Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7., Szombat ^£Mun 9 ' EGYÜTT AZ UTAKON AZ VTINFORM JELENTI Gulyás Gábor: A hétvégén is korlátozásokra számíthatnak a Duna­kanyarba kirándulók. A 2. úton a 12. úti csomópont után csak egy sávon haladhat a kétirányú forgalom. A Duna jobb partján a 11. úton a Dunabogdány és Visegrád között az útmenti árok burkolása miatt van útszűkület. A fővárostól délre az 51. út Kiskunlacháza— Dömsöd szakaszán lassul a tempó az építési területek mellett. Rác­kevén félszélességben járható az Árpád híd. A hídon csak a 10 ton­nánál könnyebb összsúlyú járművek kelhetnek át, a jelzőlámpák irá­nyítása szerint. Cegléden egy sávra szűkül le a 311. út vasúti feljá­rója, mivel felújítják a hidat. A szentendrei és a ráckevei Duna-ágban a kompok menetrend szerint közlekednek. Az M7-es autópályán változatlanul zárva van a főváros felé ve­zető útpálya Kápolnásnyék és Szabadbattyán határában. Mindkét helyen kétirányú a forgalom a másik útpályán. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Megint egy gyermekbaleset! S amiért e heti példánknak ezt választottuk, annak oka, hogy egyre közeledik a szünidő, s egyre inkább vigyáznunk kell az iskolából kiszabaduló lur­kókra. Az eset Dabason történt. T. L. gépkocsivezető autóbusz- szal szabálytalanul kanyarodott és eközben elütött egy hat­éves kislányt, aki kerékpárjával közlekedett arrafelé. A sze­rencsétlen gyerek a helyszínen belehalt sérüléseibe. 0 Ez a baleset sincs tanulság nélkül. Az autóbusz általában is veszélyes jármű, nagy testű, lomha és még a teherautókból is jobb h vezető kilátása, mint ezekből a járművekből. Ezért külön enge­délyhez kötötték a vezetését. Ezt külön vizsgázva lehet megszerezni, s ezért is gondolná az ember, hogy akik busz volánjához ülnek, óvatosabbak, körültekintőbbek, mint a többiek. T. L. ezúttal Inéin ezt bizonyította. A kanyarodás veszélyes manőver, s különösen egy Ilyen járművel. A szabályok azért vannak, hogy megvédjenek mind- annyiunkat a bajtól, a balesetektől. Aki megsérti ezeket, az ve­szélybe sodor másokat. Ezt bizonyítja e heti példabalesetünk is. A tragédiákat azonban meg nem történtté tenni nem lehet, ahogy az elütött kislányt sem lehet visszaadni szüleinek. MOSZKVICS-TERVEK A bécsi Kurierban bukkantunk rá ezekre a képekre, amelyek — bizonyíthatóan — Moszkvicsokat ábrázolnak. Az osztrák újság nagy cikket szentel a szovjet járműgyártásnak és ismerteti a fejlesztési terveket, bemutatja a már meg­konstruált újdonságokat. Például az általunk már korábban ismertetett Kama Oka és Lada Samara modelleket. A két Moszkvics modell körül a felső 2114 típusjellel je­lent meg, s jövőre már sorozatgyártásba is veszik, sőt, expor­tálni is fogják a nyugat-európai országokba is. Spártai előd­jeihez képest jelentősen kényelmesebb lesz az újdonság, de megtartja szokásos robusztus motorját és futóműveit. Az alsó képen látható modell, a 2126-os, ötajtós és nem­csak modern, hanem szép vonalú karosszériával készül majd. ALIIOHGLSZZNTUITA Élénk vita folyik az NSZK-ban arról, hogy a jelenlegi 0,8 ezrelékes megengedett véralkoholszintet — mint a jár­művezetői alkalmatlanság határát jelző koncentrációs érté­ket — nem kellene-e 0,5 ezrelékre csökkenteni — olvashatjuk a Közlekedésbiztonsági Figyelő legújabb számában. — A szak­emberek ugyanis egyetértenek abban, hogy a vezetők többsé­ge már ilyen állapotban is részben alkalmatlan a vezetésre. Az ellenzék (SPD) követeli az alacsonyabb érték bevezeté­sét, míg a kormánykoalíció kisebbik pártja (CSU) határozot­tan ellenzi. Arra hivatkozik, hogy nem erőszakkal, hanem neveléssel kell az embereket jobb belátásra bírni. A másik tábor azzal érvel, hogy ez a módszer már egyszer megbukott. A nyugatnémet autósok semmiféle, kényszert mellőző ösztön­zés hatására nem voltak hajlandók a biztonsági Övét viselni. A helyzet akkor változott meg gyökeresen, amikor az övét nem használókat bírsággal fenyegették és az előírás betartá­sát elkezdték rendszeresen ellenőrizni. ÖTVENÖT MÉRFÖLDDEL Az amerikai kongresszus által megrendelt költség-haszon elemzés során a törvényhozók arra a megállapításra jutottak, hogy az évekkel ezelőtt elrendelt 55 mérföld per óra (körülbelül 88 kilométeres) sebes­ségkorlátozást az autópályákon továbbra is érvényben kell tartani. Ennek a rendelkezésnek köszönhetően évente 3U00—4000 emberéletet lehet megmenteni, ezenkívül 2500—4500 súlyos sérülést lehet elkerülni. Ezért a sebességkorlátozást a leghatékonyabb balesetmegelöző intéz­kedésnek tekintik. További haszon, hogy a sebességkorlátozás mintegy 2 százalékos benzinmegtakarításssal jár, ami évente kereken 2 milliárd dollárt tesz ki. A kórházi ápolással kapcsolatos költségmegtakarítás évi 65 millió dollár. Kellemes hétvégét kíván járművezetőknek és gyalogosok­nak egyaránt: Roőz Péter Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Piros betűs hétköznapok Az ünnepi könyvhét, mint országszerte, a váciaknak is piros betűs napokat jelentett. A helyi könyv terjesztés fárad­hatatlan apostola — Pethö Er­vin —, aki műanyaggal fedett nyitott sátrában a Dunakanyar Ruházati Áruház főbejáratánál állt most is, mint a téli zord időkben, fáradhatatlanul kí­nálta a kötetek sokaságát. Ö az, aki minden könyvet ismer, valamennyiről szakszerű tar­talmi tájékoztatást ad az ér­deklődőknek. Szinte senki sem akadt a könyvhét alatt, aki sátra elől üres kézzel távozott volna. Torma Miklós Vác Van hűtője, még sincs Kiss József dunavarsányi lakos Kodri gyártmányú hű­tőgépe elromlott. A hibát áp­rilis 25-én bejelentette a kis- kunlacházi szerviznél, ahon­nan szerelőt küldtek. A mes­terember megérkezett, a jót­állási jegyet magával vitte, de azóta sem jelentkezett. A hűtőt azonban panaszosunk most sem tudja használni. Érdeklődésünkre a kiskun- lacházi szerviz adott felvilá­gosítást: a garanciális hűlő­szekrényt szerelőjük anyag­hiány miatt nem tudta meg­javítani, a jótállási jegyet azonban ilyen esetben ma­gával kell vinnie, mert csak annak alapján tud a hibás alkatrész helyett újat igé­nyelni a Ramovill központi raktárából. Ha az ügyfél hozzájuk fordul — mondta a panaszfelvevő —, tájékoztat­ják, mi a helyzet és meddig kell várnia. ★ Kötve hisszük, hogy a panaszost érdekelné, hogy a javításra kije­lölt szerviznek milyen gondjai vannak az anyagbeszerzést ille­tően. Öt csupán egyetlen dolog izgatja: új frizsiderét egy hónap­ja nélkülöznie kell, hűtés nélkül pedig megsavanyodik a tej, szét­folyik a vaj. Azt már csak halkan merjük megkérdezni: ha tudvale­vő, hogy ilyen hosszadalmas az alkatrészcsere, akkor azt miért nem mondhatja meg a szerelő elő­re az ügyfélnek? Netán attól fél­nek, hogy a károsult érvényesíti jogos követelését és az egy hónap elteltével új frizsidert követel? Rázós úton hazafelé A Csővár felé induló autó­buszra várakoztunk — írja le­velében Geréngay Gusztáv Vácról. — A pilóta indulás előtt 5 perccel érkezett. A vá­rakozó tömeg egyszerre ro­hanta meg a járművet, hogy ülőhelyhez jusson. Mellettem egy kismama szállt fel, karján csecsemővel. A tülekedők fity- tyet hánytak rá, egy utastár­sunk kért számára ülőhelyet. Szorosan egymás mellett áll­tunk, mint heringek a bádog­dobozban. A kosdi híd után jobbra fordulva a deákvári fa­soron haladtunk, majdnem lé­pésben. Az úttestet a téli idő­járás rendkívül megviselte. Az alsóvárosi buszmegálló előtt vezetőnk óvatosan kerülgette a hatalmas gödröket, de még így is, bele-bele zöttyentünk némelyikbe. Alig vártuk, hogy lábunk újra szilárd talajt ér­hessen. Magam csak alkalmilag utaztam ezen a járaton, de el­gondolni is rossz, hogy azok az emberek, akik dolgozni járnak, naponta kétszer is megteszik ezt a gidres-gödrös útszakaszt. Alaptalan a szóbeszéd Mindketten lezuhantak Előttem hever az asztalon a Pest Megyei Hírlap 1981. augusztus 7-ei számának gö­döllői oldala — Lestyán Mi- hályné hajtogatta szét. A lap alján két kép: a bal oldalin Dvorszki János brigádvezető, aki az épülő 12 tantermes aszódi iskola lábazatát lapo- gatja éppen, a jobb oldali fo­tón egy alig kivehető férfialak dolgozik a magasban, a tető közelében. A képaláírás tanú­sága szerint bádogos, aki . a tetőt javítja. A sors kiszámíthatatlansága folytán a két fénykép azon a napon jelent meg az újságban, amikor Lestyán Mihály kőmű­ves a jobb oldali képen látha­tó épület 4 méter magas áll­ványáról vakolás közben a földre zuhant. Az asszony ál­lítja, hogy a kép férjét ábrá­zolja: Hát csak felismerem a a saját emberem ... — bizony­gatja. Lestyán Mihályt életve­szélyes állapotban szállították el a baleset színhelyéről. Ab­lakos bordatörés, gerincvelő­sérülés, lapockacsonttörés és egyéb belső sérülések olvasha­tók a látleleten. A baleset oka: a rosszul rögzített, védőkorlát nélküli állványzat. A felelős: a kőműves közvetlen főnöke, aki az említett biztonsági fel­szerelések nélkül engedte dol­gozni munkását. Az építésve­zetőt a bíróság foglalkozás kö­rében elkövetett gondatlan ve­szélyeztetés vétségében bűnös­nek találta és 8 hónapi — két év próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. A büntetés kiszabásánál a bíró­ság enyhítő körülményként mérlegelte a vádlott büntetlen előéletét, hogy két kiskorú gyermek apja, valamint azt, hogy a vállalatnál kialakult gyakorlat megkönnyítette a biztonsági előírások be nem tartását. Jóllehet a vállalatnál kiala­kult „veszélyes” könnyelmű­ség, magyarán felelőtlenség enyhítő körülményül szolgált a bírósági tárgyaláson, az illető cégnél mégsem vontak felelős­ségre senkit. Az ügy ezen ré­szének firtatása azonban jelen írásunknak nem feladata. Hogy Lestyán Mihályné elém simította az újságlapokat, annak más az oka. A sérült, balesetet szenvedett ember fe­leségének kérésére — a tények feltárásával — a faluban ter­jengő szóbeszéd ellen szeret­nénk megvédeni az illető há­zaspárt. Lapunk jogi oldala még ja­nuárban beszámolt egy nagyon súlyos balesetről — személy- és helységnév megjelölése nél­kül. Az írásban vázolt eset és Lestyán Mihály balesetében csupán egyetlen az azonosság: mindkét helyen a kőműves zuhant le az állványzatról. A jogi oldalon közölt írás bal­eseti sérültje még ma is testi és pszichikai sérülésekkel baj­lódik és a munkaügyi bíróság 100 ezer forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte a vállalatot. Lestyán Mihály fa­lujában erről a nem kis ösz- szegről terjeng már hónapok óta a szóbeszéd — igaztalanul. Pedig a magas összeget nem ö, hanem egy másik, nála sú­lyosabban sérült sorstársa kapta. Nemcsak hogy ilyen nagy összeget nem látott az ikladi kőműves, de még az er­kölcsi elismeréssel is adósai maradtak a 43 éve dolgozó, 67 százalékosan rokkant építő­ipari munkásnak. Annak idején ugyanis Les­tyán, az aszódi általános is­kola építésén maga is szorgos­kodott. Az épület határidőre, kiváló minőségben elkészült és elismerésül a munkálatokat végző József Attila szocialista brigád — melynek Lestyán Mihály 1979 óta tagja — arany fokozatot kapott. Azonban a munkaképtelenné vált kőmű­ves a kitüntetéskor senkinek nem jutott eszébe. Ki tudja, mi fájt jobban ak­koriban az ikladi kőművesnek: a baleset okozta munkaképte­lenség vagy az erkölcsi elisme­rés elmaradása? A. P. Jó lenne, ha az illetékesek sürgősen intézkednének az út­javítás ügyében, mert ezzel embert és járművet kímélné­nek, ami hosszú távon ugyan­csak megtérülne. Hiszen az sem mellékes, hogy milyen a dolgozó ember közérzete, már­pedig az utazási körülmények is befolyásolják azt. Arégi kék cso­magolópapír örömmel olvastam a szent­endrei kezdeményezésről, mely hírt ad róla: iskolatörténeti gyűjteményt kívánnak létre­hozni megyénkben. Én ugyan nem vagyok pedagógus, mégis birtokomban van még néhány könyvet és füzetet védő kék színű borító, amely még negy­ven év után is nagyszerűen burkolja, védi a padláson po­rosodó tankönyveket, irkákat. Rajtuk, a sokak számára még ismerősen hangzó jelszavak is kibetűzhetők: „Gyújts taka­rékbélyeget, s valóra válnak vágyaid!” „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded.” Két tankönyv is van féltve őrzött gyűjteményem­ben. Az egyik: az „Első tan­könyvem” címet viseli és a felszabadulást követő években ebből tanultak gyermekeink. Érdekessége: a könyv első fe­le olvasó-, második fele szám­tankönyv. Milyen kevés isme­retanyagot tartalmaz! Mennyit kellett meríteniük saját isme­reteikből az akkori pedagógu­soknak, hogy érdeklődőbb ta­nítványaik, akik később or­vosok, mérnökök, tanárok stb. lettek, is jó alapot kaphassa­nak továbbtanulásukhoz! A másik féltve őrzött kin­csem: a felszabadulás utáni első orosz nyelvi tankönyv. Nem áll szándékomban ki­sebbíteni az azóta megjelen­teket, de orosz szakos tanár ismerősöm szerint jól megírt és szerkesztett nyelvkönyv volt ez is a maga idejében. A szentendrei kezdeménye­zésre szívesen felajánlom a birtokomban lévő tankönyve­ket az iskolatörténeti gyűjte­mény számára. Padányi Lajos Budakeszi Brngább a Trináf! Rózsa Imre panaszos levele Ráckevéról érkezett szerkesz­tőségünkbe. Ami történt ve­lem, nem tudom szó nélkül hagyni — írja olvasónk. Ráckevén van egy kis há­zam, s a nyár eleji felújítá­sokhoz szükségem lett volna Trinát festékre, mindössze 10 dekára. Elmentem a helyi fes­téküzletbe, ahol 52 forint 80 fillért kértek érte. Kérdésem­re, hogy miért ilyen drága, az üzletvezető azt válaszolta! azért, mert o bolt szerződéses. Én már ugyancsak megöre­gedtem, de ilyen fura választ még nem hallottam! Hát hol van a tisztességes kereskede­lem? A községben ez az egyet­len hely, ahol festéket árul­nak! Először nem értettük olvasónk felháborodását, mert levelében nem jelezte, máshol mennyiért árulják az olajfestéket. Nos, meg­tudtuk : az állami üzletben 40 fo­rint a 10 dekás Trinát. A majd­nem tizenhárom forintos árdiffe­rencia valószínűleg a más ha­szonkulccsal való kalkulálás ered­ménye. A vásárlót persze ez vaj­mi kevéssé érdekli, ő ugyanazért az áruért ugyanannyit szeretne fi­zetni, bárhol is árusítsák azt. Ez teljesen jogos kívánság! Köztudott, hogy Ráckevén é* környékén nagy az idegenforga­lom, számtalan hétvégi házzal, nyaralóval, őslakókkal. Nem hi­hető, hogy a Pest Megyei Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalatnak rá­fizetéses lett volna az üzlet ha­gyományos üzemeltetése. Ha pe­dig a nyereség növelése volt a cél, a szerződésbe adás következmé­nyeit miért a vásárlóval fizettetik meg? Vagy a Trinát festék ese­tében csak egyedi árdrágításról volna szó? Szemétdomb mellett Ráckeve Somlyó-szigeten, a Dömsödi úton van egy nyaraló­telkem. Közvetlenül a csepeli KISZ-vezetőképző tábor mö­gött. Amióta csak üzemel a tábor, folytonosan vita van közöttünk, mert a tábor terü­letéről az összes szemetet a velem szemközti telekre hord­ják. A beton- és csempetör­meléktől a konyhai szemétig mindenfélét ott tárolnak. A lerakott konténer hamarosan megtelik, s a későn jövők kör- bediszitik a szemetesedényt. Ha elviszik is a konténert, a „körítés” változatlanul ott ma­rad és rohad, bűzlik tovább, szennyezve ezzel a környék le­vegőjét. Ráadásul most még a hazafelé tartó hétvégi víken- desek is itt ejtik el diszkréten szemetes csomagjaikat. Az áldatlan állapot meg­szüntetésére javasolnám; vagy helyezzenek el több konténert a területen, vagy a meglévőt ürítsék gyakrabban. Mert nem kellemes szemétdomb mellett lakni! Szentmiklósi Dénes Budapest ★ Olvasónk leveléhez csupán any- nyit füzünk, hogy a nevezett üdü­lő terület fenntartója a Csepel Mű­vek Kommunális Közös Vállalata, a terület tisztán tartásáért pedig a Közterület-fenntartó Vállalat a felelős. Az említett terület köz­egészséget veszélyeztető voltára felhívtuk az illetékes Köjál fi­gyelmét. Miért késett a vonatpótló ? Kevesebbet, de gyalogoltak Gyorsan kivizsgálta a Vo­lánbusz Bottlik Józsefné, Buszpótló busz nincs című, május 10-i írásában foglal­tak körülményeit. Emlékeztetőül a panaszos levélből: április 20-án Dabas II. vasútállomáson a helyi járat nem várta be a vonat­pótló autóbuszt, s ezért ol­vasónknak 60—70 (!) utastár­sával együtt hét-tizennégy ki­lométeres távolságot gyalog kellett megtennie otthonáig. Az eset kivizsgálásának eredményéről a Volánbusz forgalomirányítási osztályáról Sohár István az alábbi tá­jékoztatást adta: A vonatpótló autóbuszok 40 perces késéssel érkeztek a vasútállomásra. A MÁV for­galmi szolgálattevője az érke­zés várható időpontjáról nem tudott felvilágosítást adni. A 2450/6288. sz. helyi járat, bár előírt várakozási ideje nincs, mégis 15. percet várt az uta­sokra. de további veszteg- lésre nem volt módja, mert akkor az ellenjáratot nem tudta volna lebonyolítani. Az olvasónak azon állítása, mely szerint az utasoknak 7—14 (!) kilométert kellett gyalo­golnia, nem helytálló, mert Dabas II. (Felsődabas) vasút­állomástól Dabas I. (Sári) megállóhelyig mindössze 7 és fél kilométer a távolság. Vé­gezetül, a MÁV forgalmi szolgálattevő tájékoztatása szerint a 40 perces késéssel megérkező vonatpótló buszok­ról mindössze két-három (!) utas szállt le, s közülük egyik sem érdeklődött a dabasi he­lyi járat Iránt. ★ Ezek után csak néhány lényeges kérdés maradt tisztázatlan: miért késett 40 percet a vonatpótló busz, illetve miért nem tájékoztatta er­ről egymást a két utasszállító vál­lalat? A póruljárt utasok számát Ille­tően pedig kinek lehet igaza, mert olvasónk állítása szerint tömegével gyalogoltak, ha nem is tizennégy kilométert, de annak a fele sem csekély távolság csomagokkal. S mennyit gyalogolt, aki nem Sáriba ment?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom