Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
1986. JÜNIUS 11., SZERDA Mrvr . min 3 Nyár a kereskedelemben Az ígéretek kedvezőek Hagyomány már, hogy jóval a nyári vendégjárás kezdete előtt a Pest Megyei Tanács munkamegbeszélésre invitálja az érdekelteket: idegenforgalmi szerveket, tanácsi képviselőket, a lakossági ellátásban érdekelt vendéglátóipari és kiskereskedelmi vállalatokat, áfésze- ket, szállítókat. A helyzetelemzés mellett itt egyeztetik elképzeléseiket, s ezzel tulajdonképpen megkezdődik a felkészülés időszaka. akkor, ha az adott egység időben rendel. A zöldség-gyümölcs ellátásra jelenleg még inkább a spontaneitás jéllfemző. Szervezettebbé tételéért a megyei tanács tárgyalásokat folytatott a Skála-Coop' Zöldért nemrég alakult leányvállalatával, az Agro-Skálával. Ezen kívül két áfész is folytat a körzetben nagykereskedelmi tevékenységet. Feladat lesz majd: összehangolni a magánkereskedelmet, a különböző vállalkozási formákat, a szocialista és a szövetkezeti szektorral. Az idén több idegenforgalmi rendezvény is lesz megyénkben — gondoljunk csak a Forma 1-re. Ezért felhívták a szövetkezetek figyelmét, hogy speciális mozgékony egységekkel segítsék az ellátást. Megépült boltok Ha kis lépésekben is, de azért kedvezően változtak az üdülőkörzetek tavaly nyár óta. Dunakeszin új ABC épült, Fáton ABC és étterem. A Szentendre és Vidéke Áfész több egységét rendbehozatta, kibővítette, korszerűsítette. Tahitótfaduban pedig egy 15 szobás — étteremmel, sörözővel, tekepályákkal ellátott — penzió kezdte meg működését a Duna kemping mellett. A kiindulópont félreél thetetlen Valójában nem történt semmi, ami rejtélyes Egyetlen ország, még a leggazdagabbak közé számító sem képes arra, hogy — most kivételesen eltekintve a társadalmi berendezkedésből fakadó és alapvető elosztási különbözőségektől — minden állampolgára számára folyamatosan javítsa az életszínvonal valamennyi összetevőjét. A kiindulópont persze félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan. Fekete és fehér Ezt a félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan kiindulópontot a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója így fogalmazta meg: „Pártunk elvi álláspontja és gyakorlati politikája, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Másképpen kifejezve, a gazdasági építőmunkával mindenkor meg kell teremteni a szükséges elosztási alapot a lakosság életkörülményeinek javításához." Felcserélhetetlen, kötelező sorrend ez: a termelőmunka eredményei, majd az elosztás. Objektív törvényszerűség, de érvényesülését megkönnyíti, ha minél nagyobb tömegek ismerik fel és alkalmazzák ezt a sorrendet. Amitől még — ne röstelljük leírni — messze vagyunk. írjuk ezt annak ellenére, hoey ismerjük — és ide másoljuk — az MSZMP XIII. kongresszusának határozatából a témánkra vonatkozó fő megállapítást. így szól: „A XII, kongresszusnak az életszínvonal megőrzéséről szóló határozatát nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani. Az átlagos reáljövedelem és a fogyasztás valamelyest növekePályafetújitás Rákos és Pécel között Rövidebb a menetidő Óriási gépek dolgoznak a Rákos—Pécel közötti vasútvonalon. Megkezdődött az említett pályaszakasz teljes rekonstrukciója, amely annál is indokoltabb, mivel Pest megyének ez az egyik legforgalmasabb vasútvonala: naponta 180—190 szerelvény halad át rajta. A Közös Piacra Exportküldemények A Terimpex szállításai az elmúlt napokban meggyorsultak a Jcözös piaci országokba. Az NSZK-ba 10 kamion élő bárányt adtak el, a szállítmány már megérkezett a megrendelőhöz. Ezzel egy időben az olasz partner 18 vagon vágott nyulat vásárolt; három vágóhídról küldték külföldre a jó minőségű, részben a háztáji termelőktől felvásárolt nyúlhúst. A darabolt húsok exportja is fellendült. Tíz vagon áru vasúti kocsikban hagyta el az országot, a címzett: az NSZK, Belgium és Anglia. Mintegy 20 vagon vágott baromfi is elkelt az elmúlt napokban. Javít majd a helyzeten, ha Franciaországba is megindulhatnak a szállítmányok. Egyelőre erre nincsen lehetőség. A Terimpex közlése szerint ugyanis a francia hatóságok késlekednek a szállítási igazolás hivatalos szövegének kiadásával. Márpedig enélkül az exportszállítmányt elindítani nem lehet. A közös piaci embargó feloldását nem követte hasonló intézkedés egyes közel-keleti országokban. Szaúd-Arábia és Kuvait egyelőre még nem jelezte, hogy a Terimpex megkezdheti a magyar termékek értékesítését. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát is összeállította az első nagyobb exporttételt. Száz tonna vágott kakast értékesítenek az NSZK-ban és Franciaországban. A szállítmány rövidesen útnak indul. FOROG maga körül, portölcsért formál, aztán alá- bucskázik a déli lejtőn a Pis- mány küldte szél. Szentendre, Püspök-major. Itt, a lanka alján csenevész, porral lepett, arasznyi f eke tefenyő- és v ötös - tölgycsemeték kókadoznak. A gyülekező felhőket kergeti a játékos kedvű, északi szél. Az őszibarackos rejtett dűlőjén tartálykocsi közelít. Tartalmát, az éltető vizet — alig fertály óra múlva — a facsemetékre szórja az öntözőberendezés. Permetez az áldás, issza a föld az ember szórta nedűt is. Pillanatok alatt tovatűnik a porverő folyadék. — Még mindig nagyon száraz a talaj — mondja Tatár Tamás, az Óbuda Termelőszövetkezet erdészeti részlegvezetője. — Itt, ezen a tízhektáros területen évtizedeken át csak kövek teremtek, hiába próbálkoztunk különféle növények termesztésével, magjában elhalt a növény. Erodált, vad talaj ez, déli lejtő; ha süt a hap, megreped, akár egy nyúl is elbújhat a mélyben, ha meg esik az eső, nincs az a jármű, amely megbirkózna a térdig érő latyakkal. A FIATAD — harminc- három éves férfi — hat esztendeje gazdája a szövetkezet erdészetének, azaz a pásztá- san szétszórt, összesen 350 hektáros területnek. — Viszonylag fiatal erdeink vannak, többségében kocsány- talan tölgyfákkal — folytatja —, s ezek a pászták, erdősávok elsősorban a további erózió ellen védik termőföldjeinket. A telepítésekkel a faállományt akarjuk növelni, kitermeléssel nem foglalkozunk. Az erdészeti részleg éves termelési értéke alig haladja meg a százezer forintot — ennél nagyobb az eszmei érték, amiért mégis bajlódunk a faállomány növelésével; jelesül, a már említett környezet- védelmi cél. Ezen a területen tavasszal kezdtük a telepítést, ősszel még körülbelül hét hektáron ültetünk facsemetéket. KÖZBEN szaporán dolgoznak az öntözők, de gyülekeznek már a fejünk fölött az esőhordó felhők is. Pomáz felől harangzúgás száll, töredezik a kongatás, viaskodik a széllel a béke hangja. A per- mettől fölfrissültek az arasznyi palánták. A részlegvezető Szentendrei úti irodájában folytatjuk a diskurzust. Megtudom, hogy Tej üdülőknek Nos, a konzultáción már túl vannak az érintettek. Nézzük tehát: mit kínálnak a hazai és külföldi kirándulóknak, turistáknak, nyaralóknak. A tejipar vállalja, hogy a jelzett igények szerint mindig megfelelő mennyiségű tejterméket szállít, még szombatonként is megyénk üdülőkörzeteibe. Egyedül a féltartós tejet nem garantálják, mivel ebből még keveset tudnak gyártani. Dobozos sajtfélékből, ízesített vajkeverékekből viszont a szokásosnál nagyobb lesz a választék. A húsipar szintén jó ellátást ígér, konzervfélékből Is lesz elegendő. Az üdítők közül mindössze a kristályvíz hiánycikk néha, egyébként mindenféle frissítőt — rostos gyümölcslevet is — talál a vásárló. Minőségi sörből korlátlanul szállítanak, az olcsóbb és sokak által kedvelt Kőbányai világosból csak Tatár Tamás, az erdészet irányítása mellett, még sok egyéb, a szövetkezet javát szolgáló, annak vagyonát gyarapító tevékenységet végez. — Éppen egy esztendeje alakult meg a két alaptevékenység valamennyi ágazatát átfogó szakcsoport; négyszázhúsz, különböző szakképzettségű ember dolgozik szabadidejében, vagy a hétvégeken, hogy a csökkent létszám ellenére is hozza szövetkezetünk a tőle elvárt eredményeket. Olyasféle gmk ez a csoport, mindenféle kampány- munka esetén bevetésre készen állnak embereink. Jómagam az elnöki tisztet töltöm be. ASZTALÁN halomnyi akta, Irat, jegyzet. S egy telefon, mely majd’ minden percben megszólal. Mint most is: a meliorációs tevékenység további munkálatairól érdeklődik a megyei földhivatal, majd a pomázi kerület egyik csoportvezetője. — Hat esztendő eredménye van ebben a dossziéban — mutat egy vaskos paksámétá- ra Tatár Tamás —, a meliorációs hadművelet részletes anyaga. Hat év alatt — mintegy tíz és fél millió forint állt rendelkezésünkre — hatszáz hektár termőföldet javítottunk meg; készültek átereszek, utak, táblabejárók, vízelvezető árkok. Üjabb telefon, ezúttal a helyi tanács egyik illetékese keresi a fiatalembert, aki készséggel elmondja, min dolgozik most a háztáji és föld- használati bizottság. — Az elmúlt évek során mintegy hatszáz hobbítelket parcelláztunk — fordul felém —, vagy tartós használatba adtuk ki tagjainknak. Sok házhelyet, telket készítettünk elő a fészekrakó fiatalok számára. NYÍLIK az ajtó, egy csinos asszonyka lép a szobába. — Tamás, interurbán jelezték, hamarosan vendégei érkeznek Győr-Sopronból — mondja a fiatalembernek. — A Soproni Erdészeti Egyetemen szereztem meg a diplomámat — adja a magyarázatot Tatár Tamás —, az ott eltöltött évek alatt volt időm bebarangolni Nyugat-Magyar- országot. Kiváltképpen az Őrséget szerettem meg. Egyébként Budán születtem, nem idegen tehát számomra ez, a szentendrei táj sem. Hogyan is lenne az: erdőépítővé itt, a szentendrei határban váltam igazán... B. I. A. A részletekről Siklósi Attila. a munkálatok irányítója elmondta, hogy mindenekelőtt módosítják a pálya nyomvonalát, vagyis a Rákos, pataki hídnál Rákoscsaba és Rákosliget térségébén, valamint Pécel előtt a kis sugarú íveket (kanyarokat) megnyújtják. Ezzel valamelyest rövidebb lesz a pálya. A megoldás némileg elősegíti a vonatok gyorsabb, biztosabb futását, mivel az éles kanyarok előtt nem kell majd fékezniük. A pályarekonstrukció következményeként egyes helyeken telkek kisajátítására is sor kerül, amely mintegy 6 ezer négyzetméter területet érint, benne kilenc magántelket. A Pécel előtti térségben a Rákos völgye Tsz tulajdonába tartozó parlagterületen halad majd a pálya. (A jogi rendezésről döntés miég nem született a tulajdonosok. a MÁV és az illetékes tanácsok között.) A rekonstrukció keretében nem csupán a pályát módosítják, illetve újítják fel. hanem újjáépítik a Rákos-patak Máját is. Rákoscsabán pedig új aluljárót építenek, amely a település két részét, valamint a peronokat köti össze. Így a térségben megszűnik a balesetveszély. A tervezők gondoltak a vasút—közút kereszteződések biztonságára is. A vonal hosszában lebontanak minden olyan épületet, építményt. amely az ilyen helyen előírt rálátási háromszöget eltakarja. A pályán egyébként kicserélik az eddig használt 48 kilogrammos síneket, helyettük 54,5 kilósakat fektetnek le. Ezeken 120 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhetnek majd a szerelvények. A munkálatok miatt egyelőre szeptemberig — a különböző helyeken felváltva — állandóan vágányzárat tartanak. A közlekedés tehát nem lesz_ zavartalan, rendszeres késésekre kell számítani. A rekonstrukció 622 millió forintba kerül. A nagyarányú felújítást, a tervek szerint, jövő év decemberére fejezik be. dett, de a reálbér csökkent. A nyugdíjak, valamint a társadalmi juttatások egy részének reálértéke csökkent, így a lakosság egyes rétegeinek életszínvonala romlott.’’ Ha most ezt összevetjük a bevezetőben idézett, a XI. kongresszus — 1975. márciusi — dokumentumainak megállapításával, el nem kerülhető a kényesen hangzó kérdés: mi történt itt, hogy ennyire átfogalmazódtak a legfőbb politikai fórum helyzetmegítélései?! Gyakori kívánság: csak ennél rosszabb ne legyen. Sűrűn hallható sóhaj: valahogy eléldegélünk. Ez utóbbi nagyon igaz lehet a szerény nyugdíjé házaspárnál, a három-négy kisgyermeket nevelő családnál, viszont hamisan cseng azok szájából, akik vágyaikat tették igénnyé. Nem telik új gépkocsira, mert most cseréltek bútort, az üdülőtelken felállított faház ára csak három év alatt jött össze, s ezért törölni kellett a külföldi út tervét ... az ilyesfajta családi gondokban már nem kevesen osztoznak! Panaszkodni persze panaszkodhatunk — s nincsen hiány benne —, de óvakodni kell a jelentős különbségeket elmosó, eltüntető általánosításoktól, attól az állítástól, hogy egy szűk réteget kivéve, a lakosság fokozatosan elszegényedik. Furcsa szegénység az, ahol egyetlen esztendőben és egyetlen megyében — tavaly, Pest megyében — 6673 új lakásra adnak ki használatba vételi engedélyt, ahol 14 milliárd forint fekszik takarékbetétben, ahol folyamatosan emelkedik — összehasonlítható áron is — az iparcikkek, az élelmiszerek, ez utóbbin belül pedig meredeken nő az élvezeti cikkek forgalma ... ezek közül csupán alkoholra többet költenek a megyében, mint húsra, húskészítményekre összesen! Igaz, csavarhatunk egyet a nézőke gombján, s akkor a sokféle, lehetséges mozaikkocka közül az bukkan elénk, miként is lehetnénk elégedettek, amikor a megyében a lakásoknak több mint a kétötödében nincsen semmiféle mosdóhelyiség, amikor települések jelentős csoportjában — tizenhét községben — maga az egészséges Ivóvíz is hiányzik, amikor öt év alatt a megyében az eredetileg tervezettnek csupán a háromnegyedét sikerült elérni a csatornahálózat bővítésében ... S akkor még szóba sem hoztuk a megye lakosságának majdnem ötödét kitevő nyugdíjasok széles rétegeinek érzékelhetően megnehezedett helyzetét, vagy azt, hogy az országosan is kirívóan alacsony állami lakás- építkezések miatt — az erre jogosult — családok egy csoportja reménytelennek látja helyzetét. Folytathatnánk mindkét felsorolást, a korábbit is, az utóbbit szintén, mindkettő igaz, mert tényekre alapozott lenne. Akkor tehát? A kettőt együtt kellene látni, értékelni, mérlegelni. S úgy látszik, ez nem megy, ez a legnehezebb. Más sorrendek Megkerültük volna a választ a cikk elején feltett kérdésre, miként és miért változott a XI. és a XIII. kongresszus dokumentumainak az életszínvonalra vonatkozó megállapításai lényege? A valóság kétarcúságának elpágyolt felrajzolásával ezt, a választ fogal- mazgattuk, érzékeltetve, éles választóvonalat kell húznunk a valóságos és az álszükségletek közé. Ennek a választóvonalnak az élessége már csak azért is fontos, mert valamiről nagyon-nagyon elfeledkeztünk! S ez a valami a XI. kongresszuson elhangzott központi bizottsági beszámolónak az a része, mely kimondja, a szükséges elosztási alapot a gazdasági építőmunkával kell megteremteni! Egy-egy személy, néhány család, rövid időre ugyan, de elszakadhat a realitásoktól, tényleges lehetőségeitől; költekezhet, eladósodhat. A gazdaságpolitika nagyon rövid időre sem függetlenedhet a gazdálkodás realitásaitól, vagy ha mégis, akkor annak belátha- tatlanok, felmérhetetlenek a következményei. A vezető politikai testületek — és közülük is az alapvető haladási irányokat megjelölő pártkongresszusok — ugyan nem késedelemtől mentesen, de még időben észlelték, mondták ki az irányváltás szükségességét. A sorrendek kényszerű, de elkerülhetetlen átalakulása tükröződik a XI., illetve a XIII. kongresszus dokumentumaiból idézett szövegrészekben, ám a sorrendek ilyen megmásítását még napjainkig sem észlelte, érzékelte súlyának, fontosságának megfelelően az emberek többsége...! A panasznak, az elégedetlenségnek változatlanul az a céltáblája, miért nem fogyaszthatunk — sorrendben: kereshetünk, vásárolhatunk, fogyaszthatunk — többet?! A valódi céltábla azonban az értékteremtés terepén áll, s a panasznak, az elégedetlenségnek így kellene megfogalmazódnia: miért hozunk létre olyan kevés tiszta jövedelmet a gazdaságban, hogy „csak" ennyit fogyaszthatunk, s ennek az ennyinek is kétséges a szilárd alapja?! Könnyen lehet, a család gondot lát — mert adózni kell utána, mert az oda- és visszautazás pénzbe kerül, a felszerelési tárgyak, kerti eszközök szintén forintot követelnek — az üdülőtelekben, de ugyanezt lássa a társadalom is? Vagy éppen a fordítottját, azt, hogy az adott családnak emelkedett az életszínvonala, mert gyarapodott javainak csoportja, mert a telek lehetővé teszi a pihenést, a kikapcsolódást? Pusztán a nézőpontok váltogatásának a következménye lenne az, mit hová sorolunk? A társadalmi megítélés egyenetlenségei, ellentmondásai arra figyelmeztetnek, hogy a társadalom alapvető osztályaiban és rétegeiben, pontosabban azok egy-egy csoportjában egyszerre vannak jelen — és összekeveredve jelennek meg! — a valódi és az álszükségletek. Emberek bizonyos — növekvő — csoportjait bűvkörébe vonta a pénz, az általa megszerezhető tárgyak — árujellegű szolgáltatások — birtoklásának fontossága, s ők azok, akik életszínvonalukat azon mérik, mit vásárolhatnak meg, teljesen függetlenül attól, amit megvásárolnak, arra szükségük van-e, tudnak-e azzal egyáltalán mit kezdeni. Némelyek szemében népszerűtlen leírni, de leírjuk: annál a családnál, ahol hiányzik a lakás megfelelő berendezése, a háztartás gépesítése, a gépkocsi nem valóságos, hanem álszükséglet, főként úgy, hogy havonta egyszer-kétszer néhány tíz kilométert gurulnak vele. Álszükséglet az irhabundába öltöztetett óvodás, a vagyonba kerülő, erődítmény jellegű kerítés a ház előtt, s annak sem tudunk tapsolni, ha valaki jogos szükségletként fogja fel a napi öt-hat üveg sörét... de tapsolni tudunk annak a jogos szükségletnek, hogy a társadalom fokozott mértékben segítse a több gyermeket nevelő családokat, könnyítse a fiatalok' lakáshoz jutási esélyeit és így tovább. Mellőzött igazság Valójában nem történt semmi rejtélyes akkor, amikor megrekedt az életszínvonal növekedése. Csupán arra derült fény — igaz, szemfájdító volt ez az éles sugár —, hogy sok tekintetben és sok területen figyelmen kívül hagytuk azt a Marx megfogalmazta igazságot, hogy „...a termelők joga munkaszolgáltatásaikkal arányos: az egyenlőség abban van, hogy egyenlő mércével, a munkával mérnek." A társadalom — mind tagjai egyénileg, mind az alapvető osztályok és rétegek — csak akkor kerülhet ki a jelenlegi lassújárásból, ha minél előbb és minél következetesebben képes érvényt szerezni a marxi igazságnak. Csak azt ne higgyük, ez pusztán elhatározások függvénye! Mészáros Ötté (séra) Arcúk a mezőgazdaságból Értő gazdája az erdőnek
