Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-16 / 140. szám
1986. JÜPÍTÜS 1«., HÉTFŐ WOm-FIGYELŐ' Pest megye. Most, hogy * számunkra oly gyászos eredményt hozó Mundial mérkőzései meglehetősen nagy időterjedelmet követelnek maguknak a heti televíziós műsorban, az előfizető nemigen válogathat: azt nézi, ami éppen a képernyőn tovapereg. Jobb híján bizony megbámulja az olyan csacskaságokat, mint az Airport 79 című amerikai filmet, amelyben az a csodaszép Concorde úgy cikázik el a szupergyors rakéták elől, mint egy pettyes hasú pisztráng; és szintén ki- böjtöli Vágó Istvánnak a Hogy kik vannak... című — ezúttal már-már éjfélbe nyúlóan jelentkező — játékát, csakhogy valami egyéb kategóriájú szórakozásban is legyen része... Ami pedig a Pest megyei előfizetőket illeti, nos, ők nyilván még jobban örülnek, ha mostanság szűkebb hazájuk képe tűnik fel az adás- folyamban, hiszen ilyenkor fokozottabban érdekes minden ráismerés. Aki rendszeresebben televíziózik, az kétszer is felkaphatta a fejét, mondván: rólunk, a főváros környékéről van szó. Előbb a sportadások miatt B kettes csatornára átirányított Iparvilágban jelentek meg Százhalombatta jellegzetes csőkígyói, amelyek a Kőolaj- és Gázipari Tröszt kezelésében szolgálják az üzemanyagfinomítást. Egy ideje — éppen ezért fényképezték le most őket — új irányítási rendszer keretében megy ott a munka, mivel a tröszt más felállást kapott. Mint egységes egész megmaradt, de működését a korábbinál jobban tagolták. Ennek megfelelően önállóbban dolgoznak, mind a finomítók, mind a gázszolgáltatók, mind pedig az előbbi kettőhöz csatlakozó háttéripar alkalmazottai. Ez az erőteljesebb szétválasztás — hallhattuk dr. Rátosi Ernő vezérigazgatótól — a belső érdekeltség fokozására nyújt alkalmat; a közös érdekeltség mellett tehát a saját haszon emelkedése is jobban kecsegtet. Az Ipárvilág után a közkedvelt Ablak nyitotta Tá szárnyait megyénkre. Sajnos nem jó híreket közvetítve, hanem éppen egy meglehetősen súlyos gond bemutatásával töltötte ki azt a néhány szomorú percet. Nagymarost mutogatták a kamerák, • tették ezt azért, mert ott köztudomásúan sok ház épségét fenyegeti a település alatt húzódó — bizonyára még török kori — pincerendszer. A síri nyugalom azért szűnt meg bennük és környékükön, mert mind több épületből kerül ki nagyobb mennyiségű háztartási víz, s ez a folyadéktömeg itt is, ott is megrogyasztja a falakat. Olyan csúnyán, mint például Pásztor Ferencéknél vagy Jung Károlyéknál, ahol szinte háborús sérüléseket mutattak a felvételek. Csak megborzadva lehetett tudomásul venni, hogy ösz- szesen 350 nagymarosi pince fenyeget beomlással, s a tengernyi üreg közül 200—250 egészen kritikus állapotban van. Nem csoda, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium úgynevezett pincebizottsága e Duna-parti települést is gondjaiba vette, és mintegy 60 millió forintot bocsátott a mentés irányítóinak rendelkezésére. Ám ez a tetemes összeg is kevés: legalább 195 millió forint kellene ahhoz, hogy a VII. ötéves terv folyamán nagyjából megnyugtatóan elhárítsák a nagymarosiak talpa alól a szó legszorosabb értelmében véve életeket fenyegető pinceveszélyt. S mindehhez jön még a bős— nagymarosi vízlépcső építése, amely ugyebár igen nagy teherforgalommal jár! A helység főutcája alatt viszont szintén üregek tátonganak — ezt a szomorú tényt a tanács műszaki embere mondta mikrofonba —, s mi lesz, ha az úttest csak egy helyütt is beszakad. Hát még, ha több szakaszon akadályozza majd a gépek és emberek jövését- menését. így, hogy az Ablak országvilág elé tárta ezt a mindenképpen kényes helyzetet, immár nemcsak a közvetlenül érdekeltek, hanem a nézők százezrei, sőt milliói is kíváncsiak: mit intéz majd a föntebb említett minisztérium pincebizottsága. Akácz László Francia Akadémia Köpeczi Béla kitüntetése A 350. évfordulóját ünneplő Francia Akadémia idén is odaítélte különböző költői, kritikai, színházművészeti és egyéb díjait. A francia nyelv és kultúra kisugárzásában és terjesztésében szerzett érdemeiért a Francia Akadémia Nagy Aranyérmével tüntette ki Köpeczi Béla magyar művelődési minisztert és irodalomtudóst. Meghalt Benny Goodman Hetvenhét éves korában pénteken New Yorkban elhunyt Benny Goodman, a világhírű dzsesszmuzsikus, a klarinét kimagasló művésze. A szegény bevándorlók családjából származó Goodman tízéves korától klarinétozott. A 30-as években, a dzsessz aranykorában kötelezte el magát e műfaj mellett. Ö volt az első, akinek zenekarában együtt játszottak fehér és fekete bőrű dzsesszmuzsikusok. Goodman az amerikai dzsessz képviselői közül jószerével elsőnek szerepelt a hatvanas években a Szovjetunióban. Bár „A szving királyának” nevezték, egyedülálló képessége gyakran vitte el a komoly zene világába is: Bartók Béla Kontrasztok című művének előadásában többször is közreműködött a szerzővel és a világhírű hegedűművésszel, Szigeti Józseffel együtt. Előadásukról lemezfelvétel is készült. Goodmant az idén februárban egész életművéért Gram- my-díjjal jutalmazták. Évekkel ezelőtt visszavonult, de az elmúlt időszakban néhány alkalommal a nyilvánosság előtt is feliépet, és néhány hónappal ezelőtt egy félórás televíziós adásban emlékezett vissza pályafutása nevezetes állomásaira. Feltehetőleg szívroham végzett vele manhattani otthonában, két éve szívritmus-szabályozóval élt. : i.Vr "#**' ■ |' ■ Zsámbéki szombatok Zajos nyár a romtemplom tövében Sokasodtak a gépkocsik a délelőtti napsütésben a zsámbéki művelődési ház előtt. Itt rendezték meg a III. általános orvosi konferenciát és a szigetközi népművészek kiállítását Délidőben elsétáltunk a Nyakashegy vendéglőbe és megcsodáltuk * Rimái Győző szakács „alkotásait” is. Bizony, a rábaközi ínyencfalatok nemcsak a szemet gyönyörködtették .., Egyszerű varázslat A délutáni programok Levente Péter és Gryllus Vilmos gyermekműsorával kezdődtek. A rádióban is gyakran hallható előadók mindent tudnak, ami a varázslat létrejöttéhez szükségeltetik. Fellépésük nem a színpadon kezdődik, sőt: nem is kezdődik el, mint ahogy nem is fejeződik be. Levente Péter már az utcán, az iskola előtt, az előcsarnokban „elkötelezi” a gyerekeket; kezet fog a srácokkal, virágot oszt a lányoknak, hec- celődik, viccelődik az odase- reglő nebulókkal. Bár minden kisdiák szeret játszani, mégsem könnyű bevonni őket a közös foglalatosságokba. Gryl- luséknak ez a feladat a legtermészetesebb. Nincsenek látványos trükkjeik, direkt módszereik. Semmi több nem történt a zsámbéki általános iskola színpadán sem, minthogy bemutatkozni, vagy éppen leülni tanították a gyerekeket. A felnőtt nézőnek mégis az volt az érzése, hogy a két előadóművész, a hangszereik (bőgő, gitár, cselló, egy duda) A nemzetiségi kérdésről Egy régi könyv időszerűsége A zt gondoltuk, hogy a mai világban már nem lesz időszerű a nemzetiségi kérdés. Sajnos, időszerűbb, mint valahai. Azzá teszik a nemzetiségi sérelmek, amelyek még ma is léteznek. Ezért is aktuális Jászi Oszkár könyve, amely még a század elején, 1912 tavaszán jelent meg és a nemzeti államok kialakulásáról és a nemzetiségi kérdésről szólt. Jászi kezébe a Monarchia, ezen belül Magyarország soknemzetiségi államában előforduló ellentétek, azok megoldásának lehetősége adta a tollat. Kitűnő ismerője, tudósa volt a témának. A könyv megjelenésekor Ady Endre a Nyugatban méltatta Jászi szerepét, átfogó jellegű vállalkozását. „Ennél a könyvnél talán évtizedek óta nagyobb, bátrabb, magyarabb és olvasandóbb cselekedet aligha történt. Megtalálta nemzetiségi' kérdésünkben, e valóban »legvéresebb« kérdésben a »demokrácia archimedesi pontját«, megtalálta, s káprázatos munkával, tudással és hittel meg merte itt mutatni.” így írt Ady Jászi klasszikus nemzetiségi munkájáról. Most ennek a könyvnek a rövidített újrakiadását tarthatjuk kézben, azt a művet, amely századunk első tudományos igényű vállalkozása volt a magyarországi nemzetiségi probléma megragadására, leírására és megoldás irányának megjelölésére. A kötet elé Litván György írt bevezetőt, amelyben a neves történész értékeli Jászi művét, rámutat annak időszerűségére. A nemzeti érzelmek, sérelmek és küzdelmek léteznek, mint ahogyan a nacionalizmus is tovább él sok helyütt. Jászi óriási erőfeszítéseket tesz kora és köre egysíkúan nacionalista szemléletének leküzdésére. Litván kimutatja, hogy Jászi kikhez akart szólni, fölvázolja Jászi által kimunkált megoldás módjait, a könyv akkori fogadtatását és hatását. Egyben megindokolja, hogy miért rövidítették meg a szöveget, hogyan tették élvezhetővé a mai olvasó számára a kötetet, amelyet a Gondolat Kiadó jelentetett meg Közös dolgaink sorozatában, s amelyet neves szerkesztő bizottság szerkesztett, tagjai Bér end T. Iván, Niderhauser Emil, Száraz György és mások. A rövidített kiadás érthető módon elsősorban a könyv magyar vonatkozású utolsó harmadát tartalmazza, viszont meghagyták az eredeti szerkesztői jegyzeteket, szavakat és kifejezéseket, a régies írásmódtól csak akkor tértek el, ha az a mai olvasót zavarná, mint „China” helyett Kínát írtak. A kötetet érdemes elolvasni, mert választ kapunk arra, hogy a magyar progresszív baloldal miként gondolkodott ennek a fontos kérdésnek a megoldásáról, hogyan próbálta megnyugtató módon kezelni az ügyet, éppen abban az időben, amikor az ország az első világháború előestéjén volt, s már eluralkodtak az egymásnak feszülő soviniszta indulatok és a kölcsönös bizalmatlanság, s amelynek békés, ésszerű, kompramisszumos megoldása helyett a felek egyre inkább erőszakos megoldásban tudtak hinni. Jáázi Oszkár az utolsó pillanatban még megkísérelte, hogy tárgyilagos módon, a nacionalista elfogultságon felülemelkedve, igazságosságra törekvő megértéssel mind a magyar, mind a más nemzetiségi önérzet iránt, történeti és szociológiai eszközökkel tárja fel a nemzetközi eseményeket, a hazai múltat és a század elejére kialakult helyzetet. Litván a bevezetőben kritikusan mutatja be a művet. Ezért így olvasva sok tanulságot levonhatunk belőle. Hiszen a nemzetiségi kérdés, az asszimiláció problémája ma is foglalkoztatja az embereket. Mint ahogyan az is, hogy több helyen államilag kényszerítik az embereket, hogy elhagyják nyelvüket, tagadják meg nemzetiségi mivoltukat és olvadjanak be az uralkodó nemzetbe. Mindenütt a világon, ahol ezt a politikát alkalmazták: a nemzetiségi kérdést nemcsak nem oldották meg, hanem egyre élesebb, egyre véresebb jellegű formát öltött magára. Az erőszakos nemzetiségi politika mindenütt az ellenkező célt éri el, mint amelyre törekedett. Az erőszakos nemzetiségi politikának csődöt kelj mondania abból a világos és egyszerű okból, hogy az erőszakos módszer teljesen képtelen arra, hogy egy népet kultúrájából kiforgasson. Ügy gondoljuk, hogy időszerűek ezek a gondolatok ma is, csakúgy mint az, hogy a nemzetiségi kérdés csakis a szabad csere útján valósulhat meg. Minél nagyobb szabadságot, minél teljesebb jogrendet élveznek a nemzetiségek, annál jobban lehet gazdagabbá, eredményesebbé tenni egy államot. T ermészetesen ma már mások a viszonyok, mint a század elején voltak, mások Európában is. Egy azonban bizonyos a nemzetiségieknek. a nyelveknek és kultúráknak nem elválasztaniuk kell a népeket, államokat, hanem összekötőknek kell lenniük, mert csakis így valósulhat meg a népek békéje, egymás mellett élése. Ez a tanulsága a mára Jászi Oszkár könyvének. Gáli Sándor és a fiatalok egy húron pendítitek. Az óvári Gazdász Néptánc- együttes már a romtemplom melletti emelvényen szerepelt és pontosan azt nyújtotta, amit egy három évtizede működő csapattól elvárhattunk: fergeteges jókedvvel, sallangmentes népzenével harcolták ki a tapsot. A békének nincs alternatívája. Erről szól a dráma, amelyet Euripidész nyomán Sartre dolgozott fel és végül Illyés Gyula fordításában mi is megismerhettünk: a Trójai nők. A győztes hatalom valamiféle ősi beidegződéstől vezetve megalázza az asszonyokat, lányokat a háború véghelyzetében. Mert így szokás. Minden háború egyik legbrutálisabb végjátékát idézték föl a győri Kisfaludy Színház művészei, Illés István rendező segítségével. Embertelen háború Ez már nem a görög dráma. SaiWe 'az aigéríái 'háború élményeiből merít. Azokból az embertelenségekből, amelyeket a civilizált francia nép követett el imperialista nagyhatalomként. Mai és ideillő példa lehet mindaz, ahol a presztízs védelmében az erő és az ököl jogát érvényesítették. Ebben a helyzetben a humanizmus és ehhez hasonló fogalmak elfelejtődnek ... Az erőszakos háború mélységesen irracionális, embertelen és logikátlan — sugallta a dráma, amely nem a könnyzacskókra, az érzelmeinkre akart hatni, hanem az értelmes emberre. Végül is mi történik a darabban? Becsípett királynők játékának az lesz a következménye, hogy két ország egymásnak ügrik. A végeredmény az egyiknek a széttiprása, megsemmisítése, eltüntetése a föld színéről. A színészek a lehetetlent próbálják megmagyarázni: hogyan lehet élni a bukás után? Sehogy. Nincs esély. A győriek feldolgozásában több színész is remekelt, a darab érzésem szerint mégiscsak Berek Kati kedvéért rendezte- tett. Az elmúlt évben Győrbe szerződött kitűnő színésznő most sem okozott csalódást. Pontos, szinte eszköztelen játékát kiváló prozódiája, beszédtechnikája segítette. A nótás kedvűek művelődési ház igazgatónője elmondta, hogy kik és mivel segítik a programsorozat megvalósítását. A Pemü, a Tanítóképző Főiskola, a honvédség Is helyt kapott a felsorolásban. Elgondolkodtató adat: a zsám- béki szombatok kiadásait a Pest Megyei Tanács 100 ezer forintos támogatásából és a művelődési ház meglehetősen szűkös költségvetéséből fedezik. Értesüléseim szerint a helybéli gazdasági egységek, társadalmi, közigazgatási szervek nem támogatják. Nem csupán anyagi hozzájárulásra gondolok. Az esti színházi előadást meglehetősén zavarta a közeli borozóból lehallatszó nótaszó. Igaz. a hegyoldalba épült vendéglő teraszáról jól láthatták az előadást is, ez az élmény még sem bírta jobb belátásra őket. Bennünket viszont meglehetősen felzaklatott a két produkció együttes „élvezete”. Ogy gondoljuk, hogy a rendezők, a színészek, s a hétvégéjüket nem csupán kancsóemelgetéssel töltők is többet érdemelnének. Nyilvánvaló hogy az intézkedés meghaladja a zsámbéki szombatokat életre hívó népművelők hatáskörét — segítségre szorulnak tehát. Szitás Zoltán A cím fölötti képünkön: dobogott a színpad az óvári Gazda Táncegyüttes fergeteges bemutatóján A zsámbéki szombatokat a negyedik alkalommal rendez- Levente Péter bemutatkozni ték meg. Mátyás Irén, a helyi tanít A gyerekek élvezik a „varázslatot”
