Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
A hét programjából Évzáró koncertek Július 9., hétfő: 18 órakor a művelődési központ 8-as •termében a Dunakanyar Fotóklub Baráti Köre tagjainak és az érdeklődőknek vetít Hajdú Sándor A Gyilkos-tó és környéke címmel. Június 10., kedd: A művelődési központban délután 4 órakor kezdődik a gyermekes ifjúsági tánccsoportok vizsgaelőadása. Június 11., szerda: 16 órakor a Bartók Béla Zeneiskolában tanévzáró hangverseny: az ifjúsági vonószenekar közreműködésével, utána 18 órakor, a második hangversenyen közreműködik a szimfonikus zenekar. — 17 órakor a pedagógusklubban Romániai utakon címmel tart vetítettképes előadást Szölgyémi Géza. — 16 és 18 órakor a színházteremben: Halász Judit és a Bojtorján együttes műsora. — 20 órakor az épület büféelőterében bemutatják a Vidám koldusok című zenés egyfel- vonásost. Június 12., csütörtök: Ma zárul John Pootjes holland amatőr fotóművész kiállítása. A Madách Galériában 18 órakor dr. Keserű Katalin megnyitja Kígyós Sándor szobrászművész emlékkiállítását. Június 13., péntek: Csík István festőművész kiállítása megtekinthető a Hincz Gyula Állandó Gyűjtemény kamaratermében. Június 14., szombat: A fegyveres erők és testületek nyugdíjasklubja juniálist rendez délelőtt 9 órától Törökmezőn. — 10 órától a Duna-parti játszótéren játékbarkácsoló foglalkozást vezet Bodai Ágnes és Kóréné Rózsahegyi Erzsébet. — 17 órakor klubfoglalkozás kezdődik az ifjúsági klubban. Június 15., vasárnap: A Börzsönyi Természetjáró Kör tagjai reggel 7 órakor találkoznak a váci MÁV-állomáson. Túrájuk útvonala: Királyrét—Szállás-bérc, Han- gyás-bérc, Csóványos—Hárs- rét—Szénpatak-völgy. — 17 órakor az alsóvárosi stadionban Vác—Ganz-MÁVAG szezonzáró NB II-es labdarúgómérkőzés. — Országos állat- és kirakodóvásár a Rádi úti nagyréten, használt autók vására a Gombás-pataki hídnál. A 76-os esztendő jeles év a Nyári József által vezetett if istáknál is: a Forte serdülőcsapata a megyei ifjúsági bajnokság harmadik helyezettje, az ifjúsági csapat pedig az Országos Ifjúsági Kupa bronzérmese. A serdülőcsapat névsorát is érdemes megismerni: Békési Tünde kapuvédő, Bayer Melinda, Bagi Éva, Győri Mária, Miklián Ágnes, Mentes Szilvia, Nábe- lek Tünde és Rácz Erzsébet személyében ismét megyei ifjúsági válogatottak jelöltjeit ismerhetjük meg. 1977-ben a bronzérem a végállomás. Na. meg egy sor kiváló újonc megjelenése. Az „idősebb” játékosok, mint Rúzsai, Matyóka, Strasser, Forberger, Balogh Sulyánszki és Polaesek mellé jön három Farkas: Éva, Erika és Ildikó. Továbbá Kurdi Erika és Aradi Nóra. Velük csaknem teljes a jövő évi Pest megyei ifjúsági válogatott ! Ilyen játékosellátás mellett cseppet sem meglepő, hogy a következő év, az 1978. is sikeres esztendő a Forte együttesének történetében. Bár nem sikerült megismételni az 1973. évi ezüstérmes diadalt, de az előző évi bronzot igen. De ezzel nem érik be: Ajkán megnyerik a Vegyész Kupát, diadalmaskodnak a Palóc Kupán, ezüstérmesek a Dunakanyar Kupában. Némi jóindulattal azt is mondhatnánk, hogy minden játékosra jutott egy-egy serleg. Mert a kupáknak még nincs vége. A Körcsarnokban a Forte ifisták is szereznek egyet. Méghozzá VÁ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1986. JÚNIUS 9., HÉTFŐ Önzetlen segítő tervek Minden csepp vérért kár „Szúrhatok?” — kérdezi Pantó Mihály, s mire a páciens bólintana, már kész is Előfordul, hogy csend van a váci véradóállomáson Ez soha nem azt jelenti, hogy nincs kitől vért venni, tevékenységük jellegéből adódik. Miért? Egyszerű a oá lasz: „házhoz” is mennek. Hetente kétszer, háromszor tartanak úgynevezett belső véradást is, főleg a helyi üzemekből jelentkezetteknek. A többi napokon a kürze tűkhöz tartozó távolabbi településeken vannak, ami bizony meglehetősen tág határokat jelent. Aki először jön vért adni, tele van izgalommal, milyen is lesz? Kellemetlen-e vagy nem? Szorongása nem tart soká. Miután megtörtént a szúrás, inkább jóleső érzés születik benne, talán segíthet valakin, s ugyanaikkor egy nagy családhoz tartozik ezután. Véradó-igazolványt kap és számítanak rá a jövőben is. Ha úgy tetszik, az önzetlenségét igazolja ez az okmány, mert személyes haszon reménye nem lebeg senki előtt, aki a jelentkezést aláírja. Most, a vöröskeresztes év közepén járva megérdemelnek néhány köszönő szót. A véradóállomás főorvosát, dr. Tóth Olgát kérdeztük munkájukról, aminek aktualitása: idén lesz 25 éve annak, hogy véradóállomás működik a városban. — A 25-ből 12-t töltöttünk ezen a helyen, összesen 40 ezer véradót tartunk nyilván. Közülük természetesen vannak, akik koruk miatt már nem adhatnak, de ez így nagyon jelentős szám — mondja elégedetten a főorvosasszony. — Rendszerint sikerül túlteljesíteni is a tervünket, évente 3000—3200 liter vért veszünk. A váci kézilabda 50 éve XIX. Egyszer fenn, egyszer lenn igen rangosat, az Országos Ifjúsági Kupa ezüstérmét! És az eredmények felsorolása még fokozható. Csaknem a teljes Pest megyei ifjúsági válogatottat a Forte adja, Strasser Mária és Sulyánszki Györgyi pedig ebben az esztendőben az országos ifjúsági válogatott keretbe kap meghívást, sőt Mária ez évben a válogatott csapatkapitánya. E sikeres esztendőben kerültek a Forte első csapatába Békési Tünde kapus, Oláh Katalin és Szeri Eleonóra. Ilyen előzmények után a kívülállóknak teljesen érthetetlennek tűnik a következő esztendő szereplése. Talán az egyetlen magyarázat a játékosállomány gyengülése. Strasser a TF-re távozott. Balogh Ibolya és Czenczik Ibolya leállt. Királyné pedig a konkurenciához, a Penomah csapatához igazolt. De hiányzik az 1979-es névsorból Forberger, Polaesek, Kurdi, Matyóka. a Magyar-ikrek és Szeri neve is. Helyettük csak négy fiatal jelentkezett játékra, igaz, hogy ebből kettő, Bagi Éva és Győri Mária megyei ifjúsági válogatott. Kettejükön kívül még Miklián Ágnes és Bayer Melinda az újonc. A csapat állományának ilyen jellegű gyengülése előrevetette a gyengébb szereplés árnyékát. De arra, ami bekövetkezett, még a legborúlátóbb Forteszurkolók sem számítottak, hogy az előző évi bronzérmes csapat 1979-ben kiesik, immáron másodízben a női harmadik vonalból. Tízéves sorozat szakadt meg ebben a szezonban. A nyolcvanas esztendő viszont meghozta a szerencsét. A megyei bajnokságot nyert Forte csapata egy visszalépő együttes helyett osztályozó nélkül visszakerült az NB II. osztályba. A Forte talpra állt. Az 1981-ben pályára lépő Forte együttese, Békési Tünde, Oláh Katalin, Bayer Melinda, Brezovszki Zsuzsanna, Kurdi Erika, Farkas Ildikó, Farkas Erika, Győri Mária, Bagi Éva, Lukács Gyöngyi, Sulyánszki Gyöngyi, Bekéné (Forberger Zsuzsanna). Herédi és Berté- nyi szereplésével újból az NB II. harmadik helyét szerezték meg. Tetézték a sikert a Palóc Kupa újabb elhódításával is és a Dunakanyar Kupában második helyezést elért Pest megyei válogatottban kapott helyet a Forte csapatából Békési, Kurdi, Bayer, Győri és Bagi. Még egy váci lány szerepelt a megye legjobbjai között, Fischl Hedvig, a Penomah játékosa. 1982 ismét az NB kettőben találja a Fortét, de közben szervezetbeli változások következnek be az egyesület életében. Megszűnik a váci „konkurencia”. Az NB II-ben szerepelt másik váci női csapat, a Penomah feloszlik illetőleg egyesül a Váci Forte csapatával. S. hogy a fúzió másik résztvevőjével is megismerkedhessünk, a Forte történetét egy kis időre meg kell szakítanunk. Bíró Adám (Folytatjuk) — Kik kapnak ebből a mennyiségből? — Elsősorban a területünkön törtöm baleseteknek, ope- rucióioioz adj ük innen a veit, ue űuuapeoue is jut belőle. l\aA a teijes vért adjuk a betegeknek, nanem Készítmény taxiié dolgozzuk fel. így négy beteg is kapnat egy aaagból, aszerint, mire van szükségé. Ez alól a balesetesex kiveteitíK, akiknél a jelentős vérveszteséget kell pótolni. Amellett azonban, hogy elegendő mennyiségű vert veszünk, néha szükséges a ritkább vércsoportokat külön is behívni. — Ha valami súlyos baleset történik es arról tudomást szereznek a budapesti kollégáink, kérés nélkül azonnal küldenek a ritkább vércsoportokból. A Fótaxivai olyan szocialista együttműködési szerződésünk van, hogy ilyen esetekben a gépkocsivezető maga hozza ki a küldeményt, akár éjjel is. — Szeretnék néhány szót mondani arról az uj módszerről, ami forradalmasította a véradást, ez a plasmaíere- sises módszer. Lényege, hogy a levett vérből egy centrifuga segítségével kiválasztjuk a szükséges plazmát, úgy hogy a vörös vérsejtek megmaradnak és azonnal visszajuttathatók a véradó szervezetébe. Így éppen az az anyag marad a véradó szervezetében, aminek a leghosszabb az újratermelődési ideje. Tehát a ritkább vércsoportoktól, amiből soha nem lehet elég, sóikkal gyakrabban vehetünk. Sajnos, mint az egészségügy más területein, ehhez a berendezések gyakran csak keményvalutáért szerezhetők be. Ez korlátozza a nagyobb elterjedését. Nekünk van ugyan ilyen gépünk, de kevés. — Lehet, hogy ha sok jelentkezőjük lenne ilyen véradásra, jobban fölfigyelnének az egészségügy illetékesei erre a váci igényre? — Lehetséges, de az is, hogy akkor lenne sok jelentkező, ha több ilyen gépet kapnánk. — Mi lesz azzal a vérrel, amit nem használnak fel közvetlenül? — Ezekből gyógyszer készül. Tehát nem vész el egy csepp sem. (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) ilezzászélás cikkünkhöz Elemezni, nem ítélkezni! Akik végeztek, azokat megvendégelik, szeretettel veszik körül. Itt dr. Tóth Olga kíván jó étvágyat. A Váci Hírlap 1986. február 18-i számában Papp Rezső szép sorokkal emlékezett meg a negyvenöt évvel ezelőtt meghalt Tragor Ignácról. Megállapítja, hogy máig sem akadt helytörténész, aki olyan eredményesen munkálkodott volna városa históriájának megírásában, mint ő. Elődeihez viszonyítva ■ a város történetének feldolgozásában az ő munkája volt a leggyümölcsözőbb, legsokoldalúbb és a legszínesebb.” Ezzel a véleménnyel szállt vitába Pe- tővári Gyula: „A tragori hely- történetekből — úgy érzem, a valóságérzek hiányzik... A mintaképül elfogadott tragori művek felett az idő eljárt és mintha kicsit félrekalauzolnának. Nem minden esetben valóság és tény. Hiányzik belőle a teljesebb társadalmi korrajz.” (Váci Hírlap máj. 29.). Súlyosan elmarasztaló ítéletét igazságtalannak, a cikk hangvételét és érvelését elhi- bázottnak, az évforduló nyújtotta alkalom ilyen felhasználását pedig kegyeletsértőnek tartom. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete irányításával készülő régészeti topográfia Pest megyei köteteinek szerkesztőjeként és egyik szerzőiéként munkaidőm java részét évek óta abban a váci múzeumban töltöm, amelynek Tragor Ignác egyik létrehozója és gyűjteményeinek leghatékonyabb gyarapítója volt. Itt ismerkedtem meg sokrétű tevékenységének eredményeit közreadó műveivel. Régészettel, történettel, művészet- és művelődéstörténettel, irodalommal, vagy akár a Vácra vonatkozó legkülönbözőbb kuriózumok összegyűjtésével foglalkozó könyveit egyaránt a szülővárosa iránt érzett szeretete hatja át. Elfogultságoktól sem mentes lokálpatriotizmusa ellenére írásaiból egyáltalán nem olvasható ki, hogy „Vácon kívül nincs szebb és el- képzelhetőbb élet. Itt minden hallatlanul nagyvonalú és tökéletes” — amint azt kései bírálója állítja, aki könyveit olvasva operettben érzi magát, „... hallva a primadonna énekét: csak a szépre emlékezem!” Bizonyára elkerülték figyelmét például a kiegyezés utáni közigazgatási állapotokról írt sorok: „A városi épületek el voltak hanyagolva ... nem fizették a tisztviselőket és tanítókat... Egyik szabálytalanság és sikkasztás a másikat érte. Közcélokra szedett pénzek nem jutottak rendeltetési helyükre..(Vác, Múltja és jelene. 1928, 138. old.) Az érzelmi kötődéshez Tra- gornál jó kutatói érzék, a források feltárására irányuló kitartó szorgalom és a szakirodalom alapos ismerete társult. Ezek birtokában amatőrként is megalapozott képzettséggel rendelkező, korának tudományos színvonalán álló kiemelkedő helytörténész- szé vált. A legszigorúbb szakmai igényeket is kielégítve példamutató módon gyűjtötte össze, elemezte és közölte a váci vár török kori ábrázolásait. Alapvető fontosságú könyvében sikerült főbb vonásaiban rekonstruálni a középkori vár és város helyrajzát. A 82 tételben felsorolt metszet és térkép többségét eredetiben, vagy másolatban megszerezte a múzeum számára. Elkészítette a város utcái és terei névváltozásait, az elnevezés eredetét, a névadó és az itt született kiemelkedő személyek életrajzát tárgyaló összefoglalást. Később kiterjesztette vizsgálódásait a határ helyneveire is. A méltatlanul elfelejtett két munkájával a mai földrajzinév-kuta- tás előfutára volt. Az Országos Levéltárban és helyben őrzött összeírások segítségével összeállította Vác XVIII. század eleji lakóinak névsorát. Statisztikai és település- történeti vizsgálaton kívül Lomtalanítási akció Folytatódik a Kommunális és Költségvetési Üzem által szervezett lomtalanítási akció. Június 9-től, hétfőtől, június 15-ig, az alábbi utcákban helyeznek el konténereket: Szivárvány utca—Somogyi Imre utca sarok, Krász utca— Diófa utca sarok, Eperfa utca, Bottyán utca, Béke tér, Vörösmarty tér, Degré Alajos utca, Úrhajós utca és Arany János utca. névtani szempontból is elemezte a családneveket, amivel országosan is az úttörők közé tartozik. Munkatársai segítségével készítette el a váci múzeum gyűjteményeinek leírólajstromát. Előszavában szerényen jegyzi meg: „Műkedvelői meghatározásainkhoz persze szó fér ... Természetes, hogy a második kiadás részére szívesen fogadunk minden helyesbítést és kiegészítést.” Erre sajnos nem került sor, de a leírólajstrom így is egyetlen, jól hasznaiható segédeszköz volt a háborúban és később megsérült és összekeveredett gyűjtemény újrarendezéséhez. A terjedelmét tekintve is rendkívül gazdag életműből kiragadott néhány példa is bizonyíthatja, hogy Tragor mennyire tisztelte a mindenféle történeti kutatás alapjául szolgáló forrásokat, feltárásukért és tényszerű közlésükért milyen sokat tett. A szabadságharc váci eseményeit feldolgozó kötetéhez is 68 okmány teljes szövegét csatolta függelékben. A város teljes történetét felölelő szintéziseit is a forrásokkal alátámasztható tényekre alapozta, mégha a népszerűsítő kiadásokból hiányzik is a láb jegyzetelés. Történetírói tevékenységét természetesen saját kora és társadalmi helyzete határozta meg. Éppen ezért érthető, hogy műveiben nagyobb teret szentel a váci püspökség és a váci püspökök történetének. Ezt egyrészt indokolja az egyház múltbeli szerepének jelentősége, másrészt azt a körülményt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fennmaradt — és különösen a Tragor idejében hozzáférhető — források döntő többsége ezekre vonatkozik. Mindezzel együtt általában is — és a Petővári Gyula által kiemelt könyvekről is —, durva egyszerűsítés azt állítani, hogy ezekben „a várostörténet nem más, mint egyháztörténet”. Semmiképpen sem érthetek egyet a reneszánsz és egyéb korszakok művészeti emlékeinek a bemutatását kifogásoló sorok gondolatmenetével és következtetésével. Köztudott, hogy Mátyás király alatt a jobbágyság adóterhei súlyosabbá váltak. Titkoljuk . el ezért a Corvinákat, zárjuk el a látogatók elől a budai és visegrádi palotát?! Az pedig teljességgel szokatlan és megengedhetetlen eljárás, hogy ellenpéldaként olyan helytörténeti kiadványokat hoz fel, amelyek több évtizeddel Tragor halála után íródtak! Magától értetődik, hogy Tragor^ várostörténeti munkái nem hibátlan alkotások: előfordulnak bennük tárgyi tévedések, helytelen következtetések is. Történetszemlélete valóban a múlté már. Könyvei hiányosságainak feltárása azonban beható elemzést igényel, nem pedig olyan sommás ítélkezést, amely a maradandó értékekről nem hajlandó tudomást venni. Tragor Ignác életművével, Vácról írt könyveivel, a múzeumügyért hozott áldozataival méltán érdemelte ki az utókor tiszteletét és megbecsülését. Emlékét azok ápolják helyesen, akik társadalmi munkában kijavították szobrának háborús sérüléseit és akik a két évvel ezelőtt feltört családi kriptát helyreállították. Torma István Munkahelyet a klubból Keressünk együtt munkahelyet! — hirdeti a Madách Imre Művelődési Központ ifjúsági klubja legközelebbi programját. Június 9-én, hétfőn délután fél 7-kor a munkalehetőségekről kaphatnak tájékoztatást a fiatalok. Találkozó a 47-48-as teremben. Siker Debrecenben A debreceni agrárklub meghívására érkezett a Hajdúság fővárosába Vácról Kaufmann András és felesége. Az Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaságról tartottak háromórás, vetítettképes előadást, zsúfolt teremben, nagy sikerrel. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
