Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
Cégérnek 2 bor Propagandáié! reklám JPZ5T A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 136. SZÄM 1986. JÜNIUS 11., SZERDA Egyenrangú pedagógiai munka délután is A kisebbek szívesen játszanak Azt mondta Varga Kálmán, b városi művelődési ház helyettes igazgatója a társadalmi vezetőség legutóbbi ülésén, hogy mindinkább a propagandától a reklám irányába kívánnak elmozdulni. Az ülésen a propagandamunka megújításának lehetőségeit vitatták meg. Elméletileg nem fejtette ki az elmozdulást, tehát mi is a különbség a propaganda és a reklám között. Az eszmecserén a jelenlegi és a majdani gyakorlatról beszéltek inkább. Mi a következőkre gondolunk. A propaganda elsődlegesen eszméknek, tanoknak, politikai nézeteknek a terjesztése, hirdetése, magyarázata, népszerűsítése. A reklám fogyasztókat, vásárlókat toboroz valamely árucikkre, amit igyekszik vonzó módon ajánlani, dicsérni. A reklámnak akkor érkezik el az ideje, amikor a javakban, árukban, szolgáltatásokban válogatni lehet, méghozzá bőségesen, hiszen ha csak egy-két portéka szomor- kodik a pulton, akkor senkinek sem okozhat gondot a vásárlás. Első megközelítésben a reklám kizárólag a hirdetőnek az érdekeit szolgálja. Amennyiben hatására szaporodik a vevők száma, több pénzt zsebelhet be. Jobban szemügyre véve beláthatjuk, a reklám legalább ennyire érdeke a fogyasztónak is. Azzal az előfeltétellel, hogy a reklámozott jószágról nem állít többet, mint amennyi valójában. Tudjuk, hogy a fejlett reklámú társadalmakban törvények szabályozzák, hogy ne ajánl- gassanak bóvlit csodaszerként. Olyat például nem szabad állítani, hogy valamitől dús ha- júakká válnak a kopaszok, mert ilyen nincs, azt mondhatják, ennek, annak, amannak csökkent a hajhullása. Annak idején jó elődeink ezt hitték, a kultúrát nem szükséges hirdetni, reklámozni, arra az iskolában megalapozzák az igényeket, amelyeket mindenki igyekszik kielégíteni élete minden szakában. Biztosan megbocsátanak nekem a kartaliak, amiért falujuknak egy jeles napjáról kissé megkésve adok hírt. A késésnek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy amit én Kartalon láttam, az olyan szép és igaz. nemes és szemet gyönyörködtető volt, hogy nem mertem róla azonnal írni. Féltem, hogy a felsőfokban fogalmazott mondatok megkérdőjelezik beszámolóm hűségét és hitelességét. Vártam, hogy a látott élmény hatása csillapodjék, leülepedjék. Az történt Kartalon, hogy a falu népdalköre, gyermek népi- játék-csoportja és idős táncosai a letkési pávakörrel, valamint a hévízgyörki asszonykórussal közösen megrendezték a magyar népdal ünnepét. Sok ilyen rendezvényen vehettünk részt az elmúlt években, hónapokban, vethetné a szememre bárki, miért kell ezért annyira lelkesedni? A lelkesedésnek és elismerésnek több oka van. Az első az, hogy ennek a településnek nincs igazi művelődési háza. Az egykori kocsma táncterme, ez az évtizedek óta toldozott- foldozott épület a művelődés jelenlegi otthona. Pedig a kar- taliaknál nem mostohagyerek a közművelődés ügye. Sőregi János tanácselnöknek a falu lakóival együtt legszebb álma valósulna meg, ha felépülne végre a község művelődési intézménye. Nem sajnálnak erre a célra sem pénzt, sem munkát, de hát nehéz a kevésből gazdálkodni. Amikor még többre jutott, a kartali emberek szorgos munkájával és a felsőbb szervek támogatásával nagyon sok minden épült: iskolák, óvodák, orvosi rendelők, szolgálati lakások, üzletek, utak, villanyhálózat, s ezzel a felsorolással meg sem közelítettem a teljes listát Most nagyon akarják a művelődési házat, s nemcsak munkával, anyagiakkal kívánják az építést segíteni, hanem annak megmutatásával is, hogy az itt élők szeretik Nincs terünk sorolni,'mi minden miatt alakultak a dolgok másképpen. Mindenki által ismert tény, hogy 1936-ban Magyarországon meglehetősen bőséges a kulturális kínálat. S egyre több az olyan, amelyért egy lépést sem kell tenni, elég a karszékbe rogyni, egy pöccintés a gombon, s már nézhetjük is. Ugyanakkor a művelődési házak is, részben a konkurencia hatására, egyre vonzóbb programokról gondoskodnak. S hogy ezeket érdemes megnézni, meghallgatni, azt valahogyan tudatosítani kell. Az egyszerű közlés kevés. Arra a lustaságra hajlamos ember legyint, marad a karosszékében, lenge magyarban, papucs nélkül. De ha később valaki elregéli neki, mit is látott, dühös lesz, ha tudta volna, miért nem mondták hangosabban, mire készülnek. A reklámnak tehát nem szabad többet állítani a portékáról, mint ami, ezt azonban hatásosan kell tennie, hogy a lustaságra hajlamos hölgyek és urak fölfigyeljenek rá. Cégérnek uáyan a bor a legjobb reklámja, de erre csak az ivás után. jövünk rá. A cégérnek olyannak illik lennie, hogy a várható élvezetet valahogy eszmeileg előre éreztesse. Hogy összefusson a szánkban a nyál. A lényeget tekintve ez mindenre érvényes, kulturális javakra is. Ilyesmikre törekszik a művelődési ház. Először is tájékozódhassák mindenki a programokról, ha akarja, ha nem. Keresik azokat a pontokat, ahol hirdetményeik, reklámjuk a lehető legtöbb gödöllőinek és környező községbelinek a szemébe tűnjék. S ha már odatévedt az a szem, akkor maradjon is ott a tekintet, mindaddig, míg egyikünk ennél, másikunk annál csettint: no, hát ezt meg kell néznem. Megjelenési formái ezekben a hetekben alakulnak. Ha jók lesznek, észre fogjuk venni őket. a kultúrát, ragaszkodnak a ' hagyományaikhoz, s arra is képesek, hogy egy rendezvényt úgy készítsenek elő, úgy szervezzenek meg, hogy az a falu ünnepe legyen. Mert ünnep volt az a vasárnap Kartal aprajának és nagyjának. Ügy kezdődött, hogy a csoportok a községi tanács épületéből indultak és lakodalmas menetet alkotva érkeztek a művelődési házhoz. De — és ez volt, ami nagyon különbözött a hasonló rendezvényektől — ennek a felvonulásnak részesei voltak azok a kíváncsiskodó nézők is, akik nem tagjai az együttesnek, nem lépnek fel az előadáson, mégis ott integettek, énekeltek a csoportokkal: Voltam summás a kartali határban... Magyarné, Kádárné, Feke- téné, Darázsné, Bereczkiné, Gregussné, Konkolyáé, Szókéné, Vargáné, Klagyivik- né, Kovácsné — az asz- szonykórus tagjai, aztán a fiatalok közül Deák Kriszti, Deák István, Kovács Kriszti igazán példát mutattak, akarásból, felkészülésből egyaránt. Nem akartak mindenáron valami nagyot, valami művészit Rögtönzött közvélemény-kutatást tartottunk az egyik nap délutánján az aszódi Rákóczi úti általános iskola napközisei között. Hegedűs Marika és testvére, Sanyika egybehangzóan állították: nagyon jó napközisnek lenni, mert sokat lehet játszani ebéd után és sokkal könnyebb tanulni a napközis tanító nénivel együtt. Otthoni tanulás Mertz Gábor első osztályos kisfiú meg' éppen azon kesergett, hogy sokat kell tanulni és a tanító néni állandóan számon kéri tőle a házi feladatokat. Kinek van hát igaza? — kérdeztük alkalmi riportalanyaink tanító nénijét, Ranker Lászlónét. — Talán elfogultság nélkül mondhatom, azoknak adok igazat, akik jól érzik magukat a napköziben — válaszolta hosszasan elgondolkozva. Amikor napközis tevékenységemet elkezdtem, még a kicsik és a nagyok egy csoportban voltak. Az akkori tapasztaltaimat később bőven kamatoztathattam, mert a napköziben elsősorban nevelési feladatokat kellett megoldani. Helytelenül gondolkodnak akkor a szülők, amikor a napközit gyermekük étkezdéjének (Székely József felvétele) csinálni, csupán a kartali lakodalmast mutatták be már- már a naiv művészetre jellemző természetességgel és tiszta őszinteségből fakadó hamvas- sággal. Az Urban házaspár meg Bereczki János és Darázs Jánosné tánca ismét a délután fénypontja volt. A letkésiek, hévízgyörkiek is felülmúlták önmagukat. Hallottam, amint egyikük megjegyezte: nagy összefogás kellett ehhez a műsorhoz. Nem tudom, hogy a helyzet ismeretéből fakadt-e a megállapítás vagy megérzés volt csupán. Mert valóban az összefogás teremtette meg ennek a napnak a hangulatát, adta meg savát és borsát. Hárman voltak, akik legjobb tudomásom szerint mindent megtettek a sikerért. Sőregi János tanácselnök, Szikra János művelődé- siház-igazgató és Mártonná Sági Mária, a népdalkor vezetője. Ez nem csökkenti a színpadon szereplőknek, sem a többszáz utcai kíváncsiskodónak, a nézőtéren helyet foglalóknak az érdemét, akik a műsort magukénak érezték, s ezt tapssal, elismerő szavakkal kifejezték. Fercsik Mihály tekintik, s elvárják, hogy a gyermek összes leckéje mindig készen legyen. Otthon ne kelljen már semmit sem tanulnia. Ezzel az iskolai feladatokat egyértelműen a napközire hárítják. Talán az alsó tagozatos gyerekkel kevesebbet kell a napközi után foglalkozni, de a felsős diáktól feltétlenül meg kell követelni az otthoni tanulást. — Világosabbá válik ez a kijelentés akkor, ha megtudjuk, hogy a délutáni elfoglaltságból hatvan perc áll ténylegesen a tanulásra az alsó tagozatosoknál. Ez a házi feladatok elkészítésére, a szóbeli feladatok megtanulására és számonkérésére elegendő. Nyilvánvaló, lehetetlen mind a huszonöt gyerek tudását ezalatt ellenőrizni, e?ért általában a gyengébb képességűeket veszem sorra. — Az írásbeli munkák ellenőrzésében gyermek tisztségviselők segédkeznek. A hatékony tanulást is tanítani kell. Ez csak következetes, célszerű, rendszeres munkával érhető el. Ebben segít az egyes tantárgyak tanulási módszereinek megtanítása. Például a földrajzot nem lehet megtanulni atlasz nélkül, vagy a magyar irodalmat alaposan megismerni a kötelező olvasmányok és más könyvek elolvasása -nélkül. • — A délelőtti és délutáni foglalkozások ugyanabban a teremben vannak, ez azonban kényszermegoldás. Mint sok minden másnak, ennek is a krónikus tanteremhiány az oka. Pusztán egy előnye van: a délutáni tanulást segítő szemléltető eszközök azonnal rendelkezésre állnak. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a kényszermegoldás miatt nem tudjuk otthonosabbá tenni a napközis termeinket. Közös kirándulás — Igaz, ebben a tanévben sikerült egy szőnyeget szereznünk az egyik terembe, mert a kisebbek még szívesen játszanak rajta a játékokkal. Célszerűbb lenne más típusú asztalok mellett is tanulni. A másság talán egy kicsit még javítaná is a fegyelmet, hiszen a rend és a változatosság nevelő hatású. Érthetően lépéshátrányban vagyunk a délelőtti oktatással szemben, mert délutánra már kifáradnak a szellemi munkában ezek a gyerekek. Ennek kivédésére teret adunk a moz- gásos játéknak is, amely kötelező jellegű mindennap. — A délelőtti órarendhez hasonlóan, mi is meghatározott időbeosztásban dolgozunk. Mielőtt megkezdődne a tanulás, fél órát játékkal, szórakozással töltenek el a tanulók. A napközis nevelő, a többi pedagógushoz hasonlóan egy évre előre kidolgozott Előbb-utóbb minden véget ér, még a hosszúra nyúlt építkezések határideje is lejár egyszer. Irtunk már oldalunkon az aszódi vasútállomás hosszadalmas felújításáról, mely a napokban fejeződött be az Utasellátó-részleg átadásával. Ezt az egységet 1985. június 30. helyett ez év június 5-én vehették birtokukba az eladók. Az eddig megszokott áruk — csokoládé, szendvics, kávé, cigaretta — mellett a szénsavas üdítőitalok rovására, nagyobb választékot tatérv szerint halad. Ebben megtervezi, milyen manuális és szellemi dolgokkal fognak majd megismerkedni a tanév során. Nálunk sem maradhatnak el a közös kirándulások, amelyket nagyon kedvelnek a gyerekek. Az elmondottakból kitűnhet, hogy a napközis nevelés elválaszthatatlan része az iskolai életnek. így a szülői értekezleteket is mindig együtt tartjuk az osztályközösségekkel. Csak nevel? — Több éves tapasztalatom szerint, ez a munka sokoldalú, tapasztalt embert kíván. Mégis, amikor évenként munkaközösségi megbeszélésekre összejövünk, legtöbbször új arcokkal találkozom. Véleményem szerint, azok a képesítés nélküli nevelők, akik megszeretik a napközis tevékenységet, később kiváló pedagógusok lesznek. Tény, hogy a szülők egy részénél a napközis nevelő nem • olyan rangú, mint az osztályokban tanító pedagógus. Kovács I. Csaba A Gödöllői SC sérülések miatt megtizedelt női röplabdacsapata a bajnokságot az NB II középcsoportjában a 11. helyen zárta, így osztályo- zón kellett biztosítaniuk az NB II-ben maradást. Az osztályozó mérkőzéseket a Magyar Röplabda Szövetség versenybírósága három csoportban bonyolította le. Szolnokon és Veszprémben 4—4, Kecskeméten 3 csapat küzdött a bennmaradásért, illetve a feljutásért. A négyes csoportokból 3—3, míg a 3-as csoportból két csapat nyert jogot az NB II-ben való szereplésre. A négy NB II-es csoport 11. helyezettjeit a versenybíróság — kissé érthetetlen módon — úgy osztotta el, hogy a négyes csoportokban 1—1, míg a 3- as csoportban 2 volt NB lies csapat került a megyei bajnokok társaságába. Lányainkat a legerősebb, a háromcsoportos kecskeméti csoportba osztották be, az NB II-es Izsáki Medosz és a Pest megyei bajnok Sziget- szentmiklós mellé. A gödöllői lányok nagyszerűen helytálltak, bebizonyítva ezzel, hogy az NB II-ben van a helyük. A kecskeméti csoport első mérkőzésén két ellenfelünk egymással találkozott. Gödöllő—Szigetszentmiklós 3-0 (15-6, 15-10, 15-3) GSC: Havas — Maulné, Seregi, Somogyiné, Szaniszló, Iáinak majd a vásárlók rostos gyümölcslevekből. Terveik' között szerepel a fagylalt árusítása is. A külső pavilont a belső rész megnyitásával egyidejűleg bezárták, rászorult már az is a festésre, mázolásra. Itt, talán az előző tapasztalatok alapján okulva, egy kisszövetkezettel végezteti a vállalat a munkákat. Az ígéret szerint három nap után ragyogó tiszta helyiségekből szolgálhatják ki az utazóközönséget. Áil az adótorony Sokan megálltak a járókelők közül is, hogy tanúi lehessenek a városi tanács épülete mellett a 35 méter magas adótorony felállításának. Az impozáns munkát gyorsan és szakszerűen a budaörsi VÍZÉP ne- hézgépüzemének dolgozói készítették. (Barcza Zsolt felvétele) A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczi-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagy tarosa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállító terem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Zsulya. Csere: Kolozs J. Csapatunk öt ütő játékossal és egy irányítóval játszott ezen a mérkőzésen. A csapat minden tagja jól mozgott a mezőnyben, Maulné ügyesen irányított, és a hálónál1 a há- romütős rendszer ellen nem volt ellenszere a szigetszent- miklósi csapatnak. A biztos 3-0-ás győzelem már a bennmaradást jelentette. Ezután került sor az NB II déli csoportjában 11. helyen végett Izsáki Medosz elleni mérkőzésre. Gödöllő—Izsák 3-1 (15-2, 8-15, 15-3, 15-11) GSC: Bódi, Kolozs J., Maulné, Seregi, Somogyiné, Szaniszló. Csere: Dóczi J., Havas, Kiszel, Zsulya. Ezen a mérkőzésen négy ütővel és két irányítóval kezdett csapatunk. Az első játszma fölényes sikert hozott. A második játszmában szóhoz jutottak a cserejátékosok, és bár szoros küzdelemben, de sikerült az Izsák-csapatnak az egyenlítés. Ezután ismét az előző mérkőzésen eredményes felállásban folytatták lányaink a játékot és a további két játszma már biztos gödöllői győzelmet eredményezett. A jelenlevő szakemberek szerint csapatunk kiemelkedett a csoportjából, és ha a lányok szorgalma és akaratereje töretlen marad, akkor a következő bajnoki évben több sikerrel szerepelhetnek. Augusztusban egyhetes edzőtáborba mennek Tabra, majd augusztus 20-a és szeptember 1-je között mindennapos edzésekkel itthon folytatják a felkészülést az 1986— 87-es bajnoki évre. Mozi * 6 Vakond és muzsika. Csehszlovák mesesorozat. Csak 4 órakor! Tiszteletbeli konzul. Színes, magyarul beszélő angol film. 6 és 8 órakor, 14 éven aluliaknak nem ajánlottl ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) K. P. Ragaszkodnak a hagyományokhoz A magyar népdal ünnepe Kartalon Részlet a lakodalmasból Aszód Felújították az állomást Röplabda Bennmaradtak a lányok
