Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-11 / 162. szám

1986. JÜLIUS 11., PÉNTEK Elismerés a jó munkáért Űj tanácselnök Monoron Nyílt szavazás, egyhangú döntés Elfogult bírák vagyunk Előzményei és céljai láthatók Semmi se csússzon ki a hálószemeken át Hosszú esztendők óta Vác városában a legmagasabb a kiskereskedelem eladásainak összege. Vajon az következ­tethető ki ebből, hogy itt a legtehetősebbek az emberek? A megyében a legmagasabb forgalmat sok minden magya­rázhatja, ám leírjuk, nemcsak erre az esetre érvényesen, a számokkal óvatosan kell bánni, jobb megkeresni közöttük az összefüggéseket. Rendkívüli ülést tartott teg­nap délután a Monor Városi Jogú Nagyközségi Tanács. A testület ülésén részt veit Ba­logh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, dr. Szászik Károly, az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bi­zottságának első titkára, dr. Demeter Judit, a megyei párt- bizottság’ politikai munkatár­sa, is;,.;' I ' A tanácskozást, amelynek mindössze egyetlen napirend­je volt, Rágyánszki Pál ta­nácselnök nyitotta meg, majd rögtön ezután bejelentette le­mondását, mivel a munkásőr­ség országos parancsnoka — mint lapunkban is közöltük — július 1-jei hatállyal a mun­kásőrség megyéi parancsnoká­vá nevezte ki. Az elnöklést ezután Vedres Lászióné, a he­lyi Ady úti iskola igazgatója, tanácselnök-helyettes vette át, majd a tanács elé terjesztett írásos személyi javaslatokhoz Balogh László fűzött szóbeli kiegészítést. A szót kérők kö­zött volt többekkel együtt, dr. Szászik Károly is. Valameny- nyien elismerően szóltak n le­köszönt tanácselnök két és fél éves tevékenységéről, illetve a funkciót megbízással betöl­teni javasolt jelölt. Kovács Benő alkalmasságáról. A tanácsülés ezután elisme­rését és köszönetét kifejezve Rágyánsziki Pált tisztségéből felmentette. A tanácselnöki feladatok ellátásával Kovács Benőt megbízta, A testület mindkét esetben nyílt szava­zással, egyhangúlag döntött. A végrehajtó bizottság javaslata alapján a monori tanács ered­ményes munkájáért Rágy insz­id Pálnak Monor községért kitüntető elmet, oklevelet és plakettet adományozott, nácselnök, Kovács Benő. tős­gyökeres helybeli lakos. 1943- ban született. A GATE elvég­zése után 1961-től 1978-ig kü­lönböző mezőgazdasági terü­leteken dolgozott. azután 1979-ig a volt monori járási hivatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályát vezet­te, majd a MÉM szervezési főosztályának csoportvezetője lett. Tavaly január óta a pi­lisi Aranykalász Termelőszö­vetkezet fomezőgazdász-he- lyettese volt. A dabasi Fehérakác Terme­lőszövetkezet Mezőváz-üzemé- nek munkatársai a megalakí-: tás óta eltelt tizenöt eszten­dőben országszerte sok elis­merést kaptak. Amíg 1971-ben 320. ezer forint volt az évi nyereségük, tavaly ez csak­nem elérte a 30 millió forin­tot. Az eltelt másfél évtized alatt több mint ezer épületet emeltek fémvázakból, ezek összes területe meghaladja a félmillió négyzetmétert. Pest megyében is sok helyen föllelhetők a Mezőváz-épüle- tek, amelyekhez a Du­nai Vasmű szállítja az acél- szerkezeteket, az üveget a Miskolci Üveggyártól, az úgy­nevezett trapézlemezeket pe­dig Aluszerkezetek Gyárának hódmezővásárhelyi telep égői kapják. Dánszentmiklóson és Bugyi községben például a da- basiak által 'gyártott elemek­ből emelték o tornatermet, A solymári Rozmaring Termelő- szövetkezetben gépműhelyek épültek Mezőváz-szer kezetek­ből. De a megrendelők között Münnich Ferenc baráti kör Centenáriumi találkozóval ünnepli névadója születésének századik évfordulóját az idén a Münnich Ferenc baráti kör. A Dunaújvárosban augusztus 8-án kezdődő kétnapos talál­kozón részt vesznek a baráti körhöz tartozó brigádok — hetvennél több közösség — dolgozói, s ide várják mind­azoknak a kollektíváknak, intézményeknek szervezetek­nek a képviselőit, amelyek a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kimagasló alak­jának nevét vették fel. Szüle­tésének századik évfordulóján, novemberben országszerte megemlékeznek Münnich Fe­rencről. ott volt a kiskunlacházi Pe­reg, a budakalászi Óbuda Ter­melőszövetkezet, a budapesti Kossuth Nyomda, valamint a Kézműipari Vállalat is. A ha­táridők betartása, a minőségi munka nem idegen egyik dol­gozójuktól sem. Az emberek jó része hosszú éveken keresz­tül kitartott az üzem mellett, a vezetők sem változtak az­óta,' sőt a vázakat festő asz- szonyok többségé is törzsgár- datag. Eredményeiket a dabasialc sem kapták ingyen, hiszen például volt, amikor hetente jártak Dunaújvárosba anya­gért. A megrendelések sem hullottak csak úgy az ölükbe. Most pedig, a nehezebb gaz­dasági körülmények közepet­te is van munkájúk egész év­re, a tervet az idén is várha­tóan teljesítik. Erre reményt ad, hogy az első félévben nincs lemaradás, és ha min­den sikerül, kétszázmillió fo­rint árbevételre számíthatnak az idén. Kétségbe vonja A megyében nagy bokornyi településen rendkívül gyorsan nőit a legutóbbi fél évtized­ben a kiskereskedelmi eladá­sok értéke. Rámondhatjuk er­re a tényre, hogy ott bizonyá­ra a lakosság életszínvonala is az átlagosnál jobb? A vásár­lások értéke, a vásárlási ké­pesség csak résztényezője, s nem meghatározója az élet- színvonalnak ... I Érdekes jellemzőket csip­penthetünk ki a valóság buja táptalajából ezen az egyetlen területen. Mert például igaz a megye minden részén, hogy ott, ahol növekszik az ipari tevékenységgel — azaz nem­csak az iparban! — kenyeret keresők száma, a kereskdelmi forgalom is az átlagot megha­ladóan bővül. Annyit tudatna ez, hogy az ezen az úton szer­zett jövedelem magasabb fo­gyasztási szintet tenne lehe­tővé? Avagy egészen másról van szó, például a saját ter­melés—saját fogyasztás pá­rosának a háttérbe szorulásá­ról és ennek megfelelően a bolti vásárlások fokozódó sú­lyáról? Továbbá: meglehet, azért következik be a gyors forgalomemelkedés, mert az ott élők kevesebbet tesznek félre, takarítanak meg jöve­delmeikből, amint az sem mellékes, valójában miből te­vődik össze a forgalom növe­kedése?! Az Idén márciusban az Iparban foglalkoztatottak havi átlagbére 5951 forintot téti ki, ezen berat a fizikai foglalko­zásúaké 5542 forintot ért el. A két összeg láttán bizonyos, az olvasók egy része rögtön kétségbe vonja az összeg helytállóságát, mert keveseb­bet keres, egy másik része az olvasóknak viszont azért húz­za fel a szemöldökét, mert többet visz haza az említett­nél. Az egyéni keresetek ter­mészetesen sokkal inkább el­térnek, mint az egyes iparte­rületeken elérhetőké, ám ott is figyelmet érdemelnek az eltérések. Az átlagosnál tete­mesen magasabb béreket fi­zetnek ki a bányászatban és a kohászatban a fizikai fogial- kozásúaknak, de a megye két lényeges termelőterületén, a villamosenergia-, valamint a vegyiparban is felette vannak a havi átlagbérek az ipar egészének. Jócskán alatta a könnyűiparban, de például annak egyik alkotó eleménél, a papíriparban korántsem ez a helyzet. A gépipar nagyjá­ból az ipari átlagot fizeti, ám a gépiparon belül a közleke- désieszköz-ipar kimagaslik a havi keresetek összegével. Ak­kor tehát? Hol jogos, hol nem az kevésről, sokról beszélni? Mindennapi életünkben — egyértelműen ezt mutatják a tapasztalatok — a szükséges­nél sokkal kevésbé érzékeljük, ismerjük el a munka jellege megszabta keresetkülönbsége­ket. Szinte mindenütt azt hallani — nemcsak az ipar­ban, hanem a foglalkoztatás minden más terepén úgyszin­tén —, hogy ez a bér, ez a fizetés, ez a pénz kevés. Ha­mis azonosságot hozunk létre iparágak, iparcsoportok, az esetek nagy részében népgaz­dasági ágazatok között is, s nehezen vagy sehogysem is­merjük el az egyes munkafaj­ták társadalmi értékének elté­réseit. Ez az egyik nagy sze­lete ' valóságnak. A másik: egyre szélesebb körben tehet­nek szert az emberek olyan tapasztalatokra, hogy mintha növekedne azok száma, akik­nek jövedelme koránt sincsen arányban a társadalomnak nyújtott hasznos munkával, azaz — mint tudatja a kese­rű-cinikus bölcsesség — mun­kával a legnehezebb pénzt keresni... Ne tévesszük el az arányokat! A társadalom dön­tő része munkával, sokan na­gyon is kemény munkával keresik meg jövedelmük fo­rintjait. A furcsa, nagyon- nagyon elgondolkoztató, 'mert veszedelmes hatásokat magá­ban foglaló vonása napjaink­nak az, hogy a közvélekedés egyre nehezebben fogadja el, viseli el azokat a többleifo- rintokat is, melyeket bizonyít­hatóan a társadalomnak nyúj­tott többletteljesítménnyel ke­resnek meg emberek! Persze, felfedezhető ebben bizonyos logika. Mivel a munkával nem fedezett jövedelmek jog­gal keltenek ellenérzést, sőt,, mind gyakrabban felháboro­dást, innét már szinte elke­rülhetetlen a továbblépés, mindenfajta többlet kárhozta- tása. Amennyire indokolt a munka nélkül szerzett jöve­delmek útjainak, kiskapuinak elrekesztése — ha kell, akkor adminisztratív eszközökkel Is —, annyira veszedelmes a közérdekre, a közboldogulás­ra, ha a társadalom ellenszen­vet mutat mindenfajta több­lettel szemben. Ezzel ugyanis a lehetséges lendítő erőt — a munkajövedelmek erős külön­bözőségét a teljesítményekkel arányban — kockáztatjuk, márpedig e lendítő erő nélkül nincsen, nem képzelhető el kibontakozás a mai, alacsony teljesítmények, egyenlősítően alacsony bérek párosa terem­tette, jellemezte helyzetből. Kérésemre, a megye külön­böző tájain és különböző iparágakhoz tartózó üzemek­ben, a munkaügyi szakembe­rek kiszámolták néhány alap-' szákiba náluk dolgozó képvi­selőinek órabérét. Ebből az esetleges, hevenyészett össze­vetésből is kiderült, forgá­csolók, karbantartó lakatosok, villanyszerelők, műszerészek esetében már az ún. alapóra­bérek sem mutatnak jelentős különbségeket, amint teljes órakeresetük sem ítélhető na­gyon eltérőnek. A létező és nem kicsiny távolságokat fo­rintok és forintok összege kö­zött a különböző pótlékok, többletmunka-lehetőségek, ki­egészítések hozzák létre! Szeszélyes mérleg Meglehetősen szeszélyesen mozog tehát a mérleg nyelve, nem akar megállapodni egy- egy értéknél. Az iparszerke­zetnek, a munkaerő képzett­ség szerinti összetételének, a munkakörülményeknek, a gyár, a vállalat besorolásának stb. meghatározó szerepe van az átlagod keresetek, de az egyéni jövedelmek alakulásá­ban is, egy-egy településen, főként a megye városaiban. Az életszínvonal, mind a jö­vedelmek, mind más tényezők oldaláról vizsgálva, olyan fo­lyamat, amelynek előzményei és céljai láthatók, s az adott, vizsgált életszínvonal az előz­mények és a célok közötti rövid időtartamú állapot, is­métlődő, mondhatni, folyama­tos módosulásokkal. Esetünk­ben, mai helyzetünkben azon­ban sokféle a torzulás mind magában a folyamatban, mind annak értékelésében. Ennek ismeretében aligha meglepő: a háztartások jelentős része a ténylegesnél — az objektív mércékkel kimutathatónál — rosszabbnak tartja életszínvo­nalát! Amivel nem azt állít­juk, hogy a rossznak tartott életszínvonal magas, hanem csupán annyit mondunk, jobb, mint amilyennek ítélik. Más iparterületekhez mérten meglepően alacsony keresete­ket találhatunk a megye nagy tartósítóipari üzemeiben, azaz könnyen kézre állna a követ­keztetés, bizonyára technoló­giailag, technikailag elmara­dott területekről van szó. Ami nem igaz, hiszen a megve hús- vagy sütőiparában sem­mivel sem találunk — a kivé­telektől eltekintve — korsze­rűbb eszközállományt, tar* melési eljárásokat. Másról van szó. Arról, hogy valami­kor — és akkor talán nem in-», dokolatlanul — kialakult; egv-egy iparághoz kötődő ke­resetkülönbségeket cipelünk tovább, anélkül, hogy írnokait megadhatnánk. Mivel a kon­zervipar. hagyományosan gyen­gén fizetett — a könnyűipar­ban ilyen, hagyományosan rosszul fizető terület a textil- és a textilruházati ipar —J gyengén fizet ma is, függet­lenül attól, a társadalmi te­vékenység mérlegén mit nyom az, amit itt előállítanak. S ez a hiba! Be kell látnunk, a jövedel­mek és az életszínvonal bo­nyolult ‘ kapcsolódási pontjain sok' minden összetalálkozik, benne olyasmi is, amiről sen­ki sem tudja, valójában miért van úgy — miért hat úgy, ahogy —, amint létezik. ■ 'A sokat emlegetett fejlődés — a hatvanas években és a hetve­nes évek közepéig — meg­szüntetett ugyan bizonyos, társadalmilag tarthatatlan kü­lönbségeket — példáül ai ipari és a mezőgazdasági ke­resők jövedelemnövekedésé­nek eltérő ritmusát —, ’ de ugyanakkor újakat teremtett, s ezt késve, kételkedve vet­tük észre. Aminek következ­ményeként máig nem sikerült olyan életszínvonal-politikai koncepciót kialakítani, amely tömegek számára tenné vilá­gossá, mikor, mit és. minek fejében szerezhet, kaphat meg, mi az, ami járandóság, s mi az, amiért többet érő munkát, kell teljesítenie,.. j Csak eszközök Hosszú és nagy kitefjedésí háló kerítheti be mindazt, ami szerepet ^játszik életszín­vonalunk' alakulásában, ám napjainkban — és már egy jó ideje — túlságosan sok minden, csúszik ki a hálósze­meken át főként a jövedel­mek összetevőiből, a főműn- kaidőbén, elérhető, keresetek feltételéiből, A kelleténél, asj elfogadhatónál nagyobb lyukú háló mégtűrése azzal járhat, hogy zavarok támadnak as előzmények és a célok össz­hangjában, folyamatok helyett állapotokat akarunk befolyá­solni. A cél jő: hosszabb tá­von minden család életszín­vonala folyamatosan, egyrészt a munkától függően differen­ciáltan, másrészt a szociálpo­litikának köszönhetően, egy­máshoz közelítve, emelked­jék. Most már csak az esz­közöket kellene megtalálni mindent megelőzve: a főmun­kaidőben nyújtott teljesít­ményt tükröző bérnél — a cél eléréséhez. Mészáros Ottó Tudományos előadások Nékosz-emlékülés Negyven éve alakult meg a Népi .Kollégiumok Országos Szövetsége. Az évforduló tisz­teletére- a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, a Művelődé­si Minisztérium és a Átágyar Pedagógiai Társaság emlék­ülést rendezett Csütörtök dél­után a KISZ KB székházában.' Az emlékülést, amelynek résztvevői egykori Nékosz- tagok, mai ifjúsági vezetők és kollégisták, Nagy Imre, a KISZ KB titkára nyitotta meg. Az ünnepi megemléke­zésen előadások hangzanak el. Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója a sorsfordító' idő­szakot' felidézve a Nékosfc- nak a felszabadulás utáni po­litikai életben játszott .szere­péről tartott előadást. Svéd László, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa a Györffy-kollégiumnak a ma­gyar antifasiszta ifjúsági moz­galomban betöltött Szerepét, Pataki Ferené, a Magyar Tu­dományos Akadémia Pszicho­lógiai Intézetének igazgatója pedig a népi kollégiumok pe­dagógiai . munkáját elemezi«. Az, uj megbízott monod ta Mitől is lobban a láng? A jelképes láng — tudjuk — szikrától.: a valódi, amely elemészt szőnyeget, bú- >rt, függönyt, amely felperzsel fenyőerdőt 3 búzamezőt, amely martalékául ejt kor­ierű üzemeket is olykor ? Lobbanhat szik­itól, de eldobott gyufaszáltól, cigaretta- sikktől js, vagy éppen a szalonnasütés után hamu alatt izzó parázstól, ha feltámad a sél. Riasztják a tűzoltókat. Szirénázva érkez­ek a helyszínre a fecskendőkocsik, megin- ul a víz- és habáradat, néhány perc vagy ra múltán pedig már az üszkös romok kö- itt próbálják felbecsülni a kárt. Mért kár an. Akkor is lenne, ha már az első füst- ■íkok megjelenésekor oltani kezdenének, két ugyanis akkor hívják, amikor már legtörtént a baj.., Alig néhány napja Érden a Napszámos teában egy rendezetlen • telken bozóttűz eletkezett. A lekaszált füvet, letöredezett, nyesett gallyakat égetett valaki. Nem épp okszerűen persze, különben nem terjedtek ulna távolabbra a lángok. Csip-csup ügy, *yszerű felelőtlenség. Legyintenénk már, 9 többről van szó. Meghalt egy ember, íi Ittasan aludt az egyik bokor tövében, ármad-, negyedfokú égéseket szenvedett, t orvosok már nem tudták megmenteni. ét felelőtlenség — egyetlen ügyben. A tűzvédelem szakemberei úgy mondják: e esetek háromnegyedében nagyobb gon- ussággal, körültekintéssel elejét lehetne enni a bajnak. Az egynegyednél olyan csu- án az ok, hogy előre nem látható. Becsap­at a villám, történhet öngyulladás, műsza- í, technológiai hiba. Kétséges, vajon tényleg a sors kiszolgál- itottjai vagyunk-e az iménti egynegyedben, »az ugyah, hogy nem lehet minden maga- ibb fára villámhárítót szerelni, de igaz az , hogy a műszaki és technológiai hibák lögött ugyancsak fellelhető az emberi fe- •lötlenség. Tavaly az 1 ezer 4SI tűzesetből - ennyi volt ugyanis Pest megyében — éldául 18 a statisztika szerint súrlódásból eletkezett. S nemcsak eltört anyagú, hanem enetlen csapágy is „súrlódik”. Tanulságos átfutni a lista néhány adatát. . dohányzás 459 ízben, a tüzelőberendezé­se szabálytalan használata 211-szer, a hő- tadás (amikör a fűtőtesten, a kályhán vagy özeiében helyeznek el gyúlékony anyagot) )8 alkalommal lett lángok okává. És 189 iyan tűzeset volt, amely megpatkolt biz- jsítékok, kigyulladó elektromos vezetékek iiatt történt. Hetvenhatszor a nyílt lánggal ántak szabálytalanul, például hegesztésnél, isznóperzselésnél, 79 alkalommal pedig a szabadban való tüzelésből keletkezett kár. S ami feltétlenül a felnőttek felelőtlenségére utal: a gyermekjáték 74 ízben okozott tüzet. A következmény? Tavaly 13 ember halála, 48-nak sérülése. És 35 millió forintnyi vesz­teség. A tendencia sem megnyugtató. Idén június végéig 900 tűzeset történt a portán­kon, á kárérték pedig már 20 millió forint feletti. Január: Pilisszántón a Kötőipari Kisszö­vetkezetnél, egy alagsorban a kazánház mellett műszálas fonalakat tároltak. A su­gárzó hőtől az anyag lángot fogott, az alag­sor kiégett. Csaknem 100 ezer forint. Február: Monoron egy lakóházban az olajkályhára házilag barkácsolt adagolót szereltek. Az olaj kifolyt, a lakás a tűz martaléka lett. A kár negyedmillió. Március: Pilisszentkereszten egy családi házba szabálytalanul beépítettek egy hús­füstölőt. Leégett a -ház, füstté, hamuvá vált 350 ezer forint. Április: Eldobott cigarettavégtől gyulladt ki lnárcson egy 6 hektáros fenyveserdő. 135 ezerért. Május: Üllőn 400 ezer forintnyi értékű silótakarmány égett el. Gyermekek kacér­kodtak a lángokkal. Június: Ugyancsak gyerekek játszottak a gyufával Örkényben. Két hektáron égett el a lábon álló rozs. Most júliust írunk. Az aratás évadán nem árt tudnunk, hogy tavaly 380-szor keletke­zett mezőgazdasági tűz. A minap Szekszárdon országos tűzoltó- versenyt tártottak. Elvégre a lángok / ellen küzdők — megyénkben is a hivatásos és önkéntes tűzoltók százai — a gyorsaságot, a felkészültséget tartják a legfőbb érték­mentő tényezőnek. Okkal vélekednek így — imént is írtuk, ők akkor indulnak segíteni, amikor már táncol a vörös kakas. De a megelőzésért, azért, hogy ne is kelljen riasz­tani őket, nekünk kellene többet tennünk. Hogyan is mondta a tűzoltóversenyen Ka­mara János belügyminiszter? „Korunkban a tudomány, a technika gyors fejlődése kö­vetkeztében megnőtt a veszélyforrások szá­ma. Kockázatot jelentenek azok a technoló­giai rendszerek, amelyeknél kis területen nagy értékek és veszélyes anyagok koncent­rálódnak, mivel itt a tűz rendkívül gyorsan terjedhet. Az emberek sokszor nem tanú­sítanak elvárható figyelmet és gondosságot." Elvárható figyelem és gondosság. Ha len­ne, csupán e hazában évente sok száz életet, ezrek testi épségét, több milliárdos értéket nyernénk vele. V. G. P. Egy sikeres üzem Dabason A Mezőváz ismert márkanév »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom