Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-19 / 143. szám

1988. JCN1ÜS 19., CSÜTÖRTÖK Sziinetfoi is olvasnak Válságban van a munkásmüvelődés? r / Újra kell gondolni a feladatot nyl következményeit saját bőrűnkön érezzük, társa­í - - . ■ ' Igaz, hogy szünidő táján a gyerekeket hat lóval is nehéz az iskolába bevinni, de úgy tűnik, a nagykovácsi tanulókra mindez nem vonatkozik. A va­káció idején is szívesen járnak a könyvtárba, ahol tizennégy­ezer kötetből választhatnak kedvükre olvasnivalót. A fia­talabbak eligazodását a könyvrengetegben a szünidő­ben is a felső tagozatos kis- könyvtárosok segítik. Felvéte­lünkön Harangozó Dávid (Erdősi Ágnes felvétele) < ralis céljaink megvalósulá- ^ sát. Leszűkítve érdeklődésemet, Vácott járva, a munkásműve­lődés helyzetéről és jövőjéről faggattam az üzemi és a vá­rosi kulturális élet vezetőit, de tergerbe csöppentem: egy­részt, mert mindannyian más­ként értelmezték ezt a fogal­mat, másrészt, mert munkás­művelődésről, a meghatározó folyamatok tengernyi közegé­ből kiragadva, lehet, de nem érdemes beszélni. Fontos tanulságok A Madách Imre Művelődési Központban kezdtem köruta- mat, ahol Varga Zoltán igaz­gató és Gaál Anna, a helyet­tese, egymás szavába vágva, egymást kiegészítve összegez­ték tapasztalataikat; Múzsák 1986/2* Sók szín, érdekes írás S Múzsák ez évi második számában Takács Béla mu­tatja be a 425 éves fennállá­sát ünneplő debreceni nyom­da művészi értékű kiváltság­levelét. ízelítőt kínál a lap a Magyar Nemzeti Galéria Lé­lek és forma című kiállításá­nak gazdag anyagából és megismertet a szombatihelyi Smidt Múzeum épületének és gyűjteményének történetével. Jézus életének története 'év­századokon át foglalkoztatta az alkotók képzeletét, a szak­irodalom pedig Arma Christi néven foglalja össze mind­azon tárgyakat, amelyeket Krisztus meghurcoltatása és keresztre feszítése során használtak — ezek ábrázolá­sának történetét Verebélyi Kincső dolgozza fel. A fotóművészet egyes mű­fajainak történetét áttekintve Győri Lajos ezúttal a hazai tájfényképezés kezdeti idő­szakát tárgyalja. „Villanyos távcső”, „távolbalátó készü­lék” és sok más, már elfe­ledett kifejezés jelölte egy­kor azt, az időközben min­dennapi életünk részévé vált eszközt, amit televíziónak ne­vezünk, s mint Kozma Gyu­lától megtudtuk, a talál­mány útját sok magyar fel­találó is egyengette. A kalan­dos életű Casanova utazásait pedig Pelle János követi nyomon. Gellért Katalin Érzékeny harmónia című írása Edouard Viilard munkásságáról szól. ■— A munkásművelődés a történelmi múltunkat magán viselő, politikai színezetű ka­tegória. Szükség volt rá és tartalmi vonatkozásaiban ma is fontos, azonban zavarban vagyunk, ha megkérdezik, mit is értünk alatta. Tevé­kenységünkben a pontos ha­tárvonalat szinte lehetetlen meghúzni. Egy munkás ugyan­úgy lakótelepi lakos, fiatal, avagy bejáró ingázó. Vácra és vonzáskörzetére amúgy is jel­lemző, hogy a munkaképes la­kosságnak közel 60 százaléka, mintegy 34 ezer ember ingázó. Más megközelítésben, a több mint 40 kiscsoportunknak, majdnem 10 tanfolyamunk­nak, avagy nagyszámú zenei együtteseinknek munkások ugyanúgy tagjai. Ilyen esetek­ben tehát nincs értelme a szétválasztásnak. Természetesen vannak olyan konkrét feladatok, amelyek csak az üzemekkel való együttműködésben valósítha­tók meg: rendezvényeiket — ha igénylik — szakmai, tárgyi segítséggel támogatjuk. Az év eleji tapasztalatcsere üzemi népművelőkkel két fontos ta­nulsággal járt: egyrészt javí­tanunk kell az együttműkö­dést,. a kölcsönös tájékoztatást, másrészt jobban figyelembe kell vennünk, hogy az üzemek részéről a szórakoztató és a pihenést nyújtó programjaink iránt nőtt meg az érdeklődés. Eddig évenként támogattak bennünket a gyárak, de most már egyre kevésbé. Éppen er­ről tanácskoznánk a közeljö­vőben a vállalati szakszerve­zeti vezetőkkel egy összejöve­telen, amelynek Bacsa Tamás, a szakmaközi bizottság elnö­ke a szervezője. Bacsa Tamás a szakszerve­zeti székházban fogadott. — A munkásmüvelődés az utóbbi öt évben nem éli re­neszánszát — mondta. Szinte kézzel, tapintható az igény és az értékrend módosulása. A gazdasági szempontok előtér­be kerülését országos mére­tekben is észleljük. Csökken­teni kezdtük a kulturális be­ruházásokra fordítható pénz­összegeket; szerintem ez visszalépés. Hiába szervezzük jobban az eddigi kulturális te­vékenységeket, az anyagi fe­dezet akkor sem nélkülözhető. Pénz nélkül sem az ország, sem a város, sem a magánem­ber számára nincs kultúra és művelődés. Olyan dolgot pe­dig számon kérni — mondjuk színházlátogatást —, amelyre Ablak - 150. Valami jó­féle debreceni ásványvízzel íoccintgatva, derűs hangulat­ban ünnepelte meg százötve­nedik jelentkezését az Ablak szerkesztősége. Ez igen — bsettintettek Feledy Péterék, amikor azt a fiaskónként öt­forintos nedűt kortyolgatták. 3 míg nyeldekeltek, mi, en­nek a közkedvelt műsornak a notórius nézői szintén cset- í inthettünk egyet: ez igen! Mármint a televíziónak ez a irö zön s égszo ligá 1 a ti váll a! kö zá­sa érdemli meg a hurrázást, a tenyércsapdosást, hiszen ha ralami igazán jó ötlet virág­ba szökkent a Szabadság téri izerkesztöségek háza táján, ak­kor ennek a péntek kora esti élű adásnak az útra bocsátá­sa igazán ezek közé tartozik. Pedig nem volt valami biz­tató a kezdet. A leghétközna­pibb előfizetői bejelentésekkel — itt egy csőtörés, amott egy lakásbeázás — foglalkozni holmi nagyriportok, mélyin­terjúk helyett, és afféle ki­fejezetten rádiós kiszolgálásra — időjárás-előrejelzésre, úti tanácsokra — fordítani a drá­ga műsoridőt, nos, ez a pen­zum sokaknak nemigen tet­szett. Ám aztán hónapra hónap, évre év, és mind több elisme­rés áradt Peták István felelős szerkesztő csapata felé. Di­cséret, sőt szeretet Is, hiszen lassacskán egy olyan stábot toborzott ő össze, amelynek egyik-másik tagjához erősebb érzelmi szálakkal kötődhet a nézősereg. Nyilván mondani sem kell, hogy a kiskertek nagymestere, dr. Bálint György érdemelte ki nagyon gyorsan egy egész ország ro- konszenvét — időszerű taná­csait úgy hallgatjuk, mint megfellebbezhetetlen agro- stratégiai hadparancsokat —, de például Kóthy Judit Ro­konszenves rámenősségét is több jó útra térített magán- és közügy bizonyítja. Hanem -ez a száztöven Ab­lak-adás mintha egy kicsit túlzottan magabiztossá is tet­te volna a közreműködők egyikét, másikát. Ezt elpana­szolva nem csupán arra a kelleténél fesztelenebb izgés- re-mozgásra gondolunk, ami a stúdió látványát — egyút­tal a szigorúbb ítéletű nézők kedélyét — borzolgaíja, ha­nem a felkészületlenség, az oda nem figyelés kisebb-na­gyobb jeleire. Megesett pél­dául, hogy az ügyeletes mű sorvezető kollégámnak titu­lálta azt az Enyedy György akadémikust, aki valóban egy hosszabb elemző cikket írt a Heti Világgazdaságba, de ak: e publikációjától eltekintve mégis sokkal inkább a tele­pülésfejlesztés első számú — amúgy pécsi székhelyű — szakembere. S ugyanígy megesik, hogy onnan merítenek témát, ahon­nan más forgatócsoportok már bőségesen belakmár óz­tak. A Hungaroring mogyo­ródi építkezéséről például a Híradó és a sportrovat is egy­más után .hozta a traktát, és hát a ferihegyi gyorsforgalmi út hányattatásáról sem az ab­lakosok értesültek, illetőleg értesítettek először. Persze, mindez csak apró szeplő azon a rokonszenves ábrázaton, amelynek feltűné­sét egy ideje már a kettes csatornán is üdvözölhetjük, hiszen az a bizonyos hatvan perc olykor kilencvenre hízik. Ám még ez a tengernyi su­gárzás sem untat! Nem, mert túlnyomó többségében tényleg a közérdek a szerkesztés ve- zércsiillaga, és ahogyan fo­gyaszthatóvá elegyítik a kép- meg a hanganyagot, az is igazán kedvünkre való. Linda. Ebben a mostani nagy Mundial-lázban minden egyéb címkéjű betétre jobban figyelünk. Nem volt ez más­ként a minapi Lindával sem, amely rendőrlányos sztoritól végr e valami kuncogta tó csacskaságot reméltünk. Nem adta az ebadta! Mind ehe­lyett egy rétestészta módjára elnyújtott reklámfilmet, szol­gáltatott a Pécsi Balettről. Ráadásul ezek a baranyai ba­lerinák már nem is olyan többcsillagos exportcikkek a nemzetközi táncpiacon. Maj­dani kelendőségük legalábbis kétséges... Akáca László egyre kevesebb forint jut á családi költségvetésből, nem tisztességes dolog. A vezetők példája Beszélgetőpartnereim a ne­gatív helyzetkép ellenpéldája­ként a körülbelül 40 üzem kö­zül a Forte és a CEMÜ kultu­rális tevékenységét emleget­ték. Ez utóbbiba látogatva kí­váncsi voltam, itt miért nem érezhetők a murakásművelő- désselj kapcsolatos, országosan is megfigyelhető „válságjelen­ségek”. Szabó Sándorné, a kulturális bizottság jelenlegi vezetője és Tóth Gézáné mun. kaverseny-felelős válaszoltak kérdésemre: — Hazudnánk, ha azt mon­danánk, hogy nálunk nem csökken az évi költségvetés és a munkások érdeklődése a művelődés iránt. Egyrészt azonban a vállalati vezetés le­hetővé tette a szinten tartást, a hiányzó összeget az érde­keltségi alapból pótolván, másrészt üzemvezetőink saját példamutatásukkal ellensú­lyozzák ebben az „elanyagi- asodó” világban a művelő­dés, a kulturális rendezvé­nyek iránti érdektelenséget. A 940 dolgozó 70 százaléka törzsgárdatag, 550-en dolgoz­nak 33 szocialista brigádban. Nálunk szinte mindenki min­denkit személyesen ismer, tud­juk, hogy mi érdekli a mun­kásokat. Ennek köszönhető a Deákvári esték fórumjellegű rendezvényeinek sikere is. A szocialista brigád- és munka- versenymozgalom is eleven. A közösen kialakított pont- rendszer szerinti értékelés adja a tekintélyét és komoly erkölcsi súlyát, a pénzjutalom mellett. Nem jelent problémát, hogy a szocialista brigádok tagjai gmk-ban is dolgoznak, mert más-más értéket képvi­selnek ezek a tevékenységek. Életközeli, differenciált Kármán Istvánnal, az MSZMP Vác Városi Bizottsá­ga agitációs és propaganda­munkabizottságának munka­társával a munkásművelődés­ről folytatott beszélgetés köz­ben egy átgondolt, korszerű kultúrpolitikai szemlélet kör­vonalazódott: i — Kritikus gazdasági hely­zetünk kultúrára való hatása annyiban talán még hasznos­nak is mondható, hogy kény­szerít bennünket eddigi tevé­kenységeink újragondolására. Éppen a munkásművelődéssel kapcsolatban szükséges ez, mert fogalmi és tartalmi za­varok övezik. Ezen a terüle­ten, egy-két kivételtől elte­kintve, megmerevedett művé­szet- és rendezvénycentrikus szemlélet uralkodik, amely életidegen, az alapvető érde­keket figyelembe nem vevő követelményeket állít, s így nincs létjogosultsága. Az ed­digi munkásművelődés helyett minden dolgozó számára olyan munkahelyi művelődés kialakítása szükséges, amely­nek célja: az anyagi, a poli­tikai és a kulturális biztonság megszerzése. A közvetlen kör­nyezet műszaki-technikai is­merete mindennél fontosabb. Lényeges a feladat- és pénz- elosztás demokratikus fóru­mainak megteremtése. az anynyelvi és az idegen nyelvi nevelés, a munkahelyi légkör- és környezetvédelem, mentál­higiénés ismeretek — ne is soroljuk tovább. Csak ez után következhetnek a magas kul­túra elemeit hordozó kulturá­lis rendezvények. A mai nép- gazdasági helyzet sókkal konstruktívabb munkásokat tételez fel, mint eddig. Az egész társadalmat érintő de­mokratizálódási folyamat kezd kibontakozni. Ebben a közegben talán létrejöhet az az összefüggő rendszer, amelynek első láncszeme egy komplex, célirányos gazdasági stratégia, majd ennek következményei: átgondolt munkaerő-gazdálko­dás, oktatási, képzési tervek, s végül a munkahelyi műve­lődés konkrét feladatainak megjelölése, életközeli, réteg­differenciált programjai. Űjj írisz Hf.ti FILMTEGYZET A betörés nagymestere Jelenet A betörés nagymestere című filmből A néző alighanem elámul, miközben ezt a francia fil­met (Patrice Leconte rendező munkáját) nézi. Nem feltétle­nül a sztoriin, amely úgy in­dul, mint a híres Megbilin­cseltek, mivelhogy két bűnö­zőit összeláncolnak, de ők így is meg tudnak szökni a fran­cia rendőrség elől, sőt, egé­szen fantasztikus hegymászó kalandokba bonyolódnak, csak úgy csupasz (és összebilin- cselt!) kézzel. És nem is fel­tétlenül' azon, hogy a törté­net egy váratlan fordulattal átmegy hekus-sztoriba, mert kiderül: az egyik összeláncolt nem bűnöző, hanem magán­bosszúra közérdekből szövet­kezett hekus. Ilyen is volt már — ha jód emlékszem, legutóbb Bélmondo „épült be” egy még cifrább ügy kapcsán, még az afrikai fegyenotelep borzasztó körülményeit is vállalva. Amin elámulhatunk, az va­lami merőben más, nem film- művészeti (vagy legyünk sze­rényebbek: nem filmes) do­log. És mégis főszereplővé, fontossá, abszolút értelemben véve is a feszültség megte­remtőjévé, hordozójává és fo- kozójává lép elő. Ez pedig nem más, mint a technika. A film lényegében arról, vagy főként arról szól1, hogy a hekus-élbűnöző és társa, aki valódi bűnöző, a kasszafúrók legjelesebbje, egy játékkaszi­nó minden elektronikus rafi­nériával felszerelt, abszolút­nál is abszolútabb biztonságú széfjét akarja kifosztani. Az indítékok most mellékesek. A fő: az óriási pénz meg a rendkívüli technika. Az egyik részéről: az ellenállhatatlan vonzás, a másik részéről; a vele megküzdés kihívása. És itt jön végre az ámulat. Ezt a kaszinói széfet olyan többszörös biztonsági rend­szerrel védik, amit elmélet­ben lehetetlen kijátszani, mert ha az egyik rendszerben va­lami hóiba keletkezne, vagy si­kerülne átjutni rajta, nyom­ban működésibe lép a követ­kező rendszer. Tehát itt most az elektronika és az ember küzdelmét fogjuk látni, azt, milyen módon lehet kifogni a legravaszabbul megtervezett védelmi trükkölkön is. A film feszültségét, az izgalmat te­hát már nem a különböző karakterek összeütközése, a konfliktusok pontos felvázolá­sa és kibontása adja, nem a színészi' játék a fontos, ha­nem az elektronikai mester­emberek és a komputerek harca. Majdnem valamiféle sci-fi már ez, majdnem töké­letesen elembertelenítve; majdnem a tökéletes bűntény megvalósítása. Hideg, szenv­telen és kiszámított izgalom­keltés, komputerrel adagolva a komputerek világában. S amikor a film emberi akar lenni, akkor kénytelen-kellet­len visszacsúszik a jó öreg klisékbe: a férfias hekusba belehabarodó szépasszony és a hiába ácsingózó kasszazseni háromszögét, a sikeres mact kódöntés után a pénzzel meg­lógó haverok örömét látjuk búcsúzóul. Szóval: félemás munka, amelyről leginkább a hasonló korábbi munkák jutnak eszünkbe (a Hogyan kell egy­milliót lopni? például). Az vi­szont igaz, hogy ezekben a technika még korántsem volt ilyen tökélyre fejlesztve. S mi­közben a kamerák, érzékelők, relék, kijelzők és más mife­nék tömkelegét nézve szédü­lünk, eszünkbe villan, hogy mifelénk, a Dimitrov tér sar­kán, a postahivatalban, ennyi haoaeáré helyett elég volt egy közepes méretű konyhakés is a biztonsági berendezések le­küzdéséhez. Hát hiába, fej­lődnünk kell még... BMX-banditák Bűnügyi film ez is, de egé­szen más változatról van szó. Az ausztrál film ugyanis: gyerekszereplőkkel készített bűnügyi komédia. Persze, azt is mondhatjuk: a technika itt a főszereplő. Csakhogy ez is másfajta tech­nika, mint a francia filmben. Itt ugyanis a legfejlettebb technikai eszköz az a bizo­nyos BMX, ami nem más, mint egy spéci, terepjárásra is alkalmas kerékpár névrövidí­tése. S nem sokkal bonyolul­tabb a film másik fontos technikai eszköze sem: a rö­vidtávú rövidhullámú CB- rádió. Az előbbi eszköz néhány tizenéves kedvenc közlekedési és sporteszköze, az utóbbi né­hány közepesen ütódött ban­ditáé — lenne, ha a gyere­kek véletlenül meg nem ta­lálják azt a CB-rádió szállít­mányt, ami a nehéz fiúk nagy balhéjához okvetlenül szükséges lenne. Ebtől kezdve a film nem más, mint a némafilm korá­ból már untig ismert kerge­tőzések sorozata. Néhol nem is szellemtelenül zajlik ez a Ki kit ka<p el? című vetélke­dő. A gyerekek csudákat mű­velnek kerékpárjaikkal, nincs olyan hely, terep, időpont, amelyen és amikor meg ne tudnák lepni a banditákat — ezek meg egyvégtében annyi lükeséget követnek el, hogy az lenne az isteni csoda, ha nem buknának le. A gyerekhad — és a BMX kerékpárok — győ­zelme nem maradhat el. Kitörvén a nyári vakáció, az ausztrál film bizonyára je­lentős tinédzserközönséget vonz majd — de azért felte­hetőleg az alsóbb évjáratok­ból inkább. A serdül tebb ti­zenévesek miár a francia film­hez mennek — elvégre az elektronika izgalmasabb, mint a mégoly spéci bringák. Donald kacsa nyári kalandjai Hogy a vakációzó még ki­sebbek se maradjanak új film nélkül, a filmforgalma­zás bedobta ezt a Walt Disney rajzfilmet. De vigyázzunk: itt nem egybefüggő, kerek sztori­ról van szó. Úgynevezett epi­zódfilm ez, melyben tizenegy rövid történetet láthatunk. É történetek hősei természete­sen a jói ismert Walt Disney állatfigurák, Donald kacsától Pluto kutyáig, Miki egértől a haszontalan mókusokig, akik sok galibát okoznak. A fil­mek elég tág időt fognak át: a. legrégebbi epizód 1938-ban készült, a legfrissebb 1955- ben. De valamennyi bravúros technikával készült, s a figu­rák elbűvölőek. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom