Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 160. SZÄM 1986. JÚLIUS 9., SZERDA Sikeres évad Élénk volt a kritikai szellem Politizáló légkörben bővültek ismereteik Az 1985/86-os pártoktatási év feladata az MSZMP XIII. kongresszusa anyagának fel­dolgozása, egységes értelme­zésének elősegítése és a vég­rehajtásra való mozgósítás voilt. Ennek érdekében a tö­megpropaganda különböző te­rületeinek és eszközeinek tervszerű, összehangolt mű­ködtetésére volt szükség. Ez kellően biztosította, hogy a kongresszusi, a megyei és a helyi dokumentumokat a párttagság egésze alaposan és összefüggéseiben megismerje és a politikai munkában alko- tóan .alkalmazza, A párt- és tömegpropagan­dában az eddigi tanfolyamok helyett egy oktatási forma, a Társadalmi fejlődésünk idő­szerű kérdései című indult. A pártszervek és . pártalap- szervezetek biztosították, hogy e tantolyamon — az állami és káderoktatásban részt ve­vőkön kívül — minden párt­tag részt vegyen. A párttag­ság egészének részvétele a tanfolyamok számának növe­kedését eredményezte. Ezért több párt-, tanácsi, gazdasági és intézményi vezetőt, vala­mint pártapparátusi dolgozót vontunk be a propagandista- munkába. A 19 vezető propa­gandista közül. 3 gazdasági, ,5 intézményi, 1 tanácsi vezető és I hivatásos katona volt. Képzett propagandisták A marxista—leninista esti középiskola tanárai közül öt gazdasági, hat intézményi, kettő tanácsi vezetőként, öt pártapparáitusi dolgozóként tevékenykedett A város és vonzáskörzete 351 tömegpro- paganda tanfolyami csoportjá­ban 4187, a káderképzésben 489 hallgató vett reszt a kongresszusi anyaig feldolgo­zásában. A foglalkozásokat aktivitás és élénk kritikai szellem kísérte végig. Elisme­réssel szóltak az egységes te­matikájú és egységes szerve­zeti keretű tömegoktatási for­máról. A feldolgozás alkalmas volt arra, hogy a párt tagjait, az aktivistákat felvértezze a . kritikát nélkülöző vagy a hellyel-közzel jelentkező tár­sadalmi közömbösséggel szem­ben. Az 1985/86-os év tömegpo­litikai munkáját eredményes­nek tartjuk. A párta'apszer- vezetek körültekintően, a résztvevőik felkészültségének és a helyi igényeknek megfe­lelően szervezték a csoporto­kat. A propagandisták, kivá­lasztására is nagy gondot fordítottak. Propagandistáink zöme jól felkészült, sokolda­lúan tájékozott ember. Eliga­zításukhoz jelentős segítséget nyújtottak a megyei felkészí­tők, valamint a helyi elmé­leti konferenciák. Speciális kollégium Az oktatások, néhány alao- szervezet kivételével, az el­fogadót ütemezés szerint, zaj­lottak le. Az egyes témák fel­dolgozása módszerében külön­böző volt. A téma lehetővé tette a XIII. kongresszus megállapításainak, határoza­tainak alapos megismerésiét, feldolgozását, valaihint a mindennapi tapasztalatokkal való ütköztetést. Elemezték hazánk fejlődését, visszatekin­tést tettek az elmúlt negyven évre és kritikus hangon szól­tak a hiányosságokról, a helyi problémákról. A városi pártbizottság irá­nyításával tevékenykedtek a káderképző iskolák is. 1986 június 30-án vették át a vég­zős hallgatók diplomájukat. A kihelyezett filozófiai sza­kosítón 24 tanuló szerzett fel­sőfokú politikai iskolai vég­zettséget. A speciális kollé­gium hallgatói — 16-en — ez évben az egyházpolitika, val­láskritika témájában írták és védték meg dolgozatukat. Ősszel folytatják A Marxizmus—Leninismus Esti Egyetem helyi tagozatán — Cegléden 2 osztály, Abony- bam 1 osztály — 62 személy szerzett középfokú poétikai végzettséget. Lényegesnek tartottuk az alapfokú politikai végzettség megszerzését is. Ez évben 147 hallgató végzett — a város­ban és a községekben — a marxista—leninista esti kö­zépiskolában. A munka eredményességét a társadalmi munkások nagy csoportja: a propagandisták biztosították. Feladatuk az új tanévben egyáltalán nem csökken, sőt tevékenységükre nagyobb szükség lesz. Mucsányi Józsefné, az MSZMP Cegléd Városi Bizottsága politikai munkatársa Habzó múlt Se foci ? Se Kinizsi ? — Apa, az van itt a számí­tógépben, hogy a magyarok nagyon szerették. — Hát nem vetették meg, az biztos. Emlékszem, nagy- a párnák kiültek esténként a kertbe, persze akkor, mikor már elviselhetőbb volt a me­leg, és nekiálltak ultizni. Ha sokat vesztett az öreg, oda­szólt nagyinak: „tölts még, anyus/’ ,,, — És miből itták? — Tudod, fiam, sokfélekép­pen lehetett azt csinálni. Volt, aki pohárba töltötte, persze vékony szájúba, mint a bort, de- voltak olyanok is, akik csak korsóból tudták meg­inni. De az akkori öregek közt más szokások is dívtak. A nagyapám például frad'ista volt, ő barna üvegből meg nem itta volna, csak a zöldből. — Fradi? Mi az a Fradi? — Igazán odafigyelhetnél az iskolában! Ennyit nem tudsz! A Fradi egy focicsapat volt Magyar-országon. — Foci, foci ... Várj csak. Megvan! Labdarúgás! A XX. sízázad nagy találmánya, a leg­népszerűbb sportjáték. Nézd! Ott a képernyőn, de érdekes, tizenegy rúgja, egy füttyög. a többi meg ordít. Abba a kis, hálós kapuba kellett berúgni? — Nem is volt az olyan ki­csi. Belefért abba másfél óra alatt még hat gól is. Aztán a nyolcvanas évek végére kihalt ez a játék. — Miért? Megunták a déd- apámék az ordítást? — Nem. Az történt, hogyha valaki Kiejtett a száján egy bűvös szót, mindenki sírva fa­kadt, és — mint az köztudott —, sírva nem lehet dolgozni. — Tudom, mi volt ez a bű­vös szó, most írta ki a képer­nyőre kompi: Mexikó ’86 ... — Azaz. No, hát a nagyapá­nak Mexikó után nem maradt más, csak a zöld üveg, egészen a rekonstrukcióig, amikor is megszüntették kedvenc italát, a Kinizsit. Mondta is sokszor, se foci, se Kinizsi, ezek olyan idők, amibe ő már nem tud beilleszkedni. El is ment nem­sokára. — Most már tényleg nem nyaggatlak tovább, ha meg­mondod nekem, mi az a Ki­nizsi. , — Az, fiam, sör — volt. r. 1. Szép kaland volt Gyógyíthatatlanul pedagógus Könyvet írt a város zenei életéről A ceglédi Erkel Ferenc Ál­lami Zeneiskola októberben ünnepli 35 éves jubileumát. Ebből az alkalomból készült el Béres Károlynak, az iskola igazgatójának könyve. Adatgyűjtő társak — Ki fogja ezt a könyvet olvasni? — Azt hiszem, elsősorban a zeneiskola növendékei, a szü­lők. S gondolom, szívesen ve­szik kezükbe azok is, akik. valamikor itt ismerkedtek meg a zenével. És persze remélem, hogy akad olyan is, aki csu­pán érdeklődésből, még akkor is, ha ritkán volt kapcsolata az iskolával. , ­— Felkérték a megírásra, vagy csak úgy jött az ötlet? — Nem kért fel senki. Az igazsághoz tartozik, hogy 1955- ben jelent meg egy kis fü­zet, amely az iskolát bemutat­ta, s azóta semrhi. Már a 30. évforduló sugallta az ötletet, de rengeteg elfoglaltságom miatt a megvalósítása nem jött össze. Aztán nemrégen társszerzőként dolgoztam egy igazgatói kézikönyv elkészí­tésében, s ez meghozta a ked­vem és az önbizalmam. De a végső elhatározást azt ad­ta, hogy tavaly szeptemberben Szabó Alfréd egy évkönyvet mutatott nekem azzal, hogy más városban ilyet tudnak csinálni. Arra gondoltam ab­ban a percben, legyen ez a könyv a bizonyíték, mi is ké­pesek vagyunk ilyesmire. — A felsorolásból úgy tű­nik. hogy sokan segédkeztek, mint a lexikon készítésénél. Ez gesztus volt az ön részé­ről, vagy ...? — ... az adatgyűjtés hálát­lan, időigényes feladat, amit néhány kollégám magára vál­lalt. Az ő közreműködésük egyben biztonságot is adott számomra, ellenőrizni tudtam magam. S az ötletekkel sem fukarkodtak.' Ha már a gesz­tust említette, a Lenin MGTSZ, a Nívó Ruházati Szövetke­zet, a Dél-Pest Megyei Áfész, a Közgép és az Évig jelentős támogatása nélkül bajban let­tem volna. Ahogy szüségem volt Szabó Alfréd önzetlen­ségére is — ő volt az, aki lektorálta a könyvet és az előszót írta. — Mit vár e könyvtől? — Azt, hogy az olvasó egy kicsit visszatekintsen, s ez a visszatekintés talán újabb öt­leteket ad azoknak a feje­zeteknek megírására, amelyek ebből a munkából kimarad­tak, , s megtölthetnénk egy újabb kötetet a 40 éves jubi­leumra. Hisz sok mindenki és annyi érdekesség nem szere­pel e kiadványban, s nem azért, mert kevésbé találtam fontosnak. De ez az írás, ahogy Járják s vigyázzák a várost Június közepétől Cegléd utcáinak rendjére, a rendcletekben, jogszabályokban foglaltak be­tartására két — elegáns egyenruhás — közterület-felügyelő vigyáz. Járják a város utcáit, s munkájukkal a valamennyiünk érdekét, közérzetét sértő magatartást kívánják fékezni — megbírságolva a zöldterületek rongálóit, vagy a szabálytalan út- és járdafelbontókat. •- (Apáti-Tóth Sándor felvétele) jelzi is: fejezetek Cegléd ze­nei életéből, amelynek közép­pontjában a zeneiskola áll. — Cegléden kívül, hql tud­ják hasznosan forgatni? — Az ország valamennyi zeneiskolájának küldünk egy- egy példányt. Tehát nemcsak Ceglédnek készült a könyv. Bátorítást adhat arra. hogy érdemes máshol is ilyet csi­nálni, s éhhez taoasztalatokat szerezhetnek belőle. Ugyan­akkor megismerhetik az isko­lánk munkáját, tárgyi feltéte­leit és a közművelődésben be­töltött szerepét Máshová mentek — Miért vállalt ilyen gon­dot magára? — A gyerekekért vállaltam. Sajnos, az utóbbi időben olyan vád éri az iskolákat — néha tán nem is alaptalanul —, hogy tulajdonképpen nem is­merik az intézményt, ahol szellemileg gyarapodnak, vagy csak hiányosan. Ezt szerettem volna pótolni. A megírásnál sokkal kevesebb akadályba ütköztem, mint gondoltam. Ta­lán kételkedő önmagam le­győzése jelentette a legnagyobb akadályt. Ugyanis mór együtt volt az anyag, s akkor fel­merült bennem az, hogy ké­pes vagyok-e megírni. Mivel indítsam? Milyenek legyenek az arányok? És ehhez hasonló kérdések ijesztettek rám. — Az írásnak melyik volt a legérdekesebb szakasza? — Cegléd zenei múltjának felkutatása: az 1340-es évek­től a felszabadulásig. Valójá­ban én is ekkor ismertem meg olyan személyeket, ese­ményeket,. dolgokat, akikről és amelyekről eddig egyálta­lán nem tudtam, vagy csak sejtéseim voltak. Ezért aztán öröm és izgalom volt számom­ra a kutatás, s igazi élmény­nek számított, ha egy újabb titokra bukkantam. A legtöbb gondot a volt tanítványok tartózkodási helyének felderí­tése okozta, ebben, az adat­gyűjtésben sokat segédkeztek a kollégák. — Honnan szedte össze az anyagot? — 1962 óta tudatosan gyűj­töm az újságcikkeket — nem­csak az iskolánk életéről szó­lónkat. Van egy vaskos dosz- sziém, ez némiképp megköny- nyítette a dolgom, sőt, szinte ez tette nehézzé. Hiába, a bő­ség zavara! Végül is szelek­tálnom kellett. Természetesen sokat segített a Kossuth Mú­zeum és a könyvtár. — Mennyi ideje ment rá? — Nem értein rá ezt fi­gyelni. — A jelentősebb tanítvá­nyok többsége külföldön vagy más városokban próbált sze­rencsét. Ez csak egyszerű vé­letlen, vagy ennyire nincs szükség rájuk Cegléden? — Ez egy kicsit országos jelenség. Mindenesetre úgy érzem, hogy többet kellett volna tenni azért, hogy meg­tarthassuk őket Persze, ennek talán a legnagyobb akadálya, hogy Cegléden nincsenek meg azok a feltételek — mint egy- egy megyeszékhelyen —, ame­lyek lehetővé tennék a letele­pedést, többek között a lakás­ra gondolok. El kellett kezdeni — Megírta e könyvet. Mennyivel lett, más ember? Egyáltalán más lett-e? — A zene és a gyerekek szeretete inspirált a munkára. Tulajdonképpen valakinek el kellett kezdeni egy rendszere­zést, hogy a későbbiekben le­gyen honnan továbblépni. Nem lettem más. Végül is én gyó- gyíthatatlanul pedagógus va­gyok. Hadd mondjam azt, hogy ez egy rövid, szép kaland, ki­térő volt a pályámon. És e könyv tiszteletadás azoknak, akik a muzsikát választották hivatásuknak. Fehér Ferenc Próba szerencse Csicseri és csíkos Az albertirsai és dánszent- miiklósi Micsurin Termelő- szövetkezet nemcsak a gyü- möloslkertészetben kísérletező kedvű, hanem a gazdélköUás más területéin is; A tavasszal tíz •'•hektáron estesen % borsót Vetettek azzal a szándékkal, hogy kipróbálják: milyen ter­mést hoz a gyenge homokta­lajon. Ha beválik, a jövőben nagyobb táblán termesztik. Kétszáz hektáron iregi Csíkos napraforgó magja kerül a földbe, amelyért magasabb árat fizetnek;'"mint a többi fajtáért. Attila kalandjai Látod, már Második! A gyerekek szaladgálnak az udvaron. A böhöm nagy né­met juhászkutya időnként ke­ményen ugat. A 4 és fél éves kis szőke vagány, Attila, gya­nakvóan áll az előszoba ajta­ja előtt. — Ati, mért nem mész te is játszani? — kérdezi jó atyja. — Mert ott van az a dög & olyan bolhás. — Na és... nem a kutyá­val játszol. '— Nem, de akkora bolhák vannak benne. (Ilyen csöpp gyerek, és milyen nagyot mu­tat.) Egy-két perc után meggon­dolja magát és elindul a töb­biek felé. Abban a dögben persze semmi tapintat, ész nélkül ugatni kezd. Hősünk megtorpan. — Látod? Látod, már bol- hásodik! — szól szemrehá­nyóan apjához és visszafordul. A műanyag kádban süni mama és három rózsaszín or­rú porontya. Ati játék vödör­rel hordja a vizet a kádba. A sünfamília láthatóan nem fogadja kitörő örömmel ezt az alkalmi strandot. — Ati, mit csináltál?! — kiált elképedve a nagyapa.. — Mit csináltál! Hadd ta­nuljanak meg úszni. — Hát ezek a szerencsétle­nek belefulladnák. Erre ugye nem gondolsz? Hiába a könnyek. A papa megszabadítja kis védenceit — a szomszédba menekítve őket — az újdonsült úszófnes- tertől. aki nem tágít a kapu­tól. Kitartóan és természete­sen igen íeldúltan várja az elégtétel pillanatát. Fél óra ... ő ráér. Nyílik az ajtó. — Ronda, kövér, bölény pa­pa! Miért vitted el a sündisz- nókat? Attól á kis víztől fél­tetted úgy őket? • • A kislány gyanútlanul hajt­ja a pedált, amíg... — Szállj ki, ez az én go­kartom! — hangzik az . ellen­kezést nem tűrő felszólítás. — Eddig nem érdekelt té­ged. — Akikor iß, szállj ki! — Mama, az Ati nem en­gedi ... — ... hagyd ott, kislányom. Legyen neked több eszed, hisz ősszel te már iskolába fogsz menni. —. Tessék, itt a vacak go­kartod. Es nem is tudod, hogy melyik iskolába megyek — büszkélkedik a kis hölgy. — A. gyogyóstoa — válaszol Ati ingerült fensőbbséggel. Emberkénk megunta a kantot és a változatosság véért homokkal dobálja kanöyérét, akit e játék ej talán nem bűvöl el. — Keresztapu, az Ati gyás homokkal dobál erű — Akkor most han vagy? — kérdi viccelődv kislányt a kereszt’, mikö szigorúan felemelt ujjáv. gyelmezteti rakoncátlan metéjét. Attila dúl-fúl árulkodás miatt és ... — Nem. Ugatós!— mo magából kikelve, s részére ügy ezzel lézárva. ISSN 0X33—2600 (Ceglédi Hírlap» /

Next

/
Oldalképek
Tartalom