Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-12 / 137. szám
6 1986. JÚNIUS 12., CSÜTÖRTÖK Új listákat állítunk össze Mindenkinek az a legfontosabb boríték Valamennyi létező dolgot megmérő, táblázatokba foglaló világunkban nem meglepő, a könnycsepp súlyát is megállapították... Aligha tévedünk, ha feltételezzük, némelyik hazánkfia világrekorder lehetne. Csupán any- uyi kellene hozzá, hogy megkérdezzük, miként élsz, hogyan megy sorod?! Krokodilkönnyek Érdekes tapasztalata a politikai, társadalmi szervezeteknek a megye sok helyen, hogy azok préselik ki a legkövérebb könnycseppeket, akiknek a legkevesebb az okuk erre!... Ott, ahol kétezer forint alatt marad az egy főre jutó családi jövedelem, bizony nem vendég, hanem lakó a gond, s ott a szív mélyéről szakad fel a sóhaj. Az itt csorduló könnyek felitatása nemcsak dolga, hanem kötelessége a társadalomnak, mégpedig a családi jövedelmek folyamatos és fokozatos közelítésével. Ott azonban, ahol a sok is kevés, ahol a több hizlalásához kellene a még több, miért ügyelnénk a — krokodilkönnyekre?! Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család terveket készít és ezek a tervek annyifélék, amennyien — a megyében a háztartások száma felette áll a háromszáz- ezernek — vannak a tervezők. Mindig új listákat állítunk össze arról, hogy mit kívánunk elérni. A gazdaságpolitikának az a kötelme, hogy kijelölje a megfelelő alapokat ehhez a tervezéshez. A termelőágazatok fejlesztésével például, azután a bér- és jövedelempolitika, az árpolitika eszközeivel. Azaz a gazdaság- politikát meghatározó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelyeket a társadalom ruházott rájuk. Az össztársadalmi érdekeket kell képviselniük, tehát minden, összefüggéssel számolniuk szükséges. Nem akaratuktól, hanem meghatározott lehetőségeiktől függ, mit döntenek a testületek tagjai. Mégis sokak szemében ez érthetetlennek látszik, s gyakran elhangzik a vélemény: erre miért nem figyel, ezzel miért nem törődik, ezt miért tűri, ezt miért engedi, ezt miért nem tűri, ezt miért nem engedi az állam...?! A miértek — akár tovább szaporítható — felsorolásából kiérződik, valójában homlokegyenest ellenkező kívánságokról van sző, azaz ilyen formában teljesíthetetlen, de tagadhatatlanul mégis létező igényekről. Állami forrásokból Megengedve a leegyszerűsítést: közvetlen napi érdekeket sért — azokét például, akik lakásra várnak, azokét, akik nélkülözik az egészséges ivóvizet — a megye lakossága bizonyos csoportjainál az az elhatározás, hogy a most kezdődött hetedik ötéves tervben, azaz 1990-ig a jelenlegi huszonhat százalékról tizenegyre csökkenjen a váltakozva iskolába járó tanulók aránya a teljes létszámon belül. Ehhez ugyanis fel kell építeni nem kevesebb mint 345 tantermet! A váltakozó rendben tanulni kényszerülő gyermekek számának csökkenése persze össztársadalmi érdek — mert az oktatás magasabb színvonala, a nyugodtabb körülmények bőségesén megtérülnek majd a későbbi munkateljesítményekben, az egészségi állapotban stb. —, ám kívánhatjuk-e, hogy ezt megértse, elfogadja, sőt, helyeselje az, ak;nek nincsen saját otthona? Neki a lakás a legfontosabb, s amikor a megyében a következő években nem kerül annyi új otthon tető alá állami forrásokból, amennyi fedezné az erre jogosultan várakozók igényeit, nem luxus-e — szándékkal egészen távolinak látszó példát említve — nagyszabású meliorációs munkákhoz kezdeni a Galga völgyében?! Fordítsuk meg a kérdést: ha nem költenek ilyen célra forintmilliókat, remélhető-e, hogy megterem az az árumennyiség, amely gabonában, zöldségben, húst előállító takarmányban — fedezi az itthoni igényeket, kielégíti az exporlkötelezettsé- geket, s mindezzel alapokat teremt ahhoz is, hogy több ún. szociális bérlakás épülhessen?! Gyakran hall az újságíró véleményeket, amikből az érződik ki, mi magyarok tele vagyunk gonddal, mások meg élnek, mint Marci Hevesen. Igaz, tavaly a megye minden második lakosa (!) járt külföldön, ha az összefoglaló számot nézzük, ám sokan többször is átlépték a határt, mások meg évek óta nem tudtak pénzt félretenni erre. Köny- nyen lehet persze, a más országokkal ismerkedők táborában ott van az is, aki elfogadhatatlanul alacsonynak tartja az életszínvonalát, hiányzik viszont az, aki most építteti háromemeletes, két- garázsos házát, s azt állítja, neki nem telik utazgatásra ... Téves minta Szociológiai vizsgálatok bizonyították annak a feltételezésnek az igazságát, hogy a családok túlnyomó többsége két-három százalékos életszínvonal-emelkedés esetén úgy vélekedik, körülményei nem javultak! ... Becsapnánk önmagunkat? A mértéket tévesztjük el. Volt idő, amikor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tudtunk. Azután lehetőségeink folyamatos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táplálta . bennünk, hogy mielőbb meglegyen mindaz, amire régóta áhítozunk. Közben új szükségleteink formálódtak, s már csak ezek tükrében, nem pedig kielégíthetőségük fedezetéhez mérten vizsgáltuk életszínvonalunkat. Tegnapi óhajaink mai kielégítése természetessé vált, s természetellenessé az, hogy holnapi kívánságaink nem teljesülnek automatikusan. Kialakult és rögzítődött társadalmi rpéretekben a fel- használás, a fogyasztás köréből választott példakép — minta, ahogy azt a szociológiai szakirodalom jelöli —, ráadásul ezeknek a mintáknak a java nem állt, áll arányban az adott személynek, családnak a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyével. Ugyanakkor nem vált példává — mintává — az érték-, a jövedelemtermelésben mutatott kimagasló teljesítmény, eredmény, a társadalomnak nyújtott többlet. A példák ilyen téves — és tömegessége miatt politikai teherré váló — megválasztása oda vezetett, hogy mind az irányításban, mind a végrehajtásban kevésbé az ésszerűség, sokkal inkább az ún. társadalmi nyomás közvetítette hatás diktálta a lépéseket, az intézkedéseket. Ami furcsa módon — bár valójában törvényszerűen, mert az ellentmondás ellentmondást szül — abban öltött testet, hogy az irányítás a könnyebbnek látszó megoldások irányában mozdult’ el, nem a termelésben, hanem a fogyasztásban, a felhasználásban szigorított — döntően az áremelések segítségével — a működési feltételeken. Minden ember előbbre, feljebb igyekszik, ez természetes. Nem a lépcsőket, hanem azok magasságát mérik fel sokan rosszul. Sőt, gyakran két-három lépcsőfokot kihagyva szeretnének a feljebb levő „emeletekre” jutni. Csakhogy elfeledik: ezeket az emeleteket először meg kell építeni! A megye iparában tavaly a foglalkoztatottak havi átlagbére 10,6 százalékkal volt magasabb, mint 1984-ben, s a legnagyobb növekedés — ke reken »tizenegy százalék — a megye mezőgazdasági szövetkezeteinél volt tapasztalható. A kérdés nem az, a nominálbérek ilyen mértékű emelkedése — tekintetbe véve az árszínvonal-növekedést — valójában mit ér — mert szinte ahány család, ahány háztartás, annyiféle a hatás, a viszonyszám —, hanem az a kérdés, a forintok ilyen gyors kiáramlása mögött milyen teljesítménynövekedések állnak? Ezt a kérdést azonban a legritkábban fogalmazzák meg ott — mert általánosságban a kormányzati szervek nagyon is sokat helytelenítik —, ahol forintok kézhez adásáról döntenek, ami egyaránt érvényes az irányítás és a végrehajtás köreire. Ellentmondások sűrű szövevényébe jutunk, amikor bemerészkedünk a közvélekedés olyan ingatag terepeire, mint fogyasztási cikkek drágulása, a közszolgáltatások egy részénél az elért színvonal csökkenése. Érdekes módon azonban még nem találkoztunk olyan véleménnyel, amely azon akadt volna fenn, hogy ő, ők miért dolgoznak drágán, miért háríthatják tovább a meg nem indokolható költségemelkedéseket stb. A megyében kitűnő gazdálkodónak minősített vállalatok, szövetkezetek termékeinek vizsgálata azt mutatja — az ún. egységnyi ráfordításokat tekintve , —, hogy nemzetközi összehason-| lításban a mezőny legvégére kerülnek! Hol kapnak akkor helyet a közepesen meg a gyengén gazdálkodók árui?! Nem tud versenyezni Sajnálatosan egyre nagyobb azoknak a száma, akiknek nem az a legfontosabb boríték, amelyben a főmunkaidőben kifejtett tevékenységért járó bért adják, hanem a legfontosabbá a több felől megszerzett jövedelmeket összesítő boríték lépett elő. A jövedelmek szerkezetének ilyen átalakulásával — a jövedelem- források mind nagyobb részének alig ellenőrizhetővé válásával — a főmunkaidős munkaadó nem tud versenyt futni, azaz olyan kényszerpályára kerül, amelyen a jelenlétet alig meghaladó teljesítményért is fizet. A fedezet nélkül kiáramló pénz, társulva az egyre nehezebben áttekinthető másodlagos, har- madlagos elosztásokból, újraelosztásokból származó forintokkal, valójában azt kérdőjelezi meg, ami a fő cél lenne: a társadalmi jövedelmezőség javítása és vele az élet- színvonal érzékelhető emelése fedezetének a megteremtése. Mészáros Ottó Szárnyra kel a növényvédő A gépgyártás általános rendeltetésű alkatrészeinek fejlesztésére irányuló programnak több mint hatmilliárd forint a tőkés külkereskedelmi mérlegre gyakorolt hatása. A mikroelektronikai programmal kapcsolatban elmondták. hogy 1981 és 1985 között egymilliárd forinttal növekedett a termelés értéke. Az eddigi legfőbb eredmény az. hogy kialakult ■ a mikroelektronikai gyártási kultúra. Sz. volt a mikroelektronikai vállalatnál a közelmúltban pusz tító tűzről is. A vállalat ve zérigazgatója hangsúlyozta hogy bár jelentős károkat okozott a tűz, nem semmisültek meg a mikroelektronikai Mi lesz velünk kétezerben? program eddigi eredményei. lehetőség van a továbbhaladásra. sőt a program gyorsítására. A távközlési programmal kapcsolatban elhangzott, hogv az elmúlt tát éy alatt létrejöttek az alapok, az elektroní- záció hazai elterjesztéséhez szükséges hírközlési és informatikai háttér megteremtéséhez.. Az originális gyógyszerkutatási program legszembetűnőbb eredménye, hogy öt ev alatt tíz eredeti gyógyszerkészítményt dolgoztak ki, A növényvédő szerek kutá- tásával, fejlesztésével kapcsolatos program eredményéként a termelés 6,5 milliárd forinttal növekedett az elmúlt öt év alatt, több környezetbarát és kis koncentrációban is hatékony növényvédő szert állítottak elő. Árnyékban a háttéripar Árnyékban a háttéripar. Ugyanezzel a címmel néhány hete már találkozhattak olvasóink lapunkban. Az ismétlés nem véletlen. Akkor a PEFÉM szemszögéből vizsgáltuk, mit tehet egy alkatrészeket gyártó vállalat, ha a tavalyi nyereségből nem maradt fejlesztésre, és erre a célra a közösből sem kaphat. A kérdés változatlan: mit tehet egy háttéripari vállalat jövője érdekében, ha saját fejlesztési alapja — például éppen a korábbi kölcsönök törlesztése végett — meglehetősen szűkös. A választ az Ipari Szerelvény- és Gépgyár műszaki igazgatójától, Lőrincz Zoltántól várjuk. éves tervben a további fejlesztésekre várhatóan 165 millió forintot fordíthatnak. Ezenfelül a VII. ötéves tervben a . Rendelkezésükre álló műszaki-fejlesztési költség egy részéibe! kapcsolódnak ismét a kiemelt kormányprogramokhoz. Központi programokhoz — A vállalat a hatodik ötéves tervidőszak alatt elsősorban , a keményfém szerszámok gyártását fejlesztette. Szerelvénygyártásra öt év alatt összesen 101 millió forintot költöttünk, amiből 26 millió forint volt az ISG saját alapja, mintegy 35 millió forint származott az Ipari Minisztériumtól és 40 millió az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól. Az utóbbiakat 1995- ig kell visszafizetnünk, de kamatmentesen. ' Az ISG tehát már korábban is azt az utat választotta, hogy központi kutatási-fejlesztési (K+F) programokba kapcsolódjon be, és így, a pályázatok révén próbáljon fejlesztési forrásokhoz jutni. A cél, amit kitűztek maguk elé: importszerszámok és-szerelvények helyettesítése hazaival. A múlt évben befejeződött keményfém-beruhá- zásukat is ez indokolta. S hogyan tovább? A hetedik ötRovar- és gombaölő vegyszereket permeteznek gabonára, napraforgóra és szőlőre a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálat pilótái. Most a Mátra alján. A képen; Deák István mezőőr a helikopter felszállását figyeli Másoktól is tanulnak — Stratégiai termékeink tehát a különféle keményfém lapkák, a gömbcsapok, a speciális szelepek, a tolózárak, a pillangószelepek, a vasporkohászati alkatrészek, a bányászati szerszámok, a közútijár- mű-részegységek. Amíg 1975- ben a termékszerkezetünkben ezeknek . az aránya 66,5 százalék volt, 1980-ban már 70,6, a múlt évben pedig 86,8 százalék volt. Új termékeink egy részét mi magunk fejlesztettük ki saját kutatóhelyeinken. Mégis, szó sincs arról, hogy elégedettek lehetnénk. A hetedik ötéves tervidőszakra — a népgazdaság helyzetéből kiindulva — csak a szinten tartáshoz szükséges beruházásokat terveztünk. Amivel az ISG 1990-ig természetesen talpon marad. De korántsem vagyok ilyen magabiztos, ha az ezredfordulóig szóló fejlesztési programot elemezzük. 2000! A keményfém egy részét például fel kell váltania a korszerűbb és olcsóbb ipari kerámiának. A jövő az ipari kerámiáé —--Ma még egyetlen vállalat sem foglalkozik Magyarországon az ipari kerámia alapjainak megteremtésével. Az OMFB tudomásom szerint, többek között arra számít, hogy az ISG létrehoz majd a VIII. ötéves tervben egy ilyen részleget, de a VII. ötéves terv feladatait és a hozzájuk rendelt lehetőségeket látva attól tartok, erre nem marad erőnk. Egyelőre biztos profilunk a keményfém- gyártás, , és a hetedik ötéves tervben felfuthat az értékesítés. De hogy mi lesz azután ...? „Ma még biztos”, „felfuthat” — a fogalmazás is jelzi, sok még a bizonytalan pontja az elképzeléseknek. Márpedig nem lehet közömbös, ’ hogy miként alakulnak a gyár fejlesztési feladatai és hogy miként lesz azután. El. E. Kutatási, fejlesztési programok A gyakorlati haszon követelmény Feleslegesen hosszú a döntési idő Szerdán az Ipari Minisztériumban az országos középtávú kutatásifejlesztési terv (OKKFT) programjainak eredményeit értékelték a megvalósításban érdekelt kutatóintézetek, kutató-fejlesztfj _ vállalatok vezetői, a programok irányítói, s tájékoztatást adtak az újságíróknak a mostani tervidőszak feladatairól. Ádám Antal, a minisztérium műszaki főosztályának helyettes vezetője elmondta, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban összesen 16 OKKFT program indult, ebből hét megvalósításáért felelős az Ipari Minisztérium. A hét programra 13,3 milliárd forintot fordítottak. Napjainkban a kutatás- fejlesztés és a műszaki innováció alapvető tásadalompoli- tikai tényezővé vált, s meghatározó a szecppe az ipar dinamizálásában is. A középtávú kutatási-fejlesztési programok jól szolgálták az iparfejlesztés főbb irányait. Erősödtek a kutatóhelyek és a vállalatok kapcsolatai, nőtt az egyetemek és az egyetemi kutatóhelyek szerepe. Ugyanakkor azonban rontotta a kutató-fejlesztő munka hatékonyságát, hogy egy-egy szerződést csak több fordulóban, több finanszírozóval egyeztetve lehe- 'tett megkötni. Mindez feleslegesen növelte a döntési időt. Kedvezőtlenül befolyásolták a hatékonyságot az importnehézségek. Gondot okozott továbbá, hogy nem mindig sikerült megte- I remtani az összhangot a_ OKKFT és a különböző tárcaszintű programok között, valamint olykor a szükségestől elmaradt a technológia, beruházás. A jelenlegi ötéves tervidő szakban a tapasztalatokból okulva törekedni kell az egycsatornás finanszírozási rendszer megvalósítására — hangsúlyozta Ádám Antal. Ki kell alakítani a kutatás, a műszaki fejlesztés és a realizálás egységes szemléletét, s ahol lehet és ésszerű, ott pályázati alapon kell a feladatokat szétosztani. Folyamatosan gondoskodni kell továbbá a központi és a tárcaszintű programok összehangolásáról, s szükség van új finanszírozási módszerek bevezetésére is. A tájékoztató további részében a programok végrehajtásálban vezető szerepet betöltő szakemberek ismertették az elért eredményeket. Az energiagazdálkodási program eredményességét jelzi, hogy évente megfelelő energia megtakarítására nyílt lehetőség. A gépgyártásteohnológiai program eredményeként az elmúlt évben 2690 tonna acélanyag megtakarítása vált lehetővé.
