Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-04 / 130. szám
4 «NMr « 1986. JÚNIUS 4., SZERDA Megvitatják a lehetőségeket r "i" i" ■ Fejlődő cipőipar Magyar, bolgár, csehszlovák és lengyel cipőipari szövetkezetek képviselőinek részvételével kétnapos tanácskozás kezdődött az OKISZ székházában, A tanácskozás témája 'a szövetkezeti cipőipar jelenlegi helyzete a szocialista országokban, valamint a műszaki továbbfejlesztés és az értékesítés bővítésének lehetőségei. A tanácskozással egyidejűleg kiállítást rendeztek a hazai cipőipari szövetkezetek legújabb termékeiből, elsősorban azokból, amelyeket exportra is ajánlanak a termelők. Ma hazai szakemberek tartanak előadást arról, miként alkalmazhatók a számítógépek a cipőiparban a termelés irányítására. A számítógépeit, felhasználását bemutatóval is illusztrálják. Indukciós tekercsek A Dunakanyar Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezet sződli- geti üzemében évente mintegy 3 millió forintért készítenek különböző típusú indukciós tekercseket, melyekkel jelentős importot váltanak ki. Ezeket a fémkohászatban használják színesfémek és acél olvasztására. Képünkön Abonyi Gyula az indukciós tekercs hűtőrészét egyengeti. (Barcza Zsolt felvétele) Egy birkáról három bőrt lenyúzni A nyírás minden évben Kora délután van és napfényes meleg, amikor megérkezünk a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Termelőszövetkezet központi telepére. A juhászat egyik hatalmas hodálya előtt egymás mellé állított asztalokon birkagulyással megrakott tányérok gőzölögnek, illatoznak íny- csiklandóan. Az asztalok mellett a hosszú padokon, s a közelben a fűben férfiak és nők, tsz-dolgozók, juhászok és birkanyírók ülnek, ki falatozik, ki beszélget, vagy csak magnózenét hallgat. Szóval jó a hangulat... Sok a kontár Az első ember,, akit megkérdezünk, hogy valóban van-e ok a jó hangulatra, Apró András a fiatal juhász, aki elmondja: okuk van a jó hangulatra, mert már három éve csak saját nevelésű állománnyal foglalkoznak, nem vásárolnak birkát idegenből. Hárman, az öccsével, a sógorával együtt dolgoznak az ezres állománnyal, amelyből 800 anyajuh a gazdaságé, 100 anya meg a többi növendék az övék. Az értékesített tej, a gyapjú és a bárányszaporulat után pedig százalékot kapnak a szövetkezettől. — Érdemes manapság birkával foglalkozni? — kívánkozik ki belőlem a kérdés, majd megtoldom azzal, hogy szűkölködik-e a magyar juhász. — Ha csak azok foglalkoznak vele, akik valóban értenek hozzá, akkor jó eredményt lehet felmutatni — felel Apró András. — Nekem az őseim is juhászok voltak, szinte beleszülettem ebbe a foglalkozásba. Igaz, rengeteget kell dolgozni, ha hasznot akarunk látni. Legutóbb is este tíz felé feküdtem le, és másnap már hajnali háromkor talpon voltam. A takarítás, az etetés, a fejés egész napos munkát ad, s tudni kell azt is, mire van szüksége a jószágnak. Sok manapság a kontár állattartó, aki azelőtt csak vonatablakból látott birkát, hát az ilyenek hamar tönkre is mennek. Egyébként a tizennyolc éves fiam érettségizett, mégis lehet, hogy juhász lesz belőle. Márpedig, ha a fiam is ezt a szakmát s a vele járó életformát választja, akkor nem lehet az olyan bizonytalan, akkor csak nem szűkölködik az igazi juhász — ha nem is lesz belőle egyhamar milliomos! Jelenti ki Apró András, majd a juhhodály felé mutat, ahol éppen az utolsó lovas kocsit pakolják meg a hatalmas, frissen nyírt birkagyapjúval tömött bálákkal, s ezzel át is adja a legilletékesebbnek a szót, a szintén harmincas évei elején járó Szűcs Istvánnak, az egyik birkanvírónak... — Tíz éve nyírom a birkát szabadfoglalkozásban, de általában szerződéses alapon Dévaványáról és Ecsegfalvá- ról járunk ide és az ország más területeire, le egészen Pécsig. Kilencen-tízen vagyunk a brigádban. Nagykátá- ra 5 éve járunk. Minden évben 7-8 hónapig úgy ötezer birkát nyírunk, egyik helyről a másikra vándorolva. Február derekán kezdjük az anyajuhok nyírását, az eltart július végéig, s a hízó és a növendékbirka kerül sorra augusztusig, majd szeptemberig juhkörmölést csinálunk. Szűcs István azt is elárulja, neki három szakmája van szakérettségivel, mégis a nyírást választotta, mert mindig is szerette ezt a munkát, s az sem mellékes, hogy megvan az anyagi megbecsülése is. A birkagulyás pedig minden ünnepség után majdnem mindenhol dukál, ,épp ezért, szezon vége felé már szabódnak is, hogy inkább valami mást ennének... A harmadik fél Birgés Mihály, a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet állattenyésztési fő-ágazatvezető- je. — Ma csaknem ezerkétszáz juhot nyírtak meg az emberek, de a teljes állományi létszám 2 ezer 200, ennek nagyobbik felét kiadtuk vállalkozási szerződésbe, éppen az ismert okok, vagyis a minimális jövedelmezőség miatt. A telepen az állomány egyszeri elletése 100—200 százalékos bárányszaporulatot eredményez. Az árbevétel a bárányból évi 1 millió 100 ezer forint körül mozog, de további 150— 200 tenyészjerkét biztosítunk selejtezésre és utánpótlásra, ami tovább növeli a termelési értéket. A kétnapos nyírás után elmondhatom, hogy valamelyest csökkent a nyírósúly, de szárazabb, tisztább a gyapjú a szokottnál, közel 5 kiló lesz az egy anyára jutó mennyiség. Bízom abban is, hogy a tavalyi 112 forintos átlagos értékesítési árat idén 125 forintban számolhatjuk és így a 460 ezer forintos árbevételi tervünket túlteljesíthetjük — ismertetett meg a legfontosabb adatokkal a főágazat- vezető, aki elmondta azt is, hogy egy elletéssel hármas hasznosítást kell megvalósítani: a tej, a gyapjú, a bárány értékesítését, vagyis képletesen mondva három bőrt húznak le egy birkáról! Beruházást vállaltak Az első lépés nem volt könnyű, mert tavaly kezdtek először birkát kézzel fejni. Nem tudtak csak 400 juhval végezni, egyszerűen ennyi fért bele a napba. Ezért beruházásra szánta rá magát a szövetkezet: a Taurina Állattenyésztő Közös Vállalattól vásároltak két huszonnégy állásos fejőgépet. Biztatóan alakul az egy birka egy bárány arány is; 800 forintért értékesítették a tejesbárányt 16 kiló 43 dekás nettó súllyal, s ehhez hozzá kell számolni ünnep birkánként az 500—600 forint gyapjúértéket, s az átlagosan 40 liter tejet, ami további 800—900 forintot jelent. Az idén nagyon jó áron értékesítették a bárányt a Skála- Coopon keresztül, mégpedig úgy, hogy nem kötöttek szerződést, hanem a többet kínáló vevő kapta meg a portékát. Kedvező ebben az évben az egy anyára jutó takarmányköltség is, amely az országos átlag — 1100 forint — alatt van a juhászaiban. A legelő beleszól Túl nagy ünneplésre még sincs ok, mert Birgés Mihály ágazatvezető .szerint' a gyapjúár, a tavalyi négyszázalékos emelés ellenére is alacsony. Szükségesnek tartaná keresztezésekkel előállított, jobban tejelő fajták bevezetését is. Egy szó mint száz, meglehetősen sérülékeny a juhászat eredményessége, kivált, hogy a legelők hozama, minősége beleszólhat a végeredménybe ... Aszódi László Antal Nemrég fiatal, harminc kőiül i ismerősömtől hallottam: délután otthon kell lennem, jön az adószedő. Adószedő alatt ő ugyan a villanyszámlást értette, bocsánat, a díjbeszedőt, a kifejezés mégis minden anakronizmusa ellenére ma is hordoz magában némi fenyegetést. Arról azonban, hogy a szó mai, enyhén pejoratív csengése valós alapokon nyugszik, meggyőzően tanúskodnak nagyszüleink korosztályának még élő tagjai. Hiszen ma is előfordul — és csak köztük fordul elő —, hogy év elején betotyognak a tanácsházára az illetékes ügyintézőhöz az idős bácsikák, nénikék, és az iránt érdeklődnek, mikor fizethetik be az adót. Új rendelet Ki tudja, az egykori adószedők riasztó személyiségének, a könyörtelen, jussát mindenképpen megkövetelő hatalom képviselőjének, avagy az általános, szilárd állampolgári fegyelemnek volt köszönhető, mindenesetre, nagyatyáink szerint egykor a mainál szigorúbb volt az adófizetői kötelességtudat. Igaz, akkoriban ritkábban változtak a szabályok, rendeletek, az emberek évtizedekre bízvást építhettek az államigazgatás, pénzügy változatlanságára. Kevésbé időállóak a mai rendszabályok. S bizony, mintha ezek változékonyságával párhuzamosan lazult volna az adófizetési fegyelem. Öcsán legalábbis, azt mondják, az Erre kell vigyázniuk A mogyoródi csatával kezdődött Aki látogató Mogyoródon, s nem ismeri a múltat, akár az is kitalálhatja: ősidők óta emberi település lehetett itt. A község magja, Öfalu domboktól körülzárt völgyben helyezkedik el, egy, a környező forrásoktól táplált patak két oldalán. Víz tehát volt ivásra, halászatra, aztán rengeteg erdő is vadállománnyal, meg rét és legelő a befogott háziállatoknak. Ám ez az ideális környezetű védett völgy, amit az ember mindig is keresett, ha letelepedni akart, nemcsak gondolomra mondható őstele- pülésnék. Dombjai, földje a közelmúlt században, évtizedekben történt bolygatása, az intenzívebb földművelés, építkezés során ontotta magából a leleteket, valószínűsítve, hogy e területen már az időszámítás előtti évezredekben is megtelepült az ember. Hivatkozik ezekre Mogyoród kutatója, Farkas György is, a Mogyoródi évszázadok című könyvében. Bortermő hely A mogyoródi csatával kezdődött a falu, mint lakott település bizonyítható helytörténete. A győztes ütközet emlékére László herceg — I. László — apátságot alapított, bencéseket telepített le a község szélén emelkedő mai Klast- rom-hegyen. Az első, legrégebbről fennmaradt bizonyító erejű emlék az apátságról és Mogyoródról, a csatát követően másfél száz évvel íródott oklevél, a XIII. század első feléből. Ugyancsak ebből a századból, de már a végéről származik az az oklevél, amely Mogyoród szőlőműveseinek állít emléket. Bizonyítva, hogy az évszázadok viharaiban pusztult és újjáéledt Mogyoródon a szőlőkul- lúra. és, a bejfite-noejés igazán 'nagy' WÜttra 'tékint vissza. A könnyen művelhető talajviszonyok mellett elenyésző a fagyveszély, kedvezőek a szőlőre káros esőket, nedvességet felszárító szelek. Az andezit-, tufakőzetű Klastrom- hegybe vájt pincék hőmérséklete, mikroklímája — alkoholgőzök jelenlétében — ne- mespenész-képződést eredményez. Ilyen optimális környezet pedig a szakirodalom utóbbi években a lakosság 70 —75 százaléka tett eleget önként adófizetési kötelezettségének, a többieket bizony „macerálni” kell. S bár a macera többnyire eredménnyel jár, nem túl örvendetes, hógy a tanács nem számíthat időben, biztonságosan ezekre a bevételekre. Egy-egy változáskor azonban mintha felébredne az adóalanyok érdeklődése az egyébként lazán kezelt kérdés iránt. Most például, amikor módosították a nem lakás céljára szolgáló épületek adózási rendeletét, mintha élénkebben foglalkoztatta volna az ócsaia- kat is, mi lesz egy-egy családra nézve az új rendelet következménye.. Valószínűnek tartom azonban, hogy nem az adófizetői kötelességérzet mozdította ezt az érdeklődést sem, sokkal inkább az az aggasztó tapasztalat, hogy az utóbbi esztendőkben az ár-díj és egyéb fizetnivalók változtatásai kizárólag egyetlen irányban, fölfelé történhetnek. Szórólapokon Az aggodalom, mi tagadás indokoltnak bizonyult. Még akkor is, ha az ócsai tanács a tanácsrendelet megalkotásakor igyekezett maximálisan figyelembe venni a helyi adottságokat, lehetőségeket. Az üzlet, műhely, raktár, iroda, egyszóval nem lakás céljára szolgáló épület legkisebb adója ezután 500 forint lesz, a korábbi háromszáz helyett. Az új rendelet értelmében ennél alaszerint is csak a Tokaj-hegy- aljai, az egri és a Rajna-vi- déki pincészetekben van. Nem véletlenül került a magyarországi bortörvény szerint Mogyoród és környéke a jó bor- termőhely kategóriájába. A régészet még nem tud pontos választ adni, hogy mikor keletkeztek a mogyoródi pincék. Nagyon valószínű, hogy akkor, amikor a szőlőket telepítették! S ezek alatt a pincék alatt még üregrendszer is húzódik. Az építkezések, kútfúrások során bekövetkezett beszakadások engedtek bepillantást a föld: mélyébe. De, hogy hogyan keletkeztek, milyen célt szolgáltak, s valóban összefüggőek-e, mint ahogy a helyi emlékgyűjtő csoport által készített térkép szerint feltételezik? Középkori kolostor Álljon itt dr. Bökönyi Sándornak. az Akadémia levelező tagjának, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete igazgatójának idén márciusban írásba foglalt javaslata Mogyoród emlékeinek védelmére: „A Mogyoród határában épülő Forma—1-versenypálya ráirányítja a figyelmet a község természeti, környezeti, régészeti és műemléki értékei fokozott védelmének szükségességére. A belterületen, a falu legrégebbi részén páratlannak mondható koncentrációban találhatók meg ezek az értékek: a vulkanikus eredetű Klastrom- hegy geológiai képződményei, a felkutatásra váró üregek, a XVIII—XIX. századi pincesor és a hegy tetejét elfoglaló bronzkori település, valamint a középkori kolostor föld alatt rejtőző maradványai csak az érintett helyi és országos: szervek széles körű ös2- szefogáfiáyal menthetők, mjg, és állítatok'az autóversenyek ideje alatt rohamosan megnövekvő idegenforgalom és — a pincék esetében — a megfelelő gazdasági hasznosítás szolgálatába.” Az 1074-ben lezajlott mogyoródi csata után alapított bencés apátság a török korban pusztult el... Maradványait a mai Kiss Ernő utcában előkerülő kőfalak, embercsontok jelzik. Az MTA Récsonyabb összeget megszabni nem lehet. A magasabb adótételeket azonban már módosíthatja a helyi tanácsrendelet, mint ahogy ezt meg is tették Öcsán, amikor a terület fekvése, azaz a forgalom, az elérhető jövedelem nagysága szerint három övezetre osztották a települést. Mint mezőgazdasági célokra hasznosított épületeket, felmentették az adókötelezettség alól a közismert és kedvelt ócsai pincéket, s nem kell aggódniuk azoknak sem, akiknek a zártkerti övezetben van szerszámtárolásra épült kamrájuk. Ezek az apró épületek sem lesznek adókötelesek. Nem érinti Minderről természetesen Öcsán, a helyi lehetőségeket felhasználva, megpróbálták tájékoztatni a lakosságot. A plakátok, szórólapok -híradása azonban kevésnek bizonyult. Szárnyra kelt a hír, felmerült a kérdés, vajon az új adórendelet — akár a kofát nemrégiben — a házadót eltör— Sajnos tudomására kell hoznunk az érintetteknek, hogy a nem lakás céljára szolgáló épületek adórendszerének változása a házadó eddigi rendjét nem érinti. Azt ezután is, akárcsak eddig, fizetni kell. S reméljük, ennek ellenére javulni fog az adófizetői fegyelem, még akkor is, ha a mai végrehajtási módszereket röviden „macerának” nevezik. M. A. gészetí Intézete dr. Torna István teamvezető irányításával folyó Pest megyei régészeti topográfiai kutatások keretében feltérképezte a község határának régészeti lelőhelyeit ,.. a kolostor jelentősége megköveteli, hogy még fellelhető maradványai feltárásra kerüljenek. Egyszerre, mondhatni drasztikus hirtelenséggel tört rá korunk áldása és őrülete, a motorizáció e kies vidéken eddig csöndes elzártságban virágzó falura. Nemcsak az események, az idő is felgyorsult ahhoz, hogy mentsük, ami még menthető, amit mentenünk kötelességünk! „Nincs már pocsékolni valónk ebben az Országban” — hangzott el a közelmúltban azon a megbeszélésen, amelyet a Hazafias Népfront községi bizottsága, a helyi tanács és a pince-intézőbizottság hívott össze Mogyoródon. A klast- rom-hegyi pincék és présházak rekultivációjával, valamint a pincék alatti üregrendszerek feltárásával kapcsolatos megbeszélésre eljöttek a helyi és a körzetközpont Gödöllő illetékesei mellett az Országos Műemléki Felügyelőség, a Régészeti Intézet, két múzeum és Pest megye e témában érdekelt szerveinek képviselői és a körzet országgyűlési képviselője. Távlati tervek A pincékben rejlő óriási üzleti lehetőségeket félő, olyanok is felismerik, akik nem lesznek tekintettel a műemléki környezetre. Az elmúlt évtizedekben csökkent a borászat jelentősége, mind kevesebb pincét használnak rendeltetésének megfelelően. Többségük, akárcsak a présházak, elhanyagoltak. A kisüzemi bortermelés erőteljes csökkenésével kévés a bor, amit tároljanak bennük, amit poharazgassanak, akár üzletszerűen. Most majd hoznak ide mások, máshonnan. S a nagy haszon reményében az sem lesz akadály, hogy a klastrom-hegyi piju;esoron most mindenféle közmű hiányzik. A megalapított pince-intézőbizottság távlati fejlesztési terv készítését javasolja Mogyoród két idegenforgalmi látványosságának megóvására. Ezen kívül egy szőlőtermelő szakcsoport életrehívását, továbbá a pincék fölötti térség természetvédelmi területté nyilvánítását és régészeti védettség alá helyezését. A tanácskozáson egyelőre csak részintézkedésekről született döntés. Az a vélemény alakult ki, hogy semlegesíteni lehet a pillanatnyilag látszát- ellentmondást az üzleti szellemű és a műemléki környezetet féltő két tábor között. S ebben nagy a felelőssége a helyi tanácsnak is. Nem lenne célravezető adminisztratív eszközökkel, hatósági úton beavatkozni a pincék vendéglátási célra történő átalakításába. Hiszen a törekvés végül Is az, hogy rendeltetésüknek megfelelően szolgáljanak ismét. Az átalakítások során azonban meg kell őrizni az eredeti népi építészeti arculatát _ a _ pincesornak. Ehhez ad segítséget a gödöllői egyetem építészeti kara. Vállalta, hogy elkészíti az állapotrögzítő dokumentációt, felméri, feltérképezi és egyben kidolgozza e műemléki együttes hasznosítását és megőrzését szolgáló tervet. S minthogy ezzel az idén már aligha készülnek el — számolva a föld alatti feltáró munkákkal is —, vállalta, hogy átnéz minden időközben befutó pince-présház átalakítási tervet. Mindezekről a Mogyoródon júniusban megrendezésre kerülő műemléki-természetvédelmi napon tájékoztatják a lakosságot Reméljük, sikerül meggyőzni minden érdekeltet. Mert meglehet — ahogy az egyik meghívott résztvevő mondta — különb pincesorok is találhatók Magyarországon. De Mogyoródnak ez van! Erre keli vigyáznia. Kádár Edit A házadó marad Figyelem és fegyelem kérdése
