe belehal Bene János. (Július 8., a helyszíni szemle után. Beszélgetés B. J.-vel a kapitányságon. — Próbáld meg jellemezni az áldozatott! Milyen voilt kül­sőleg? — Nem tudom visszaidézni, hogy milyen volt. — Mit tudsz róla? Ki volt, mit csináUt? — Semmit nem tudok róla; annyit, mint magáról. Sose láttam előtte. — Ártott neked valamit ez az ember? — Semmit. Csak az a hely­zet, hogy akkor sokat ittam, és ilyenkor befolyásolható va- gyok. Józanon én még soha nem ütöttem meg embert. — Milyen érzés voilt ütle­gelni egy földön, fekvő férfit? — Szörnyű. — Annak, aki kapja. Es an­nak, aki adja? — Annak is szörnyű, higy- gye d. Most is jöttek diákok Kívánság szerint ízesítik (Hancsovszki János felvétele) A konzervgyár savanyító üzemében július második he­tétől számítják az uborkasze­zont, amikor egyszeriben 100—150 tonnára ugrott a napi nyersanyag-felhozatal. Ez a mennyiség azóta csak emelkedett, három műszakban megállás nélkül dolgoznak a töltővonalak. így aztán azon­mód fel is hagytak a patisszon konzerválásával, ami ezentúl a ceglédi gyáregység fdadata lett. Az éves kereskedelmi igény alapján ezen a nyáron közel 2200 tonna savanyúságot akar­nak az üzem dolgozói gyárta­ni. Szokásukhoz híven most is változatos csomagolásban, a vevő kívánsága szerinti ízesí­téssel tartósítják a finom kon- zerveket. A svédek is másként szeretik — a skandináv or­szág egyébként 200 tonnát rendelt —, de úgy látszik, a nyugatnémet fogyasztók is megkedvelték a különleges ízesítésű MANZ-uborkát, oda közel 500 tonna körül szállí­tanak. s természetesen a régi vásárló, a szovjet piac is vár­ja az ötliteres üvegekbe töl­tött csemegét, nem kevesebb mint 1250 tonnát. A nagyobb méretű uborkát termetes alumíniumtartá­lyokban konzerválják, és télen használják fel vágott vegyes és egyéb savanyúság készíté­séhez. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ez­úton mondunk köszönetét mind­azoknak. akik szerető Jő férj, NYILAS LASZLÖ elhunyta alkal­miból részvétüket nyilvánítot­ták és utolsó útjára elkísérték. NYILAS LÁSZLÓNK. — Es mégsem akadt pilla­nat, amikor azt mondtad volna: most már elég! — De volt ilyen. Csakhogy ittas volt a két másik is. és én nem mertem szólni. N. 1. olyan, hogy ha kettőt szói neki valaki, már üt is. — Tehát még névről sem ismerted? — Nem. Csak akkor hallot­tam, amikor őrizetbe vettek. — Egyik társad azt állítja, hogy Bene János a kocsmá­ban valamilyen összetűzésbe került veled. Vagy ahagyara ő fejezi ki: pöcörgött. — Nem, semmi ilyesmi nem volt. — Akkotr hát mégis, miért indultatok utánuk? Mit mond­tak a többiek? — Nem tudom. Nem kér­deztem tőlük.) Hogy miként válik valóra a savanyító nem éppen sze­rény uborkakonzervterve, az nyilván az időjárás függvé­nye, no és a termesztők gon­doskodásán is sok múlik. A terméskilátások mindenesetre biztatóak. Godány Balázs, a délelőttös műszak vezetője megjegyezte, hogy a minőség­gel is elégedettek, inkább csak tételek összeállítása okoz némi gondot. A termesztők, régi körösi szokás szerint, ha tehetik, ti­tokban még mindig előszere­tettel keverik a kisebb értékű portékát a pénzesebb, csemege minőségű termény közé. A szétválogatásra fordított idő­vel sokszor többet veszít az üzem, mint az árkülönbözet­tel. Bárcsak ez lenne a legna­gyobb probléma — mondják —, annál több főfájást okoz az üzemnek a munkaerőhely­zet. Szerencsére most is jöttek diákok, délelőtt 25-en, délután 20-an szorgoskodnak a vona­lak mellett. Az ő jelenlétük­nek köszönhető, hogy éppen- csak megvan a kellő létszám. A tennivalók meg egyre sza­porodnak. Néhány nap múlva az első paradicsomszállítmá­nyok Is megérkeznek, kezdőd­het a szovjet darabos sava­nyúság gyártása. Képünkön Meleg Gyülánét látjuk, aki a holland gyárt­mányú töltőgéppel dolgozik. Műszakonként 30—35 ezer üveget rak tele uborkával nagy teljesítményű masinája segítségével. My. J. Május 25., éjféltájt, az Is­kola dűlőben. Az üldözők előtt föl'bukkan Bene János és Csehi Imre. Gyorsain szüle­tik a terv, s még gyorsabban megvalósul. B. J. a kéj ember mellé hajt és lelöki őket a kerékpárról. Közben a töb­biek is előznek, s úgy 50—69 méterrel odébb, a Szabó dűlő sarkánál letámaszitják a jár­műveket. A szilvafa alá gug­golnak. Néhány perc múltán érkeznek ugyanerre a pontra, kerékpárjaikat tolva, Bene és Csehi. B. J., N. J. és N. I. szélűben el állják a dűlőt, s valamelyikük ráreccsem a két férfira i — Na, ezek azok, akik nem férnek el az úton! N. I. nem sokat teketóriá­zik, azonnal állón vágja és hasba rúgja Bonét, aki átzu- ham biciklijén. N. J. sem áll tétlenül,, fejbe veri Csehit, mire a szerencsétlen ember rohanná kezd. N. I. és N. J. pedig utána. Pár méter után elérik, az egyik kézzel ütd, a másik lábbal rúgja, Csehi a kerítésdrótok közötti hézagon át a krumpliföldre rogyik, de még ekkor is az arcába sújta­nak. Vissza a földön fekvő Be­nőhez. Ketten fölemelik, és a szőlőtőkék közé rakják. N. I. búcsúzóul még fejbe rúgja. Következhet megint a szóra­kozás, a oélpont a Pipacs. Üt­közően azonban B. J. észreve­szi, hogy a szemüvegét vala­hol elhagyta. Gyufa fényénél keresgélik. Az iszogatás persze újabb ötletet erjeszt. Lám, itt van ez a fehér kalapos ember, ezt is meg kell verni. Ám a fe­hér kalapos eltűnik a szemük elől. Kutatnak utána, s egy­szeriben megint csak ott ta­lálják magukat az Iskola dű­lőben, épp ott, ahol az imént Benét hagyták. A „ki vert meg? kérdésre Bene nyögdé- csel valamit, B. J. begipszelt kézzel, néhány pofon formá­jában élesztgeti, valamelyik ülő helyzetbe húzza, s megint nekiesnek kézzel, lábbal... — Most nem tudok semmi másra gondolni, csak hogy mennyit ‘kapok ezért — mond ja B. J. a rendőrségen. Varga Sándor A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1986. JÜLIUS 14., HÉTFŐ Ha sok az áru, sok a vevő is Többet költöttünk boltjainkban ABC-áruház épül a Vörösmarty téren Nem látunk egymás fazekába, nem tudjuk pon­tosan: ki hogyan él. Csak sejteni lehet a színvonal­beli különbségeket, az átlag viszont inkább elfedi, mintsem kimutatja ezeket. Képletesen szólva, vannak, akik a húshoz is húst esznek, kenyér helyett kalácsot, ám ennél jóval szélesebb a' beosztok, a filléreket ku- porgatók köre, azoké a családoké, ahol hosszas fejtö­rés után áll össze a heti étrend. Persze, ami testi mivoltun­kat illeti, a többség inkább súlyfeleslegre panaszkodhat. Vessünk egy pillantást az élelmiszer-kereskedelem ada­taira. Javuló kínálat Az év feléhez érvén a Ceg­léd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál már tudják, hogy hat hónap alatt 7,2 százalékos értékesí­tési növekedést értek el, s ez magasabb a megyei és az or­szágos átlagnál. Márciusban, midőn a vállalati tanács dr. Thanhof fér Imrét igazgató­nak választotta, ő pedig G. Bíró Gézát egyik helyette­séül kinevezte, az volt az új vezetés célja,, hogy a vezető- váltás a vállalati élet folya­matosságát ne törje meg, zökkenő nélkül menjen vég­be az átállás. Erről és egyebekről be­szélgettünk a két kereskedel­mi szakemberrel, akik a ked­vező gazdálkodás hátterét elemezték. Arról beszéltek, hogy tovább bővültek beszer­zési lehetőségeik, miközben élnek a kiéleződött verseny­ben rejlő lehetőségekkel. Nem kötelezik el magukat egyetlen szállítónak sem. Több part­nerrel szerződnek, még az alapvető élelmiszerféléknél, a tőkehúsnál és a húskészítmé­nyeknél, tejtermékeknél, pékáruknál is. A sör kivé­telével szinte alig van tartó­san hiánycikk. Állításuk sze­rint javult az áruválaszték, a kínálat. Ügy látják, jó eséllyel indulnak abba az irányba, hogy jövőre tovább javítsanak a helyzeten. Nem tagadják, mérsékel­tebb keresletre számítottak, eredetileg 6,5 százalékot ter­veztek, amelybe belekalkulál­ták az 5 százalékos árszínvO' nal-emelkedést is. Üj termé­kekkel igyekeznek megelőzni a keresletet, főleg alapvető éle'miszerf él ékkel és háztar­tási vegyiárukkal. Az árréssel ügyesen bán­tak, megtalálták azokat a Kömény után kölest vetnek Másodvetésnek szántják, ásóboronázzák — képünkön — i földet a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezetben. A kömény' magot már betakarították, s a vetőgépek a kölesmagot juttat­ják most az előkészített talajba. (Apáti-Tóth Sándor felvé­tele) közvetlen beszerzési módokat, szállítási szisztémákat, ame­lyek révén olcsóbban juthat­nak a különféle árukhoz. Első lépésként a meglévő színvonal megtartását tűzték célul, menet közben viszont látták, hogy képesek az áru- választékot szélesíteni, a kul­turált árueladást javítani. Miután másfél éve nem lé­pett be új üzlet, az intenzív fejlesztés révén , juthatnak előbbre. Teljesítmény alapján A másik lényeges szempont megfelelő költséggazdálko­dás, amelytől joggal várhat­tak — várhatnak — sokat. A létszámmal átgondoltan bán­nak. Az agglomerátumban például kevesebb a kereske­dő a kívántnál, ezen a részen viszont voltak leépíthető munkakörök. Ennek megfele­lően területileg differenciált létszámgazdálkodást és- bére­zést folytatnak. A teljesít­ménnyel arányos béreket fi­zetnek. Boltokra vetítve pon­tosan látható, melyik kollek­tíva hogyan tette a dolgát. Az egy személyre eső havi árbevétel tükrözi a végzett munkát. A kereseteket hat százalékkal emelték az év so­rán és a 18—20 fős létszám­megtakarítás sem csekélység. Bizonyos feladatokat a köz­pontban is összevontak és kevesebb emberre bíztak. Általánossá tették a költség- érdekeltsegi rendszert. A prémiumot a költséggazdál­kodástól függően fizetik. A központiaknál újdonság a mozgóbér bevezetése. Erre a célra tartották fenn a bérfej­lesztés fele összegét. Jó partnerek Mióta az érdekeltségi köre kinek, kinek kiszélesedett, másképp gondolkodnak a bol­tosok. Átalakították az üzle­tek éjszaki és nappali világí­tását, pontosabban mérik fel, mekkora hűtőtérre van szük­ségük, a készleteket gondo­sabban alakítják ki. A bolt­vezetők is jobb gazdái az eszközöknek. Miközben a bolthelyiségek bérleti díja, az energiaszámla emelkedett, nem nézték tétle­nül ezeket a kedvezőtlen vál­tozásokat. Az árrésnövekedést — amelyben központi intéz­kedések is kedvezően közre­játszottak — nem követte a költségek növekedése, hanem a korábbi szinten maradt. Amikor az új igazgatót megválasztották, célfeladat­ként jelölte meg, hogy a be­tervezett 36 millió forintos nyereségtervet 40 millióra teljesítsék.' Az ösztönzésre alapuló intézkedéseknek kö­szönhetően 21 milliót muta­tott a félévi mérleg, megvan tehát a realitása az erőfeszí­tésnek. A vezetés a figyelem kö­zéppontjában áll. Dr. Than- hoffer Irrire kijelentette, hogy együtt dolgoznak, s nincs más teendőjük, mint a jó munka. A párt- és a tömegszerveze­tek jó partnerek ebben az együttműködésben, és külső kapcsolataik is gyümölcsö­zőek. Az igazgatói íróasztal mö­gött a polcon egy kőműves­kalapács lapult. Most indul a Vörösmarty téri 500 négyzet- méteres ABC-áruház építése. Felvonultak az építők. A di­rektor nevetve cáfolja: az alapkövet nem ezzel a szer­számmal tették le. Talán maid a következő beruházás­nál? Hiszen a vállalat látvá­nyos fejlődést tűzött célul 1990-ig megfogalmazott prog­ramjában. Tamasi Tamás Van öt perce? — Azt mondtam a gye­reknek, amíg elmegyek ci­pőt vgnni, kérjen egy-egy üdítőt. Magának is, nekem is. ' — A gyerek meg kért. — Persze, a pénztárcát is odaadtam neki, nem ki­csi már, tud a pénzzel bán­ni. — Hányadikoá a fiú? — Negyedikes, de bármi­kor el merem küldeni vá­sárolni. Nagyon anyagias, és azt is tudja, hegy min­dent pénzért adnak. — Nem szolgálták ki? — De. kiszolgálták. Mi­kor odaértem, már megvolt a baj. A gyerek megkapta az üdítőt és várta a visz- szajárót. Miután a nő nem reagált, a gyerek szólt neki, hogy még kettő-hatvan visszajár. — És megkapta a pénzt. — Meg. Egy-hatvanat. Itt követte el a gyerekem az újabb hibát. Még min­dig nem hagyta, szólt a nő­nek — aki lehetett tizen­nyolc éves —, hogy egy fo­rrni még miniig hibadzik. Erre az eladó — épp akkor értem óda — minősíthetet­len stílusban ezt mondta a fiamnak: „Most már le­kophatsz!” Nézze, ha en­gem becsapnak, az nem ér­dekel, én tudok védekezni. De gyerekkel csinálni ezt! Ez fölháborító! — Mi ebből a tanulság? — Tanulság? Nagyon saj­nálom. hogy a gyerekem jól tud számolni! Ha meg­bukott volna matematiká­ból, most nem lennék mér­ges! r. 1. Segítik az idős embereket Mint mindenhol az or­szágban, városunkban is egy­re több az egyedülálló, idős, beteg ember, akinek még hozzátartozója sincs. A váro­si tanács egészségügyi osztá­lya nagy odaadással segít a lehető legrövidebb időn belül. A 19-es körzetben egy idős néni szociális otthoni ellátá­sát, egy idős, beteg asszony meleg ebédhez jutását oldot­ták meg egy-két napon belül. A házi gondozókról, akik ki­járnak az idős emberekhez (ebédet visznek), sok jót le­het hallani. ISSN 0133—2600 (CeglMl Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom