Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

198S. JUNTOS 10., KEDD Követendő példa lehet Szabadidő és közművelődés Nem könnyű bármit is tenni a közösségek érdeklődé­sének felkeltéséért. Egyfelől azért, mert minden prog­ram, minden eszköz súlyos pénzekbe kerül. Teljesen mindegy, hogy a művelődési szakember milyen profilt igyekszik kialakítani: az egyszemélyes előadóestek ép­pen olyan sokba kerülnek, mint egy játékterem létre­hozása, a fenntartási költségekről nem is beszélve. A téli tüzelő beszerzése, • vagy egy kazán megjavítása va­lóságos gazdasági csődöt jelent némely intézményben. Ráadásul a megváltozott életszínvonal egészen furcsa helyzetbe hozta a kisebb intézményeket, amelyeknek a technikai felszereltsége nem üti meg egy legényszoba lehetőségeit. Nincsenek elkényeztetve Az üzenni klubok helyzete sem könnyebb, bár a szak­szervezeti intézmények anyagi szempontból jobban állnak. Többnyire van annyi pénzük, amelyből. ki tudják fizetni egv-egy program, vagy néhány szükséges felszerelés árát. Sok helyütt ennél is bővebbek az anyagi lehetőségek, csak ép­pen rosszul sáfárkodnak a javakkal. Persze, örülnünk kell, hogy némely gyárban, szövetkezetben bátrabban ter­vezhetnek. Mégsem helyesel­hetjük azt a gyakori megol­dást, amely szerint a művelő­désre szánt 50—100 ezer fo­rintokat nyaralásra költik! A Pemü solymári vállalata jó példával rukkolt ki. Sza­badidős klubjuk az év első hónapjaiban jelentkezett elő­ször a programijaival. Lássuk, hogy mi és hogyan történt eb­ben a közösségben? A hatvan embert befogadó helyiség adott volt. A szépen, ízlésesen kiképzett, alkalmi büfével ki­egészített, zajmentes klubszo­bájuk éppen úgy alkalmas ki­állítások rendezésére, mint diszkóra, vagy fórumjellegű összejövetelekre. Technikai felszerelésük kitűnő. A hozzá­értéssel összeválogatott mag­nók. lemezjátszók, erősítő- és keverőberendezések kifogásta­lan hangminőséget biztosíta­nak szabadtéren is. (Egyik megyei művelődési házunk 350 ezer forintért vásárolt, illetve beszerelt technikája a felét sem tudja.) Pénzből nekik is kevés van. Hasra ütés helyett Nem markoltak nagyot, ami­kor egyszerű beszélgetések meghirdetésével csalogatták a gyár dolgozóit és a lakótele­pen élőket a klubjukba. Dr. Czeizel Endre, majd Szilágyi János látogatta meg a közös­séget. legutóbb pedig Molnár Margit segédkezett a főzőcs­ke, de kondérban elnevezésű, szabadtéri rendezvényükön. Gyanítom, nem is az a lénye­ges kérdés, hogy mit csinál­nak, kiket hívnak meg, hi­szen bármilyen programot szerveznének, megfelelő rek­lámmal kicsikarhatnák a mér­hető érdeklődést. A hogyan?, kérdése izgalmasabbnak tű­nik. Végül is mi történik eb­ben a szabadidőklubban? Né­hány ember beszélget egy többé-kevésibé közismert . sze­méllyel, máskor pedig körül- állnak nyolc-tíz kondért, hogy rádöbbentsék az avatatlan szemlélőt az ahány szakács, annyiféle gulyás igazságára. . Hol itt a közművelődési fo­lyamat? Ha a kötetlen együttléteket értékelni akarjuk, mindenkép­pen abból kell kiindulnunk, hogy a művelődési szokásaink alaposan megváltoztak, mint ahogy az életmódunk is átala­kult az elmúlt évtizedben — mégpedig alaposan! Nem egy művelődési'ház­Készülő produkciók A képernyőn latjuk A magyar színháztörténet két, nemrég elhunyt egyénisé­gére emlékező összeállítások, valamint külföldi szerzők mű­veiből készült tévéváltozatok forgatása kezdődik meg a te­levízió és a Mafilm műhelyei­ben. A’televízió szórakozástörté­neti sorozatának részeként Békeffy István-est kerül fel­vételre. A több tucat hazai és külföldi film, színpadi vígjá­ték, kabarétréfa és számos operett-librettó szerzőjének legjellegzetesebb műveiből ké­szült összeállításban a régi jóbarát és társszerző, Kellér Dezső mesél az író pályájáról, s eleveníti fel Békeffy sokol­dalú' egyéniségét. A Békeffy és társa című produkció ren­dezője Kalmár András. Bilicsi Tivadar születésének 85. évfordulója alkalmából összeállítás idézi fel a nép­szerű színművész életét, ala­kításait. A műsorban megszó­lalnak egykori partnerek, ba­rátok, fiatal kollégák, s olyan művészek, akik ma játsszák az ő szerepeit. Lián O’ Flaherty, a hazánk­ban kevéssé ismert. ír szerző fordulatos regénye nyomán készül Az aranyláz című té­véfilm. A kisváros vezető sze­mélyiségei a dúsgazdag ban­kár fiatal feleséget hoz a nagy­városból : a nő személyisége felkavarja környezetének éle­tét. A kiélezett helyzetekre épülő izgalmas cselekmény főbb szerepeit Cserhalmi György, Udvaros Dorottya és Jordán Tamás alakítja, a ren­dező Horváth Z. Gergely. Huszti Péter rendezésében készül Louis Verneuil írásából a Lamberthier úr című tévé- film. A kétszemélyes játékban, a könnyed, szórakoztató .kri­mitörténetben egy fiatal há­zaspár életét rejtélyes telefo­náló zavarja meg. A darab szereplői: Piros Ildikó és Lu­kács Sándor. Dumas világhírű művét, a Kaméliás hölgyet Siikora Já­nos rendezi képernyőre. A történet többek között Eszenyi Enikő, Mertz Tibor, Sinkó László és Martin Márta alakításában elevenedik meg, a dramaturg: Zahora Mária. igazgatót ismerek, akik mind­untalan keseregnek, mondván, hogy szervezhetek akármit, semmi nem érdekli az embe­reket. Jóllehet, csak az tör­tént, hogy egy előre elkészített tervezet — hasra ütve kitalált TIT-előadás, bál, levegőből vett szak-köri elképzelés — nem jött be ... Vagyis kide­rült a megvalósítás során, hogy a tervező ízlése nem egyezik a vonzáskörzetben élő­kével. A programok évtizedek óta változatlan levezetési módja adia a másik problémát. Ma már nem szívesen -ülünk be egy széksorba, hogy bámuljuk a katedrát, ahol az előadó előad. Jobban szeretjük a be­szélgetést, főként azért, mert merünk is. tudunk is kérdez­ni! Emlékszem dr. Czeizel Endre aggodalmaskodott a solymári találkozója előtt, mondván, hogy jó-jó, de ki fog kérdezni? Annál kelleme­sebb volt a meglepetés... Színesedő' folytatás Mindezeket azért jegyeztem le. mert a fölsoroltak a leg­gyakoribb hibák, amelyeket a Pemü klubjában szerencsésen elkerültek. Ezek az apróságok, azt a folyamatot is jellemez­hetik. amelyet a szakemberek a kultúra demokratizálódásá­nak neveznek, és amelyek — véleményem szerint — a szé­kek és az asztalok helyes el­rendezésével kezdődnek. Még változatosabb együtt­léteket terveznek az őszi évad­ra. Lehetőség kínálkozik például arra, hogy olyan fó­rumokat tervezzenek, amelye­ken egy-agy szakemberrel, akár a vállalat vezetőivel be­szélgessenek a termelékeny­ségről, a szociális juttatások­ról és bármiről, ami a dolgo­zókat érdekli!... Sikeres kezdeményezés.. első néhány hónapját követhetjük nyomon tehát, amelynek a folytatása várhatóan színese­dik majd. Idetartozó ered­ménynek vélem, hogy már áll­nak a Pemü sportcsarnokának a falai is; újabb bizonyítéka annak, hogy a vállalat a dol­gozókkal való kapcsolatát nem napi nyolc órára tervezi, hanem a szabadidő hasznos eltöltéséhez- is konkrét segít­séget nyújt. Szilas Zoltán Szóbeli érettségi Megkezdődött a megméretés Ünneplőbe öltözött, szorongó fiatalok siettek tegnap reggel az országban mindenütt a középiskolákba. Megkezdődött a szó­beli érettségi. Így volt ez szűkebb pátriánk harminc középfo­kú oktatási intézményének kilencvennégy negyedikes osztá­lyában is, ahonnan több mint két és fél ezren kezdték el hétfőn a szóbeli vizsgákat, magyar nyelv- és irodalomból. Felvéte­lünk az érdi gimnáziumban készült, ahol százan mérettek meg ezen a verőfényes hétfőn. (Hancsovszki János felvétele) Somogyi József kitüntetése A Népköztársaság Elnöld Tanácsa Somogyi József Kos- suth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Képzőművészeti Fő­iskola rektorának, a Magyar Népköztársaság kiváló művé­szének művészi és művészet- pedagógiai munkássága, vala­mint társadalmi tevékenysége elismeréseként, 70. születés­napja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjl kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hét­főn adta át. Jelen volt a ki­tüntetés átadásánál Köpeezi Béla művelődési miniszter és Knopp András, az MSZMP Központi Bizottsága osztályve­zető-helyettese. Múzeumba kerülnek Liszt-relikviák Űjabb eredeti kéziratokkal bővült a Liszt-Hagyaték: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola a londoni Sotheby's aukcióján megvásárolt két le­velet, amelyet Liszt Ferenc írt nagybátyjának. Liszt Eduard- nak és egy olyan levelet, ame­lyet Augusz Antal báró, Liszt Ferenc egyik leghűsége­sebb magyar barátja írt ugyancsak a nagybátynak, benne a zenei kiválóságra vo­natkozó közlésekkel. Az érté­kes, eddig ismeretlen doku­mentumok Liszt Eduard ha­gyatékából valók, e hagyat él? jelentős, részéhez a főiskola Liszt-gyűjteménye már koráb­ban, az 1960-as esztendők kö­zepén, a végrendeleti eljárás során hozzájutott. A most megszerzett levelek együtt kapnak helyet a szep­temberben megnyíló Liszt Fe­renc Emlékmúzeumban. Ismeretterjesztés anyanyelven Néprajz és hagyományápolás Pest megye hatvannyolc te­lepülésén, ha anyanyelvről esik szó, akkor e szóval nem a magyar nyelvet illetik. Hét­nyolc százaléknyi nemzetiség él itt, délszláv, német vagy szlovák nyelven folyik a csa­ládi eszmecsere, a szomszéd­dal a beszélgetés, temészeter sen a magyar mellett. Az igaz­sághoz tartozik, hogy sokan fel sem fogják, milyen kincs R A DIÓFIGYELŐ! A KOLLÉGIUMOKRÓL. Sokan vannak, akik fiatal éle­tüknek több évét kollégiu­mokban töltötték. Van közöt­tük egykori Eötvös-kollégista; az intézmény szerepe, a ma­gyar szellemi élet sok kiváló­ságának nevelésében ma már nem vitatható, mint ahogy a népi kollégiumok jelentőségét sem lehet a múló idő során sem elperelni. Igaz, az utób­biak törekvései — az ötvenes évek elején kibontakozó poli­tikai légkörben — idő előtt szárnyszegetten a porba hull­tak, ám mégis az ezekben a közösségekben induló fiatalok számára egész életükre hatás­sal voltak. Már korán gyöke­ret vert bennük a felelősség önmagukért és a közösségért, a választott hivatás tiszta szí­vű szolgálata, az elkötelezett­ség a népért, d szocializmus eszméiért. Bevallom, némiképp megle­pett, amikor a Tanakodó leg­utóbbi műsorában, mely a jelenlegi kollégiumi nevelést választotta témaként, minder­ről. még utalás formájában sem esett szó. Még akkor is, ha — a maga nemében sok érdekességet tartalmazó mű­sorban — a szakközépiskolás, a szakmunkásképzős és közép- iskolás kollégiumok kerültek terítékre. Számomra például kézen­fekvő lett volna, amikor a résztvevők — Ákos János, a József Attila kollégium igaz­gatója, dr. Keczel tamás, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője és Zeke Gyula pedagógiai felügyelő — a diákönkormányzat mai álla­potát firtatta. A beszélgetés­ből kiderült, hogy nagyon sok az ellentmondás. Sok helyen nem tudnák megszabadulni a formalitások nyűgétől, csak jelentéktelen szerepet töltenek be. Más helyütt amellett kar­doskodnak, hogy a közösségi élet rendjét fellazítsák. Így például: ne legyen este tízkor lárrfpaoltás, növeljék meg a délutáni szabadidőt. Kár, hogy mindezzel nem szembe­sítették a népi kollégiumok ösztönösen szerveződött diák­önkormányzatát. Ebben az emberi szépre és jóra szövet­kezett munkás-paraszt fiata­lok legjobbjai lehetőleg min­dent a tanulás, az egymás se­gítésének és szellemi fölemel­kedésének érdekei alá rendel­tek. És aki ezt nem vállalta, azt maguk zárták ki saraik­ból. MEGÉRTEM, hogy most mások a körülmények. A kol­légiumoknak — különösen a szakközépiskoláusok és szak­munkások képzése terén — vállalni kell a hátrányos hely­zetből induló, a nehéz otthoni körülmények közül érkező ta­nuló diákok felkarolását is. Nem tűzheti ki célul mind­egyik kollégium az úgyneve­zett elitképzést. Ennek ellené­re mégis előbbre kellene lép­ni néhány ilyen intézménynél. Annak érdekében, hogy a szakmai színvonalat maga­sabbra emeljék. Hiszen jelenlegi gazdasági gondjaink egy jelentős része abból fakad, hogy sok a félig kész szakember. Bizonyítvány­nyal a zsebében nem ismeri foglalkozásának sokszor az elemi fogásait sem. Néhány éve egy autószerelő iskola pe­dagógusa mondotta el, hogy a náluk végzett fiatalok több­sége a gyárba, üzembe kike­rülve nem üti meg a kellő mértéket és bizony évek kelle­nek, amíg a hiányzó ismerete­ket a gyakorlatban pótolja. Természetesen akkor, ha egy­általán kedve van ellesnie környezetétől — tette hozzá. Sajnos, az említett beszél­getésben az utóbbi teljesen elsikkadt. Véleményem sze­rint, a kollégiumnak megha­tározó szerepe lehet a szakma megszerettetésében, a jól vég­zett munka örömének elülte­tésében. Sokat írtunk arról, hogy tizennégy éves korban a pályaválasztást sok esetleges­ség is befolyásolja. Csak ké­sőbb derül ki, hogy ez a dön­tés párosul-e hivatástudattal is. Ennek megítélése, segítése, adott esetben kiszűrése a kol­légium feladata lenne. Ebből a szempontból nemcsak a diá­kok és a nevelők, hanem a nevelők és az iskolai tanárok közti kapcsolatot is szoro­sabbra kéne fűzni. A György Gábor vezette műsorból azonban kitetszett, hogy mennyi súly nehezedik a nevelőtanárok vállára. A közelmúlt évek alatt újjászü­lető pedagógia' életünkben — annak részeként — reméljük megtaláljuk a megoldás kul­csát ennek is. Sz. E. rejlik ebben, milyen ajándék ez. Hasonlíthatnánk gyémánt­hoz, amely gondosan csiszolva lesz egyre értékesebb. © A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezete jó ideje saját ber­kein belül éleszti, csiholja a nemzetiségi anyanyelvi isme­retterjesztést. Legutóbb anké­tet szerveztek, amelyen a szlovák nemzetiségi ismeret- terjesztés kérdéséről, az idő­szerű feladatokról került szó. A tanácskozáson részt vett dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára. A me­gyei adatokat a témakörrel kapcsolatban Jónás Zoltán, a TIT Pest megyei titkára is­mertette. Az országos elnökség mel­lett megalakult már, s jó ide­je működik a nemzetiségi ta­nács, melynek feladatai szer­vesen kapcsolódnak a TIT XIII. kongresszuson elhang­zottakból adódó társulati fel­adatokhoz. Pest megyében a nemzetiség lakta vidék a bu­daörsi, a ráckevei, a dabasi, a váci és a gödöllői körzet, ám Dél-Pest megyében is él Al- bertirsán a szlovák, Cegléd- bercelen a német szó, ha nem is jellemzően nemzetiségi tele­pülések. Van olyan község, ahol már az óvodás korban két nyelven folyik a foglalkozás, és a gye­rek pöttöm korától szülei, pe­dagógusai segítségével ügye­sen tanul.' Van, ahol a nem­zetiségi nyelv már csak az idősebb korosztályúak kom­munikálására való. © A TIT szorgalmazza, hogy a nemzetiségi településeken az ismeretterjesztés, a közműve­lődés az adott nemzetiség nyelvén szóljon — nemcsak az előadás, hanem a hozzászó­lás, a vita is. Jó gyakorlata alakult ki ennek — hogy csak néhányat említsünk — a váci körzetben Vácrátótcm, Sződön, Pilisszentkereszten, Pilisszán­tón, Púspökhatvanban, Csővá­ron, Ácsán, Galgagyörkön. A szlovák nyelvterületen tapasz­talni az érdeklődést a nemze­tiségi politika, a nyelv és iro­dalom iránt. Kiterjed a figye­lem a néprajzkutatásra, ha­gyományok őrzésére és gyűj­tésére. Lelkes segítők a peda­gógusok, a kicsinyekkel fog­lalkozó óvónők. Szeretnék, ha soraikhoz csatlakoznának fi­zikai dolgozók és az értelmi­ség más rétegei is. Köztük azok, akik végzettséget, szak­májukban gyakorlatot külhon­ban szereztek, például a szomszéd Csehszlovákia okta­tási intézményeiben, vagy üzemeiben, gazdaságaiban. Dr. Alt Gyula az ankéten felszólalva elmondta: az or­szágban, több megyében nem­zetiségi bizottság alakult már. Pest megye különleges hely­zetben van, itt a bizottság munkáját a Hazafias Népfront támogatja, külön figyelemmel. A megyében a TIT-munka szerves réssé a nemzetiségi ismeretterjesztés, amelyet fon­tos politikai feladatának te­kint a megyei elnökség. A jö­vőre nézve jó lenne, ha az aktivitás ebben a feladatkör­ben jó példákra alapozottan kiteljesedne, kiszélesedne. <D Itt, ebben számítani lehetne például a KlSZ-korosztá­lyúakra, sőt, be lehetne von­ni az idősebbeket is. Nemze­tiségi anyanyelvi ismeretter­jesztés folyhatna például adott településeken az öregek napközijében, nyelvoktatást kezdeményezhetnek a műve­lődési házak ebből is, a vi­lágnyelvek mellé. Mint az ankéton elhangzott, Pilisszentkereszten az ősszel kezdődő tanévben, az általá­nos iskola első osztályában megindul a kétnyelvű okta­tás, először egy-két, később' több tantárgyban. E. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom