Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
Egy pöcörgés ára Akik nem fértek el az úton Csak arra gondol, mennyit kap A zöldhalmi nagy kanyarból kiszakadó Iskola dűlő ápolt szőlőskertekke. szegélyezve ballag. Beljebb már ritkulnak a házak, néhol kiáltásnyi messzeség ül a bő gyümölcsű porták között. A kettős görbület terelte út fiatal nyárfás mellett halad, majd a háta mögött hagy két szemközti jeltelen tanyát. Balról a vékony szilvafákat kerítészsinórok választják el a krumpliföldtől, jobbról szürke téglarakás és a betorkolló Szabó dűlő magasságában száraz venyigehalom. Május 25-e, vasárnap. Ügy éjféltájt a Pipacs bisztróban Selciheiődiik két ember, és ke- rókpárrail hazafelé indul. A hét vége lezárult. Rátérnek az Iskola dűlőre, s aligha sejthetik, hogy az ivó vendégseregéből három ifjú legény (szintén biciklivel) már a nyomukban van.’ Gyerekek még, noha egyikük, jog szerint felnőtt, a 19. életévét tapossa. A szürke téglarakásnál érik utol a két embert. Május 26-án délelőtt jelzés érkezik a ceglédi kórház baleseti sebészetéről a rendőrkapitányságra. Egy ismeretlen személyt szállítottak be a mentőik súlyos agyrázkódással. Azonosításához semmiféle okmány nem ál'l rendelkezésre. A helyszínre siető rendőrök mindössze egyetlen kerékpárt találnak a venyige- halom közelében, a kórházban fekvő férfiét Továbbra is rejtély, ki lehet. Végre valaki ráismer a kétkerekűre. Igen, ő maga is több ízben kölcsönkérte a gazdájától, akit Bene Jánosnak hívnak, és itt lakik a Matúz dűlőben. Leszázalékolt nyugdíjas. Május 27-én őrizetbe veszik N. 1. és B. J. fiatalkorúakat, valamint az 1967-es születésű N. J.-t. Május 30-án már előzetes letartóztatásban vannak. Ugyanezen a napon kinn a kórházban sérüléseibe belehal Bene János. (Július 8., a helyszíni szemle után. Beszélgetés B. J.-vel a kapitányságon. — Próbáld meg jellemezni az áldozatott! Milyen voilt külsőleg? — Nem tudom visszaidézni, hogy milyen volt. — Mit tudsz róla? Ki volt, mit csináUt? — Semmit nem tudok róla; annyit, mint magáról. Sose láttam előtte. — Ártott neked valamit ez az ember? — Semmit. Csak az a helyzet, hogy akkor sokat ittam, és ilyenkor befolyásolható va- gyok. Józanon én még soha nem ütöttem meg embert. — Milyen érzés voilt ütlegelni egy földön, fekvő férfit? — Szörnyű. — Annak, aki kapja. Es annak, aki adja? — Annak is szörnyű, higy- gye d. Most is jöttek diákok Kívánság szerint ízesítik (Hancsovszki János felvétele) A konzervgyár savanyító üzemében július második hetétől számítják az uborkaszezont, amikor egyszeriben 100—150 tonnára ugrott a napi nyersanyag-felhozatal. Ez a mennyiség azóta csak emelkedett, három műszakban megállás nélkül dolgoznak a töltővonalak. így aztán azonmód fel is hagytak a patisszon konzerválásával, ami ezentúl a ceglédi gyáregység fdadata lett. Az éves kereskedelmi igény alapján ezen a nyáron közel 2200 tonna savanyúságot akarnak az üzem dolgozói gyártani. Szokásukhoz híven most is változatos csomagolásban, a vevő kívánsága szerinti ízesítéssel tartósítják a finom kon- zerveket. A svédek is másként szeretik — a skandináv ország egyébként 200 tonnát rendelt —, de úgy látszik, a nyugatnémet fogyasztók is megkedvelték a különleges ízesítésű MANZ-uborkát, oda közel 500 tonna körül szállítanak. s természetesen a régi vásárló, a szovjet piac is várja az ötliteres üvegekbe töltött csemegét, nem kevesebb mint 1250 tonnát. A nagyobb méretű uborkát termetes alumíniumtartályokban konzerválják, és télen használják fel vágott vegyes és egyéb savanyúság készítéséhez. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak. akik szerető Jő férj, NYILAS LASZLÖ elhunyta alkalmiból részvétüket nyilvánították és utolsó útjára elkísérték. NYILAS LÁSZLÓNK. — Es mégsem akadt pillanat, amikor azt mondtad volna: most már elég! — De volt ilyen. Csakhogy ittas volt a két másik is. és én nem mertem szólni. N. 1. olyan, hogy ha kettőt szói neki valaki, már üt is. — Tehát még névről sem ismerted? — Nem. Csak akkor hallottam, amikor őrizetbe vettek. — Egyik társad azt állítja, hogy Bene János a kocsmában valamilyen összetűzésbe került veled. Vagy ahagyara ő fejezi ki: pöcörgött. — Nem, semmi ilyesmi nem volt. — Akkotr hát mégis, miért indultatok utánuk? Mit mondtak a többiek? — Nem tudom. Nem kérdeztem tőlük.) Hogy miként válik valóra a savanyító nem éppen szerény uborkakonzervterve, az nyilván az időjárás függvénye, no és a termesztők gondoskodásán is sok múlik. A terméskilátások mindenesetre biztatóak. Godány Balázs, a délelőttös műszak vezetője megjegyezte, hogy a minőséggel is elégedettek, inkább csak tételek összeállítása okoz némi gondot. A termesztők, régi körösi szokás szerint, ha tehetik, titokban még mindig előszeretettel keverik a kisebb értékű portékát a pénzesebb, csemege minőségű termény közé. A szétválogatásra fordított idővel sokszor többet veszít az üzem, mint az árkülönbözettel. Bárcsak ez lenne a legnagyobb probléma — mondják —, annál több főfájást okoz az üzemnek a munkaerőhelyzet. Szerencsére most is jöttek diákok, délelőtt 25-en, délután 20-an szorgoskodnak a vonalak mellett. Az ő jelenlétüknek köszönhető, hogy éppen- csak megvan a kellő létszám. A tennivalók meg egyre szaporodnak. Néhány nap múlva az első paradicsomszállítmányok Is megérkeznek, kezdődhet a szovjet darabos savanyúság gyártása. Képünkön Meleg Gyülánét látjuk, aki a holland gyártmányú töltőgéppel dolgozik. Műszakonként 30—35 ezer üveget rak tele uborkával nagy teljesítményű masinája segítségével. My. J. Május 25., éjféltájt, az Iskola dűlőben. Az üldözők előtt föl'bukkan Bene János és Csehi Imre. Gyorsain születik a terv, s még gyorsabban megvalósul. B. J. a kéj ember mellé hajt és lelöki őket a kerékpárról. Közben a többiek is előznek, s úgy 50—69 méterrel odébb, a Szabó dűlő sarkánál letámaszitják a járműveket. A szilvafa alá guggolnak. Néhány perc múltán érkeznek ugyanerre a pontra, kerékpárjaikat tolva, Bene és Csehi. B. J., N. J. és N. I. szélűben el állják a dűlőt, s valamelyikük ráreccsem a két férfira i — Na, ezek azok, akik nem férnek el az úton! N. I. nem sokat teketóriázik, azonnal állón vágja és hasba rúgja Bonét, aki átzu- ham biciklijén. N. J. sem áll tétlenül,, fejbe veri Csehit, mire a szerencsétlen ember rohanná kezd. N. I. és N. J. pedig utána. Pár méter után elérik, az egyik kézzel ütd, a másik lábbal rúgja, Csehi a kerítésdrótok közötti hézagon át a krumpliföldre rogyik, de még ekkor is az arcába sújtanak. Vissza a földön fekvő Benőhez. Ketten fölemelik, és a szőlőtőkék közé rakják. N. I. búcsúzóul még fejbe rúgja. Következhet megint a szórakozás, a oélpont a Pipacs. Ütközően azonban B. J. észreveszi, hogy a szemüvegét valahol elhagyta. Gyufa fényénél keresgélik. Az iszogatás persze újabb ötletet erjeszt. Lám, itt van ez a fehér kalapos ember, ezt is meg kell verni. Ám a fehér kalapos eltűnik a szemük elől. Kutatnak utána, s egyszeriben megint csak ott találják magukat az Iskola dűlőben, épp ott, ahol az imént Benét hagyták. A „ki vert meg? kérdésre Bene nyögdé- csel valamit, B. J. begipszelt kézzel, néhány pofon formájában élesztgeti, valamelyik ülő helyzetbe húzza, s megint nekiesnek kézzel, lábbal... — Most nem tudok semmi másra gondolni, csak hogy mennyit ‘kapok ezért — mond ja B. J. a rendőrségen. Varga Sándor A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1986. JÜLIUS 14., HÉTFŐ Ha sok az áru, sok a vevő is Többet költöttünk boltjainkban ABC-áruház épül a Vörösmarty téren Nem látunk egymás fazekába, nem tudjuk pontosan: ki hogyan él. Csak sejteni lehet a színvonalbeli különbségeket, az átlag viszont inkább elfedi, mintsem kimutatja ezeket. Képletesen szólva, vannak, akik a húshoz is húst esznek, kenyér helyett kalácsot, ám ennél jóval szélesebb a' beosztok, a filléreket ku- porgatók köre, azoké a családoké, ahol hosszas fejtörés után áll össze a heti étrend. Persze, ami testi mivoltunkat illeti, a többség inkább súlyfeleslegre panaszkodhat. Vessünk egy pillantást az élelmiszer-kereskedelem adataira. Javuló kínálat Az év feléhez érvén a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál már tudják, hogy hat hónap alatt 7,2 százalékos értékesítési növekedést értek el, s ez magasabb a megyei és az országos átlagnál. Márciusban, midőn a vállalati tanács dr. Thanhof fér Imrét igazgatónak választotta, ő pedig G. Bíró Gézát egyik helyetteséül kinevezte, az volt az új vezetés célja,, hogy a vezető- váltás a vállalati élet folyamatosságát ne törje meg, zökkenő nélkül menjen végbe az átállás. Erről és egyebekről beszélgettünk a két kereskedelmi szakemberrel, akik a kedvező gazdálkodás hátterét elemezték. Arról beszéltek, hogy tovább bővültek beszerzési lehetőségeik, miközben élnek a kiéleződött versenyben rejlő lehetőségekkel. Nem kötelezik el magukat egyetlen szállítónak sem. Több partnerrel szerződnek, még az alapvető élelmiszerféléknél, a tőkehúsnál és a húskészítményeknél, tejtermékeknél, pékáruknál is. A sör kivételével szinte alig van tartósan hiánycikk. Állításuk szerint javult az áruválaszték, a kínálat. Ügy látják, jó eséllyel indulnak abba az irányba, hogy jövőre tovább javítsanak a helyzeten. Nem tagadják, mérsékeltebb keresletre számítottak, eredetileg 6,5 százalékot terveztek, amelybe belekalkulálták az 5 százalékos árszínvO' nal-emelkedést is. Üj termékekkel igyekeznek megelőzni a keresletet, főleg alapvető éle'miszerf él ékkel és háztartási vegyiárukkal. Az árréssel ügyesen bántak, megtalálták azokat a Kömény után kölest vetnek Másodvetésnek szántják, ásóboronázzák — képünkön — i földet a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezetben. A kömény' magot már betakarították, s a vetőgépek a kölesmagot juttatják most az előkészített talajba. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) közvetlen beszerzési módokat, szállítási szisztémákat, amelyek révén olcsóbban juthatnak a különféle árukhoz. Első lépésként a meglévő színvonal megtartását tűzték célul, menet közben viszont látták, hogy képesek az áru- választékot szélesíteni, a kulturált árueladást javítani. Miután másfél éve nem lépett be új üzlet, az intenzív fejlesztés révén , juthatnak előbbre. Teljesítmény alapján A másik lényeges szempont megfelelő költséggazdálkodás, amelytől joggal várhattak — várhatnak — sokat. A létszámmal átgondoltan bánnak. Az agglomerátumban például kevesebb a kereskedő a kívántnál, ezen a részen viszont voltak leépíthető munkakörök. Ennek megfelelően területileg differenciált létszámgazdálkodást és- bérezést folytatnak. A teljesítménnyel arányos béreket fizetnek. Boltokra vetítve pontosan látható, melyik kollektíva hogyan tette a dolgát. Az egy személyre eső havi árbevétel tükrözi a végzett munkát. A kereseteket hat százalékkal emelték az év során és a 18—20 fős létszámmegtakarítás sem csekélység. Bizonyos feladatokat a központban is összevontak és kevesebb emberre bíztak. Általánossá tették a költség- érdekeltsegi rendszert. A prémiumot a költséggazdálkodástól függően fizetik. A központiaknál újdonság a mozgóbér bevezetése. Erre a célra tartották fenn a bérfejlesztés fele összegét. Jó partnerek Mióta az érdekeltségi köre kinek, kinek kiszélesedett, másképp gondolkodnak a boltosok. Átalakították az üzletek éjszaki és nappali világítását, pontosabban mérik fel, mekkora hűtőtérre van szükségük, a készleteket gondosabban alakítják ki. A boltvezetők is jobb gazdái az eszközöknek. Miközben a bolthelyiségek bérleti díja, az energiaszámla emelkedett, nem nézték tétlenül ezeket a kedvezőtlen változásokat. Az árrésnövekedést — amelyben központi intézkedések is kedvezően közrejátszottak — nem követte a költségek növekedése, hanem a korábbi szinten maradt. Amikor az új igazgatót megválasztották, célfeladatként jelölte meg, hogy a betervezett 36 millió forintos nyereségtervet 40 millióra teljesítsék.' Az ösztönzésre alapuló intézkedéseknek köszönhetően 21 milliót mutatott a félévi mérleg, megvan tehát a realitása az erőfeszítésnek. A vezetés a figyelem középpontjában áll. Dr. Than- hoffer Irrire kijelentette, hogy együtt dolgoznak, s nincs más teendőjük, mint a jó munka. A párt- és a tömegszervezetek jó partnerek ebben az együttműködésben, és külső kapcsolataik is gyümölcsözőek. Az igazgatói íróasztal mögött a polcon egy kőműveskalapács lapult. Most indul a Vörösmarty téri 500 négyzet- méteres ABC-áruház építése. Felvonultak az építők. A direktor nevetve cáfolja: az alapkövet nem ezzel a szerszámmal tették le. Talán maid a következő beruházásnál? Hiszen a vállalat látványos fejlődést tűzött célul 1990-ig megfogalmazott programjában. Tamasi Tamás Van öt perce? — Azt mondtam a gyereknek, amíg elmegyek cipőt vgnni, kérjen egy-egy üdítőt. Magának is, nekem is. ' — A gyerek meg kért. — Persze, a pénztárcát is odaadtam neki, nem kicsi már, tud a pénzzel bánni. — Hányadikoá a fiú? — Negyedikes, de bármikor el merem küldeni vásárolni. Nagyon anyagias, és azt is tudja, hegy mindent pénzért adnak. — Nem szolgálták ki? — De. kiszolgálták. Mikor odaértem, már megvolt a baj. A gyerek megkapta az üdítőt és várta a visz- szajárót. Miután a nő nem reagált, a gyerek szólt neki, hogy még kettő-hatvan visszajár. — És megkapta a pénzt. — Meg. Egy-hatvanat. Itt követte el a gyerekem az újabb hibát. Még mindig nem hagyta, szólt a nőnek — aki lehetett tizennyolc éves —, hogy egy forrni még miniig hibadzik. Erre az eladó — épp akkor értem óda — minősíthetetlen stílusban ezt mondta a fiamnak: „Most már lekophatsz!” Nézze, ha engem becsapnak, az nem érdekel, én tudok védekezni. De gyerekkel csinálni ezt! Ez fölháborító! — Mi ebből a tanulság? — Tanulság? Nagyon sajnálom. hogy a gyerekem jól tud számolni! Ha megbukott volna matematikából, most nem lennék mérges! r. 1. Segítik az idős embereket Mint mindenhol az országban, városunkban is egyre több az egyedülálló, idős, beteg ember, akinek még hozzátartozója sincs. A városi tanács egészségügyi osztálya nagy odaadással segít a lehető legrövidebb időn belül. A 19-es körzetben egy idős néni szociális otthoni ellátását, egy idős, beteg asszony meleg ebédhez jutását oldották meg egy-két napon belül. A házi gondozókról, akik kijárnak az idős emberekhez (ebédet visznek), sok jót lehet hallani. ISSN 0133—2600 (CeglMl Hírlap)
