Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

1986. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK Jubileumi úttörőévben Megtartani a közérdeklődést Június 2-án megalakulásának 40. évfor­dulójához érkezik a Magyar Úttörők Szö­vetsége. Az a szervezet, amelyben a fel- szabadulást követő generációk sora szer­zett élményeket, s amely ma másfél mil­lió tagot számlál. Az ünneplés tartalmát múltunk tisztelete, jelenünk feladatainak vállalása és jövőnk alakításának szándéka adja. A mozgalom helyzetéről, törekvései­ről, eredményeiről és gondjairól Tóth Jó­zsef megyei úttörőelnökkel beszélget­tünk. — Ml Jellemzi a megye út­törőmozgalmát és milyen ala­pokon fejlődhet tovább? — Pest megyében körülbe­lül 110 ezer gyerek kötődik a mozgalomhoz. Nekünk is gon­doskodnunk kell róluk, részt veszünk a nevelésükben. A ta­nulmányi munka, a sokféle foglalkozás, a szakkör, a tá­borozások adják ennek kere­teit. A tevékenység szervezése közben mi is szembe találjuk magunkat a megyére jellem­ző sajátos gondokkal. A két- lakisággal, az infrastruktúra hiányaival, azzal, hogy még mindig kevés korszerű műve­lődési otthonunk, úttörőhá­zunk van, s hogy a népesség főképp kistelepüléseken él. Ugyanakkor a természeti adottságok, a hegyek, a ví2 közelsége, valamint a gazdag népi, kulturális hagyományok jó lehetőséget adnak a közös programok szervezéséhez. — Igazodnunk kell ahhoz is, hogy az ifjúság mára teljesen átrendeződött, nem lehet kis­dobosokra és úttörőkre bon­tani. Két-három év különb­ség már megmutatkozik a gyerekek biológiai fejlettségé­ben, érdeklődésében. Gyakran előfordul, hogy a mozgalom ugyanazt kínálja a 6 és 14 évesnek, és ugyanazt is várja el tőlük. Ezen változtatnunk kell, mert a merev kategó­riák nem szolgálják céljain­kat. A gyakorlat is azt mu­tatja, hogy ahol korcsoportok és érdeklődési körök szerint foglalkoznak a gyerekekkel, ott sokkal izgalmasabb, élén- kebb az úttörőélet. Nyilván­való, hogy ezt nem lehet di­rekt irányítással elérni. Meg kell találni, hogy mi az őrs, a raj, az úttörőtanács, a csa­patvezetőség feladata. Az alap mindenképpen a legkisebb kö­zösség, az őrs. Ha ott mennek a dolgok, a gyerekek jól ér­zik magukat, már nem lehet baj. Mert nem az a lényeg, hogy látványos rendezvénye­ken mutogassuk a gyerekeket, hanem az, hogyan, milyen de­mokratizmusai működnek a kisközösségek a mindennapo­kon. — Ez úgy hangzik, mintha nem is az úttörőmozgalom­ról, hanem a KISZ-ről lenne szó... — Ugyanazt ismerték fel, mint mi, hiszen hasonlóak a problémáink. Ha már itt tar­tunk, le kell szögezni: az út­törőmozgalomnak elemi érde­ke egy jól működő KISZ, amely húzóerő lehet. De a dolgok természete szerint az úttörőmozgalom is visszahat a KISZ-re. Aki gyermekkorában megszerette a közösséget, úttö­rőként lelkesen dolgozott, az magával viszi a muníciót. A megyei úttörőcsapatok többsé­gében — a gondok ellenére is — meg lehet szerezni ezt az útravalót. A hélyi sajátos­ságokhoz alkalmazkodó, felelős, önálló munkát vég­ző közösségek vannak többségben. Ilyen például Du­nakeszi és Fót térségé, ahol szemlátomást gyarapodott a tevékenység skálája. Gödöllő környékén felerősödött a kul­turális, a helytörténeti, nép- művészeti hagyományok ápo­lása. A szentendrei csapatok a természetvédelem, a váci, kiskunlacházai közösségek a túrázás, a sport területén je­leskednek. Érden bebizonyítot­ták, hogy egy szétszórt telepü­lésén is lehet komolyan dol­gozni. És még sorolhatnám a példákat. — Jól működő közösségek csak akkor jöhetnek létre, ha az iskola komolyan veszi az úttörőcsapatot. Komolyan ve­szi? kítani. E kereskedőutcán fe­lül tervezik egy 150 egységből álló pavilonsor megépítését is. A gépek már dolgoznak a te­repen .., — A nyár folyamán így gyakorlatilag megkétszerező­dik a kereskedelmi hálóza­tunk — büszkélkedett a párt- bizottság titkára. — Az új boltok berendezéseit pedig az NSZK-ból, Finnországból, Ma­gyarországról importáljuk. — Akkor épp ide kívánkozik a kérdés: milyen sok pénze van a kerületnek és a lakói­nak? — Nálunk más a szisztéma, mint önöknél. A kerületi ta­nácsnak az idei költségvetése 35 millió rubel, de ennek na­gyobb részét a központi szer­vektől, meghatározott célokra kapjuk. Ezen felül, mint ahogy az ellátással kapcsolatban em­lítettem, igyekszünk a közös feladatok megoldásába bevon­ni a vállalatok pénzét is. Sze­rencsére ez nem jelent gon­dot, szívesen adják. Ami az egyes emberek pénzét illeti, eldicsekedhetek vele, hogy ná­lunk 204 rubel 20 kopejka az átlagkereset, valamivel maga­sabb, mint a moszkvai átlag. Persze különbségek vannak, a gépgyári dolgozók például jobban keresnek, mint az élel­miszeripariak. — Végül akkor beszélhe­tünk a vodkáról is? — Miért ne? Azt lehet... Az alkoholfogyasztást kor­látozó rendeletről tudni kell, hogy megalkotói gyors és ked­vező hatást reméltek tőle. Mindenekelőtt a munkahelye­ken: a termelékenység javítá­sát, a munkafegyelem növeke­dését, a színvonal emelkedé­sét. S természetesen sok csa­lád békéjének helyreállítását. Moszkvában ma, délután ket­tőig sehol sem lehet alkohol­hoz jutni, s utána sem köny­ra — tavaly már tízmillió ru­bellel kevesebb értékű vod­kát adtak el, mint annak előtte. Ügy becsüljük, hogy körülbelül harminc százalék­kal csökken a részegeskedők száma is. — De mit szólnak a for­galomcsökkenéshez a kereske­dők? — Az ő veszteségük nem ilyen nagy, az italforgalom csökkenésével csaknem azo­nos mértékben, 9,6 millió ru­bellel nőtt az élelmiszerek forgalma. A hiányzó részt pe­dig jobb munkával még elő lehet teremteni. De ha nekik nem is sikerülne, a népgazda­ság egésze máris jól járt, mert csupán a mi kerületünkben az idei első negyedévben 10,6 százalékkal nőtt a termelé­kenység, minimálisra csökkent a munkahelyi balesetek szá­ma, jobb termékek kerülnek ki a gyárakból. A jólét alapja a munka — Önöknél úgy hallottuk, tapasztaltuk, a gyorsítás jegyé­ben bátran fiatalítanak. Nem okoz ez gondot a mindennapi politikai munkában? — Esetenként érződik némi feszültség. A XXVII. kong­resszus határozata azonban hangsúlyozta az emberi té­nyezők fontosságát, s ehhez tartjuk is magunkat. A mi feladatunk meggyőzni a nehéz­kesebb kádereinket is, hogy az előrelépésnek nincs más útja, mint a megújulás. Ha valaki erre képtelen, alkalma­sabb vezetőt keresünk a helyé­re. Egyszerű ennek a helyzet­nek a filozófiája: amit nem termelünk meg, abból nem tu­dunk osztani. S ami még fon­tosabb, ahhoz, hogy kétszer ilyen jól éljünk, két és félszer jobban kell dolgoznunk. nyu. (Következik: Statisztika és — A mi kerületünkben — ami mögötte van) mondta a pártbizottság titká- Vercszki János — Ritka kivétellel, igen. Nem is lehet másként, hiszen az iskola és az úttörőcsapat nem különválasztott nevelési terület. Inkább egymás kiegé­szítői. Hallottam már arról, hogy egyik-másik pedagógus rajfoglalkozásokon ismerte meg igazán a tanítványait. Persze sok függ a személyes kapcsolatoktól is, hogy az igazgató, a tanáéri kar meny­nyire fogadja el a csapatveze­tőt, mennyire számít a véle­ményeikre. A megyei tapasz­talatok e téren kedvezőek. In­kább az a baj, hogy nagy a fluktuáció a csapatvezetők kö­rében. Az órakedvezménnyel, a csapatvezetői pótlékkal ugyanis korántsincs rendezve a státusuk. Az állandó idő­hiánnyal küzdő pedagógusok számára nem vonzó ez a meg­bízatás. Gyakran fordul elő. hogy a frissen érkező fiatal vállára rakják rá a csapatve­zetést. Ez nem jelenti azt, hogy az illető rosszul fogja csinálni, de az biztos, hogy megszenved az eredményekért. — És a család? — Volt idő, amikor, az is­kola, az úttöi'őcsapat szere­pén volt a hangsúly, a család csak másodlagos volt. Rá kel­lett jönni, hogy ez hibás meg­közelítés. Az elmúlt években helyreállt az arány. Az iskola, a mozgalom is nyitottabb, a szülők pedig érdeklődőbbek. Helyenként már hagyománya van annak, hogy egy-egy fog­lalkozást családoknál tartanak meg. Sőt, arra is akad példa, hogy egy család egy egés2 őr-’ sőt elvisz kirándulni. — Mit vár a mozgalom a jubileumi évtől? — Programok sokaságával készültünk az évforduló meg­ünneplésére. Ezek a jubileumi úttörőhéten csúcsosodnak ki, amelyeket a csapatok maguk­nak szerveznek. Ezt követik a területi találkozók, amelyeken sokkal többen vehetnek részt, mint egyetlen központi ünnep­ségen. Hívó szavunkra a me­gye seregnyi vállalata, intéz­ménye, szervezete vállalt véd­nökséget a programok felett. A jubileumi úttörőév jó alka­lom arra, hogy magunkra vonjuk a társadalom figyel­mét. Bővíteni, szélesíteni akarjuk a kapcsolatrendszert, hogy a mostani érdeklődés, segítség é^ támogatás a ké­sőbbiekben is megmaradjon. Kövess László Hátralékok, bevételi tartalékok A Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottságának ülése Amióta a közgazdasági sza­bályozók sokféleképpen ösz­tönzik a különböző vállalko­zásokat, különösen megnöve­kedett az adóztatás jelentősé­ge. Az elmúlt öt évben pél­dául mintegy feléx'el nőtt a kisiparosok, megduplázódott a magánkereskedők száma a me­gyében. Se szeri, se száma a társaságoknak, munkaközössé­geknek. szakcsoportoknak. A közvéleményben mesés üzle­tekről, jövedelmekről keringe­nek megalapozott, vagy fan­táziaszülte történetek, mind gyakrabban borzolva a kedé­lyeket. Az adóztatás célja köztu­dottan a jövedelmekkel ará­nyos közteherviselés feltételei­nek megteremtése. E munka hatékonysága tehát politikai hangulatot is befolyásoló té­nyező. Ezért kíséri rendszere­sen figyelemmel a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága e fontos pénzügyi igazgatási te­vékenység eredményeit és gondjait. Tegnapi ülésén a testület az elmúlt öt év ta­pasztalatáról, a tennivalókról hallgatott meg jelentést. A terhei k elsősorban jelentős tartozások Szakértők becslése alapján hazánkban a jelenlegi, mint­egy 10 milliárdos adóbevétele­ket a jövedelmek reális is­meretében legalábbis meg le­hetne duplázni. Egyáltalán nem közömbösek megyei vo­natkozásban sem az adók és illetékek: a költségvetésben 12—14 százalék az arányuk, de egyes községekben még ennél is nagyobb szerepet játszhat a források sorában. Solymáron például a költségvetés egy- harmada. Ürömben az egyötö­de épül ezekre a bevételekre. Amint a jelentésből kitű­nik, az amúgy sem különösen hálás és népszerű feladat el­látását a beszámolási időszak­ban a szabályozók, rendelke­zések gyakori változása külön is nehezítette. Több adónem megszűnt, újakat vezettek be, többször módosultak az adó­kulcsok. Mindehhez jött még a településfejlesztési hozzájá­rulás bevezetése: a 130 tanács ‘HátáltörébWT’ít településen a többség megszavazta. A me­gyében az. adózók tavalyi 466 ezres tábora mintegy 200 ezerrel növekszik idéntől. Beszédesek az abszolút szá­mok is: az elmúlt öt évben 346-ról 560 millióra gyarapo­dott a kivetett adók össze­ge, mely a helyi tanácsok kasz- száját gazdagította. Az illeté­kekkel és a forgalmi adóval együtt — mely megyei köz­ponti forrás — a teljes ösz- szeg meghaladta az egymilliár- dot. Sajnos, mindezt azonban nem lehet maradéktalanul közhasznú célokra felhasznál­ni, mivel az adófizetési mo­rál ugyancsak számottevően romlott az elmúlt években. Míg 1981-ben 175 millió volt a hátralék, tavaly már 314 millióra növekedett a be nem hajtott adó összege, mely mintegy 80 százalékos emel­kedést jelent. Amint a számí­tógép kimutatta, elsősorban a kisiparosokat és kiskereske­dőket terheli a tartozás. Az okok között a jelentés a be­hajtási intézkedések hiányát, eredménytelenségét említi. A továbbiakban arra is vá­laszt kaphattunk — hogy bár a Pénzügyminisztérium érté­kelése szerint is az adóztatá­si munka jelentősen fejlődött — miért növekedett mégis ilyen mértékben a hátralék. Közrejátszottak a gondok sza­porodásában például a szer­vezeti változások. A körzet- központok mind ez ideig nem tudták pótolni a megszűnt já­rási apparátus szerepét az adó- ellenőrzésben és irányításban, holott a községek erre igen­csak rászorulnának. A sze­mélyi feltételeket tovább ron­totta a jelentős fluktuáció, a gyakorlott szakemberek el­vándorlása — elsősorban anya­gi okokból. A tárgyi feltételek átalaku­lása is negatívan hatott a munka eredményességére. Az elektronikus feldolgozásra va­ló átállás még csak most kez­di meghozni gyümölcseit. Most már 5 napra csökkent a befizetések feldolgozási határ­ideje, ' annak ellenére, hogy még eddig — a saját gép be­állításáig — Zalaegerszegre vitték a munkát. Az ellenőrzés, mely ugyan­csak alapvető fontosságú az adóztatásban, nem mindenütt éri el a kívánt színvonalat. Közrejátszik ebben a felké­szültség, a rutin hiánya, épp­úgy mint az elvégzendő fel­adat nagysága, mindenekelőtt a helyi tanácsoknál. Akadnak olyan községek, ahol egyálta­lán nincs adóellenőri tevé­kenység. Pedig, hogy milyen tartalékokat lehetne feltárni, azt jól érzékeltetik az illeték- hivatal ellenőrzési munkájá­nak eredményei. Tavaly mint­egy 1300 adóalanynál végzett vizsgálat során több mint 32 millió forint adóhiányt tártak fel. Indokolt és időszerű, tehát a feladatok újbóli átcsoporto­sítása: idén júliustól a megyé­ben is létrejön az Adómegál- lapitó Hivatal, melynek hatás­körébe tartoznak adóztatás szempontjából majd a kisipa­rosokon és kiskereskedőkön kívül a szellemi szabadfog­lalkozásúak, a szerződéses üzemeltetők, valamint a szö­vetkezetek átalányelszámolá­sos részlegei is. Nem jelentkezett tömeges igény eddig a munkaerő-közvetítési szolgáltatások iránt Egyszerre nyolc gépen Naponta nyolc­van mázsánál is több fehérne­mű tisztul meg a szorgos asszonykezek munkája nyomán a Pest Megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat nagykőrösi tex­tiltisztítójában. Hartmann Istvánná egyszerre nyolc présvasaló­gépen műszakonként 300 köpenyt és nadrágot vasal ki (Veress Jenő felvétele) Ugyancsak a testület teg­napi ülésén tájékoztatót hall­gatott meg a megyei munka­erő-szolgálati iroda tevékeny­ségéről. Ez a szolgáltató szer­vezet tavaly januárban ala­kult a teljes és hatékony fog­lalkoztatás megnövekedett ta­nácsi feladatainak ellátására. Pest megyében jelenleg 65 területi munkaerő-közvetítő szerv működik. A megyei iro­da fő feladata a közvetítő tevékenység szakmai irányítá­sa, koordinálása. A hozzá fordulókat segíti a megfele­lő munkahely kiválasztásá­ban, igyekszik a vállalatok, üzemek igényei szerint orien­tálni az érdeklődőket, közre­működik a pályakezdők, meg­változott munkaképességűek elhelyezkedésének elősegítésé­ben. A tájékoztató adatai alá­húzták, hogy mind ez ideig a megyében nem jelentkezett tömeges igény a szolgáltatás­ra. A megyei irodát az idei első negyedév végéig mintegy 150 érdeklődő kereste fel, többségüknek sikerült konk­rét segítséget nyújtaniuk. A területi irodákat a tár­gyalt időszakban azonban 4 ezer ügyfél látogatta meg, az ide fordulók fele eddig nem állt munkaviszonyban. A köz­vetítők segítségével munkahe­lyet talált az érdeklődők je­lentős része. Ezzel együtt — a forgalom tükrében — indoko­latlannak látszik a közvetítő­helyek ilyen nagy széttagolt­sága. Szó esett a tájékoztatóban arról is, hogy a megyei iroda felajánlotta segítségét a lét­számcsökkentést tervező vál­lalatoknak. Közreműködésük­re azonban csak néhányan tartottak igényt, így például a KKMV, az Alföldi Tégla­ipari Vállalat ceglédi gyára, az Épületkerámia-ipari Válla­lat erdökertesi üzeme. Sike­res volt viszont az idényjel­legű munkáltatóknak nyújtott segítség, jó visszhangot vál­tott ki a pályakezdők, illetve a diákok nyári munkavállalá­sát megkönnyítő kiadvány. A továbblépés érdekében a testület egyetértett az egész megyét átfogó, centralizáltabb szervezet kialakításával, vala­mint a számítógépes nyilván­tartásra való áttéréssel. Lehetőséget kapott a megerősödésre a ceglédi Magyar Szovjet Barátság Tsz Ezt követően jóváhagyta a testület a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet pénzügyi hiányának rendezéséről beterjesztett je­lentést. A Kölcsönös Támogatási Alap közreműködésével a szövetkezet 1990-ig megsza­badul a korábbi évek gazdál­kodását sújtó törlesztésektől Ezt az időt a gazdaság sta­bilizálására tudja felhasznál­ni az új vezetés. Ezután kell majd visszafizetni a hiteleket, várhatóan a mainál lényege­sen kedvezőbb körülmé­nyek között. A szanálásnak azo- ban szigorú feltételei vannak. Többek között az év végéig fel kell számolniuk valamennyi gazdaságtalan ki­egészítő tevékenységet. A tes­tület döntésének értemében a gazdaság három vezetőjé­nek pedig vissza kell fizetni az év közben felvett 10—10 ezer forintos prémiumot. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom