Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

Dolgozószobában, műhelyben A bizalom igazi ösztönző erő Amikor most induló sorozatunk ötlete fölmerült, arra gondoltunk, hogy tudunk-e vajon majd mindig olyan vezetőket, dolgozókat találni a dolgozószobák­ban, műhelyekben, akiknek a hétköznapi gondjai, si­kerei nemcsak érdeklik, hanem el is gondolkoztatják az olvasókat. Azután neveket kezdtünk sorolni, régi vagy új, közeli vagy alig ismerősökét. Kiderült, gya­korlatilag mindegyiküket érdemes lenne — lesz — föl­keresni. De ki legyen az első? Szinte egyszerre jutott eszünkbe: Vámos Géza, a Vetőmag-termeltető és Ér­tékesítő Vállalat monori területi központjának igazga­tója. A kora reggeli órákra be­széltük meg a találkozást, de néhány perces késés elég volt ahhoz, hogy Vámos Gé­zát már egy megbeszélés közben találjam. — Vladás Miklós az ösz­töndíjasunk, tavalyig pedig a közvetlen munkatársam volt, de akutén átkerült a szentesi zöldségkutató állomásunk ál­lományába. Addig nálunk a lencse és a borsó szuperelit vetőmagjának szaporítását irányította, felügyelte, most gyakorlatilag ugyanezt koor­dinálja nagyobb méretekben — mondja az igazgató, ami­kor a jó harmincas, bajuszos fiatalember elköszön. — Az előbb éppen arról tájékoztat­tuk egymást, hol mit mutat­nak a növények, hogyan áll a betakarítás, hová kerülnek a magok fertőtlenítésre, tisz­tításra. Ez a két vetőmag számunk­ra azért fontos — folytatja, anélkül, hogy időt adna a közbeszólásra —, mert ne­künk, magyaroknak jelenleg nincs biztonságosan bőtermó lencsénk. Mi most ezért fi­zetünk hét évig, de utána — úgy számítjuk — a forgal­mazás révén • a befektetés Visszatérül. Reggeli megbeszélések — Láttam, a beszélgetés közben több dolgot is felírt a naptárba. Zsúfoltak a nap­jai? — Hát azt nem mondhat­nám, hogy sok lenne az üres­járat. Néha bizony úgy ér­zem, pillanatok alatt elröpült egy hét és én nem végeztem el mindent, amit elterveztem. Pontos időbeosztással azért' a fontos dolgok beleférnek a napba. Vámos Gézáról tudják a munkatársai, hogy korán kelő ember. A szintén a területi központhoz tartozó tápiószelei és kétbodonyi üzembe ugyan­úgy gyakran érkezik munka­kezdésre elsőnek, mint a monori maggyárba. Lehet, hogy ez a szokása még az öt­éves gépállomási, majd ti­zenöt esztendő állami gazda­sági gyakorlatban alakult ki, mindenesetre megőrizte, ka­matoztatja. — Reggel, ha bejövök, elő­ször is végigjárom a külön­böző munkahelyeket, megbe­szélem munkatársaimmal a napi teendőket — mondja az igazgató. — Mi külön vezetői értekezleteket hetente csak egyszer' tartunk. Kétheten­ként a megbeszélésekbe be­vonjuk a politikai, társadal­mi szervezetek vezetőit, egy- egy téma szakreferensét is, Negyedévenként van igazga­tói tanácskozás, akkor érté­keljük alaposan, elemzően az egyes üzemek tevékenységét. Vámos Géza igazgatói iro­dáját meglehetősen jól isme­rem. Á visszafogottan ele­gáns, régi bútorok, a többi praktikus berendezés, de még a tapéta is sokkal inkább su­gallja azt, hogy itt valóban dolgozószobában vagyok s nem hivatali helyiségben. Megférnek együtt — Az az igazság, elég sok időt töltök is itt, pedig nem vagyok irodakukac — néz körül beszélgetőtársam. — De. ha egy partnérvállalat képviselője vagy valamelyik munkatársam azt jelzi, hogy csak munkaidő után tud ide­érni, akkor is megvárom. Legjobb a fontos dolgokat azonnal elintézni. Egy üzlet úszhatna el azon, ha valaki­nek azt mondanám, jöjjön majd két nap múlva délelőtt tíz órára. — Gyakran kell azonnali döntéseket hoznia? — Elég sűrűn, mert nem szeretem a félig megol­dott helyzeteket, a bizonyta­lanságot. Az esetek döntő többségében persze a munka­társaimmal — főleg a fő­könyvelővel — közösen hatá­rozzuk meg a teendőket. Egyedül,’hatalmi szóval na­gyon ritkán intézek valamit. — A szakmai munkába sem avatkozik be direkt mó­don? Hiszen mezőgazdasági mérnöki diplomája, igazgatói pozíciója erre följogosítja. — A direkt beavatkozásnál, utasításnál szerintem többet ér a vita, a meggyőzés. Ná­lunk vannak régi vetőmagos szakemberek. akik mindig emlékeztetnek a jó hagyomá­nyokra. De a vezető garnitúra már harminc körüliekből áll. S azt tapasztalom, hogy na­gyon is jól megférnek együtt a hagyományok meg az új kezdeményezések. Én bízom a munkatársaimban, beosz­tottjaimban, s azt hiszem, jó, hogy ezt ők is tudják, ön­állóbban, de nagyobb önbiza­lommal, felelősségtudattal dolgoznak.' Ez pedig mind­nyájunknak jó. (Miközben beszélgetésünket felidézve jegyzetfüzetemben la­pozgatok, egyre inkább lá­tom, milyen sok dolog kima­rad majd ebből az írásból. Rengeteg a vetőmagtermesz­tés jelenére, jövőjére, a terü­leti központ munkájára vo­natkozó információ, mert Vámos Géza egyre csak erre tereli a szót, ' miközben én szinte személyes dolgairól faggatom. Csökönyösen kö­vetkezetes, szinte kizökkent- hetetlen.) — Könnyen vagy nehezen tudják fölmérgesíteni? — próbálkozom. Ezen mintha meglepődne, kicsit elgondolkozik, csak utána válaszol: — Kimutatni nagyon ritkán szoktam, ha ideges vagy mérges vagyok. Ennek persze az a következménye, hogy időnként a vérnyomásom igencsak fölszökik . De ér­dekes, hogy a munkatársaim észreveszik az arcomon vagy a hangomon, ha gondom van. Olyankor kérdésre bárkinek szívesen elmondom, hogy mi foglalkoztat. Ez jólesik, akár­csak egy egyszerű mondat: Ne mérgelődjön, Vámos elv­társ, majd rendeződnek a dolgok.” Ez a néhány szó ne­kem ugyanannyi energiát ad, mintha valaki a ségítőkész- ségét ajánlja föl. légedet! ember Vámos Gézáról azt is mond- , ák a munkatársai, hogy a főkönyvelőtől a tisztítóüzemi dolgozón át a portásig vagy fordítva, szereti, ismeri be­osztottjai véleményét, szemé­lyes, családi gondjait, örö­meit. Persze büszke a saját- járá i^, „Elégedett vagyok a gyerekeimmel." Magáról vi­szont nem szívesen beszél. Másoktól tudom meg, egy hete múlt 55 éves, szinte pár nappal előtte esett át egy műtéten, de amint tudott, máris jött, folytatta a mun­kát. S elsőnek ért be akkor is. Vereszki János Megszépült a patinás ház Régi kívánságuk teljesült a közelmúltban a Péterieknek: új. köntösbe öltözött a tanács­kirendeltség patinás épülete. A munkálatokat a monori építőipari költségvetési üzem végezte, meglehetősen jó mi­Ä Vízügyi Építő Vállalat vecsési üzeme felvesz gépészmérnököt, gépésztechnológust, előkészítő technikust, villanyszerelő művezetőt, 10 tonnás bakdarura kezelőt, víz- és fűtésszerelőt, vas- és fémszerkezeti lakatost, hegesztőt, gépszerelőt, maróst és esztergályost. jelentkezni lehet Vecsésen, a Dózsa György u. 82. sz. alatt vagy telefonon: Vecsés, 60., illetve 343-780. nőségben. A tatarozással egy időben futotta a keretből a tanácskirendeltség melletti volt tűzoltószertár felújításá­ra, a szomszédos körzeti or­vosi rendelő csinosítására is. Péteriben egyébként szépen mutat a község központja, hi­szen tavaly a pártszékház és a posta épületét tették rendbe a helybeliek. Ugyancsak be­fejeződött az Erkel Ferenc Művelődési Ház rekonstruk­ciója. Most már csak a vecsési Ferihegy Tsz volt üzemépüle­te csúfoskodik a Petőfi utcá ban. De talán már nem so káig, mert oda álmodták meg a péteriek a leendő új iskola­szárnyat. A KEFA Kefe- és Faipari Vállalat, Monor felvesz középfokú végzettségű és gyakorlott faüzemvezetőt Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti vezetőjénél, cím: Monor, Kölcsey u. 2-Ó. 2200. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1986. JÚLIUS 12., SZOMBAT Jobbat ígérnek Alakúiban sül mai a kesifér Több hónap óta valósá­gos csatatérhez hasonlít az Észak-Pest Megyei Sütőipa­ri Vállalat 407. számú gyömrői üzeme a Táncsics Mihály utcában. Az üzem ellátási területéhez tartozik Maglód és Ecser is, nin­csenek tehát könnyű hely­zetben. A „közelükben” le­vő magánpékségekkel is meg kell küzdeniük a ve­vőkért. Április közepén azonban leállt a kenyérgyár, s meg­kezdődött a rekonstrukciós munka. A legfontosabb fel­adat a PTC típusú alagutas kemence beszerelése volt. Ilyen típusúnkkal rendelkezik a monori és a vecsési kenyér­gyár is. A munkálatokat a kere- pestarcsai székhelyű váliila- hazai brigádja végzi ezekben a napokban is. Az alagutas kemence már a helyére ke­rült. Egyébként nem újat ál­lítottak be, hanem a tahi ke­nyérgyárból leszerelt berende­zést szállították a gyomról üzembe. A héten mi is meglátogat­tuk az üzemet, ahod Fejes Jó­zsef üzemvezető kalauzolt bennünket. A kemencéről égették le a festéket, a nem éppen kellemes illat a kémé­nyen keresztül távozott a kör­nyékbeliek nagy bánatára. — Tényleg a finiséhez érke­zett a munka — mondta Fe­jes József. — Már helyén van a kemence és az olajkazán is. A hét közepén már amolyan házi sütéspróbát is tartunk. (Mire ezek a sorok megjelen­nek, már túl lesznek ezen is.) Ezután még tíz napig tart a Kispályás labdarúgás Tanácsiak a zöld gyepen Az utóbbi években egyre népszerűbbé, rangosabbá vál­tak a Magyar Hírlap Kupáért vívott sakkvers enyek és kis­pályás labdarúgó-mérkőzések. Országos napilapunk és a közalkalmazottak szakszerve­zete az idén tizedik alkalom­mal! hirdették meg a verseny- sorozatot. A monori körzetből, illetve a volt járásból eddig indult csapatok legfeljebb a megyei döntőig jutottak el, ott azonban elvéreztek. Érthető volt tehát a monori tanács kispályás labdarúgó­csapata tagjainak az öröme, amikor az idén — legyőzve többek között a Cegléd, Abony, Szentendre, a Megyei Földhivatal gárdáját — a leg­jobbnak bizonyultak a me­gyében. A következő fordulót, a területi döntőt Tatán ren­dezték meg, ahol a Nógrád megyei Bátonyterenye, a Bel­ügyminisztérium közalkalma­zottai és Komárom megye képviseletében a tatai edző­tábor kispályás focistái voltak a monoriak ellenfelei. Sajnos, innen már nem si­került továbbjutniuk, két pontjukkal (a tataiakat győz­ték le) és 5-7-es gólkülönb­ségükkel harmadikok lettek Bátonyterenye és a BM mö­gött. Kertest Gábor csapatka­pitány szerint mégsem kese­redtek el, mert jó ellenfelek­kel küzdelmes és sportszerű mérkőzéseket vívtak, igaz, sok helyzetet kihagytak, s olyan játékvezető fújta nekik a sípot, mint Marton László vblt FIFA-bíró, a tatai edző­tábor vezetője. Kertesi Gábor elmondta azt Is, hogy a jelenlegi csapat magja 1978 óta focizik rend­szeresen együtt. A felkészü­lésre a nyári nagyobb mun­kahelyi terhek, a szabadságo­lások miatt nem jutott, ele­gendő idejük, ők különben is inkább. téli, teremcsapatnak tartják magukat S végül a területi döntőben szerepelt gárda névsora: Ko­vács Tibor, Bajkai István, Bokros József, Magócsi Pál, Baranyai György, Medve- dovszki Béla, Bánszki István és Kertesi Gábor. V. J. munka, július 21-től már sze­retnénk, ha 60 százalékos ter­heltséggel működne a kemen­ce, A teljes üzembe állítást augusztus elejétől szeretnénk megvalósítani. — Az utóbbi hetekben bi­zony igencsak akadozott a ke­nyérellátás Gyomron. Mi volt ennek az oka? — Nézze, mi a munkásain­kat átirányítottuk a monori és a vecsési kenyérgyárakba ideiglenes ielieggel ott dol­goznak jelenleg is. Gyömrőre e két helyről szállítják na­ponta a vekniket. Én nem nyilatkozható« a kollégák nevében, talárt kérdezze meg őket. miért volt fennakadás... (Csak közbevetőleg jegyez­zük meg. hogy á kenyérellá­tás tényleg sok gondot oko­zott az elmúlt hetekben a nagyközségben. A vásárlóknak többször is meg kellett jelen­niük a boltokban, amíg „ki­fogták” a kenyeret. Valószí­nűleg szervezési hiányosságok okozták a problémát.) — Ha elkészülnek a mun­kákkal, jobb lesz a gyömrői kenyér minősége a réginél? — A duplagőzös kemencék már elavultak voltak, éppen ideje, hogy felváltsuk a mo­dernebbel. Bízom benne, ha ismét termelni fogunk, jobb kenyér kerül 'majd a gyöm- rőiek, maglódiak és ecseriek asztalára. Tervbe vettük, hogy egykilós kenyérrel is szélesít­jük a választékot. Az alagutas rendszer kiküszöböli a nehéz fizikai munkát, következés­képpen nőket is tudunk na­gyobb számban foglalkoztatni. Ezzel a meglevő munkaerő­gondjaink megszűnését várjuk. Az üzemvezető szerint ’ je­lenleg a munkák 80 százalé­kával vannak készen. Sok még azért a teendő a hátra­levő időben, igyekezniük kell tehát a kivitelezőknek, ha azt akarják, hogy augusztus ele­jétől teljes kapacitással mű­ködhessen az üzem. A vásárlók bizalmát is visz- sza kell szerezniük, ez pedig csak akkor lehetséges, ha va­lóban jobb lesz a gyömrői ke­nyér minősége.­G. J. Ecseren szombaton 14 órá­tól a nyugdíjasklub foglalko­zása, 18-tól videomozi,, 20-tól 1 videodiszkó, videofilm-vetítés, vasárnap 14-től a nyugdíjas­klub összejövetele. Gombán az autós kertmo­ziban 21.30-tól: Zsaroló zsa­ruk, szombaton 23.30-tói: Alibi. Gyömrőn ma 8-tól 12-ig bútorkiállítás és -vásár, 14- től Gammel József és G. Fe- renczy Hanna vecsési festő­művészek kiállítása, filmve­títés a művelődési házban ma 16.30-tól, holnap 16.30- tól és 18.30-tól: Te már nagykisfiú vagy, a Strand ke’’tmoziban ma 21.30-tól: Mire megyek az apámmal?, vasárnap: Alibi. Mendén szombaton 20-tól videodiszkó, holnap 19-től Pá- vás-bál a vendégszereplő né­met együttes tiszteletére, a belépődíj 50 forint. Monoron a filmszínházon 16-tól ma és holnap: Misi Mókus kalandjai, 18-tól és Szórd ILI ostanában egymást kö- vetik az utakon a ma­gasított oldalú IFÁ-k, von­tatók. A platókon aranyló búza púposodik. A sofőrök óvatosan fékeznek, kanya­rodnak, hiszen most min­den szem kenyérnekvaló- ra különösen kell vigyázni, az eddigi hozamok a várt­nál gyengébb termést ígér­nek. S ezt nagyon is jól tudják, akik az aratókkal dolgoznak, ök látják a ha­tárban azt is, hogy egyre veszélyesebb állapotba ke­rül a kukorica is, egyre több táblában összesodród­tak, furulyáznak a levelek. A monori Fő téren viszont végigszáguld egy tavalyi tengerivel rakott teherautó, pattognak, potyognak a szemek. O biztos nem a határból jött... Épül a horgásztanya A kutyáknak semmi sem maradt Az elmúlt héten tartotta rí)eg az ecseri Rákosmezeje Tsz horgászegyesülete a leg­utóbbi vezetőségi ülését. Sár­közi György elnök, Seffer Já­nos elnökhelyettes, Szigetvári József titkár, Harazin Ferenc horgászmester és Harazin Já­nos gazdasági felelős részvé­telével. A vezetőség most értékelte a június eleji horgászversenyt — betegállományok és sza­badságok miatt előbb nem ke­rülhetett sor erre —, s termé­szetesen szívesen emlegették föl a nap eseményeit... Sza­kács Sándor bravúrjával kez­dődött a verseny — az első másodpercekben halat fogott. A verseny közben Szigetvári József és Harazin Ferenc fő­szakáccsá lépett elő, ők főzték meg a halászlét, ami olyan jól sikerült, hogy nem volt mara­dék, amit a kutyáknak adhat­tak volna. Az ifik közül Ifjú Szilágyi Sándor, a felnőttek közül Ho- mola Tibor lett a horgászbaj­nok. Az esemény különleges­sége, hogy az egyesület a sa­ját horgásztanyáján ünnepel­te a résztvevőket és a győzte­seket, a már felállított^ két­szintes faházban. Aztán a vezetőség az egye­sület anyagi helyzetéről tár­gyalt, s Harazin János el­mondta, hogy nagyon meg kell nézni, mire adnak ki pénzt, hiszen a faházat még be kell fejezni, s gondolni keli az újabb haltelepítésre. Jól meg kell gondolni, hogy ez ősszel vagy tavasszal legyen-e, mert az idei tavaszi telepítés gyenge volt, sok hal elpusz­tult, mert gyengék voltak a téli koplalástól. Megegyezett abban Is a ve­zetőség, hogy meg kell gyor­sítani a horgásztanya kialakí­tását, a tó környékének ren­dezését, füvesítést, fásítást, a faházban még hátravan az aljzatbetonozás, vizesmunkák festés-mázolás és tapétázás, villanyszerelés. És, hogy mi­nél kevesebbe kerüljenek ezek a munkálatok, az egyesület tagjainak korábban felaján­lott társadalmi munkáját is igénybe kell venni, a szakipa­rosok a maguk szaktudását ajánlották fel e célra.' Ezért most szombaton a meghívott társadalmi munká­sok dolgoznak majd, többek között a teraszt betonozzák vagy az aljzatot, a következő szombaton, július 19-én pedig az egyesületi tagokat várja a vezetőség társadalmi munká­ra, reggel 7 órától. A. L. A. ISSN 0133—2S51 (Monori Hírlap) Kulturális programok 120-tól szombaton: Mire me­gyek az apámmal?, vasárnap: ' Fantoni az, éiszákábaq.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom