Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

Honismeret Újjászervezik Gödöllőn újjászervezik az 1983-ban létrehozott, de nem kellő hatásfokkal működő honismereti bizottságot. Az el­telt három évben meggyőződ­hettek arról, hogy kikre lehet számítani, kik tekintik szív­ügyüknek a múlt és a jelen értékeinek mentését, tudatosí­tását, a lokálpatrióta szellem erősítését, a város önarcképé­nek megalkotására törekvő helytörténeti gyűjtemény gya­rapítását. Rájuk támaszkodva szervezik újjá a népfront ke­retében működő bizottságot, amely ma délután 3 órától tart ülést a művelődési köz­pontban. Az összejövetelen hirdetik ki a tavalyi történet- és krónikaíró pályázat ered­ményeit. Meghallgathatják Tó­biás Áronnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkatársának útibeszámoló­ját Magyarok a nagyvilágban címmel, végül megvitatják a bizottság előtt álló feladatokat. Sütöde a kutatóban Saját maguk által kineme­sített búzák őrleményéből sü­tött kenyeret kóstolhatnak az MTA Martonvásári Mezőgaz­dasági Kutatóintézetének szak­emberei. mert a tudományos intézményben sütöde is van. A szoba nagyságú pékség villamos kemencéjében időn­ként cipókat sütnek a fajtaje­löllek. valamint a külföldi bú­zafajták sütőipari minőségé­nek kipróbálására. Nagyüzemi termesztésre, to- vábbszaporításra csak azokat b búzafajtákat, fajtajelölteket, törzseket ajánlják a kutatók. amelyek jól vizsgáznak a „há­zi sütés” során, azaz bizonyít­ják. hogy jó ízű. jó minőségű kenyér készíthető belőlük. A martonvásári nemesi tők által előállított búzák sütőipa­ri értéke sokat javult az utób­bi években, s a jelenleg ter­mesztésben levő martonvásári fajták mindegyike megfelel a szigorú sütőipari előírásoknak. Rágógumi a Rákosvölgyéből A Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi rágógumi­üzemében különböző ízű, színű rágógumit gyártanak belföld­re és tőkés partnerüknek. Többek között a mexikói futball-vb alkalmából labda iormájú rágógumit is. Eddig több mint 600 mázsát exportáltak, elsősorban nyugat-európai országokba. (Barcza Zsolt felvétele) A jisbiSeuiKi évben Úttörővezetők kitüntetése Az úttörőszövetség megala­kulásának 40. évfordulója al­kalmából Gödöllőn és vonzás- körzetében is számos úttörő vezetőt tüntettek ki eredmé­nyes munkája elismeréseként. KISZ Érdemérem: Bárdos István, városi úttörőelnök. Üttörővezetői Érdemérem: Pallosné Rozgonyi Piroska, Isaszeg, 2-es iskola, Puskás Gézáné, Bag, Polonkai Bélá- né, Túra. Gálhné Batár Ág­nes, Petőfi, Adám Pál, Kari­kás iskola. Kiváló Űttörővezető: Soós Lászióné, Gödöllő, Petőfi is­kola, Szabó Tamás, Petőfi, Bander Katalin, városi ta­nács, művelődési osztály, La­katos György, gödöllői szak­munkásképző, Baranyai Gizel­la, kisegítő iskola, Hargitai Gyerekek a környezetvédelemért Nézd, csak nézd a fákat Nézd, csak nézd a fákat címmel hirdetett rajzpályáza­tot a városi könyvtár gyerek- részlege. A körzet és Gödöllő általános iskolásai közül száz- negyvenhárman küldtek be rajzot, festményt, néhányan többet is. Ezekből válogatta ki a zsűri azt az ötvenet, amely ebben a hónapban lát­ható a gyermekkönyvtárban a minap megnyílt kiállításon. A zsűri értékelése szerint a leg­jobb mű Szabó Lorándé, övé tehát az első díj. A Karikás iskola hetedikes tanulója. Solti Balázs lett a második, az Erkel nyolcadik osztályába jár. A harmadik díjat a Pe­tőfi iskola rajzszakkörének sorozata érdemelte ki, ők va­lamennyien ötödikesek. Kü- löndíjat kapott: a legötlete­sebb rajzért Czifra Péter Aszódról, a legkedvesebb rész­letért Pecznik Judit az Erkel iskolából, mindketten ötödi­kesek. Valamennyiük jutalma könyvutalvány. Gyerekek a környezetvéde­lemért? Nem túl hangzatos ez? A természet- és környe­zetvédelem napjainkra az emberiség világméretű problé­májává terebélyesedett, meg­oldása nélkül puszta létünk kerülhet veszélybe. Mit tehet­nek ezért a gyerekek? Talán felelhetünk a kérdésre, ha megnézzük, mit rajzoltak, festettek a pályázók. Egyrészt azt, hogy mi lehetne, mi kel­lene hogy legyen, másrészt azt, ami van. Ez óriási dolog. Gyönyörű tájak, dúsan zöl­dellő fű terebélyes, hatalmas lombsátrú fák. tiszta patakok, folyók, levegőben cikázó ma­darak, anyjukat, apjukat a fészekben váró fiókák. Idil­likus tájak. Meggyötört, lombja vesztett iák, kopár vidék, szemétből emelkedett domb, mert ké­nes füstöt ereget a levegőbe a hosszú kémény, mert vegy­szereket juttattak földről, le­vegőből a növényzetre. Nap- sugaras öröm és füstös fáj­dalom. Mi ebben az óriási? Az, hogv a gyerekek ezt tudják. Majdnem mindegy, hogy ma­guktól jöttek rá vagy a fel­nőttek nyitották fel a szemü­ket. Azért nem mindegy, mert ha a felnőttek keze is benne van, az reménykeltő. Bizonyítja, ők is kezdik sejte­ni, mi forog kockán. Azért óriási, mert ezekből a most rajzolgató gyerekekből lesz­nek igen hamar az új felnőt­tek. Mai tudásuk azzal kecseg­tet. hogy a későbbiekben, amikor az ő kezükben lesz a cselekvés lehetősége és köte­lessége, a mainál hathatósab­ban tesznek azért, hogy ha nem is idillikussá, de elfogad­hatóvá váljék a táj, a termé­szet, a környezet maradjon mindazok elviselhető élőhelye, akik a földön, a vízben, a le­vegőben benépesítik. Akik vé­gül is semmi különöset nem akarnak, csak létezni, amíg az idő kiméretett nekik. k. p. Mihály, Tukacs József, Isa­szeg, 2-es iskola, Dobos Olga, Fejéregyházi László, Isaszeg, 1-es, Zalavári László, Pécel, Mihály Dénes iskola, Hagyó Ernőné, Aszód, Harmath Jó- zsefné, Csömör, Tóth Kál­mánná, Pécel, Szemere iskola, Bene Pálné, Valkó, Kovács Sándor, Vácszentlászló, Mo­hainé Guba Emőke, Kerepes- tarcsa, 1-es iskola. Kiváló Munkáért: Túsz Zsigmondné, Erkel iskola. A Magyar Űttörők Szövet­sége Országos Tanácsa dicsérő oklevelét kapták: Horváth Jenő, dr. Farkas József né, Sóvári Attiláné, Petőfi, Má- csai Tamás. Rózsa Zoltánná, Karikás, Müller Istvánná, Er­kel iskola, Gyukin Sándorné Kerepestarcsa, 2-es iskola, Kovács Jánosné, Balogh Ist­vánná, Isaszeg, 2-es iskola, Mészárosáé Kocsis Katalin, Harmati Ferencné, Isaszeg, 1-es, Bartha Pálné, Iklad, Nádaski László, Szada, Vepe- ri Lászlóné. Mogyoród, Csatá­ri Lajosné, Veresegyház, Nagy Lajosné, Pécel, Mihály Dénes iskola, Falus Pálné, Kerepes­tarcsa 3-as iskola, Szabó Mi- hályné. Aszód, 1-es iskola, Bábosik Dezsőné, Aszód, 2-es iskola, Rehorovszki Gáborné, Kartal, Bozóné Fitos Éva, Pé­cel, Szemere iskola, Rásonyi Miklósné, Galgahévíz. A KISZ KB vörös selyem­zászló szalagját kapta: Petőfi Sándor úttörőcsapat, Gödöllő. Kiváló Úttörőcsapat: Kos­suth Lajos úttörőcsapat, Isa­szeg, 1-es. A MUSZ OT dicsérő okle­velét kapták: Brunszvik Teréz úttörőcsapat, Isaszeg, 2-es is­kola, II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat, Mogyoród, Erkel Ferenc úttörőcsapat, Valkó. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xm. Évfolyam, 129. szám 1986. JÚNIUS 3.. KEDD — Elindult tíz kicsi ló, mikor leesett a hó. — így mozog a giliszta, most a csi­ga szarvát látjátok, de már jön is a sün. A fekete bár­sonnyal borított pulpitus mö­gött ugyanilyen a háttér, a Figurina Bábszínház két elő­adója' beleolvad a díszletek­be, a gyerekeknek az ujjak mozgására kell figyelniük. Körbeülik a kis színpadot, ra­koncátlan ujjaikat rendezge­tik, hogyan is lesz majd eb­ből otthon, a lámpa segítsé­gével árnykép? Otthon is A szomszéd sátorban a ke- repestarcsai művelődési ház állandó vendége Süsü, a sár­kány szereplőtársaival és más mesék hőseivel együtt fo­gadja a látogatókat. Vala­mennyien az ifjúsági juniá- lisra érkeztek Gödöllőre, az Alsó-parkba. Simogatják a gyerekek kedvenceiket, próbál­gatják a bábok mozgatását. Itt is nagy sikere van a rókát üldöző, villogó rendőrautónak. Odébb, a mesterségek ut­cájában lázas munka folyik. Ide települtek ki a gödöllői művelődési ház szakemberei, az egyetemi és az ikladi óvo­da óvónői. Az asztalokon hur­kapálca, ragasztó, festék, filc, krepp-papír, a bábok, játékok készítésének kellékei. — Látod, milyen aranyos a néni, adott neked babát. A nagymama talán jobban örül karon ülő unokájánál, aki még nem tudja saját maga elkészí­teni. A nagyobbak azonban szorgalmasan dolgoznak. Ál­latkák, pingpongbabák, tün­dérlányok, fakanálasszonyok kerülnek ki a kezük alól. Büszkén viszik haza ezeket, biztosan jobban vigyáznak majd rájuk. A türelmesebbek gyöngyöt fűznek, a hurkapál­cákból kötözött pókhálóra pa­pírt ragasztanak, festik, má­zolják, sok-sok sárkány fog ma repkedni a parkban. A művészi hajlamúak ecsetet fogtak a kezükbe, ezzel ír­nak, rajzolnak az egyszínű lu­fikra. Szemben szintén ' az ecset a segédeszköz, itt a bati­kolás technikájával ismerked­hetnek. Először csak zöld, majd piros, sárga, barna le­velek díszlenek a fehér anya­gon. Egy kislány azonnal ki­jelenti: — Én hazamegyek, és csinálok is ilyet. £íág veit A rendőrautót csaknem el­takarják, asztalon, pádon, a kocsi motorházán töltik ki a KRESZ-vetélkedő tesztlap­jait. Itt-ott egy kis pusmogás, ők még nem irigvkednek, se­gítenek egymásnak. A kispá­lyán rúgjak a labdát azok, akik a mozgást szeretik, vagy éppen kerékpárral ügyesked nek. Két sátorban könyveket, képregényeket, Hahotát árusí­tanak, ezeknél nincs nagy to­Gödöllő, művelődési ház: Nemeztakarók, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap gödöllői műtár­gya: Szenczi Molnár Albert zsol- tároskönyve, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítótercm: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Az egészségügy elkötelezettjei Mit gyűjtött életében? longás, bár a büfénél sem, hidegben nem kívánják az üdítőt. — Tomi! Gyere, lehet víz­zel lőni! A legnagyobb érdek­lődést vitathatatlanul a tűz­oltókocsik kivonulása okozta. Kívül, belül, alul, fölül, a legelképzelhetetlenebb helye­ken is hemzsegnek rajtuk a kíváncsiskodók. Felveszik a sapkát, sisakot, másznak a létrán, tekerik a kormányt. Nincs kivétel, fiúk, lányok egyformán ténykednek. A pi­ros autóknál már megvalósult az egyenjogúság. Beindul a kis­motorfecskendő, két tömlőből ömlik sugárban a víz, a cél­táblák közepén kis lyuk, ezen át kell lőni a vizet. Nem min­denkinek sikerül azonnal, de sebaj, tovább kísérleteznek. Fröcsköl szanaszéjjel a víz, most ez sem számít. Mennyi­vel kellemesebb lett volna ez a játék pár nappal ezelőtt, a hőségben! — Nem tudja a bálna, mi­lyen jó a málna. Egyre gyor­sabb tempót diktál az előadó, közönsége vele együtt kórus­ban énekel. Az erősítő mögött kisbaba veri kocsijában az üte­met. Dideregnek lenge ru­hájukban a népviseletbe öl­tözött isaszegi lányok, a tánc, a taps felmelegíti őket, ha­sonlóan az előző bábos mutat­ványuk után szórt cukorkák szerezte örömhöz. — Nekem ebből ennyi elég volt. — Ugye. milyen unalmas volt itt lenni? Sem az óvodás kisfiú, sem az alsó tagozatos lányok tetszését nem nyerték meg a számítógépek a műve­lődési házban. Ez már a na­gyobb srácok területe, bűvölik is a billentyűket, a színes és fekete-fehér, kisebb, nagyobb méretű televíziókat. — Mond­juk, tedd a FOR—2-be, látod, így jó. Újra ugrál a manó, gyűjthetik a pontokat. Jött az eső A városközpont kihalt. El­bújtak az emberek az eső elől, vagy mindenki kirándul, telket művel? Egyetlen le­gényke tartja kezében szo­morúan a labdát a Szabad­ság téri szökőkút mellett. Egyedül nincs kedve játszani, egyetlen sikerélménye van, talált a bokrok között egy tintásüveget. Szívesen men­ne ő is a parkba, de az apu­kája délután buszt fog ve­zetni, az anyukája pedig ebé­det főz és a kistestvérére vi­gyáz. — Pszt! Intenek csendre, amint belépek a könyvudvar ajtaján. Forognak körbe a gyerekek, a Kaláris együttes gitárosához érve hangszerek nevét kell mondaniuk. — Ez már volt! — kiabál a kórus, az ismétlő kiesik. Az ered­mény döntetlen, a szaxofon, harmonika, cimbalom, vib- rafon és cselló felsorolása után egy fiú és egy lány ke­zét emeli magasba a bíró. Az eső sajnos elzavarta a parkban ünneplőket, délután­ra beszorultak a művelődési házba. Távolodóban azonban jó volt hallani az ismert dalt: Játsszunk most együtt, amig csak lehet... Baskai Erzsébet Mozi Vidám körhinta. Szovjet mesefilmsorozat. Csak 4 óra­kor! Elvarázsolt dollár. Színes magyar kalandfilm. 6 és 8 órakor. ISSN DT93—1937 (Gödöllőt Hírlap) Ha esik, ha fúj... Játsszunk, amíg csak lehet M ár korábban is hallot­tam arról a lelkes, ön­zetlenül dolgozó, rendkívülien munkabíró asszonyról, akit a kerepestarcsaiak egyszerűen csak Erzsiké néninek nevez­nek. Legutóbb a megyei, majd a fővárosban az egyik kerületi tanácsnál hívták föl rá a figyelmet. Hát hogyne lettem volna rá kívácsi. S amikor egy napfényes délelőttön, a szilasligeti pos­tahivatal előtt összetalálkoz­tunk, már tudtam, hogy nem mindennapi emberrel hozott össze a sors, akinek életraj­zával, életművével szorosan összekapcsolódnak a helyi közélet kis és nagy esemé­nyei. Tamás Jánosnéval, a mindenki által szeretett Er­zsiké nénivel ismerkedhettem meg barátságos otthonában. A Szeged városához közeli Bordány községben látta meg a napvilágot. Nem véletlenül kezdte élete történetét azzal, hogy nagyanyja szülésznő volt. édesanyja szintén, aki Bordányban és a Szeged kör­nyéki tanyavilágban sok száz emberpalántát segített a vi­lágra. Erzsiké néni. akkor még kislányként sokat segéd­kezett édesanyjának, s ezt tudva nem is meglepő, hogy tizenegy éves volt, amikor először vezetett le szülést. Talán éppen az az esemény kötötte őt örökre az egészség­ügyhöz, s alapozta meg azt a hallatlan emberszeretetet, mindenkin való segíteni aka­rást, amely később saját csa­ládjára is kisugárzott. Hiszen három lánya az egészségügy területén találta meg életre szóló hivatását, akárcsak nő­vére és húga. A legkisebb unoka (hároméves) sorsát pe­dig előrevetítette a közelmúlt egy aranyos eseménye, ami­kor Erzsiké nénit így hívta játszani: Mama, gyere, gyó­gyítsuk meg a babát! Bordányból 1954-ben köl­töztek Kerepestarcsára. Idő­közben ötre gyarapodott saját gyermekeinek a száma, majd megözvegyült édesanyját, s férje idős szüleit is magukhoz vették. Ezt a nagy családot kettjük jövedelméből tartot­ták el. Ám a világháborúban és az ötvenes években a csa­ládot ért tragikus események, a későbbi lelki és fizikai túl­terhelés nem múlt el követ­kezmények nélkül. Erzsiké nénit a hetvenes évek végén megromlott egészségi állapota miatt leszázalékolták. Ám alig múlt el két hónap az orvosi bizottság döntése után, ismét munkába áll, a Magyar Nép­hadsereg polgári alkalmazott­jaként mint híradástechnikai üzemasszisztens. Ez ideig azonban még sok minden történt az életében. Gondolok itt arra, hogy har­minc éve tagja a Vöröske­resztnek, titkára a helyi szer­vezetnek: évekig dolgozott az egykori Uzsoki Kórházban. S míg gyermekei a XIV. kerü­letben a Zalka Máté iskolá­ba jártak, tagja volt a szülői munkaközösségnek. Ugyanott több mint fél évtizedig tevé­kenykedett a népfrontban. Amikor pedig Szilasligeten megtelepedett a család. Erzsi­ké néni mindjárt bekapcsoló­dott a nagyközség életébe. Az egészségügyi főiskola elvégzé­se mellett jutott ideje elsőse­gélynyújtó tanfolyamok veze­tésére, a nyugdíjas- és a ci­gányklub megalakítására és vezetésére. Korábban a helyi KISZ-szervezet újjászervezé­sében kétszer is részt vett, volt ifjúsági és szociális ösz- szekötő, míg egyik lánya szer­vező titkárként tevékenyke­dett. Eleinte a lakásán 1 gyűltek össze a KISZ-es fiatalok, is- < merkedtek, politizáltak, a kis szilasligeti házból indultak i kirándulásaikra, s tértek oda : vissza fáradtan, vidáman, él­ményekkel gazdagon. Amikor i a hetvenes évek közepén má- < sodszor szervezték újjá a KISZ-t, javaslatára teremtet- ; ték meg a nagyközségben az 1 azóta is működő szociális . I gondozói hálózatot, s a fiata­lok segítséget nyújtottak a 1 cigány gyerekeknek a tanu­lásban. Akkor három tanév­ben egymás után, a cigány gyerekek 85 százaléka végezte el az általános iskola nyolc osztályát, s ez egyértelműen a KISZ-tagoknak volt köszön­hető! Sorolhatnám még tovább a sikeres életmű állomásait, de nem teszem, mert így is csak körvonalazni t dnám történe­tét, s értékét. Meg aztán ta­lálkozunk még Erzsiké néni­vel a nyugdíjas-, vagy a ci­gányklubban, utóbbiban azért is, mert a nagyközség vezetői hamarosan falugyűlést szer­veznek a cigány lakosság számára. V égezetül eddigi munkássá­ga elismeréseire is kíván­csi voitam, s Erzsiké néni a többi polcos üvegvitrint elfog­laló Vöröskereszt-, KISZ-, nép­front-, polgári védelmi kitün­tetések közül kiemelte a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát, amit 1981-ben kapott s a Zalka Emlékplakettet, amit férje halálának évében, 1976- ban szavazlak meg neki az úttörők. Én azt hiszem, ez a sok elis­merés is igazolja édesanyja szemléletét, aki ha kérdezték tőle, hogy a sok gyerekén kí­vül mit gyűjtött össze egész életében, a következőket mondta: a gyermek az édes­anya kamatozó betétje. Az többet ér bármekkora bank­betétnél ! A betét, úgy gondolom, jói kamatozott! Aszódi László Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom