Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

me. MÁJUS 24., SZOMBAT 5 Uff Mm. I > fl «B A PEST MEGYEI TANÄCS ÜLÉSE > Számadások ideje — így jellemezhetjük a Pest Me­gyei Tanács tegnap lezajlott ülésének tárgysorozatát. Ami persze a gyakorlat górcsöve alatt nem puszta visz- szatekintéssé, hanem — mind az előterjesztők, mind a felszólaló megyei tanácstagok jóvoltából — a tapasz­talatoknak a további cselekvésben történő hasznosításá­vá változott. Mert ezt, a tanulságokat keresték — amint arról lapunk első oldalán tudósítunk — az ülés részt­vevői. Az alábbiakban a napirendnek azokról a ré­szeiről adunk részletesebb tájékoztatót, amelyek a ta­valyi, a hatodik ötéves tervi gazdálkodásról, valamint a végrehajtó bizottság tevékenységéről kínáltak elemző áttekintést. Tavalyi zárszámadás Kemény feltételek között HSUÄ HÉT HÍRE TÁVOZÓBAN © A Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílt Könyvek a Szovjetunióból címmel. © Kecskemét volt a helyszíne az alkoholizmus ellen küzdő országos bi­zottság ülésének. © A IV. nemzetközi környezetvé­delmi fotópályázat anyagát láthatják az érdeklődők a szolnoki megyei művelődési központban. © A hét híre az is, hogy az Országgyűlés kereskedelmi bizott- sáPa a. turizmus fejlesztéséről tár svait. Eredmények és feszültsé­gek párosa, így jellemezhető az Itt85. évi költségvetés és fejlesztésialap-terv végrehaj­tója — mondatott ki a me­gyei tanács pénteki ülésén. Érzékelteti mind a megyei, mind a helyi testületek fele­lősségét, s egyben fényt vet a nehezebb körülmények kö­zötti haladás értékére is, hogy tavaly a költségvetési fel­adatok teljesítésére 6,9 mil­liárd. fejlesztési célokra pe­dig 2,2 milliárd forintot ad­tak ki a megyében a taná­csok. Lényeges szerepe van a la­kosság mindennapjainak, köz­érzetének alakulásában an­nak, miként szolgálja az in­tézményhálózat a szükségle­tek kielégítését. A fejlődés egyik meghatározó jellemzője a tanácsi feladatok bővülése, ami egyben — az ülésen pél­daként utaltak a többi között a közlekedési felügyelet, az idegenforgalmi hivatal fi­gyelmet érdemlő tevékenysé­gikor-tágulására — megkö­veteli a ' kellő anyagi fedezet előteremtését is. A tavalyi gazdálkodás elemzése olyan tényeket sorakoztatott fel, mint . az egészségügyre és szociális teendőkre fordított 1,8 milliárd forint, az oktatást és közművelődést szolgáló több mint hárommilliárd. Amik mögött ott áll pél­dául 122 ezer gyermek ál­talános iskolai elhelyezése, ta­nításának nagyobb zavarok­tól — például a hármas vál­tástól — mentes elkerülése, Dabason, Monoton, Ceglé­den, Szigetszentmiklóson a szakorvosi ellátás fejleszté­se. Hatodik ötéves terv Rész és egész kapcsolat- rendszereinek kritikus értéke­lését kínálta fel a megyei ta­nács pénteki ülésén az a tény, hogy 1985 egyben a ha­todik ötéves tervnek is be­fejező éve volt, hzaz a tava­lyi gazdálkodás elemzése egy­ben részét alkotta a napirend egy másik pontjának, a me­gye hatodik ötéves tanácsi terve végrehajtásáról beter­jesztett jelentés megvitatásá­nak. Miben összegezhetők a tes­tületi ülésen elhangzottak? Egyetértés alakult ki abban, hogy a megye települései a hatodik ötéves tervben — a népgazdaság helyzetétől füg­gően — a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács ál­tal közösen meghatározott fő fejlesztési irányokban halad­tak előre. A növekedés mér­téke azonban — és ennek okai sokfélék — a legtöbb te­rületen nem érte el a terve­zettet. A lakosság életkörül­ményei szerény mértékben ja­vulták, a háttérágazatok — az infrastruktúra — ugyan bő­vültek. az országos átlaghoz való felzárkózásban azonban — egy-két ellátottsági muta­tót kivéve — nem jutottunk előbbre. Amit a testületi ülés lényeges eredménynek ítélt: a nehezedő gazdasági hely­zetben is sikerült a tanácsok­Helyesnek, szükségesnek ítélte a testület a tavalyi gaz­dálkodás mérlegelésekor, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési forintok meghatá­rozó része a már folyamatban lévő építkezésekhez került, ennek ellenére — ami nem okvetlenül csak negatívum, hiszen jelzője a fejlesztés fo­lyamatosságának is — a he­tedik ötéves tervet jelentős befejezetlen beruházási állo­mánnyal kezdték a tanácsok. A lakosság hozzájárulásán túl tekintélyes nagyságú összeget követelt a közpénzekből a víz- gazdálkodás, 415 millió fo­rintot, s a tapasztalatok sze­rint — amint elhangzott — valamelyest enyhültek több területen az ellátási gondok, a többi között Érden, ahol a napi 3500 köbmétert szolgál­tató új víztermelő üzem 1985-ben rákapcsolódott a há­lózatra. Sikereket és gondokat rea­listán szembesített a testüle­ti ülés, amikor a haladás el­ismerése mellett azt sem hagyta árnyékban, ami adós­ság, tanulság. A többi mel­lett például a vártnál ke­vesebb családi ház felépülé­sét, a tervezetthez mért el­maradást az általános iskolai tantermek számának bővíté­sénél. Az ilyen és hasonló esetek azt mutatják, mind a beruházásoknál, mind azok el­lenőrzésénél lehetséges és szükséges a szigorítás, az át­gondoltság fokozása, ugyan­akkor tagadhatatlan az is: a nagy mértékű áremelkedések sokféle zavart keltenek a ta­nácsi pénzeknek az eredeti­leg tervezett eredményt hozó elköltésében. nak megőrizniük az elért el­látási színvonalat. A hatodik ötéves terv idő­szakában, azaz 1981 és 1985 között a megyében a taná­csok összesen 28,1 milliárd fo­rintot adtak ki ún. működési költségekre, fenntartásra, fel­újításra. A szorító gondok el­lenére sem szabad szem elöl téveszteni — és ezt, mint vé­leményként elhangzott, a ta­nácstagok választókerületi munkájukban az eddigieknél erőteljesebben érvényesíthe­tik —, mi mindenre jutott pénz a közösen teremtett forrásokból. így a többi kö­zött 943 millió forint fedezte a tanácsi kezelésű utak-hidak fenntartását, felújítását. A karbantartás mellett ebből a pénzből sikerült 97 kilomé­ternyi korszerűsítést, 84 kilo­méter hosszúságban burko­latmegerősítést végrehajtani, s 15 kilométerre növelni az újonnan épített utak hosz- szát. Másik példa az ülésen felsorakoztatott tények kö­zül. Több mint egymilliárd forint — nem érdektelen a megoszlás: 714 millió az ál­lami támogatás és 346 millió a lakbérbevétel — szolgálta a köztulajdonban levő lakások fenntartását, felújítását. Mindez csupán csipetnyi ab­ból, ami öt év alatt a me­gye tanácsi gazdálkodásában történt, hiszen köznapjaink megszokott környezete is rengeteg pénzbe kerül. A ta­nácsok a közvilágítás díjaként 718 millió forintot fizettek ki, azaz — és ezt nem, köny- nyű elérni — a választókkal folytatott párbeszédben elke­rülhetetlenül nagyobb hang­súlyt kell kapnia annak, hogy további haladásunk döntő mértékben annak függvénye, milyen fedezeti forrásokat tudunk létrehozni a termelésben. A hatodik öt­éves terv is szolgáltatott ugyanis olyan tapasztalatokat, hogy a lakosság kizárólag a fejlesztéseken, az új beruhá­zásokon méri életkörülmé­nyeinek alakulását és a ta­nácsok tevékenységét, holott nem szabad elfeledkezni a meglévő intézmények, szol­gáltatások fenntartásának — egyre nagyobb — költségeiről sem! Túllépte a hétmilliárd forintos összeget az egész­ségügyi és szociális ellátás működtetési költsége, az ok­tatási és közművelődési há­lózat pedig 12 milliárdnál többet követelt fél évtized alatt. Az állampolgár szem­szögéből nézve természetes, hogy az iskolás korú gyer­mek megkezdi tanulmányait, ám megyei összesítésben az már feladatok seregét hoz­ta magával, amikor az álta­lános iskolások létszáma 14 ezer fővel emelkedett meg. Az ilyen és hasonló feladat- növekedések — eltérően az ország más, hasonló közigaz­gatási egységeitől — a me­gyében természetesek, mert mindennaposak. Mind az ülé­sen, mind az azt megelőző ta­nácsi bizottsági vitákban in­dokoltan hangzott el: a me­gye sajátos helyzete, bár változások vannak, még min­dig n.em kapja meg a kellő isúlyt a központi források el­osztásánál, amit nemcsak az állami '.Tőből történő — or­szágosan a legkedvezőtlenebb arányú — lakásépítés tükröz, hanem a közüzemi, szolgálta­tások legtöbbjének színvona­la is ezt mutatja. Fejlesztési feladatokra — tehát túl az előbbiekben em­lített költségvetési teendőkön — a megyében a tanácsok öt év alatt 11,8 milliárd forin­tot költöttek el. A kiadások iránytűje — és ezt a tanács­tagok elismeréssel nyugtázták — az a társadalmi-gazdasági program volt, melyet annak idején a hatodik ötéves terv­vel együtt fogadott él a me­gyei tanács. Ennek a prog­ramnak a jegyében a taná­csok évről évre jelentős ösz- szegeket fordítottak a lakás­hoz jutás komplex támogatá­sára, mégis — és ez érzékel­hető társadalmi feszültségek forrása — égetőek a gondok. A megyén belül az állami la­A vb tevékenysége Semmi erőszakoltság nin­csen abban, ha úgy véljük, szoros összefüggésben állt a gazdálkodás egy-egy szaka­száról benyújtott jelentés az­zal az összefoglaló elemzés­sel, mely — bár látszatra bel­ső ügy ez — a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának tevékenységéről adott sok te­rületre kiterjedő áttekintést. öf fő területen mérlegelte testületé munkáját a megyei tanács. Ezek: a végrehajtó bizottság irányító és szervező tevékenysége; a helyi taná­csok és szerveik működésének ellenőrzése és segítése; a káderállomány, a továbbkép­zés; az ágazati feladatok megvalósítása, az egyes ága­zatok fejlődése; a hatósági és igazgatási teendők helyzete, színvonala. A száraz felsoro­kásépítés aránya a négy szá­zalékot sem éri el, s bár si­ker a családi házaknál a 26 ezer darabos gyarapodása az otthonoknak, rejlenek figyel­meztető jelek abban, hogy az eredetileg tervezett számot nem éri el a magánerős la­kásépítés a megyében, három százalék körüli az elmaradás. örvendetesen hosszú lista lenne összeállítható — hang­zott el jogos követelmény­ként a megyei tanács pénte­ki ülésén — azokról a közössé­get gazdagító befektetésekről, melyeket az 1981 és 1985 kö­zötti évek foglalnak keretbe. Helye lenne ezen a listán a dabasi, a pilisvörösvári, a terven felül épült vecsési szakorvosi rendelőknek épp­úgy, mint az 553 kórházi ágynak, a ceglédi tíztanter­mes szakmunkásképző iskolá­nak, a rendelkezésre álló vízmennyiség napi 80 ezer köbméterrel való növekedésé­nek. Ne hagyjuk tehát — foly­tatódott a vélemény — ered­ményeinket sehol, semmikor, senki által lebecsülni, mert azzal önmagunkat értékeljük le! Az eredmények tükre azonban — és ezt a hatodik ötéves terv végrehajtásának tapasztalatai aláhúzzák — ak­kor mentes a torzításoktól, ha a lakosság helyben alapos tá­jékoztatást kap arról is,. ami nem valósult meg, s miért nem?! Erre a miértre persze me­gyei összesítésben is választ keresett — a kritikus hangvé­telű, a tényeket nevükön ne­vező jelentés segítségével — a tegnapi testületi ülés. A népgazdaság ismert nehézsé­gei valóban korlátozták az eredetileg elgondolt, vala­mint a ténylegesen megvaló­sított fejlesztések viszonyát. Kizárólag erre hagyatkozni azonban az okok feltárásakor nem szabad, mert a tanácsok egy részénél fellelhető volt a rugalmasság hiánya, a pót­lólagos helyi források keresé­se helyett a panaszkodás, üt­ött az átgondolatlanság a tervek megalapozásakor. A Pest Megyei Tanács — elfogadva mind az 1985. évi gazdálkodásról, mind a ha­todik ötéves terv végrehajtá­sáról beterjesztett jelentése­ket — elismerését és köszöne­tét fejezte ki a megye lakos­ságának áldozatos társadalmi munkájáért, a gazdálkodó szervezeteknek a tanácsi fej­lesztési feladatok hathatós tá­mogatásáért. A határozati részben a testület összegezte azokat a tapasztalatokat, me­lyeket az említett időszak szolgáltatott, s melyek a to­vábbi gazdálkodásban haszno- sítandók, mind a tervek ké­szítésekor, mind azok végre­hajtásakor. lás is érzékelteti, meglehetősen tág körben mozogtak a szót kérők — és egyben nagy se­gítségükre volt a végrehajtó bizottság titkárának írásbeli jelentése, valamint a tanács- elnöki vitaindító —, amikor szemügyre vették, á legutób­bi években miként dolgozott — a személyi összetételében az 1985-ös választásokat kö­vetően átalakult végrehajtó testületük. Egybecsengtek a vélemé­nyek: a végrehajtó bizottság tevékenysége minden tekintet­ben fejlődött az elmúlt évek­ben, holott ezek az eszten­dők nem voltak könnyűek, nem egyszerű feladatokat tar­togattak. Elég itt utalni a népgazdaság nehézségeire, s annak következményeire a tanácsi gazdálkodásban, vagy A közeli napokban kapott — az érintett tárcák vezetői­nek jóváhagyása alapján, pá­lyázat benyújtása után — ki­emelt üdülőterület címet —• ezzel együtt rangot? — az or­szág hat települése, közöttük Szentendre és Visegrád. Jele ez — ez is — a megye növek­vő szerepének az idegenfor­galomban, a bel- és külföldi turisták rajainak, csapatainak, seregeinek fogadásában. Igen, rajok, csapatok, seregek, mi­kor hogyan, hiszen éppen ez a fő jellemzője a turizmus­nak; nehezen kiszámítható, lüktető változása, nem osztha­tó el egyenletesen a naptár hetei, hónapjai szerint. Araszolva ugyan, de azért előbbre jutott valamennyit a tárgyi feltételek javítása a megyében. A legutóbbi évek­ben tető alá került a dabasi motel, szentendrei gyarapodás a Hotel Party, Ráckevén a Ké­vé Szálló bővítette az elhelye­zési lehetőségeket. A bővülés­ben része van a magánvállal­kozásként megnyitott tizenhét fogadónak és hat kempingnek is. Tágul, gazdagodik a vi­segrádi kirándulóközpont te­rülete, felszereltsége, néhány meleg vizű strand kialakítása szintén jelzi az igyekezetei. Hiányzik belőlük az önváll- veregetős elégedettség — meg­győződésünk szerint ugyanis a tényleges idegenforgalomhoz mérten a megye még min­dig messze nem kapja meg a kellő figyelmet, az elengedhe­tetlen támogatást —, hiszen a haladás ellenére is csupán va­lamivel több, mint 7300 ún. kereskedelmi szálláshely fog­lalható el egy időben a megyé­ben. Sok ez, kevés, elegendő? Mihez képest? A meg sem is­mert — mert lehetőségek hí­ján fel nem vállalható — for­galomhoz mérten? Avagy ah­hoz viszonyítva, némelyek mi­lyen csinos összegeket keres­nek meg — elsősorban a Du­nakanyarban — adózás, hiva­talos címbejelentés, utazási iro­dákkal tartott kapcsolat nélkül is, turisták fogadásá­val? Sokan érkeznek úgy — főként külföldről —, hogy ott a cím a zsebükben, oda kell menni, mert „ott mindig kapsz szobát’’... A szájról szájra adott reklám olykor hatáso­sabb, mint a másfajta többi. Megbúvó titka, rejtélyes magyarázata lenne ennek? Nem hiszünk az ilyesmiben. arra, hogy ebben az idő­szakban zajlott le a közigaz­gatás átszervezése, a járási hivatalok megszűnése, s az idén januártól — erre is fel kellett készülni — alapvetően megváltozott a tanácsi gaz­dálkodás rendszere, egységes pénzalap jött létre. Érzékelhető a végrehajtó bizottság munkájában az igé­nyesség növekedése, a szak- apparátussal szemben tá­masztott követelmények fo­kozása, s az is, hogy a tör­vények, a jogszabályok tisz­teletben tartásával egy időben egyre határozottabban kere­si a gyors reagálás, a rugal­masság. a feltételekhez való igazodás lehetőségeit. Üdvözöl­te a megyei tanács a végre­hajtó bizottságnak azokat a törekvéseit, melyek a helyi ta­nácsok tevékenységének se­gítésére irányulnak, s me­lyek formái egyre gazdagab­bak, hatásosabbak. A hala­dást szolgálja az is, hogy a beszámolási időszakban a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága erősítette kapcsolatait más területek — elsősorban a főváros — tanácsi testületéi­vel, az országos irányító szer­vekkel. Elismerés, kritika és ön­kritika egyaránt fellelhető Abban sokkal inkább, hogy a személyesség lényeges vonz­erő a vendégül látásban. Amit bizonyít, a megyében az ún. szerződéses szállásokon1 — számuk tavaly ezerháromszáz felett volt — tapasztalataink szerint sokkal jelentősebb a vissza-visszatérő vendégek száma, aránya, mint az üzem­szerűen működtetett helye­ken. Fel-felbukkannak jelei annak a veszedelmes gyakor­latnak, mely az érkező, az oda csábított turistát tartja fontos­nak. Sokkal-sokkal fontosabb az, távozóban mit gondol a vendég, mi a véleménye an­nak az embernek, családnak, aki, amely a pénze — gyakran nem kevés pénze — fejében szerette volna jól érezni ma­gát. Az elégedetten távozó tu­rista sokkal-sokkal hatásosabb reklámember, mint a munka­köri kötelességből idegenfor­galmat szervező, hirdető! Még­is, előbbire kevés figyelem jut, utóbbira meg annyi értekezlet, papír... Holott esetleg ott kezdődik a szakma, ahol sokan nem is sejtik. „Én mindenki­vel egyformán beszélek, a sze­metessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.” Nem akárki tartotta magát ehhez. Az illetőt Albert Einsteinnek hívták. Rábukkanhatunk érdekes kez­deményezésekre — ilyen pél­dául a Törökbálinti Állami Gazdaságé, ahol egy munkás- szállót alakítanak át szállodá­vá —, figyelmet érdemel, hogy a múlt év végén a megyében a vendéglátóhelyeknek a hat­vankét százaléka tevékenyke­dett már szerződéses formá­ban, azaz remélhetően — de ezt a reményt a tapasztalatok nem mindenkor igazolják — a turista igényeihez is, nem­csak a haszonhoz igazodva ... A legutóbbi években eszten­dőnként 350—400 ezer turista fordult meg a megyében és szállt meg valahol, a hivata­los helyék valamelyikén leg­alább egy éjszakára. A napi kirándulóforgalom? Felbecsül­hetetlen. Tudjuk, ezer dolog kell a turista jó közérzetéhez, elsőként befektethető, fejlesz­tésre fordítható pénz. Mégis. Olykor csak annyi kellene, hogy köszönjenek neki, ha kérdez, kapjon választ, s tá­vozóban kíváncsiak legyenek rá, jól érezte-e magát... Mészáros Ottó volt azokban a mondatokban, amelyek az ágazati feladatok végrehajtásának irányítását értékelték. Ide olyan teendő­körök tartoznak, mint pél­dául a lakásépítés, a közmű- hálózat fejlesztése stb., az­az semmi elsietettség nem bukkan fel abban a megálla­pításban. hogy a végrehajtó bizottság nehezedő feltételek között tevékenykedett, s egé­szében mégis sikeresnek ítél­hető ezen a területen is irá­nyító munkája, amit legjob­ban a hatodik ötéves tervről szóló napirendi rész bizonyít Érdekes, megfontolásra ér­demes iavaslatok hangzottak el a munka továbbfejlesz­tésére, demokratizmusának növelésére és arra is, a dön­téshozatalt milyen módszer­tani eszközökkel lehet még megalapozottabbá tenni. A végrehajtó bizottság tevékeny­ségét a megyei tanács elisme­réssel nyugtázta, s abban a tervben, mely a tanácsi fel­adatokat rögzíti az MSZMP XIII. kongresszusa határoza­ta és a kormánynak az Or­szággyűlésen elfogadott prog­ramja tükrében, a tanács ülé­se megjelölte a végrehajtó bizottság teendőit is. M. O. Haladás feszültségekkel Az irányítás: segítés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom