Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-20 / 117. szám
Kossuth-ház Tinnyén (2.) Sorsa mégsem lehet magánügy Kossuth Lajos hírlapíróként élt abban a házban, ahonnan bejárt a tővárosba szerkeszteni a Pesti Hírlapot. Megemlékeznek erről itt minden évben március 15-én. Ugyanis a valamikori járáshoz tartozó települések fiataljai megkoszorúzzák — a forradalmi ifjúsági napok első eseményeként — a Luxor, Karnak — az ikercsodák Fények és árnyak Egyiptomban A karnaki nagytemplom ház előtti emlékoszlopot. — Hatvanhat-hatvanhétben történt, hogy az egyik tanítványom behozott az iskolába egy szép, régi köcsögöt — emlékszik vissza Tóth Jánosné tanárnő. — Azután a többiektől is előkerült néhány régiség. Elvittem ezeket Kiss Ákoshoz, aki akkor a faluban lakott, s monográfiát írt. Korukat ugyan nem tudta felbecsülni, de nagyon örült a ’’leleteknek”. Megkértük a gyerekeket arra. hogy ha találnak, hozzanak még régi tárgyakat, — Mióta ismeri Kiss Istvá- nékat? — Nagyon régóta. Tanítottam a lányukat, hetedikes volt, amikor idekerültem. De kapcsolatunk mindennapos lett, miután a helytörténeti anyag gyűjtésével kezdtem foglalkozni. Sokat segítettek. Szíveden megmutatja a gyűjteményt. Ehhez azonban az iskolából át kell menni a művelődési házba. Az épület mellett azonnal szembeötlik egy szikladarab. Emlékkő. Rajta márványtábla. A falu 700 éves fennállásának jubileumára készült — helybeliek anyagi hozzájárulásából. Válasz nélkül hagyták A kis ház egyik szobájában kapott „helyet” a gyűjtemény: vitrinekben és vitrinen kívül szoronganak a tárgyi emlékek. — Nemcsak ezt lehetne szépen elrendezni a Kossuth-ház- ban — mutat körbe —, hanem a könyvtárat is. Esztendeje jártam az Országos Műemléki Felügyelőségen, de a megyei felelőst nem találtam bent. Leírtam a gondolataimat. mind a mai napig ‘-választ sem kaptam. — Miről szólt a levél? — Tinnye rendkívül szép földrajzi környezetben fekvő kisközség. Igaz, hogy kiesik a forgalomból, de itt ez a nevezetessége: a .Kossuth-ház. Mindenképpen kppcélra kellene hasznosítani, ‘hogy ne kerüljön ismét magántulajdonba. Ha Amerikában vagy Olaszországban utcát neveztek el Kossuthról; ha egy tanítványom büszkén mondja: hogy járt a bulgáriai Kossuth- házban, akkor itt miért ne mehetne? — Hol járt még ez ügyben? — A pilíscsabai tanácson. Beszéltem a korábbi megyei tanácselnökkel még annak idején. Valahogy furcsán érzem magam: végtére is én nem képviselhetem hivatalosan az ügyet. — Van-e vevő a házra? — Többen is megnézték, de meghallván a magas összeget, elálltak a vételtől... Sajnálatos, hogy jelenlegi gazdája, az asztalosmester és felesége, meg akarnak válni tőle. Pedig legalább ötven esztendeje laknak benne. Gondozták is, és ha kirándulók vagy látogatók jöttek, nem utasították el őket. Kérdőjelek Családi ügy lett belőle, mégpedig a fiatalok önállóságra törekvése miatt. — Egyáltalán megosztható-e a telek? — keresem meg a kérdéssel Pákay Jolán építészt, a Pest Megyei Tanács építési osztályán. — Csak az Országos Műemléki ' Felügyelőség engedélyével — válaszolja. — Ugyanis az épület műemlék jellegű. — A parasztház azonban nem — vetem közbe. — Akkor sem — rázza meg fejét. Hogy jobban értsem, előveszi a Pest megyei műemlékek jegyzékét. Magam is láthatom: „Kossuth utca 5. lakóház, klasszicista, a XIX. század első feléből. Erősen átépített.” A műemléki védettség fokozatai című fejezet b. pontjában pedig a következőket lehet olvasni: Műemlék jellegű az építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból jelentős építmény és egyéb mű, annak tartozékai, továbbá a vele kapcsolatos képző- vagy ipar- művészeti alkotások. — És ez a parasztház — folytatja tovább Pákay Jolán — a műemlék jellegű épület tartozéka ... Ottjártamkor többször is kerestem Kiss lstvánékat, azonban a házba nenj sikerült bejutnom. Annak ellenére sem, hogy táviratot küldtem, kérve: fogadjon engem. De abban az időpontban ugyanúgy zárva találtam a házat, mint korábban az udvar felőli ablakában a táblát, hogy otthon van. Hiába kopogtam. (Természetesen a postán megérdeklődtem, kivjtték-e hozzá időben a táviratot. Igen — hangzott a válasz.) Pedig szerettem volna megkérdezni : igazán itt tudná-e hagyni fél évszázad után történelmi légkörű otthonát? Gondolt-e arra. hogy műemlékjellege ellenére 1,2 millió forint hihetetlenül nagy ösz- szeg érte? Hogy hiába van magánkézben, mégsem magánügy a Kossuth-ház sorsa? Ám válasznak tekinthető ez a furcsa elzárkózás is. Sok történetet tudott és mesélt régebben az érdeklődőknek, háza híres lakójáról. Ezeket még akkor is szívesen hallgatták, ha már nem lehetett bizonyítani, igazak voltak-e, vagy sem. Mivel a tanárnő egy éve nem kap választ levelére, én keresem a feleletet az Országos, Műernléki Felügyelőségen. Galambos Ferenc regionális anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének Munka V őrös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Szalmás-kórusa nagy sikerrel szerepelt a franciaországi Tours-ban, a május 16— 19. között rendezett nemzetközi kórusversenyen, A HÜSMARHATARTÄS. Állattenyésztési szakemberekkel beszélgetett a BOSHUS Gazdasági Társaságnál Patay László riporter. Az újságíró és partnerei a közeljövőben sorra kerülő árrendezés indokoltságát kívánták alátámasztani mondandójukkal. Mint kiderült, igen sok a tartalék az ágazatban, hiszen az ismert technológiákat is lehet a jelenleginél hatékonyabban alkalmazni. Ám a százszázalékos kihasználtsághoz különleges adottságok kellenek. Az átlagosan dolgozó termelőüzemeket tekintve azonban a húsmarhatenyésztés a mélyponton van. Olyannyira, hogy jelenleg az a vállalat jár jól, amelyik nem tart állatot. Mint az egyik nyilatkozó elmondta, ilyen kevés tehén még sohasem volt Magyar- országon. Mi ennek az oka? A jelen körülmények között ez az ágazat nem lehet a többi versenytársa. Nem tudnak előrelépni, mert nincs meg az érdekeltség. Ha az állattenyésztéssel érnek el eredményt, a hasznot akkor is a magasabb nyereségrátájú ágazatok fejlesztésére fordítják. Annak ellenére, hogy hazánkban kezdték el először a húsmarhatartás meghonosítását, az szubvenció nélkül veszteséges. Néhány nagy gazdaság vezetője azt fejtegette, hogy sem ember, sem technológia nincs arra, hogy például elkülönítsék a romlott takarmányt az egészségestől. Ezáltal az egész minősége silányabb lesz és főfelügyelő nem tud semmiről. — Hozzám nem jutott el az az írás — sajnálkozik. — Ha még egyszer elküldené nekem, érdemben tudnék vele foglalkozni. — Kiss István sosem fordult önökhöz, hogy pénzt kérjen a felújításhoz? — Nem — adja meg a választ, miután megnézi a nyilvántartást. — Azonban az idén született egy jogszabály: nemcsak a népi, hanem más műemléki vagy műemlék jellegű épület renoválásához is hozzájárulhatunk. Tehát: akár kéri, akár nem, mi kiutaljuk az összeget. Van kiút — Mit tehetne a Piliscsabai Tanács, amennyiben közösségi célra szeretné hasznosítani a Kossuth-házat? — Indíthat kisajátítási eljárást, ha van rá fedezete. Ha közüiet a vásárló, nem kizárt, hogy az OMF anyagilag tudja támogatni a tanácsot. Mindezt azonban a helyi tanácsnak kell kezdeményezni — teszi hozzá végezetül Galambos Ferenc. Nemrégiben a Pest Megyei Tanács elnöki szobájában is fontolóra vették, mit tehetnének becses értékünk köztulajdonba vételéért. Lehetne valóban múzeum, netán öregek napközije, szociális otthon, kollégium — mint ahogy már megírtuk lapunkban is. Bármi, ami hasznos és működése közben is képes megőrizni Kossuth Lajos emlékét. Addig is azonban mindenképp illő figyelmet fordítani: az épület állagát ellenőrizni kell, s megakadályozni további romlását. Különben a műemlékből csak emlék marad. Vennes Aranka (Vége) A Pallos Béla vezette kórus mind a vegyes karok, mind a női karok versenyében az első helyen végzett. Ezenkívül a Poulenc zeneszerzői díjat és a közönségdíjat is elnyerte, s pontszámai alapján a zsűri a verseny nagydíját is a kórusnak ítélte. egy-egy állat jól tartásához természetszerűleg nagyobb mennyiség kell a tervezettnél Ilyen körülmények közt a tehén megbetegszik, beteg borját is ellik, s így romlik az állomány is. A húsmarhatenyésztők azt várják, hogy a végtermék árában legalább az üszőtartás költségeit ismerjék el. Ez nyolc-tíz forint pluszt jelentene. A fölsorakoztatott tények egyértelműen azt támasztják alá, hogy központilag kell a helyére tenni az ágazat köz- gazdasági ügyeit. A hústermelés fölfutása érdekében hasznos lenne többféle fölvásárlási árat alkalmazni, aszerint, hogy milyen a vágóállat minősége. A jobbért látványosan többet kellene fizetni — így megteremtődne a jelenleg hiányzó érdekeltség. TÖBBET ÉSSZEL. Okos ötletekről, ésszerűsítésre váró dolgokról szóltak azok a riportok, amelyeket Bánkuti Gábor és Mogyoró Katalin készített. Valamennyien emlékszünk még arra a tavaly nagy port felvert híradásra, amely szerint a Debreceni Konzervgyár normalizálni akarta az égbe szökő zöldség- és gyümölcsárakat. Az interjúban a gyár igazgatója arról számolt be, hogy a vállalkozás a terv szerint sikerült. Egyedül a primőráruknál nem tudják tartani az elképzelt árdifferenciát, bár még így is tíz-harminc forinttal olcsóbbak, mint például a Tolbuhin körúti piac. Az üzRostokolunk a kairói pályaudvar tömött peronján. A betonon férfiak, nők, gyerekek fekszenek. Semmi sem zavarja őket. Egy mozdulatból — ezer ilyen feszül — megfejthető Egyiptom jelene. Lopva rajzolja is az egyik turbános férfit Szamosvári József. Itthon biztos festmény lesz belőle, s hamarosan üdvözölhetjük egy hazai kiállításon. Ez a varázs egy pillanat. Aztán az NSZK-ban készült luxusvonatra ülve átlépünk három évezredet — a civilizációba érkezünk. Sötétedés előtt még valószínűtlen tájakat látunk, szamáron ülő férfiakat, számtalan Nílus-csatornát, sárfallal körülvett falut, kopár temetőket, moccanatlan életet meg életet mindenütt. Elönt mindent a szemét, de ez az egyiptomiakat nem zavarja, azzal együtt élnek, láthatóan konfliktus nélkül. Érett napgömb búcsúzik narancsosra festve a látóhatárt, mondhatnánk: ez is Csontváry-idézet. pedig fordítva igaz. Ez a táj is művészetének forrása lett. A sivatag szélén Reggel kilenc óra, megérkezünk Asszuánba, a hőségbe. Autóbusszal suhanunk a nagy gáthoz, szemléljük a tengerré szélesedett Nílust. Impozáns az ember természetátalakító energiája, Nasszer, Szadat, Mubarak képei vezetnek a szovjet—egyiptomi barátság emlékműhöz, ahol asszuáni vezetőnk őszintén méltatja a két nép barátságát, miközben tárgyilagosan említést tesz a létén n_;n veszítettek, s az idén úgy gondolják, már négymilliós nyereséggel is számolhatnak. Boltjaik CB-rádióval dolgoznak, s így még a késő délutáni órákban is mód van a rendelések megváltoztatására. Amit nem tudnak eladni, azt leértékelik, szezonban pedig a gyár dolgozna föl a maradékot. A kistermelőkkel jó a kapcsolatuk. Az átvételi ár — attól függően, hogy ki szállítja a raktárba a terményt — a mindenkori fogyasztói ár, mínusz húsz, illetve huszonöt százalék. Ami egyértelmű: sikerült a városban szabályozni a zöldség- és gyümölcsárakat. Még olyan is előfordul, hogy más cég alámegy a konzerv árainak. S ezzel a vásárló jár jól. A műsorban érdekes beszélgetés hangzott el dr. Telkes József pszichiáterrel is a pszichoterápia céljáról, eredményeiről, önmagunk megismerésének fontosságáról. Más érdekes témák mellett Tímár György füstölgését emelném ki. Mintha fordított nyelvújítás zajlana jelenleg. Vagyis egyre több az idegen szó mindennapi életünkben. A vasárnapi példában a.sportnyelvet tette ilyen szempontból nagyító alá. Hiszen némelyik sportriporter még akkor sem hajlandó magyar szót használni, ha az angol kifejezésnek megvan a hazai megfelelője. Pedig elvárható volna a nyelv ápolása a sport illetékeseitől is. Körmendi Zsuzsa Nasszer-tó, a Nagy Gát tényleges problémáiról. Üde színfolt a botanikus kert, ahogy egy egészen más világ tárulkozik fel a sivatag szélén. Kellemes,* színes, szerkesztett őserdő, annak szépségével, de félelme nélkül. Különben itt, Egyiptomban a viszonyok félelmetesek. Vihar előtti csönd — ezt jelzik a bóbiskoló pat- ruljok Asszuánban is, pedig Aga Kán korszerű finomságú, érzékenységű mauzóleuma a naponta egy szál piros rózsával megújított belső térben békét és harmóniát sugároz. Asszuántól Abu Szimbelig 300 kilométeres út vezet ót a sivatagon. A betonutat még nem avatták föl. Autóbuszunk külön engedélyt kapott, hogy átszelhesse ezt a különös tájat. Hengergetik is bizonyos ellenőrző pontokon a katonák az akadályként elhelyezett benzineshordókat. A sziklatemplomok monumentálisak a hatalmas, ülő szobrokkal, minden dicséret megilleti a svéd tervet, amely őrizve tudta áthelyezni e monstrumokat lentről, ahol már víz hömpölyög. Ennél is megrá- zőbb a táj: a sok piramis alakú kőhegy, amely ötletet adott Kefrennek, Keopsnak. S mindenekelőtt a sivatag. A tevék tetemei egész utunkon elkísérnek. Olykor már merő csontváz, máskor még keseismét színes, érdekes programmal várják az ácsai kulturális napok rendezvényeire az érdeklődőket. A május 21-én, szerdán kezdődő és június 5-ig tartó eseménysorozaton mindenki megtalálhatja azt, ami számára figyelemfelkeltő. A megnyitó szerdán este hétkor lesz, a Falu’ Tamás könyvtár olvasóudvarán, ahol dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztály- vezetője köszönti majd a megjelenteket. Ezt követően az ácsai népi hangszeres együttes és népdalkor, a veresegyházi asszonykórus, Havas Judit előadóművész, Balogh Márton és Pataki István népdalénekes műsorát láthatja a közönség. Csütörtökön délután négy órakor nyílik a művelődési ház klubtermében Vince Ottó kamarakiállítása. A művész tevékenységét dr. Hann Ferenc művészettörténész méltatja. A Camara Hungarica együttes május 24-én lép föl este hatkor a műemlék templomban, majd a következő program május 28-án, szerdán lesz, amikor a művelődési házban Szombathy Gyula és Tahi Tóth László előadóestjére kerül sor. Május 30-án. pénteken mutatják be este hatkor a községi filmszínházban Bujtor István új filmjét, amelynek vetítése után a művelődési házban beszélgethetnek az érdeklődők a művészszel. Május 31-én szerepel a műemlék templomban a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, Botka Valéria és Csányi László karnagy vezényletével, Koloss István orgonaművész közreműködésével, este hatkor. Június 1-én, vasárnap, lyűk lakmároznak rajta. Száz tetem? Ezernél is több! Csak egy valami késik: az emlékmű. Minden lovak, tevék emlékműve — azon állatoké, amelyek valahol a sivatagban, tengereken, szárazföldön évezredek folyamán öt kontinensen meghaltak az emberért. Az emberiségért. Fokozható szépség Luxor, Karnak és a Királyok völgye az egyiptomi művészet különlegessége. Mem- fisz után immár úgy érezzük, mindent láttunk, nincs tovább, a szépség fokozhatatlan. Fokozható. Luxor, Karnak, a Királyok völgye a felülmúl- hatatlant is felülmúlta! Minden fáraó művészettel épített sírhelyet, a sok száz méteres földmélye-folyosót önmagának. Mindegyikben csak a mű a halhatatlan — a személyiség mellékes. Felejthető és felejtendő. Luxor, Karnak: ikercsoda. Karnak a méreteivel, kilométeres hosszúságú oszlonrendjével, szobraival, Luxor azzal, ahogy előkészíti és fokozza szobrászattal, grafikus rajzolatokkal az építészet kinyilatkozatatását. Minden elmúlt, minden porladt.: despotikus eszme is, fáraók is, de a művészet megmaradt, a jelen felismeréseit szolgálja. Pompás az előkészítés, ahogy a karnaki és luxori nagytemplomok állatszobrai bevezetik az embert abba a térbe, amelyet a gondolat szerkesztett. S ma is érvényes, időtlen. Egy kicsit a görög-római kultúra és napjaink művészete is innen datálódik. Ereje van Mondhatná valaki, nincs ellentét, ellentmondás a régi egyiptomi kultúra nagysága és a mai egyiptomi jelen, a szegénység és a tétovázás között? Van. Az ellentmondás mellett azonban ereje van a folyamatosságnak. Tény, hogy porban, szegénységben, bazári hangulatban, baksist esdekel- ve is fnéítóságteljesen szépek a férfiak, nők és különösen a gyerekek. Losonci Miklós Barangolás a tájvédelmi körzetben címmel kellemes sétára várják a látogatókat. A csoport reggel kilenckor indul. Megtekintik a műemlék templomot, az öregfalut, a tur- jánost és az erdészházat. Tíz órától sportvetélkedők és sportbemutatók lesznek, majd tizenegytől a szabadtéri játszóházban szórakozhat felnőtt és gyerek egyaránt. Itt különféle népi mesterségeket mutatnak be, népi játékokat lehet készíteni, lesz bűvész- és bohócműsor, szabadtéri diszkó és főzőverseny is. Június 2-án reggel kilenckor a Falu Tamás könyvtárban Dabas és vidéke helytör- tenete címmel Sára János, a tájvédelmi körzet vezetője tart előadást. Délután háromkor Garai Gábor költővel találkozhat a versszerető közönség. A műsorban Vágner Gertrud és Végh László előadóművész, valamint Tóth János István gitárművész működik közre. Június 4-én ugyancsak a könyvtárban kerül sor a Tar- bai Endre meseíróval való beszélgetésre. A programban szerepel a helyi bábcsoport és a gyermek citerazenekar is. A rendezvénysorozat utolsó napján, június 5-én, reggel kilenckor tartják a könyvtárban a Pest Megyei Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlését. Itt megemlékeznek Sal- lai István és Sebestyén Géza könyvtárosokról és megtekintik az öcséi helytörténeti gyűjteményt. Esti muzsikaszó címmel 19 órakor nénzenei műsor lesz a művelődési házban, amelyet Hortobágyi Judit konferál. Fellépnek: Talabér Erzsébet, Holtaii Bertalan, Pataki István, Szabó Béla és tánccsoportja, valamint Szalai Antal és népi zenekara. Franciaországi siker Nagydíjas a Szalmás-kórus Az Építő-, Fa- és ÉpítőÁDIOFIGYELOI A népzenétől a kiállításig * Ocsai kulturális napok
