Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-06 / 105. szám
19*8. MÁJUS 8., KEDD 5 Jöjjön el egy beszélgetésre? Ä közönségszervező A tisztára söpört udvaron őszülő kutya kászálódik ki házából. Biztosan érzi a jó szándékot, még meg sem ugat. A konyhaajtóban magas, molett asszony jelenik meg, Szekeres Andrásné. Meglepődik, senkit sem várt szabadnapján. Az időt nagy mosásra, takarításra szánta, de szíves szóval invitál; a tágas konyhában ülünk le. — Igen, én is ott voltam akkor a művelődési házban — emlékszik vissza. — Nem akármilyen este volt! Már a meghívó is meglepett: „Jöjjön el egy beszélgetésre!” Így kezdődött a szöveg. Az igazgató szólott munkájukról, gondjaikról, s arra kért húsz-egynéhányunkat: mondjuk el észrevételeinket a ház tevékenységéről. Utána az állófogadáson még szabadabban nyilatkoztunk. Mire a Tápiómente Együttes külföldi útjáról készült videofilmét megnéztük — egészen összebarátkoztunk. Tulajdonképpen így állt össze a nagykátai művelődési ház társadalmi vezetősége.., Szekeresné tíz éve szegődött a művelődés szolgálatába, amikor a Ceglédi Sütőipari Vállalat 201. számú nagykátai üzemébe került. — Négyszer műtötték, emiatt vállaltam portási munkát — mondja. — Viszont mindenkit megismertem az üzemben. Tudtam, kit mi érdekel, s milyen programot néz meg szívesen a művelődési házban. Hát elvállaltam a közönségszervezést. A bizalmi, később a főbizalmi teendők is rám hárultak. Elneveti magát. — A mi családunkban egyébként is hagyomány a közösségi munka! A nagyobbik fiamat például másodszor is megválasztották KlSZ-titkárnak. Mozdonyvezető, a Keleti pályaudvaron dolgozik. A másik meós az Orionban. Elektroműszerész. Szakkörükről nemrég jelent meg egy cikk az Igaz Szóban. Foglalkozása egyben a hobbija is. A hálószobában szól a bizonyíték: egy Hi-Fi torony, amelynek legapróbb részeit is ő szerelte össze. A lakás, a bútorok 'és a szőnyegek színharmóniája az asszony szépérzékéről tanúskodik. A falakon Szinyei Merse- reprók keretben, a polcokon és Vitrinben könyvek: politikai és szépirodalom vegyesen. —. Mindig kerestem a lehetőségét, hogy többet tudjak, mert különféle pártoktatásokra is jártam fiatal koromtól. Még vöröskeresztes tanfolyamot is végeztem. Amint hallgatom, az jut eszembe: olyan lendülettel magyaráz, győzköd, hogy szinte magától értetődik sikeres közönségszervezői „pályafutása”. Elhárítja az elismerést: — A főnököm jóindulatának köszönhető! — bizonygatja. — Nálunk, a sütőüzemben folyamatos műszak van. Az üzemvezető mindig szabadnapot ad azoknak — vagy átcsoportosítja őket —, akik színházba vagy más kultúrprogramna szeretnének elmenni. — Nem kell sok rábeszélés? — Már nem! Kialakult nálunk is egy törzsközönség. Az emberek megszokták, hogy legyenek igényeik, hiszen a művelődési ház is igen tevékeny, sokszínű Nagy- kátán... Szekrényében, a könyvek mellett egy SZOT-okleve- let és két Kiváló Dolgozó kitüntetést őriz. V. A. Művészet — társadalmi munkában Katonazenészek Alsónémediben Pulai Miklós az oboa történetéről mesél A kollégium folyosója hasonló a többihez. Ha nem hallanám időnként, hogy a növendékek hangolnak vagy egy-egy ütemet, futamot próbálnak, nem hinném el. hogy a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola területén működő Zenész , Tiszthelyettesképző Szakközépiskolában járok. Hazatért diák — Növendékeink fúvós- és ütőshangszereken tanulnak — tájékoztat Jakab Gedeon, a szakközépiskola igazgatója. — A magyar néphadsereg hivatásos utánpótlását biztosítjuk. A mai nap nem akármilyen! Először történik meg, hogy a leendő fiatal zenészekből alakult kamarazenekar általános iskolában szerepel. Hara László Liszt-díjas érdemes művész, főiskolai tanár Oktatja a kamarazenét. — Szívesen vállalkoztunk arra — mondja —, hogy segítsük a hangszerek megismertetését, s így a köziművelődési tevékenységeit is. A kamarazenélés egyébként óriási lehetőséget rejt magában: fejleszti a hallást, megtanít az Barkóczi József képei Nevelő fintorral a világnak Szerencsére sokan vannak, akik erősek, s ha előttük a küzdés, a pálya, a kiválasztott cél, hát céltudatosan veszik az akadályokat, nem engednek a negyvennyolcból. Jó- zseíattilásan, átvitt értelemben mondják: ők egész népüket fogják, nem középiskolás fokon tanítani, vagyis ígérik, ölszámra adnak abból a gazdag kincsből, ami bennük rejlik. Legalábbis ez a szándékuk. Az ölszámra kincset osztani akarók közé tartozik Barkóczi József, akinek a kiállítását most látni május 10-ig naponta 8—18 óráig az MSZMP Pest Megyei Oktatási Igazgatóságán. Alkotó fiatal, s érdemes rá épp ezért két okból is odafigyelni. Egyrészt, mert már van mondanivalója, másrészt, hogy legyen továbbra is. Nemcsak keveseknek, hanem mindenkinek szóló — ahogyan művészetét osztani tényleg ez a fiatalember akarja. Kezdőtől távol, a kiforrása útját járja már, és erre az útra nem az első nekifutással lépett. A művészeti középiskola után, mivel neki sem nyílt meg első kopogtatásra, sőt másodikra sem a főiskola kapuja, hát földrajz-rajz szakos diplomát szerzett. Gyerekeket tanít Budapest egyik iparnegyedének szélén, szakkört vezet, s néhány négyzetméternyi (hivatalos engedéllyel ruhaszárítóból kialakított) műtermében a kerület másik, betonból épült világában, Újpalotán munkálkodik választott művészetén; főként festékkel, ecsettel. Ám más kifejezésmóddal is próbálkozik, s így anyaga időnként fém, fa, textil, fonal, agyag. A fonalból fogalmazódott mondanivaló megalkotásában felesége, Kőszegi Anna Mária a segítője, akinek szakterülete, hivatása a gobelinszövés. Szerencsére kettőjük hullámhossza ebben is egy. Barkóczi József most látható képei, alkotásai vidám természetű, bizakodó, mondanivalóval bőven rendelkező, bíráló — néha kajánkodón Is az — és mindenekelőtt jót akaró művészre vallanak. Fűzzük hozzá; a művészet titulust ő fenntartásokkal fogadja, e címről egészen más véleménnyel van, szerinte még sokat kell dolgoznia addig, amíg a maga mércéjével mérve ezt igazán eléri. Szerinte ez önismeret. A közönség szerint szerénység. Az Amerikai úti kiállításon látható munkái között mindenesetre igen figyelemre méltó, kifejező és magára valló marionettes képe, a Szent Györgyöt legyőző sárkánya és a sárkányt legyőző Szent Györgye, Elza néni és az Idős pár. Szabadulni vágyó madarai, bábformából kiszabadulni törekvő figurái önmagát s gondolatait formázzák. Jó fricska részéről a törtetőknek szánt Kakukk érdemrend (győztes az, aki a másikat a fészkéből kitúrja), s természetesen kedvesek csöpp lányáról formált portréi. Mint Barkóczi József említette, terveknek nincsen híján. Ügy érzi, alkotó művészetével jó úton indult, jó úton jár. Tapasztalhatja, hogy megértik őt, akikhez képeivel, tárgyaival szól, legyenek azok a tárgyak bábjátékfigurák, a marokkó játék pálcikái vagy egyebek. Az alkotó kedv nem csitul, ha vannak, akik a látványt megértik, és a maguk módján, véleményüket osztva visszafelelnek. Eszes Katalin „együttmuzsikálásra”. Arra, hogy az egyik zenész jobban odafigyeljen a másik szólamára. Hiszen, ha kikerülnek, az élet ide-oda veti őket. Lassan elkövetkezik az indulás pillanata. A kis busz harsog a növendékek izgatott jókedvétől. Irány Alsónémedi! Zsúfolásig megtelt az általános iskola tornaterme. Majdnem négyszáz gyerek tapsa üdvözli a szép egyenruhát viselő zenésznövendékeket. Jakab Gedeon viszonzásképpen a következőket mondja: — Nagy szeretettel jöttünk ide — kezdi —, hogy bemutassuk nektek ezt a hat fúvós- hangszert. Én különös örömmel léptem át ennek az iskolának a küszöbét, hiszen valamikor magam is ide jártam. Aztán a növendékek egymás után bemutatkoznak és bemutatják hangszereiket is. Elbeszélik a fuvola, az oboa, a két klarinét, a vadászkürt és a fagott keletkezésének történetét. Zenei aláfestésként meg is szólaltatják mindegyiket. Meglepő a csönd és a figyelem. Alig látni néhány olyan arcot, amelyen az tűnne föl: nem fogta meg a zene. Pedig a műsort a komoly műfajból állították össze. Két tételt játszanak Mozart D-dúr diverti- mentójából: a menüettet és a rondát. Haydn E-dúr fúvósötösét is nagy tetszésnyilvánítással jutalmazzák a tanulók. Amikor felhangzik Joplin Ragtime-iának első néhány taktusa, mozgolódás, gyerek- csivitelés tölti meg a termet: felismerik a Gyurma úr és Plaszti című sorozat kísérőzenéjét. Még nagyobb a zsongás, amikor Kovács Zoltán fagottjából megszólal Pécsi József egyik darabja; a tévémaci szignálja. (Kovács Zoltán egyébként most a szakközépiskola büszkesége: március 21-én a győri országos fafúvós versenyen első helyezést ért el.) Ä siker titka A hangverseny után a taps csak nem akar véget érni. Az ifjú zenészek kicsit zavarba is jönnek ettől, de azért az ilyenkor illendő kétszeri ráadás nem marad el. Szálkái Lászlóné, az általános iskola igazgatója is j— természetesen tanártársaival együtt — a lelkes közönség soraiban foglal helyet. — Nagyon örültünk ennek a lehetőségnek — mondja —, most, hogy ilyen nagy volt a siker — még jobban! Megmondom őszintén, engem ás meglepett az iskolás gyerekeink fegyelmezettsége e szokatlan esemény ideje alatt. De ebből is látszik, hogy igazán lekötötte őket a muzsika. —• Hol tanulhatnak zenét áz alsónémedi gyerekek? — kérdezem. Ez is szolgálat — A dabasi zeneiskolának van egy kihelyezett tagozata a Kossuth úti részlegünkben, de létszámhiány miatt nehezen megy az oktatás, nem kapnak zenepedagógust. Pedig az igény megvolna. Nem csoda hát, ha nagy a siker, amikor e félig gyerek, félig felnőtt fiatal zenésznövendékek kedves szóval és értő szívvel interpretálnak néhány ismert zenedarabot. Ez tényleg szép volt! (Veress Jenő felvételei) Hogy a kisdiákok miként őrzik meg magukban ezt az élményt, mit ad későbbi életükhöz útravalóul, az majd csak évek múltán derül ki. Talán olyan is akad majd közöttük, akinek élethivatását határozza meg ez a 'mai délelőtt. (Mint ahogy annak idején megtörtént egy térzene hallgatásakor Jakab Gedeonnal is.) A hazafelé úton kicsattanó a növendékek jókedve. Időnként nagyot fújnak a hangszerükbe, visszaidézik, hogy hol, mit kellett volna másként játszani, s újra próbálnak néhány ütemet. Megtárgyalják, megkritizálják saját előadásukat. Egy dologban viszont egyöntetű a vélemény: szívesen vállalnának bárhol a megyében hasonló társadalmi munkát. Lehet, nem gondolják — bár teszik máris —: a hazát művészettel is lehet szolgálni. Vennes Aranka Illyés-emlékkötet Párizsban Kristály vagyok Illyés Gyula költői és prózai munkáiból szép kiadású kötet jelent meg a párizsi La Bar- bacane költészeti sorozatban, a francia kulturális minisztérium közreműködésével, Gara György szerkesztésében. Az ezer példányban kiadott könyv Illyés Gyula 35 versét adja a legkiválóbb francia műfordítók tolmácsolásában irodalom- kedvelők kezébe. Jobbára franciául először olvasható versek. A költeményeket két prózai szemelvény egészíti ki, és számos magyar grafikus rajza, valamint egy Illyés* kézirat fakszimiléje illusztrációként. A kötet bevezetőjében Illyés öt francia fordítója és barátja vall a francia nyelvterületen legismertebb magyar költő életművéről, és olvasható Patrick Sabatier „Kristály vagyok” címmel Illyés emlékére írt verse. A kötet végén Illyés francia nyelven megjelent műveinek bibliográfiája és életrajzi vázlat található. Csúfoló (Barcza Zsolt felvétele) Rádió fig yelő SEGÍTHETÜNK? Vegyes érzésekkel hallgattam az Ifjúsági Rádió ilyen címen visz- sza-visszatérő adását. Részben örültem, részben mérgelődtem. örültem az emberek segítőkészségének, annak, hogy a balatonfüredi mozgássérült balesetveszélyes rokkantkocsiját társadalmi munkában, illetve a költségek átvállalásával megjavítják, hogy egy kislány szívhez szóló levele eredményeként minden bizonnyal valaki küld majd a cukorbeteg, lakáshoz kötött édesanyának egy írógépet, s a nyilvánosság bevonásával lesz helye a Szikra Lapnyomda korrektornőjének, mire megszüli lányfejjel vállalt gyermekét. Talán a Prosperitás Szövetkezet hanyagul végzett munkája is megkapja „jól megérdemelt jutalmát” — a felelősségrevo- nást. Hiszen olyan csatornát építettek Rákoscsabán, ami használhatatlan. S hogy miért a mérgelőd és? Mert néha az jut az eszembe, hogy csak akkor segítünk egymáson, ha azt nyilvános elismerés követi, s csak akkor akarják kijavítani a hanyagságból, nemtörődömségből adódó hibákat a rosszul dolgozók, ha a sajtó megszellőzteti az ügyet. Anyának lenni. Rendhagyó összeállítást sugárzott vasárnap este a Kossuth Rádió. A Szabó Orsolya szerkesztő-riporter által vezetett műsor — eltérően az anyák napján megszokott, hagyományos tiszteletköröktől —, most az árnyoldalakat igyekezett fölvillantani. Szó esett itt az unatkozó kismamákról, akik otthon vannak ugyan, de az ebédet ételhordóval hozzák a közeli étteremből, családokról, amelyekből hiányzik az emberi melegség, a gyermek és egymás megértése. A megszólaltatott szülőik beszéltek a mai nővel, anyával szemben támasztott követelményekről, arról, hogy mit jelent helytállni otthon és a munkahelyen, hogyan ütközik számtalan esetben az anyaság és a hivatástudat. S ami ilyenkor ritkán kerül előtérbe: azt is elemezték, miért kerülnek oly sokan állami gondozásba. Hallhattunk bűnöző, alkoholista szülőikről, akiknek -hibájából a gyermek szellemi vagy erkölcsi fogyatékossá vált.' Felfogások, nézetek ütköztek egymással, amelynek eredményeként korántsem rózsás, de reális kép bontakozott ki az anyaságról. Az emberi lét legszebbjének tartjuk, ám mostanság több gonddal jár, mint azelőtt bármikor. FÖLDKÖZELBEN. A Zala Simon Tibor által szerkesztett félórás portréműsor Tóth Józsefet, az áprilisban Eötvös- díjjal kitüntetett ecseri téeszelnököt, és a május elsején a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös zászlójával elismert Rákos Mezeje Termelőszövetkezetet mutatta be. Megnyerő, izgalmas személyiség képe körvonalazódott Tóth Józsefről saját és .munkatársai szavai nyomán. Huszonhat esztendeje áll a termelőszövetkezet élén. Valaha a minisztériumban dolgozott, de, mint mondotta, messze volt oda a föld illata. Ritkán sikerül egy portréban olyan dolgokat közök)!, amelyek valamennyiünk számára egyforma tanulsággal szolgálhatnak. Ez a beszélgetés ilyen volt. Az ipari tevékenységből származó többletjövedelmet a mezőgazdasági alaptevékenységre fordítja a termelőszövetkezet, s ez minden ott dolgozó számára természetes. Akárcsak az, hogy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók között jó a kapcsolat, s ismerik egymás gondjait, eredményeit. Az elnök elvárja beosztottjaitól a szakmai hozzáértésen kívül azt is, hogy tudjanak megfelelő módon beszélni az emberekkel. Mint hangsúlyozta, megköveteli, hotgy munkatársai nálánál jobban ismerjék a szakmájukat. Azt tartja jó vezetőnek, aki nála okosabb. tájékozottabb gárdával veszi körül magát. Bárha mindenki így gondolkodna .., Körmendi Zsuzsa
