Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-28 / 124. szám
4 1986. MÁJUS 28. SZERDA * Itthon is elkelne néhány A Textilfeldolgozó Vállalat hajdúnánási üzemében az országban elsőként kezdték meg az egyre népszerűbb vízisport — a szörfözés — speciális ruházatának gyártását. Az újszerű, gumírozott és vízhatlan anyagból ötféle ruhamodellt gyártanak. Az idén 4 ezer szörföltözéket készítenek egy ausztriai cég számára Roll jégkrém Mintegy háromezer tonna jégkrémet gyártanak az idén a roll gazdasági '"társaság múlt év végén átadott büki üzemében. A csepregi állami gazdaság gesztorságával működő társaság mintegy ICO millió forintos beruházással létesített jégkrómüzemében dán automata gépekkel és technológiával már három műszakban dolgoznak, nyáron pedig szombaton és vasárnap is folyik a munka. Az év folyamán húszmillió pálcikát, húszmillió poharas és 1,2 millió dobozos családi jégkrémet szállítanak megrendelőiknek Nagy figyelmet fordít a gazdasági társaság a falusi boltok ellátására, mivel ezeken a helyeken a víz minősége nem megfelelő ahhoz, hogy helyben készítsenek fagylaltot. A jégkróm forgalmazásához azonban elegendő hűtőtérre van szükség az üzletekben. Az üzemnek jelenleg 300 hűtőládája van a boltokban. Ráckevén övezeten belül is differenciálunk Adó — a második nekifutásra A legutóbbi ráckevei tanácsülésen egy témában nem sikerült dűlőre jutni. A nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló előterjesztésről megoszlottak a vélemények. Ezért azt a május 29-i, holnapi tanácsülésen újra napirendre tűzik. Mielőtt a vita okáról szólnánk, célszerű megismerkedni magával a rendelettel. Progresszíven A törvényerejű rendelet kimondja, hogy adót kell fizetni a magánszemély tulajdonában álló — állandó vagy ideiglenes jellegű — üdülő- és más, nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész után. Az üdülőkön kívül ilyennek minősülnek például a műhelyek, az üzlethelyiségek. Viszont nem kell adót íizetni a szer- számskamra, semmiféle mező- gazdasági rendeltetésű épület vagy garázs után, amennyiben az utóbbi nem üdülőtelken létesült. Az adó két részből tevődik össze. Először is a rendelet által előírt összegből (alapadóból), amelynek mértéke az építmény alapterületétől függ. Ha az alapterület nem nagyobb 40 négyzetméternél, akkor 500 forint, ha annál nagyobb, de a 80 négyzetmétert nem haladja meg, akikor 500 forint és a 40 négyzetméter feletti rész után további 20 forint négyzetméterenként. Ha az alapterület 80 négyzetméternél nagyobb, akkor 1300 forint, és a 80 négyzetméter feletti rész után további 50 forint négyzetméterenként. Ezt az alapadót egészíti ki a helyi tanácsok által meghatározott összeg, amely a különböző módosító tényezőktől függ. Mértéke nem haladhatja meg az alapadó 50 százalékát. Ráckevén a kiegészítés körül bontakozott ki a vita. Vita helyett — A tanács az adó megállapításánál érzékeltetheti azt, hogy milyen az épület kivitelezési módja — mondja Stdhly István vb-titkár. — Tehát azt, hogy egy luxusnyaralóról vagy egy egyszerű faházról van szó. Ügy döntöttünk, hogy ezzel nem foglalkozunk, hiszen nagyon szubjektív a megítélése annak, hogy melyik épület meríti ki a luxus kategóriáját és melyik nem. Ebből csak viták, panaszügyek származnának. De azt mindenképpen a módosító tényezők közé soroljuk, hogy milyen az épület fekvése. Közel vagy távol van-e a különböző kereskedelmi és szolgáltatóegységektől, a Dunától, s hogy milyen a közlekedés, az 'úthálózat a környéken. — Ennek értelmében két övezetre osztottuk a települést. Az egyikre csak az alapadó. a másikra pedig annak tíz-huszonöt százalékkal növelt értéke érvényes. Ez utóbbihoz tartozik a Somlyó-sziget szilárd burkolatú parti része, a Fanyilas területe, a Peregi Dunasor, a Balabán, a Keszeg-sor és a Tókert-sor. Így »erepeit az előterjesztésben. — Ezzel nem értett egyel a tanácsülés? — A kiemeléssel egyetértett, ám a tanácstagok további differenciálást tartottak szükségesnek, hogy nagyobb különbség legyen például a közvetlen vízparti és a távolabb épült üdülők adója között. Ezért felülvizsgáltuk az övezethatárokat, s már a módosított tervezetet bocsátjuk a holnapi tanácsülés elé. Esze'- rint a Balabán területén, a Vén halász utca, a Peregi Dunasor és a Somlyói út vízparttal határos részein 30 százalékkal emelkedik az alapadó. Húszszázalékos a növekedés a Peregi Dunasor egyéb részein és környékén, a Fanyilas egyéb területein és a IV agymama világéletében szorgos asszony hírében állt, de azóta, hogy megözvegyült, nincs maradása a városszéli töppedt házikóban. Amióta kitavaszodott, csak nagy ritkán találni őt odahaza. Utött-kopott, kenőcsöt sirató talicskájával kora reggel nekivág a dűlők kacskarin- gós homokútjainak, s mire a nap felszívja a hajnali harmatot, már javában dolgozik a partoldalon lefutó gyümölcsösben. Valóságos mániája lett a kert. — Ezer a dolog idekint, ki csinálja meg ha nem én! — szokta mondogatni, amikor gyerekei szelíden szóvá teszik, amiért hetvenesztendős létére még mindig töri magát. — Segít a család, amiben csak kell — bizonygatják tovább jóindulatukat, de tudják, hiábavaló beszéd, nagymama a kiskapát sem engedné a kezükbe fogni. — Hogyisne, nem értetek ti ahhoz! A végén még letaposnátok, tönkretenné tek valamit — mondta a múltkor is zsörtölődve. — Ennek a birtoknak csak én tudom gondját viselni, győzöm én egyedül is. Ami azt illeti, büszke is nagyon kertművelő tudományára. Sőt még annak a híresztelésnek sem állta útját, amit a szomszéd gyerekek terjesztettek róla, miszerint Marika néni úgy ismeri homokország növény- és állatvilágát, akár a tenyerét. Talán még a madarak nyelvét is érti. hiszen tavasztól késő őszig jóformán csak "közöttük él. Meg kell hagyni, a kertje valóban gyönyörű. látszik, hogy hozzáértő ember teszi itt a dolgát. Az ápolt fák, apró vetemények között egyetlen gyom, fűszál sincs, a kertek végéig futó szőlősorok között friss gereblyenyomok jelzik a gazdasszony rendsze- retetét. — Milyen szép itt minden, nagymama! — csodálkozott a Tákert soron. Míg a Keszegsoron az alapadó 15, a Som- lyó-sziget szilárd burkolatú út menti részén 10 százalékával kell többet fizetni. Kedvezmény — A tanácsülés elé terjesztjük azt is, hogy csak az alapadót fizessék meg azok a családok, amelyekben az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 2500 forintot. Egyéb kedvezményeket nem kívánunk adni. Fontos tudni azt is, hogy az érintetteknek július 1-ig kell eljuttatniuk adóbevallásaikat a tanácshoz. Az ehhez szükséges nyomtatványt és tájékoztatót mindenkinek elküldjük. Ha valaki mégsem kapná meg, valamennyi tanácsnál beszerezhető. K. L. múltkor Rózsi, a kisunoka. ö az egyedüli, akivel az idős asszony szívesen megosztja magányát. Csak neki szabad itt tenni-venni. Okos, ügyes kislány a Rózsi, és minden érdekli. Még sokra viheti. — Nicsak, mennyi madár van a kertedben, nagymama! Mondd, nagyon szereted őket? És igaz, hogy értesz a nyelvükön ? — Hát azt éppen nem mondhatnám, de sok év alatt megismertem az életüket. Jó barátságban vagyunk, ők az én segítségeim. Tudod kislányom, megeszik a rengeteg férget, bogarat, amiket megkímélt a tél. Aztán énekelnek is nekem. Hallod a rigókat? A cseresznyefák ágai között két sárga tollú madár il- legette magát. Látszott, hogy együvé tartoznak, biztosan férj és feleség. Két trillázás közt néha kileskelődtek a lombok közül, mintha csak a lenti beszélgetésre lettek volna kíváncsiak. |M ilyen szelídek! Nagymama, AT-*' a rigók miért nem félnek az embértől? — Biztosan sejtik, nincs mitől tartaniuk. Ha nem háborgatják őket, jól megvannak körülöttünk. örüljünk, hogy itt vannak. — És nem eszik le a fáról a gyümölcsöt? — Hát istenkém, szeretik az édeset, az biztos. Főleg a ■cseresznyét, meg a szőlő is ízlik nekik. De ennyit megérdemelnek. — Azt tudod-e nagymama, hol laknak a rigók? Most nem érkezett egyhamar felelet, a töpörödött kis öregasszony kíváncsian fordította arcát a fákra, ahol előbb a két kismadár ugrándozott. Egy darabig kutatott a lombok között, végűi nehézkesen ki nyögte: — No lám, ezt bizony még én se tudom pontosan. Azt Szép, ami érdek nélkül tetszik A viadukt sorsa lefelé ível Hasznosítására még nincs jé ötlet 5 A biatorbágyi viaduktok, y nyugodtan mondhatjuk, már V. beépültek a tájba. Hiszen em- y beremlékezet óta — 103, illetve £ 88 éve — büszkén ívelnek át a ^ völgy fölött, szinte vigyázzák a ^ falu felé vezető utat. 4 A helybeliek ragaszkodása e y vas- és kőkolosszusokhoz még- / is kissé túlzottnak tűnik azok y számára, akik nem itt élték ed- J dig életüket. De ha belegondo- J lünk, hogy e két építmény egy- ^ szerre szolgálta ki egy évszázadi dón keresztül a lakosság állan- y dóságigényét és szenzáció irán- y ti vágyát, a ragaszkodás már y. érthetőbb. Hiszen — ezt ma / már nem mondhatnák el a bia- £ torbágyiak — a völgyhídon pö- ^ fögö mozdony érkezéséhez az ^ órát lehetett igazítani, bensősé- 4 ges füttyével szinte mindenkit y személyesen köszöntött. S y ugyan mi mással dicskedhetett y volna az egyszerű, dombok kö- y zé szorult falu, kísértetiesen J hasonló szomszédai között, ha ^ nem környezetében . egyedülál- 4 ló viaduktjával? Helyi kezelésben... E személyre szabott kötődést nyilván csak fokozta annak idején a „szenzáció”. A közismert tragédia, a robbantás, mely ürügyül- szolgált a kommunisták elleni hajszának. S ha ma az országban bárhol bemutatkozik valaki, s közli, biatorbágyi illetőségű, még mindig e fél évszázaddal korábbi szörnyűségnek „köszönhetően” faluját mindenki tudja azpnosítani. Most azonban, meg kellene hálálniuk a helybelieknek, hogy a völgyhidak kiemelték lakóhelyüket az ismeretlenség homályából. Úgy tűnik, a viaduktok sorsukat nem kerülhetik el. Most a józan ráció fogja felrobbantani ezeket. — . A helybeliek ragaszkodása miatt mi mindent elkövetünk, hogy megőrizhessük eredeti állapotukban a viaduktokat — mondja Hernádi Károly, a nagyközségi tanács elnöke. Irodájáig érve csak a tanács épületében két helyen láttam kiállítva a völgyhíd képét, illetve a jókora makettet. hiszem, valami odúban, de az is lehet, hogy fészket raknak a gallyakon ... Hm, majd ha végzünk a málna kötözésével, holnap kifigyeljük. Jó? A kislány a málnaszárak kötözgetése közben néhányszor még fel-feltekintett oda, ahol az ugrándozó jószágokat sejtette, talán hamarabb megtudja titkukat, de nem járt sikerrel. Pedig a sárga tollú énekesek még ott voltak a közelben, és érdeklődve dugták ki fejüket, amint a beszélgetés elcsendesedett. — No, holnap is lesz nap — mondta alkonyat felé a nagymama sajgó derekát tapogatva, s a vékonyra sová- nyodott rafiaköteget összecsavarta. — Tegyük hozzá ezt a néhány szálat is — vette el a kislány kezéből a maradékot. — Drága a kötöző- szer, meg aztán mostanában nem is lehet kapni ebből a fajtából. Ez is tavalyi szerzemény. tgy ni, itt jó helyen lesz — rakta le a málnabokrok tövébe a zizegő csomót, aztán sarkon fordultak, s elindultak a kunyhó felé. Másnap azonban nem lett a kötözésből semmi, de még harmadnap sem. Nagymama derekába alaposan beleállt a fájdalom. — Ügy látszik, időváltozás lesz — állapította meg. Csak hét végén javult meg úgy az állapota, hogy korán reggel beszólhatott az unokának. — No. Rózsi, jössz-e málnát kötözni? — Megyek! — vágta rá a kislány. — Gyorsan befejezzük, s aztán megkeressük a rigók lakását. Jó? — Meg bizony — mosolygott az öregasszony, s már indult is a nyikorgó talicskával, nyomában az unokával. Odakint nem akartak hinni a szemüknek. A bokrok aljára gondosan félretett kötözőszert hiába keresték, Helyén — A helyzet azonban egyre kilátástalanabb. A MÁV 1977- ben, az új győri vonal megépüléséig üzemeltette a hidakon a vasútvonalat, majd átadta a helyi tanács kezelésébe. De mit tudott volna egy olyan tanács, amelynek egy iskolafelújítás évekig tartó, szinte reménytelen program, két hatalmas viadukttal kezdeni? Állapotuk természetesen egyre romlott, ma már, amiket még nem loptak el — a talpfákat, vassodronyokat — időnként a szélvihar tépi le a hidak tetejéről. Ezek szerint a viaduktok, a látszatnak ellentmondóan nem vigyázzák a faluba érkező lépteit, hanem inkább fenyegetően magasodnak feje felett. Az építmények felújítása nemcsak időszerű, de a balesetveszély miatt elkerülhetetlen. S hogy a viaduktpártiak előtt megmentésére megcsillant egy halvány remény, az elsősorban Bánáti Gézáné országgyűlési képviselőnek köszönhető, aki egyenest a közlekedési miniszter- .hez továbbította a helybeliek ügyét. Hiányzik a pénz Dr. Rácz András, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője alapos vizsgálatok, helyszíni szemle után így látja a helyzetet. — Az OMF és a MÁV illetékeseinek véleménye szerint a völgyhidak nem egyediek, nem minősíthetők ipari műemléknek, például a lakihegyi adótoronyhoz hasonlóan. Közlekedési hasznosításuk megoldhatatlan. Álláspontunk szerint csak akkor érdemes az előreláthatólag 10,5 milliót a félújftásra költeni, ha a későbbiekre nézve tálálunk fenntartót, aki vagy fedezi az évi, rendszeres, mintegy 1,2 milliós karbantartási költséget, vagy valamiféle hasznocsak a hurok maradt, benne néhány vékonyka szál tekergőzött.. Márpedig ide rakták. Tűvé tették érte a fák alját is, de a rafiacsomó nem került elő. — Nagymama," valami tolvaj járt a kertben — mondta baljósán Rózsi, de nagyanyja leintette. — Akkor bizony a levegőben jött, mert nyom nem maradt utána — válaszolta viccesen, de látszott, a dolog őt is megkavarta. Az unoka nyugtatgatni próbálta: — Tudod mit, gyerünk most a madarakhoz. Majd holnap hozok neked zsineget. ' Van jócskán belőle otthon. Az is megteszi... — Nem kell! Meglesz az a rafia — válaszolta az öregasszony, de már kezdett mérges lenni, hiszen a föld nem nyelhette el azt a fránya rafiát. No. menet közben majd csak előkerül. Mivel korábbi ígéretét nem akarta megszegni, követte a kislányt a fák közé. A madárfüttyöt hallgatva, s a fák alatti hűs levegőt élvezve addig nézelődtek, hogy teljesen megfeledkeztek előbbi bosszúságukról. A nagymama derekából még a fájás is kiállt. Egyszer csak Rózsi törte meg a csendet. — Nézd csak! — mutatott a magasba. A cseresznyefa ágán kicsi batyu himbálózott, mint egy különös gyümölcs. Rajta k-is lyuk, ahonnan egy sárga tollú kismadár leskelődött kifelé.’ — Ott laknak a rigók! Tényleg nem tudtad ezt soha? — nevetett még mindig mit sem sejtve a gyerek, s kíváncsian nézte nagyanyját, mit szól a felfedezéshez. Az nem felelt, Kezével ellenzőt formálva, hosszan elnézte a rafiaszálakból mesterien ösz- szefont építményt, s alig észrevehetően elmosolyodott. A zt hiszem, Rózsi, még- iscsak jó lesz. ha hozol holnap abból a zsinegből ... Miklay Jenő sításból kitermeli azt. Ha ilyet nem találunk, felelőtlenség lenne a hidakat felújítani, hiszen néhány éven belül állapotuk ugyanilyen lesz. Valkai György, a Pest Megyei Tanács közlekedési osztályvezetője nem tud róla, hogy eddig bármi - kézzelfogható előrelépés lenne. Se elfogadható ötlet, se épkézláb javaslat a hasznosítást illetően még nem hangzott el. — Nyilvánvaló, hogy amikor útépítésre sincs elegendő pénzünk, egy használaton kívüli viaduktra nem költhe- tünk éveken keresztül. A' helybelieknek erre szintén nincs elegendő pénze. Felmerült már, hogy kilátót kéne csinálni belőle, de az ötlet nem túl jó, mert magasság ugyan van, de nincs mit látni onnan. Azután szó volt' arról, hogy éttermet kéne a hidakra vagy esetleg alá építeni. Akkor a beruházásnak — és persze a kockázatnak — ki vállalja a terhét? A Dunatours szakvéleménye szerint, úgy tudom mint idegenforgalmi látványosságot sem lehet a hidat hasznosítani. Mindenesetre a biator- bágyiak augusztus 31-ig bármilyen javaslatot tehetnek a hasznosítást illetően, s. ha akad köztük olyan, ami garantálja a fenntartás évi költségeit, a Közlekedési Minisztérium rendelkezésünkre bocsátja a felújításhoz szükséges összeget. Ma már, amikor, sokan túllépünk az országhatáron, s idegen tájakban gyönyörködünk, el kell ismerni, a biatorbágyi büszke viadukt nem lehet túl nagy idegenforgalmi vonzerő. Nem valószínű, hogy környezetükből az , Alpok Kárpátok lakőr Biatorb,ágyra vágynának viaduktot nézni. Mi lesz hát a sorsa a falu büszkeségeinek? Érveltek ők már-sok mindennel. írásba foglalták, hogy a völgyhidak története alapján a hely politikai emlékhely is lehetne. Hiszen Sallai Imre és Fürst Sándor mártírhálálára az ottani események szolgáltattak ürügyet. A „kommunista provokációnak” bélyegzett cselekmény után, a statáriális bíróság ítélte halálra őket. Más megközelítésből viszont éppen ezért, inkább negatív történeti tartalommal bír a hely, nem pedig támogatandó, ápolandóval. Vannak, akik pedig azt mondják, édeskeveset tehet arról a híd, ki mikor és miért robbantotta fel. S csupán a megszokás, a tájba illeszkedés, a helyiek személyes ragaszkodása lehet az ok — ha elegendőnek ítéltetik —, amely fennmaradásuk mellett szól. Van még idő A vitát, természetesen e hasábokon nem lehet, nem is kell eldönteni. Be kell vallanom, nekem sincs a hasznosulásra épkézláb ötletem. Mondhatnám, hogy itt lehetne tartani a trapézművészek, légtornászok és kötéltáncosok évenként megrendezendő nemzetközi találkozóját. Hogy föl lehetne használni az alpinistáknak gyakorlóterepüU Mindezzel azonban kétlem, hogy szert lehetne tenni akkora bevételre, amelyből a viaduktok állagát hosszú távon meg lehet óvni. Ne mondjuk azonban még ki a nevezetes építmények felett az ítéletet. Augusztus végéig van még idő, akadhat még zseniális vállalkozó, aki bebizonyítja, hogy a viaduktokkal igenis van mit kezdeni. Ha azonban ez nem következik be. s a falú elkeseredett lakói a tehót sem ajánlják fel kedvenceik karbantartására, akkor bizony jön az elvetemült Matuska Szilveszter szelíd, szakképzett utódja, s a helybéliek legnagyobb bánatára a két büszke ív ismét — most már véglegesen — romba dől. Hiába, úgy látszik, sorsát nem -kerülheti el. Márványt Ágnes Hol lakik a sárgarigó?
