Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

1986. MÁJUS 30., PÉNTEK Nagy felelősség a vállukon tója. Garami László, az Aszódi 2. számú Fiúnevelő Intézet taná­ra, Gazdag Zolíánné, a Váci Gá­bor József Általános iskola taní­tója. Harmati Istvánná, a Gyáli 1. számú Napköziotthonos Óvoda óvónője, Kapronczav Zoltánná, a Péceli Szemere Pál Általános Is­kola tanára, szak felügyelő, dr, Lizák Tiborné, a Budaörsi 2. szá­mú Általános Iskola igazgatója. Nagy Ferencné, a Fóti Gyermek­város Ovodásotlbona vezetője, Pleszkán Frigyes, a Monori Jó­zsef Attila Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskola taná­ra, dr. Simonyi Alfrédné, a Váci Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona vezető pedagógusa, Terék Árpád, a Nagykátai 223. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanára, Tóth László, a Nagy­kovácsi Hevesi Ákos Nevelőotthon igazgatója. Nagyváthy János Emlékérmet ka­pott dr. Vincze László, a gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunk­tusa. (Folytatás az I. oldalról.) osztályvezető-helyettese, dr. Losonca Mihályné, a Kecs­keméti Óvónőképző Intézet nyelv-irodalmi szakcsoportve­zetője. Az 1986. évi pedagógusnap alkalmából a pedagógiai mun- , kában magas színvonalú el­méleti felkészültséggel ki­fejtett, kimagasló tevékenysé­ge elismeréséül tizenöten kap­tak Apáczai Csere János di­jat. A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkája el­ismeréséül Kiváló Pedagógus ki­tüntető címet és jelvényt kapott 170 tanár, tanító, illetve óvónő, köztük: Bélák Gyulánó, a Duna­keszi Körösi Csorna Sándor Álta­lános Iskola igazgatóhelyettese, Béres Károly, a Ceglédi Erkel Fe­renc Állami Zeneiskola igazga­Kinek a dolga? H a rosszmájú lennék, úgy kezdeném ezt az ünnepi köszön­tőt, hogy akkor is tudjuk, hogy pedagógusnap közeledik, ha nem nézünk a naptárra, hiszen elég, ha megtekintjük a bőséges virágválaszték ugrásszerűen növekvő árait. Igyek­szem azonban nem rosszmájú lenni, ám mégis rendhagyó lesz ez a megemlékezés. A pedagógusnap azon ünnepeink közé tartozik, amelyek sohasem kopnak szürkévé. Hiszen a folyton más és más kis­diákok arcán mindig új és őszinte a mosoly, mindig szívből jönnek a jól-rosszul elrebegett. virágcsokrot kísérő szavak. Az országos és megyei ünnepségeken kitüntetéseket aetnak át, sok szépet és jót elmondanák a pedagógusok áldozatos munká­járól és természetesen beszélnek a gondokról is, amelyekből akad bőségesen. Ismeretes a már lassan katasztrofálissá váló szakemberhiány, a váltakozó tanítás okozta problémakör, a tananyag, valamint a tankönyvek túlzott bősége és hiányossá­gai, a taneszközellátás fogyatékosságai, a demográfiai hullám valahány negatív velejárója. S hogyan zajlik a pedagógusnap a szűk kis közösségek­ben, az iskolákban? Valaki, még valamikor a télen, feladat­ként kapja az igazgatótól, hogy a saját osztályában készüljön föl a jeles alkalomra. A tanár — vagy inkább tanárnő! — nekilát, hogy körülnézzen az irodalomban: milyen, az alka­lomhoz illő verseket, dalokat válogasson össze. Nem könnyű a dolga, mert ezekből az általában alkalminak szánt művek­ből amúgy is szűkös a választék, s még kevesebb köztük az igazán igényes alkotás. Aztán kiosztja a föllelt és megtanu­landó költeményeket és délutánonként, a diákok és a maga szabad idejében próbál velük. Ka netán botfüle van, akkor még megkéri az énekszakos kollégát is, hogy segítsen a da­lok összeállításában és a fölkészítésben. Az óvodában vala­mivel egyszerűbb a helyzet, de ott is az óvónők állítják ossza a pedagögusnapra szánt műsort, ugyancsak ők tanítják azt be a kicsinyeknek. Egyszóval minden oktatási intézményben el­mondhatják: jól megünnepeltük magunkat! Az embernek ilyenkor lelkiismeretfurdalása támad. Mert vajon kik foglalkoznak gyerekeinkkel, amikor anyáknapi kö­szöntőt mondanak nekünk? Bizony, nem az édesapák, hanem a tanár nénik, óvó nénik, akik időt, fáradságot nem kímélve színes, hangulatos összeállításokkal kedveskednek, amelyeket — valljuk meg őszintén — rendszeresen megkönnyezünk. Az új oktatási törvény is kiemeli, hogy erősíteni kell a szülői munkaközösségek és az iskola kapcsolatát, tágabb te­ret kell adni az intézmény falai között az édesanyák és édes­apák kezdeményezéseinek. Ebben az esetben az előző mondat utolsó szavára helyezem a hangsúlyt. Nem arra gondolok te­hát, hogy az osztályfőnök szólítsa föl az szmk elnökét: szer­vezze meg a pedagógusnap megünneplését. Inkább arra, hogy nekünk, szülőknek, a pedagógusnap előtt ne csak az jusson az eszünkbe, hogy természetesen fölmegy a virág ára, hanem az is, hogy talán ki kellene vennünk a tanárok kezéből a megemlékezésre való fölkészülést. Körmendi Zsuzsa Kiállítás Úttörőförténet Országos úttörőtörténeti ki­állítás nyílt csütörtökön a Munkásmozgalmi Múzeum­ban. A bemutatott mintegy két­ezer emléktárgy, fénykép ha­zánk úttörőmozgalmának tör­ténetét idézi fel. Zászlókat, jelvényeket, naplókat, egyéb írásos dokumentumokat, a múlt nevezetes pillanatait megörökítő fotókat láthatnak az érdeklődők. A kiállítást Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségé­nek főtitkára nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: az úttörőmozgalom története kitö­rölhetetlen a magyar haladás, a jobb emberi jövőért vállalt küzdelem históriájának lap­jairól. A kiállítás tárgyi és szellemi emlékek gyűjtemé­nye. A mozgalom történetével való igényes és tudatos fog­lalkozás számszerű bizonyíté­ka a 99 megyei és városi út­törőtörténeti bizottság, a 30 jelentősebb úttörőtörténeti gyűjtemény és a jubileumra készített 26 úttörőtörténeti ki­advány. Ülést tartott a Pest megyei NEB Exportot ösztönző javaslatok Tegnap Császár Ferenc, a megyei NEB-elnök irányításá­val ülést tartott a Pest Me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Két dokumentum A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálatá­nak részeként Masszi Tibor NEB-tag előterjesztésében a megyei testület megtárgyalta „A nem rubelelszámolású ipa­ri export bővítésének lehető­ségei és feltételei” című tájé­koztató jelentést. m3jd dr. Kelemen Erzsébet NEB-tag előterjesztése alapján a „Pest megye víz- és közműhálóza­tának fejlesztése, korszerűsíté­se, üzemeltetése, különös te­kintettel az agglomerációs te­lepülésekre” című összefogla­ló jelentést. Ez utóbbi dokumentum is nagy horderejű, közérdeklő­désre számot tartó tényekei, A fejlődés gyorsításáért Műszakiak és újságírók ' (Folytatás 1. oldalról) fejlettség meghatározó jelen­tőségű a két világrendszer versenyében. A szocialista és a tőkés országok egyaránt komplex programokat dolgoz­tak ki a műszaki haladás irá­nyainak kijelölésére, a célok meghatározására, a fejlődés gyorsítására. A szocialista or­szágok, köztük hazánk fejlesz­tési programjainak középpont­jában a technológia fejleszté­se, korszerűsítése áll. A má­sik fontos cél az infrastruktú­ra fejlesztése, amit sokáig já­rulékos feladatnak tekintettek, jóllehet alapvetően befolyá­solja a tudományos r, haladást, a gazdasági hatékonyságot. Végezetül Pál Lénárd rá­mutatott: az újságíróknak és a műszaki szakembereknek az együttműködése sokat segíthet a tisztánlátásban, például an­nak a megvilágításában, hogy a műszaki fejlesztési folya­matok nem pusztán technikai, technológiai kérdések — mint sokan vélik —, hanem egyút­tal társadalmi folyamatok is. Csak kulturált, tájékozott, az összefüggéseket látó emberek képesek arra, hogy befogad­ják az új technikát, az új meg­oldásokat. Ennek a szellem­nek a kialakításában nagyon sokat tehetnek az együttműkö­dő újságírók és műszaki szak­emberek. Fajtammősítés Harmincegy újdonság Számos új — magyar és kül­földi — fajta minősítését ja­vasolta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­nak az Országos Mezőgazda- sági Fajtaminősítő Tanács, amely csütörtökön a MÉM- ben tartotta ülést Magyar Gá­világ 62 országába, közöttük hazánkba is. A korszerűsítés, a termékszerkezet-váltás őket is utolérte; nemcsak mecha­nikus és elektronikus, hanem hamarosan kvarc vezérlésű órákat is készítenek. Beleszólhat az építésbe — Jelena, lehet-e tudni már konkrétumokat az ifjúsági la­kásszövetkezetekről? — Keveset, hiszen újdonság­ról, kísérletről van szó, s tud­tommal még nincsenek ilyen közösségek. Csak Borisz Jel­cint, a moszkvai pártbizottság első titkárát idézhetem: ebben az ötéves tervben 50 ilyen tár­saság alakul a fővárosban. Az előkészületek során annyi azért ^kiderült, hogy az ember előre értesülhet róla, hol kap majd lakást. Rajta tarthatja a szemét az építkezésen. Be­leszólhat abba, milyen csem­pét, tapétát rakjanak fel, s úgy hírlik, a belső munkákat maga is elvégezheti. Mindez nemcsak azért jó, mert ott­honhoz jut, hanem azért is, mert időközben megismeri a leendő szomszédokat. Segítik egymást, s lehet, mire beköl­töznek. össze is barátkoznak. — ön hol és milyen la­kásban él? — A Moszkva folyó part­ján, egyszoba összkomfortos állami lakásban. Vidékről jöt­tem, csere útján jutottam hoz­zá. De nálunk az a szokás, hogy az egyetemről, főiskolá­ról kikerülő fiatalt előbb­utóbb otthonhoz segíti a mun­kahelye. — Budapesten egy csinos, fiatal, diplomás lány, önálló lakással jó partinak számít... — Önöknél igen, nálunk bonyolultabb a helyzet. Moszkvában körülbelül más­fél millióval több a nő, mint a férfi. Ez jórészt még min­dig a háború nyoma... Bölcsőde, óvoda, lakás, a szociális vívmányok kiterjesz­tése mind a gazdaság teljesí­tőképességén múlik. Beszélge­tőpartnereink egyetértettek abban: nehéz, de reális ter­veket tűzött ki a kongresz- szus. Ezt igazolja az első ne­gyedévről szóló statisztikai je­lentés, amelyet ottjártunkkor közöltek a lapok. Eszerint a Kőolajipari Minisztérium ki­vételével valamennyi tárca teljesítette tervét. Az összter­mék és a termelékenység nö­vekedése meghaladja a vára­kozásokat. Szergej Klenov rábóBnt a statisztikára. A moszkvai Automatikai Gépgyárban, ahol lakatosként dolgozik, a ko­rábbi tervidőszak teljesítmé­nyének másfélszeresét kell adni az ötéves terv végéig. Több lesz a borítékban — Megvannak ehhez a fel­tételek? — Számítottunk, felkészül­tünk rá, hogy többet kell nyújtanunk. A gyár és ter­mékeink műszaki színvonala eddig is megfelelő volt, a fém­feldolgozó gépeinket külföldön is tudjuk értékesíteni. Most tovább modernizáljuk a gyá­rat, új technológiákat veze­tünk be. A kézi munka foko­zatosan visszaszorul. Több programvezérlésű berendezést kapunk,. amelyekkel javíthat­juk a termelékenységet, a mi­nőséget. Ezzel nemcsak a ter­melés válik jövedelmezőbbé, hanem több kerül a borítékba is. Bár eddig sem volt okunk panaszra, hiszen mi, az ösz- szeszerelő műhelyben 350—450 rubel között keresünk havon­ta. Ez pedig magasabb az át­lagnál. Az Automatikai Gépgyár az ágazat legjobbjai közé tarto­zik. A moszkvai Csapágygyár­ban, amelynek kovácsműhe­lyében Jurij Gyenyiszov dol­gozik, még nem mennek ilyen jól a dolgok. — Régebben is beszéltünk a modernizálásról, de valójá­ban alig történt valami. Vala­hogy nerh vettük komolyan, hogy változtatni kell. A leg­utóbbi kongresszus adta meg a lökést a műszaki fejlesztés­hez. A program végrehajtása nálunk is megkezdődött. — Nekem nagyon tetszik a dinamizmus, az, hogy az ez­redfordulóig akkorát lépünk, mint eddig 70 év alatt — ve­szi vissza a szót Szergej Kle­nov. — Fontos az is, hogy újra megerősítettük, a béke útján akarunk haladni. S ahogy mifelénk mondják: ha béke van, a többi már jön magától. Kövess László (Vége) bor miniszterhelyettes elnök­letével. A testület a növénytermesz­tési és minősítő intézet előter­jesztése alapján 27 magyar és 12 külföldi fajta állami minő­sítését indítványozta, és 31 fajta engedély okiratának visszavonására tett javaslatot, mivel ezek időközben elavul­tak. A tanács megállapította: a növénytermesztők ismét ma­gas genetikai értékű fajták­hoz jutnak,--"amelyek vetőmag­jának, szaporító anyagának előállítását már korábban megkezdték. következtetéseket, gondola­tokat tartalmaz, ezért e jelen­tés ismertetésére visszatérünk. A nem rubelelszámolású ex­port helyzetének vizsgálata színhelyéül a KNEB két Pest megyei vállalatot jelölt ki: a Csepel Autógyárat és a Senior Váci Kötöttárugyárat. A ta­pasztalatgyűjtés lehetőségének bővítése érdekében a megyei testület munkabizottsága a Pemű, a Pevdi és a Forte vál­lalatoknál is tájékozódott, s így következtetései még hasz­nosabb adalékul szolgálhatnak az országos kép kialakításá­hoz. Gyorsított engedélyezések Az exportösztönzési rend­szert az eddiginél hatéko­nyabbá kell tenni, állapította meg a megyei NEB, mégpedig úgy, hogy a vállalatok több évre előre számolhassanak az ösztönzési rendszer hatásaival. A jelenlegi bázisszemléletű, exporttöbbletre ösztönző in­tézkedések éppen azokat a vállalatokat hozzák hátrányos helyzetbe, amelyek évről évre folyamatosan és viszonylag nagy mennyiségben termelnek tőkés valutával fizető piacok­ra. Gyorsítani kell az exporthoz szükséges import engedélye­zésének eljárásait, mert a hosszadalmas ügyintézés sok­szor gátolja az exportmeg­rendelések elvállalását és a termékeknek a szerződések­ben vállalt határidőre történő kiszállítását egyaránt. Eseten­ként az exportra való terme­lés gazdaságosabbá tételét a hozzá szükséges import alkat­részre kirótt vámok elengedé­sével is elő lehetne segíteni. Korszerű háttéripar Azok a termelővállalatok, amelyeknek az exportja a külkereskedelmi vállalatok forgalmában kis részarányt képvisel, nem kapnak elég tá­mogatást az utóbbiaktól. Ép­pen ezért tartaná a NEB in­dokoltnak, hogy o" Külkeres­kedelmi Minisztériumnak — a többi megyéhez hasonlóan — Pest megyében is legyen kép­viselője. A háttéripari termelés kor­szerűsítése egyrészt lehetővé tenné az import csökkentését, másrészt növelné a készter­mékeket exportáló vállalatok mozgási lehetőségét a külpia­cokon. A megyei NEB munkabi­zottsága, az irányítási rend­szer változtatására vonatkozó javaslatai mellett, a vizsgált vállalatok vezetőinek is java­solt olyan megoldásokat, ame­lyekkel exporttevékenységü­ket versenyképesebbé tehetik a jelenlegi körülmények kö­zött is. Cseri Sándor Zamatos nedű a pincében A Pest Megyei Pincegazdaság budafoki központi tárolójában egyidejűleg 54 ezer hektoliter bor raktározására, palackozására van kapacitás. Képünkön Toman István borász kezeli a nagy méretű fahordókban tárolt zamatos nedűket (Hancsovszki János felvétel) Tápiószecső krónikása Élete a közösségé Az ünnepi könyvhét ese­ményei sorában Tápiósze- csőn három alkalommal: május 31-én délután 4 órakor a könyvtárban, jú­nius 1-jén délután 3 óra­kor a Páva Klubban, jú­nius 5-én pedig a Helyőr­ségi Művelődési Központ­ban lesz könyvbemutató cs vásár. Nagykátán pedig délután 4 órakor a könyv­tárban. A helyszínek fő­szereplője ez alkalommal minden bizonnyal Ofella Sándor nyugalmazott mű- velődésiház-igazgató. Talán fel sem tűnne a mű­velődés iránt érdeklődőknek, hogy Ofella Sándor is jelen lesz a könyvnapi forgatag­ban, hiszen alacsony terme­tét. kurta bajuszú, mosolygós arcát sokan ismerik a köz­ségben. Valahogy úgy lehet fogalmáéi, Tápiószecsőn sem­mi sem történik nélküle. Most azonban különleges főszerep­re készül a község hírne­vét szerte a hazában öreg­bítő népművelő, akinek nevét olvasóink is bizonyára jól is­merik lapunk hasábjairól. Évtizedek óta aktív levele­zőnk ő, s neve összefonódott a tápiószecsői hagyományőrző népi együttessel, melynek 35 éve alapítója, s azóta is szer­vezője, menedzselője, betaní­tója, egyszóval az aranyér­mes együttes sikereinek ko­vácsa. Az új főszerep ezúttal a könyvszerző, könyvíró Ofella Sándoré. A népművelő mű­helyében most helytörténeti krónika készült a Pest Me­gyei Tanács és a Tápiószecsői Nagyközségi Tanács támoga­tásával, melynek címe Bá­ránykát hoztunk. A kecske­méti nyomdából kibocsátott, 400 oldalas, képekkel, rajzok­kal, kottázott dalokkal illuszt­rált könyv műfaji meghatá­rozása talán regényes élet­rajz. Szerzője, ahogy egyik lektora, Ikvainé Sándor Ildikó néprajzos fogalmaz: „... el­határozta, leírja és közreadja élete történetét. Ez az életút nem volt egyenes... Útjában orvul ásott vermek, ármány szőtte hálók akadályozták az előrejutást. Érdemes az életút megörökítésre, hiszen család­ja életén keresztül egy falu közösségének mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. Mun­kájának legnagyobb erénye az őszinteség... Ez adja írásá­nak hitelességét is, ezáltal vá­lik élete a közösség történe­tévé, örökös krónikájává ...” A krónika őszintesége — írja könyvének másik lektora, Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója —, a közművelődési elhivatottság és egészséges lokálpatriotiz­musa mellett a szerző család­centrikussága sem zavaró, mert mindez a falu gazdasági, társadalmi, közművelődési életébe ágyazva fogalmazódik meg, és csak előbbre viszi a történet megértését... Végezetül álljon itt még egy gondolat, melyet maga a szerző, Ofella Sándor írt könyve elejére mottóul — s melyet nyilvánvalóan a több évtizede munkálkodó népmű­velő ajánl a nyomába lépő ifjabb nemzedéknek útmuta­tásul —: „Tovább kell még szántogatni a Tápióvölgye mezejét, hogy az ősöktől visszamaradt népművészet felszínre kerüljön.” Antal Piroska

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom