Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
1986. JŰNIÜS 2., HÉTFŐ 9 Tanulja a nyelvet így kell elsősegélyt nyújtani Minden ötödik A bajba jutottakon segítenek M-ég az elmúlt nyáron, Za- márdiban a megyei úttörőtáborban beszélgettünk az akkor vöröskeresztes kistitkár- nak készülő Termann ■ Zsolttal, a hetedikes váci fiúval. Ö mondta: — A tervem, hogy ősztől az iskolában tisztasági ügyeletét szervezünk a folyosókon, az ebédlőben. A fogápolási hónap idején lesz majd vetélkedő is. A kedvenc tantárgyam? A biológia. Orvos szeretnék lenni. Erről jut eszembe: egy orvost is meghívok majd, beszéljen a munkájáról. Arról, hogyan látják el a sebesültet azután, hogy mi elsősegélyt adtunk neki... Először elsajátítják az alapelemeket Zsolt csupán egyetlen iskola vöröskeresztes pajtásainak tevékenységéről szólhatott. De Pest megyében 230 iskola van, s ezekben a kék nyakkendős kis egészségőrök száma eléri a 10 ezret, a vörös nyakkendős ifjú egészségöröké pedig megközelíti a 15 ezret. Gyakorlatilag minden ötödik úttörő és kisdobos részt vesz tehát az iskolai Vöröskereszt-munkában. Munka-e valóban? Csak any- nyira, mint bármi más az úttörőmozgalomban. A tanfolyamokon — ezek foglalkozásait főleg a téli időszakban, néhol hetenként is tartják — megismerkednek magával a humanitárius szervezettel, elsajátítják a házi betegápolás, a csecsemőápolás, az elsősegélynyújtás alapelemeit. Az ilyen kurzusokon a legutóbbi tanévben 20 ezren vettek részt. Egészségügyi vetélkedőket tartanak minden esztendőben — például a fogászati és testápolási hónap idején, novemberben — s táplálkozási bemutatókat, rajzpályázatokat, plakátversenyt szerveznek. A legutóbb 16 ezren oldották meg az országos pályázat kérdőívének feladatait, s 250 őrs nyert társasjátékokat, sport- felszerelést. Hasznos ismeretek, izgalmas versenyek Az úttörőmozgalmak közül jó néhány a vöröskeresztes pajtásoké. Például Az alkohol nyomában, a Köztünk jár az ellenség, a Balesetmcg- előzés, az Erős. egészséges leszek címűek. Az ezekben elért eredményeket a csapatok értékelik, s a feladatok kapcsolódnak a próbarendszerhez is. Nagy hagyománya van már a csecsemögondozó és elsősegélynyújtó tanfolyamokat lezáró vetélkedőknek, versenyeknek, idén ezek Pest megyei döntőjét Gödöllőn tartották, s az országos — zán- kai — versenyen képviseli majd Pest megye színeit a gödöllői Karikás Frigyes és az érdi 2. számú iskola csapata. Ám a tanfolyamoknak sem csupán az ismeretnyújtás, a játékos vetélkedés a célja. Ha számokban nem is mérhető, mégis fontos, hogy a vöröskeresztes pajtások elsősegély- nyújtó ügyeletet adnak az iskolai és úttörőrendezvényeken, otthon pedig sokan segítenek a beteg családtag ellátásában, a kistestvér gondozásában, s tevékenységüknek része az idősek patroná- lása. Rendszeres vendegei az idősek napközi otthonainak, a szociális otthonoknak. Hol csak műsorral, virággal kedveskednek, hol tényleges segítséggel: ebédet visznek, kiváltják a gyógyszert a patikában. Végül az sem mellékes, hogy az iskolai tisztasági mozgalomnak, a szűkebb környezetet szépítő akcióknak gazdái és részesei, akárcsak a szűrő- vizsgálatok, véradónapok szervezésének. A Vöröskereszt százezres csapatában Ami pedig a lényeg: aki fiatalon megszereti ezt a munkát, középiskolásként, s felnőtt fejjel is tagja marad a bajba jutott embertársak megsegítését magától értetődő tennivalónak tartók nagyobb, megyénkben százezres táborának, a Vöröskeresztnek. — Nálunk a nyolcadikosokat már nem bízzák meg any- nyi úttörőmunkával, feladattal, mint az alsóbb osztályokba járókat — mondja Zsitnyányi Attila, akit arról kérdezek, hogy mivel érdemelte ki a nem mindennapi jutalmat. — Csakhogy az úttörőmozgalomtól nem olyan könnyű elszakadni. Faliújságfelelős voltam és nagyon szerettem, szeretem ma is ezt a megbízatást. A képzőművészet szinte minden ága érdekel, a festészetbe és a szobrászatba magam is belekóstoltam. Megpróbálkoztam a művészeti szakközépiskolával, sajnos nem vettek fel. Valóban, Attilát szinte minden érdekli, ami e tárgykörbe tartozik, az irodalomtól a zenéig — amelyet művel is, hiszen évek óta gitározik. Nem állnak előtte könnyű évek, Budapesten az Egressy Gábor Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolában tanul tovább, ott, ahol néhány esztendeje először az országban, kísérletképpen újra elkezdődött a technikus- képzés. Ám Attila a szakközépiskolai éveket a Műszaki Egyetem felvételi megalapozásának tekinti. — Sajnos, nálunk, a 4454- es Ságvári Endre Úttörőcsapatnál is jellemző, hogy az úttörők korával fordítottan arányos áz aktivitásuk. Valahogy a hetedikesek, de különösen a nyolcadikosok szégyellik a vörös nyakkendőt. Igaz, abban sem vagyok egészen biztos, hogy csupán szégyenről van szó, szerintem azért távolodnak el az útZsitnyányi Attila törőmozgalomtól, mert már nem tud a korosztályunknak, érdeklődési körünknek megfelelő programokat nyújtani. Nem akármilyen körülmények között tudta meg. Zsitnyányi Attila, hogy július 25-étől augusztus 6-áig Angliában, egy nemzetközi gyermektábor vendége lesz. Körösi Csorna Sándorra, iskolájuk névadójára emlékeztek e napon, amikor csapatvezetője, Kovács Árpád közölte vele az örömhírt. — Csupán néhány hónapja tanulok angolul, szeretnék ráhajtani, hogy odakint tovább csiszolhassam a megszerzett nyelvtudást. A nagy szervező Pankotai Attila hetedik osztályba jár és 1985 szeptembere óta a csemői 4915-ös 11. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat úttörőtanácsának titkára. Nem idegen számára a táborélet, hiszen volt már a Zánkai Úttörőváros lakója is, de a bulgáriai táborozás mégiscsak más, nagyszerű és rendkívüli élményekkel kecsegtet. — Azt hiszem, az úttörő- munka legnehezebb, de legszebb része a különféle programok, akciók szervezése — beszél munkájáról Pankotai Attila. — Nagyon szeretem ezeket a feladatokat. Legutóbb a Staféta programját készítettük el. Pankotai Attila És már sorolja is, hogy mi minden színes, izgalmas program várja az úttörőket ezekben a napokban. Szavaiból kitűnik, hogy a csemői iskolában már tudják, mivel lehet a kamaszodó úttörőket visszacsalogatni a mozgalomba, hiszen lesz CB-rádiós vetélkedő, sportnap, tanár—diák focimeccsel, családi versenyek . és videodiszkó. — Az a jó, hogy szabad kezet kapunk az iskola vezetésétől és csapatvezetőnktől, Csiplcó Magdolnától elképzeléseink megvalósításában. Ezért sok az önálló kezdeményezésünk és azt hiszem, nem is örülnének, ha mindig a segítségüket várnánk, vagy rábólintanánk az általuk javasoltakra. Jellemző például, hogy örülnek, amikor vállaljuk a velük való összeütközést is, és kiállunk társainkért. Új barátok Attila komoly fába akarja vágni a fejszét — a szó szoros értelmében is —, hiszen erdészeti szakközépiskolában szeretné folytatni tanulmányait. így a következő tanév számára a finis, a felvételire való készülés ideje lesz. Előtte azonban vár rá a nagy élmény, a bulgáriai táborozás, ahol új barátokat és hasznosítható tapasztalatokat szerezhet. A marjáról megismerik Akik már tudnak vofiizsálni Apaj — Pest megye egyik legfiatalabb községe — nem dicsekedhet általános iskolájával. A terjeszkedő, népesedő település régen kinőtte az ötvenes években épült intézményt, amely a legelemibb komfortnak is híján van, s ahol a gyermekek délben az összetolt padok mellett ebédelnek. Hlatki Miklós, az apaji általános iskola igazgatójának szavai szerint mégis van valami, amellyel túltesznek a legcsodálatosabb iskolán: Sablon a kedvenc — Mi nem tudjuk hetente színházba vinni a gyerekeinket, nincs uszodánk sem. Lovas úttörőink viszont vannak, gyermekeinket ezzel a semmihez sem hasonlító élménnyel tudjuk megajándékozni. Az igazgató szavainak jelentését az érti meg igazán, aki közelebbről is megismerkedik a gyermeklovasokkal. A Kiskunsági Állami Gazdaság autóbusza hozza a kastélyszálló szomszédságában levő lovasbázisra a gyerekeket. Nem ez az egyetlen segítség, amellyel a gazdaság támogatja az iskolát. Hiszen négy éve élesztették fel közösen ezt a régen abbamaradt kezdeményezést. Vállalták a gyermekek tanítását, lovakat biztosítottak, gyakorlási és szereplési lehetőséget. A gyerekek — egy kivételével valamennyien negyedikesek — otthonosan mozognak az istállóban, boldogan üdvöz- lik kedvenceiket. — Laci bácsi, keressük meg a Sablont! — kérik kórusban a gyerekek Patkó László tanár urat, aki rendszeresen részt vesz edzéseiken, kíséri őket, s maga is lovagol. Kiderül, Sablon az általános kedvenc. Ö mindennapra várja kiscsikóját. — Miért éppen Sablont szeretitek? — kérdezem. Kórusban, s egymást túlkiabálva válaszolnak. — Mert olyan nyugodt, olyan szép, olyan aranyos. — Sokan próbálkoznak a lovaglással. Amelyik gyereknek kedve van, jöhet — magyarázza Patkó László. — Persze sokan félnek az állattól, vagy nem kedvelik az istóllószagot, de akik maradnak, azok egy életre állatbarátokká válnak, sokan közülük élethivatásul választják a lovakkal való foglalkozást. — A bátyám Bábolnára kerül ősztől, sportlovas iskolába — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik kislány. Vannak olyan családok, ahonnan már a harmadik jó lovas gyerek kerül ki, s nemcsak a fiúk járnak élen. Ezek a gyerekek még csak az ügetésnél tartanak. Mint a katonáknál — Vágtázott-e már valamely ikőtök? — Igen, én, amikor megugrott velem a ló — kiabálja az egyik cserfes kisfiú, Győr- fy Hunor. — Igaz, le is dobott a hátáról. Kisebb-nagyobb kalandja már mindegyiküknek volt, pedig a lovaglás alapjait a csodálatos fedett lovardában, méternyi mély fűrészporban tanulták. Hallom, oktatójuk igen szigorú, sőt modora nyersnek mondható, mégis szeretik. — Fegyelmet is tanulnak ezek a gyerekek — magyarázza Patkó László. — Hiszen az oktató parancsa itt olyan, mint katonáéknál a kiképző őrmesteré. A lovaglás nem veszélytelen sport. Mesélik, 'még a szigorú oktatót is meghatotta, milyen lelkesen végzik a lovak körüli teendőket, az etetést, itatást, csutakolást. Tudni kell, hogy egy lovat szárazra törölni legalább háromnegyed órás kemény munka még egy felnőttnek is. A negyedikes Kondor Melinda példásan végezte ezt. Pesten lovagolni ? Lélekszakadva érkezik a hírrel Börner Orsi: — Laci bácsi! Láttuk a ménesben Dadát! — De miről ismertek meg egy lovat harminc másik között? — kérdezem én, a városi laikus. — Öh, az könnyű — így a válasz —, a lábáról, a marjáról, a homlokáról. Szegény Dada beteg volt, feltörte a marját. Régóta nem láttuk. Nagy az izgalom Sablon miatt is. Ugyanis, ha nem lesz meg hamarosan a kiscsikó, nem tudnak szerepelni az úttörő-találkozón. mert kilenc napig nem lehet dolgoztatni a kancát ilyenkor. Márpedig a kedves, szép és nyugodt Ilyen kisgyerekből kettőt is elbír a ló Sablon hátán akarnak a gyerekek voltizsálni — lovas tornagyakorlatokat bemutatni. A beszélgetés közben kiderül, hogy a legvékonyabb kislány — Rolencz Anita — már hatodikos, két éve még egy budapesti iskola padjait koptatta. — Nem hiányzik a főváros? A sok játszótér, színház, mozi ? — Dehogyis hiányzik. Hát hol tudnék én Pesten lovagolni? És állatokat látni, játszani velük. Itt jobb a levegő, csendesebb minden, és mégis sokkal izgalmasabb. Mi búcsúzunk, ők még maradnak. Udvariasan köszönnek, de a következő percben már Talpit, a kedves kiskutyát állják körül, halmozzák el szeretétükkel. Cdülni, táborozni minden úttörő legnagyobb vágya. Ha ráadásul az áhított tábori beutalót jutalomképpen kapja, annál nagyobb öröm aligha lehet. Ám a dunakeszi Zsit- ványi Attila és a csemői Pankotai Attila minderre rátett egy lapáttal; ők ugyanis kimagasló úttörőmunkájuk elismeréseként külföldi táborozáson vehetnek részt ezen a nyáron. Angliába, Bulgáriába Nem mindennapi a jutalmuk
