Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

Egy falat kenyér Vn abban a korban szil­^ lettem, amikor még sok minden hiányzott az ember éleiéből, de az asz­talra azért már mindennap jutott kenyér. Aslan ka­lácsból is egyre több, míg­nem lassacskán a ropogos héjú, foszlós bélit ünnepi eledel is hétköznapi falat­tá egyszerűsödött. Emlék­szem még az otthoni ke­nyérsütés csodálatos szer­tartására, a szakajtóból kibuggyanó kövér tésztára, a kemecében rötszínűre pi­rult kenyerek Hintára, a ma már soha vissza nem térő pillanatra, amikor anyánk boldog mosollyal felszelte a frissen sült ci­pót. Akkor még nem tudtuk felfogni ésszel, hogy a ro­pogós pillével tulajdonkép­pen apánk erejét is meg­esszük, apánkét, nkt? ősz­szel az öreg lóval felszán­totta a földet, kötényéből elhintette az apró barna magvakat, -s végül learatta a Pali bácsi névnapjára napsugárszínűvé érett hul­lámzó búzatengért. Kiszá­radt, sötétre égett apám minden nyáron, akárcsak a kenyerek, és mindig fá­radtabb lett. Elnyűtte ka­száját, a fenőkéből is fél- arasznyi maradt csupán. Bizonyára a régi emlé­kek okozzák, de Ha aratás­ról hallok, előbb mindig a görnyedt kaszások, a villo­gó pengék, áz izzó tarló­kon is _dalolni képes ma- rokszedö asszonyok, jutnak eszembe. Aztán mint aki álomból ébred, rádöbbe­nek, fél emberöltő alatt mekkorát változott a vi­lág. Ha apám most lenne fiatal, a kaszanyél helyett biztosan a búzafaló kom­bájnok kormányát fogná, s gépének csak falatot érne az a földdarab, amit haj­danán napokig a verejté­kével öntözött. Arany éle­te volna. Vagy talán mégsem? Ahogy elnézem a modern aratókat, hamar rájövök, más a valóság, mint ahogy azt idebent a városon hisz- szűk. A testet-lelket zö- työgtetö gép, a szikrázó üvegfülke negyvenfokos melege is éppúgy elszívja az erőt, mint a kaszanyél, a finom por megkinozzaa tüdőt, s mire leszáll az est, a fáradtságtól karikás, fénytelen a kombájnosok szeme. Harmatszikkadástól sö­tétedésig hajtja őket a munka napokon, heteken át, otthon csak úgy bele­zuhannak az ágyba, de pirkadatkor már ismét talpra ugranak. Pedig nincs aki hajtsa, sürgesse őket; előírás, munkaterv, norma vagy szabály eszükbe sem jut. Talán bennük is az ősi ösztön munkál, amely arra kényszeríti az embert, hogy óvja, mentse a peregni ké­szülő szemeket, mindany- nyiunk kenyerét? Mi más lehet a magyarázat? Hi­szen csak látni kell, hogy amikor az utolsó szem is a magtárba kerül, ünnepet ülnek, őszintén. szívből örülnek. Fiatalok, de, lel­kűkből nem kopott ki még az aratás magasztossága. Amikor idehaza megkós­toljuk majd a frissen sült cipót, az ő erejükből csí­pünk el egy darabot. Ám restelkedve gondolok arra, hogy nálunk sem illeti már akkora tisztelet az új ke­nyeret. mint gyerekkorunk asztalánál. Ha leesik, nem fújjuk meg, és nem esszük meg az utolsó morzsáig, mint hajdanán tettük. Jobb létünk elfeledtette velünk ezt a szokást. De felvesz- szűk, s félretesszük az el­ejtett falatot, a száraz serc­lit, majd haszna válik. Mél­tatlan sorsra, szemétkosár­ba nem szánjuk soha. S ez is nagy dolog. J ólesik a tudat, hogy gyerekeim felnőttko­rukban elmesélik majd, őket még arra nevelték, becsülni kell minden da­rab kenyeret, verejtékkel szerzett javaink ősi szim­bólumát. Miklay Jenő íziésnevelés az utcán 8 A kisváciak csodálkoz- | tak, amikor az autóbuszt, g amely megállt a Dózsa § György út 36. számú ház | elűtti gépkocsiparkolóban, $ egy négytagú munkacsapat J gondozásba vette. Kétnapos munkával, szombaton és $ vasárnap mindkét oldalára $ ráfestették a ROMHÁNYI í KÉR AMI AGYÁR SE szó­it veget... Negyedik éve tevékenyke­dik Vácott a Color Címfestő Munkaközösség XJnJer Erzsé­bet vezetésével. Otthonra ta­láltak az aránylag csendes városrészben, s munkájuk hí­re azóta túljutott város ha­tárán. A műteremnek beálló, tágas helyiségben festékek, ceruzák, tervrajzok sokasága. Egyfor­mán dolgoznak fémmel, fá- va'l, üveggel vagy más anyag­gal. A „December 8. utca”, „Báthori utca” s más elneve­zésű táblák a Göd Nágyköz- ségi Tanács rendelése alap­ján készülnek. Az ovális isiko- lajelző feliratokat Hollókőre küldik. Az új megnevezést követően sok helyről, igényel­tek ELÖLJÁRÓSÁG feliratot. A fővárosban a Martinelli té­ren megnyílt egy indiai ru- haibolt. Kevesen tudják, hogy a stílszerű színekkel, keleties feliratokkal díszített reklám­táblák Vácott készültek. Uníer Erzsébet elmondta, hogy szeretnék az utcára ke­rült szövegekkel, színes dí­szítésekkel az ízfiést formálni. 68 éves s még mindig aktívan tevékenykedő édesapja ehhez sok segítséget nyújt. A na­gyobb értékű munkák ver­senytárgyalásainál sokat je­lent a határidők lerövidítése és a szolidabb árkalkuláció. Ez hozza Vácra sokszor távoli helységekből a megrendelőket. P. R. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1988, JÜLIUS 10., CSÜTÖRTÖK „lövőre is ott a helyünk" Szaktábor a barátság jegyében Az iskolák környéke már régen elcsendesedett. Vác, ez az ősi diákváros is kénytelen egy időre nélkülözni kedves színfoltját és hangulatát — amely már beleivódott város­képébe —, a népes diáksereg színes forgatagát. Ez az idő­szak valóban a tanár és a diák vakációja. Vagy mégsem? Van akiknek még mindig néni vakáció ? Diák vendégek A város talán egyetlen in­tézménye a Komócsin Zoltán Középiskolai Kollégium, amely a vakáció ellenére még mindig fogadja és .ontja ma­gából a felszabadult, vidáman hangoskodó diáksereget. Falai között jelenleg is német zenei és német nyelvi szaktábor működik 220 diák vendéggel. Ezek a magyar és német kö­zépiskolások ittlétük alatt, a tanárok irányítása mellett, bt zony komoly munkát végez nek, még mindig tanulnak, igaz kötetlenebb, játékosabb keretek között mint az isko­lában. Azért jut idő a kikapcsoló­dásra is. Idén kísérleti jelleg­gel, először szervezték meg a német nyelvi szaktábort. Ez beszélgetésünk tárgya Lelkes Gyulánéval, a tábor fáradha­tatlan vezetőjével, a váci Sztáron Sándor Gimnázium némeWmüv.észeJ±pi;ténetsza­kos' tanárával, ném^t nyelvi szakfelügyelővel. — Az orosz nyelvű oktatás színvonalának emelése érde­kében már évek óta eredmé­nyesen működnek az orosz nyelvi szaktáborok —i mondja Lelkes Gyuláné. —■ Ennek mintájára hívta életre az OPI német nyelvű referense, Be­dé Éva a német nyelvi szak­tábort. A. táborba azok a leg­jobb képességű másodikos gimnazisták érkeztek, akik is­koláikban speciális vagy nor­mál német tagozatos osztályba járnak. Megyénként 3, Buda­pestről 5 főt vártunk, fgy ösz- szesen 60 magyar, az NDK-ból — Drezda, Berlin, Rostock környékéről — pedig 50 kö­zépiskolás fiatal érkezett a háromhetes táborba. tási és felügyeleti feladatait kilenc magyar középiskolai német szakos tanár — nagy­részük Pest megyéből érke­zett —, és tíz német főiskolai tanár látja el. Nyolc csoport van, mindegyik élén egy ma­gyar és egy német tanár áll. A csoportokhoz társul öt tanár­képző főiskolás, akik partne­reik a gyerekeknek mind a beszédkészség fejlesztése, mind á grammatika, és a lexi­kális tudásanyag elsajátítta­tásában. — A műsorok szervezésé­ben és a szórakoztatásban is segítségünkre vannak. A szo­bákban úgy helyezték el a gyerekeket, hogy három ma­gyar és két német fiatal ke­rüljön egybe, ezzel is előse­gítve a német nyelvű társal- gást.Napi négy órában tanul­nak a gyerekek. Három óra szabályszerű órarend szerint folyik, természetesen lazább formában, itt-ott dalikkal, játékos feladatokkal színesít­ve a tanulást. Az utolsó órá­ban pedig a hallottak, az új ismeretek tisztázása, rögzítése történik. Kötelező a napló ve­zetése, amelyben emlékeiket, élményeiké* és a házi felada­tot írják meg német nyelven.-^.Munkánkat nehezíti, hogy nincs konkrét anyag a szaktáborhoz — folytatja Lel­kes Gyuláné. — Mégis úgy érzem és úgy látom, hogy a tanárgárda lelkesedésé, pozi­tív niagahirtása, jó ötletéi se­gítenek átlendülni a kezdeti nehézségeken. Az így nyert tapasztalatok birtokában, hi­szem, hogy jövőre már köny- nyebb lesz tanárnak és diák­nak egyaránt. tak, mint például Porkoláb Gyöngyi, aki Nyíregyházáról, és Veres Ildikó, aki Miskolc­ról érkezett. Ok éppen német barátnőjükkel beszélték meg a másnap délutáni programot. Ügy tűnt, könnyen megértik egymást, bár egy-egy nyelvi bakin”, kicsit fejtetőre állí­tott kifejezésen — mint utó­lag kiderült, Lelkes Gyuláné közbelépése jóvoltából — mindhárman jót derültek. Kérdésemre, hogy érzik ma­gukat a táborban, szinte ugyanazt válaszolták: — A német pajtásokkal való be­szélgetés, annak kötetlen, tár­salgási formája, a velük való együttlét felér tíz németórá­val is. Mindkettőnknek célja van a német nyelvvel, ezért jövőre is ott a helyünk a nyelvi szaktáborban — mond­ták mosolyogva a lányok, s a következő pillanatban máris csatlakoztak német pajtásaik­hoz. Szó rád Ágnes Kitüntetett Semmelweis Ignácra, az anyák megmentőjére ünnepsé­gen emlékeztek a napokban a Szőnyi Tibor Kórház nagy­termében. Dr. Kollár Lajos Igazgató főorvos ünnepi megemlékezé* se után kitüntetéseket adott át az egészségügyi dolgozók­nak. Kiváló Munkáért kitün­tetést Csízek Arpádné pénz­ügyi előadó, Zeller Gézánó, az élelmezési osztály helyettes vezetője és dr. Földi Jenő fő­orvos kaptak. Miniszteri di­cséretben részesült dr, Teleg- dy Ervin gyermekorvos, dr. Benedek Csaba belgyógyász főorvos és dr. Varga Szabolcs főorvos. A törzsgárdajelvényi az egészségügyben eltöltött harmincöt évért dr. Korona Árpád, dr. Okolicsányi János, Szilágyi Lajosné, Tomecz An- talné és dr. Vajta Gábor vet­ték át. Yácráiót i est Vácrátóton, a Magyar Tu­dományos Akadémia Botani­kus Kutatóintézetében a ha­gyományokhoz híven július 22-én, szombaton este 7 óra­kor megkezdődik a zenekari estek hangversenysorozat, A nyitó előadáson a debrece­ni MÁV Filharmonikus Ze­nekar és a debreceni Kodály Kórus mutatkozik be, Szabó László vezényletével. Kar- igazgató Strausz Kálmán. A műsorban Vivaldi h-moll szimfóniája, Corel Ji g-moll concerto grosso és .Mozart Koronázási miséje szerepel. A bangversenyjegy ; 12 órá­tól belépőjegyként is szolgál a botanikus kertbe. A Volán Vácrói, a vasútállomás elől menetrend szerinti autóbuszt indít Vácrátótra és vissza. Megérteni Napló németül — A szaktábor eserejellegű, hiszen a hazai folytatása az NDK-beli Gothában lesz, ahová magyar középiskoláso­kat várnak. A gyerekek okta­Siker - idegenben is fi Dunai SHE lett a harmadik A Pest. megyei IB által ren­dezett horgászverseny részve­vőinek a Váctól száz kilomé­terre levő makádi Kis-Duna- part adott otthont A váci versenycsapat kapitánya, Le- hoczky Antal hajnali fél négykor adta meg az jndu'lás jelét a. négy gépkocáiból álló konvojnak. A csapát tagjai: Becsei István, Pilán József, Török József., Mayer Gábor, Pilán Ildikó." Csányi Tamás, Horváth Zoltán, Kocsis Tibor voltak. A két tanácsadó: Bor­si János ás Horváth Ipán,va­lamint az edző. Radios Mik- hály a helyszínen szekcióbírói tisztet töltöttek be, ügyelve a verseny tisztaságára. A másfél kilométer hosszú, versenyzésre kijelölt partsza­kaszt jól ismerik és szeretik a horgászok, nem véletlen, hogy sok sátor gazdája csak a ver­seny időtartamára hagyott fel a horgászattal, s lett napfür- doző vagy csendes szemlélője a versenynek. Amíg az IB vezetői, Miseta János, Komáromi Lajos, Ko­csis Barna Miklós versenyfe­lelős, dr. Csölle Miklós dönt- nök és Győrbíró Tibor megyei halászati felügyelő jelenlété­ben a sorsolást elvégezték, a kapitányok a helyismeret bir­tokában felállították a ver­senyzőket. Szendvics, cola és sok hasz­nos, bölcs tanács, amivel a versenyzőket ellátták. Tíz el­ső és négy másodosztályú ver­senycsapat állt fel, a 112 ver­senyző reggel 8 órától 11-ig bizonyíthatott. Már a verseny alatt látszott, hogy a váci csapat jól fog sze­repelni. A nap legszebb halát Török József fogta, és a töb­biek is helytálltak. — Nagy nap ez, ilyen még nem volt, harmadik hely az IB-n. Az első öt közé vártam a csapatot — mondja Mayer Gábor. A férfiak között a váci Tö­rök József lett a második, a nap legszebb hadával. Török József a nap legszebb halával. Az első osztályú csapátok között a Váci Dunai SHE a 3., a sződligeti HE a 9., a gödiek 10-ek lettek. Kép és szöveg: Porubszky Dezső — A szaktábor célja a ma­gyar gyerekek német nyelvű beszédkészségének fejleszté­se. Kevesebb nyelvtannal fog­lalkozva, inkább az intoná­ciós, tehát a hangzás és hang- hordozásbelí gyakorlatokkal, a lexikális tudásanyag bővíté­sével, és az élő, kötetlenebb beszélgetésekkel szeretnénk elősegíteni a gyerekek helyes német kiejtését. Elsősorban a mi gyerekeinknek kell profi­tálnia mindebből, segítve fő­iskolai, egyetemi előkészítő ta­nulmányaikat, s az emeltebb szintű, igényes nyelvművelés kifejlesztését is. —Természetesen a szellemi igénybevétel mellett vannak szórakoztató, pihentető prog­ramok, programajánlatok is. Tréfás vetélkedőket, műsoro­kat rendezünk német nyelven. A német zenei táborosok hangversenyeire is eljárunk. — A legtöbben még nem jártak Vácott. Cs. Nagy Ildikó a magyar, Bayer János a né­met gyerekeknek tartott ide­genvezetést. A hétvégeken pe­dig országismereti kirándulá­sokat teszünk Budapestre, Vácrátótra, Szentendrére, és hajóval Esztergomba. Termé­szetesen német nyelvű idegen- vezetéssel fűszerezve a szép programokat — fejezte be a táborvezető, miközben a kollé­gium aulájában már igencsak zajlott az eleven, színes élet. A szaktáboroSok éppen akkor készülődtek az ismerkedési estre. Láthatóan mindenki izgalomban, lázban volt. Kísérőm, Lelkes Gyuláné mosolyogva hívta fel figyel­mem egy távolabb álló lány­csoportra, akik Összedugva fe­jüket talán éppen az utolsó nyelvi mozaikkockát illesztet­ték helyére bemutatkozásuk szövegében. Mások a lépcsőfo­kon leparkírozva meditáltak, hogy mi a legtalálóbb német nyelvi megfelelője a KISZ- nek. Ugyancsak mások köny- nyedebb társalgást választót­Előzzük meg a bajt! munka sikerének, hanem testi épségüknek is örül­hessenek az emberek. Következésképpen nem elég csak felhívni a figyel­met árra. hogy itt vagy ott tniiyen valószínűsége van a kisebb-nagyobb balesetek bekövetkezésének. Vallják sokan, hogy a tragédiák elkerülhetők. Ennek érde­kében most a gépek, esz­közök felkészítésének idő­szakában kellett megtenni azokat az óvintézkedéseiket is, amelyek lehetővé teszik a balesetmentes munkát. A védőberendezések olya­nok _ legyenek, hogy azok korrigálj áh az emberek esetleges tévesztéseit. Mert a^rohanás, a hajnaltól ké­ső éjszakába nyúló munka bizony a legerősebbeket is megrendítheti egy idő után. És ha ilyen okok miatt botlik meg valaki, bizony nem róható fel bű­néül. Ahogy az sem magá­tól értetődő, hogy minden hibának automatikusan vanak következményei. Ezt a sokéves tapasztalat is bizonyítja. Sokszor nem az újonnan felkészítettekkel van a gond, hanem a gya­korlott szakmunkásokkal. Az ő rutinjuk, magabiztos­ságuk egjj idő után el­nyomhatja a veszélyérze­tet. Fittyet hánynak a leg­alapvetőbb előírásokra — mondván, hogy azok be­tartása a munkát akadá­lyozza. Való igaz, a napjainkban használatos munkavédelmi eszközök többsége kényel­metlen, lassítja a munkát. Eredeti rendeltetésüknek mégis megfelelnek, ezért sem szabad megengedni, hogy bárki is maga döntse e! használatukat. Végre ér­vényt kellene szerezni az előírásoknak és eltiltani a munkától azt, akinek nem megfelelő a felszerelése. A z idén több mint száz­ezer hektárról keli betakarítani a kalászosokat Pest megyében. A feladat nagy. de remélhető, hogy az előző évhez hasonlóan most is gyorsan végeznek majd a mezőgazdasági nagyüzemek a nyári mun­kával. Azt azonban csak remélni lehet, hogy baleset nélkül is sikerül levágni a termést. így legyen. B. Z. M ár megkezdődött a nagy nyári munka, az aratás. A készülődést tet­ten érhettük a gépműhe­lyekben, de nemcsak a gé­peket, hanem kezelőiket is fel kellett-készíteni a nagy munkára, ilyenkor szánté hónapokat öregednek a ve­zetők és a munkavédelmi megbízottak. Ok siettet­nék az időit, ha lehetne, hogy minél előbb túljus­sanak a nyári csúcsidősza­kon. Szorongásaik oka most is ugyanaz, mint ko­rábban: elkerülni a súlyos kimenetelű üzemi balesete­ket. Mert bármilyen sokat is javult a munkavédelem az elmúlt időszakban, azért tavaly is több mint 2300 baleset volt a Pest megyei termelőszövetkezetekben, a halálos kimenetelű tragé­diáik száma az állami gaz­daságokat is beleértve, el­érte a tizenötöt. Sajnos a balesetek be­következésének feltételei az idén is megvannak. Min­den dolgozó mellé viszont nem lehet vezetőt vagy munkavédelmist állítani. Ezért fontos, mi több, el­engedhetetlen a dolgozók kellő felkészítése a balese­tek elhárítására. Mert a bajt meg lehet előzni, de bekövetkezett balesetből már csak tanulni lehet. A végzetes szabálytalansá­gokért, fegyelmezetlensége­kért, az elvétett mozdula­tokért sokszor nagyon drá­gán kell fizetni. Hivatkozni persze sok mindenre lehet, aminek esetenként valóságtartalma Is van. Mert ki kérdője! ez - né meg például, hogy amíg általában javult a mező- gazdasági nagyüzemekben a műszaki, technikai szín­vonal, egyes gazdaságok­ban romlott a gépek mű­szaki' állapota vagy esetleg az új eljárásokat, technoló­giákat nem ismerik eléggé a dolgozók. Ám arról rit­kábban esik sző, hogy valójában mi a kifizető­dőbb, vállalni az esetleges tragédiát, a táppénzes na­pok számának növekedését — ami a múlt évben 33 nap volt egy dolgozóra ve­títve —, vagy megtenni minden szükséges intézke­dést, hogy az aratás befe­jezése után ne csak a jó ISSN 0133—2759 (Vád Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom