Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
Megszokta a port, a zajt „Fokozatosan kezdtünk feljönni” A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1986. JÚNIUS 28., SZOMBAT Székház épül a főutcán Ellesték a falazás új módszerét Az albertirsai embereket a szorgalom, az önzetlen áldozat- vállalás és az életrevalóság jellemzi. Átgondolt program keretében gyarapodik a település. A szűk anyagi lehetőségeket igyekeznek összefogással, a felkutatható források kiaknázásával bővíteni. Az útépítésnél — miként korábban az iskolánál, a fürdőnél és a tornateremnél — számíthattak a lakosság támogatására. A nagyközségi tanács és a Dél-Pest Megyei Áfész közös erővel hozza tető alá a vasútállomás szomszédságában épülő ABC-áruházat. Vagy ott vannak például a községbeli kisiparosok. Régóta vágyakoztak már megfelelő székházra, ahol otthonra lelhetnek. Elvégezhetik a nélkülözhetetlen irodai tennivalókat, megtarthatják tanácskozásaikat, előadásokat hallgathatnak, uram bocsá’ néha szórakozhatnak is. A megyei és az országos fórumokon megértéssel fogadták törekvéseiket, s a lehetséges támogatás módját is megtalálták. A település főutcáján, a Pesti úton állt az egykori bölcsőde, melynek megrokkant épülete életveszélyessé vált az évek során. Ennek a telkét kapta meg a KIOSZ -helybeli szervezete. Egyértelmű volt, hogy a rozzant házat le kell bontani, s új épület kívánkozik a helyére. A romos hajlékot társadalmi munkában lebcfntották. Közben Juhász Sándor építészmérnök, ugyan-, csak honoráriúm felszámítása nélkül, megalkotta a terveket. Központi sugallatra olyan ötlet született, hogy egy újfajta építőanyag, a Mátra kézi falazóblokk felhasználásával emeljék a falakat. A Koszig Vállalat eme új anyaga most mutatkozik be az építők és az építtetők körében. Miért ne legyenek a propagátorai éppen a kőművesek? Saját jó tapasztalataik alapján ajánlhatják majd másoknak, s az is haszon, hogy közben elsajátíthatják az ehhez /szükséges építési eljárást. Január óta új hőtechnikai szabványok léptek életbe, amelyeknek az a lényegük, hogy viszonylag szerény anyagfelhasználással készülhessenek olyan épületek, amelyek köny- nyen, takarékosan átfűthetők. A falak hőszigetelő képességétől sok függ, ezért az ipar ezen a téren próbál hatékony eljárásokat alkalmazni. A gáz- betongyár kézi falazóblokkjai alkalmasnak ígérkeznek erre a célra. Habarcs sem kell kötőanyagként közéjük, megfelel a Szileton Mátra ragasztó, amely megbízhatóan összetapasztja az építőkockákat. Várhatóan 40 százalékkal jobb fűtésmegtakarítást érhetnek el a ház használói. A 140-160 fős kisiparos tagság szükségleteihez méretezték a székházat, amelyben lesz két iroda, megfelelő nagyságú tanácsterem, s minden szükséges kiegészítő helyiség. Továbbképzésre, összejövetelre egyaránt alkalmas lesz. A kivitelezés megszervezésénél sqn hiányzott a találékonyság. Országos szakmai bemutató színhelyéül szemelték ki Albertirsát, ahová a Koszig Vállalat elküldte a szakembereit a KlOSZ-székház építéséhez. Ök a munkálatok irányítói. A kivitelezők pedig vendég kisiparosok. Ottjártunkkor éppen a dabasi kőművesek serénykedtek, de már „előjegyzésben” voltak a monor'iak, a ceglédiek és a szentendreiek is, akik hajlandók megismerkedni az újfajta anyaggal és eljárással. így a házigazdáknak ebben az építési szakaszban csak a vendéglátó szerepkör jutott, üdítőkkel traktálni a „vendégmunkásokat”. A szakipari munkák természetesen rájuk maradnak. Azon vannak, hogy őszig tető alá hozzák az épületet. Anyagok beszerzésére másfél millió forintot költenek, mégis 3,5-4 millió forint értékű székházat emelnek a község főutcáján, amely formájában korszerűségében reprezentálja a helybeli kisiparosságot. T. T. Most már végre pihennek A Budai úti iskolában megnyílt a Földváry Károly iskola szervezésében működő városi napközis tábor, amelynek vendégeit és a felsorakozott rajokat Öcsai István igazgató köszöntötte. Ezt követően a diákok adtak rövid kis műsort — énekeltek, táncoltak. Sóti Ferencné táborvezetőtől megtudtuk, hogy 190 tanuló jelentkezett a táborba — a megnyitón százhatvanöten voltak —, többbségük alsó tagozatos, a felsősök közül elsősorban 5—6. osztályosok vannak. Akadnak persze nagyobb gyerekek, és mintegy 15—20 állami gondozott is. Az üzemeltetésért a GAMESZ a felelős, míg a felügyelő szerv a városi művelődési osztály. Június 23-tól 5 turnus van, más-más táborvezetővel, akiknek a munkáját általában 10 pedagógus segíti, természetesen különböző iskolákból. A napközis foglalkoztatást augusztus 11-e és 29-e között a Földváry iskola B-épületé' ben tartják. Miután kijáró tá' borról van szó, az utazást naponta két autóbusszal oldják meg. Az indulás előtt a gyülekezés színhelye a Puskin u. 1. szám alatti épület udvara, valamint a Várkonyi iskola Rákóczi úti épületének hátsó udvara. Bár a gyülekezést eredetileg 7 óra 30 perctől tervezték, szülői kérésre ez 6 óra 30 percre módosult. A napi háromszori étkezésről a központi napközi konyha gondoskodik. f. f. Fogadóórák Június 30-án, hétfőn délután 2-től 6 óráig Sós János, a városi tanács elnökhelyette se fogadóórákat tart a város házán hivatali helyiségében. Harcban a dobogóért A kezdeti bizonytalankodás után remekül szerepel a Ceglédi VSE OB II/A osztályú vízilabdacsapata a most folyó bajnokságban. Sorrendben hét győzelmet szereztek (ezekből különösen értékes a listavezető KSI ellen hazai pályán, valamint a második helyezett Hódmezővásárhely elleni idegenben elért siker), majd döntetlent értek el Csongrádon. A kitűnő sorozattal a gárda egyre feljebb került a táblázaton, s az utolsó mérkőzések eredményeitől függetlenül akár második, de legrosszabb esetben is csak ötödik lehet. A végső sorrend kialakításában döntő szerepet játszhat a szombati — a városi uszo dában délután négy órakor kezdődő — a két dobogóra esélyes együttes, a Ceglédi VSE—Tipográfia összecsapása. Érdekes és izgalmas találkozó várható, amelyen a ceglédiek remélhetőleg folytatják a már vázolt, kiemelkedően jó sorozatukat. U. L. — Nemegyszer előfordult már velem, hogy olyan társaságban voltam, ahol nem mindenki ismert. Ugye a szokásos bemutatkozás: Németh Ferenc vagyok. Aztán amikor az est folyamán oldódni kezdünk, beszélgetünk, előbb- utóbb szóba kerül, hogy mit csinálok. A leszabó műhelyben dolgozom — felelem. Akkor jó lehet nekem, mert mindig tudom, hogy mi lesz a divat — hangzik el ilyenkor. Mire én kibököm, hogy nem varrodában, hanem a Közgép leszabóműhelyében dolgozom, ahol a szöveteknél valamivel keményebb lemezekkel és vasakkal bánunk. Tulajdonképpen az acélszerkezetek előkészítése a mi munkánk. Ez nem varroda 1963-ban jelentkeztem esz- tergályostanulónak. Akkor az autószereléssel együtt ez menő szakmának számított, és nem úgy volt, hogy beadtam a papírt, s fel vagyok véve. Felvételiztünk, a Vigadóban vizsgáztunk: megfeleltem. Akkor valahogy ennek a vasas szakmának még rangja volt. Ma már szerintem nincs olyan ázsiója, és ez egy kicsit azokon is múlik, akik csinálják. Ugyanis nem elég az, hogy valaki érti a dolgát, hisz ha nem szereti, az életben nem lesz belőle jó szakember. Esztergályos lettem, itt szabadultam fel a gyárban. Abban az időben még a segédnek is olyan respektje volt. hogy az ember megfontolta, mit és hogyan szóljon. Az indulásom nőm sok jót ígért, ugyanis nem tudtak bennünket alkalmazni. Aztán néhány hónap múlva üzentek, hogy a lakatosműhelyben lenne egy hely, a semminél csak jobb. Igent mondtam. Majd a leszabó műhelybe kerültem betanított munkásnak. Közben leérettségiztem. A második szakma Ami munka itt elképzelhető, azt én mindet végigzongoráztam. Azt szerettem volna, hogy ne jöjjek zavarba, ha valamit meg kell csinál nőm, és bármit rám lehessen bízni. Ugyanakkor érdekelt a dolgok elméleti oldala is. így lőtt meg a második szakmám: a vas- és fémszerkezeti lakatos. Persze tízegynéhány év vei ezelőtt nem volt felemelő élmény a leszabó műhelyben dolgozni. Majdhogynem büntetésnek számított. Aki ide került, szinte alig fogta meg a nagykalap ácsot, és már azon törte a fejét, hogy jobb helyre kérje magát. Ez a csapat kicsit úgy volt elkönyvelve, hagy nem lehet rá igazán számítani. Szóval leírtak bennünket. Ezért is éreztem kellemetlenül magam, amikor felkértek, hogy legyek a Gábor Áron brigád vezetője. Beadtam a derekamat. Fokozatosan kezdtünk feljönni. Közben jelentős átszervezéssel és gépesítéssel lényegesen könnyebb lett a munkánk. És olyan szépen megfér egymás mellett a felújított, 1929-ben készült lemezegyengető matuzsálem és a legújabb nyugatnémet szalag- fűrész. A munkatársaim 90 százaléka tanult szakember, többet közülük én biztattam, hogy menjen iskolába. Ehhe2 persze az kellett, hogy ne legyek elégedett saját magammal sem. így végeztem el a vezetőképzőt és az ismeret- felújító- és -korszerűsítő tanfolyamot. Elérhető álmok Reggel hatkor szoktam bemenni — egyébként fél hétkor kezdünk —, a társaság lassan szállingózik befelé, közben megbeszéljük a focit, vagy hogy kinek kell segíteni a házánál és minden egyebet. A kezdéskor mindenkivel váltok egy-két szóit Ha valaki nem alkalmas arra, hogy dolgozzon, akkor nem is kell szólnom, hogy ne vetkőzzön le. Arra a napra már magától szabit kér. Bár a lemezhajlító gépen dolgozom, azért kell, hogy legyen időm az irányításra és az emberekre is. Ebben az évben beválasztottak a 21 tagú vállalati tanácsba, s ez igen nagy megtiszteltetés számomra. Tulajdonképpen már lett volna lehetőségem arra, hogy kékköpenyes legyek: meós. diszpécser, vagy ilyesmi. Ennek valószínű most sem lenne akadálya. de én nem vágyom erre. Annyira megszoktam a port, a zajt, és ami a legfontosabb: a kollégáimat. Ha arra gondolok, hogy ez a csapat milyen rossz pozícióból indult, és júniusban ismét átvehettük — immár másodszor — A Vállalat Kiváló Brigádja címet... Ez önmagáért beszél. Azt a sok kínlódást, amíg a semmitől idáig" eljutottunk, nem lehet ám elfelejteni és megtagadni. Valahol belül ezt sikernek érzem. A magánéletemben? Soha nem voltak nagy. elérhetetlen álmaim. Az apróságok: egy jó könyv, film, tv-játék, kellemes est, vagy kirándulás a barátaimmal, ezek az életem igazi örömei. Lejegyezte: Fehér Ferenc Sej, sör! Üres korsóba nézve Cegléd határában is vágják a közös gazdaságokban az őszi árpát. Képünkön a Kátai út melletti táblában takarítják be a termést a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet földjén. A szövetkezetnek a Ceglédi Állami Tangazdaság gépei segítenek, és a termést feldolgozóüzemükben szárítják. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A hiány mindig együtt jár valami fájdalommal, s különös mélységei szakadnak fel, ha történetesen össztársadalmi méretekben is kitüntetett szerepet játszó, azaz közszükségleti cikk vesz el, még ha időlegesen is. Sötét átok egy ilyen hiány az élet valamennyi területén. Hogy mást ne mondjunk, gondternelt napok elé néz az építőipar, az összeomlás rémképe fenyegeti a vendéglátókat, magánerős házunk falai megtorpannak a növekedésben, kedvetlenül indulunk hétvégi telkünkre robotolni, alaposan mérlegeljük, éld eme?-e egyáltalán ilyen körülmények között lakodalmat tartani,-áldomásaink szárazon, barátságaink megpe- csételetlenül maradnak, és mind ritkábban tolul ajkunkra a mondat: öregem, meghívlak egy krigli sörre. Most éppen nyugalmunk és szerteágazó kapcsolataink mértékegysége, a kőbányai világos hiányzik. Mi több, nyomában olyan űr keletkezett, amit még drágábban habzó matériákkal sincs módunk betölteni. Elszorul a torkunk, s fojtott dühvei fordulunk ki a boltból, átmenetileg levegőhöz juttatva az egyébként szintén zaklatott eladókat. Odakinn fejünk búbjába karmol a napsugár, s mind tisztábban látjuk, mennyire szerencsétlenek vagyunk, nekünk még világos sör se jut. Már hogyan is jutna, amikor teljes felújítás folyik a Kőbányai Sörgyárban. A rekonstrukció kiterjed a főzőházakra, a palackozóra, az épületekre. Kérdezzék csak, kérdezzék meg bátran, hogy miért épp főidónyben, a tikkasztó nyár kellős közepén. Sok oka lehet, és a választ amúgy sem tudjuk. Ami biztos, átmenetileg akadozik a főzőházi munka, s ezért egyebek között a ceglédi palackozóüzem sem jut hozzá elegendő fejtésre alkalmas ta.nk- sönhöz. Emiatt van a zűr. Érzékeltetésére legyen elegendő annyi, hogy egy átlagos, kánikulamentes napon a helybeli üzem nagyjából 400 hektoliternyi komlóiét tud értékesíteni működési területén. Ezzel szemben mostanában, amikor a napsugarak olyamy- nyira megkeményedtek, hogy valósággal elgáncsolják az embert, nem több, mint napi 250—300 hektó kerül a területre. Ez siralmasan kevés, még ha folyékony kenyérről van is szó, hiszen a számítások szerint ez idő tájt legalább 800 hektoliterre volna szükség ahhoz, hogy bizakodással tekinthessünk a holnap elé. De ha egyszer nincs annyi! Hanem mennyi van? A budapesti főgyár átlagosan napi 140 hektó nedűvel ajándékozza meg a ceglédi telepet, ebből 110-et le is fejtenek. E kritikus időszakban azonban (s még meddig!) minden mutató lesoványodik: a 140- ből egyszeriben 110 lesz, legalábbis az utalványokon, mert csupán 70—80 hektónyi érkezik meg belőle. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt pusztán átlagról van szó, mert például a helybeli üzemben a szokatlanul heves nyáridő bevonulása után három ízben is kénytelenek voltak megállítani a fejtőgépet, főleg azért, mert nem volt mit fejteni. Erről a mélypontról a mo- nori kirendeltség lenne hivatott kisegíteni a ceglédit. Azért a monori, mert az ottaniak több műszakban vállalkoznak a sörrel való bánásra, ennek megfelelően nagyobb mennyiségű nyersanyagot kapnak a fővárosból. Igen ám, de esetenként hiába gurulnak Monorra a gépkocsik, csupán a rakodókkal megrakva térnek vissza a kiindulópontra. Nem csodálkozhatunk a rakodók aggodalmas ábrázatán, hisz őket teljesítménybérben fizetik. Pedig Monor napi 200 hektót ígért, ám szép szava nem teljesül rendszeresen, s ha igen, akkor is csak 100 hektó erejéig vagy még annyira sem. Az természetesnek vehető, hogy nagy tavaszi hadjáratuk után most a konkurens cégek egyáltalán nem kívánják az itteni piacot megszállni. Az már kevésbé, hogy a nemrég még ládaszám álló importsörért jelenleg közelharcot kell vívni. íme a két legutóbbi szállítmány: június 20-án 130 hektó hordós és 21-én 800 láda palackozott Starovar. Ez éppen egy napra elegendő. E lmondhatjuk tehát, hogy, a sörhelyzet rendkívül bonyolult és ellentmondásos. Egészségünkre! V. S. A Démász Ceglédi Kirendeltsége értesíti fogyasztóit, hogy Cég- léden, a Damjanich utcai transzformátorkörzetben június 30-tól július 11-ig, naponta 7-től 16 óráig hálózatépítési mun'kák miatt áramszünetet tart. Az áramszünet az alábbi utcákat érinti: Pesti út, Mária és Kossuth Ferenc utca között, Mária utca a Csörgő utcáig, Dorottya utca, Szőlő utca, Mária és Beloiannisz utca között, Fürst Sándor utca az Eötvös térig. Kérjük fogyasztóink türelmét és megértését. A Démász Ceglédi Kirendeltsége értesíti fogyasztóit, hogy hálózatépítési munkák miatt áramszünetet tart a Deák Ferenc utcai transzformátorkörzetben 1986. június 30-án, 7-től 16 óráig. Az áramszünet az alábbi utcákat érinti: Köztársaság utca, Táncsics, Deák Ferenc utca között, Deák Ferenc, Vitéz és Béka utca. Kérjük fogyasztóink türelmét és megértését. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) A kombájn a szomszédba ment
