Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

MIHAIL Az SZKP KB főtitkára az MSZMP székházában hazánk vezető politikusaival találkozott MIHAIL GORBACSOV: A siker kulcsa az alkotó munka Kedves elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensősé­ges fogadtatást. Nem először járok Buda­pesten. Ez az újabb találko­zás az önök gyönyörű főváro­sával és ismerkedésem a gyárral, feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Itt, Cse­pelen érzem azt a szovjet munkáskollektívákkal történt találkozásaimból ismerős lég­kört, amelyet áthat, hogy az embereket nemcsak a saját üzemük ügyei, hanem az or­szág dolgai is érdeklik. Érez- ■ hető, hogy nem a régi mó­don akarnak dolgozni, hanem úgy, ahogyan most az idő megköveteli. Kádár élvtárssal tegnap tar­talmas beszélgetést folytat­tunk. Szót váltottunk a vi­lágban végbement jelentős változásokról, a szocialista vi­lágrendszer problémáiról; Az alkotó útkeresés új történelmi kihívás elé állítja a szocia­lizmust. Nincs jogunk égy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel ál­líthatjuk teljesebben a dolgo­zó ember szolgálatába a szo­cializmus óriási tartalékait és lehetőségeit. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjet­unió gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyo­lult, mind arányait, mind megközelítését, mind a meg­oldás módszereit- tekintve. Mi lényegében éppen csak meg­kezdtük a végrehajtását, s az első, igaz, egyelőre még csak szerény eredményeket értük el. Sok még a tennivaló. Világos-e e téren minden? Azt hiszem, még .nem. Vilá­gos a cél, az irányvonal. Ne­vezetesen: az egész népgazda­ság intenzifikálása a legkor­szerűbb technika és- technoló­gia bevezetésével. Továbbá: a teljes irányítási rendszer át­szervezése napjaink követel­ményeinek megfelelően, a gazdasági mechanizmus bátor reformja a központosított ter­vezés tökéletesítése és a teljes gazdasági önelszámolás alap­ján. A siker kulcsát a tömegek alkotómunkájában, öntevé­kenységük széles körű fejlesz­tésében látjuk. Ezt pedig nem ■ érhetjük el anélkül, hogy to­vább tökéletesítsük á szocia­lista demokráciát, amely va­lóban vezető szerepet biztosít a dolgozóknak, szavatolja, hogy valódi gazdái legyenek a termelésnek, a társadalomnak, az államnak. Abból indulunk ki, hogy több dinamizmusra, több tár- ' sadalmi igazságosságra, több demokráciára, egyszóval több szocializmusra van szüksé­günk. Az SZKP ebben látja a társadalomfejlesztés gyorsítá­sának fő forrását, és tartalé­kát. A szocialista közösség or­szágaiban a gyorsításnak' van még egy forrása, amelyet pártunk ugyancsak teljes mér­tékben igyekszik kihasználni. Ez: a szocialista építés tapasz­talatainak a cseréje. Az SZKP figyelemmel és tisztelettel te­kint azokra az erőfeszítések­re, j amelyeket önöknél Ma­gyarországon és más szocialis­ta országokban tesznek, hogy megoldást találjanak a koránt­sem egyszerű gazdasági és társadalmi feladatokra. Mi örülünk bárátaink sikereinek, igyekszünk átvenni tőlük min­dent, ami országunk számára hasznosítható. Természetesen — és ezt saját -tapasztalatunk­ból tudjuk — senki sincs tel­jesen biztosítva a kudarcok­kal és tévedésekkel szem­ben. Számunkra, kommunis­ták számára azonban van egy döntő kritériuma a kísérletek indokoltságának, helyességé­nek. Ez a kritérium pedig: a szocializmus tényleges szilár­dítása; gazdasági, politikai, szellemi téren egyaránt. Most az van napirenden, hogy a szocialista országok internacionalista kapcsolatait is az intenzív együttműködés vágányaira helyezzük át, el­mélyültebbé és eredményeseb­bé tegyük, megújítsuk a poli­tikai és a gazdasági együtt­működés mechanizmusát, a többi között a KGST keretei­ben is. Példaként említhetem, hogy szovjet és magyar tudósok, közgazdászok, gazdasági szak­emberek dolgoznak közös üze­mek, vegyesvállalatok, tudo­mányos 'csoportok, laborató­riumok megszervezésén. És helyes, hogy erre az elsőbb­séget élvező gépgyártásban, elektrbnikában és mikroelekt­ronikában, a robottechniká­ban, valamint a biotechnoló­giában kerül sor. Ez a feladat, gondolom, érinti a csepelieket is. Kép­letesen szólva ugyanis az önök gyárának műhelyei az első vonalban küzdenek azért, hogy dinamikusabban és mélyreha­tóbban egyesítsük a szocializ­must a legkorszerűbb techni­kával és technológiával. Nap­jainkban ez a testvéri pár­tok, népek és államok kor­szerű együttműködésének első vonala is. Az önök munkája pedig — éppúgy mint ezernyi más munkáskollektíva munká­ja — hozzájárul a KGST-or- szágok tudományos-műszaki haladása komplex programjá­nak megvalósításához. Ezen a találkozón feltétle­nül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atom­erőmű reaktora. Emberek vesztették életüket. A sze­rencsétlenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az al­kalmat, szeretnék köszönetét mondani önöknek, Magyaror­szág állampolgárainak a rész­vétért, a szolidaritásért és a segítőkészségért. Gondosan vizsgáljuk a bal­eset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, meg­teszünk mindent, hogy a jö­vőben elejét vegyük áz efféle baleseteknek. Minden atom­erőműnél — azoknál is, ame­lyek működnek és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézkedéseket fo­ganatosítunk. Csernobil ismét , figyelmez­tet: az ember működésbe ho­zott egy valóban fantasztikus erőt, amelyet keményen kor­dában kell tartani. Bizonyára tudják, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatokat tett az atomenergetikai- biztonság fej­lesztését szolgáló nemzetközi rendszer lényeges megszilárdí­tására. És feltett szándékunk, hogy ezt elérjük. Gondolkodni lehetne pél­dául azon, hogy a Nemzetkö­zi Atomenergia Ügynökség ke­retében szervezzük meg az atomenergetikában vezető or­szágok együttműködését egy gazdaságos és főleg megbíz­ható, új nemzedéket jelentő reaktortípus létrehozása cél­jából. Külön figyelmet érdemel a nukleáris balesetek ’ nyomán keletkezett anyagi és erkölcsi­lélektani károk kérdése. Ügy véljük, hogy erre vonatkozóan olyan jogrendet kell kialakí­tani, amelynek keretében az államok köteleznék magukat, hogy ingyenes orvosi segítsé­get,* lakást és más anyagi/tá­mogatást nyújtanak a sze­rencsétlenül jártaknak. Ilyen esetekben természetesen ki kell zárni minden arra irá­nyuló kísérletet, hogy a sze­rencsétlenséget az államközi kapcsolatokban feszültség és bizalmatlanság szítására hasz­nálják fel. Még valamit a nukleáris biztonságról: nem szabad meg­engedni'a nukleáris terroriz­must. Megtörtént, hogy szán­dékos károkat okoztak atom­ipari vállalatoknak az Egye­sült Államokban és Nyugat- Európában, például dúsított hasadóanyagokat loptak el. Ezért rendkívül fontos fel­adat egy megbízható intéz­kedési rendszer/ kidolgozása, hogy megelőzhető legyen az atomtetrorizmus, annak min­den megnyilvánulása. A békés atomenergia, épp­úgy, mint a békés világűr, azt- igényli, hogy minden ál­lam egyesítse erejét e kér­dések megoldására, mégpedig nem a kiválasztottak körében, hanem széles nemzetközi fó­rumon, valamennyi érdekelt állam részvételével. De nem ez az egyedüli ta­nulság, amit le kell vonnunk az atomenergetikai szerencsét­lenségekből. A csernobili bal­eset sem mérhető össze azzal, hogy milyen következmények­kel járna akár a jelenlegi mér­cével mért legkisebb atom­bomba robbanása is. Világ­szerte pedig1 tíz- és tízezer atomtöltet halmozódott fel, s ezek mindegyike — hangsú­lyozom, mindegyike — olyan katasztrófa előidézésére képes, amelynek méreteit egyszerűen még elképzelni is lehetetlen. Ez atomkorszakunk valósága. A nemzetközi ügyekben val­lott véleményünket így lehet­ne megfogalmazni: atomhábo­rút nem szabad megengedni, az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebből kiindulva a Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes meg­semmisítésének a gyakorlat­ban is megvalósítható prog­ramját. Támogatják ezt ba­rátaink és szövetségeseink, tá­mogatja minden józan gondol­kodású ember. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, fe­lelősségtudattal kezeljük a há­ború és a béka problémáját. De tekintsünk csak az Egye­sült Államokra. Ott séinte egy napot sem tudnak elkép­zelni atomfegyver-kísérlet nél­kül. Azt mpndják: a jelenlegi körülmények között enélkül nem lehet sem növelni, sem korszerűsíteni a meglévő fegyverzetet. Nos, valóban, újabb kísérletek nélkül a régi fegyver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akar­juk! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Euró­pában annyi atomfegyver hal­mozódott fel, hogy sűrűn la­kott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbahékonyabb helye lett. A genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokon új tervezetet nyúj­tottunk be, amelynek célja Európa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összes­ségében néhány száz olyan atomtöltetet jelent, amely képes Európa földjét „felper­zselt, földdé” változtatni. Egye­dülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atomleszerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Francia- országnak is vannak atom­fegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napi­rendjén nem szerepelnek. Ál­láspontunk a kövétkező: a leg­fontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjet­unió -és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes hatótá­volságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lép­ni, s már javasoltuk London-; nak: ha lemond az atom­fegyverről, akkor a Szovjet­unió arányosan csökkenti nuk­leáris eszközeit. Természetesen ez a kérdés azonnal nem oldható meg. De haladhatunk fokozatosan. Mondjuk, megállapodnánk ab­ban, hogy az azonos biztonság elvei alapján és megbízható ellenőrzés mellett kölcsönösen, szakaszosan és arányosan csökkentjük az atompoten­ciálokat. A Szovjetunió kész ilyen tárgyalásokat kezdeni Angliával is és Franciaor­szággal is. Azt kérdezik tőlünk: és mi legyen a nem nukleáris fegyverekkel. Hiszen ezek­ből is nagyon sok van Euró­pában, és önmagában ez is nagy veszélyt jelent. Orszá­gaink amellett vannak, hogy lényegesen csökkentsék a ha­gyományos fegyverzetet Euró­pában, az Atlanti-óceántól az Urál-hegységig. Ilyen részlete­sen kidolgozott és meghatáro­zott időtartamra szóló progra­mot készülnek megvitatni Bu­dapesten a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testüle­tének holnap megnyíló ülé­sén. A közeli napokban a Szov­jetunió elvi fontosságú javas­latot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke”, ne pedig „csillagháború” színte­révé. Az emberiség képes rá, hogy együttes erővel, közös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kutatásában és kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése ér­dekében. Ez komoly, nagysza­bású program. Javasoljuk, hogy megvalósítására az ENSZ keretében hozzák létre a Koz­mosz-világszervezetet. Ez meg­felelne minden — kis, köze­pes és nagy — állam érdekei­nek. A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocia­lizmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialista forradalom " orosz- országi győzelme megnyitotta a magyar munkáshatalom lét­rehozásának távlatát is. A hő­si harc, az 1919-es magyar Tanácsköztársaságért — s .eb­ben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjethatalom megerősödé­sét is oroszföldön. Lenin, a szovjet és. a magyar kom­munisták első nemzedéke örö­kül hagyta ránk a proletár osztályszolidaritáshoz való hű­séget. Ez a szolidaritás segít abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran védelmezzük közös vívmányainkat, mind­azt, ami a legjobb, a legérté­kesebb a népeink közötti kap­csolatokban, a kommunista célokat és eszményeket. Mihail Gorbacsov nagy taps­sal fogadott beszédét befe­jezve a magyar forradalmi munkásmozgalom számára kü­lönösen értékes emléket ado­mányozott , a gyár kollektívá­jának: Vchyiamin Szibirszkij- nek, az OSZSZK népművészé­nek Üdvözlet a magyar mun­kásoknak cífnű festményét. A kép Lenint és Szamuely Ti­bort ábrázolja 1919 májusá­ban, a Vörös jéren. Az SZKP KB főtitkára az ajándékot át­adva felidézte, hogy Szamuely Tibor részt vett az egykori moszkvai májusünnepen, s Le­nin akkor adta át neki a ma­gyar munkásokhoz írt levelét, a Tanácsköztársaság dicsősé­ges időszakának fontos kordo­kumentumát. A kollektíva nevében Erdei István köszönte meg az aján­dékot zárszavában, s a ma­gyar munkások ajándékaként a Tanácskcjztársaságot idéző szobrot nyújtott át Mihail Gorbacsovnak., Ezzel fejező­dött be a barátsági nagygyű­lés és a szovjet vendégek cse­peli látogatása. Séta a patinás Belvárosban Mihail Gorbacsov -•belvárosi sétával folytatta hétfői prog­ramját. Ide is, 'miként Cse­pelre, elkísérte felesége, Rai- sza Gorbacsova, s ott voltak a magyar vendéglátók, akik­hez csatlakozott Kádár János- né is. Ugyancsak jelen voltak az SZKP KB főtitkárának kí­séretében levő szovjet vezetők. Pontban 13 órakor, mikor a Belváros szokott kofa délutáni életét élte, Mihail Gorbacsovot és feleségét Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Szűcs Istvánná, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Szekeres László, az V. Kerü­leti Tanács elnöke üdvözölte a Váci utca és a Kígyó utca sarkán. Úttörők virágcsokrok­kal kedveskedtek a vendégek­nek, akik hazai járókelők és külföldi. turisták érdeklődésé­től kísérve gyalog indultak a Vörösmarty tér felé. Mihail Gorbacsov útközben többször is megállt és szót váltott a járókelőkkel, fiata­lok egy csoportjától életükről, tanulmányaikról érdeklődött. Egy szovjet turistacsoport tag­jait is megszólította, tr/éfásan kérdezve őket: üzennek-e ha­za valamit. Elismeréssel szólt a megújult Váci utca hangula­tos városképéről, külön is ér­deklődve több múlt századi épület koráról, felújításának idejéről. Megállt a Taverna Szálló előtt,- s nagy tetszéssel nyilatkozott a tervezők és a kivitelezők munkájáról. A belvárosi'séta során — a Vörösmarty téren — Mihail Gorbacsov válaszolt a szovjet televízió riporterének arra a kérdésére: milyen eddigi sze­mélyes benyomásai vannak a magyarországi látogatásról? — Örülök, hogy a nagy munka közepette feltette ezt a kérdést — mondotta többek között. — Kádár elvtárssal csaknem 7 órát tárgyaltunk, kisebb szünetekkel, és még így is kevés volt az idő. Inten­zív, alapos tárgyalások voltak ezek, amelyekkel nagyon elé­gedettek vagyunk: még köze­lebb kerültünk egymáshoz. .Nincs olyan nyugtalanító probléma, amely megbeszélé­seinken, tárgyalásainkon kü­lönleges gondot okozott volna. A két párt, a két ország, a két nép közötti kapcsolatok fejlődésének új szakaszába léptünk, új problémákkal ta­lálkozunk — s ezek álltak fi­gyelmünk középpontjában.­Jól érzem magam itt, mert nagyon régi ismerősök va­gyunk Kádár elvtárssal, aki­ben régi barátunkat tisztel­hetjük. Kapcsolatainkat soha semmi sem árnyékolta be. Ezek mindig tartalmas> szívé­lyes kapcsolatok voltak, a tel­jes bizalmon alapulnak, az őszinteség, a nyíltság jellemzi azokat. S a találkozók Kádár elvtárssal mindig gazdagíta­nak bennünket. Szeretném hangsúlyozni, hogy kellemes is és hasznos is volt a mos­tani találkozó, sok tapaszta­latot merítettünk belőle. Gondolom, nagy jelentőségű lesz ez a látogatás kapcsola­taink további fejlesztése és el­mélyítése szempontjából min­den téren. Tudja, hogy mivel kezdtük tegnapi beszélgetésünket Ká­dár elvtárssal? Már rögtön az üdvözlések után szinte telje­sen ugyanazt mopdtuk, más­más szavakkal. Kezdődik a ta­lálkozó és — mint mindig — tabu téma nem létezik. így volt, Kádár ejvtárs? (Kádár János: igen, így volt.) — Nagyon jó benyomásqk, nagyon jó érzések maradtak meg bennünk — folytatta Mi­hail Gorbacsov. — A magyar nép pártjának vezetésével nagy sikereket ért el. Ma' a barátsági gyűlésért mindketten mégis inkább a problémákról beszéltünk. Ez is realitás. Az eredmények is és a problémák is egyaránt hozzá tartoznak a valósághoz. Ez mindig így lesz, amíg csak előrehaladás van. Ezek nehéz, nem egyszerű problémák, de mi megoldjuk őket. Riporter:,és mit tenne hoz­zá Kádár elvtárs? — Egyetértek Gorbacsov elvtárs értékelésével, csatla­kozom hozzá — mondotta a többi között Kádár János. — Ma délelőtt a Csepeli Szer­számgépgyárban egy nagyon jó légkörű gyűlésén találkoz­tunk a munkások képviselői­vel. Ott is megmutatkozott, hogy a mi egyetértésünk nem­csak Gorbacsov és Kádár egyetértése, hanem sokkal szé­lesebb körű. És ez nagyon jó feltételeket ad ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatok terén s a nemzetközi jcérdésekben még egységesebben küzdjünk. Eh­hez jó egészséget és.sok sikert kívánunk Gorbacsov elvtárs­nak, a szovjet vezetésnek a XXVII. kongresszus határoza­tainak végrehajtásában. És — gondolva1 a feladatra — nem irigyeljük őket, de bízunk a sikerükben. A szovjet vendégek a Vigadó éoülete előtt köszöntek el Ká­dár Jánostól és feleségétől, a többi magyar vendéglátótól, belvárosi kalauzaiktól. Találkozó politikai vezetőinkkel Mihail Gorbacsov hétfőn a Központi Bizottság székházá­ban találkozott Kádár János­sal és a Magyar Szocialista Munkáspárt más vezetőivel. A megbeszélésen részt vettek az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke és a Központi Bizottság titkárai. Szovjet részről jelen volt Va- gyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Krucsina, az SZKP KB tágja, a KB osz­tályvezetője, valamint több más szovjet személyiség. 1 Elvtársi beszélgetésre került sor az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásával összefüggő időszerű kérdések­ről. Megkülönböztetett figyel­met szenteltek a szovjet—ma­gyar együttműködés fejlesztése és elmélyítése % távlatainak. Megerősítették azf SZKF és az MSZMP eltökéltségét, hogy fejlesztik együttműködésüket a szocialista építés minden te­rületén, gazdagítják a párt- és államközi kapcsolatok tartal­mát, minden eszközzel előse­gítik a gazdasági, műszaki-tu­dományos és kulturális együtt­működés hatékonyságának nö­velését, új, korszerű formáinak alkalmazását. A találkozón hangsúlyozták a testvéri szocialista országok összehangolt erőfeszítéseinek megkülönböztetett jelentőségét a béke, a nemzetközi biztonság szavatolásáért és a leszerelé­sért vívott harcban. Kifejezték a két,ország szándékát: a jö­vőben is tovább erősítik a szo­cialista közösség egységét és összeforrottságát, amely a bé­ke és a társadalmi haladás legfontosabb tényezője. A találkozó szívélyes baráti légkörben, a kölcsönös megér­tés és a teljes egyetértSs je­gyében zajlott le. *1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom