Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
1986. JŰNIUS 85.. SZERDA bártan 5 Egykor királyi székhely Nyár, napfény, pihenés, A visegrádi vár környékén a szokottnál is élénkebb a forgalom ezeken a meleg napokon, hiszen amíg mások pihennek, napoznak a szomszédos üdülőkben, itt hatvan budapesti diák, akik a Radnóti gimnázium növendékei, munkával töltenek két hetet a szünidőből. A régészeti tábor tagjai segítenek a vár föltárásában. Távolabb, a Mogyoró-hegyen, a jurtatábor szomszédságában, hamarosan befejeződik a Makovecz Imre tervei alapján épülő erdei művelődési ház, amelyben majd a természettudományi táborok résztvevőinek tarthatnak előadásokat és filmvetítéseket. A beruházó a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, amely rendkívül sokat tesz a köz- művelődésért, s azért, hogy a gyerekek minél többet tudjanak a természetről és a környezetvédelemről. Egy nagyközségen belül, három különböző területen munkálkodnak azért gyerekek és felnőttek, hogy a kül- és belföldi turisták minél kellemesebben tölthessék idejüket az egykori királyi székhelyen. Az erdei művelődési ház kupolája faborítással készül Ahhoz, hogy szép maradjon, zsírozni kell a márványt Kövezik a vár egyik sétányát Pllll Nem könnyű az önkéntes régészek munkája Erdösi Agnes felvételei E IÁLLÍTÓTERMEKBÖL Két távoli világ határán Mitsui Sen Tokióban született 1939-ben, s miután elvégezte a japán képzőművészeti főiskolát, Itáliában képezte tovább magát. Több önálló kiállítása volt Japánban. Világszemléletét áthatja a Zenbuddhizmus — a szobrászi jel misztikuma. 1975-ben találkozott Rómában, a Borghese-pa- lota galériájában Várady Éva magyar építésszel, akit feleségül vett. Azóta Budapesten élnek. Három gyermekük van, Mitsui Maró, Mitsui Sumire, Mitsui Sakura, magyar nevükön Fényes Út, Ibolya, Cseresznyevirágzás; egy japánmagyar fiú, két magyarjapán kislány. Képpé álmodva Benne a két világ — Immár családja révén is, — visszavonhatatlan egység, művészetének karaktere. Szemléletből, képzeletéből, életének titok- törvényeiből kigördül és testesül a forma. Képpé álmodja tisztán és töretlenül az eszmét; ez minden szobrának közös története, pontosabban a plasztikába lépő költészet históriája. Igen, így igaz; Mitsui Sen szobrai a fogalom igazi értelmében versek is. Anyagba álmodott poézis a művészete, az emberi szelídség csöndes és dón the teilen határozottsága. A Kelet filozófiája és a magyar valóság személytelenül összegeződik Mitsui Sen szobraiban. Elmélyüléssel, tisztázódással — így végérvényesül formává a gondolat. Jelszobrászat A XX. század nagy találmánya a jel, az embléma, az egyszerűsítéssel elért sűrítmény. Mitsui Sen szoborjeleiben két világrész, két világérzés találkozik korunk jelenidejét ösz- szefoglajva a plasztikai közmondás epigrammatikus tömörségével. Jellé sűrített fegyelem ez, amikor a forma tisztázottan tiszta dallam, a szobor szinte zene. Olyan találkozás ez, amely sorsot, élményt, felismerést összegez, s bennük önmagával azonos a világ. E jelszobrok mindannyiunk önarcképét' tartalmazzák, megszólítóak, távlatnyitók — azt vigyázzák, akik vagyunk, akik lehetünk. A látvány: látomás, a szépség: erkölcs. Akár madár, hangya, kapu az ősjel, tartalma átvitt értelmű, rögzíti a múltat és a jövőt. Az általánosságok a szobor egyedi formáiban testesülnek, —a hernyósra gyűrt Hangya a maga földön gázoló ösztönös akaratával az emberi küzdelem jelképe; millió és millió homo sapiens feszül benne. A Madár is egyetemes szárnyalás és lendület. Borsos Miklós és Henry Moore, Amerigo Toi és Mitsui Sen formavilága közös nyelv, de csak a kor rokon bennük, a mai világ, a mai ember. Nem átvételekről van szó, hanem az idő azonosságáról, amely szobrokká rezdül bennük. Ezért mind- annyiuk esetében hiteles a mű. Éppen az alakzatok erős integrációja következményeként a Repülés mintha egy gyalu fele lenne á maga félbeszakadt ívével, holott eszme, irány. Mindig az, függetlenül attól, hogy a szobor neve,. címzése hullám, mag, szív, vagy lombikember. Végérvényesek a formái, semmi esetlegesség nem található bennük, s azonos értékrenddel válnak egymás tisztességes szövetségesévé a bronz, a márvány és a fa. Egynemű szobrai, anyagtársulásai izgalmasak, megfontoltak és méltóságteljesek. Művek Veresegyházon 1983 decemberében avatták fel Veresegyházon az új postahivatalt, Petrucz György építész tervei alapján. Előtte helyezték el a mészkőből mintázott Mitsui Sen-szobrot, amely ikerformákra hangszerelt műben érzékelteti az emberi kapcsolatok és üzenetváltások fontosságát és lehetőségét. Mitsui Sen ezúttal is takarékosan bánt eszközeivel, ezért az alkotás akár két ember jelének is felfogható — vagy éppen telefonkagylónak; kinek-kinek sajátos asszociációja szerint. Egy biztos, a mű bizalmat ébreszt és nyugalmat áraszt. Akár Mitsui Sen japánkertje, melyet 1984-ben tervezett a veresegyházi orvosi rendelő elé. A kellemes térlabirintus az ülésre alkalmas köveivel, szikláival, enyhén csordogáló vízforrásaival, mesterséges hídjával és speciális növényzetével kapcsolatot épít orvos és beteg között, szépségével gyógyít, mintegy fogadja a ki- sebb-nagyobb megrázkódtatással közeledő érkezőt. Mitsui Sen műtermet épít Veresegyházon, s 1987-től itt alkot. Losonci Miklós Kövek nyomában Egy harminchárom éves Izraeli férfi napi munkája után sétálni indult Galileában, a Kineret-tó partján. Azt hitte álmodik: a száraz parti fö- vényben egy homokba ásott bárka bukkant a szeme elé. Egy héttel később az egész világ tudta már a szenzációt: kétezer éves halászbárkát találtak — ott, ahol az Üjtesta- mentum szerint Jézus a víz tetején járt. A bibliai régészet mintegy 150 éves. Üttöröje az amerikai Edward Robinson volt, aki szamárháton bejárta a bibliai tájakat, és elkészítette az első térképet a létező városok nevei alapján. 1865-ben hozták létre a a angolok a palesztinai ásatási alapot, és ettől kezdve indultak meg a tényleges kutatások. Napjainkban a legendás helyeken egymást váltják a nemzetközi régészcsoportok, és Izrael állam is jelentős energiát fektet a kuta- fásokba Á bibliai régészet külön érdekessége, hogy egy-egy lelet nemcsak az archeológusok, hanem a teológusok és bibliamagyarázók között is heves vitákat vált ki. Ilyen például a „Sínai-hegy” kérdése, ahol Mózes „törvényt kapott” istentől népének. Már a félszigeten elfoglalt helyében sem értettek egyet a tudósok. Tíz évvel ezelőtt aztán egy libanoni régész nagy meglepetésre Arábiába helyezte el a szent hegyet. A legújabb elmélet — az olasz Emanuel e Anati teóriája — a Negef-sivatagban véli megtalálni. Ana- ti kutatócsoportja itt egy hegytetőn templom romjaira bukkant, oldalában pedig két, feltehetően imákkal tel evés Ott kövekkel szegélyezett ösvény és tizenkét o'szlopmaradvány, amelyekről Mózes II. könyve is említést tesz. (Ezek örökítik meg Mózes oltára mellett Izrael 12 törzsét.) A vitát ezúttal a lelet kora okozza: a környéken korai bronzkori település nyomait is megtalálták, holott az Egyiptomból való kivonulást általában ezer évvel későbbre, i. e. 1240 körűire teszi a tudomány. Az exodus szerint ugyanis — az 1. e. XIII. században uralkodott — Ramszesz fáraó városépítésének rabszolgamunkáját elégelték meg a zsidó törzsek. Anati szerint a „40 év a pusztában” csak szimbolikus. Ha Mózes tetteinek vannak „bizonyítékai” a kövekben, utódának, Józsuának annál kevésbé. Józsua harmincegy várost vett be, a Jordánon való átkelés után a kürtszóval lerombolt Jerikótól Jeruzsálemig. Az ásatások során talált leletek viszont arra utalnak, hogy a pátriárkának nem harcolnia kellett, hanem városokat alapítani. A régészek munkája a nagy városépítők közül a bölcsességéről és gyönyörű szerelmes verseiről ismert Salamon, valamint a Góliátot legyőző zsoltárköltő Dávid király tevékenységét hozta a felszínre. A királyok könyvében megemlített Salamon-városok, Kha- cor, Meggido és Kécer romjai ma már nyitott könyvek. A legújabb bibliai felfedezés a bárka mellett egy kis halászkunyhó maradványa, szintén a Kineret partján. A felfedezők ferences rendi szerzetesek és nem tartják kizártnak, hogy Péter kunyhóját találták meg. Kis híd a japán kertben Diplomával a kezükben A neheze még előttük van Ünnepi ragyogás tölti be az aulát. A sötétkékbe és fehérbe öltözött fiatalok feszülten figyelnek az emelvényre. Amikor valaki a nevét hallja, föláll, arcán zavart mosoly, mindaddig, míg ismét helyére nem kerül — de már diplomával a kezében. Mutatják egymásnak, jóllehet mindegyikben az áll: agrármérnök. Ugyanis a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diplomakiosztó ünnepségén vagyunk. Az esemény utáni pillanatokban találomra szólítok meg néhányat közülük. Trópusok világa Az első sor szélén ülő sötétbarna hajú fiatalember szertelen jókedve miatt tűnik föl. — Megpályáztam egy spanyolországi cseregyakorlatot — magyarázza Both András. — Ha sikerül, augusztus 1-én indulok és szeptember 15-én jövök vissza. Talán már több esélyem van rá — kezemben diplomával. Amely arról is tanúskodik, hogy tulajdonosa jártas a trópusi és szubtrópusi mezőgazdasági növények termesztésében, annak tudományában. — Miről szólt a szakdolgozata? — Biogázkutatással foglalkoztam a dömsödi Dózsa Tsz- ben. A tudományos diákkörben is — amelynek tevékenységéből három évig kivettem a részem — ez volt a témám ... 1 — Mivel növénytermesztő szakon végeztem — veszi át a szót a mellette ülő filigrán, szökés hajú Bertalan Gabriella —, ezért. választottam én a konyhakömény olajtartalmának és betakarítási idejének összefüggés-vizsgálatát. — Hol fog dolgozni? — Még nem tudom. Pesten lakom a szüleimmel, nem szeretnék máshová költözni. Kinéztél» néhány céget a telefonkönyvből, de eddig még nem találtam megfelelő, Pest környéki lehetőségre. Ezeken a helyeken többnyire nincs emberhiány. Ha össze lehetne egyeztetni az otthonlákást vidéki munkahellyel, nem főne a fejem! Előbb azonban a nyárra, a pihenésre gondolok: készülök az országos turisztikai találkozóra. — Miért vonzó egy városi lány számára ez a pálya? — Igaz, a rokonságomban nincs mezőgazdász, azonban sokszor nyaraltam falun. Megismertem, megláttam ennek a munkának szépségét. — Mi volt a legnehezebb az elmúlt öt évben? Töpreng, aztán elmosolyodik: — Mindig az volt nehéz, ami éppen előttem volt! A magas, vékony termetű Ipsits Csabából alig lehet kihúzni néhány mondatot. Pedig biztos, hogy a vizsgákon volt mondanivalója, hiszen mindvégig jórendű volt. — Mikor határozta el, hogy ezen az egyetemen tanul tovább? — faggatom. Kitüntetéssel végeztek — A gimnázium utolsó évében — válaszolja. — Gödöllői vagyok, s valahogy természetesnek is tűnt, hogy ide fogok jelentkezni. Szerencsére akkor indult a melegégövi szakirányú oktatás, s ez nagyon vonzott. — Miért? — Valamelyik fejlődő országban szeretnék esetleg dolgozni. Nem véletlen, hogy intenzíven foglalkoztam az angol nyelvvel. A szakdolgozatom témája egyébként a rizstermesztés volt, emiatt kijártam a Palotai Állami Gazdaságba. A rizstermesztésről két alkalommal is tartottam beszámolót a tudományos diákkörben. A száznegyvenhét, ifjú agrármérnök közül ketjen végeztek kitüntetéssel. — Mit kellett tenni ezért? — Rendszeresen tanulni — összegzi komolyan Hertelendy Péter, — Szerencse is kellett, méghozzá nem is kevés! — teszi hozzá vidáman Sas László. Hertelendy Péter határozott: — Ady-ligeten, a Növény- védelmi Kutatóintézetben szeretnék dolgozni. Remélem, sikerül. Sas László kecskeméti, a Bajai Mezőgazdasági Kombináthoz kötelezte el magát. — 1981-ben társadalmi tanulmányi szerződést kötöttünk — magyarázza. — Ezért nekem nem okoz gondot a munkahely keresése. A diploma- munkámhoz is ott végeztem a vizsgálatokat, gyomnövényekkel foglalkoztam. — Az egyetemi évekből melyik volt a legemelékezetesebb időszak? — A nyolcadik félév — feleli Hertelendy Péter. — A vége! — vágja rá Sas László. Ez a kezdet Fogadjuk el, hogy így igaz. Bár ez a „vége” tulajdonképpen kezdetet jelent. Éppen ezért meglepő, hogy többen még az álláskeresésig is alig jutottak el. Pedig jó lenne, ha minél előbb hasznosítanák a megtanultakat, s friss tudásukkal, lendületükkel szolgálnák a 4mezőgazdaságot. Vennes Aranka
