Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1986. JÚNIUS 11., SZERDA Emlékek, tanulságok, vélemények Azt tartják, egy-egy soka­kat érintő rendezvény minő­ségéről csak idővel lehet meg­nyugtató ítéletet alkotni. Ha mondjuk még napok múltán is jókedvűen beszélnek róla az emberek, akkor minden bi­zonnyal valami nagysikerű programról lehet szó. Nos, ha elfogadjuk ezt a megállapí­tást, akkor az idei gyermek­nap — akárcsak a tavalyi meg az az előtti — az utóbbi idők legemlékezetesebb ese­ménye volt, mivel közel két hét távlatában sem nagyon akar kopni a téma. A gyere­kek úgy mesélik egymásnak, szüleiknek újra meg újra a rengeteg élményt, mintha csak tegnap történtek volna. Ezen persze nincs mit csó- dálkozni, hiszen mikor adatik egy évben még egy olyan le­hetőségük a gyerkőcöknek, hogy jóformán azt csinálhat­nak, amit akarnak, annyit játszhatnak, szórakozhatnak egész napon át, amennyi csak belefér az időbe. Hát ilyen nap tényleg nincs, meg is ér­tem lelkesedésüket, de úgy látszik, nemcsak őket, de a felnőtteket is hatalmában tartja ez a ragyogó, napsüté­ses szombat varázsa. Ez pe­dig csak annak a jele lehet, hogy sikerült sokoldalúvá, színessé, szinte minden kor­osztály számára élvezetessé tenni az ünnepet. Tény, hogy anyunak* apunak, a nagyma­mának nem jutott arca ideje, hogy unatkozva letelepedje­nek valamelyik kerti pádon. ★ Persze, mi felnőttek vala­hogy mindig másképp látjuk a gyereknapi eseményeket, a vénséges cifrakerti fák alatt felsorakoztatott látnivalók­hoz nem úgy közelítettünk, mint gyerekeink, akiknek sze­mében egyetlen nagy mesebeli tündérország az egész kert. Benne a mini állatkert egzo­tikus lakóival, a sosem látott vietnami csüngőhasú malac­kákkal, amiket kivétel nélkül mindenki megcsodált, hiszen ilyen jószágokkal még az ál­lattankönyvben sem találkoz­tak. A kis Csilla még tegnap is emlegette a két turcsiorrú cocát, mondván, neki még az oroszlánkölyköknél, meg a Buci névre hallgató gibbon- majmocskánál is jobban tet­szettek. Azóta is agitálja nagyapját, szerezzen neki be­lőlük. Ügy tűnik, az öreg már beadta a derekát, de ahogy tarkójára tolta kalapját, s rámhunyorította apró szemeit tudtam, neki másutt jár az esze. — Kinek kellenek ilyen fura kis jószágok? De azért mégis mit gondol öcsém, mennyit nyomhatnak azok úgy jó hízófélben? (Meg­mondtam: 40 kilót). ★ Hát megesett, hogy néme­lyeknek ilyen földhözragadt anyagias gondolatok jártak a fejükben, ök voltak keveseb­ben, szerencsére elenyészően kevesen, mert a csárda mel­letti bazáros is ritka kivételek közé tartozott méregdrága bóvlijaival. Neki is emlékeze­tes marad ez a nap. mert a forgalom alapján tisztességes bevétele lehetett, hiszen ép­pen gyermeknapon ki mond ellent csemetéjének, ha meg­tetszik neki valamelyik játék? A többi árust nem izgatta a búsás haszon, — noha a vat­tacukros is aratott tisztesség­gel, — az üdítős sátrak csinos hölgyei mindössze öt forintért adták az italt, az alkalom kedvéért potom áron kínálta portékáit a könyvkötő szövet­kezet. a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat nagykőrösi üzeme meg ingyen tejet oszto­gatott a hancúrozásban alapo­san megszomjazott gyerekse­regnek. Mindezt csak azért emlegetjük, mert azóta is be­szélnek róla, főleg ha újság­írókkal találkoznak, mondván, ha már szót ejtünk a gyer­meknapról, azokról kell első­sorban megemlékezni, akik anyagi áldozatot nem sajnál­tak hozni a nap sikeréért. Nos, legyen részük az elisme­résben itt a nagy nyilvános­ság előtt is, de valószínű, hogy a közreműködésért, a népszerű gesztusokért egy cég sem vár köszönetét. Mint ahogy azok sem, akik felépí­tették az óvodások játékor­szágát, a zsibvásár olcsójáno- sai, de a színpad amatőr mű­vészeinek, akrobatáinak, tán­cosainak, az aréna tornácán felállított videorendszer gaz­dáinak, a mozinak, strandnak is egyetlen céljuk volt csu­pán: örömet, jókedvet szerez­ni kicsiknek, nagyoknak egy­aránt. ★ A tűzoltók viszont aligha­nem hátsó gondolatoktól ve­zérelve tartottak bemutatót. Idővel derült csak ki, hogy elérték céljukat, már a nyol­cadik sráctól hallom azóta, hogy eldöntötte jövőjét, ő bi­zony tűzoltó lesz. Már a csa­ládban is megfogalmazódtak ilyen tervek nem kis szülői aggodalomra adva okot, lévén leányzó’ a pályaválasztó. No. de mit tehetünk, amikor a jobb sorsra érdemes tűzoltó­autó olyan nagy népszerűség­re tett szert, hogy egyszeriben húszán is belezsúfolódtak. Egyik gyerek a kormányt ke­zelte, a többiek meg beöltöz­tek a hőálló köpenyekbe, sisa­kot nyomtak a fejükbe, má­sok meg a szerelvények szét­szedését gyakorolták. A derék tűzoltók mindezt a legna­gyobb nyugalommal tűrték, szinte még élvezték is. hogy munkaeszközük mintegy köz- kinccsé válik. ★ Ahogy minden rendezvény­nek, a gyermeknapnak is meg­vannak a kialakult vagy ala­kulófélben levő hagyományai, a valamikor hirtelen jött ötle­tek gyökeret vertek. Mint pél­dául a fafaragó és játékkészí­tő körök, ahol most is renge­tegen dolgoztak fáradhatatla­nul. Aztgn a kutyabemutató is az elmaradhatatlan programok egyike, nem csoda, hiszen a kismacskatermetű ölebtől a borjúnyi nyomozókutyáig vál­tozatos kaliberű ebek látvá­nyos seregszemléje ad mindig örömöt. ★ Apropó, jövő! Amíg mi a múlton meditálunk, addig a rendező szervek kupaktanács­ra gyűltek össze leszűrni a ta­pasztalatokat, amiket majd a következő gyermeknapon hasz­nosítanak. A 87. évinek szebb­nek, jobbnak kell lennie, vé­gül is 10 ezer embert érintett a mostani is. Járvás Ferenc, a TŰRI vezetője, aki egyik szer­vezője, irányítója volt a tör­ténteknek, a gyűlés végén egy nagyot, jóízűt sóhajtott. Há­rom éve mindig így csinál, s közben megjegyzi: Ez is meg­volt. Mármint az értékelés, ami számára is izgalmas, hi­szen az ő tevékenységét is gór­cső alá veszik ilyenkor. De úgy láttam, elégedett az eredmény­nyel. Kíváncsi voltam a konk­rét véleményekre, de nem ha­gyott szóhoz jutni, már a jövő évet vázolta, megannyi új cso­dát emlegetett, amiket feltét­len szeretnének megvalósíta­ni. Szavunkat, vette, hogy ezekről nem teszünk még em­lítést, ne érjen senkit csalódás, ha netán valami nem jönne be. Pedig az az elve, minden sikerül, csak akarni kell. Igaz, sokszor nagy árat kell fizet­ni érte. A rendezők — a ta­nács művelődési osztálya, kul­túrotthon, úttörőszövetség, a mozi, s a TŰRI, meg a többi szerv — a megmondhatói, mi­lyen felelősséggel, temérdek aprólékos, idegölő munkával jár egy ilyen program előké­szítése. S ha nincs kéznél hi­vatalos kivitelező, még a hí- narszaggatást is vállalni kell. Sok tenyér sajog azóta is, de úgy ahogy megtisztult az öreg Csónakázó, motoros, evezős csónakok siklottak vizén, tu­catnyi nevető gyerekkel fedél­zetükön. Miklay—Ballai Környezetvédők szélmalomharca Pusztába kiáltott szavak A Tisztaságot, rendet kör­nyezetünkben elnevezésű moz­galom értékelőbizottsága a mi-nap megbeszélést tartott. A mozgalom idei esztendőben el­ért eredményeinek áttekintése, a tapasztalatok összegzése sze­repelt a gyűlés napirendjén. Nem használják Elsőként az utcák, iskolák, vállalatok és üzemek tiszta­sági, környezetvédelmi tevé­kenységéről begyűjtött jelen­téseket tárgyalták meg. Az ezzel kapcsolatos adatokat, észrevételeket természetesen az év második felében is gyűjtik, elsősorban a tanács­tagoktól és a lakóbizottságok­tól, s az év végi értékelés alapján javasolják, ítélik oda ,a tisztasági mozgalomban leg­eredményesebben tevékenyke­dő családoknak, kollektívák­nak az elismeréseket. A bizottság tagjai rendre számba vették most a mozga­lom eddigi eredményeit, épp­úgy a hiányosságokat is, s megfogalmazták a további tennivalókat. Sajnos, a gon­dokból még mindig van bő­séggel, a bizottság tagjai rá­mutattak arra. hogy váro­sunkban igen sokan nem ve­szik komolyan közösségi fel­adataikat, figyelmen kívül hagyják a mozgalom környe­zetvédelemmel, tisztasággal kapcsolatos felhívásait. Csak látni kell, az utcákon eldobálják a papirost, nem a szeméttelepre, hanem a város széleire hordják ki a hulladé­kot, szemetet, s az is gyakori, hogy az erre kijelölt tároló­kat sem használják, olykor mellette dobják le a háztartá­sokból kikerülő hulladékot. Sajnálatos, hogy még min­dig vannak olyan munkahe­lyek, ahol nem választottak környezetvédelmi felelőst, hol­ott ezt a törvény is előírja. Kitépik a virágokat Minden alkalommal szóba kerül, a résztvevők most is tényeket sorakoztattak fel az­zal kapcsolatosan, hogy egye­sek nemhogy segítenék a . tisz­tasági mozgalmat céljai eléré­sében, de inkább gátolják azt, saját érdekeiket helyezve elő­térbe. Eltulajdonítják a köz­vagyont, a város szívébe kiül­tetett virágoknak több mint a felét most is kitépték. Szeren­csére egyre több becsületes ember figyelme ráirányul az ilyen cselekedetekre, a Város­Mintha dézsából öntötték volna Pufi, Móni, a gida s a többiek Az édesanya többször kapott üdülési beutalót Még áprilisban történt, hogy amikor kézbe vettem a Kistenyésztők Lapja legfris­sebb számát, s tallózva bele­olvasgattam, megakadt a sze­mem az írd meg te is rova­ton, amelyben bájos versike hívta fel magára a figyelmet / Az én cicám aranyos, / a kutyám haragos. / Ha leszáll az este, / a cicám indul egér- lesre. / A kutyám őriz engem, / figyel minden neszre. / Mangalicám is van nékem, / vágytunk is rá nagyon ré­gen. / Csoda volt a három csí­kos kismalac, / pedig alig volt három arasz. / Volt nézőjük, kérőjük szépen, / apu egyet hagyott nékem, / Pufi az én büszkeségem. / Aláírás: Tajti Tibor negye­dik osztályos tanuló. Kő­cser... Szóval, akkor áprilisban az újságot olvasva mindjárt eszembe jutott, meg kellene keresni Tibort, s megtudni tőle, hogyan, milyen élmé­nyek hatására született meg a kis versike? Gazdag állatállomány A napokban sikerült végre fölkeresnem otthonukban a Tajti családot, igaz, már sö­tétedés után, meg aztán sza­kadt is az eső, mintha dé­zsából öntötték volna, de le­fekvésig maradt még Tibinek néhány perce a beszélgetésre. — Véletlenül jött az ötlet, amikor kis cicámmal meg az öreg macskámmal játszadoz­tam, simogattam őket, s köz­ben mondogattam, hogy az én cicám aranyos, s mivel van négy kutyám is — sőt kint a tanyán még kettő — tovább fűztem a gondolatot, hogy a kutyám meg haragos. — Anyukám biztatott, hogy gondolkodjam tovább a ver­sen,. %atán:.amikor ,már. majd­nem minden kedvencemet fel­soroltam, segített a -rlmfara- gást befejezni — mesélte Ti­bor az első vers keletkezésé­nek körülményeit. Közben fölkerekedtünk az előszobából, hogy megmutas­sa, milyen gazdag állatállomá­nya van. Ez ad neki nap mint nap örömet, szórakozást. Ha­tártalan szeretettel babusgatta a két kis kecskegidát, a ku­tyásokat, a sebesülése miatt ápolásra befogott csókát, a kacagógerlét, a papagájt, a két szamarat, no és a man­galicacsaládot. Büszkén me­sélte. hogy kint a tanyán anyadisznóik vannak, közöttük gömbölyödik a versbéli Pufi és Móni, a másik mangalica- kedvenc, de van három libája is odakint. Most nagy az iz­galom. 17 libatojást próbálnak gazdálkodási Vállalat dolgo­zói is több autó rendszámát továbbították illetékes helyre, melyeknek tulajdonosait a nö­vények felszedése közben lát­ták. ‘ A bizottság megállapította, hogy a munkahelyek, közigaz­gatási körzetek az önértékelés felelős munkáját sem nagyon veszik komolyan. Példa erre, hogy a legutóbbi városi szintű értékeléshez is mindössze öt tanácsi körzetből küldték meg a jelentéseket, igaz, ezek kö­zött akadt igen alapos, lelki- ismeretes munka is, mint a 16-os számú körzet frappáns, reális önértékelése. Mások tapasztalataiból Ügy tűnik, mintha kellő ta­pasztalatoknak, megfelelő módszereknek is híjával len­nénk a mozgalom erősítése, fejlesztése tekintetében. Ezért is hangzott el az a vélemény, hogy jó lenne a tisztasági mozgalomban élenjáró orszá­gok, hazai városok tapaszta­lataiból is meríteni. Példa­ként említették, hogy egyes államokban a városok terüle­te az ottani iskolák részére fel van osztva, s tanulók tart­ják rendben körzetüket, min­den különösebb fáradtság, megerőltetés nélkül. Persze ennek is csak úgy lehet értel­me, ha felnőtt embertársaink is betartják a környezetvéde­lem legelemibb szabályait. Kopa László kikeltetni a tyúkok segítségé­vel. Tapsot aratott A rövid portanéző után az eső elől benúzodtunk az elő­térbe, miközben Tibor káp­rázatos kommunikációs kész­ségét csillogtatva nagy elra­gadtatással mesélte gyerekkori élményeit, köztük azt is, ami­kor idén a városkörzeti kul­turális seregszemlén a mese­mondóversenyen a harmadik helyezést érte el. A díjkiosz­tás után pedig ráadásként el­szavalta saját kis versét, a Kedvenceimet. Nagy tapsol kapott érte. A nyári tervek­ről sem felejtett el beszélni, előre örül a táborozásnak Tíz napra Salgóbányára megy, majd a nagynénjénél nyarai Budapesten. Tajti Lászlóné, az édesanya elmondta, hogy Tibor valószí­nűleg tőle örökölte a vers sze- retetét, a korábbi években ő is szívesen szavalt községi rendezvényeken. Az édesanya a helyi Petőfi Termelőszövet­kezetben dolgozik, a magtár helyettes vezetője, az édesapa pedig a gazdaság húsmarha- telepét vezeti. Nem véletlenül örökölték hát a gyerekek a jó­szág szeretetét. Lacit, a nyol­cadikos fiukat is az állatok szeretete vezeti a jövő tanév­ben az állategészségügyi szak­iskolába. Annyit még el kell mon­dani a családról — nehogy egyoldalúnak tűnjék a riport —, hogy világlátott emberek. Az édesanya többször kapott a szövetkezettől jutalomüdü­lést, először 1973-ban, amikor Leningrádba utazhatott, ké­sőbb háromszor is eljutott Csehszlovákiába. Legutóbb két éve családostul saját autóval jártak ugyanott, s egyszer anyuka Belgrádba is eljutott nőnapi jutalomképpen. Nyári tervek Laci kézilabdacsapata az idén az országos területi ver­senyen második helyezést ért el, Tibi a táncszakkör tagja, s az édesapa megtiszteltetése, hogy vendégfogadáskor a szö­vetkezet négyes fogatát hajtja. Hát így élnek ők odaát Ko- cséron. Nehéz munkával tel­nek napjaik, rengeteg a dolog a ház körül is, de nem tagad­ják meg maguktól a szórako­zás, kikapcsolódás örömeit sem. A mostani nyarat ille­tően is teli vannak tervekkel. Főleg Tibi, aki biztosan meg­írja majd a salgóbányai tá­borélet örömeit, s farag egy újabb versikét a család, és osztályfőnöke, Győriné Virág Ildikó örömére ... Aszódi László Antal Nagyteremben Kicsi, de szemtelen. Színes, szinkronizált olasz filmvígjá­ték. Előadás: 6 és 8 órakor. Stúdióteremben Ez, igen! Színes, szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. Előadás: fél 6-kor. Sporthírek! Tartalékosán álltak ki Elég jól szerepeltek Hódmezővásárhelyi Városi ezért, no meg Szikora Sándor SE—Nk. Kgy. Kinizsi 76-67 edzőt, s a lelkesen buzdító (39-38). Kinizsi: Szirmai (13), Bútor (20), Bogschütz, Újhe­lyi (6), Foki (9); csere: Mo- csai (5), Pijakovics (4), Mes­ter (8), dr. Ábrahám, Danóczi (2). Városunkban a Petőfi isk. tornacsarnokában került sor az 1985/86. évi NB Il-es férfi kosárlabda-bajnokság ráját­szása utolsó fordulójában erre az összecsapásra. Már NB I- be bejutott csapatként lépett pályára mindkét gárda, s ezért nyugodtan játszott. A körösiek tartalékosán voltak kénytelenek kiállni NB I-et is megjárt és mostani NB li­es bajnok vendégeik ellen. Ennek ellenére nagyon pontos dobásokkal a 4. perc végén már 12-0-ra vezetett a Kini­zsi. Ezután beindult a vásár­helyiek dobógépezete, fokoza­tosan feljöttek és a 8. perc­ben már ők vezettek 18-15-re. Gyors, változatos, izgalmas és jó volt a játék, s mindkét ol­dalon gyakran verődtek taps­ra a nézők tenyerei. Szünet után is színvonalas, jó volt a játék. Továbbra is nagy volt az iram és változa­tos a küzdelem. A 8. percben 53-49-re, a 14-ben 59-57-re vezettek a hazaiak. Ezután a vidékiek dobógépszerű teljesít­ménnyel ismét átvették a ve­zetést. s az utolsó percekben labdadobó taktikával és sze­rencsével növelték előnyüket. A mérkőzésen a kinizsisek alaposan megnehezítették esé­lyes ellenfelük győzelmét. Az Nk. Kgy. Kinizsi NB Il-es férfi kosárlabdacsapata remek teljesítményt nyújtott az 1985/86. évi bajnokságon. Az országos második vonal küzdelmeit három szakaszban rendezték. A körösiek először megnyerték a közép A-csoport mérkőzéssorozatát, majd a közép-főcsoport legjobbjainak bizonyultak. Végezetül pedig a hatvan csapatot megmozga­tó NB II rájátszásában a leg­jobb hat között a második helyen végeztek, ami az NB I-be jutásukat is jelenti egy­ben. Az egész bajnoki évben 30 mérkőzést játszottak, ebből 24-szer győztesen hagyták el a játékteret és csupán 6 al­kalommal vesztettek. A szak­osztályvezetést és a csapat minden tagját dicséret illeti körösi szurkolókat is. Reme­kül szereplő sportolóink szom­baton, június 14-én zárják a tavaszi idényt: 17 órai kez­dettel egy jugoszláv B-ligás csapatot látnak vendégül ba­rátságos nemzetközi találko­zón. Olyan együttest, amely magyar élcsapatokat is legyő­zött már. Érdemes lesz tehát a találkozót megnézni! A gimnáziumi labdajáték­terembe tervezett Nk. Kgy. Kinizsi—Monori Kossuth Isk. mini fiú megyei bajnoki mér­kőzés élmaradt. Az 1985/86. évi Pest megyei ifjúsági férfi kosárlabda-baj­nokság végeredménye a kö­vetkező (a körösiek edzője: Mocsai László). 1. Monori Gim. 8 6 2 568-353 IS 2. Váci Gim. 8 6 2 584-376 14 3. Nk. Gimnázium 8 3 5 339-298 11 4. Ceglédi Gim. 8 2 6 344-455 18 5. Érdi Szakmunk. 8 1 7 268-621 9 6. Budaörsi Gim. visszalépett Serdülő fiúk 1. C. Mez. DSK 12 11 1 713-432 23 2. D. KŐ Ólai 12 11 1 639-378 23 3. Cég. Girnnáz. 12 7 5 459-516 19 4. Monori Gim. 12 5 7 503-532 17 5. váci Gim. 12 4 8 389-453 16 6. Érdi Szakmun. 12 3 9 313-514 15 7. N. Gimnázium 12 2 10 234-425 14 Paros országos ezüstérmes 196 induló volt a Salgótar­jánban megrendezett országos serdülő szabadfogású egyéni birkózóbajnokságon, amelyen derekasan helytálltak az Nk. Kgy. Kinizsi fiatal sportolói. A 49 kilogrammosok súly­csoportjában 24 induló volt: 7—8. Nagy János (3 szép győ­zelem és 1 vereség után a döntőbe jutás előtt irreális bí­ráskodás mellett 9-9-es vere­séget szenvedett. Győzelme esetén körbeverés miatt még első is lehetett volna.) 53 ki­logrammban (22 fő közül): 6. Szűcs Attila (4 győzelemmel és 2 vereséggel szép helyezést ért el.) 72 kilogramm (20): 2. Paros György (kiemelkedő formában, élete eddigi leg­jobb eredményét érte el, két­vállal 5 győzelmet aratott és egyszer vesztett). Paros 5, Szűcs pedig 1 olimpiai pontot szerzett egyesületének. S. Z. Megnyílt a „Jutka” cipő-, bőr­díszmű, bizsuüzlet a Kecskeméti út elején a papírbolttal szemben. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom