Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

Áú írisz az asztalon Gazdag örökséget kaptak A celofánba csomagolt kék írisz ott hever az asztalon. A pedagógusnapra kapta Pintér Erzsébet az egyik út­törőcsapattól. A Monori Vá­rosi Jogú Nagyközségi Közös Tanács MES-osztálya vezető­jének különösen emlékezetes az úttörőszövetség mostani születésnapja, hiszen sok éven keresztül dolgozott a mozgalomban. Már az általános iskolában — Pilisen — részt vett a pajtáscsalád akcióiban. Tá­boroztak, kirándultak az or­szág különböző szép tájaira. Az általános iskola befeje­zése után a Nagykőrösi Arany János Gimnáziumba került, ahol ifivezetőként kamatoztat­ta tapasztalatait. — Az úttörőmozgalomtól kaptam a legtöbbet eddigi munkám során — mondja Pintér Erzsébet. — A gyer­mekszervezetben dolgozni min­dig nagy megtiszteltetés és hálás feladat volt számomra. Dolgoztam úttörőcsapat-ve­zetőként, majd tíz évig járási úttörőtitkárként, illetve el­nökként. Talán ez a tíz esz­tendő volt a legszebb. Olyan élményekkel lettem gazdagabb ez idő alatt, amelyet soha nem lehet elfelejteni. Én mindent megkaptam, amit csak lehet úttörővona- lon. De mégsem ez a fon­tos, hanem az, hogy olyan ta­pasztalatok birtokába jutot­tam, amelyeket hasznosítani tudok mindennapi munkám­ban. Rám a kerek évfordulók a jellemzők. Említettem már, hogy tíz évig voltam járási vezető, aztán öt évig a nyár­egyházi általános iskola igaz­gatója. Ott is kapcsolatban voltam az úttörőmozgalommal, akárcsak most, hiszen tagja vagyok az országos szakági bizottságnak és a megyei út­törőelnökségnek. Amikor azt kérdezem tő­le, merre tart az úttörőmoz­galom, ezt válaszolja: — Feltétlenül jó irányba halad. A demokratizmus tér­hódítása a jellemző, s ez csak tovább fog erősödni a jövő­ben. Az oktató-nevelő mun­kától nem választható el az úttörők tevékenysége, ahhoz szorosan kapcsolódik, bár ezt még nem mindenütt is­merték fel. A mostani úttörők büszkék lehetnek elődeikre, olyan gazdag örökséget vehettek át, amelyet csak finomítani kell a továbbiakban. A körzet valamennyi piros és kék nyakkendőseinek ' azt kívánom, hogy érjenek el sok sikert a jövőben is a moz­galomban. Az általános isko­la befejezése után se legyenek hűtlenek az úttörőszövetség­hez. Mert, aki egyszer be­lekóstol ebbe a munkába, ne­hezen hagyja abba. Pintér Erzsébet tegnap részt vett az úttörőmozgalom 40. évfordulója tiszteletére ren­dezett országos ünnepségen; ahol magas kitüntetésben ré­szesült: megkapta a Munka Érdemrendet. Azt hisszük, valamennyi körzetbeli pajtás nevében ki­mondhatjuk, szívből gratulá­lunk az elismeréshez. Gér József Jutalom is, büntetés is Csokoládécsenő igazgató A monori Kossuth Lajos Ál­talános Iskola tanulói — de talán még a tanárai is — nagy izgalommal készültek az úttörőhét. programjaira. Má­jus 23-án volt az úttörő- és kisdobosavatás. Ezen a na­pon nagy ajándékot kap­tunk: tíz sátrat és 20 háti­zsákot. Legizgalmasabbnak a for­dított nap ígérkezett. Hát az is volt. A gyerekekből álló tanári kar már egy héttel előbb alakult meg. Harc még az igazgatói funkcióért folyt. A két jelölt: Vladár Melin­da (8 b.) és Lovass Ildikó (8/c.) korteskedése, szóvivőjük ügyeskedése Melindának ho­zott sikert. Ö tarthatta hét­főn reggel 7 órakor a „gye­rek-tanároknak” a tantestületi értekezletet. Ütmutatásai leg­lényegesebb tartalma volt: Harmincpercesek az órák és harmincpercesek a szünetek. Az ügyeleti feladatokat a ta­nárok látják el. Hogy miért volt ilyen hosszú a szünet? Akkor rendeztük a vidám programokat. Volt például szépségverseny, táncverseny, lufiborotválás stb. Nagyon él­veztük. Hiányoltuk viszont, hogy kevés felnőtt tanár ne­vezett be. Volt ám jutalom, büntetés, ajándék is. Pet- rik „pajtás”, mint kapus, végkimerülésig rohangált a lökhajtásos biciklijén. Ezért dicséretet is érdemelt volna, mégis negatív bejegyzést ka­pott a tájékoztató füzetbe. így: „Kedves Gyerekek! Értesí­tünk benneteket, hogy apuká­tok az iskolában dohányzott, a vizet (?) sörös üvegből it­ta. Büntessétek, ahogy jónak látjátok! Vladár Melinda igazgató” Rigónéti a másik kapust a sportolás kimerítette, több ka­nyarra kényszerült az iskola és a Forrás Áruház között, mert a gyermek-tanárok nem hoztak tízórait. Nagy Tiborné kispajtás igen ügye­sen tud csokoládét szerezni, de nem ám megdolgozni ér­te, vagy versenyt nyerni, in­kább rafinációval: elcsenni! No, de hogy kapjon figyel­meztetőt, aki másnap újra igazgató? Nagy meglepeté­sünkre a 4. órára, matemati­kából „szakfelügyelő” jött, Jámbor Miklósné, a szülői munkaközösség elnökhe­lyettese. Jól sikerült óra volt. Az öregdiák (Nagyné) kivágta magát! Nagyon iz­galmas nap volt, amit Vargá- né kispajtás jól előkészített. Jövőre is megválasztjuk csa­patvezetőnek. És udvari ügyeletesnek. A monori Kossuth iskola volt gyermektantcstülete O RI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 127. SZÄM 1986. MÁJUS 31., SZOMBAT Szüíeíésnap előtt Több generáció közös ünnepe jí Szűkebb pátriánkban — f akárcsak országszerte — ^nagy érdeklődés közepette ^zajlanak az előkészületek ^ az úttörőmozgalom létre­jöttének 40. évfordulójára. í Az eddigi akciókat, prog­ramokat a június 2-i, ^Gombán megtartandó kör­zeti úttörőtalálkozó koro­názza meg. Ebből az alka- £ lömből mai számunkban felsősorban arról számolunk fbe, hogyan készültek a f gyerekek és a felnőttek a JÍ születésnapra. „Szívünk legtisztább érzé­seitől vezéreltetve üzenjük az új és új úttörőnemzedéknek: őrizzétek és folytassátok 1919 legnemesebb hagyományát, az önzetlenül vállalt és vég­hezvitt tetteket!” E megindító szavakat ha­zánk 1919-ben alakult legel­ső úttörőcsapatának 8 tagja hagyta ránk örökségül és út­mutatóul. Az ő szavukat el­nyomta a fehérterror, a Hor- thy-korszak, a fasizmus dü­höngése, de a felszabadulás után valóban sok követőjük akadt, akik ezt a rögös, ám gyönyörű utat választották. Ha szűkebb pátriánkban: megyénkben — vagy még ki­sebb körben — vonzáskörze­tünkben nézünk körül, akkor is láthatjuk, hogy iskoláink élen jártak a csapatok meg­alakításában, az úttörőmunka megkezdésében. 1946 nyarán gyermekbarát-úttörő csapat alakult Gyomron, november­ben Maglódon, egy évvel ké­sőbb a monori Kossuth isko­lában, és az akkori Szabó De­zső utcai iskolában. Gombán pedig már úttörővezető-képző iskola működik. 1954-ben Gyömrő úttörőházat kap, amelyben 1982-től a megyei mozgalomtöAéneti múzeum és adattár van. 1955-ben meg­rendezik a szövetség első or­szágos úttörőtalálkozóját, 1956-ban pedig a csapatok gyűjtéséből elkezdik építeni a megyei tábort Zamárdiban. Az ellenforradalom után Gyomron és Üllőn kezdik meg leggyorsabban újjászer­vezésüket, munkájukat az út­törőcsapatok, ekkortól új szá­mozást is kapnak. Aztán szorgos hétköznapok követ­keznek, míg a megye újra megpezsdül: 1975-től felújít­ják a börzsönyi kisvasutak amely egy év alatt elkészül, és úttörővasút lesz belőle. Területünkön az úttörőcsa­patok nemcsak a gyerekek évközi programját szervezik tartalmasán, hanem a nyári táborozást is. A 60-as évektől kezdve közel 100 úttörő üdül­het az úttörőelnökség nagy sátortáborában, amelyet igyekszünk az ország minden részére eljuttatni. Állandó fa­házas táborunkat Káptalanfü- reden, a Balaton partján hatvanas évek elejétől vehe­tik igénybe a gyerekek. Hogy a kisdobosok is fel­fedezhessék környezetüket, az ő számukra indítottuk 1980- ban a kisdobos vándortábort három bázishellyel, ötéves a nyári alkotótábor, amely képzőművészet rejtelmeibe igyekszik bevezetni az ér deklődőket, neves művészek közreműködésével. Két éve létezik a sporttábor. Évről évre több kiváló munkát vég­ző úttörő jut el nemcsak ha­zai jutalomtáborokba, hanem külföldre, az NDK-ba, Bulgá­riába is. Mindez felnőtt út­törővezetőink áldozatos mun­kájának is köszönhető. Három éve — a legutóbbi úttörővezetői konferencián — olyan úttörőmozgalom mellett köteleztük el magunkat, amely nagyobb teret, vonzóbb prog ramot kínál a gyerekeknek, jobban épít aktivitásukra, amely bővíti társadalmi kap­csolatait, s amelyben mind több gyerekszereplő és felnőtt talál feladatot. Úttörőközösségeink fokozó­dó aktivitással vesznek részt lakóhelyük életében. A tár­sadalmi kapcsolatok bővítése, tartalmasabbá tétele, közös érdeke az úttörőcsapatoknak és a gyerekek nevelésének fontosságát felismerő felnőt­teknek. A gyerekek fokozódó aktivitásának az idei úttörő­év jubileumi játéka — a szü­letésnapi staféta — a legjobb bizonyítéka. Ennek során ki­sebb közösségek — őrsök, ra­jok adtak egymásnak igen érdekes feladatokat, ame­lyeknek végrehajtásával fel­derítették saját csapatuk ke­letkezésének történetét, felke­resték az idős, már nyugdí jas úttörővezetőket, pártoló tagokat, akik lelkes munká jukkái színesítették, szebbé tették a kisgyerekek iskolás életét. E kutatások során az úttörők, kisdobosok nagyon értékes hagyományteremtő, hagyományőrző munkát vé­geztek, amely az elkövetke­zőkben több évre tartalmas tevékenységet jelölt ki szá­mukra. Mióta besüt a nap az abla­kon, a diákoknak nem tetszik az iskolapad. Többet pislogunk óráinkra, s a csengőszó is megváltásnak tűnik. Mostaná­ban mégis szeretünk iskolába járni. Igaz nem annyira dél­előtt, mint inkább délután, mert akkor várnak az úttörő­hét izgalmas programjai. A hétfő délután nagy ese­ménye volt: tanárok a pá­lyán! — s velük szemben a diákok... Az első találkozó kézilabdameccs volt. Sokan nem tudták, kinek illene drukkolniuk: a tanáraiknak, vagy osztálytársaiknak? Diák­szívünk persze a gyerekekhez húzott jobban. Így nem na­gyon bántuk, ha közkedvelt igazgató bácsink keze mellett berepült egy-egy gól. Győző kezdte meg a gólgyártást, s az örömrivalgásunkra a ma­darak is ijedten rebbentek Elverték a diákokat Győző nem elég a győzelemhez Az útörőhet eseményeiről lapunk más helyén is be­számolunk. szét. De térjünk vissza a föld­re ... Már énektanárunk kezé­ben táncol a labda, határozat­lan mozdulattal Zoli bácsi­nak, testnevelő tanárunknak továbbítja, aki ügyesen érté­kesíti a helyzetet. Persze egyik diák sem állította meg, félve, hogy óráján kegyetle­nül megdolgoztatja őket. A ta­nári kar a tőle megszokott „kegyetlenséggel” lövöldöz ka­pura, de a mi portásunk min­dent kivéd. Vajon ennyire nincs félnivalója? Igazságos döntetlennel ér véget a mér­kőzés. Rövid szünet után a foci- csapatok kezdenek. A tanári kar hölgytagjainak k ilön meg­mutatják, melyik a labda és a használati utasítást is fel­olvassák ... Ok buzgón bólo­gatnak, elkezdődik a csata. Az énektanárnö labdái alacso­nyabban szállnak, mint a hangja. Sanyi bácsi lövése egy buzgó szurkolót ledönt a lábá­ról, de ő még fektében is üvölti: „Hajrá diákok!” Bio­lógia tanárunk fűcsomónak álcázza magát, hogy a feléje tartó labdát megtévessze. Az egyébként érdekes módon nem tapad úgy a pedagógusokhoz, mint osztályzáskor a toll... A pálya széléről jól látni, kik a testnevelő tanárok. Ök biz­tosabban lépkednek a torna­cipőben, tudják hová kell lőni a labdát, s nem a saját kapu­juk felé támadnak. Az egyik tanár néni törülközőt kér. Nem, nem dobja be, mind­össze a homlokáról törli le az izzadságot. Miért nem szereti la Lacika Marika nénit? Miért hagyja a kapu felé futni? ! Naná, kettes-hármas között áll kör­nyezetből! Vagy észrevette, hogy a saját kapuja felé sza­lad a tanár néni... A vég­eredmény 3:2 lett a tanárok javára. Emlékezetünkben még­is megmarad az a nap, ami­kor tanáraink pályára léptek, de nem bíróként. Ez volt az úttörőhét első délutánja, s hasonlóan jó volt a folytatás is. Egyszer mégis vége lesz, s majd sokszor em­legetjük: de kár, hogy csak egyszer negyvenéves az em­ber. Meg az úttörőmozgalom Vörös Agnes, Somogyi István a monori Munkását úti iskola 5./B osztályos tanulói Közel az a nap — június 2. —, amelyen az ország 513 ezer kisdobosa, 621 ezer úttö­rője, 101 ezer úttörővezetője együtt ünnepli a Magyar Út­törők Szövetsége megalakulá­sának 40. évfordulóját. Mi is hívjuk ünnepelni a mozgalom születésnapjára a hajdani és jelenlegi úttörőket, a szülő­ket, mindenkit, aki tiszteletet megbecsülést érez mozgal­munk iránt. Gombán a Fáy András Művelődési Ház park­jában találkozunk valameny- nyien, reméljük, jó időben. A gyerekek óriási izgalom­mal készültek az úttörőhétre, amely tele volt vidám szelle­mi és sportvetélkedőkkel. „Leg-leg-leg” játékkal, szám­háborúval, hadijátékkal, for­dított nappal, tábortűzi mű­sorokkal, csupa olyan ese­ménnyel, amely ezeknek az emberpalántáknak talán örök életre emlékezetessé teszi a 40 évfordulót. Az úttörőhét koronáját a június 2-i nap jelenti, s a te­rületi, valamint az országos úttörőtalálkozóval zárul. Re­méljük, hogy ez a 40 év nem múlt el nyomtalanul, s a gyerekmozgalom képes meg­újulni állandóan úgy, hogy mindig a kor igényeinek megfelelő programot nyújt­hasson tagjai számára. Nagy Mária körzeti úttörőíitkár Egy hét ÍV* úunk. Gombán a 4092 számú Dózsa György úttörőcsapatnál a múlt heti úttörőtanács-ülésen Révész György tanár bácsi csapat- vezető idézte emlékeze­tünkbe, hogy most van az úttörőmozgalom megalaku­lásának 40. évfordulója. A születésnapra gazdag prog­rammal készültünk. Először csapatok alakultak, ame­lyekben a nyolcadikosok az elsősökkel, a hetedikesek a másodikosokkal, a hatodi­kosok a harmadikosokkal, és az ötödikesek a negye­dikesekkel vettek részt. Feladatokat az új úttörők és kisdobosok felavatása után kaptunk. Az ünnep­ségen tornabemutatót tar­tott az iskola valamennyi osztálya. A ritmikus gya­korlatokat zenére adtuk elő. Délután két órára visz- szajöhettünk számítástech­nikai játékra. Másnap a gyermeknapon volt liszt­fújás, tortaevés, léggömb- borotválás, zsákbanfutás. Főzni is lehetett. Mi, 4. a osztályosok paprikás­krumplit csináltunk, amit tíz perc alatt jóízűen el is fogyasztottunk. Később, amikor a Muszti—Dobay duó fellépése után a disz­kón javában ráztuk a ron­gyot, Gyuri bácsi szólt, hogy elrabolták a csapat- kapitányainkat. Csokipa­pírok mutatták a hozzájuk vezető utat, de így is csak nagy nehezen bukkantunk rá az elrejtett személyekre. Akkor kaptuk az újabb feladatot, hogy készítsünk bábokat. Másnap láttunl; munkának, de az utolsó szünetben cédulát talál­tunk az ajtónkon, amelyen az állt: „Kövessétek a kék szalag útját!” Az pedig a Perczel-kastély kertjében levő fűzfához vezetett, ame­lyen ismét üzenetet talál­tunk: „Gyerekek, este nyolckor itt találkozunk." Mikor visszamentünk, ide­genvezetői feladatot kap­tunk, amit másnap teljesí­tettünk. Most várjuk az újabb utasításokat és hétfői vendégeinket. Lőrincz Ágnes 4. a. osztály Vetélkedő A sikerért dolgozni kell Az úttörőhét alkalmából csapatunk névadójáról, Ady Endréről rendeztünk vetélke­dőt. Az előkészítés jól sike­rült. Minden raj szorgalma­san gyűjtötte az úttörőmozga­lommal kapcsolatos témákat is. Lehetett számítani arra, hogy a verseny is magas szín­vonalú lesz. Meghívtuk a Munkásőr úti és a Kossuth is­kolát is, akik öt-öt tagú csa­pattal képviseltették magukat. A zsűriben — amelynek el­nöke igazgatónőnk, Vedres Lászlóné volt — vendég taná­rok is részt vettek. A verseny három forduló­ból állt. Nekem legjobban az írásbeli tetszett, de a többi feladat is nagy hozzáértést kí­vánt. A versenyt végül a 2. szá­mit csapat nyerte, amelynek én is tagja voltam. Nagyon örültünk. Kun Pál, a monori Ady úti iskola 8/d osztályos tanulója Csillebérci emlékek Még űrsétát is tettünk Ebben a tanévben indultam a Pajtás újság által meghir­detett orosz nyelvi pályáza­ton. Az első’ fordulót siker­rel teljesítettem, s a szóbeli­ben is megálltam a helyemet. Így jutalmul eljutottam egész Csillebércig. Nagyon érdekes programjaink voltak. Már mindjárt az első nap kirán­dultunk a János-hegyre. Fel­ültünk a libegőre, ahol Buda csodás panorámája tárult elénk. Az altáborunkban szov­jet úttörőkkel laktunk együtt. Sokat segítettek nyelvtudá­sunk továbbfejlesztésében. Egy napon szakadt az eső. Esernyőkkel, esőkabátokkal felszerelve indultunk a 25 éves űrkutatás emlékére megrende­zett akadályversenyre. Miután megoldottuk a feladatokat, kö­vetkezett a legizgalmasabb pillanat. Aki rosszul állította be az űrrakéta műszereit, nem indulhatott űrsétára. Nekünk sikerült. Táborunk mindig víg volt. A diszkók jó hangu­lata most is elkísér, ha zenét hallgatok. A Partizán altábor, ahol laktam, izgatottan ké­szült a békenagygyűlésre. A szovjet pajtások nagyon szép műsort adtak elő. Természetesen nemcsak szó rakozással telt el időnk. A fog lalkozásokon oroszul adott fel­adatokat oldottunk meg. Kü­lönösen a szókincset és a be­szédkészséget figyelték. Egy­szer feljöttünk a pesti oldalra a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házába. Ott szovjet em­berekkel beszélgettünk. A ver­seny folytatódott Csillebércen is. Együtt voltunk orosz tago­zatos pajtások és mások. Sőt, olyanok is voltak, akiknek a szüleik oroszok. Én meghúz­tam magam, hiszen sem orosz tagozatra nem járok, és a szü­leim is magyarok. Így nem egyenlő eséllyel is megálltam a helyem, úgy érzém. Elhoz­tam a II. díjat. Ezután követ­kezett a tábortűzi műsor — tábortűz nélkül. Ugyanis fel­támadt a szél és sajnos az elkészített fát nem lehetett meggyújtani. A mi rajunk — a 2. raj — énekekkel, jelene­tekkel mesélte el a táborban szerzett élményeit. Hajnal Tünde úttörőtanács titkárhelyettese. 3. sz. Árpád fejedelem úttörő­csapat, Üllő ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom