Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-26 / 122. szám
4 Márián 1986. MÄJUS 26., HÉTFŐ Hazai szükségletre Bojlergyártás A fejlesztő és korszerűsítő munkák eredményeképpen éhben az esztendőben a korábbinál jóval több — mintegy 270- 280 ezer — különböző űrtartalmú bojlert gyártanak a had- háztéglási Hajdúsági Iparmű- vekben. Ezzel már közelebb jutnak az elmúlt években jelentősen megnövekedett hazai igények kielégítéséhez, s növelni tudják tőkés exportjukat is. A vállalat vezetősége a hetedik ötéves terv kidolgozásakor programba vette, hogy a tervciklus végére 320 ezer bojlert gyártanak a Hajdúsági Iparművekben. Ügy döntöttek, hogy a bojlergyártás mennyiségi növelésére és minőségének javítására gépeket bérelnek Nyugat-Európából. A lízing-szerződés alapján beérkező gépeket a tervek szerint 1986 végén, illetve a jövő esztendő elején akarják munkába állítani. liest már gurul az alváz Ebben az évben 4 ezer darab Ikarus-buszalvázat gyártanak a Csepel Autógyárban. Képünkön Balogh László a kerekeket szereli fel a kifutásra kész fenékvázakra. (Hancsovszki János felvétele) Összefog a város és vidéke Elnökök a közös asztal mellett A partneri viszony a meghatározó ■fi Község, nagyközség, város. így haladt előre a rang- ^ listán Dunakeszi, amely a járások megszűnése után ^ vonzáskörzeti központtá vált. Rang ez, vagy funkció? fi Talán mindkettő, s meglehetősen sajátos. A körzet tele- ^ pülésein egyenrangú tanácsok igazgatnak, a kapcsola- 'fi tok tartalmát a partneri viszony határozza meg. Az ^ agglomerációs övezet sokféle gondja mind a három ^ településen jelentkezik. A dinamikus népességgyarapo- 'fi dás, az idegenforgalom növeli az ellátási, kereskedelmi ^ feladatokat, kevés a tanterem, s mivel nehéz telepíteni fi, a fiatal pedagógusokat elegendő tanácsi, szolgálati la- ^ kás nélkül, a megüresedő állásokat sem könnyű be- á tölteni. Fejlődő kapcsolatok A tanácsok vezetőiből álló városkörnyéki bizottság tagjai új lehetőségnek tartják a kapcsolatok mai formáját arra, hogy a meglévő forintok hasznát a közös megoldásokkal is fokozzák. Arról, hogy milyen lehetőségek tárultak fel eddig, s mit lehet vagy kell tenni még ezután, a közelmúltban volt alkalmunk hallani dr. Jancskár Sándornak, a Dunakeszi Tanács vb-titkárá- nak dolgozószobájában, ahol helyet foglalt Mikes Mária Göd és Tóth Sándor Fót nagyközség tanácselnöke is. — Ahhoz, hogy megértsük a települések közti együttműködés jelentőségét és fontosságát — szólt először Tóth Sándor — pillantást kell vetnünk Fót történetére, melynek lakossága a felszabadulás előtt majdnem minden szempontból Újpesthez kötődött. Később a váci járáshoz tartozott. Most már közelebb került a város, a másodfokú ügyeket a dunakeszi tanácson intézik, a földhivatal is itt működik, s megnyílt a Köjál ki- rendeltsége. Van már rendőr- kapitányság, s ha átadják a jelenleg még épülő szakorvosi rendelőt, nem kell megtenni a hosszú utat az egyébként nagyon forgalmas váci hasonló intézményig. Közös intézkedéseket tettünk, s ennek az eredménye, hogy megnyugtató módon, rendszeresen elszállítják a szemetet. Dunakeszi fejlődése tehát sok szempontból érdeke a másik két településnek is. Ide járhatnak majd tanulni a fiatalok, ha felépül az új gimnázium, és ha bővítik a szakmunkásképző intézetet. A regionális csatorna- hálózat kiépítéséhez mi is csatlakoztunk, tavaly beléptek a társulatba a gödiek is. A kapcsolatok élénkítéséhez persze jobb közlekedés, nem helyközi, hanem helyi járat is kellene, mert sok közintézményt, iskolát, üzemet kell naponta elérnie a lakosságnak. Ellentmondások — A két szomszédos nagyközség lélekszáma annyi, mint magáé a városé — vette át a szót dr. Jancskár Sándor. — A köznoni ■ ntézményrendszer teljes kialakulása hosszú folyamat. A szolgáltatásokat együtt kell megteremtenünk, s ma már egyeztetjük is terveinket. Fóttal például van közös családi és társadalmi ünnepségeket rendező irodánk, melynek ott kihelyezett részlege működik. Néhány szolgáltatás fejlesztéséhez részarányosán járulunk hozzá. Persze, vannak még meg nem szűnt, feloldásra váró ellentmondások is. A gödiek például nem mindig tudják pontosan, hogy mit, melyik városban intézhetnek el. Ha OTP- kölcsönt akarnak felvenni, akár lakásépítéshez is, akkor a váci fiókhoz kell fordulniuk, míg az építési engedélyt nálunk kaphatják meg. A tanácsok számláját a dunakeszi fióknál kezelik, itt fogadja őket tefek- és hagyatéki ügyekben a földhivatal, míg egyéb miatt megint a Vác felé tartó buszra kell felszállniuk. Az ellentmondások sorához volt mit hozzátennie Mikes Mária elnökasszonynak is, aki többek között azt fejtegette, hogy mennyire fontos az általános rendezési tervek megismertetése, összehangolása egymással. A 2-es főúton kívül a Duna-part köti össze Gödöt a várossal. A környék üdülőövezet jellege miatt is célszerű lenne az egységes rendezés, hasznosítás. Mindenhez idő kell A gödi termálvíz egyelőre a tanmedencét táplálja, de tavaly már együtt tanultak benne úszni a környék iskolásai. Közös hasznosítása nemcsak az idegenforgalom, a Budapestről érkező kirándulók pihenését szolgálhatná, hanem a vonzáskörzet strandközpontja is lehetne. Persze, a hozzá kapcsolódó jó közlekedéssel. — Különösen fontosnak tartom a középfokú iskolák, hosz- szú távon a szakiskolák fejlesztését is, mert helyhiányra hivatkozva Vác és Budapest már egyre nehezebben fogadja a jelentkezőinket — folytatta Mikes Mária. Amihez Tóth Sándor azt a megjegyzést fűzte, hogy azért a fővárosban látni kellene, hogy a budapesti munkaerő-utánpótlás innen érkezik. Nem helyes tehát, ha a képzésre nem vállalkoznak. — Kell e külön Gödön is, Dunakeszin is két-két benzinkút? — tette fel a kérdést aztán a gödi vezető. — Az általános rendezési tervek megismerése után, látva a párhuzamos tervezést, kimondhatjuk, hogy a fele is elég, s az árát más célra fordíthatjuk. Viszont szerintem is változtatni kellene a bennünket összekötő közlekedésen, mert nem mindegy, hogy nyolc vagy tizenhat forintért utazunk ide a szomszédba. Valamikor tényleg meg kellene teremteni a közös helyi járatot. Csatorna, gázvezeték, a telefonhálózat, a tantermek bővítése. Szándékok, tervek, közös tapasztalatok. Ma ezekből még többet írhatunk a listára, mint a már kész tényekből. Am a lehetőségek feltárásához is idő kell, hogy aztán még több konkrét jel mutasson a közös lépések előnyeire. Dunakeszi, Foton és Gödön ez a tendencia. Kovács T. István A TÉVÉBEN műsor van. A műsorok, mint olyanok, három műfajra oszthatók. Krimik, 2. Nemkrimik. 3. Hirdetések. + Satöbbi. 1. A krimi uralkodó műfaj, bár nem egyöntetű, mert időnként a vadnyugaton lövöldöznek csípőből és hátulról mellbe, máskor a XXXVI. században támadnak a békalények és automaták, az űrhajó legénységén csak a forgatókönyv, no meg egy harmadik civilizáció szuperintelligens hízó egysejtűi képesek segíteni. No de maradjunk a klasz- szikus kriminél. Ez fejlődik. Előbb volt egy-egy szuper- detektív pipával és logikával. Aztán jött a kettő, akik egy lében kanalaztak, vagy ösz- szefogtak, mint ez szokás az ügyvédi és magándetektívi hivatás jegyében, plusz a háttérben meghúzódott a csaknem tiszta erkölcs és a magas honorárium. Aztán rémek és ellenrémek harca, rengeteg autózással, lövöldözéssel, műtőasztallal és azzal a szabállyal, hogy mire egy hulla gyilkosát kinyomozták, hat új hulla keletkezett. Ez kérem, egy üdítő műfaj. Az ember csak ül és élvezettel nézi, hogy másokat gyilkolnak, mások félnek, másokra lőnek, mások másznak- kúsznak, és közben elfelejti, hogy az életben ő is szerelők híján kúszik-mászik. Továbbá ez egy ravasz műfaj, nincs immár az a fejlett logikájú néző. aki előre kitalálná, ki a főtettes. Ha már minden stimmel, a gyanús férfi helyett béna felesége mászott fel a tűzlépcsőn -és fojtotta meg a lányt, mert azt hitte hogy, pedig dehogyi AzonkíTápiószelei veretek A jé jelvény extra minőségű Józsika, az óvoda réme, néhány napja szokatlanul ragaszkodik sárga pólójához. A szekrény mögé dugdossa a fenyegető mosás elől, viszont reggelente idegesítően soká piszmog, beletelik jó negyed óra is, mire valamennyi jelvény a helyére vándorol. A fakuló sárga trikó bal oldalára kerül a környezetvédők kék virágszirmot utánzó verete, közvetlenül mellette: Hűséggel a nép egészségéért és a Kiváló társadalmi munkáért. A jobb oldali sorból világlik ki, hogy Józsikának valami köze lehet a nógrádi szénbányák 1861-beli alapításához, hogy mindemellett törzsgár- datag, és nem beszélve arról, hogy a testületért kifejtett erőfeszítései miatt is kapott jelvényt. Józsikának kék sapkája van. Ebbe tűzte a Tanács kiváló dolgozója feliratút. Az óvónő egy idő óta aggódva méregeti az összejelvényezett gyereket, de még nem szólt neki. Van-e nekünk jelvényünk? Már hogyne volna. D.-nek, a hajdani művelődésül áz-igazgatónak is volt, kereken egy óráig, mikor a Szocialista kultúráért kitüntetést átvette. De meg sem melegedhetett a zsebében, mert a fogadáson mellette álló éremgyűjtő el- kunyerálta tőié. D. megelégedett a pénzes borítékkal. Fantasztikus, mennyire szeretnénk különbözni. Mindenkitől. A jelvény éppen erre jó, mert kiválaszt bennünket a sokaságból. Igen ám, de mihelyst mellünkre tűzzük, s viselni kezdjük, újra besorol bennünket egy másik sokaságba. Ezért nem szeretjük hordani. Hát akkor mit szeretünk mi? Ahány hely... Pedig Tápiószelén, az Állami Pénzverő helybeli tizemében megszáiplálhatatlanul sok jelvényt készítenek. Itt vannak mindjárt a fő jelvényfajták: szocialista brigádoknak, kiváló dolgozóknak, törzsgár- datagoknak. Aztán: mozgalmi jelvények, emblémák és katonaiak, mint például a sapkarózsák és csillagok. A tábornokoknak is. Ezenkívül még több száz kívánalmat elégítenek ki; akadnak városok, sőt egész megyék is, amelyek saját jelvényt csináltatnak. Ahány város, annyi jelvény. Ha külföldre utazunk, nem árt vinni magunkkal néhány maréknyit, mert némely országokban nagy a keletje. A jelvénykészítés politikai kérdés is, mégpedig a határidő miatt. Ünnepek előtt nagy a hajtás, mert hogyan nézne az ki, ha a törzsgárdajelvé- nyeket kétnapos késéssel osztanák szét, vagy a leszerelő katona után postán küldenek a kitüntetést. Ebből országos gond’ keletkezne. Itt magyarázkodásnak nincs helye. — Amikor exportálni kezdtük a jelvényeket, azt is mondták, nem baj. ha egy-két napot csúszunk. Aztán meg mi történt! Jött a megrendelő, hogy így már nem kell a portéka, vagy ha viszi, csak a kialkudott ár nyolcvan százalékéiért. Hoppá! Rájöttünk, hogy a határidővel nem lehet játszadozni-— mondja Hájra Istvánná jelvónyüzem-veze- tő. Foiyton-fdyvást Lám-lám, noha mi nem viseljük, mégsem lehet olyan rossz az a magyar jelvény, ha a világpiac egyre ádázabb versenyében sikerrel állja meg a helyét. A szocialista közösség országaiban szívesen fogadják a mi jelvényeinket, sőt a harmadik világ sem marad ki a jelvényexportból. Elszorul a szívünk, mikor a Bulgáriába készülő veretekre pillantunk. Szépek. Szebbek a többinél. De erről igazán nem a tápiószelei asszonyok tehetnek, nem ők tervezik a formákat. Ide már csak az alkatrészek érkeznek, az asszonyok dolga az összeszerelés meg a festés. Ettől lesz jelvény a jelvény, persze fárasztó babra- munkával, naponta sok ezer színes cseppett pöttyintve tűvékony ecsettel a fémlapokra. A festődúcok fölé hajló asz- szonyok ruháján hiába keressük a jélvényt. De nem azért, mert nincs. Van nekik, hiszen a vállalat szerint is igen jól festik a jelvényeket. De ha ez így van, akkor az asszonyok előbb-^tóbb kitüntetést kapnak? Igen, kapnak. De hogyan? Ügy, hogy először is azasz- szonyök elkészítik az önértékelést. Kritikus ez az önértékelés? De még mennyire! Ez egy kisüzem, itt nincs titok, hamar kibukik, ha valaki füllenteni próbál. Az önértékelésben az is benne van, hogy milyen címre pályázik a brigád. Ezt aztán vagy jóváhagyják, vagy nem. De kik? Például az üzemi négyszög, és utolsó fórumként a szocialista brigádvezetők tanácskozása. Eddig megvolnánk. Mi hiányzik még? Néhány jelvény meg a kitüntetés. Nincs baj, mert Tápiószelén már készülnek a jelvények, s az asszonyok nyugodtan utazhatnak Pestre átvenni azokat. Föltéve, hogy mindenki mindent jóváhagyott. Persze az elismerő fémlapocskáknak csak kisebb része kerül vissza Tápiószelére. Bőven sorakoznak máshol is kiválóan dolgozó brigádok. Egyre többen és többen — legalábbis a folyton-folyvást növekvő jelvényrendelés erre enged következtem. Itt az üzemben egészen pontosan nyomon tudják követni országos munkánk hatékonyságát. Mert ha dolgunkat nem végeznénk mind lelkiismeretesebben, bizony a jelvényüzem bajba kerülne, s akkor aligha kapnának kitüntetést az asz- szonyok. Milyen a jó jelvény? A jó jelvény extra minőségű. No most, hogy ez pontosan mit jelent, nehéz lenne elmagyarázni. Az bizonyos, hogy hiába is mondanánk mi bármelyik jelvényre, hogy hű de szép, mert az asszonyok egyetlen pillanat alatt megcáfolnák: ennek meg ennek ez a hibája. Különösen az exportnál fontos ez, hiszen a külföldi partner borzasztóan szőrös szívű tud lenni, nem fogad el akármit. Másként veszélybe kerülne a 8 millió forintos kivitel, s nem kevésbé a 60 milliós belföldi forgalom. Példa nélkül És mi történne akkor, ha önnön ’ képmásunkat szeret- nénk 100 darab jelvényen viszontlátni, megfelelő felirattal? Hát, akkor nem történne semmi, mert 100 darab jelvény jóval kisebb széria annál, mintsem hogy gazdaságos legyen a gyártása. Egyébként — azt mondják — erre még nem is volt példa Tápiószelén, az ország egyetlen állami j elvény üzeméb en. R. L. — V. S. sor csúszik, ámde... Ámde bárki megtudhatja, hogy a lejobb italok közül az egyik feldob, a másik nem tartalmaz kéksavat, a harmadikat meztelen nők isszák, arcukon kéj, testük a szeszmentességtől vonaglik, a negyedik csakis és egyedül tartalmaz természetes mangroveolajat. Azt is tudomásul vesszük, hogy új blézer kapható, modern, divatos, márkás, amíg a készlet tart, mélyen leszállított áron. Viszont ha szép akar lenni és egészséges, használjon X olajat, Y fürdősót, Z krémet, a kék színű zsíros bőrűeknek, a zöld színű száraz bőrűeknek, a piros kopaszoknak, a sárga sü- ketnámáknak, a kekiszínű csecsemőknek, a képen csupa manöken, egy se kopasz, egy se csecsemő, arcukon kéj mosoly, testükön csak a krém, kezükben sókristály, kék, zöld, sárga flakon. SATÖBBI. Ebbe a kategóriába tartoznak Shakespeare Tiszavasváriból, Schiller Albániából, sorozatok 13 részben olcsón, a dán főváros a dánnapon, a Szahara Algé- ria-napon, a gleccserek norvégnapon, a helyi népszokások, emberevési szertartás a Drakula Szigeteken, hogyan eszik a rigók a ringlót, az egereket a kígyók, az oroszlánokat a szavannái bolhák. Továbbá a rétegműsorok, ahol a stadionban sokan ülnek, állnak, járkálnak, és a fiatalok megoldják a világ problémáit, a szakemberek viszont tovább bonyolítják. Ez a kategória azért satöbbi, mert a nézők nem nézik, viszont több kritikus bármikor bírálhatja őket. vül mély társadalqynbírálati műfaj, mert bemutatja, hogy a kábítószeresek kábítószert fogyasztanak, a gátlástalan fiatalok gátlástalanok, az öregek pláne, és aki szívbetegséggel kórházba kerül, annak kivehetik a máját, mert egy milliomosnak pont az kell. Az ügyeletes felügyelő azonban mindig életben marad: ha lőnek rá, mellélőnek, ha székhez .kötözik, a kötélt szétégeti a bal zsebéből előkotort gyufával fellobbantott tűzvész, ha beinjekciózzák ciánnal, a cián magyar gyártmányú, csak csótányokra hat. A néző szintén életben marad, hacsak előtte nem kellett sorbaállnia fékcsapvázért, amely esetben agyvérzést kaphat, de az krimi nélkül is bekövetkezhet. 2. A nemkrimik olyan művek, amelyekről a néző azt hiszi, hogy krimi, de aztán kiderül, hogy csak unalmas. Ilyen művekben a hős lassan hal meg, a társadalmi kö- vetkezények során rokonok, barátok, ismerősök és üzletfelek isznak, szeretkeznek, olykor kiderül, hogy nincs mindenkinek saját yachtja, és szocilista körülmények közölt ha van igaza, nincs szerencséje, ha van főnöke, az a végsőkig gáncsolja, miközben mindenféle dolgok történnek, illetve nem történnek, de a lelkűket folyvást beszélik, sőt ordítják, miközben realizmus gyanánt a gyerekek nemzedéki ellentétet húznak elő farmerzsebükből és a férjek elválnak, a feleségek megházasodnak, a nagymamák a múltbanézést képviselik, a nagypapák siratják a végül is elhunyt barátot, akit hiába operálnak meg, mégis a kijelzőn látjuk, hogy ellapul a hullámgörbe. Másik változatban fiatalemberek rántják ki a kést, fiatal nők a disznókarajt, de a lakás vizes, és hiába szeretkeznek, ez csak látszik, részletesen mutogatják, mégsem old meg semmit, mert a tengerparton a fövenyt felborzolja a szél, a víz hullámzik, és a konfliktusok teljesen zavarosak, tehát csak úgy lehet nekik véget vetni, hogy ketten kétfelé mennek, kisebbednek és eltűnnek a művészi távolban, a rendőrség pedig tehetetlen. The End. Vége. Fine. Sfir- fit. „Ezt a filmet a szerzők nem valóságos eset nyomán készítették, hanem merőben a képzelet szülötte, senki se pereljen, a férfit a bíróság hatévi börtönre ítélte, a nő tíz év múlva a vonat, illetve az autó alá került.” Ennek a műfajnak a néző nem örül, de végignézi, mert közben az az illúziója, hogy előbb-utóbb megérti. 3. A hirdetések a piaci viszonyok kedvező hatására szaporodnak. Főbb műsorok előtt és után jelennek meg, a műGombó Pál: m uan a tévében?