Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. MÁJUS í.. csütörtök PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Az égetőkemence és a gyárkémények éjszakai lényben. Magabiztosan a szakadék szélén? A veszély valódi bajjá válhat Eljött hát az öregkor, de a DCM nem megy nyugdíjba. Oly sok vita után a gyáriak dédelgetett álma végre valóra válik. 11)87, január 1-jén hivatalosan is megkezdődik a teljes rekonstrukció. Három esztendő alatt 4 milliárd .300 millió forintot költenek a megújhodásra, s a következő VIII. ötéves-.4«rvb,eri is legalább y 3. milüárdot. Ami e hatalmas összegért megszületik. az itteniek szerint harminc esztendőre megadja a korszerű termelés feltételeit. Teljes rekonstrukció — Már a hetvenes évek végén szóba került a rőkohsírukció, de akkor pénz híján csak a portalanítás teljes átalakítására vállalkozhattunk, ezt a folyamatot is három lépcsőre bontva — emlékezik Pinter Sándor igazgató. — Két ütemet sikeresen befejeztünk, ám a kemencék környezetszennyezésének csökkentésénél már élekén vetődött fel, hogy érdemes-e több száz milliót befektetve egy elavult technológiát konzerválni. Az egyetlen ésszerű választ az 1981-ben itt tartott kihelyezett miniszteri értekezlet résztvevői is megfogalmazták: nem. Az elkövetkező négy esztendőben előtanulmányok, tervek készültek több változatban, a. , rekonstrukció gyakorlati megvalósításáról alig esett szó. Tavaly jahüárban az Állami Tervbizottság mondta ki a mindent eldöntő határozatot: a VII. ötéves terveben él kell kezdeni a DCM teljes technológiai rekonstrukcióját. 1990-ig megújul az anyagel- látó rendszer, 50 ezer tonnás, úgynevezett előhomogenizáló tároló épül, új nyersmálom kapcsolódik a termelésbe, s az új homogenizáló a hozzá kapcsolódó silókkal kiegészül egy napi 2700 fonna kapacitású klin- kerégető forgókemencével. Az eredmény: egyharmaddal kevesebb energiát használnak majd fel, jelentősen csökken a nehéz fizikai munka aránya, s javulnak az itteniek munka- körülményei is, Ha azt írom, osztatlan az öröm a gyár . dolgozóinak körében, egysíkú és éppen ezért nem valóságos képet rajzolnék közérzetükről. A változás jelentőségét azok tudják igazán felmérni, akik a születés óta bábáskodtak az ifjú DCM fölött, majd pedig felnőve a gyermekbetegségekből, társként fogadták el a termelő, egységeket. Három éve, amikor az 1963. november 5-én felavatott gyár huszadik születésnapján az alapítókat köszöntötték, még több mint kétszáz nevet kelett az ünnepségen felolvasni. Ott volt közöttük Gyenge Károly is, aki ma,személyzeti és oktatási osztályvezető. Huszonöt esztendeje esztergályosként kezdte itt. — Rétságon voltam katona, s gyakran vitt az utam erre. Láttam, hogyan emelkedik ki a pusztából a gyáróriás. Vonzott az új, érdekesnek ígérkező munka és a könnyű letelepedési lehetőség. Dolgozhattam, tanulhattam és szép lassan itt ragadtam. Ha a néhány éve felvételre jelentkezők közül kellene riportalanyt keresnem, mo.st sokkal nehezebb dolgom lenne. Ma már nem adnak rövid időn b'éfiíí lakást és á festésetek sem csábítóak, ha összevetjük á boríték tartalmát' a magas követelményekkel. Ezért vallják a gyár vezetői, hogy a törzsgárdat nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is meg kell becsülni. Ha valaki, akkor ők megérdemlik ezt. Alapító tag Horváth József né. az anyagraktár kiadója, aki arról is nevezetes, hogy negyedszázada dolgozik egy helyen. — Az azóta bezárt bélapátfalvi cementgyárat hagytam ott férjemmel együtt, meg a kertes családi házamat, amikor egy újsághirdetésben olvastam, hogy munkásokat toboroznak Vácra. Nem bántam meg a döntésemet. Nem mondom, egy- szer-kétszer eszembe jutott, hogy elmegyek innen, de hát érdemes volt várni. A rekonstrukció után köny- nyebb. jobb lesz a dolgunk, ezt ígérik vezetőink. A tervek készülnek Az igazgató, aki maga is alapító, hiszen a DCM ösztöndíjasaként tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd kinevezéséig különböző beosztásokban dolgozott, egy kicsit óvatosabban íogaLmaz: — Még csupán az dőlt el, hogy lesz rekontsrukció. A konkrét tervek most készülnek, így pillanatnyilag csak azt tudom, hogy a jelenleginél korszerűbb technológiát vásárolunk majd meg. Egy biztos: elképzeléseink között folyamatosan működő, automatikusan termelő gyár megépítése szerepel, s ezzel a jelenlegi 800 ezerről 1 millió 400 ezer tonnára növelhetjük az évenként előállított cement mennyiségét. Feladatunk azért is nehéz, mert a munkálatok közben a gyár dolgozik, s esztendőnként mintegy 750 ezer tonnás tervet keli majd teljesítenie. Pintér; Sándor és. vele az alapítók többsége néríi sokkal később megy majd nyugdíjba, mint amikor a rekonstrukció második üteme is befejeződik. Tudják, az új DCM-et már nem annyira maguknak, mint inkább a mostani fiataloknak építik. Nagy a felelősség — Nem is hagyjuk őket ki a munkából — mondja Fordán Tibor, a gyári pártbizottság titkára, aki szinten a kezdetektől részese e picinyke történelemnek. — A tervbizottsági döntés után rendkívüli pártbizottság! értekezleten Koltai Imre, a Cement- éá Mészművek vezérigazgatója tájékoztatta a testületet a legfontosabb dolgokról. Még nem döntöttünk, megvárjuk a konkrét terveket, de mindenképpen szeretnénk, ha az itteni ifjúkommunisták valamilyen módon védnökséget vállalnának a rekonstrukció felett. Tisztában vagyunk vele, nagy a felelősségünk azért, hogy minden forint jó helyre kerüljön, de örömmel vállaljuk. Csak az tudja, milyen jó érzés lesz egy megújult gyárban dolgozni, aki ismeri ezt a mostanit. Beszélgető partnereim elszántságát, optimizmusát látva magam is elhiszem: tíz esztendő múlva mások lesznek az esték errefelé. A sötétségnek nem kell eltakarnia a múltat, a fények az akkori jelent és a jövőt világítják majd meg. Egy új cementgyárat, amelyért már most százak dolgoznak. 1977: A nagykőrösi Mészáros János Tsz-nél egy pincében is elhelyeztek növényvédő szereket, s nem számoltak azzal: elöntheti a talajvíz. Elöntötte. Ar- zántsrtalmú és más mérgező anyagok oldódtak ki. A polgári védelem segítségével gumikonténerekbe gyűjtötték a masz- szák szerencsére emberi mérgezés nem történt. l„— .8: Diósdon az MGM-nél és a Csepel Autógyárban a forgácsolók közül húsznál többen betegedtek meg ismeretlen eredetű bőrgyulladásban. A vizsgálat kiderítette: a hűtő-kenő folyadék bizonyos állásidő után baktérium-tapta- lajjá válik. A folyadék fertőtlenítése óta hasonló eset nem fordult elő. 11)79: Bugyi-Borzashegyen a Magyar- Bolgár Barátság Tsz gázpalack-hitelesítést és nyomáspróbát folytató melléküzemének két dolgozója 83, foszgént tartalmazó palack tartalmát a szabadba engedte. nem törődve a tűzvédelmi, munkavédelmi, környezetvédelmi szabályokkal. Negyvenketten — közöttük 18 gyermek — kerültek enyhe mérgezéssel kórházba a közeli majorból, s hogy nem történt tömeges katasztrófa, csak annak köszönhető: a szél egy ekdősáv felé sodorta a mérgező gázt, amit zömmel elnyeltek a növények. 1981: A sződi Virágzó Tsz őrbottyáni lakatosüzemében ólomtagtalnv’ í ■ ék’- 1 fedett felületeket csiszoltak. 18 nő súlyos mérgezéssel került kórházba. 19S2: A Gép- és Felvonószerelő Vállalat pilisi öntödéjében az ellenőrzéskor 19-en fejfájásra, szédülésre panaszkodtak. A műszeres vizsgálat megállapította: a szénmonoxid koncentrációja a megengedett felső határértéknek 35-szöröse. A következmény csak azért nem lett súlyosabb, mert ritkán — kétnaponként 2—:i órán át — volt öntés. Három éve nem jegyzett fel a fáma hasonló — a szakemberek által rendkívülinek titulált — munkaegészségügyi eseményt. Magabiztosan lépkedünk előre a szakadék szélén? A dolgozó emberek egészségéről, testi épségéről van szó. Azokéról, akik közül Pest megyében ma is 18 ezren exponált munkakörben tevékenykednek, kitéve a zajnak, vibrációnak, hőnek, vegyi anyagoknak, porártalomnak. Beszélgető partnereink a Pest Megyei Köjál munkaegészségügy! szakemberei. Elhárító praktikák Ring Péterné ellenőr: — Néhéz munka ez, sok az új termék, az új matéria, naprakész műszaki és kémiai felkészültség kell. Az ellenőrzést nyűgnek, az ellenőrt ellenfélnek tekintik néha. Nem, fenyegetni nem szoktak, kiabálni sem. Kifinomultabbak az elhárító módszerek. Ilyen a yáratás, az időhúzás, az, hogy a felelős a vizsgálat közben „eltűnik”, vagy, hogy megtagadja a jegyzőkönyv aláírását. Volt rá példa több is, hogy meg akartak vesztegetni. Egy fröccsöntő kisiparos 500 forintot ajánlott, hogy járuljak hozzá: szellőzetien épületben nyithasson műhelyt. Egy tsz- melléküzemág vezetője pedig jókora köteg pénzt dugott az orrom alá, amikor kifogásoltam: engedély nélkül, sötét, ablaktalan, alacsony egykori tyúkólban tömény sósavval dolgoznak egyéni védőeszközök nélkül az asszonyok. .. Az említett esetek is jelzik, hogy az emberek egészségét, életét, munkaképességének megőrzését nem mindenki veszi komolyan. Néha az esetleg ártalmas körülmények közepette munkálkodó maga sem. Kéri, ne tartsuk fel, ő most dolgozik, pénzt keres, drága az ideje. — Azt mondta: néha... — így igaz. Az utóbbi időben tapasztalható valamiféle szemléletjavulás. Az iparban egyre inkább törekszenek a munkaerő megtartására, s a dolgozók maguk is igényesebbek lettek munkakörülményeik iránt. Kevés a pénz a beruházásra, így aki valami újba fog, körültekintőbb lett, már a tervkoncepció készítése idején véleményt kér tőlünk. S amikor megkapja, azaz megismeri az engedélyezéshez szükséges követelményeket, inkább eláll a szándékától, ha nem éri meg a drágább befektetés. Tavaly a megyében erre 43 példa is volt. Pozitív, tehát rossz Demusné Tóth Anna vegyésztechnikus a munkaegészségügyi laboratóriumban. Türelmesen magyarázza, hogy miként lehet kimutatni az anyagcsere-termékekből a mandulasavat, ami a sztirol bomlásakor keletkezik. fgy megállapítható, menynyi sztirolt lélegzett be az illető, momentán az Agroplast GT 30 dolgozója. Azután ő kérdez: — Magának eszébe jutna porszemeket számolgatni? Mert mi ezt is tesszük. A levegőmintából egy szerkezet segítségével tapadós bevonatú tárgylemezre fújunk bizonyos meny- nyiséget, ezután mikroszkóp alatt számoljuk meg, mennyi benne a porszem. így állapítható meg a szennyezettség mértéke. Ellenőrizzük azt is. mennyi egy adott munkahely levegőjében például a benzol, a szénmonoxid, a kéndioxid vagy más mérgező gáz. S egyes ártalmas anyagok jelenlétét, ménnyiségét vér- és vizeletvizsgálatokkal tisztázzuk. Évente mintegy 20 ezer elemzést folytatunk, az esetek 5—10 százalékában pozitív az eredmény, tehát rossz: határérték feletti meny- nyiséget találunk. A felelőtlenség határa Ilyenkor részletes vizsgálat indul a munkahelyen, a követelmény pe- d-i'k sokféle lehet a munkafeltételek módosításától a dolgozó eltiltásáig. S van, aki megpróbálja tévútra terelni az objektív vizsgálatot. Például úgy, hogy nem a hatásnak kitett dolgozótól származó mintát küld elemzésre. Előfordul persze az is, hogy ez kitudódik, hiszen a műszeres levegővizsgálat után már sejtjük, milyen eredményre számíthatunk. Néha a fordítottja történik: a tömegesen kiugró adat hívja fel a figyelmet a technológiai vagy mun- szervezési hibára. Dr. Ozoray Kamilla i a megyei Köjál munkaegészségügyi osztályának vezetője. — A veszély olykor valódi bajjá válik. 1977 óta 220-an keresőképes, 538-an táppénzes állományú beteggé váltak növényvédőszer-, ólomvagy oldószermérgezés miatt halláskárosodottak lettek, bőrbetegséget kaptak, vagy szilikózist. De ez már következmény. S hogy minek a következménye? Hadd mondjak egy példát arra, milyen hihetetlenül tágak a határai az emberi felelőtlenségnek. Egy tsz-ben a bedolgozók óibrriágybíl készítettek kézi munkával faráspolyt, azaz ólomlapokon kalapálták a fémet. Volt közöttük nyugdíjas és gyeses anyuka, háztartásbeli is. Akadt, aki a konyhában dolgozott így, az edényben fövő leves mellett. Az esetre azért derült fény, mert az egyik bedolgozó hozzátartozójának vérében ólmot találtak. A bajok térképe Meggyőződésem az, hogy eddig azért nem történt súlyos katasztrófa, mert térképünk van arról: egyáltalán hol történhet baj, s ezeken a helyeken gyakran megfordulunk. Kétezerre tehető Pest megyében a nyilvántartott üzemek száma, s legalább kétévente —, de ha indokolt sűrűbben is — felkeressük ezeket. Olykor elég tanácsot adni, olykor hatósági intézkedésre van szükség. Az iméntihez hasonló szabálysértésekből évente átlagosan tíz akad, de el kellett járnunk tavaly 22 ízben például az egyéni védőeszköz mellőzése vagy a kötelező orvosi vizsgálat elmulasztása miatt. S a különféle munkaegészségügyi hibák elhárítására 124 határozatot adtunk ki. Ám a célunk több ennél, a megelőzés. — Miként? — Például azzal, hogy csak olyan tervek valóra váltásához adunk engedélyt, amelyek munkaegészségügyi szempontból nem kifogásolhatók. Azután az, hogy megritkultak a rendkívüli események, ami időnyereséget jelentett számunkra. Így átfogó higiénés és laboratóriumi vizsgálatokat végezhettünk például az üvegszálas poliészter technológiát alkalmazó műanyagipari üzemeknél, vagy — a pilisi öntödei eset után — a megye öntödéinél, s 400 termelőszövetkezeti melléküzemnél. Ez utóbbival jókora fehér foltot szüntettünk meg. Kiderült, hogy a melléküzemágak dolgozóinak 80 százaléka ártalmas munkahelyen dolgozott, olykor egy időben kitéve a zajnak, füstgáznak, oldószernek. Most ped.ig , R.zt tervezzük, hogy teljesen elkészítjük a zajártalomtérképet. Sokat emlegetik mostanában, hogy az egészségügy gondjai jórészt abból adódnak; hiányzik a bajnak elejét venni kívánó szemlélet. Vitathatatlan, hogy ez a munkaegészségügy tekintetében — legalábbis a megyei Köjálnál — másként fest. Vasvári G. Pál Filmez Zn’tán A zsákgyártó automatán folyamatosan keil cserélni a hatalmas papírhengereket. (Barcza Zsolt felvételei) • • _ Öregedő cemer^-gyár esti fényben fa újat a fiataloknak építik A jótékony sötétség errefelé mindent eltakar. A fák leveleire rakódott szürke port is, meg az épületek kopár, töredezett yikolatá falait, az ablaksorok több helyen vak kereteit, a cementgyár öregkori arcát. A negyedszázad történetének ismerős vonásai mellett a helyiek naponta mennek el szótlanul, a távolról jött emI bér azonban rácsodálkozik a Naszály lábánál fekvő kis világra. A kopott köntös mögött több mint ezer ember erőfeszítései révén kel életre az anyag a Cement- és Mészművek váci gyárában. Ilyenkor, esténként csak alig több, mint százhúszan dolgoznak, mégis a terme- I lés javát adva.