Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

1986. JÜNIUS 9., HÉTFŐ 5 A szobi múzeumban Születésnapi tárlat ! Pl: Teljhatalmat kapott — három napra A Görgey-polémia ma is tart Kántor Andort művészi és pedagógiai eredményei alap­ján a legszámottevőbb meste­reink közé sorolhatjuk, de őszinte emberségéért, derűs nyugalmú egyéniségéért, mű­vészi és emberi magatartá­sáért is ide tartozik. Művésszé érésének útja egyszerű és tö­retlen. A Képzőművészeti Főisko­lán Rudnay Gyula növendéke volt. Először a művészképzőt végezte el, majd rajztanári oklevelet szerzett. Utána há­rom évig a mester tanárse­gédje lett. Mint főiskolás, Rudnay gyöngyösi, mátrafü- redi. sümegi, hódmezővásárhe­lyi és mártélyi nyári művész­telepein dolgozott, 1930 nya­rán pedig Nagybányán. Tagja — többek között — a szent­endrei festők társaságának. Ez' utóbbinak titkári teendőit is ellátta. Szentendrén a régi művész­telepen 1929-ben dolgozott először, majd évről évre fe­leségével, Gálffy Lolával együtt felkereste ezt a kis ba­rokk várost, amely második otthonukká vált. A művészte- lepi közösség életében közpon­ti szerepet töltöttek be szinte napjainkig, mert vendégszere­tetük, a baráti-szakmai taná­csok hozzájuk vonzották a te­lepi művészeket. Kántor An­dor az elmúlt évtizedek alatt a közösség egyik vezető sze­mélyiségévé vált. Jó érzékkel egyeztette össze művészi mun­kájával a pedagógiai és a köz­életi tevékenységet. Festői törekvéseiről, ame­lyek szorosan kötődnek Szent­endréhez, így vall: ...Több irányú keresgélés után Szent­Szurkolók. Egy pompás da-1 rabcím — Vigyázz Malvin, jön a kanyar! — dobta fel és őrzi máig Kerekes Imre hír­lapíró nevét, aki amellett, hogy a saját kéziratait gé- pelgette, illetve szerkesztőként mások munkáit adta tovább, színműveket is jelenetezett. Amint azt ez a föntebb em­lített — mellesleg a második világháborús idők tragikomi­kus élményeit feldolgozó — műve bizonyítja, nem is rosz- szul: a debreceni Csokonai Színház országos sikert ara­tott ezzel a malvfmával. Azt azonban már csak a kö­zelebbi ismerősei, kollégái tudják, hogy lapult az ő fiók­jában más egyéb kísérlet is. Egyebek között az a kétsze­mélyes játék, amely Szurkolók címmel a minap került a kép­ernyőre azután, hogy egyszer, meglehetősen régen már el­mondta a szövegét két szí­nész. (Hosszabban kellene nyomozni, hol s mikor történt meg ez a fellépés.) Most, hogy közelgett a me­xikói mundial, nyilván több televíziós rendezőnk is kutat- gatni kezdett, milyen alkalmi feldolgozással, átültetéssel kap­csolódhatna ehhez a világhíres sporteseményhez. Málnay Le­vente mutatkozott a legügye­sebbnek: Kerekes Imre ha­gyatékában ő tényleg egy valódi és hamisítatlan futball- témájú párbeszédet talált. Mindezek után csak sajnál­ni lehet mind a leletmentőt, mind a leszerződtetett két szí­endrén éreztem meg, hogy mi­lyen úton kell haladnom. Itt eleinte mindig csak Cezanne-t láttam, és az ő stílusán ke­resztül próbáltam magamra találni. Ekkor zömében kis­méretű pasztellképeket festet­tem, házakat, fákat, szigorúan komponálva, alakítva a szer­kezet, a formák hangsúlyozá­sával, kevés jellemző színnel, tömör felfogásban. Később na­gyobb szerepet kapott festmé­nyeimben a hangulat, az at­moszféra, a téri távlat és a mélység. Színben is közelebb kerültem ekkor a természet­hez. Majd az ötvenes évek vé­gétől igyekezetem oda irá­nyult, hogy a kétféle stílusból ötvöződjék új felfogásom. Kántor Andor művészeté­nek fejlődését így serkentet­ték a nagy elődök, de döntő módon saját gazdag egyénisé­ge, amely a természet és az élet mély átérzésére ösztönöz­te. Alkotásain minden forma, minden 6zín önmagáért beszél, magyarázni felesleges. Fest­ményein Szentendre nem kül­sőségeiben, hanem hangulatá­ban él. Felidézi a tavaszi fé­nyeket a háztetők felett, a pa- lánkok mellett elnyúló hosszú árnyékokat, a nagymarosi színes házakat, visegrádi he­gyeket. Ezek az alkotások de­rűs nyugalomról, fiatalos len­dületről, lírai hangulatokról vallanak. Az idén 85 esztendős Kán­tor Andornak kívánjuk, hogy a szobi Börzsöny múzeumban megrendezett, június 26-ig lát­ható tárlatot még sok hason­ló kövesse, mindnyájunk örö­mére. Fellionisz Valéria nászt, Avar Istvánt és Szilágyi Tibort, leginkább azonban a televíziónézők millióit, hogy ez a bizonyos drukkermese aligha mutatkozott méltónak a stúdióbeli feldolgozásra. Egyszerűen azért nem, mert hiányzik belőle az az irodalmi érték, ami miatt reá lehet üt­ni a dramaturgia jóváhagyó pecsétjét: mehet. Ez a bizonyos Szurkolók ugyanis sem közvetlenül föl­fogható mondanivalójával, sem a nyilvánvaló — Mrozek abszurdjait idéző — képes párbeszédével nem közöl olyasmit, ami tartalmasabban le tudná kötni a nézők fi­gyelmét. A felszínén arról esik szó, hogy két családját vesztett ember — egy tanár meg egy pincér — hogyan habzsolja pótszerként a futball ért való szurkolás mákonyát. Ez a ma­gyarázkodás meglehetősen mo­tiválatlanul és alkalomszerűen bukkan elő; egy pillanatig sem lehetnek kétségeink, hogy a szerző egyszerűen eldön­tötte, miszerint egyszer a ked­venc csapat hivatásszerű kö­vetéséről, másszor meg a foly­tonos utazgatás rejtett okairól lesz szó. Erről is egy kicsit, arról is egy kicsit. Handaban- dás drámázásnak ez még el is mehetne, ha — mint jelez­tük — nem kísértene a mon­datok mélyén valami általá­nosításra törő titokzatosság. Az a ködös sejtelem, hogy 5 Évtizedek óta tartó polé- § mia tárgya: vajon áruló ^ volt Görgey Artúr, vagy i sem? Elkerülhető lett vol- $ na a fegyverletétel Vilá- ^ gosnál vagy sem? S kit ^ tiszteljünk jobban: a józan, ^ maradék seregét óvó had- ^ vezért, vagy az utolsó csepp ^ vérig szabadságküzdelmet ^ kívánó politikust? Kossuth ^ vagy Görgey? ^ A vita nem újkeletű — 5 mint már említettük is. Já- í szi Oszkár például így fog- \ lal állást: ij „Felháborító, hogy erköl- § esi szörnyeteggé teszik! ^ Meghamisítják a históriát! ^ Egy országnak nem tündér- mese kell, hanem történe- | lem!" Az alábbiakban egy mai § álláspontot ismertetünk, ^ amely nemrég egy visegrá­6 di konferencián hangzott el. Vitatkozni kell és lehet Ha elmarasztalunk egy em­bert, a pályafutását ismernünk illik, legalább vázlatosan. Íme: Görgey Artúr 1848. májusában belépett a honvédhadseregbe, ahol előbb századosként az 5. honvédzászlóaljnál szolgált. Augusztusban már honvéd őr­nagy és a Tiszán innen mozgó nemzetőrség parancsnoka. No­vembertől honvédtábornok és a felső-dunai hadsereg pa­rancsnoka. Kossuth nevezi ki ideiglenes fővezérré a márciu­si, tiszafüredi tiszti zendülés után. A dicsőséges tavaszi had­járatával — május végére — felszabadítja a fővárost és az ország nagy részét. 1849-től a Szemere-kormány hadügymi­nisztere. Június ,,és július 13. között több5 sikertelen áttörési kísérletet hajt végre a Vágnál, illetve Acs és Komárom tér­ségében. Augusztus 11-én ka­tonai és polgári teljhatalmat kap — két nappal később a fegyverletétel mellett dönt. Nem sokkal többet tudunk meg pályafutásáról, ha az is­kolai történelemkönyveket la­pozgatjuk. Ezért is ítélhetjük hasznosnak a nemrégiben, a visegrádi Mátyás király Mú­zeumban megrendezett talál­kozót, amelyen nem csupán egy jól megrendezett kiállítást láthattunk, hanem meghall­valójában ugyan a meccsek és a meccsnézők töltik ki az időt és a teret, ám amúgy igazából valami egyetemesen emberi társtalanság és hiába­valóság szórja szét itt köd- gomolyos üzenetét. A pöttyös labda világa tehát csak ürügy a filozofálgatáshoz; ettől a felszíntől mesze mélyebbre fo­lyik az igazi érdemi csete­paté ... Hát ez a — nyilván joggal feltételezett — írói szándék még elemeiben sem igen lát­szott megvalósulni az Uru­guay—NSZK mérkőzés után és a skót—dán összecsapás előtt. Annál kevésbé, mert az a különben két kiváló színész, akire ezeket a szerepeket ki­osztották, nemigen értette, mit is csináljon. Jobbára tehát fennhangon elharsonázták szövegeiket, és csak ott pró­báltak kissé elmélyedni ben­nük, ahol egészen nyilvánvaló volt, hogy nem tételes, hanem képes a beszéd. Mivel maga a rendező sem volt biztos a dol­gában, Avar és Szilágyi ket­tőse egészen magára maradt; ösztöneikre hallgatva felesel- getbek. Ez utóbbi pedig a pin- cérségnek még a legelemibb mozgásvilágát sem kísérelte meg bemutatni, hiszen úgy te­rített abban a darabbéli ho­telszobában, mint egy felbő­szített feleség. Csapta a villát, dobta a kanalat, márpedig egy igazi pincér még önkívületi állapotában sem vetemedik ilyesmire. Akácz László gathattuk Kosáry Domokos akadémikus, dr. Katona Tamás és dr. Pusztaszeri László tör­ténészek előadásait is. Kosáry professzor mindösz- sze huszonhárom éves volt 1936 tavaszán, amikor kísérle­tet tett Görgey Artúr rehabi­litálására ; könyvet írt az 1848- as szabadságharc egyik vezér- egyéniségéről. Véleményében hangsúlyozta, hogy Görgey nem politikus, hanem hadve­zér volt. Kossuth Lajossal ki­alakult ellentétében pedig nem a gonosz és a jó, nem a hős és az áruló viszonyát kell elemeznünk! Téves az a törté­nelemírói logika, amely azt szorgalmazza, hogy elhiggyük: csak árulás győzhette le a for­radalmat! (Ez a tézis — talán, mint „lélektanilag szükséges” elképzelés? — ma is olvasha­tó némely iskolai tankönyvek­ben.) Szembe kell fordulnunk a történelmet meghamisító le­gendákkal. Egy nemzet el tud­ja viselni a sorsát, ha őszin­tén szembenéz múltjával, a té­nyekkel. A jelenünk teszi fel a kér­dést történetíróinknak, ha azok nem is akarják megadni a vá­laszt! — jelentette ki Kosáry professzor. — Hiszen az az­óta eltelt idő bőséggel szolgál­tatott bizonyítékokat ahhoz, hogy megítélhessük: aki a sza­badságharc bukását pusztán katonai hibákkal magyarázza, az maga is áruló ... Vitatkoz­ni kell és lehet is, sőt, meg kellene írni a Görgey-kutatás újabb fél évszázadának ered­ményeit. Azonban figyelembe kell1 vennünk azokat a ténye­ket, amelyek a hadvezér mel­lett szólnak. Példának okáért a negyvennyolcasok radikális lapja, a Március 15. is Görgey mellett foglalt állást mindvé­gig. Bécs ellen vagy Budára? Az elmarasztalók egyik leg­többet emlegetett érve, hogy Görgey a nemesi reakciót kép­viselte, amikor — a komáromi csata után — nem Bécs ellen fordult, hanem Buda felszaba­dítására sietett. De hiszen ez volt Kossuth kifejezett óhaja! A minden bizonnyal kiváló katonai parancsnok megítélése nem volt egyöntetű az elmúlt évtizedekben sem, hiszen 1945- ben egy ellenállási csoport az ő nevét vette fel. Annál töb­bet ártott a dogmatikus poli­tika néhány évvel később ... Elérkezett az idő, hogy pon­tosan megítéljük Görgey sze­repét, mint jó katonáét és bá­tor hazafiét — figyelmeztetett az akadémikus. Dr. Katona Tamás arról a tévhitről beszélt, amely sze­rint Kossuth neve annál fé­nyesebben ragyog, miméi job­ban elmarasztaljuk a táborno­kát. Valóban kicsinyes okos­kodásnak tűnik, ha bármely forradalom sorsát személyes vonatkozásokra igyekszünk visszavezetni. Még akkor is, ha divatos fogás, hogy „á”-t kizárjuk bizonyos politikai megfontolásokból, csak azért, hogy „b”-re zúdíthassuk min­den dühünket. Ha Görgey cselekedeteit ér­teni akarjuk, elsősorban egy — Kossuth szájából is elhang­zott — kijelentésén kell el­gondolkodnunk: „Míg van se­regünk, hazánk is van!” Ezért védte a hadvezér a sereg ér­dekeit (?) minden áron! * Élete alkonya a visegrádi szőlőben Idekívánkozik az a tény is, hogy Görgeyt csak a harc utol­só hónapjában nevezték ki hadügyminiszternek! A kato­nai és polgári teljhatalmat pe­dig augusztus 11-től, tehát a forradalom utolsó három nap­ján „gyakorolhatta” — ugyan kik felett és milyen módon? Dr. Pusztaszeri László el­mondta, mi is tudjuk, hogy az európai forradalmak már le­szálló ágban voltak az 1848— 49-es szabadságharc idején. Ez a nemzetközi helyzet ele­ve meghatározta a harc kime­netelét. Görgey Artúr egyébként 1868- ban térhetett vissza a száműzetésből. Előbb a Lánc- hídnál alkalmazták, majd 1869- ben a Kőszénbánya és Téglagyári Társulat ügyvezető igazgatója lett. 1870-től az er­délyi vasútépítési program egyik alagútjának építési irá­nyítójaként tevékenykedett. 1875 nyarán költözött Viseg- rádra, István öccse biztatásá­ra, akinek a birtokán kerté­szettel, szőlészettel foglalatos­kodott. A halál Pesten érte 1916-ban. Hiteles portré Mindkettőt az olvasó figyel­mébe ajánlom, hiszen igazán még nem ismerjük eléggé ezt a nagyszerű embert, aki a leg­nagyobb utat tette meg, amíg az uralkodó osztály, az ellen- forradalmi rendszer szolgála­tából eljutott a magyar nép igazának képviseletéig, az anti­fasiszta harc. vállalásáig, vé­gül a sopronkőhidai mártí- riűmig. ' ' , A Körtársak Bajcsy-Zsi- linszky Endréről című kötet­hez Vigh Károly írt előszót, aki értően, rendkívül sok tény­anyag birtokában értékeli munkásságát, mutatja be Baj- csy-Zsilinszky életútját. A kor­társak pedig nagyon sokolda­lúan ismertetik ennek a na­gyon bonyolult lelki alkatú, ellentmondásos embernek a politikai pályafutását. Balogh Edgár, Barcs Sándor, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Kodolá- nyi János, Ortutay Gyula, Ta­mási Áron és mások rajzolták meg hitelesen a magyar ellen­állási mozgalom hősének port­réját. Illyés Gyula ragyogó esszé­ben emlékezik rá. Szavai máig érvényesek: Benne van nemzeti történelmünkben, de — mindnyájan érezzük — még nem a helyén. így -való­sággal föl-alá jár benne, cso­porttól csoporthoz lépdelve. A nagy politikusok közt fog megállapodni vajon, vagy a puiblicisztáknál? Vagy azok­nál, akikre egyszerűen, mint hőseire emlékezik egy nép? Ügy gondolom, hogy mind­háromnál. Mert Bajcsy-Zsi- linszky egyszerre volt nagy politikus, publicista és egy nemzet hőse, aki nagyon ne­héz, vérzivataros időben tu­dott ember lenni és felismer­te, hogy hol van a magyar nép helye a világban. E két kötet, amelyet ol­vasásra ajánlok, éppenséggel ezt bizonyítják, meg azt is, amit a tudományos ülésszakon Kállai Gyula mondott róla: Nehéz utat tett meg, amíg az ellenforradalom, az „ébredő magyarok” fertőző eszmevilá­gától eljutott a munkás- osztállyal való kézfogásig, az ellenforradalmi Magyarország védelmezésétől a népi demok­ratikus Magyarország, s a Szovjetunióval való baráti szövetség megteremtésének gondolatáig. Egy szál pisztollyal Ebben volt nagysága. Em­beri bátorsága. Szinte egye­dül, egy szál pisztollyal szállt szembe 1944. március 19-én a német megszállókkal, s a Ma­gyar Front felkérésére volt bátorsága elvállalni a fegyve­res felkelés előkészítését, szer­Veget ért a könyvhét A gyorsmérleg jó Bár még nem teljes az idei könyvheti mérleg, a könyvter­jesztő vállalatok gyorsértéke- íése szerint sikeresen zárult az 57. alkalommal megrende­zett ünnepi esemény. A 87 ki­advány közül jó néhány na­pok, egyes helyeken órák alatt elfogyott. Az ÁKV mérlege szerint a vállalat 358 helyen — a bol­tokon kívül 158 pavilonban és 55 könyvsátorban —, vala­mint másfél ezer munkahelyi könyvterjesztőnél csaknem I millió kötetet adott el mint­egy 500 ezer olvasónak. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat 192 boltban, 5000 munkahelyi terjesztőnél és több tucat könyvsátorban kínálta a könyvheti újdonsá­gokat. Bár a munkahelyi könyvterjesztők adatai még nem ismertek, annyi már bi­zonyos, hogy az eddigi bevé­tel — amely több mint 33 millió forint — 3—4 százalék­kal több a tavalyinál. vezésének irányítását. Számá­ra egy volt a fontos: a haza megmentése a teljes pusztu­lástól. Elszántsága, hősies ön- feláldozása valóban Bajcsy- Zsilinszky mártiriumát jelen­tette. Tilkovszky Lóránt írja könyvében, hogy ami küzdel­mes életéből előremutató és maradandó, tartósan beépült hazánk felszabadulásának tör­ténetébe, s az ezt követő nem­zeti újjászületés immár négy évtizedének minden eredmé­nyébe. Érdemes tehát olvas­gatni a róla szóló írásokat és az ő műveit is. Már leírtuk, hogy Bajcsy-Zsilinszky bátor ember volt, s munkásságát is ez a bátorság jellemezte: tör- ténetpolitlkai vitát folytatott Szekfű Gyulával. A vitairatot teletűzdelte önéletrajzi részle­tekkel. Nem tagadta, honnan indult el, milyen utat tett meg, kegyetlen őszinteséggel, nyíltsággal vállalta múltját, s felismerte helyét a világban. Ebben az iratban bizalmasan feltárta Szekfű előtt nézeteit a függetlenségi politika alap­vető feladatairól, s ezek vál­lalására, együttműködésre szó­lította fel a nagy tekintélyű tudóst. A háború alatt szinte a magyar lelkiismeret volt. Leleplezte és elítélte az új­vidéki vérengzést, kihallgatást kért Horthytól, vitatkozott a vezérkari főnökkel, hogy rá­bírja őket a háborúból való kilépésre, legalábbis a néme­tekkel való szembefordulásra. Eredeti dokumentumok A kötet tartalmazza napló­feljegyzéseit, illetve azoknak a tervezett memoárja számára irodaim) ambícióval kidolgo­zott részleteit, bizalmas poli­tikai leveleit, egy-egy doku­mentumot, memorandumot, el nem mondott parlamenti be­szédét. Helyet kap Tilkovszky Lóránt által írt, illetve szer­kesztett kötetben Bajcsy-Zsi­linszky Endre befejezetlenül maradt programtervezete, amelyben kifejtette a magyar állam és társadalom újjáépí­tésének alapelveire vonatkozó általános, majd az alkotmány- reformra, a követendő kül­politikára, gazdaságpolitikára, nemzetiségpolitikára vonatko­zó részletes elgondolásait, a megvalósítandó földreform és általános társadalombiztosítá­si tervét. Vagyis teljes képet kapunk erről a nagy államférfiról, né­pünk igazi hazafiáról, az el­lenállási mozgalom vezetőjé­ről, a magyar nép mártírjáról. A Kortársak Bajcsy-Zsilinsz­ky Endréről című kötetben eredeti fényképeket, kézirato­kat és dokumentumokat is ta­lálunk, így még jobban meg­győződhetünk nagyságáról. Gáli Sándor Tv-figyelő Szilas Zoltán Két könyv Bajcsy-Zsilinszky Endréről Szinte magyar lelkiismeret volt Születésének századik évfordulóján tudományos ülésszakon emlékeztek rá. Két könyv is megjelent az évfordulóra. Az egyiket a Magvető adta ki a Nemzet és emlékezet című so­rozatában, s benne a kortársak emlékeztek a Horthy-korszak legjelentősebb polgári politikusára. A másik kötetet Tilkovsz­ky Lóránt írta. illetve állította össze és a Kossuth Kiadó je­lentette meg. írások vannak benne tőle és róla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom