Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

1986. JŰNIUS 1Í., SZERDA Méretre sikerült? Szigetszentmiklóson, a 208. számú Steinmetz kapitány Szak­munkásképző és Szakközépiskolában gépi forgácsoló-, eszter­gályos-, marós-, köszörűsszakmunkásokat is képeznek. A szak­ma gyakorlati oktatásának színvonalát emeli a Csepel Autó­gyárban nemrég elkészült líj forgácsoló tanműhely, amit az iskolával közösen használnak. A képen: Bartos János szakok­tató Vincze Kiss Miklós első éves tanuló munkáját ellenőrzi Amikor az olcsó is drága A játszmát még nem adták fel A helytől és körülményektől függően hol bugyi, hol alsónémedi kutaknak nevezett beruházást vizsgálva ta­lán még nem vészes a helyzet. Részben azért, mert vé­gül is nem vész el legrosszabb esetben is „csupán” ti­zenhétmillió forint. S ahogy mondják, a résztvevők a játszmát még nem adták fel. rási Köjál. A fordulat ez­után következett. I* — A víz minőségét a me­gyei Köjál a további vizs­gálatok során másként ítélte meg — sorolja Berták József, s Pest Megyei Tanács vízügyi csoportjának íőmunkatársa — Időközben szigorodtak az előírások, már soknak ítélték a. három komponenst, így a víz iható csak tisztítás után lehet. Regionális szemlélet A történet, természetesen egy gyönyörű tervvel kezdő­dött. Azzal a regionális ivó­vízhálózati tervvel, amely el­látta volna Gyűl, Pusztazá- mor, Bugyi, Öcsa, Alsónéme­di lakóit egészséges ivóvízzel. A beruházás meg is kezdődött, az említett kutak megfúrásá­ra elment 17 millió forint. Mindenki, a hatósági hozzáér­tők és a helybeliek, támogat­ták a nagyvonalú, regionális rendszer megvalósítását, hi­szen, az a vízkészlet haszno­sítása és a rendszer üzemel­tetése szempontjából is gazda­ságosabb, korszerűbb, mint a jelenlegi, falvankénti vízbázis­szemlélet. Az események tehát, az előre tervezett útjukon halad­tak, a fúrómester örömmel íz­lelte meg az első cseppeket, s közölte — lehet, a történet csak a legendák sorába tarto­zik —, soha nem ivott még ilyen finom vizet. Véleményét megerősítette az akkor —­1979-ben — még működő já­Egy dokumentum mai tanulsága Szolgálni úgy, ahogy lehet Miről írhatott 1932-ben egy falun megjelenő újság? A tű­nődés oka az a sajtótörténeti ritkaság, melyet 3 évvel ez­előtt Tóth Ferenc, a Pest Me­gyei Tanács vezető munkatár­sa!; hozott felszínre a . feledés homályából. SKéífceöítőjét nemrég invitálta meg vendég­ségbe a dunakeszi városi könyvtár vezetősége. Az egyetlen számot megélt Jö­vőnk című lap szerkesztője Bogiári Békés István érkezett meg mai, boglárlellei otthoná­ból. Rá várva, az olvasóterem csendjében böngészve az egyetlenből megmaradt egy példány fénymásolatát, csak fokozódik az olvasó kíváncsi­sága az ember és egykori cél­ja iránt. Hiszen nem a kor­szak jellegzetes, provinciális dolgokat tárgyaló helyi lapját vehette kezébe a kíváncsisko­dó, hanem országos kérdések­kel. a nemzet jövőjével foglal­kozó politikai folyóiratot. Olyan szerzőktől közöl íráso­kat ez a dokumentum, akiket úgyszólván nem soroltak a hatalmon levők előtt is szim­patikus irodalmárok közé. Folyóirat falun Dunakeszit akkor még majdnem csak a mai Ófalu jelentette, a paradicsom-zöld­ségtermelő, gazdálkodó, kevés ipari foglalkozású lakosával. A község északi peremén épült vagongyár a MÁV-koló- niával egy másik világot fog­lalt magában. A Budapest— Szob vasútvonal keleti olda­lán fekvő Alag akkor még ön­álló település volt. Kellett-e vajon ide, s mi volt az indí­téka egy folyóirat kiadásának, mélynek bevezető cikkében a szerkesztő elégedetlen hangon szólt a magyar valóságról, s a jövő felé vezető útról így gon­dolkodik: Minden eredmé­nyünk attól függ, hogy van­nak-e a magyar fiatalságnak olyan fanatikus, elpusztítha­tatlan erejű, a generációs fe­lelősséget száz százalékosan érző tagjai, akik megfeszített munkájukkal össze tudják gyűjteni a pár százak: a ge­neráció erejét.’’ Még keményebben néz szembe, és leplezi le a kor so­kat palástolt ellentmondásait az ország közgazdasági viszo­nyait elemző szerző, aki így ír: „... az agrár lakosság közterhe körülbelül 570—600 millió pengő. Nyolcszáz mil­liót kellene a magyar földnek csak adóra és kamatra meg­termelnie, vagyis 200 millióval többet, mint amennyi az ag­rárlakosság tényleges kész­pénzbevétele. Csak az álmo­dozó fantaszta állíthatja te­hát, hogy a 11 százalékos ka­matokat be lehet az agrárla­kosságon hajtani.” Szathmáry Sándor: A ma- gánkapitalizmus bukása Című munkája marxista társada­lomszemléletű tanulmány. A kiadványban jelent meg Sza­bó Pál: Tiszta búza című no­vellája, Berda József: Kegye­lem láza és lgás Lajos: Pa­raszt című verse. De hát kik olvasták el, s vajon nem bi­zonyult-e ebben a közegben hiábavaló Don Quijote-izmus- nak — gondolhatjuk még ak­kor is. ha tudjuk: sok magá­nyos tehetség kereste az idő­tájt is az önkifejezés lehető­ségét, kiváló szellemek vesz­tek el sokszor közömbös, ér- tetlen környezetben. Ki kellett koplalni A kiskunfélegyházi tanító­képző intézetből friss diplo­mával érkezett mint tanító a községbe Békés István. Apja Dunakeszin született, de ő már Nyáregyházán nevelke­dett s itt kevés helyismerettel rendelkezett. Számára nem ez volt a lényeg, amikor a segéd­tanítói állást elfoglalta az ak­kori felekezeti iskolában. — A mi baráti társaságunk — amely Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Baj- csy-Zsilinszky Endre radikális szellemiségén nevelkedett, s társadalomszemléletünk egy­re inkább a marxizmushoz közeledett —, úgy látta, hogy az ifjúságot kell csatasorba állítani — emlékszik vissza a most 75 éves, friss szellemű, jó egészségnek örvendő egy­kori szerkesztő. — Már a képzőiben megfogadtuk, hogy amelyikünk hamarabb kerül olyan helyzetbe, hogy lapot alapíthat, az megteszi. Én tudtam ezt kikoplalni. Az ezer példányban nyom­tatott Jövőnk a kispesti Prá- der nyomdában készült. A szerzők nem tartottak igényt honoráriumra. A megjelenést több, ma már neves személyi­ség segítette adományokkal. Köztük 5 pengővel Dévényi József, aki ötödéves diákként még nem adhatta a saját ne­vét, de ma már tudjuk, hogy Darvas József volt, a későbbi neves magyar író, haladó köz­életi személyiség. — Hogy fogadták Dunake­szin a lap megjelenését? — Hamarosan megérkezett Lakatos Géza kanonok fel­mondólevele — folytatódik a visszaemlékezés. Több szám nem jelent meg. A tanítósegéd mehetett. A pá­lya kettétört. Kitérőkkel kö­vetjük a további életutat, me­lyen még négyszer kellett bú­csúznia a hivatásától. Kény­szerből volt könyvkereskedő, bujkált; mert nem akart az igaztalan háborúban fegyver­hez nyúlni. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt értelmiségi szakterülete meg­szervezését bízták rá. Aztán a politikai torzulások idősza­ka kezdődött. Az ambíciókkal tele, tehetséges ember jobb­nak látta, ha visszavonul. Majdnem 40 évig horgászott a Balaton partján, s a könyv­szakmából élt. Sohasem késő Ám a hosszú pihenés után, mintha a közéleti reneszánsz kezdődne az életében. Mosta­nában kiadókkal tárgyal, re­méli, hogy hamarosan megje­lenik az első kötete. — Biztos, hogy ma is sok mindenért kell harcolni, de ez most már nem életveszé­lyes — hangoztatja összeha­sonlítva a múltat a jelennel. Biztos, hogy sohasem latolgat­ta: érdemes-e az embernek a meggyőződése szerint harcol­nia. Az értelmiségi hivatás parancsát követte: mindig a népet, a haladást szolgálni, úgy, ahogy lehet. Szálegyenes tartásában van valami jel­lemző az egyéniségéből. Azt bizonygatja, hogy sohasem késő újra kezdeni, az eszmé­ben sohasem lehet csalódni. Kovács T. István A bugyi vízbázis tehát ko­rábbi előkelő státusából visz- szalépett, s csupán reménybe­li vízbázissá minősült, mivel hiányzott a tisztítóberendezés­hez szükséges fedezet. Más területen is problémát oko­zott az átminősítés. Mégpedig ott, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban nem volt meg a kutak hidrológiai védőterü­letének kialakításához a szük­séges 65 millió forint. Sőt a reménybeli vízbázisok védel­me jogilag sem rendezett, a használaton kívüli kutak víz­minőségének megőrzését sem lehet garantálni, amíg a terv­ből végre valóság lesz. Kényszerítő erők Kérdéses persze, miért kell egy hidrológiai védőterület ki­alakítására 65 millió forint? Hiszen itt nem arról van szó, hogy .soha többet, egy kapa­vágást sem engedélyeznek ezen a területen. A termő­föld védelmére hivatkozik az egyik fél, a másik nyilván vízgazdálkodási érdekekre. A MÉM és az OVH közti ter­méketlen vita levét, pillanat­nyilag együtt issza az ügyben érdeket szűkebb; és tágabb környezet. Az történt ugyanis, hogy felhasználható vízbázis híján dugába dőlt a regionális terv. Olcsóbb — legalábbis rövid távon — és gyorsabban meg­valósítható megoldást kellett találni az eredeti helyett, hi­szen Gyál ivóvízzel való el­látása további halasztást már nem tűrhetett. Az új program gyors, rugalmas munkával, komoly áldozatokkal, kompro­misszumok és egyezkedések árán nemcsak hogy megszü­letett, hanem idén szeptem­berre a hálózat kivitelezése is befejeződik, fogyaszthatják a gyáliak az egészséges ivóvi­zet. Két dolog azonban a to­vábbiakban is foglalkoztatja az érdekelteket. Egyrészt, ho­gyan kapnak az eredetileg eh­hez a regionális rendszerhez kapcsolandó falvak ezután vezetékes vizet, másrészt, lesz-e kilátás a kész, ám pil­lanatnyilag lezárt kutak hasz­nosítására ? Az első kérdésre igen ele­ven kényszerítő erők adnak választ: Alsónémedi, Bugyi vízellátása nem várhat to­vább. A falvak, a maguk ere­jéből, saját pénzeszközeikre, a lakosság hozzájárulására épít­ve, valami kiutat keresnek. Szabadalom lett Hordozható tisztító A kisebb településeken ke­letkező kommunális szennyvi­zek olcsó és hatásos megtisz­títására alkalmas új berende­zést mutattak be. A berende­zést a Komárom Megyei Ta­lajerő-gazdálkodási Vállalat két mérnöke, György Zoltán és Kozicz László konstruálta. Újításukat szabadalomnak fo­gadták el, mert a berendezés működése újszerű, eltér az eddig ismertekétől és alkal­mas az erősen szennyezett kommunális vizek hatásos tisztítására is. Ebből a beren­dezésből olyan víz kerül ki, amely már nyugodtan a fo­lyókba engedhető és öntözés­re is fel lehet használni. Olyan településeken célsze­rű felállítani, ahol még nincs csatornázás és így a tartály­kocsik által begyűjtött szenny­vizeket egy helyen lehet hatá­sosan ártalmatlanítani. Teher, autón könnyen szállítható és bárhol gyorsan felállítható. A szennyvíz tisztítása két lép­csőben, először eleveniszapos, majd oxidációs eljárással tör­ténik. A kis méretű, konténe- rizált berendezés hazai anyag­ból készül, importot nem igé­nyel. A teljesen zárt, bűztől és cseppfertőzéstől mentes technológia a környezetvédel­mi előírásoknak minden szempontból megfelel. A legkisebb teljesítményű, napi 25 köbméter szennyvíz megtisztítására alkalmas be­rendezés 1,2 millió forintba kerül. Természetesen valamennyien a legolcsóbb megoldások felé tapogatóznak. Ilyen helyzetben tehát a bugyiak vízbázis-fel­használása szóba sem jöhet. Öcsán, a jelek szerint van még idő. Ott, a hagyományos, falusi kutak adnak még iha­tó vizet. Pillanatnyilag ez a község az egyetlen, a hajdani regionális vízműterv tagjai közül, amely, ki tudja várni az eredeti terv elkészültének határidejét, az 1990-et Ta­lán, van még esély arra, hogy ők, ezekből a kutakból kap­nak majd vizet. A jövő dönti el Jelen pillanatban komoly szakemberek fáradoznak azon, hogy a kutak hasznosítását lehetővé tegyék. Már ami a vízminőséget illeti. Vizsgálat vizsgálatot követ. A kérdés az, hogy a legnagyobb nehéz­séggel, a pénzhiánnyal, illetve a szabályozatlansággal hogyan birkóznak majd meg? Ugyan­is. ha a víz mégis ihatónak minősül, akkor feltétlenül kell hidrológiai védőterület, s ki tudja, az egykor 65 millió forint költség ma mennyi le­het? — Előfordul, hogy a felvál­lalt veszteség az olcsóbb, a gazdaságosabb — mondta a helyzetről röviden Bertók Jó­zsef. Szomorú lenne, ha iga­za lenne, hiszen megyeszerte sok helyütt örömmel fogad­nák. ezt a 17 milliós vízmü­vet. Márványi Ágnes Takarékos eljárások Kigazdálkodjék Az elmúlt tervidőszak alatt 100 forint értékű mezőgazda- sági terméket, 65 forint anyag- és energiaköltséggel állítottak elő a mezőgazdasági nagy­üzemek. Az ágazat energiafel­használása a VI. ötéves terv időszaka alatt 3,5 százalékkal csökkent. Javult az abrakfel­használás hatékonysága is. A jó módszereket a VII, ötéves terv időszaka alatt is folytatni kívánják a Pest megyei gazdaságok. Említésre méltó a Buda- vidéki Állami Erdő- és Vad­gazdaság eljárása, amely sze­rint a budakeszi fafeldolgozó üzemében faipari hulladéktü­zelőt üzemeltet, nem kevés folyékony energiát takarítva meg ezzel. Az albertirsai és dánszentmiklósi Micsurin Ter­melőszövetkezetben a gyü­mölcsfák metszése során ke­letkezett nyesedékből nyert hőenergiával oldották meg a mélyhűtő üzem fűtését, meleg- vízellátását. A solymári Roz­maring Termelőszövetkezetben is két HP—500 típusú erdő-, valamint mezőgazdasági hul­ladék tüzelésére alkalmas előtét-tüzelőberendezés üze­mel tavaly óta. Nem hagyha­tó ki a sorból a dömsödi Dó­zsa Termelőszövetkezet sem, ahol az 1983-ban létrehozott biogáztelepen 440—450 tonna tüzelőolaj-egyen értékű, több­célúan hasznosítható éghető gázt állítanak elő. A budaka­lászi Óbuda a guniiabron-j csők újrafutózásával, az ócsai Vörös Október Termelőszö­vetkezet pedig a selejtes gu­miabroncsok darabolásával ért el jelentős megtakarítást és árbevételt. A munkaidő védelmében Alkalmazkodik a hivatal ^ Hivatalos ügyeinket gyakran-félhivatalosan intézzük. $ Azaz: munkaidőben. Ellógunk, vagy elkeredzkediink, jobb esetben csúsztatunk, szabadságunkat herdáljuk. Mit tehetnénk mást, amikor mi alkalmazkodunk a< hi­vatalhoz, nem pedig megfordítva? Ácsorgunk, várako­zunk, papírokat töltünk ki, miközben egészen máshol, a munkában lenne ránk szükség. Nem csoda hát/ ha mind több szó esik a munkaidőalap védelméről. • Mi lesz a szombatokkal? — Szombati ügyelet eddig szerény eredményeket hozott. Egyrészt azért, mert kevesen jöttek, másrészt . azért, mert csak egyvalaki volt bent," aki nem tudott mindent elintézni. Most viszont minden ágazat­ból egy-egy szakember áll az ügyfelek rendelkezésére. Ez nálunk menni fog, de kisebb apparátusoknál kivihetetlen­nek tűnik, hiszen például né­hol csak egy műszaki előadó van. Ha szombaton ügyelne, akkor a hét valamelyik nap­ján hiányzanak. Lehet, hogy nagyobb lenne a veszteség, mint a nyereség. Mi azt sze­retnénk, hogy ez az ágazati ügyelet csak május 1. és szep­tember 30. között legyén ér­vényben. Ezzel az üdülők kedvére tennénk, míg az ős­lakosok hétfőnként is intéz­hetik a dolgaikat. • A kereskedelem, a szolgál­tatás is csatlakozik? — A fővároshoz hasonlóan Ráckevén is a csütörtök lesz a bevásárlónap. Az élelmi­szerboltok eddig is nyújtott műszakban dolgoztak, ezek­hez csatlakoznak a háztartási, az iparcikk és a ruházati üz­letek. A Patyolat-fiók már egy hónapja áttért, este nyol­cig várja az ügyfeleket. De szó szerint várja, mert ez idő alatt csupán egy ember té­vedt be az üzletbe 6 óra után. Persze, még kevesen tudnak erről a lehetőségről. Tervez­zük azt is, hogy a KIOSZ- szal közösen felhívást inté­zünk a kiskereskedőkhöz: tár­suljanak ők is. • Szóval a tanácson, az in­tézményeken nem tog múlni a munkaidő védelme? — így igaz. Eddig is pró­bálkoztunk azzal, hogy az idézéseket, meghívásokat a hosszított ügyfélfogadás ide­jére programoztuk. Most pe­dig megtesszük azt, hogy a július 1-jéig kialakuló rendről írásban tájékoztatjuk a kör­nyékbeli munkahelyek veze­tőit, akik ennek birtokában eleiét vehetik az indokolatlan hiányzásoknak. Kövess László S végre nemcsak beszélünk erről, hanem történik is vala mi: a helyi tanácsok július 1-ig térhetnek át az ügyfélfo­gadási rendre. Stáhly István vb-titkártól tudakozódtunk Ráckevén az előkészületekről. • A jelenlegi rend szerint csak munkaidőben, vagy azon túl is felkeresheti az ügyfél a tanácsot? — Szerdánként eddig is hosszított ügyfélfogadást tar­tunk, vagyis az általános munkaidő lejárta után is vár­juk az állampolgárokat. Csak úgy, mint szombat délelőttön­ként. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy kevesen veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Ennek talán az is az oka, hogy kevesen tudnak erről, de az is lehet, hogy kényelme­sebb délelőtt, vagy kora dél­után intézni az ügyeket. Fő­leg ha a főnök megértő... Az is bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes településeken más és más időpontokban lehet fel­keresni a hivatalokat. Július 1-től azonban egységes rend lép életbe a megyei intézmé­nyeknél. Mindenütt hétfőn lesz az igazgatási nap. Rácke­vén ekkor nemcsak a tanács, hanem az OTP, a posta, az Állami Biztosító, a takarék- szövetkezet, a rendőrség és a bíróság is nyújtott műszakban fogadja az ügyfeleket. • Hogyan birja ezt az általá- ban túlterheltnek minősített tanácsi apparátus? — Ügy szervezzük meg a dol­got, hogy hétfőnként csak a fél apparátus lesz bent, he­tente váltják egymást. Ezzel nem csökken a félfogadás ér­téke, hiszen például szabad­ság, vagy más akadályoztatás esetén eddig is tudták helyet­tesíteni egymást. Ez a megol­dás azért is kézenfekvő, mert a túlóra miatti csúsztatást másként nem tudnánk úgy kiadni, hogy az ne menjen az ügyfélfogadás rovására a töb­bi napon. Dolgozóinkról egyébként úgy gondoskodunk, hogy óvodában, iskolában vi­gyázzanak majd a gyerekek­re addig, míg ők dolgoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom