Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-05 / 104. szám

4 ^aiifap tS86. MÁJUS 5„ HÉTFŐ Könnyen emészthetők Gomba és dzsúsz Két új élelmiszeripari ter­mék előállításának kísérletei fejeződtek be a Központi Élel­miszeripari; Kutatóintézetben. A zöldség-gyümölcs dzsúsz­nak más iyóléhez hasonlóan, viszonylag magas a növényi rosttartalmai Az új ital kü­lönlegessége, hogy enzimes kezeléssel segítik elő a rost­anyag emészthetőségét. Az in­tézetben a kísérleti gyártás során ötféle ízkombinációban állították elő az újfajta ivó­levet. A gombapor szintén a köny- nyű, korszerű táplálkozás egyik.. konyhai alapanyaga lesz. A termék gyártásához a szárazkenyeret is hasznosít­ják A gyártás elején felhasz­nált gomba ugyanis — miköz­ben. a kenyeret felemészti — nem fejlődik ki teljesen, csu­pán. szálas állapotában marad. így könnyebben emészthető. A megszárított gombapör salá­ták, krémek és húsáruk íze­sítésére alkalmas. Kísérleti gyártását a napokban kezdték el a Nagykőrösi Konzervgyár­ban. , Munkában a tulipánmezőn Szorgos kezek és gépek munkálkodnak ezekben a napokban a földeken. A kedvező időjárást kihasználva nagyüzem van a Pest megyei határban is, ahol az időszerű mezőgazdasági mun­kákkal folyamatosan haladnak. Ám otthon sem tétlenkednek, mint a kép is mutatja: Katona Imre szigetszentmiklósi lakos háztáji földjén a tulipánokat „fejelik” Különleges helyzetben Ahol apadóban a források Gyál, ez a főváros környéki óriásfalu különleges helyzetben kezdi meg a VII. ötéves tervet. Az utóbbi másfél évtized során az ideiglenes lakosokkal együtt 25 ezerre gyarapodott a lélekszám, sok a szociális prob­léma. rosszak az utak, hiányzik az egészséges ivóvíz és a többi. Mindezekkel egy kis lélekszámú tanácsi appa­rátusnak keli szembenéznie, Budapest határában, a kör­zetközponttól több mint 30 kilométernyire. Az elmúlt öt esztendő eredményei viszont megalapozták a tele­pülés tervszerű, arányos fejlődését. Mi várható a követ­kező öt évben? Múlt nélküli A VII. ötéves terv kezdete egybeesik az új tanácsi gaz­dálkodás bevezetésével. Ez a rendszer főleg azoknak a te­lepüléseknek kedvez, amelyek mozgósítani tudják belső tar­talékaikat. Illetve erre ösztön­zik valamennyi községi taná­csot. A feltételek, a lehetősé­gek azonban nagyon is külön­bözők. Egy heterogén összeté­telű, közös múlt és hagyomá­nyok nélküli falu lakosságát képviselő tanácsnak nincs könnyű dolga, amikor a fej­lesztések finanszírozására megpályázza a megyei támo­gatást. Gyál az ivóvízhálózat kiépítéséhez, csatornázáshoz, szolgálati lakások és iskola- építéshez kapott segítséget. ­— Nincs lehetőségünk a be­vételeink növelésére, a pályá­zatokhoz szükséges saját erőt nem mindig tudjuk előterem­teni — mondja a tanácson Tö­rök László pénzügyi csoport- vezető. A lakosság már eddig is • sok terhet vállalt: csalá­donként fizetik a viztársulati díjat, a tehót, hamarosan megkezdődik a pdztársulat szervezése. Mit várhatnánk még' az emberektől? A vízmű építéséhez felvett bankhitelek és annak kamatai lekötik a fejkvóta felét. Másik részét pedig az áthúzódó beruházá­sok folytatására, befejezésére kell felhasználni. Víz és iskola A gyáli tanács fejlesztési alapját két igen fontos áthú­zódó beruházás terheli. Az egyik a vízmű építése. Szep­tember közepéig munkába, kell állítani száz-százhúsz utcai kutat. A kivitelező, a tervező és a beruházó egybehangzó véleménye, megegyezése sze­rint ez reális terv. A másik nagy beruházás a Bartók Bé­la utcai 16 tantermes általános iskola építése. A PÁÉV szak­emberei az alapozásnál tarta­nak, s az elképzelések szerint 1988-ra kell elkészülnie az in­tézménynek. Ugyancsak erre az évre húzódik át négy szol­gálati lakás építése, amelyek­ben pedagógusok, orvosok lel­nek majd otthonra. — Űj beruházások indításá­ra alig gondolhatunk — mond­ja Török László. — A leg­szükségesebb fejlesztésekre mégis össze kell raknunk va­lahogy a pénzt. A Kossuth ut­cai iskola négy tanteremmel és tornateremmel való bővíté­séhez például a Művelődési Minisztérium külön keretéből, pályázat útján remélünk se­gítséget. Az öregek napközi otthonának a tanácsi épületek átcsoportosításával teremtünk helyet. Fel kell építenünk to­vábbá 16 szolgálati lakást, mért a Bartók Béia utcai is­kola átadása után az Erdősor utcai iskola szakközépiskolá­vá alakult. És a pedagógusok­nak is lakniuk kell valahol. Gondolnunk kell a területren­dezésre, építési telkek kiala­kítására, új utcák nyitására. A tehót út- és járdaépítésre, korszerű világítótestek felsze­relésére fordítjuk. Itt a dunakeszi tv-híradó A kisbírótól a videomagnóig Egyenlő arány A gyáli tanács idei és a kö­vetkező évekre tervezett költ­ségvetése nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a meg­levő intézmények fenntartása, működtetése és a fejlesztések között. A tanácsülésen, ame­lyen a pénzügyi tervet elfo­gadták, határozatban foglal­tak állást amellett, hogy még jobban kell támaszkodni a társadalmi összefogásra, a be­ruházásokhoz oly szükséges saját erőre. Erre azonban Gyál on kevés a lehetőség, apadóban a helyi források. A dolgok jelenlegi állása szerint — mint Török László elmond­ta — a következő öt évben nem tudják tartani a telepü­lés korábbi fejlődési ütemét. Kövess László A hírközlésnek hosszú története van. Az én gyer­mekkoromban a kisbíró, más néven a dobos verte a bőrt, s amikor az utcasarkon összesereglettek a gyere­kek, az asszonyok, az éppen ráérő férfiak, elnyújtott, kántáló hangon felolvasta a falu híreit. A legemlékeze­tesebb szövegek egyike ma már komikus, de felejthetet­len: „Közhírré téteti az elöljáróság, hogy a vágóhídon marhahús van eladó.” A legkedvesebb, s ma is meleg­séggel, szívszorongással eltöltő emlék azon a napfé­nyes tavaszi délelőttön felröppentett hír, amikor azt hirdette ki az elöljáróság, hogy a fasiszta fenevadat megsemmisítették, a háborúnak vége. Csak a végszóra emlékszem pontosan. Ezt élvezettel ismételgette a do­bos is, és az asszonyok szeme könnyel, a szívük re­ménységgel telt meg a szó hallatára: Kapitulált! Kapi­tulált! Hír és demokrácia Az általános hírközléshez viszonyítva a helyi sokkal ke­vesebbet fejlődött az elmúlt évtizedekben. Sőt, egyes vo­natkozásokban, mintha vissza, fejlődést is tapasztalhatnánk. Mert miközben perceken belül megtudhatjuk és megláthat­juk, mi történ’k az országban, a világban, alkotó műhelyek intim világába tekinhetünk be, addig a lakóhelyünk dol­gairól hiányosak az ismere­teink. Az információk lassan terjednek, s gyakran deformá­lódnak is. A kisbírók munká­ját kiváltó hangszórókat jó­részt leszerelték már a falu­si tanácsházák épületeiről, vá­rosban pedig egyáltalán nem alkalmazhatók. Helyi lapot csak kevés településen adnak ki. A falakra, kerítésekre ra­gasztott hirdetmények nem' keltik fel az emberek figyel­mét, Pedig' a szocialista de­mokrácia kibontakozásának egyik alapvető feltétele a mi­nél szélesebb körű informálás, az állampolgár véleményét, cselekvését, aktivitását, sza­vazatát meghatározó tények pontos ismertetése. A helyi tájékoztatást ma mar sokféle új eszköz forra­dalmasíthatná a magnetofon- készüléktől kezdve a CB és az URH-rádiókészülékekig, a képmagnóról nem is beszélve. Ezeket a nagy jelentőségű eszközöket azonban ma még nem használják ki. Ilyeneket jórészt magánszemélyek vá­sárolnak a településeken, s a kivételektől eltekintve több­nyire a jómódú családok ha­szontalan. drága játékszereivé degradálódnak. Videoegyesület Dunakeszin most pozitív vál­tozást készít elő egy nemrég megalakult videoegyesület. En­nek különös jelentőséget ad az tény is, hogy épp olyan helyen teremtik meg a képmagnós tájékoztatás feltételeit, ahol gyorsan növekszik a népes­ség. Nevezetesen az egyre te­rebélyesedő, sokemeletes pa­nelházakból épült és épülő Barátság lakótelepen. A köz­gyűlésen alakult egyesület ügyvezető igazgatója — társa­dalmi munkában — Domoszlai Gábor vegyipari gépészmér­V égre! Megmozdultak a kerekek, a vagonok megrázkódtak, mint a je­ges vízből kirántott ember. Elindul­tunk. Majdnem felugrottam. Egy ember megérintette a vállamat. — Ne haragudjon — nézett rám cso­dálkozva heves mozdulatomon —, le­ülhetnék ide? Beljebb húzódtam. — Tessék csak, elférünk. — Hazafelé? — kérdezte rögtön, amint letelepedett mellém. — Debrecenbe megyek. — Maga ismer engem? — kérdeztem kissé hevesen, mert bosszantott tolako­dó kiváncsiskodása. — Hát mán hogyne ismerném. B. Tóth vagyok. — Maga volt az ingázók szervezője. Nevetett. — Valami olyasmi. De már nem in­gázok. — Hogyhogy? —• csodálkoztam rá. — Hiszen, ha. jól emlékszem, a maga csa­ládjából mindenki ingázott. Köhécselt nevetgélve. — Így igaz, de én figyelő ember va­gyok. Meghökkentem. — Micsoda? — Figyelő, odafigyelő. — Hát ezt meg hogy értsem? — ne­vettem. — Ahogy mondom. Én mindenre odafigyelek. És tudja, hogy ennek kö­szönhetem, hogy nem jártam úgy, meg most már nem járhatok, ahogy az egyik cimborám. Bába Mihály: emler — Mi történt vele? Néhány pillanatig hallgatott, csak bámult maga elé. — Két éve behívatta a művezető, s azt mondta neki, mehet Németországba három hónapra, szerelni. Kapott az al­kalmon, mert így dupla lett a keresete. Még engem is hívott. Mentem volna én, de az asszony hallani sem akart róla. Na, szóval ő elment. De a három hónapból négy, öt, hat lett, már nem is tudom. Boldogan jött haza, rengeteg holmit hozott. Ha jól emlékszem, még motorkerékpárt is. Akadt, aki irigyelte érte. Talán én is, de nem sokáig. Elhallgatott, szippantgatott a cigaret­tából. — Karambolozott? — kérdeztem a legrosszabbra gondolva. , — Nem. nem — vágott a szavamba. — Nem a motorkerékpárral volt a baj. Arra, azt hiszem egyszer sem ült rá. Szóval, hogy rövid legyek, előbb csak komor lett, ingerlékeny, elmaradt a cimboráktól, aztán halljuk ám, hogy válik. Amíg ő kint dolgozott, mint sze­relő és majdnem duplán keresett, a fe­lesége itthon megunta a magányossá­got, cicázgatni kezdett erre-arra, és mi­re az ura hazajött, domborodni kezdett a hasa, és azt hiszem, ma sem tudja, hogy kitől. Ez persze, megesik mással is, de az a csúfság már ritkábban, hogy gyermektartást ítélt meg a bíróság, és most a Szerencsétlen ember fizetéséből isten tudja mennyit levonnak, hogy a fűvel-fával cicázgató felesége fel tudja nevelni a kis kakukkfiókát. Érti, ugye? — Értem — mondtam töprengve az ismeretlen cimbora sorsán. — De miért nem kéri az apaság megállapítását? — Kéri, kéri. de már beleunt. Iszik. Legyint mindenre. Egyik helyről megy a másikra dolgozni. Már otthona sincs a szerencsétlen cimborának. Szóval, ezen a történeten gondolkodtam én el, aztán hátat fordítottam az ingázásnak. Valamivel kevesebb a keresetem, per­sze kevesebb a kiadásom is. De leg­alább megvagyok a családdal, nem bé- kétlenkedik senki körülöttem. H irtelen elhallgatott, újabb cigaret­tát-vett elő. rágyújtott, mélázva nézte a bodor füstfelhőt, majd lassan ismét felém fordult. — Sokan nem értették az én cseleke­detemet. Meg is kérdezték, hogy miért fordítottam köpönyeget, hiszen én agi­táltam annyira, hogy gyerünk a gyárba, az építkezésre, ahol pénzt is lát az em­ber. No, én erre csak azt feleltem: azért, mert én odafigyelő ember va- ayok. mint a jó ló, amelyik az egyszer járt utat sohasem felejti el. a kátyút sem, mert azt még esztendők múlva is kikerüli. Hallgattunk. A vonat robogott át az Alföldön. nők, közgazdász, energetikai szakmérnök, aki törekvései és saját bevallása szerint is lo­kálpatrióta. Bár jelenleg Bu­dapesten üzemvezető, nemrég még a Dunakeszi Hűtőház dol­gozója és KISZ-titkára volt, s helybeli születésű. — Nem kábeltelevízióról lenne szó — mondja beszél­getésünk alkalmával. — Tech­nikai megoldásként a háza­kon jelenleg is üzemelő tv- antennák felhasználásával, a már meglevő kábeleken jut el a kép az egyesületi tagok la­kásába. A tagsági díj sem sok. Első alkalommal lakáson­ként 100 forintot kérünk, ez­után pedig hatvanak Ennek fejében heti négy filmet köz­vetítenénk, s mellette 15 szá­zalékos arányban a város éle­téről, várospolitikai aktuális kérdésekről sugároznánk kép­magnóra rögzített felvételeket. Megalakult már a szerkesz­tőség is. A műsorok főszer­kesztője Vetési Imre. a váro­si pártbizottság munkatársa. Az egyesület célját így fogal­mazták meg az alapszabály­ban: A videoegyesület tagjai azért adják össze tagdíjaikat, hogy ezen pénzeszközökből vásárolt, egyesületi tulajdon­ba kerülő technikai eszközök biztosításával, az egyesületi tulajdonba kerülő filmeket zárt körben — lakásukban alkalmanként megtekinthes­sék. Lássuk a képet! — Mikor és hány lakásban lesz látható, s milyen progra­mot szolgáltat az első közvetí­tés? — A Barátság út 17—19 számú házban 128 lakás van. Szeretnénk több épület lakó- közösségével is megállapod­ni — válaszolja az egyesület vezetője, akinek biztosan lesz­nek pénzügyi gondjai is, hi­szen egy kazetta ára 800 fo­rint, s nem is titkolja, hogy intézmények, vállalatok támo­gatását szeretnék megnyerni. A várospolitikai műsor még nem alakult ki, a másik 85 százalék műsoridőt pedig a Videotékával kötött megálla­podás szerint kapott filmek­kel töltik ki. Május végén, június elején talán már meg­jelenik' első műsoruk. Minősí­teni ezt majd csak akkor le­het, ha nézőként alkothatunk arról véleményt. A Magyar- országon kialakult szokások miatt azért is izgulva, hogy a várospolitikai adásokon kí­vül, .nehogy az országos hálózatban is túltengő igény­telen filmek sokaságát még ezektől is igénytelenebbekkel gyarapítsák. Szigeti Sándorné, a városi pártbizottság titkára azt mondja: az egyesület megala­kítása egybevág politikai^ cél­jainkkal, jó kezdeményezésnek tartjuk. A megalakított veze­tőség összetétele nekünk ga­ranciát jelent! Nagy jelentősé­ge, hogy a lakótelepiek kezde­ményezték, s mivel a -város­nak erre pénze nincs, másként nem jöhetett volna létre. A szándék, a kísérlet sze­rintünk is dicséretes. Ezután már csak azt kívánhatjuk: lássuk mielőbb a képeket. Kovács T. István Nem nézték tétlenül... Segít az Architektúra A ráckevei Architektúra Kisszövetkezet tagjai , igazán szívükön viselik szőkébb' ha­zájuk, Ráckeve fejlesztésének támogatását, társadalmi mun­kával vagy pénzügyi hozzá­járulásokkal. Már 1984-ben is több mint félmillió forint ér­tékű munkát végeztek, míg tavaly ez az összeg a 2 mil­lió forintot is meghaladta. Több utcát, útszakaszt le­aszfaltoztak, hozzájárultak a villamos hálózat fejlesztéséhez, segítették a közterületek szé­pítését, a műemlékvédelmet, támogatták a helyi sportkört, közreműködtek az autós mozi építésében. Legutóbb számító­gépet vásároltak a helyi álta­lános iskolának, ezzel is segít­ve a jövő generáció oktatásai, nevelését. Nem csoda hát, hogy a ráckevei városi jogú tanács legutóbbi ülésén Rác­kevéért emlékplakettet ado­mányozott a kisszövetkezet kollektívájának. Joggal vetődhet fel a kér­dés: hogyan adhat egy kis­szövetkezet ilyen nagy támo­gatást? Onnan kell kiindulni — ahogyan azt Czerny Ká­roly elnök is elmondotta —, hogy a tagság főként a hely­béliekből, az őslakosokból verbuválódik, az üzemek és a szakcsoportok többsége a tele­pülésen működik. Innen már csak egy lépés vezetett el odáig, hogy nem akarták tét­lenül nézni a sáros utcákat, és tudták azt is. hogy milyen szűkösek a tanács és a lakos­ság pénzügyi lehetőségei. A közös érdekeket felismerve, a tennivalókat rangsorolva min­dig a legégetőbb gondok meg­oldását segítették. Az üzemek árbevételük 5- 10 százalékát fordítják köz­ségfejlesztésre, társadalmi hozzájárulásokra. így például a Ráckeve szulai részén dol­gozók idén szeretnék a víz­ellátás kiépítését támogatni, amennyiben a fejleszti :i prog­ramot a megyei tanács jóvá­hagyja. Tervezik azt is, hogy a Ráckevén tevékenykedő, de a nyereségüket más gesztor­nak fizető részlegeket szak­csoport! vagy leányvállalati formában magukhoz kössék, hogy a nyereségük Ráckevén maradjon és ez az összeg is a település fejlesztését szolgál­ja. A kisszövetkezet egyébként alacsony rezsivel, hitelmente­sen gazdálkodik, és a nyere­ségből továbbra is támogatni kívánja Ráckeve fejlődését, szépítését. A Ráckevéért emlékplaket­tet — még életében — André Kertész, a világhírű fotómű­vész kapta meg. Az idén pedig az Architektúra szövetkezet. Kis­K. L. Kertészeteknek Új zöldségfajták A nagyüzemi és a kisterme­lő kertészetek számára új zöld­ségfajtákat nemesítettek ki a hazai kutatók. A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetemen! állították elő a Keszthelyi 31 elnevezésű fe­jes salátát, amely jól kiegé­szíti a hazai választékot. Ed­dig három korai és négy nyá­ri salátaféle volt a köztermesz­tésben. A vásárlók a legszíve­sebben a koraiak közül a má­jus királynőjét, a nyári éré- sűsk közül pedig a külföldről behozott Dickkopfot vásárol­ták. Az új magyar fajta szép termést hoz, és előnye, hegy viszonylag nagy a hőtűrő ké­pessége. Ezf azért tartják lé­nyegesnek a kertészek, meit az ilyen salátaféle kevésbé hajlamos az úgynevezett fel- magzásra, s szabadföldön ter­meszthetik. A Vetőmagtermeltető és Készletező Vállalat kutatóál­lomásán. Szentesen nemesítet­ték ki az új korai karalábét, amely már az idén bővítheti a választékot. Az új zöldsége fajták szaporítóanyagának elő­állítását már megkezdték, és a következő években nagyobb mennyiségben árusítják majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom