Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
pus* , »am 198«. JŰNIUS 28., SZOMBAT Kockázat is — de felelősséggel Megkapta a hitelt az Áfész Későn figyeltek fel a negatív tendenciákra További sorsukban is sok a ha ... — ezt a címet viselte nemrég az Ócsa és Vidéke Afész válságba jutásának okait kereső cikkünk. Az írás —* mint azóta megtudtuk — jókora hiányérzetet hagyott egyesekben. Kifogásolták, hogy nem derül ki egyértelműen: ki vagy kik a felelősök a történtekért. Sípos Péter áfész-elnök válasza sem hangzott megnyugtatóan. Most a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetsége néhány hete megválasztott elnökénél, Beke Andrásnál érdeklődtünk. A több nyereség reményében próbálkoztak — Régebben a gyengén-kö- zepesen gazdálkodó szövetkezetek közé tartozott az Ocso és Vidéke Áfész. Kevésbé éltek az új érdekeltségi rendszer adta lehetőségekkel. A több nyereség reményében próbálkoztak a szakcsoportokkal; kezdeményezésük csak dicsérendő. Sajnos azonban, a tapasztalat és a kellő megfontoltság hiánya bajba sodorta őket. Későn ébredtek rá, hogy a vállalkozás nemcsak lehetőség, hanem kockázat is. Erre már induláskor vigyázniuk kellett volna. Az Áf ész vezetői azonban abban hibáztak, hogy akkor figyeltek föl a szakcsoportoknál jelentkező negatív tendenciákra, amikor már rí agy volt a kintlevő vagyon, s visszaszerzésük szinte lehetetlenné vált. — A szövetkezet először a juhtenyésztő szakcsoporttal járt pórul. A birkák égy része elhullott, más részük eltűnt tartóikkal együtt. Meggondoltan szabad csak belevágni — Jogilag nem volt megalapozott a kiadott állatállomány biztonságos behajthatósága. Figyelmetlenségből elmulasztották ennek megnyugtató szabályozását — emlékezik az akkori dolgokra Beke András. — És hasonló helyzetbe kerültek az építőipari szakcsoportokkal is. Több nagyberuházást bíztak előbb az Épszerinvesre, majd a tagjainak egy részéből alakult Piramisra, vezetőjük alapos ismerete nélkül. Azóta egyik szakcsoport sem létezik, a volt elnök ellen büntető eljárás folyik. Erről csak azt mondhatom: olyan vállalkozásba, amely túlnő az Áfész műszaki lehetőségein, meghaladja anyagi erejét, csak nagyon megfontoltan szabad belevágni. Főként, ha nem is tudják megfelelően kézben tartani azt Havonta kellett volna ellenőrizniük, hogy az elvégzett munka arányos-e a költségekkel. Ha időben észreveszik a hibákat, kisebb lett volna a veszteség is. — Hogyan lehet, mivel magyarázható, hogy az ácsai Áfésznél majdnem minden szakcsoport rosszul vizsgázott, nem vált be? Felsorolhatnék jó néhány szövetkezetei, ahol befürödtek ezzel a vállalkozási formával — folytatja a MÉSZÖV elnöke — más gesztor pedig meggazdagodott általa. Egyetértek azzal is, ahol sorozatos a veszteség, fel kell vetni a felelősség kérdését. De most nem : vétkesek keresése a legfonto sabb. Lehetőséget kell adni . vezetőségnek, hogy jóvátegye az eddigieket. A bank feltételeit máris teljesítették, így megkapták a normális tévé' kenység folytatásához szükséges 40 millió forint hitelt. A másik 40 milliót — amely kihúzná őket a bajból — csak az intézkedési terv végrehajtása után folyósítják számukra. A lecke tehát továbbra is fel van adva az Áfésznek. A banki vizsgálattól sok függ még Támasszanak szigorú követelményeket a veszteséges és alaphiányos vállalat pénzügyi helyzetének rendezésekor. Erősítsék a szemléleti és a cselekvési egységet a végrehajtásban, lépjenek fel a lazaságokkal és a fegyelmezetlenségekkel szemben." — ezt rögzítette az MSZMP KB júniusi határozatában... —... teljesen jogosan, s ez a szövetkezetekre szintúgy érvényes. Nem eléggé meggyőző viszont, amit a MÉSZÖV ellenőrzési irodája eddig feltárt az Áfészről. Ismerjük a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Pest Megyei Igazgatóságának megállapításait: a számviteli és pénzügyi rend hiányosságait Ócsán. De a jogszabályok megsértését eddig még sosem követte bűnvádi feljelentés. Ha a most megindult banki vizsgálat azt igazolja, hogy bűnös mulasztások történtek az Áfésznél, javasoljuk majd a szövetkezet igazgatóságának a vétkesek felelősségre vonását. Tóth Andrea Jubiláns nyomdász veteránokat köszöntöttek A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének szék- házában pénteken ünnepséget tartottak azoknak a nyugdíjas nyomdászoknak a tiszteletére, akik most jutottak el szak- szervezeti tagságuk 50., 60. és 70. évfordulójához. Terényi László, a szakszervezet elnöke köszöntötte a 85 jubiláns veteránt, akik közül hárman már hetven éve, har- mincketten pedig hatvan éve tagjai a szakszervezetnek és több évtizedén át töltöttek be bizalmi, szb-tagsági és más fontos tisztségeket. A jubilánsok emlékplakettet emléklapot és pénzjutalmat kaptak, majd a szakszervezet vezetői fogadáson láták vendégül őket. és baráti beszélgetésen együtt idézték fel munkásságuk, mozgalmi harcaik emlékeit. Megroggyant a ház, eltűnt a virágágyás Biatorbágyon megnyílt Segítség kell, de tétlenkedni sem lehet a föld Biatorbágyon egymástól távol, a Tópart, illetve a Mező Imre utcában néhány hónappal ezelőtt megmozdult a föld. Beszakadt az út, eltűnt virágágyás, megroppant az öreg ház a tátongó nyílás százévesnél is régebbi pincékbe vezetett. Pest megyében Szentendre, Nagymaros, Diósd után Biatorbágy is felkerült a pincebeszakadásokkal küzdő települések sorába. Nem tudtak róla — Valószínű, hogy az intézményes szemétszállítás bevezetése is közrejátszott a dologban — mondja Hernádi Károly, a nagyközségi tanács elnöke. — A teherautók rendszeres közlekedése megsokszorozta az út terhelését. Ezek az öreg pincék tucatnyi helyen keresztezik a föld alatt az utcát és nemritkán a lakóházak alá is benyúlnak. Ezzel egész sor régi építésű ház került veszélybe. — Senki nem tudott ezekről a pincékről, aki figyelmeztethetett volna a veszélyre? — Tulajdonképpen senki. Az évszázados pincék készítőinek talán a gyermekei sem élnek már, a házakat adtók- vették, közben nagyon gyakran lefalazták a lakóház felől a pincejáratot. Így az csak akkor válik ismertté, ha beszakad. A helyzetet bonyolítja, hogy szinte kivétel nélkül idős emberek lakta, öreg házak sínylették meg az omlásokat. És igaz, hogy jogszabály szerint az ingatlan területén a veszély elhárítása a tulajdonos dolga lenne, de erre a károsultaknak sem pénzük, sem erejük nincs. A biatorbágyi tanács április közepén a megyei tanácsnak írt levelében ismertette a pinceomlások ügyét, kérve a segítséget, mert már akkor látszott, hogy a pincék feltárása és a veszély elhárítása meghaladja a tanács anyagi erejét. Áprilisban a feltárás kétszázezer, a tömedékelés háromszázezerbe került. A munkát a legfelkészültebb szakgárda, a GEOÉP Társulás vállalta, amely a pécsi pince- beszakadások óta korszerű technológiát fejlesztett ki e veszélyek elhárítására. Már az eddigi helyzet ismeretében is. csaknem félmillióba kerül a pincejártok tömedékelése, holotit a feltárás még az elején tart. Megrepedt falak — A teljes összeg három és fél millió forint körül lesz — mondja Bíró Lajos műszaki csoportvezető. — Legalábbis, ha újabb helyen nem lesznek megint beszakadások. A veszélyelhárítás rendkívül bonyolult feladat, a pincejáratok betöméséhez különleges technológiára, egész gépláncra van szükség. Ráadásul a Mező Imre utcában egy magas terméskő támfalat is meg kell erősíteni. Ebből a falból indultak az út alá a már régen leíalazott járatok. Hogy milyen nagy értékű munkára lesz iftt szükség, elég jól példázza az ár: egy légköbméter pince járat tömedékelése tizenháromezer, forintba kerül. Koller Mártanék háza a Mező Imre utca 88. szám alatt 1976-ban már egyszer annyira megrongálódott, hogy a főfalakat ki kellett cserélni. A mostanában beomlott pince miatt keletkezett üreg alig három méterre van a háztól. — Itt születtem — mondja az idős ember. — Tudtam, hogy vannak itt pincék, de hogy pontosan merre, azt nem. Csak azóta, hogy megnyílt a föld. Az egyik nyílás egészen friss lehet, hiszen egy virágágyás szélén van, a szép sárga bokrok természetellenes módon vízszintesen állnak, ám az erős gyökerek a tátongó üreg szélén is tartják magukat. A szomszéd ház, Berták Istvánná portája a népi építészet remeke. Hatalmas kapuján, amely fölött átnyúlik a tető, beférne akár egy boglyás szekér is. Ám a ház alá nyúló pince miatt a falak megrepedtek. Vastag vonal húzódik a plafonon és az ablak fölött is. Berták Istvánná kétségbeesve faggatja a tanácselnököt, mikor kezdődik a pince eltömése és a háza javítása. — Nincs biztosítása? — kérdezem. — De, évek óta fizetem. — És bejelentette már a falak megrepedését? — Nem. — Arcán csodálkozást, meglepődést látni. — Miért nem? — Nem is tudom, annyi dolgom völt — mondja, végül bevallja, eszébe sem jutott ez a lehetőség. Fizet a biztosító is Pedig az Állami Biztosító segíthet a károsultakon, bár nem minden pincebeomlás esetén. — Ha az omlás a pince elhanyagolása miatt következik be, akkor nem fizet a biztosító — mondja Mészáros Iván, az Állami Biztosító Pest Megyei Igazgatóságának kárszakértője. — Ha viszont az ingatlan föld alatti természetes üreg vagy ismeretien pince omlása miatt keletkezik kár, akkor térít a biztosító. Természetesen a pince tömedékelését és egyéb munkálatokat nem fedezheti, de a lakóépületben esett károkat fizetjük. Nem akarunk reklámot csinálni a biztosítónak, de mindezt közölnünk kell, mert úgy tűnik hogy a bajbajutottak szívesebben futnak segítségért a helyi tanácshoz mint hogy jogos lehetőségeik alapján saját maguk igyekezzenek rendezni kárukat. — Eddig csaknem hétszázezer forint értékű munkát fejeztek be a két utcában a GEOÉP szakemberei — mondja Hernádi Károly. — Ennek csupán a felét számlázták még lé, de ennek a kifizetése is nehéz feladat elé állítja a tanácsot, hiszen ez teljesen váratlan, tervezhetetlen kiadás. — A nagy pimceomlások veszélyeinek elhárítására — amilyen a pécsi, egri, szentendrei, nagymarosi volt — az Állami Tervbizottság központi pénzalapot képzett. Ebből kaptunk legutóbb a nagymarosi gondok megoldására jelentős összeget — mondja Kovács Zoltán a megyei tanács építési osztályának munkatársa. — Ezt a pénzt a biatorbágyi omlásokra nem lehet felhasználni. Különben is, a feltárás még csak az elején tart, tehát pontos adatok sincsenek még a veszélyelhárítás pontos összegéről. Megkerestük az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, és kértük a segítségüket. Amikor megérkezik a segítség, akkor rendezhető lesz a biatorbágyi pincék dolga. Móza Katalin A HÉT HÍRE A magas támfalat is omlás fenyegeti, innen indulnak az idők során lefalazott pincelejáratok Egyszer csak megnyílt a föld, mutatja a pinceomlás helyét Koller Márton . (Erdősi Ágnes felvételei) 5 Z ALM AH ID Q Nyíregyháza adott otthont a hagyományőrző ■ úttörők IX. országos találkozójának. © Országos kon- 1 ferencia témája volt Balatonfüreden a mezőgazdasági biztonságtechnika. © Megkezdte munkáját Kecs- keméten az óvodapedagógiai nyári egyetem. © Buä dapesten energiagazdálkodási szakkiállítás nyílt a Technika Házában. © A hét híre az is, hogy a Haza■ fias Népfront Országos Tanácsa településfejlesztési > munkabizottsága a dunai átkelési kapacitás növelésé- 1 nek esélyeit elemezte. Elődeink Európának ezen a földdarabján szerencsére nem találták szembe magukat az átkelési kapacitások fogalmával, gondjával, bajuk azonban sokszor akadt az egyszerre áldás és átok vizekkel; át kellett kelniük azokon. Ezért azután Szobtól lefelé a Dunán vastag földtakaró alatt ott pihennek — a régészek döntő többségüket ismertként tüntetik fel az archeológiái térképeken — már a római légiók emelte őrtornyok maradványai, az átkelőhelyeket felügyelték azokból. Mennyi őrtorony, mennyi légiós kellene ahhoz, hogy felügyelje a Pest Megyei Révha- j józási és Hajóépítő Vállalat emberei, járművei által évente lebonyolitott 332 ezer átkelést?! A valamikori birkózásból a sodrás erejével tömeges szolgáltatás lett. A valamikori üzletből ráfizetés. Furcsa helyzet, logikus tótágas. Vagy mégsem? Kevés a híd a Dunán. A réveknek hídpótló szerepe van tehát. A bökkenő ott van, a szolgáltatás országos jellegű, a megyei tanácsnak a hatodik ötéves tervben mégis 65 millió forintjába került — ennyit tett ki a támogatás összege —, ne lehetetlenüljön el a vállalat helyzete, úgy-ahogy tartani tudja szolgáltatásai színvonalát. Ügy- ahogy, a cég hajóinak átlagos életkora tavaly már 14,7, kompjaié 18,2 év volt! Valamikor kommandót — élelmiszert, tüzelőt, sót, méh- tartási jogot, szabad halászatra engedélyt — és kevés készpénzt kapott a révész. A rév jogot községi, földesúri, országos rendelkezések, törvények szabályozták, természetes volt a révpénz, a révvám, a kompdíj fizetése. Ami forgalmas helyen csinos összeget tett ki, főként ha társult az árumegállító, vámszedési joggal. Nem is adta ki a kincstár a kezéből, olyan jó üzlet volt. Kivételes esetként, királyi adományként kapta meg néhány földbirtokos, káptalan a bőségesen fizető helyek révjogát. Most meg, ha tehetné, minden település szabadulni szeretne a gondtól. Ez utóbbiból kijut a megyei vállalatnak is, hiszen a révállomásoknál feltöltődött folyómeder akadályozza a forgalmat, egy- egy kotrásért az illetékes cég 2,5—3 millió forintot kér el... A megyei révhajózási vállalatnak viszont huszonhárom átkelőhely forgalomban tartása a kötelessége; lehet számolni. Hol van ennyi pénz? Miből? Ott, ahol több révész dolgozott, annak idején a révbíró viselte a felelősséget, ő volt a vezetője a többieknek. Napjainkban a réveknek nem nagyon akad révbírója, tart az illedelmes sakkozás, ki viselje a hídpótlás anyagi terheit azon a Szobtól Dunaújvárosig terjedő, 217 kilométer hosz- szúságú Duna-szakaszon, amely az említett hosszú nevű cég illetékességi területe. Ebben a furcsa sakkpartiban azután rendről rendre a megye kapja a mattot... A vállalatnak évi négymillió forintja van fejlesztésre. A Vácott 1983- ban üzembe helyezett Árpád nevű önjárókomp 31 millióba került. Most már, a forgalom követeli ki, 150 tonnás önjárókompot kellene építtetni a váci révállamásra... Télen szalmahidat készítettek a révészek, hiszen a forgalom nem állhatott meg. A jégre szórt szalma, a lékekből mert vízzel folytonosan locsolva, jó hidegben néhány nap alatt 60—100 centiméter vastagságú- „hidat” hizlalt a jégen, vígan elbírta a szánok, szekerek terhét. Ma mintha túlságosan sok minden nyugodna a víziátkelések ügyében szalmahidakon. A vízen átívelő kompkötél eltűnése — minden hajó, magasabb rako- mányú tutaj érkeztekor ezt a kötelet le kellett ereszteni, majd nagyon kemény fizikai munkával újra felcsöllézni —, a csigák, pányvakötelek, a hosszú nyelű kákók, a körömfák és vánkosok fölöslegessé válása már-már azt a hitet keltheti, a korszerűbb technika mindent megoldott'. Tavaly a révhajózási vállalat 2,6 millió utast, 340 ezer személy- és 54 ezer tehergépkocsit segített át egyik partról a másikra. Létezése tehát nélkülözhetetlen. A létezésnek azonban a feltételei is nékülözhetetienek! Mészáros Ottó
