Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

1986. JŰNIUS 2„ HÉTFŐ Dohánynemesítők A Dohánykutató Intézet tájékoztatója szerint az utóbbi öt évben lényeges változás történt a hazai do­hánytermesztésben éppen az intézet dolgozói által kezdeményezett nemesíté­sek alapján. Az elmúlt tervidőszakban két Virginia típusú fajta kapott állami elismerést, egy harmadikat pedig minősítésre terjesz­tettek elő a kutatók. Emel­lett a nagy levelű dohá­nyoknál is fajtaváltás tör­tént. Mindezek eredménye­ként hazánkban ma már a 12 ezer hektárnyi dohány- vetésterület felén a kuta­tók által nemesített, a be­tegségeknek jobban ellen­álló fajtákat termelik. En­nek köszönhetően a hektá­ronkénti átlagtermést 1,2 tonnában sikerült stabili­zálni, ami 0.4 tonnával ma­gasabb, mint az előző terv­időszakban. A kutatók tevékenysége a jövőben fokozottan arra irá­nyul, hogy már a dohány­növényben alacsonyabb le­gyen az egészségre ártalmas kátránytartalom, amit ter­mészetesen a szárításnál és a feldolgozásnál is új el­járások bevezetésével csök­kentének. Uborkaszezon fólia alatt A kiskertekben a fóliák alatt beértek a primőrök, szedik a paprikát, uborkát, a korai földiepret. Az Örkényi Horváth Mi- hályné fóliája alatt is beérett az uborka meg a paprika Brazil szakemberek Százhalombattán Ennivalóra mindig szükség van Olyan forgalom van mostanság Százhalombattán a Temperált Vizű Halszaporító Gazdaságban, akár egy felkapott üdülőhe­lyen. Egymást váltják a különböző nemzetiségek képviselői, s a termelésiigazgató-helyettes Lévai Ferenc, hol zimbabwei, hol algériai szakemberekkel tárgyal. A pezsgő élet oka az Agro- invest—Agrober új haltenyésztési programja, mellyel az utób­bi években lassan, de kitartóan foglalják el a különböző bá­zisokat, termelési gócokat a világpiacon. Kis csaták ezek, amelyek révén több földrészen, Európán kívül Afrikában és Dél-Amerikában is megismerik a Tcliag által kifejlesztett hal­tenyésztési technológiát. Legutóbb Brazíliából érke­zett Százhalombattára mező- gazdasági szakemberek kül­döttsége. A tizenhárom fős csapat egyik tagja Itala Al­ves Galvao halgazdasági mér­nök.-— Rajtam kívül biológusok, vegyészek, agrármérnökök vannak a csoportunkban, olyan szakemberek, akik va­lamilyen kapcsolatban vannak a haltenyésztéssel, a halfel­dolgozással. Egyáltalán a ha­lak szerepével a biplógiai láncban -j- mutatja be a bra­zil csapatot Italo Alves Gal­vao. — Magyarországon kívül a dán mezőgazdaságot is ta­nulmányoztuk Európában, ko­rábban pedig az Amerikai Egyesült Államokban tanul­tam majd 3 esztendőn át. Itt 3 hónapot töltünk, Debrecen­ben, Gödöllőn, Szarvason és Keszthelyen ismerkedünk a magyar mezőgazdasági rend­szer elméleti kérdéseivel, a gyakorlatot pedig a százha­lombattai gazdaságban sajá­títjuk el. @ Régi hagyományai van­nak a halászatnak, a halte­nyésztésnek hazánkban: De vajon miért éppen ide jönnek tanulmányozni ezt ez ágazatot Brazíliából? — Hatalmas ország a miénk, egy kontinensnyi Bra­zília. Nagy tengerek, folyók szabdalják a hegyeket és a síkságokat, s ezért a vizekkel és a vizek élőlényével foglal­kozó tudományágaknak szá­mos válfaja alakult ki és fej­lődik. Ilyen az óceanográfia, a haltenyésztés, a haltartósí­tás és a halfogyasztás tör­vényszerűségeinek feltárása. Mint mindenütt a világon, a vizeken található élőlények nálunk is rendkívül fontos népélelmezési cikknek számí­tanak. Ezért az állam külön társaságot tart fenn és finan­szíroz e téma kutatására. A haltenyésztés szempontjából döntő szerep jut a San Fran­cisco folyónak, amely öt tag­államon folyik keresztül. A központ az ország fővárosá­ban, Brasiliában van, de min­den tagállamban működik egy állomás, amely a konkrét megfigyeléseket végzi. A San Francisco folyóban külön te- nyészállomány fejlődik, amely­nek egyedeit feldolgozzák, majd szétosztják az egész or­szágban. Ebben az esetben az volt a fontos, hogy milyen koncepció alapján történjék a tenyésztés, a feldolgozás. Ma­gyarország régi kereskedelmi A brazil szakember így látja: a magyar szakemberek kis befek­tetéssel magas hatásfokot érnek el. (Barcza Zsolt felvétele) kapcsolatban áll Brazíliával. Hazánk egyik fő termékét, a kávét importálja, s ezért cse­rében vásároltuk meg a hal­tenyésztés technológiáját. • Miért épp a magyar el­járást választották ki, hiszen óriási éghajlatbeli és környe­zetbeli különbségek vannak a két ország között, s ez rend­kívüli módon befolyásolja az élőlények szaporodását, növe­kedésének gyorsaságát? — Ez így is van, de még mindig ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak. Az Egyesült Ál­lamokban is foglalkoznak ha­sonló jellegű haltenyésztéssel, de ott sokkal több mesterséges anyagot használnak a te- nyészállomány táplálásánál. A természetes anyaggal, a vi­zekben föllelhető táplálékokkal szemben, az Egyesült Álla­mokban sok proteintartalmú anyagot fogyasztanak a halak. Tény és való, így gyorsabban érik el a szükséges méretet, de jóval drágább az eljárás Amerikában kivitelezhető ez, nálunk Brazíliában sajnos megvalósíthatatlan. © Hogyan sikerült az ég­hajlatbeli különbségből adódó gondokat kiküszöbölni, mert bizonyára akadt ilyen jócs­kán? — Először inkubátorban neveltük a halivadékokat, és itt próbáltuk kiismerni a természetüket, a fejlődésük­höz szükséges környezeti, biológiai feltételeket. Nálunk más jellegű a vizek összeté­tele. Eltérő a fauna és a fló­ra, vagyis másféle állatok, ví­zinövények, planktonok népe­sítik be az életteret. Kiderült, hogy ha kacsákat tartunk itt, sokkal jobb eredményt érünk el, mivel ezek a szányasok életük során megváltoztatják a víz biológiai összetételét. At Egyesült Államokban, Dániában s Magyarországod megszerzett ismerétek birtok- kában olyan tapasztalatokra tesz szert Italo Alves Galvao, amilyenekkel kevesen bírnak még a földrésznyi Brazíliában is. Pedig sok ilyen szakem­berre lesz szükség, hiszen az emberek élelmezését szolgáló kutatási program mindig is fontos szerepet játszott a tu­dományok között. így aztán jöhet olajárrobbanás, gazda­sági recesszió, az élelmiszerré és az élelmiszer jellegű ter­mékekre mindig szükség lesz. — Enni mindig kell az em­bereknek — mondja Lévai Ferenc, amikor az élelmisze­rek és az élelmiszer-feldolgo­zó ipar gazdasági jelentőségé­ről beszélgetünk. — Legfel­jebb eggyel kevesebb japán autó fogy el, vagy kikapcsol­ják a nem fizetőknél a vil­lanyáramot. Most két perzsa szakember is tanulmányozza nálunk a halszaporítási eljá­rást, egy hónap múlva törö­köket várunk, akik hazájuk­ban belvízi halászati fejlesz­tési program megvalósításán dolgoznak. De már voltak ná­lunk osztrák, nyugatnémet es jordániai érdeklődők is, s ál­tálában 3—4 érdeklődőből eggyel biztos üzletet kötünk! Hiába: ennivalóra mindig szükség lesz! Fiedler Anna Mária Mit tehet az állatorvos? Sokat segített a marhalevél Az állatorvoslás helyzetéről gyűjtöttünk információt egy hétvégi ügyelet során, támaszkodva a tápiógyörgyei községi körzeti állatorvosnak, dr. Regös Leventének a tájékoztatására, valamint személyes tapasztalatainkra építve. Dr. Regős Leventét otthoná­ban, Tápiógyörgyén kerestük meg. A rossz állatorvosi mű­szerellátottságot bizonyítva mindjárt elő is vett egy úgy­nevezett Luer-rendszerü fecs­kendőt, a szakma legújabb eszközét. Elmagyarázta, hogy a Luer fecskendő nagyon sé­rülékeny, törékeny, javíttatá­sa pedig-lehetetlen, mert ha­zánkban megszűnt a kisipari műszerjavítás. A tömegoltó fecskendője — amellyel min­den magyar állatorvost ellát­tak — attól kezdve, hogy megkapta, nem működik. Az injekcióstűk pedig alig hasz­nálhatók többször, mint 3—4 alkalommal, mert elhajlanak, vagy kiszakadnak a rögzítő­kúpból. A másik gond, hogy a rossz útviszonyok miatt ha­mar tönkremegy az állatorvos saját, szolgálati célra használt személyautója, ugyanakkor a cseregépkocsi beszerzéséhez sem anyagi, sem időkedvez­ményt nem kapnak. Aztán arról beszélt dr. Re­gős Levente, hogy az utóbbi öt-nyolc évben megváltozott állattartási szokások mennyi­ben módosították az állatorvos munkájának jellegét, mennyi­ségét, hatékonyságát — utóbbi fogalom alatt értve az állatte­nyésztés ellenőrzésében bekö­vetkezett változásokat. — Nagykátára 1950-ben ne­veztek ki községi körzeti állat­orvosnak, majd a következő évben hivatalból áthelyeztek (mert akkoriban nem válogat­hatták meg munkahelyüket az állatorvosok) Tápiógyörgyére, s akkor még hozzám tartozott Újszilvás község is. A két te­lepülésen akkoriban 3 ezer szarvasmarha, 600 ló, 5 ezer sertés, és rengeteg baromfi, meg más apró háziállat volt. ÍKét év múlva Ojszilvás önálló állatorvosi státust kapott, ne­kem így csökkent a munkám. Ám az ötvenes években nem csupán Üjszilvás külön­válása miatt lett kevesebb a dolgom, hanem mert takar­mányellátási problémák miatt az egész országban csökkent a haszonállát-állorrjány. Aztán a hatvanas! években kezdett fel­fejlődni ismét az állatállo­mány, de a hibás árpolitika és egyéb közismert okok miatt újból csökkenni kezdett a het­venes évek közepétől. így év­ről évre mintegy 6—8 száza­lékkal csökkent területemen az állattartó udvarok, s a jó­szágok száma. E visszaesésnek az okai rész­ben a mezőgazdaságból az iparba vándorlásban keresen­dők, valamint abban, hogy az idős állattartók meghaltak, el­fáradtak. A fiatalok pedig nem vállalták az egész napos elfog­laltsággal járó állattartást, nem is tehették az ingázás mellett. így ma már Tápió­györgyén körülbelül 650 szarvasmarha található. A sertésállomány szintén erősen lecsökkent, ló kevesebb mint félszáz van, a baromfilétszám változatlan, mintegy 30—35 ezer. A sertéstartási szokások megváltozásáról még elmond­hatom, hogy a hizlalás szinte Az utasellátás kereskedelmi lehetőségei Az ingázótól a külföldiig Az Utasellátó Vállalatnak a mostani tervidőszakban az egyik legfontosabb célja, hogy az eddiginél gazdaságosabban, hatékonyabban használja fel a meglevő kapacitásokat, ugyan­akkor javítsa a kiszolgálás színvonalát. Kiemelt figyel­met fordítanak a vasúton uta­zók ellátására, de az eddiginél jobban szándékoznak lijhasz­nálni a közúti, a vízi. vala­mint a városi közlekedés ke­reskedelmi lehetőségeit is. To­vább differenciálják a kínála­tot a vállalat üzleteiben, hogv minden vásárló — az ingázó­tól a külföldi turistáig — az igényének megfelelő ellátást kaphasson. Tovább növelik az utasellátó ételspecialitásainak körét, a vendéglátóhelyeken javítják az ételek minőségét, és igyekszenek megfelelő vá­lasztékot nyújtani olcsóbb éte­lekből. gyermek- és nyugdíjas- mén ükből. A közlekedési eszközökön és a pályaudvarokon nyújtott szolgáltatás a jövőben is az utasellátás klasszikus alapte­vékenysége marad. Ennek nem mond ellent, hogy olyan új üzletágakat is keresnek, me­lyek lényegesen jövedelme­zőbbek. mint az alaptevékeny­ség körébe tartozó — s vesz­teségesen működő — vasúti mozgószolgálat, vagy az utas­ellátó által üzemeltetett mun­kahelyi éttermek és büfék. teljesen megszűnt vállalkozói szinten, sokkal kifizetődőbb­nek bizonyult a kocatartás, a fialtatás, és így a kismalacok­kal való piacozás, kereskedés került előtérbe. Dr. Regős Le­vente ezután az állattenyésztés ellenőrzésének sajátos gondjai­ról szólt, kezdve a marhalevél hatvanéves Intézménye meg­szűnésének egyes következmé­nyeiről. — A marhalevéllel annak idején nagyon jól lehetett el­lenőrizni az állatforgalmat. A községi tanácsok marhalevél­kezelőjének, és a községi ál­latorvosnak a tudtán kívül nem lehetett jószágot vásárra felhajtani, s ezzel meg lehe­tett előzni a járványok gyors terjedését. S az sem utolsó, hogy a marhalevéllel a gazda igazolhatta tulajdonjogát! De azt is ellenőrizni lehetett, hogy a jószág valóban fajtiszta egyedektől származik-e. Ma , a marhalevél helyett ugyan létezik elméletben egy úgynevezett tenyészállat-szál­lítási igazolás, amit az állat­orvostól kellene kérnie a gaz­dáknak, de senki sem veszi komolyan! Ma az emberek szabadon adják-veszik a jószá­got, s így az állategészségügy e része ellenőrizhetetlenné vált. A másik nagy probléma, hogy elszaporodott a zugka­nokkal való fedeztetés. Ez le­hetetlen volt a marhalevél idejében. Ugyanis akkoriban léteztek törzskönyvezett közsé­gi kanok, s egyszerűen nem kaphatott marhalevelet az a jószágtulajdonos, aki a köz­ségi kan gondozójától szár­mazó igazolást nem tudott fel­mutatni, ha a kismalacait ér­tékesíteni akarta. Mindebből pedig az követ­kezik, hogy az állatforgalma­zás és -tenyésztés részben ki­csúszott a kezünkből, legfel­jebb a szarvasmarha esetében nem, a mesterséges megtermé­kenyítés bevezetésével. Nagy gond ez, amiről beszélek, hi­szen népgazdasági érdek, hogy á gyorsan növő fehér hússer­tések terjedjenek el az ország­ban, de a jelenlegi háztáji te­nyésztési rendszer nem alkal­mas az új fajták kinevelésé­nek gyorsítására. Aszódi László Antal Ahol tilos autózni Szentendrén Járműmentes belváros Kárörvendő, pletykaízű volt az információ: ha kiszaladok Szentendrére, egy jó parázs vitát a városi tanács és a Város­gazdálkodási Vállalat között éppen nyakoncsíphetek. Mert mi az, hogy, cs egyáltalán, hogy képzelik ezek... fortyogott nem is a vitázó felek, hanem a saját érdekeit védve a panaszos. Szentendrén megnéztem, hogy képzelik „ezek”... kete, görbe lábú társa azon­ban a vendéglő előtt parkoló Daciát veszi célba. S a ható­ság távollétében, a tilosban parkolásért gondosan körbe „jeröli” a vétkest. Odébb a Városgazdálkodási Vállalát két dolgozója söpri, egyencsíkosban, a macskakö­ves járdaszegélyeket, ök azon­ban csupán gyalogvitézek, nem tudják, munkaadójuknak mi bosszúságot jelent, hogy nem használhatják ezentúl a parkolási engedélyeket. Ho­gyan szállítják majd az anya­got a tatarozás alatt álló há­zakhoz, hogyan viszik csőtö­rés vagy más hiba esetén a helyszínre a szereléshez a kel­lékeket? Az ilyen és ehhez hasonló kételyeket Havas Imre, a vá­rosi tanács elnökhelyettese se­gít eloszlatni. Visszavont engedélyek A téma nem újdonság a helybeliek számára. Évek óta egymást követik a kísérletek, hogyan lehetné a városköz­pontból, a Fő tér környékéről a gépjárműveket végleg ki- rekeszteni. Tulajdonképpen nem világrengető esemény, hogy ez a küzdelem most újabb fázisába jutott. A vá­rosi tanács visszavonta néhány héttel ezelőtt azokat az en­gedélyeket, amelyeknek a birtokosai az elmúlt két év­ben jogosan autózhattak a macskaköves utcákon, ter­jesztve az évszázados házso­rok között a zajt, a füstöt és a civilizáció egyéb ártalmait. Mint tudjuk — ez talán még a múlt átkos öröksége —, so­kan ma is kedvelik nálunk a kiváltságokat, így igen kelen­dő volt városszerte a behaj­tásra feljogosító kártya is. Olyannyira, hogy két év álatt több mint kétszázan sze­reztek maguknak ilyet, s haj­tottak egészen az üzlet kü­szöbéig ott, ahol a közrendű állampolgárnak esetleg akár száz métert is kellett gyalogol­nia. Megelégelve e fejetlensé­get döntött úgy a helybéli vezetőtestület, hogy az autó­sok között is végleg eltörlik a kiváltságokat. Igen ám, de akkor a közle­kedési táblák tilalmának kö­vetkezetesen, mindenkivel szemben érvényt kell szerez­zenek. Vagy mégsem? Csendes hétköznap Szinte rá se ismerni a vá­rosra egy csöndes hétköznap reggelen. Mintha először lát­nám, mindent olyan jólesően, kíváncsian szemlélek. Elé­gedettségem okát a májusi reggelben, majd a varázsos városka hangulatában kere­sem, s csak pár perc után jövök rá, a turistatömeg hiá­nya okozza jó érzésemet. A helybelieket, kivételesen ma­gukban leshetem meg. Azaz leshetném, ha nem tollász­kodnának még az apró ab­lakszemek, kirakatüvegek mö­gött. A Fő téren csupán egy vizsla vakkant riadót, s a szíves szomszédok pillanatok alatt' előteremnek. Elcsahol- ják a futó reggeli üdvözletét, maid ki-ki kötél ességtudóan a dolga után megy. A vizsla csak a könyvesbolt ajtajáig, ahol úgy látszik, menetrend­szerűen érkezik a reggeli. Ké­tes eredetű, ám fejlettebb kö­zösségi tudattal rendelkező fe­Száilítani lehet — Ügy érzem, eléggé mes­terségesen gerjesztett a prob­léma, hiszen csupán zseb- kendőnyi az egész érintett te­rület. A zsúfoltság viszont akkora a keskeny utcákon, hogy kénytelenek voltunk mó­dosítani a helyzetet. Ezen­túl nem adunk ki különféle engedélyeket. Mindenkire egy­aránt érvényesek a jelzőtáb­lák, akár múzeumba, akár ét­terembe, akár bevásárolni megy. Kivételek ez alól a köz­üzemi munkát végzők jármű­vei, s természetesen az áru­szállító teherautók. Nekik azonban nem szükséges — akárcsak a megkülönböztetett jelzést használóknak — kü­lön engedély a behajtáshoz; rendőri ellenőrzéskor elég, ha felmutatják a megrendelő-, vagy fuvarlevelet. A szállítás azonban nem jogosítja fel a sofőrt, hogy gépkocsijával egész nap a szállítás után is a ház előtt parkoljon. Azt hiszem, most, amikor már a budai Vár utcácskái­ból is nagyjából sikerült szám­űzni a járműveket, csak örömmel üdvözölhetjük a fej­leményeket. S bár a helybe­liek — lám, még a kutyák is — tudják, hogy amíg nem képesek fizikailag is megaka­dályozni az utcatorkolatok tel­jes lezárásával a behajtást, addig úgyis akadnak majd renitensek. Ha azonban csak a kiváltságukhoz ragaszkodók­kal, a kivételes elbánást igénylőkkel csökken a belvá­ros forgalma, már az is meg­érte a kísérletet. Mr. Á.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom