Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

Baráti találkozó nyugdíjasoknak Az idősektől még lehet tanulni Vasúti múzeumot terveznek Szépen felöltözve érkeztek f az öregek. Sokan elhozták fe­leségeiket is, mások csak egye­dül jöttek. A vasutasszakszer­vezet gyömrői nyugdíjascso­portja rendszeresen szervez baráti találkozókat részükre, így volt ez nemrégiben is, amelyről lapunkban már be­számoltunk. Ecsertől Tóalmá­sig terjed a gyömrői csoport hatásköre, több száz nyugdí­jas tartozik hozzájuk. Szeren­csére sokan vannak, pedig a vasutasok élete cseppet sem könnyű, s főleg nem volt az régebben. / Bógyis János Maglódon la­kik. Hetvenhárom éves, de pár évet nyugodtan letagad­hatna korából. A MÁV építési géptelepéről ment nyugdíjba csaknem két. évtizeddel ezelőtt. — Forgalmista gépkocsiirá­nyító voltam, de előtte én is végigjártam a szamárlétrát. Most már csak a ház körüli teendőket csinálom, abból vi­szont van éppen elég. Több mint 900 négyszögöles a tel­künk, van ott minden. Egy ki­csit nehezen bírom már mű­velni, ezért az idén a felét be­vetettem herével. Igaz, azt is kaszálni kell rendszeresen, de mégsem igényel mindennapi elfoglaltságot. A maiak már nem olyan ki­tartóak, mint a régiek. Régen ha egy cipőt vettünk magunk­nak, másra már nemigen ju­tott abban a hónapban. Hűsé­gesek voltunk a vasúthoz, a feleségem is onnan jött nyug­díjba, ő pénztáros volt. — Kozár Márton a gyömrői csoport do­yenje. 82 éves, Ecseren lakik. A MÁV Budapesti Igazgatósá­kaptam meg a Munka Érdem­rend bronz fokozatát, amelyet azóta is őrzök a vitrinben. Hogyan kezdődött? Négy és fél évtizedet nyomtam le a vasútnál. Első beosztásomban szénhordóként dolgoztam — ekkor mindössze 16 éves vol­tam. A négy polgárit magán­úton végeztem el. Mivel akko­riban még csak Rákoscsabáig jártak a vonatok, onnan gya­log közlekedtünk nap mint nap. Mégis szívesen emléke­zem azokra az időkre, ami ugye nem csoda, hiszen sok­kal fiatalabb voltam, mint most... . ....... A Zsebre megy Sokba kerül a mulasztás A közelmúltban riportot kö­zöltünk a Monori Bíróság 17- es tárgyalóterméből — pon­tosabban csak közöltünk vol­na, ha az aznapra kitűzött tárgyalásokat sorra el nem kellett volna napolni. Borbás- né dr. Papp Klára büntetőbíró és tanácsa a kényszerszüne­teknek már csak azért sem örült, mert sajnálatos módon túlságosan gyakoriak. Mint utóbb megtudtuk, az elmúlt hónapban 31 ügyből tizenhat­nak kellett elhalasztani a tár­gyalását, mert vagy a tanúk, vagy a vádlottak nem jelen­tek meg. A nemkívánatos jelenség terjedésének az új intézkedés remélhetőleg gátat állít majd: a feledékeny, utólag magya­rázkodó, esetleg csak közöm­bösen legyintgető idézetteknek ugyanis egy-egy mulasztás nyomán ezentúl a zsebükbe kell nyúlniuk. — Eddigi gyakorlatunk sze­rint — tájékoztat Borbásné dr. Papp Klára —, ha a sza­bályszerű idézésre nem jelent meg a vádlott vagy a tanú, jogunk volt bírságolni, ezt kö­vetően pedig hatóságilag elő­vezettetni. Ez a gyakorlat to­vábbra is élni fog, azzal a ki­egészítéssel, hogy ezentúl, ha tanút kell elővezettetni, az az érintettnek a bírságon túl még plusz ötszáz forintjába kerül, ha a körzetből kísérik be, ha pedig távolabbról, azt nyolcszáz forintja bánja. Mindez talán segít abban, hogy egyesek ne a délutáni buszon döbbenjenek rá: „Jé, ez az idézés délelőtt kilencre szól!’’, mások ne a nagytaka­rítást érezzék halaszthatatlan­nak a tárgyalás időpontjában, amelyen tanúskodniuk kell. A szaporodó rossz példák után illik — sőt kötelező — tudomásul venni: az igazság­szolgáltatás tértivevényes idé­zése nem kertmoziba invitál, ahol „rossz idő esetén’’ az előadást másik időpontban új­ra megrendezik.-ez Kozár Márton: — Szenesfiú voltam 16 éves koromban... (Bagóczky Sándomé felvétele) gán dolgozott irodavezetőként. Eredeti beosztása normaügyi főelőadó volt. — Hát bizony a normákkal mindig baj volt, szidtak is ele­get az érdekeltek — mondja az ecseri nyugdíjas. — 1965-ben jöttem nyugdíjba, akkor 1 ezer 572 forintot kaptam. Most pontosan a dupláját kapom, tehát 3 ezer 221 forintot, de ugye azt nem kell mondanom, hogy azóta mennyit változtak az árak... A feleségemmel együtt lakom, a kertet még mindig én művelem, igaz egy­re nehezebben megy a dolog, ő takarítónő volt. Szerencsére a fiamék is ott laknak Ecse- ren, így gyakran találkozunk velük és az unokákkal. Egyébként nekem emlékeze­tes marad a munkahelytől va­ló búcsúzás. Azon a napon A MÁV Budapesti Igazgató­ságának vizsgabiztosa volt Bódis János, de több egyéb beosztásban is dolgozott a MÁV-nál. Volt szakszervezeti titkár, politikai munkás, több évig a monori járási pártbi­zottság gazdaságpolitikai mun­katársa. A szíve mindig visz- szahúzta őt a vasúthoz, onnan jött nyugdíjba néhány évvel ezelőtt. Most ő patronálja a községi II. számú pártalapszer- vezet megbízásából a vasuta­sok nyugdíjascsoportját. Ezt mondja: — Júliusban kirándulást szervezünk Jászapátiba, a kedvelt melegvizű fürdőhely­re. Szeretnénk élénkebbé ten­ni a klubéletet, erre ideálisak a lehetőségek a gyömrői klub­házban. Gyakrabban akarunk találkozni egymással, vonzó programokkal szeretnénk csa­logatni nyugdíjasainkat. További elképzeléseink kö­zött szerepel, hogy a tágas kertben egy vasúti múzeumot is berendezünk. Vasutasok, nyugdíjasok. Moldova György könyvének címe rájuk is érvényes: Akit a mozdony füstje megcsa­pott. Hát igen, aki egyszer a vasút kötelékébe tartozott, mindig szívesen emlékezik ré­gi munkahelyére. A fiatalok közül viszont egyre keveseb­ben választják ezt a pályát, hiába a sok hirdetés, a rek­lám. Tényleg mások voltak a le­hetőségek régebben? Biztosan, de az öregektől példát venni ma sem szégyen. Gér József IVEO&50FM kslM u A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1986. JÚNIUS 12., CSÜTÖRTÖK Emlékezés az évfordulón Az egész nap ünnepnap lesz Elismeréseket kapnak a lokálpatrióták Vecsés helység első pecsétje szerepel annak a meghívónak az első oldalán, amely a nagy­község létének 200. évfordu­lója tiszteletére rendezendő emlékülésre invitál. Az egész éven át tartó rendezvénysoro­zat kiemelkedő eseményének ígérkezik a szombati ünnepi program. Már reggel nyolc órától lát­ható lesz a helyi honismereti kör kiállítása a Petőfi téri ál­talános , iskola tornatermének előterében. Ugyanitt, csak az udvaron, kilenc órától a báb- és játékkészítés mesterfogá­sait tanulhatják el a gyerekek, s lesz aszfaltrajzverseny is. Délelőtt fél tíztől egymást váltják a vidámabbnál vidá­mabb gyermekprogramok. Elő­ször a Kun Béla téri általános iskola tanulói mutatják be — a már általuk is beharangozott Bíbormadár című mesejátékot. Utánuk a Napsugár, majd a Figurina bábcsoport lép a pa­ravánok mögé. A legkisebbek­nek szóló programot a Szóra­Ifaoren most következik Az építik rövid pihenője Sok helyen már a múlt hét végén megrendezték a hagyo­mányos építőnapi ünnepsé­geket, ám a monori szervezők — mintha az idén is előre ér­tesültek volna az időjárás kedvező változásáról — június 15-re, vasárnapra állítottak össze színes, szórakoztató programot. Június valamelyik első hét­vége már régen az építő­iparban, építőszakmában dol­gozók ünnepe. Ilyenkor lehe­tőség nyílik a számvetésre és a kikapcsolódásra, lazításra is. A monori körzeti rendez­vény évek óta kialakult for­gatókönyv szerint zajlik, évek óta sikeresen. A vasárnapi építők napja programjainak színhelye ez­úttal is a péteri, úgynevezett Bánya-rét lesz. Reggel fél tíz­kor az ünnepeltek köszöntésé­vel kezdődik, majd 10 órakor össznépi vidám reggeli torná­val folytatódik a vidám ka- valfcád. Délelőtt még a fővá­rosból érkezett neves művé­Kulturális programok Ecseren csütörtökön 10 órá­tól nyitott ház, 16-tól nyugdí- jasklub-foglalkozás, 17-től ka­rate. Gombán, az autós kertmo­ziban 21-től: Hátsó ablak. Gyomron 17-től karate, 18- tól ifjúsági klub összejövete­le, a Strand kertmoziban 21- től: Fehér Lótusz. Maglódon 17-től kézimun­ka-tanfolyam, a gyesen levő kismamák számára gyermek- megőrzéssel. Mendén 18-tól az ifjúsági klub összejövetele és röplab­daedzés. Monoton a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Kicsi, de szemtelen. Nemrégiben a budapesti Gorkij Művelődési Köz­pontban Bujáki József gyömrői festőművész kiál­lítását láthattam. A meg­nyitó beszédet dr. Pogány Ödön Gábor műtörténész, a Magyar Nemzeti Galé­ria nyugalmazott főigaz­gatója mondta — aki szé­pen és elismerően szólott a vonzáskörzetünkben élő, al­kotó amatőr művészről. Bujáki József művészi mun­kásságának csaknem fél év­százados évfordulójához köze­ledik. Iparos családból szár­mazik, így talán törvényszerű­nek is mondhatjuk, hogy a középiskola elvégzése után stílbútorasztalos-tanu lónak ment Ceglédre. Itt kezdett ko­molyabban foglalkozni a kép­zőművészettel, de a, későbbiek­ben, ha az ország bármely pontjára került, azonnal csat­lakozott az ott élő és dolgozó művészekhez. Vallomása sze­rint azonban legtöbbet — a szentendrei képzőművészeti kör jelentett számára. Szereti a napfényes termé­Tárlatlátogatás művelődési központban A valóság és a képzelet együtt szetet, a Tisza-parti tájakat, az alföldi rónákat, de nagy elő­szeretettel festi a hegyvidéki tájakat is. Impresszionista fes­tő, igaz, körülbelül 1983 óta próbálkozik a postimpresszio- nista irányzattal is. Kiállított már Budapesten, Győrben, Mátraszentjánoson, Szentesen és Monoron. Buda­pesti kiállításán Pogány Ödön Gábor így beszélt róla: — Én olyan szerencsés va­gyok, hogy Bujáki József ré­gebbi dolgait is láthattam már, úgy kiállításokon, mint otthon, a műtermében, így nyugodtan elmondhatom, hogy nagyon jónak és értékesnek tartom a mostani kiállítás anyagát. Szerintem Bujáki József jól felkészült festő, aki a valóság stúdiumain keresztül jutott el odáig, hogy a valóság művé­szi átalakítóképessége is ki­bontakozhasson belőle. Néha a természetmásoló festészet is lehet művészet — de ha jobban szabadjára engedi a művész a fantáziáját, akkor már az is kiderül, hogy a szépség, a pillanat megjelení­tésén túl, mi is foglalkoztatja igazán az alkotót... Az ő világa a természet, illetve a természet csodái, amit megörökít, rögzít egy­két emberöltő élvezetére... Bujáki József a „látványt” már „látomássá” tudja ala­kítani. Fantázia-tájai, bioló­giai megjelenítései mindenkép­pen a festői gazdagságát je­lentik. Képeinek forrása min­dig az, amit észlel, de az ész- lelete'n keresztül a festői lát­ványvilágból, a vallomáshoz is mindig megtalálja a meg­felelő kifejező eszközt. Elő­ször buja, érdekes fantázia­képeket festett, később a ter­mészetben talált képeket emelte át a művészetbe. A ket­tő együtt azért érdekes, mert aki csak a fantáziájára hall­gat, az sokszor csak leplezi azt, ami a szakmai művelt­ségéből hiányzik. Az egyetlen kontroll a művészetben csak a „valóság" lehet, s ezek a művek itt azt mindig maguk­ban hordják — fejezte be Pogány Ödön Gábor. Egyúttal arra Is figyelmez­tetett, ne felejtsük el azt a tényt, hogy régen is mindig a kismesterek foltozták a szak­ma becsületét, a kézműves rá­termettségükkel, a kézműves mesterségük mellett. A gyömrői festő budapesti kiállításán összesen 50 képét láthatták az érdeklődők. Ölvedi Kriszta szék lépnek pódiumra, de közben már megkezdődnek a legkülönfélébb sportverse­nyek. Lesz célbadobás, aszta­litenisz, zsákbanfutás, kötélhú­zás, lepényevés,, köcsögtörés és természetesen kispályás foci. Az eredmények kihirdetésére délután három óraikor kerül sor. Aki persze csak egyszerűen pihenni, nézelődni akar, való­színűleg szintén megtalálja a számítását, hiszen a pecsenye­sütögetők már . zsírozzák a tepsiket, a büfések fagyaszt­ják a jeget a sör hűsítéséhez. katénusz gyermekszínház mű­sora zárja. Déli fél egytől — remélhetőleg igazi vásári tö­megben — a MÁS színház tag­jai elevenítenek föl régi vá­sári komédiákat. Utánuk a Népek Barátsága Che Guevara együttes műsorát láthatják az érdeklődő vecsésiek és vendé­geik. Délután két órakor a ju­bileum alkalmából a tanácshá­za előtti emlékműnél rendez­nek rövid koszorúzási ünnep­séget. Az emlékülés 15 órakor a Petőfi téri iskolában kez­dődik. Lörincz Ferencnének, az MSZMP nagyközségi bi­zottsága titkárának megnyitó­ja után ünnepi beszédet mond Csányi János tanácselnök. A rendezvényen emléklapokat adnak át a legaktívabb, leglel­kesebb vecsési lokálpatrióták­nak. Az emlékülés kulturális programjában fellép Szersén Gyula Jászai Mari-díjas szín­művész, Hrachovina Lajos elő­adóművész, a helyi önkéntes tűzoltóegyesiilet zenekara, a Ferihegy Mgtsz nemzetiségi tánccsoportja, az úttörőkórus és a soroksári Galambos zene­kar. Esté nyolc órától utcabál és disco lesz a Petőfi téri is­kola udvarán. Játszik a Faze­kas zenekar, V. J. üézilabdacsapat a mérlegen Terem-e nemesebb érem? A Gyömrői SE megyei férfi I. osztályú kézilabdacsapata a hivatalos tavaszi idényt az igen előkelő második helyen zárta. Vesztett pontok tekinte­tében egyetlen pontocska vá­lasztja el a listavezető Iklad- tól, ami fordítva is lehetne, hiszen a tavasz záró mérkőzé­sén nem várt vereséget szen­vedtek Dabason, s ugyanakkor kapott ki a nagy rivális is Tö­kölön. Mindazonáltal nem lehetünk elégedetlenek az együttessel, hiszen talán soha ilyen bi­zonytalanul nem vágott neki a bajnokságnak a Gyömrő. Többen leálltak, s a fiatalok­kal feltöltött csapat tisztes helytállásban bízhatott csupán. Aztán egy kicsit a szerencse is a csapat mellé állt. Néhány héttel a nyitány előtt sikerült megnyerni a visszatérésre Né­meth Józsefet, aki szellemi irányítója lett a fiataloknak, leigazolták Tóth Istvánt, «»aki góllövésben pótolni tudta a sérült Nagy Józsefet. Egyszó­val összeállt a csapat, s az eredmények sem maíadtak el. Igaz, itthon egy öldöklő gödöl­lői mérkőzés után kikaptak a bajnokaspiráns Ikladtól, s a dabasi vereség sem a legjobb­kor jött, összességében azon­ban remekül helytálltak a fiúk. A bajnokságnak azonban még nincs vége — minden le­hetséges. Egyénileg Horváth Lajos teljesítményét lehet a legtöbb­re értékelni. Tipikus nyerő ember, aki képtelen elfogadni, hogy egy mérkőzés elveszett, legyen bármilyen reménytelen is a helyzet. Szabó István ka­pusnak gyenge napja nem volt, egyenletesen jó teljesít­ményt nvújtott, olykor bravú­rok sokaságát produkálta. Sza­bó Imre évek óta — az idén is — meghatározó egyénisége a csapatnak. Kiss Zsolt sok­szor villogtatta kivételes ké­pességeit — ha játszott. Öt le­foglalta az építkezés, s amikor nem játszott nagyon hiány­zott. Benkó Roland és Bara­bás Miklós — a két ifikorú játékos — nagyon sok örömet szerzett a kézilabdát szerető gyömrői közönségnek. Szél Szilárdról is csak jót lehet mondani, gólerős, erőteljes já­téka alapvetően befolyásolta a mérkőzések végkimenetelét. Németh J. góljai mellett jól összeszedte a csapatot, ami a fő feladata volt. Tóth István eleméntáris erejű kézilabdás, akit alig lehet feltartóztatni. Nagy József hosszú sérülés után tért vissza. Három tava­szi találkozón 21 gólt lőtt, s ez sokat mond. Péntek Mihály védőmunkája egészen magas színvonalú. Kár, hogy ő távo­zik a csapatból. Hevesi Gábor­ra a kapuban mindig lehetett számítani, s ez az ő nagy eré­nye. Kiss Zoltán a nagy vesz­teség. Három forduló után le­állt. Kár lenne, ha végleg be­fejezné... Visszavárják őt! Ügy tűnik, Gyömrőt az idén sem lehet „letuszkolni” a do­bogóról. hisz a három első már olyan pontkülönbséggel vezet, amely szinte behozha­tatlan a papírforma szerint. Hogy aztán a dobogó melyik fokára állhat az együttes? A két bronzot jó lenne valami nemesebb fémre váltani... AZ ÉLCSOPORT: 1. Iklad 10 8 — 2 284-209 16 2. Gyömrő 1» 5 1 2 259-210 15 3. Csepel Autó 9 6 1 2 248-207 13 4. Budakalász 10 6 — 4 2‘>6-23ő 12 5. GSC 10 4 1 5 226-224 9 (Megjegyzés: Elmaradt mér­kőzés Csepel Autó—Dabas.) Ejtsünk szót az ifjúságiak­ról is, hisz megérdemlik. Igaz csupán hat pontot szereztek, kilenc mérkőzésen, ám kifeje­zetten alárendelt szerepet soha nem játszottak. Legjobbjaik már a felnőttek között lövik a gólokat, érthető az átmeneti visszaesés. Szinte biztos azon­ban. hoev ősszel a hat pontnál sokkal többet szereznek. G. L. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom