Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

A hét programjából Évzáró koncertek Július 9., hétfő: 18 órakor a művelődési központ 8-as •termében a Dunakanyar Fo­tóklub Baráti Köre tagjainak és az érdeklődőknek vetít Hajdú Sándor A Gyilkos-tó és környéke címmel. Június 10., kedd: A művelő­dési központban délután 4 órakor kezdődik a gyermek­es ifjúsági tánccsoportok vizsgaelőadása. Június 11., szerda: 16 óra­kor a Bartók Béla Zeneisko­lában tanévzáró hangverseny: az ifjúsági vonószenekar köz­reműködésével, utána 18 óra­kor, a második hangversenyen közreműködik a szimfonikus zenekar. — 17 órakor a peda­gógusklubban Romániai uta­kon címmel tart vetítettképes előadást Szölgyémi Géza. — 16 és 18 órakor a színházte­remben: Halász Judit és a Bojtorján együttes műsora. — 20 órakor az épület büféelő­terében bemutatják a Vidám koldusok című zenés egyfel- vonásost. Június 12., csütörtök: Ma zárul John Pootjes holland amatőr fotóművész kiállítása. A Madách Galériában 18 óra­kor dr. Keserű Katalin meg­nyitja Kígyós Sándor szob­rászművész emlékkiállítását. Június 13., péntek: Csík Ist­ván festőművész kiállítása megtekinthető a Hincz Gyula Állandó Gyűjtemény kamara­termében. Június 14., szombat: A fegy­veres erők és testületek nyug­díjasklubja juniálist rendez délelőtt 9 órától Törökmezőn. — 10 órától a Duna-parti ját­szótéren játékbarkácsoló fog­lalkozást vezet Bodai Ágnes és Kóréné Rózsahegyi Erzsé­bet. — 17 órakor klubfoglalko­zás kezdődik az ifjúsági klub­ban. Június 15., vasárnap: A Börzsönyi Természetjáró Kör tagjai reggel 7 órakor talál­koznak a váci MÁV-állomá­son. Túrájuk útvonala: Ki­rályrét—Szállás-bérc, Han- gyás-bérc, Csóványos—Hárs- rét—Szénpatak-völgy. — 17 órakor az alsóvárosi stadion­ban Vác—Ganz-MÁVAG sze­zonzáró NB II-es labdarúgó­mérkőzés. — Országos állat- és kirakodóvásár a Rádi úti nagyréten, használt autók vá­sára a Gombás-pataki hídnál. A 76-os esztendő jeles év a Nyári József által vezetett if istáknál is: a Forte serdülő­csapata a megyei ifjúsági bajnokság harmadik helye­zettje, az ifjúsági csapat pedig az Országos Ifjúsági Kupa bronzérmese. A serdülőcsapat névsorát is érdemes megis­merni: Békési Tünde kapu­védő, Bayer Melinda, Bagi Éva, Győri Mária, Miklián Ágnes, Mentes Szilvia, Nábe- lek Tünde és Rácz Erzsébet személyében ismét megyei if­júsági válogatottak jelöltjeit ismerhetjük meg. 1977-ben a bronzérem a végállomás. Na. meg egy sor kiváló újonc megjelenése. Az „idősebb” já­tékosok, mint Rúzsai, Matyó­ka, Strasser, Forberger, Ba­logh Sulyánszki és Polaesek mellé jön három Farkas: Éva, Erika és Ildikó. Továbbá Kur­di Erika és Aradi Nóra. Ve­lük csaknem teljes a jövő évi Pest megyei ifjúsági váloga­tott ! Ilyen játékosellátás mellett cseppet sem meglepő, hogy a következő év, az 1978. is si­keres esztendő a Forte együt­tesének történetében. Bár nem sikerült megismételni az 1973. évi ezüstérmes diadalt, de az előző évi bronzot igen. De ezzel nem érik be: Ajkán megnyerik a Vegyész Kupát, diadalmaskodnak a Palóc Ku­pán, ezüstérmesek a Dunaka­nyar Kupában. Némi jóindu­lattal azt is mondhatnánk, hogy minden játékosra jutott egy-egy serleg. Mert a kupák­nak még nincs vége. A Kör­csarnokban a Forte ifisták is szereznek egyet. Méghozzá VÁ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1986. JÚNIUS 9., HÉTFŐ Önzetlen segítő tervek Minden csepp vérért kár „Szúrhatok?” — kérdezi Pantó Mihály, s mire a páciens bó­lintana, már kész is Előfordul, hogy csend van a váci véradóállomáson Ez soha nem azt jelenti, hogy nincs kitől vért venni, tevékenységük jellegéből adódik. Miért? Egyszerű a oá lasz: „házhoz” is mennek. Hetente kétszer, háromszor tartanak úgynevezett belső véradást is, főleg a helyi üzemekből jelentkezetteknek. A többi napokon a kürze tűkhöz tartozó távolabbi településeken vannak, ami bi­zony meglehetősen tág határokat jelent. Aki először jön vért adni, tele van izgalommal, milyen is lesz? Kellemetlen-e vagy nem? Szorongása nem tart soká. Miután megtörtént a szúrás, inkább jóleső érzés születik benne, talán segíthet valakin, s ugyanaikkor egy nagy családhoz tartozik ez­után. Véradó-igazolványt kap és számítanak rá a jövőben is. Ha úgy tetszik, az önzet­lenségét igazolja ez az ok­mány, mert személyes haszon reménye nem lebeg senki előtt, aki a jelentkezést alá­írja. Most, a vöröskeresztes év közepén járva megérdemelnek néhány köszönő szót. A véradóállomás főorvosát, dr. Tóth Olgát kérdeztük munkájukról, aminek aktuali­tása: idén lesz 25 éve annak, hogy véradóállomás működik a városban. — A 25-ből 12-t töltöttünk ezen a helyen, összesen 40 ezer véradót tartunk nyilván. Közülük természetesen van­nak, akik koruk miatt már nem adhatnak, de ez így na­gyon jelentős szám — mondja elégedetten a főorvosasszony. — Rendszerint sikerül túltel­jesíteni is a tervünket, évente 3000—3200 liter vért veszünk. A váci kézilabda 50 éve XIX. Egyszer fenn, egyszer lenn igen rangosat, az Országos Ifjúsági Kupa ezüstérmét! És az eredmények felsoro­lása még fokozható. Csaknem a teljes Pest megyei ifjúsági válogatottat a Forte adja, Strasser Mária és Sulyánszki Györgyi pedig ebben az esz­tendőben az országos ifjúsági válogatott keretbe kap meg­hívást, sőt Mária ez évben a válogatott csapatkapitánya. E sikeres esztendőben kerültek a Forte első csapatába Békési Tünde kapus, Oláh Katalin és Szeri Eleonóra. Ilyen előzmények után a kí­vülállóknak teljesen érthetet­lennek tűnik a következő esz­tendő szereplése. Talán az egyetlen magyarázat a játé­kosállomány gyengülése. Strasser a TF-re távozott. Ba­logh Ibolya és Czenczik Ibo­lya leállt. Királyné pedig a konkurenciához, a Penomah csapatához igazolt. De hiány­zik az 1979-es névsorból For­berger, Polaesek, Kurdi, Ma­tyóka. a Magyar-ikrek és Szeri neve is. Helyettük csak négy fiatal jelentkezett játékra, igaz, hogy ebből kettő, Bagi Éva és Győri Mária megyei ifjúsági válogatott. Kettejükön kívül még Miklián Ágnes és Bayer Melinda az újonc. A csapat állományának ilyen jellegű gyengülése előrevetette a gyengébb szereplés árnyé­kát. De arra, ami bekövetkezett, még a legborúlátóbb Forte­szurkolók sem számítottak, hogy az előző évi bronzérmes csapat 1979-ben kiesik, immá­ron másodízben a női harma­dik vonalból. Tízéves sorozat szakadt meg ebben a szezon­ban. A nyolcvanas esztendő vi­szont meghozta a szerencsét. A megyei bajnokságot nyert Forte csapata egy visszalépő együttes helyett osztályozó nélkül visszakerült az NB II. osztályba. A Forte talpra állt. Az 1981-ben pályára lépő For­te együttese, Békési Tünde, Oláh Katalin, Bayer Melinda, Brezovszki Zsuzsanna, Kurdi Erika, Farkas Ildikó, Farkas Erika, Győri Mária, Bagi Éva, Lukács Gyöngyi, Sulyánszki Gyöngyi, Bekéné (Forberger Zsuzsanna). Herédi és Berté- nyi szereplésével újból az NB II. harmadik helyét szerezték meg. Tetézték a sikert a Palóc Kupa újabb elhódításával is és a Dunakanyar Kupában második helyezést elért Pest megyei válogatottban kapott helyet a Forte csapatából Bé­kési, Kurdi, Bayer, Győri és Bagi. Még egy váci lány sze­repelt a megye legjobbjai kö­zött, Fischl Hedvig, a Peno­mah játékosa. 1982 ismét az NB kettőben találja a Fortét, de közben szervezetbeli vál­tozások következnek be az egyesület életében. Megszűnik a váci „konkurencia”. Az NB II-ben szerepelt másik váci női csapat, a Penomah fel­oszlik illetőleg egyesül a Váci Forte csapatával. S. hogy a fúzió másik részt­vevőjével is megismerkedhes­sünk, a Forte történetét egy kis időre meg kell szakíta­nunk. Bíró Adám (Folytatjuk) — Kik kapnak ebből a mennyiségből? — Elsősorban a területün­kön törtöm baleseteknek, ope- rucióioioz adj ük innen a veit, ue űuuapeoue is jut belőle. l\aA a teijes vért adjuk a be­tegeknek, nanem Készítmé­ny taxiié dolgozzuk fel. így négy beteg is kapnat egy aaagból, aszerint, mire van szükségé. Ez alól a balesetesex kiveteitíK, akiknél a jelentős vérveszteséget kell pótolni. Amellett azonban, hogy ele­gendő mennyiségű vert ve­szünk, néha szükséges a rit­kább vércsoportokat külön is behívni. — Ha valami súlyos bal­eset történik es arról tudo­mást szereznek a budapesti kollégáink, kérés nélkül azon­nal küldenek a ritkább vér­csoportokból. A Fótaxivai olyan szocialista együttműkö­dési szerződésünk van, hogy ilyen esetekben a gépkocsive­zető maga hozza ki a külde­ményt, akár éjjel is. — Szeretnék néhány szót mondani arról az uj mód­szerről, ami forradalmasította a véradást, ez a plasmaíere- sises módszer. Lényege, hogy a levett vérből egy centrifuga segítségével kiválasztjuk a szükséges plazmát, úgy hogy a vörös vérsejtek megmarad­nak és azonnal visszajuttatha­tók a véradó szervezetébe. Így éppen az az anyag ma­rad a véradó szervezetében, aminek a leghosszabb az új­ratermelődési ideje. Tehát a ritkább vércsoportoktól, ami­ből soha nem lehet elég, sóik­kal gyakrabban vehetünk. Sajnos, mint az egészségügy más területein, ehhez a be­rendezések gyakran csak ke­ményvalutáért szerezhetők be. Ez korlátozza a nagyobb el­terjedését. Nekünk van ugyan ilyen gépünk, de kevés. — Lehet, hogy ha sok je­lentkezőjük lenne ilyen vér­adásra, jobban fölfigyelnének az egészségügy illetékesei erre a váci igényre? — Lehetséges, de az is, hogy akkor lenne sok jelentkező, ha több ilyen gépet kapnánk. — Mi lesz azzal a vérrel, amit nem használnak fel köz­vetlenül? — Ezekből gyógyszer ké­szül. Tehát nem vész el egy csepp sem. (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) ilezzászélás cikkünkhöz Elemezni, nem ítélkezni! Akik végeztek, azokat megven­dégelik, szeretettel veszik kö­rül. Itt dr. Tóth Olga kíván jó étvágyat. A Váci Hírlap 1986. február 18-i számában Papp Rezső szép sorokkal emlékezett meg a negyvenöt évvel ezelőtt meghalt Tragor Ignácról. Megállapítja, hogy máig sem akadt helytörténész, aki olyan eredményesen munkálkodott volna városa históriájának megírásában, mint ő. Elődei­hez viszonyítva ■ a város történetének feldolgozásában az ő munkája volt a leggyü­mölcsözőbb, legsokoldalúbb és a legszínesebb.” Ezzel a véleménnyel szállt vitába Pe- tővári Gyula: „A tragori hely- történetekből — úgy érzem, a valóságérzek hiányzik... A mintaképül elfogadott trago­ri művek felett az idő eljárt és mintha kicsit félrekalau­zolnának. Nem minden eset­ben valóság és tény. Hiányzik belőle a teljesebb társadalmi korrajz.” (Váci Hírlap máj. 29.). Súlyosan elmarasztaló íté­letét igazságtalannak, a cikk hangvételét és érvelését elhi- bázottnak, az évforduló nyúj­totta alkalom ilyen felhaszná­lását pedig kegyeletsértőnek tartom. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete irányításával készülő régé­szeti topográfia Pest megyei köteteinek szerkesztőjeként és egyik szerzőiéként munka­időm java részét évek óta ab­ban a váci múzeumban töl­töm, amelynek Tragor Ignác egyik létrehozója és gyűjte­ményeinek leghatékonyabb gyarapítója volt. Itt ismerked­tem meg sokrétű tevékenysé­gének eredményeit közreadó műveivel. Régészettel, tör­ténettel, művészet- és műve­lődéstörténettel, irodalommal, vagy akár a Vácra vonatkozó legkülönbözőbb kuriózumok összegyűjtésével foglalkozó könyveit egyaránt a szülővá­rosa iránt érzett szeretete hat­ja át. Elfogultságoktól sem mentes lokálpatriotizmusa el­lenére írásaiból egyáltalán nem olvasható ki, hogy „Vá­con kívül nincs szebb és el- képzelhetőbb élet. Itt minden hallatlanul nagyvonalú és tö­kéletes” — amint azt kései bírálója állítja, aki könyveit olvasva operettben érzi ma­gát, „... hallva a primadonna énekét: csak a szépre emléke­zem!” Bizonyára elkerülték figyelmét például a kiegyezés utáni közigazgatási állapotok­ról írt sorok: „A városi épü­letek el voltak hanyagolva ... nem fizették a tisztviselőket és tanítókat... Egyik szabály­talanság és sikkasztás a mási­kat érte. Közcélokra szedett pénzek nem jutottak rendel­tetési helyükre..(Vác, Múltja és jelene. 1928, 138. old.) Az érzelmi kötődéshez Tra- gornál jó kutatói érzék, a for­rások feltárására irányuló ki­tartó szorgalom és a szakiro­dalom alapos ismerete tár­sult. Ezek birtokában ama­tőrként is megalapozott kép­zettséggel rendelkező, korá­nak tudományos színvonalán álló kiemelkedő helytörténész- szé vált. A legszigorúbb szakmai igényeket is kielé­gítve példamutató módon gyűjtötte össze, elemezte és közölte a váci vár török kori ábrázolásait. Alapvető fontos­ságú könyvében sikerült főbb vonásaiban rekonstruálni a középkori vár és város hely­rajzát. A 82 tételben felsorolt metszet és térkép többségét eredetiben, vagy másolatban megszerezte a múzeum szá­mára. Elkészítette a város ut­cái és terei névváltozásait, az elnevezés eredetét, a névadó és az itt született kiemelkedő személyek életrajzát tárgyaló összefoglalást. Később kiter­jesztette vizsgálódásait a ha­tár helyneveire is. A méltat­lanul elfelejtett két munká­jával a mai földrajzinév-kuta- tás előfutára volt. Az Orszá­gos Levéltárban és helyben őrzött összeírások segítségé­vel összeállította Vác XVIII. század eleji lakóinak névso­rát. Statisztikai és település- történeti vizsgálaton kívül Lomtalanítási akció Folytatódik a Kommunális és Költségvetési Üzem által szervezett lomtalanítási akció. Június 9-től, hétfőtől, június 15-ig, az alábbi utcákban he­lyeznek el konténereket: Szi­várvány utca—Somogyi Im­re utca sarok, Krász utca— Diófa utca sarok, Eperfa ut­ca, Bottyán utca, Béke tér, Vörösmarty tér, Degré Ala­jos utca, Úrhajós utca és Arany János utca. névtani szempontból is ele­mezte a családneveket, ami­vel országosan is az úttörők közé tartozik. Munkatársai segítségével készítette el a váci múzeum gyűjteményeinek leírólajstro­mát. Előszavában szerényen jegyzi meg: „Műkedvelői meg­határozásainkhoz persze szó fér ... Természetes, hogy a második kiadás részére szí­vesen fogadunk minden he­lyesbítést és kiegészítést.” Er­re sajnos nem került sor, de a leírólajstrom így is egyet­len, jól hasznaiható segédesz­köz volt a háborúban és ké­sőbb megsérült és összekeve­redett gyűjtemény újrarende­zéséhez. A terjedelmét tekintve is rendkívül gazdag életműből kiragadott néhány példa is bizonyíthatja, hogy Tragor mennyire tisztelte a minden­féle történeti kutatás alapjául szolgáló forrásokat, feltárásu­kért és tényszerű közlésükért milyen sokat tett. A szabad­ságharc váci eseményeit fel­dolgozó kötetéhez is 68 ok­mány teljes szövegét csatol­ta függelékben. A város tel­jes történetét felölelő szinté­ziseit is a forrásokkal alátá­masztható tényekre alapozta, mégha a népszerűsítő kiadá­sokból hiányzik is a láb jegy­zetelés. Történetírói tevékeny­ségét természetesen saját ko­ra és társadalmi helyzete ha­tározta meg. Éppen ezért ért­hető, hogy műveiben nagyobb teret szentel a váci püspökség és a váci püspökök történeté­nek. Ezt egyrészt indokolja az egyház múltbeli szerepének jelentősége, másrészt azt a körülményt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a fennmaradt — és különösen a Tragor idejében hozzáférhető — források döntő többsége ezekre vonatkozik. Mindezzel együtt általában is — és a Petővári Gyula által kiemelt könyvekről is —, durva egy­szerűsítés azt állítani, hogy ezekben „a várostörténet nem más, mint egyháztörténet”. Semmiképpen sem érthetek egyet a reneszánsz és egyéb korszakok művészeti emlékei­nek a bemutatását kifogásoló sorok gondolatmenetével és következtetésével. Köztudott, hogy Mátyás király alatt a jobbágyság adóterhei súlyo­sabbá váltak. Titkoljuk . el ezért a Corvinákat, zárjuk el a látogatók elől a budai és visegrádi palotát?! Az pedig teljességgel szokatlan és meg­engedhetetlen eljárás, hogy el­lenpéldaként olyan helytörté­neti kiadványokat hoz fel, amelyek több évtizeddel Tra­gor halála után íródtak! Magától értetődik, hogy Tragor^ várostörténeti munkái nem hibátlan alkotások: elő­fordulnak bennük tárgyi té­vedések, helytelen következ­tetések is. Történetszemlélete valóban a múlté már. Köny­vei hiányosságainak feltárása azonban beható elemzést igé­nyel, nem pedig olyan som­más ítélkezést, amely a ma­radandó értékekről nem haj­landó tudomást venni. Tragor Ignác életművével, Vácról írt könyveivel, a múzeumügyért hozott áldozataival méltán érdemelte ki az utókor tiszte­letét és megbecsülését. Emlé­két azok ápolják helyesen, akik társadalmi munkában kijavították szobrának hábo­rús sérüléseit és akik a két évvel ezelőtt feltört családi kriptát helyreállították. Torma István Munkahelyet a klubból Keressünk együtt munka­helyet! — hirdeti a Madách Imre Művelődési Központ if­júsági klubja legközelebbi programját. Június 9-én, hét­főn délután fél 7-kor a munka­lehetőségekről kaphatnak tá­jékoztatást a fiatalok. Talál­kozó a 47-48-as teremben. Siker Debrecenben A debreceni agrárklub meg­hívására érkezett a Hajdúság fővárosába Vácról Kaufmann András és felesége. Az Uzbég Szovjet Szocialista Köztársa­ságról tartottak háromórás, vetítettképes előadást, zsúfolt teremben, nagy sikerrel. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom