Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
4 0KST • MEGY kl] 1986. JCNIÜS 21. SZOMBAT ■r* Körkép helyett kórkép Üdülők paradicsoma lehetne ^ A délegyházi bányatavak környéke Pest megye egyik & legszebb üdülőhelye, amely bízvást felveheti a versenyt & a Dunakanyarral is. Azaz felvehetné, ha egyenlő esély- S lyel indulhatna egy ilyen versenyen. Am az infrastruk- ^ túra szinte teljes hiánya, az alapellátás elégtelenségei ^ eleve kizárják a tavakat egy ilyen megméretésből. Ezért ^ azután a délegyházi tavakról készíteni szándékozott kör- $ kép, sajnos kórképpé sikeredett. helyek épültek. Ám alapvető élelmiszereket ezek nem árusítanak. Tavaly óta húzódik egy kis ABC-áruház építése, amely elláthatná a környékbeli vállalati üdülőket is, ám a jelek szerint ebben az évben sem enyhít még a gondokon. Az őslakosság és az üdülők kapcsolatának pedig régi neuralgikus pontja az alapellátás. A délegyházi kis élelmiszer- bolt a helyi igényekét is alig képes kielégíteni, a többezres üdülősereg meg végképp megoldhatatlan feladat elé állítja az üzletet. A naturisták területének közelében ván az a kemping, amely a tanács tulajdona, de már több esztendeje magánvállalkozó bérli.. Á szép, kényelmes faházas táborhely eddig sem hozott sok bevételt, mert a százezer forint bérleti díjat elengedték a bérlőnek a kemping fejlesztésének fejében. Ám kiderült, hogy ez szabálytalan. Most a bérlet ötvenezer, de a tanács végezteti az aktuális munkákat, százezerért készülnek éppen most a tusolok. Mozdulatlan víz Az egész üdülőhely léte múlik a tavak vízminőségének alakulásán. Mert mit ér a vízA szálloda előtt sétáltak Okkal jön a vaddisznó Meg nem erősített hírek szerint megint vaddisznók bukkantak fel Budakeszin. Egyik-másik utcán kószáltak, nem kis riadalmat keltve. Még vadászokat is kirendeltek, akik napokig fürkészték a terepet, de nem jöttek a disznók. Ennyi a közszájon forgó történet, ám senki sem tud biztosat. Sem a tanács, sem a környező erdők gazdái, sem a vadászok, sem a lakosság. Könyveljük el hát inkább anekdotának. Am akadnak más, nagyon is bizonyítható esetek. Kutyás őrök? Kucsera Benő, a Dunavarsá- nyi Nagyközségi Közös Tanács elnöke elmondta, hogy bőven maradt elődeitől elintézetlen, tisztázatlan ügy. Azok egy év után, máig is nehezítik a dolgukat. Itt van mindjárt az a határvita, amely Bugyi község és Délegyháza között van. Történt ugyanis, hogy a tavak környékén a parcellázás közben jelentős területei eladtak Bugyi község határából is, amely köztudottan már a da- basi és nem a ráckevei körzet területe. így most nemcsak, hogy meg kell vásárolnia a Dunavarsányi Tanácsnak az eladott földterületet, hanem a körzethatár-módosítás térképét is meg kellett rendelnie a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál. — A Iiözép-Dunavölgyi Intéző Bizottság idegenforgalmi alapjából, a tavak környékének fejlesztésére — folytatja az elnök —, hetvenötezer forintot kaptunk az 1. számú tó parti sétányának közvilágítására. Már ez is eredmény, mert biztonságosabb lesz az esti séta az üdülők környékén. Régi gondjuk a nyaralóknak a közbiztonság. Kevés a rendőr, lehetetlen naponta ellenőrizni. Megoldás lehetne, ha a nem kis értékeket képviselő üdülök tulajdonosai kutyás őröket fizetnének. Jelentkezett is a kö- zelínúltban egy vállalkozó társaság, ám az üdülők nem szavazták meg e célra a havi ötven forintot — ennyibe került volna az őrzés megszervezése házanként. Ügy tűnik, a nem lakás céljára szolgáló épületek új adóztatása is csak nehezen juttatja magasabb bevételekhez a tanácsot. Hiszen amióta köztudott, hogy nedven négyzetméter után magasabb a nyaralók adója, azóta majd minden üdülő — a két- ,három szintesek is — az adóbevallás tanúsága szerint harminckilenc négyzetméteres lett. így azután a tanácsi dolgozóknak több ezer nyaralót kell felkeresniük és a helyszínen felmérni a valódi helyzetet, hogy az adó beszedhető legyen. A betonfal mögött ígéretes fejlesztések indultak meg a Magyar Naturisták Egyesületének magas betonfallal takart kempingjében is, az 5-ös tó partján. Ízléses, valóban a tájba illő kereskedelmi egysége, vendéglátó(Hancsovszki János felvételei) A kerítésen át Csepeli József csak ingatja a fejét: ő sem tud a vaddisznók látogatásáról. A Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság kerületvezető erdésze azonban konkrét eseteket sorol, amikor igenis megjelent a dúvad. Az idén, csak a máriamakkosi kerületben legalább tízszer riasztották vadkárelhárításra. A Hegyhát utcából többször is. Ott. a 25. szám alatt van telkük Puskás Sándoréknak. — ön látta a vaddisznókat? — Akkor nem voltam kint, csak a fiam, a családjával. De a túrásokat, a pusztítás nyomait láttam. Egyszer márciusban, azután pedig májusban jöttek. Először levúziteltek a szomszédban, majd bennünket is útba ejtettek. Egy-két nagyobb és hat-hét kisebb állat lehetett. A fiam azt mondja, hóigy ott sétáltak a Vörös Csillag Szálló eüőtt. — Milyen kárt tettek? — Bedöntöttek a drótkerítést, kitúrtak két facsemetét, megdézsmálták a zöldségeket. — Mennyire van a telek az erdő szélétől? — Ügy két kilométerre ... — A laikus sejti. , a szakember tudja, hogy a vaddisznó látogatásának oka van. Például az, hogy nem talál elegendő élelmet, főleg vizet. Akkor lehúzódik a lakott települések felé. Kiszámíthatatlan — Az emberek azt hiszik, hogy akkor vannak biztonságban, ha a vadász ott ül a házuk előtt — mondja ifjabb dr. Sólymos Rezső, a budapesti erdészet helyettes vezetője. Az igazi védekezés azonban az. ha a vadnak megfelelő életfeltételeket teremtünk az erdőben, lédús takarmánnyal látjuk el. Ám hiába minden, ha nagy a szárazság, mert olyankor a disznó 30 kilométereket is megtesz naponta a víz. az élelem reményében. És jó érzékkel van megáldva ahközeli telek, ha fürdeni, horgászni tilos? — Sajnos, évről évre romlik a vízminőség. Nem sokat segített az, hogy összekötötték a tavakat, a kellő cirkuláció így sem biztosított. Nagymértékű az iszaposodás és a hínárosodás. Nem bizonyult jó megoldásnak a hínárvágó gép alkalmazása. A talaj olyan egyenetlen, hogy néhol a földbe vágott a gép. máshol meg csak a növény tetejét tudta levágni. Gondot jelentett a partra hozott hínár elszállítása is. Szóba került a növényevő halak telepítése is, de ezek ürüléke éppen úgy szennyezné a vizet, mint a vonuló hínár. Más elképzelés szerint a tavak mélyében fúrt kutakkal lehetne megoldani a víz- mozgást, vízcserét. Ám mi a biztosíték, hogy nem szeny- nyeződik el az ivóvízbázis? Mindezek természetesen csak féltudományos találgatások. Hivatalos szakvélemény eddig nem . készült, mert az rendkívül költséges. A tanács vezetői, akik rengeteget kilincseltek eddig is a tavak megmentése ügyében, annyit tudtak elérni, hogy az OVH térítés nélkül egy éven át, minden évszakban vizsgálja a vízminőséget. Ez már kiindulóalap lehet egy átfogó vizsgálathoz, amely utat mutathatna a vízvédelem tennivalóihoz. Ám ennek finanszírozása nem lehet a helyi tanács ügye csupán, mint ahogy nem egyedüli használói a bányatavaknak. Móza Katalin hoz. hogy meg is találja. Ha mondjuk méterhálósan, gödrökbe ássuk el a makkot, biztos, hogy kiszagolja, s csak ott túr, ahol kell. Ha a megelőzés nem jár sikerrel, nincs más hátra, mint a vadkárelhárítás. Persze nam • úgy kell elképzelni, hogy a vadász csőre töltött puskával leselkedik a házak környékén. — A vadászati szabályzat szerint a lakott területeket övező 300 méteres sávban nem lehet fegyvert használni — mondja Csepeli József. — Ezt minden esetben betartjuk, hiszen sok a sétaút, a kiránduló. És az sem biztos, hogy éppen disznó mozog a bokorban. — Mi a teendő, ha a vad felbukkan? — A bejelentés nyomán terepszemlét tartok. Megpróbálom meghatározni a vad tartózkodási helyét és elvágni az útját. Gyakran a megérzésekre kell támaszkodnom. A disznó kiszámíthatatlan, hát én is úgy teszek. A legváltozatosabb időpontokban, három- szor-négyszer keresem fel a feltételezett helyet. Három esztendeje vagyok kerületvezető erdész, de azóta vadkárelhárítás címén még nem lőttem disznót. Vasvillával ne! — Kell-e félni a vaddisznótól? — Ok nélkül tartamaik tőle, mert a vaddisznó magától sosem támad. Könnyű elhessegetni, persze nem úgy, hogy vasvillával mennek neki, mert már arra is volit példa. Elegendő néhányat tapsolni, • már elijed. A telektulajdonosok a kár ellen elsősorban azzal védekezhetnek, hogy bekerítik parcelláikat. Bevált módszer az is. ha fél méter magasan üres konzervdobozokat kötöznek egy megfeszített kötélre. A legfontosabb azonban az, hogy azonnal értesítsenek bennünket, ha föltűnik a disznó. Kövess László A házasság ötven esztendeje köttetett Együtt jobb volt a rossz is Ma már egy nagy család köszönti őket ötvenéves a kép is, igazolja az anyakönyvi kivonat rZühU'Xí. l’-úko; '-:ú. aggódva nézegeti reggelente a gazda: nem ártott-e neki az időjárás? Mintha szórná a szemeket, mintha ritkulnának a gyönyörű fürtök. Amint hazaér a Bentavölgye Tsz sporttelepéről — ahol tsz- nyugdíjasként dolgozik —, akad tennivalója a ház körül bőven. Pedig lánya és fiúunokája segít néki, együtt élnek a gondozott portán. A munkára szükség van. Nemcsak azért, mert az ad értelmet az életnek. Azért is, mert így lesz kiegészítés a bizony nagyon szerény — és egyetlen — nyugdíj mellé. A mama, bár dolgozott egész életében, nem szerzett jogot az önálló nyugdíjra. Hja, a törvények! Azokról nem tudtak előre abban a régi világban. S nincs, aki igazolná a töredékesen nyomon követhető cselédsorsot — munkaviszonyként. Pedig milyen jó volna, ha a papának már nem volna muszáj dolgoznia! Igaz, vannak, akik rosszabbul élnek. Csak egészség lenne! Ám a mamának — sajnos — sokszor van szüksége orvosi segítségre. Baját a háborúban szerezte, amikor félt, egyre csak félt, nem maga, a gyerekei miatt... De a doktor úr olyan jó, nélküle nem is tudom, mi lenne velem — s egy apró, alig hallható sóhaj tűnik tova ajkáról. A LELTÁR így folytatódik, mígnem kiderül, amire eddig talán nem is gondolt Szepesi József és neje, született Kosaras Erzsébet: együtt jobb volt még a rossz is. Kívánjuk: éljenek még sokáig együtt. S már csak a jóból jusson nekik. Minél több... Bálint Ibolya A SZÁMVETÉS tovább? Józsi bácsi az állami gazdaság tehenészetében lett fejőgulyás, még Pakson. Kilenc évig csinálta ezt a munkát, aztán brigádvezetővé tették, helytállása, munkabírása, kötelességtudata révén, öt évig volt társainak megbecsült vezetője. Előtte? Elmondhatnák most, az ünnepen, ha sor kerülne rá, milyen volt, amikor megkapták ^ Ma délben, amikor megszólal a harang, összeül a ^ család Szepesi József ék érdi portáján. A nagy család: ^ Szepesi József és neje, Kosaras Erzsébet, valamint ^ gyermekeik, unokáik s dédunokáik, hogy jeles ese- ^ ményről emlékezzenek meg. Kereken ötven esztendeje, ^ 1936. június 20-án köttetett a házasság, amely egy ^ életre egymáshoz igazította az akkor huszonkét éves § fiú és leány útját. Két kezük nyomát őrzi a gondozott kert is Ennyit éltünk volna együtt? — teszi föl önmagának is a kérdést Erzsi néni, nem mintha nem tudná, inkább úgy, mint aki valójában most döbbent rá, milyen hosz- szú is ez az idő. Igen. Tényleg hosszú. Néha alig győzzük kivárni, hogy elteljen egy- egy nap, annyi a gondunk, bajunk. Az élet mégis gyorsan telik, észrevétlenül szállnak az- évek, csak azt látjuk, nőnek a gyerekek, terebélyesednek a kertben a fák, amiket ültettünk, lassan deresedik a hajunk, nehezebb a kosár, meredekebb a lépcső — s egyre többször jön az orvos. VALAHOGY ÍGY volt ez a Szepesi házaspárnál is, Talán eddig nem is volt gondjuk arra, hogy leltárt csináljanak az életükről. Lehet, hogy a jeles, örömteli évfordulón megteszik. Kosaras Erzsébet édesapját az első világháború vitte el. Mire fölcseperedett, cselédsorba került, kenyérkereset után kellett néznie, Ce- céről az akkor még kis faluba, Paksra került. Ott ismertem meg az én drága páromat — mondja, talán szemében annak a régi-régi fénynek másával. Szepesi József is gazdasági cseléd volt a Kovács Sebestyén Endre birtokán. Az életről annyit mái mindketten tudtak, hogy keményen dolgozni kell, a nincstelenek számára csak a szorgalom, a szakadatlan munka az ősi örökség. Eszerint tették hát a dolgukat. összeházasodtak. Jöttek a gyerekek. Először a kis Erzsi — ma két felnőtt gyermek édesanyja —, aztán a kis Józsi, ma már szintén boldog családapa. Aztán jött a háború. A második. A férjet fogságba vetette a sorsa, nyolc hónapos volt a kisfia, amikor elment, s már óvodás korú, mire visszakerült. Dániából. Szép ország, nem is esett ott olyan rosszul a sorunk — gondolja most talán, de elhessegeti az érzést, hiszen még most is belefacsaro- dik a szíve, ha eszébe jut, mit. állt ki az alatt a három év alatt itthon az asszony egyedül, magára hagyatva a két gyerekkel. a hét hold földet, szántottak, vetettek, kapáltak, látástól vakulásig, a maguk gazdájaként. Hordták a piacra a krumplit, az uborkát, még lovat is vettek. Jaj, a krumpli! Igen, akkor történt, Erzsí- kénk pici volt, a föld végében hagytuk, ahogy töltögettük a bokrokat, ő meg teletömte szegényke a száját a homokkal, játékból, kíváncsiságból, jaj, a vér kifutott belőlem, mikor megláttam, de nem lett baj, hála az égnek. FÖLNEVELTÉK a gyerekeket. Amikor a fiú is kenyér- kereset után nézett, Érdre talált jönni. No, nem véletlenül, hanem — mondhatnánk — fondorlatos módon. A hizlaldánál helyezkedett el, de nem nagyon akaródzott munkás- szállón lakni, nem is csoda annál, aki olyan családban nőtt föl, ahol a szeretet, az összetartozás volt mindig a legnagyobb erő. Rábeszélte a szüleit, adják el az otthont jelentő paksi házat, vegyenek helyette például Érden, s lakjanak megint együtt, valamennyien. Így történt. A ház meg a kert — persze — már régen nem olyan, mint akkor, amikor megvették. Mindig csináltak rajta valamit, hogy szebb legyen, hogy jobb legyen. A gyümölcsfák megnőttek — szilva az idén nem nagyon lesz. A gondosan permetezett szőlőt is
