Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-16 / 140. szám
NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1986. JÚNIUS 16., HÉTFŐ Jogos remények Új kemencéről álmodnak a pékek Gyárat építenek az ipartelepen Harruckern Ferenc volt az a hadbiztos, aki a budai várat megszállva tartó törökök kiűzésére odasereglett császári csapatok élelmezéséről gondoskodott. A katonáknak szánt prófunt (komiszkenyér) és a cvibak (kétszersült) társzekerek során érkezett a hadfik táborába. A derék beszerző azzal vívta ki uralkodója kegyeit, hogy nem vett részt a hadseregélelmezéssel kapcsolatos panamákban. Nehéz kenyér Akkoriban tehát gyors meggazdagodáshoz vezető foglalkozás volt a pékmesterség. Milliók fohásza hangzott el nap mint nap: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” S az óhaj valós tartalmat takart. A Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat Mizsei úti öreg üzeméről is joggal elmondható, hogy megette már a kenyere javát. Bizony nehéz kenyér az ott dolgozó pékeké: hiszen a tüzes kemencék mellett, erőt próbáló fizikai munkán nem könnyű a mindennapi betevőt megkeresni. Itt az ideje már, hogy történjen valami, hiszen a vállalat 75 ezer ember ellátásáról gondoskodik Cegléden és környékén. Szerencsére a sütőipar szava meghallgatásra talált, s a megyei tanács anyagi áldozatvállalása révén bekerülhetett a hetedik ötéves tervbe. Erről tájékoztatott bennünket Kovács Károly igazgató a tervezésre és kivitelezésre meghirdetett pályázat megjelenése után. Az Árszabályozás és Termékforgalmazás című közlöny nem az utca emberének olvasmánya, de ahová jár, ott töviről hegyire átböngészik. Bizony, ezekben az években kevesebb a beruházás, ezért a kivitelezők jól meggusztálnak minden szóba jöhető falatot. Alig jelent meg a ceglédi kenyérgyárra szóló pályázati kiírás, máris egymás után kopogtattak kiegészítő adatokért az érdeklődők. Nyilván nemcsak a licitálás miatt sürget az idő (július 15. a határidő), hanem azért is, mert 1986 októberében akár indulhat is az építkezés, s ahhoz addig még terv is kell. 1989 júniusában az újsütetű gyárnak már működnie kell. Ha ez a plánum valóra válik, a sütödések sutba dobhatják a péklapátot, hiszen jószerével emberi kéz érintése nélkül készülhet a kenyér, sütemény. Naponta két nyolcórás műszakot számolva 28— 30 tonna pékáru hagyja el a gázfűtéses kemencéket. A pályázatot a beruházás egészére hirdették meg, ám tulajdonképpen üzemkész épületet kérnek, amelynek a technológiai berendezését maguk oldják meg. Ebben már kellő gyakorlatra tettek szert a korszerű nagyhalai és a nagykőrösi kenyérgyárban. Olyan színvonalú eszközök beszerzése a céljuk, amelyekkel a lakosság körében megszokott minőségű harapni- valók előállíthatok. A gépi és a kézi munka szerencsés kombinációját szeretnék bevezetni, hogy a jövőben is mosolygós cipók, foszlós kalácsok, még a mostaninál is finomabb zsemlék, kiflik kerülhessenek a vásárlók asztalára. Az érdeklődés kovásza A szakembe f-utánpótlást már verbuválják. Sütőipari üzemmérnökök eséllyel pályázhatnak hozzájuk. A nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolával jó kapcsolatot ápolnak. Van néhány diákjuk, aki ösztöndíjasként tanulja a szakmát. A szakmunkásképzésben sem bízzák a véletlenre az utánpótlást. Olyannyira nem, hogy a Mészáros Lőrinc iskola hetedikes, nyolcadikos diákjaival megismertetik a sütőmesteri hivatást elméletben, gyakorlatban egyaránt. Az a nem titkolt céljuk, hogy megkedveltessék néhány nebulóval ezt a mesterséget. A felnőttszakmunkás-képzés keretében néhányan most tettek Jó szíve, vagyona... A gyerekek figyelmesen hallgatták a mesét. Arról szólt, hogy a gazdag ember leánya, a kedves, jószívű Juliska beleszeretett a dolgos, eszes, de szegény szolgalegénybe. Amikor a kevély atya megtudta, hagy lánya emiatt kosarazta ki sorra a tehetős kérőket, éktelen haragra gerjedt. Egy éven át kemény próbák elé állította a legényt, s közben enni is alig adott neki. Ügy gondolta, a sok munkától, éhezéstől elfogy a legény ereje, elkopik jóképűsége, s így a lánya szerelme is. De Juliska átlátott a szitán, és titokban a legjobb falatokkal traktálta a legényt, aki így ereje teljében csuda leleményesen tudta végrehajtani a lehetetlennek tűnő feladatokat is. Így szólt a mese, a hallottak után arról beszélgettek a gyerekek, kinek melyik mesehős tetszett legjobban és miért. Kinek-kinek megvolt a véleménye a szívtelen gazdáról, a derék szolgalegényről, a többségnek a kedves, hűséges Juliska magaviseleté tetszett a legjobban. A tanító néni örvendezett, hogy a kicsik mennyire jól meg tudják különböztetni a jót a rossztól, és ltogy a földi javaknál többre becsülik az emberi lélek értékeit. Utoljára egy szőke kisfiút szólított fel, aki már nagyon mondani akart valamit. — Tanító néni, kérem, nekem is Juliska tetszik a legjobban, őt választanám • — mondta. Persze rögtön kipattant a harsány nevetés, aminek a tanító néni komoly pillantása vetett véget. — Aztán miért tetszik neked Juliska? — Hát mert jó szíve volt, és apja halála után biztosan ő fogja majd örökölni a vagyont is... Szendrődi Judit Áramszünet A Démász Nagykőrösi Üzem- igazgatóság értesíti a lakosságot, hogy június 18-án, 19-én és 20-án, valamint 23—24—25- én és 26-án reggel 7 órától 16 óráig áramszünet lesz a Béke, Orgona, Rózsa, Május 1., Absolon Sarolta és a Szabó Ervin utcákban. vizsgát. Másik elképzelésük, hogy a nyolc osztályt elvégzett, továbbtanulni nem akaró fiataloknak új rendszerű oktatást vezetnek be; intenzív tanulással egy év alatt valamely részfolyamatot alaposan megismerhetnek, s az adott területen jól megállhatják a helyüket. Amit most kisütnek Az új kenyérgyár az északi ipartelepen kap helyet, a vak- ipari szövetkezet tőszomszédságában. A városi tanács közművesített telekkel sietett a segítségükre, amelyet kedvező feltételekkel bocsát a rendelkezésükre. Ügy terveztetik az új üzemet, hogy legyen mellette egy mintabolt is, amelyben cégük reklámjai mellett hentes- és töltelékárut, tejterméket* alapvető vegyi árukat is kínálnak majd. Ezzel megnyugtatóan megoldódik az ipartelepi munkások ellátása. A szociális létesítményeken kívül még üzemorvosi rendelőnek is teremtenek helyet. A kenyérfogyasztás egyébként — országos viszonylatban — csökkenőben van. Jóllehet most vidékünkön a nagykőrösi új üzem beállása átmenetileg lendített, a vásárláson, de így is érezhető, hogy a jobb minőségű burgonyás, rozsláng, házi jellegű kenyerek, zsemleveknik kerültek előtérbe. Távlatilag azonban évi egyszázalékos csökkenéssel számolnak, amelyet 2—4 százalékos növekedés tart egyensúlyban a péksütemények terén. Összességében úgy kalkulálnak, hogy az árbevétel 8—10 százalékkal nő a tervidőszak végéig. A pénz tehát nem csordul, csak csöppen a vállalati kasszába, pedig kell az ötéves tervre megcélzott 10—12 százalék nyereségnövekedés ahhoz, hogy saját anyagi erejükből is áldozhassanak a vállalat életét meghatározó beruházásra. Az egy kenyéren élő vállalatiak igyekeznek körültekintően megállapodni a tervezőkkel, kivitelezőkkel. Szakemberek népes zsűrijét kérik fel tanácsadóként a pályázatok elbírálására. Amit most „kisütnek”, azt eszik majd a jövő évezredben is. Tamasi Tamás Egy példás életút „Végigvitfem, amit elkezdtem” Az állatgyógyászat irányítójaként Aznap délután fél ötig volt szolgálatban. Néhány nap múlva megtudtam tőle, hogy nyugdíjasként is tovább dolgozik mint főálíatorvos.. Immár negyvenedik évét tapossa a szolgálatban. Dr. Faith István 1919-ben született Péterváradon, abban a Szerem megyében, amely akkor még Magyarországhoz tartozott. Édesanyja horvát születésű volt, de édesapja — civilben építészmérnök — az osztrák—magyar királyi hadsereg tisztje, s ezért el kellett a családnak hagynia Jugoszláviát, így kerültek Budapestre, A toronyőr csirkéje Már gyermekkorában érdeklődött minden iránt, ami élt és mozgott, szerette az embereket, de állatbarát is volt. Végül is gyakorlatias gondolkozásé szülei a csapongó gyermeki érdeklődést helyes irányba terelték akarva is, akaratlanul is, mert Veres- egyházon volt egy parányi birtokuk, s ott nyaraltak évről évre. A nyaralóval szemben lakott egy állatorvos, annak volt két szép lova és fogata, s a kíváncsi kisfiút gyakran magával vitte, amikor beteg állatokat ment gyógyítani. Az akkori kocsikázások emlékei, élményei, tapasztalatai mély nyomot hagyhattak a fiatalemberben, , mert állatorvosi diplomát • szerzett, s 1946. március 16-án szolgálatba állt, mégpedig Veresegyházon, ahová az akkori járási főjegyző nevezte ki körállatorvosnak. — Hogyan, milyen körülmények között kezdte hivatását? — Veresegyházi székhellyel 11 község tartozott hozzám Szódtól Csornádig, s a legnagyobb távolság, amit meg kellett tennem, 54 kilométer volt. Az első munkanapomon egy kölcsönkért kerékpárral . indultam útnak. A kerékpár nem sokáig bírta, de később tudtam venni egy Mátra típusú kismotort. Ezzel a járművel csak úgy mentem ki a jószágtulajdonosokhoz, hogyha előre megígérték, hogy betolják a motoromat, amikor hazajövet ráülök. De sáros időben nem lehetett betolni, mert csúsztak a kerekei. A tizenhárom község útjain tönkrement a motorkerékpárom, egy autópumpáért tudtam elcserélni azt, ami megmaradt belőle. 1949-ben megindult a baromfiak kötelező pestis elleni oltása, s engem kivezényeltek Ceglédre. Itt oltottam be szeptemberben az első baromfit, az utolsót pedig a váci Naszály hegyen lévő kilátótorony őrének kopasz nyakú csirkéje volt. Onnan bementem a minisztériumba, és kértem, hogy hagyjanak békén, mert már nagyon sok csirkét beoltottam. Közben a ceglédi munkám az ottani járási főállatorvosnak valamiért megtetszett, s ő kérdezte meg, hogy ha megürül egy állás, elvállalnám-e. 1952-ben elvállaltam. Aztán a megyei főállatorvos áthelyezett egy év múlva Nagykőrösre főállatorvosnak, s azt a tisztséget egészen 78-ig töltöttem be. Aztán, ahogy lenni szokott, ha valaki eléggé mozgékony, munkabíró és fiatal is, a megyei állategészségügyi szakszervezet elnökévé választottak meg. Az is a későbbiek megértéséhez tartozik, hogy akkoriban kiterjedt társasági élet folyt Nagykőrösön, aminek egyik megjelenési formája lett kicsit később a városi értelmiség klubélete, amelyből szintén kivettem a részemet, s előadásokat is tartottam. Közben elláttam a város legnagyobb körzetét és a főállatorvosi teendőimet. Inkább a könyvolvasás Vagyis két végén égettem a gyertyát, s a nagy szellemi és fizikai, túlterhéléshek áz Munkára készek a kombájnok Egymásnak segítenek A minap ellátogattunk a Mészáros János Termelőszövetkezetbe. A gépiműhelyben most végzik az utolsó „simításokat” azokon a K—516-os NDK gyártmányú kombájnokon, melyekkel majd az aratást fogják végezni. Az ellenőrző hatósági gépszemlét június 24-én tartják a szövetkezetben. Kovács Sándor a szövetkezet elnöke elmondta, hogy az aratásra való felkészülést minden vonatkozásban nagy figyelemmel, körültekintéssel végzik a gazdaság dolgozói. Az aratóbrigádnak az idén Balogh Albert kombájnos lesz a vezetője. S hogy az aratást Anyakönyvi hírek® Született: Pintér István és Juhász Julianna: István és Erika, Szőke László Károly és Horváth Klára: Anikó, Kustár Ferenc és Deák Mária: Szilvia nevű gyermeke. Névadót tartott: Papp Ferenc és Boros Eszter: Ildikó, Medve Ferenc és Fodor Julianna: Ferenc, Tóbi Kálmán és Bűz Julianna Mónika, Nagy Mihály ós Árvái Ilona: Orsolya Ilona, Takács Ambrus és Kenderes Erzsébet: Szabolcs, Benkó István és Kiss Katalin: Csaba, Varga István és Tömösi Éva: Zsolt, Bakos Imre és Fodor Etelka: Tibor nevű gyermekének. Házasságot kötött: Kozma Gábor ós Márton Ilona Mária, Ricsii János és Kornyik Gyöngyi, Holló Sándor és Bács Margit, Becze Sándor József ás Antal Erzsébet Ildikó, Farkas József Károly és Vilcsák Márta. Szendi Ambrus és Forgács Mária Éva, Kiss Ferenc és Nagy-Gomibai Klára, Kis Mihály és Eszényi Erzsébet, Hegedűs Dénes és Povazsán Julianna. Bogdanov Szilárd és Paulovits Éva Ilona, Tőke Gyula és Várnai Ildikó Ilona. Meghalt: Nagy Sándorné Kovács Ilona (Kodály Z. u. 23.), Molnár József (Kárpát u. 106.), Megyesi József (Zsíros dűlő 27.), Salamon József (Szultán u. 12.), Kutas-Szabó Judit (Sallai Imre u. 43.), Ladna,i Sándorné Csontó Mária (Ady E. u. 16.), Varga József (Kölcsey u. 33/c.), Radván Antalné Kis Júlia Eszter (Ilosvay u. L), Szalai Ferencné Szabó Rozália (Szabó Ervin u. 11.), Doimián Gyuláné Szalai Eszter (József A. u. 1.), dr. Nyúl János (Ceglédi u. 20.), Nyerges Józsefné Német Mária- (Kossuth L. u. 73.) minél hamarabb, és minél sikeresebben elvégezhessék, a nyársapáti és két másik vidéki termelőszövetkezettel megállapodást kötöttek. így egymás munkájába idén is besegítenek az aratási szezon idején. K. L. lett a következménye, hogy egy kórházi hipertóniás osztályon találtam magamat. Egy hónapi vizsgálat után kiengedtek a kórházból, azzal, hogy kihevertem a sok évtizedes túlterhelést, de azontúl kevesebb feladatot vállaljak. Így a tanácstagság kivételével valamennyi társadalmi tisztségemről lemondtam, azóta is csak egyet-kettőt vállaltam el, mint amilyen az igazságügyi állatorvosi szakértői munka a Pest megyei bíróságok mellett. Felhagytam még a dohányzással is, és inkább a könyvolvasást választottam hasznos elfoglaltságként... Hát így jutottam el odáig, hogy amikor váratlanul elhunyt a ceglédi főálíatorvos, a megyei egészségügyi állomásunk megbízott a néhai kolléga teendőinek ellátásával is. Mindig jogszerűen — Szeretem a munkámat, mert hiszem, hogy tudom csinálni. Igyekeztem a szolgálatot a jogszabályok érvényre juttatásával vezetni. Igaz, ezt a munkastílust általában nem szeretik a beosztottak, viszont a jogszabályok betartása őket is védi, nemcsak engem. Nem is követtem el az elmúlt negyven év alatt olyan szák- mai, vezetési hibát, amiért felelősségre kellett volna hogy vonjanak feletteseim. Ugyanakkor egyetlen főállatorvosi határozatomat sem kellett visszavonnom, következetesen végigvittem, amit elkezdtem. Az persze más kérdés, hogy anyagilag megérte-e, mert a főállatorvosi tisztséggel ugyan igen nagy mértékben megnövekedett a hivatali hatalmam, a munkaterületem, de a gyakorló állatorvosi időszakomhoz képest jelentéktelen összegre zsugorodott a jövedelmem. így azóta, amióta Ceglédre kerültem, nem hódolok a horgászszenvedélyemnek,, hiszen a Tiszához kiautókázni ma már drága mulatság lenne. Most talán a nyugdíj majd kiegészíti gny- hyira a jövedelmemet, hogy ismét járhatok a kedvenc horgászhelyeimre a Tiszához. Aszódi László Antal Mozi Nagyteremben Egy maréknyi dollárért. Színes, olasz western. Előadás: 8 és 8 órakor. Stúdióteremben Jézus Krisztus szupersztár. Színes, amerikai filmmusical. Fél 6-kor. Sporthírek Honvédelmi versenyek Kígyópálya és kézigránát Gödöllő volt a színhelye a pedagógusok tavaszi megyei sportnapjának. Kispályás labdarúgásban népes, 12 csapatos mezőny volt. A nagykőrösi körzet képviselőinek kétszer 10 perces- mérkőzéséin, szoros játékban, balszerencséjük volt, a 2-1 és 0-1 után a hetedik helyen végeztek. Kézilabdában is kétszer 10 perces találkozók voltak. A férfiaknál 12 csapat vetélkedett. A körösiek — hiányosan — szakadó esőben háromszor vesztettek, de gólkülönbséggel a 7. helyre rangsorolták őket. A nőknél 10 együttes küzdött. A 8 személyt szerepeltető körzetünkbelieknél mezőnyjátékos volt a kapuban, de így is értek el 1—1 győzelmet, és döntetlent, de egyszer vesztettek is, s végül ők 6-odi- kok lettek. Röplabdában és teniszben a tervtől eltérően a különböző elfoglaltságok miatt nem jött össze körösi gárda. Honvédelmi versenyek A tormási MHSZ-lőtéren két egymás utáni napon és kategóriában rendezték a KISZ- esek összetett honvédelmi versenyét. A résztvevőknek 400 méteres akadálypályát kellett leküzdeniük (billenő gerendán átfutás, ablakon átmászás, kígyópálya — újszerű volt —, kúszófolyosó. kézigránátdobás célba), valamint kispuskás lövészet is szerepelt a feladatok között. Öt perc, tíz másodperc volt az alapszint a 4 fős csapatok versenyében az akadálypályán. Ehhez lehetett (a teljesítmény alapján) vagy ebből lehetett pontokat adni, illetve levonni. Vegyes csapatok is indulhattak a viadalon. Dolgozói kategória városkörzeti ÖHV-n (16 csapat közül) 1. Nyársapáti KISZ 458; 2. Konzervgyár Kilián KISZ- alapszervezet 369; 3. NEFAG I. 233; 4. Áfész 200; 5. Konzervgyár Mészáros alapszervezet 176; 6. NEFAG II. 175 ponttal. A győztes csapat tagjai; Bálint János, Kapás Mihály, Pásztor László, és Vígh Károly voltak. A városi tanulói ÖHV-n három középiskolánk 20 csapata indult. A legjobb közöttük a toldisok egyik 4 fős gárdája volt. Igen jó eredménnyel szerepeltek. S. Z. ISSN 0133-270» (Nagykőrösi Hírlap)
