Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-24 / 147. szám

1986. JtNIUS 24.. KEDD A júliusi program elképzelhetetlen a Szentendrei nyár ** rendezvényei nélkül. A meleghez, a napfényhez, a szórakozáshoz szinte hozzátartozik egy-egy hétvége a Duna-part gyönyörű kisvárosában. A vendégek élvezik a Templom téri sokadalom forgatagát, zajos vidámságát, bekapcsolódnak a zenés városnézésekbe, kipróbálják a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a lángossütés, a ko­vácsmesterség vagy éppen a szövés-fonás fogásait, be­kukkantanak a múzeumokba, este pedig ott ülnek a Teátrum nézőterén. Közben nem titkolt mosollyal és büszkeséggel nyugtázzák a külföldiek elragadtatott vé­leményét. A Szentendrei nyarat mindig élénk hírverés előzi meg. Az idén azonban meglepő a csend. Még a sajtótájékoztató is elmaradt. A szokatlan hallgatás okait kutatva kérdeztünk meg több illetékest: mi történt? Ami nincs, az nem okoz gondot Szentendre nemcsak a szentendreieké Hiába lett volna az okos igyekezet? Dr. Tóth Bélátóla Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójától el­sősorban arról érdeklődtünk, milyen programokkal várja az idén Szentendre az oda láto­gató kül- és belföldi turistát Reménykedve — Ugyan a Szentendrei nyár kezdetének hagyomá­nyos időpontja július, ha­marabb elkezdtük a különfé­le rendezvények szervezését, hiszen amikor befejeződik a tanítás, megindul a turista­forgalom. Ami az idei elkép­zeléseket illeti, az elmúlt tíz esztendőhöz képest jelentősek a változások. Rendezvényeink zöme intim, kis tereken zaj­lik, s a látványosságot pe­dig a Teátrum produkciója jelenti. A július 3-1 premie­ren Moliére: Scapin fur- fangjai című darabját mu­tatják be a Nemzeti Színház művészei, Vámos László Kos­suth-díjas kiváló művész ren­dezésében, Továbbra is mű­soron marad Donizetti: A szerelmi bájital című vígope­rája, amelyet Békés András kiváló művész rendezett. Emellett napközben ellátogat­hat a közönség a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, vagy a kiállításokra. Este megtekint­hetik a Városházudvari já­tékokat, amelyek keretében a tavalyi nagy sikerű Parasztde- kameron mellett az idei új premier, a Parasztbiblia, ugyancsak az Egyetemi Szín­pad előadásában, Vándorfi László rendezésében. A város­háza udvarán egyébként gyer­mekprogramok is lesznek. A Barcsay-gyűjtemény kertjé­ben dzsessz- és folklóreste­ket tartunk, a Ferenczy Mú­zeum udvarán pedig hang­versenyeket. — Ezeken mennyi látogató fordulhat meg? — Csak reménykedünk ab­ban, hogy a mintegy három- százezer forintos kiadásunk megtérül. — Hiányozni “fog tehát a zenés városnézés és a Temp­lom téri sokadalom. — Ősszel értékelte a városi tanács a Szentendrei nyár 1985-ös sikerét és az 1986-os elképzeléseket A sokadalom — éppen a többször bírált 30 forintos belépti díj ered­ményeként — 1985-ben volt először rentábilis. Viszont azt is megállapították, hogy a kiállítók nem eredeti nép- művészeti termékeket árul­tak; több giccs volt közöttük. Ezért úgy gondoltuk, hogy idén csak a valódi ér­tékeket felmutató mestereket hívjuk meg, s az Idegenfor­galmi Hivatallal közösen szer­vezzük meg a Templom téren föllépő külföldi együttesek szerepeltetését. — Anyagilag hogyan tá­mogatja Szentendre ezeket a nyári rendezvényeket? — Fölszólítottak bennün­ket, hogy adjuk be a tervet és majd a testület eldönti, mit támogat. Márciusban ezt meg is tettük, részletes költ­ségvetéssel, amely félmillió fo­rintról szólt. A várostól 100 ezer forintos hozzájárulást kértünk. A költségvetésünk ugyan nem került a testület elé, ám májusban közölték velünk, hogy bár nem kap­juk meg az igényelt össze­get, más mód mégis nyí­lik a támogatásra. Adjuk át a zeneiskolának az úttörő-fú­vószenekart, és az erre elő­irányzott pénzt a rendezvé­nyekre fordíthatjuk. A szentendrei tanácsnál Ha­vas Imre elnökhelyettes ki­tért a válaszadás elöl. Nem érezte magát illetékesnek, mert az elmúlt héten lemon­dott funkciójáról, s jövő hó­naptól máshol dolgozik. Sza­bó Ferencnek, a művelődési osztály vezetőjének tettem te­hát föl néhány kérdést. — Miért nem lesz az Idén Templom téri sokadalom? — A város már túl van azon, hogy ide nyaranta olyan sok embert csődítsen. Kü­lönben is, csupa bóvlit árul­tak ott és kifújt az egész. (A mindenütt meglévő giccs miatt a jó ötlet egészét el kellene vetni?! Szerk.) — A közvélemény nyomására is meg kellett szüntetni, de az egyház ugyancsak nehezmé­nyezte a templom melletti produkciókat. így az a döntés született, hogy erősen zsűriz­ve a kínálatot, a Duna-par- ton a mozi előtt, és ha nincs piaci nap, akkor a piactéren árulhatnak. Ha spontán je- jelentkeznek kisegyüttesek és oda illő a műsoruk, altkor fölléphetnek a Templom té­ren. (Tehát mégsem zavarják a templom környékét a mű­vészegyüttesek?! Szerk.) —• Ezek a kül- és belföldi tár­sulatok a jövő esztendőtől minden centrumban játsz­hatnak. Elmarad Elutasították Januárban egyeztettünk is­mét a tanáccsal. Ennek ered­ményeként erre a rendezvény­re nem került sor. A zenés városnézés mindig ráfizetéses volt. Egyszerűen nincs rá pénzünk. Egyébként benyúj­tottuk már a tanácsnak az 1987-es koncepciónkat is. Ez az elképzelés közös volt a Teátrummal. A Visegrádi pa­lotajátékokhoz hasonlóan. Szentendre múltjához kapcso­lódó, kosztümös történelmi keret játékot akartunk. Ügy érzem, ezzel visszakapta vol­na a város a régi, sokszor visszasírt Teátrumát. A ter­vet elutasították. — És az idén? A PMKK Duna-parti táncháztalálkozót is tervezett. Az miért ma­rad el? — Legalább jhárom óra hosszára le kellene zárnunk az autósforgalom elől a Du- na-partot. Ez nagy fölzúdu­lást keltett volna. — A Dunakanyar Kurír jú­niusi számában, a program- ajánlatok között egy könnyű­zenei és egy avantgarde kon­cert is szerepelt. Mindkettőt a Papszigeten tartották vol­na. Ügy tudom, elmarad­nak ... — Sem a föllépő együtte­sek szerepeltetésével, sem a megjelölt helyszínnel nem ér­tettünk egyet. Maga a beat- koncert pedig nem illik Szentendrére, és ezért nem támogatjuk. (Miért, hová il­lik? És ha nem illik, miért nem hívnak meg szimpatikus együtteseket? Szerk.) — Szín­vonalas produkciókat sze­retnénk, olyanokat, amelyek kapcsolódnak a város törté­nelméhez. — Akkor miért utasították vissza a Pest Megyei Műve­lődési Központ 1987-es elkép­zeléseit? — Erről nem tudok. Ha­csak nem arra az egyoldalas gépelt szövegre gondol... Az lett volna? — A televízióban és a rá­dióban mostanában sokat fog­lalkoztak a Teátrummal. A szentendrei nyilatkozók mint­ha megkérdőjeleznék a lét­jogosultságát ... — A lakosság fölháborodá- sának lecsapódása ez. A köz­hangulat a nyári rendezvé­nyek ellen fordult. Itt olyan tömeg jön-megy naponta és főként hétvégeken, hogy aka­dályozzák az emberek min­dennapi, normális életét. Rá­adásul attól a monstrumtól még közlekedni sem lehet és rontja a városképet is. Épp ideje lenne, hogy valaki, aki­nek ez a dolga, megtervezzen egy megfelelő technikai be­rendezést, A Teátrum műso­raival is elégedetlenek va­gyunk. Nem a miénk az a színház. — Mennyivel támogatja a tanács a Szentendrei nyár programjait? — Nem forintot adunk, ha­nem biztosítjuk számukra a területet és elkészítjük a de­korációt. Még soha sem szá­moltuk, ez utóbbi mennyibe kerül — de nem kis pénz; az bizonyos! Egyébként eddig sem adtunk semmiféle támo­gatást a nyári rendezvények­re. Nincs érdekazonosság Dr. Színi István, a városi tanács elnöke; — Több fórumon Is mód volt a város kulturális éle­téről, idegenforgalmáról vé­leményt cserélni. A témával rendszeresen foglalkozik a ta­nács végrehajtó bizottsága. Ügy gondoljuk, Szentendré­nek az intimitása adja utol­érhetetlen báját. Azokra a rendezvényekre, amelyek nem illenek a karakterébe, nincs szükség. Szerintünk a turis­ták döntően a városért és nem a kulturális programok ked­véért jönnek ide. A szépség vonzza őket — s ezt legfel­jebb csak fokozni lehet a jó műsorajánlatokkal. Ebből az következik, hogy itt nem kel­lenek nagy tömegeket csa­logató rendezvények, tehát nincs ilyen feladata a köz­művelődésnek sem. Szentendre az idegenforga­lom szempontjából túlterhelt város. Ésszerű az a cél, hogy a programokat az egész Du­nakanyarban húzzuk szét. Olyan jó példákból kellene több, mint például a Vi­segrádi palotajátékok. Ha a PMKK-nak, mint megyei in­tézménynek kötelessége tö­megeket vonzó rendezvénye­ket csinálni, ám tegye, de más településen! Miután ja­nuár 1-jével önállóságot kap­tunk, élni szeretnénk azzal, még akkor is, ha időnként a megyei szervezeteknek más a véleményük. Mindezt tisztes vitával tesszük, így természe­tes, még ha nincs is közöt­tünk mindig érdekazonosság. — Mi a véleménye a Teát­rum körüli vitákról? — Szeretjük, a város elide­geníthetetlen részének tart­juk. Egyetlen bajunk van: s ez a nézőtér elviselhetetlen külseje. Ennek megoldása mindössze pénz- és műszaki kérdés, amelyért mi Is haj­landók vagyunk áldozatot hozni. — Elmaradt néháhy nép­szerűnek ígérkező rendez­vény. — Nem kívánjuk megszün­tetni a Templom téri soka­dalma t. Egyszerűen úgy érez­zük, hogy kifáradt. Né­mi pihentetés után, más ka­rakterrel folytatjuk. Azt szeretnénk, ha kisebb együt­tesek spontán fellépésének színtere lenne. A vásári részt valóban a Duna-partra sze­, retnénk vinni. A Duna-parti táncháznak is más helyet ja­vasoltunk, de miután a PMKK nem egyeztetett velünk, itt csak utólagos korrekciórá volt lehetőség. Sajnálom, hogy a kulturális életünk vezetői és a PMKK nem találja meg egymással a közös hangot. Ezért a rendezvényért az én szívem is fáj. A papszigeti beatkoncertre azért nem ad­tunk engedélyt, mert ez a kör­nyék kiemelt üdülőterület és mellesleg sem a technikai, sem a műszaki feltételek nem biztosíthatók. Erre is távolab­bi területet ajánlottunk, de azt nem fogadták el. A problémák ellenére úgy érzem, hogy személy sze­rint a PMKK vezetői és kö­zöttem nincsenek ellentétek. Amit szeretnék: találják meg jobban azokat a műsorokat, amelyek Szentendréhez il­lenek, és mondjanak le a kommersz tömegrendezvé­nyekről. Ennek a városnak vibrálni kell és nem harsá­nyan ordítani. Bírálni kevés Rozgonyi Ernőné dr., az MSZMP Szentendre Városi Bizottságának első titkára előtt nem ismeretlen a föl­vetett probléma. — Évek óta keményen fo­galmazódnak meg a Szent­endrei nyárral kapcsolatos vélemények. A városnak olyan adottságai vannak, hogy a kulturális programok mi­lyensége könnyen behatárol­ható. Meghatározza a barokk építészet, a szerbek és más nemzetiségiek jelenléte, va­lamint a helyi képzőművésze­ti élet széles skálája. Olyan műsorokat kell tehát tervez­ni, amelyeket a város ma­gáénak érez, és az idegenfor­galomnak is megfelelnek. A lakosság azonban úgy tű­nik, telitett már ezzel az el­viselhetetlen nyári nyüzsgés­sel éa éppen ezért azt hi­szem, semmiféle programot nem fogad el igazán, ök nyugalmat szeretnének. Ne­héz helyzet ez. El kell már végre oszlatni azt a hiedel­met, hogy azért ilyen a nyá­ri műsor, mert kiszolgálja az idegenforgalmat. Figyelembe kell venni azt is, hogy az it­teni kulturális igények sem­mivel sem magasabbak, mint másutt — sőt! A zenei éle­tünk valóban rangos, ám a helybeliek csak akkor van­nak jelen, ha a produkció­hoz szubjektív szempontok alapján kötődnek. — Mit akarnak tulajdon­képpen? — A város gondolkodásá­nak élesztője a Szentendrei baráti kör és a helyi nép­frontbizottság. Az utóbbiak nemrégiben vitatták meg kul­turális életünket. Az ő elkép­zeléseik szerint olyan mó­don kellene megszervezni, hogy minden területről le­gyen benne valami, ami az­tán bizonyos rétegek számára vonzó. Ám a. beszélgetésen órákon át inkább arról volt szó, hogy mi nem jó; ötlet a hogyanra annál kevesebb akadt. (önmagában bírálni va­lamit édeskevés. Ha a bírált dolog helyett mást nem tu­dunk javasolni, ha nincsenek elképzeléseink arra, hogyan tehetünk valamit jobbá, ak­kor az egész semmit nem ér. Szerk.) — Mi a véleménye arról, hogy az idén nem lesz Temp­lom téri sokadalom? — Amíg fpénz híján nem tudunk megfelelő népművé­szeti műsorokat csinálni, ad­dig nincs értelme. — Itt valami mélyebb prob­léma van: érthető a városi vezetők tartózkodása, hiszen mérhetetlen nyomás neheze­dik rájuk azok részéről, akik saját nyugalmukat féltik. S nehéz megküzdeni a másik nyomással, amely azt tar­talmazza, hogy a város1 attól város, ha nyüzsgés van ben­ne. Lehetetlen, hogy a vá­lasztott testületek vezetői ne tudnák, mi az igazi érdeke a lakosságnak?! — Lévén, hogy központi gazdálkodás folyt 1986. ja­nuár 1-ig, Szentendre nem készített közművelődési ter­vet. Azt azonban, hogy erre szükség lesz, tavaly is tudták. Akkor kellett vol­na a megfelelő összhangot megteremteni. A baj gyökerét abban látom, hogy a PMKK és a város közművelődési irányítói nem képesek együtt dolgozni, közös nevezőre jut­ni. A vitának pedig így több ezer szórakozni vágyó esik áldozatul, valamint Szentendre hírét Is kockára teszik. A lakosság tényleg nem szereti ezeket a zsúfolt rendezvényeket. A baráti kör például tiltakozott az ellen is, hogy Szentendre fesztiválvá­ros legyen. S lám, milyen sok siker született azokon a tavaszi napokon! Arculatot vesztve A sokszínűség nem vált kárára a városnak — érté­kelték a nyarat 1983-ban a Teátrum 23 éves jubileuma kapcsán. — Ez a fesztivál jól demonstrálja a nemzetiségek kultúrájának egységét. Dr. Novak István, a megyei ta­nács művelődési osztályveze­tője ugyanitt arról szólt, hogy a Szentendrei nyár or­szágos rendezvény lett és hí­re, sikere túlnőtt határain­kon. Továbbfejlesztése ezért a városlakók érdeke és köz­ügy. 1982-ben arról írtunk — összegezve lapunkban az il­letékesek és a közönség vé­leményét —, hogy a Templom téri sokadalom kiemelkedő és méltán dicsérhető eseménye a nemzetek, nemzetiségek be­mutatkozása. 1985-ben is az egyik legfőbb vonzerőnek tar­tották a programsorozatban a szakértőit. Az idei Szentendre! nyár programjainak alakulásáról megkérdeztük dr. Szabó Jó­zsefet, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának osztályve­zető-helyettesét. — A kirakodóvásárt a ta­nács alkalmas helyen akarja tudni. A Duna-parton és a piactéren kulturális rendez­vények tartására ugyancsak van mód. Megfelelő produk­ciót a Templom téren is en­gedélyeznek. Bennem azon­ban szintén felvetődik a kér­dés: miért nem konzultál egy-egy döntés előtt a tanács a PMKK vezetőivel? Az egész kavarodásnak a város és a megyei intézmény között évek óta meglévő konfliktus az alapvető oka. Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese így vélekedik; — Tudom, hogy sok hely­béli lakosnak elege van a nyári turizmusból, ám Szent­endre attól a számos, színes programtól Szentendre, amely jelenleg ott van. Ha mindez megszűnik, elveszíti vonzó ar­culatát. A város elvárja a PMKK-tól a kulturális szol­gáltatásokat, de azokat csak bírálja és semmivel sem tá­mogatja. Ami a Teátrumot il­leti: nem szándékozzuk a je­lenlegi helyéről máshová vin­ni. Azon érdemes viszont el­gondolkozni, hogyan lehetne a nézőteret emberibb léptékű­vé tenni. Elfelejtett múlt Mint a leírtakból is látszik, a Szentendrei nyárral kap­csolatban nagyok a vélemény- különbségek. S hogy kinek van igaza? Elöljáróban hadd ismertessek néhány adatot. 1977—80-ban, három ütemben adták át a Dunakanyar kör­utat. Költsége az akkori ára­kon 200 millió forint volt. Csak az elmúlt öt esztendő­ben több mint 30 millió fo­rintot fordítottak a múzeu­mokra. A Czóbel-gyüjtemény centenáriumi bővítése 3 mil­lióba került, a Kovács Mar­git Múzeumé pedig 8,5 mil­lióba. Épül a Vajda-gyűjte­mény, amely hozzávetőleg 4 milliós költséget igényel. Je­lenleg 13 múzeum van a vá­rosban. Azokat a barokk épü­leteket, amelyekre joggal büszkék a szentendreiek, a megye nem kis költséggel hozatta rendbe. És ez csak az elmúlt öt év nem teljes' fölsorolása. Hátha még szám­ba vennénk a város teljes fej­lődését, amelyért meg is kap­ta a Hild-emlékérmet. Senki ne sértődjön meg: mindez a sok beruházás elsősorban nem azért volt, hogy legyez- gessük a szentendreiek lo­kálpatriotizmusát, hanem azért, hogy Budapest közelé­ben egy nívós idegenforgal­mi centrumot építsünk ki, amely az új létesítményekkel, beruházásokkal a szentend­reiek életét is szebbé, jobbá tette. Ha csak a kereskede­lem, a vendéglátás bővülését tekintem, vagy az útviszo­nyok, a közlekedés javulását, a házak rekonstrukcióját és így tovább, bizony nagyon nagy összeget áldozott a vá­rosra a megye, és számos ága­zati minisztérium. Akkoriban, amikor egyra szépült a város, senki sem tiltakozott. Akkor a lokálpat­riotizmus jól összefért a tá- gabb lakóhely és az “ország szeretetével. Büszkék voltak a múzeumokra, örültek a Teát­rumnak, a Szentendrei nyár­nak, amely vonzotta a turis­tákat. Egyre-másra nyíltak a különfélé kiskereskedelmi egységek, mert lehetett épí­teni az idegenforgalomra. Ak­kor még szerették az ide­gent, mert nemcsak pénzt hozott a konyhára, haijem joggal hivatkozni is lehetett rá, ha valami létesítményre, vagy renoválásra volt szük­ség. Most már nagyjából minden készen van. Ahogy egyre szebb lett a környezet, úgy erősödtek a zsúfoltság miatti elégedetlen hangok. S lám, oda jutottunk, hogy ezek a hangok már elnyom­ják a többit, éppen azokat, amelyeket a józan ész diktál. A tősgyökeres szentendreiek szeretnék teljesen fölszámolni azt az idegenforgalmat, amely által városuk a Duná-part gyöngyszemévé vált. Ezért nem lesz tehát az idén olyan műsor, amely nagy tömege­ket vonz. A szemünk láttára sorvadozik egy jó kezdemé­nyezés — vajon szabad-e hagyni? Lezárt határok De hát ilyen alapon be­zárhatná kapuit Siófok, Bala­toni űr ed, Salzburg, Párizs és Madrid, Keszthely és Bála- tonföldvár, vagy éppen Bu­dapest amúgy is zsúfolt vá­rosközpontja, a Várnegyed. Szentendrének hozzávetőleg 17 ezer lakosa van. Több mint egymillió idegen fordul meg évente a városban. Okoznak kényelmetlenséget? Olykor bizonyára. De hogyan lehet megfeledkezni az ará­nyokról? Millióan a 17 eze­rért, vagy a 17 ezer is együtt a több mint egymillióval? Arról nem szólva, hogy az esetleges kényelmetlenségnek is megvan a kárpótlása. Körmendi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom