Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-22 / 119. szám
tßtsr « un mi 1986. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK Május 30—június 4. • • Ünnepi könyvhét Az ünnepi könyvhét országos szervező bizottsága nevében Zentai Péter, aKönyv- viiág ieieiős szerkesztője tájékoztatta a sajtó munkatársait az immár ötvenhetedik könyvhét újdonságairól. A magyar irodalom e jelentős kulturális eseménye május 30. és június 4. között zajlik. Az országos megnyitót ezúttal ismét Budapesten, a Vörösmarty téren tartják (a Pest megyeire május 28-án, Dunakeszin kerül sor), a központi rendezvények helyszíne pedig az óbudai Fő tér lesz. A tavaszi könyvünnepen a korábbi évekhez képest jóval kevesebb, ám a múlt esztendeinél valamivel több, ösz- szesen 89 mű kerül a könyvsátrakba. A kulturális esemény megújulásáról szóló tavalyi állásfoglalásnak megfelelően a kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit jelentetik meg. A müvek többsége első kiadás. Mellettük természetesen helyet kapnak a gyermekkönyvek, a kortárs világirodalom alkotásai, tanulmánykötetek és a klasszikus magyar művek. A tizenöt kiadó közül a legszélesebb választékot a Magvető kínálja; összesen 35 kiadványt jelentetnek meg. A könyvhét idején most is fél- áron lesznek kaphatók a Körkép '86, a Rivalda 84—85 és a Szép versek 1985 című antológiák. A Rakéta Regény- tár-sorozatban hat mű jelenik meg. Az 1946-ban Üjhold címen közreadott folyóirat antológiája is napvilágot lát most, Ujhold-évkönyv címmel. A valamikori folyóirat Írásainak szerzői szerepelnek ebben a kötetben; köztük Csorba Győző, Kálnoky László, Lengyel Balázs, Lakatos István, Nemes Nagy Agnes és Weöres Sándor. A Tények és tanúk sorozat két újabb kötetét Balogh Edgár és Zol- nay László írta. Lesz új könyve Kolozsvári Grand- pierre Emilnek. Moldova Györgynek, Mezei Andrásnak, Mocsár Gábornak, Kardos Györgynek, Tandori Dezsőnek. Hernádi Gyulának, Illés Endrének, Karinthy Ferencnek és Esterházy Péternek is. A Corvina Kiadó Barcsay Jenőről jelentet meg monográfiát, 72 színes és 101 fekete-fehér fotóval. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy Országos Könyvbarát Kör alakul, amelynek az a célja, hogy a jó könyveket szeretők biztosan és kedvezményesen juthassanak hozzá az évi könyvtermés kiemelkedő köteteihez. Gimnazisták a hivatásról (2.) A terveket nem szabad föladni Lódcnkabát az egyik srácon, széles kariniájú kalap a társán, hegedűtök szolgál iskolatáska gyanánt a harmadiknál. A tüskeirizuráson egyetlen olyan ruhadarab sincs, ami ne lenne feltűnő önmagában is. A lányok egyikét rockernek nézem, míg barátnője külsején semmi jellemzőt nem fedezek fel. A külsőségeknek amúgy sincs jelentőségük, hiszen valamennyien logikusan és bátran beszélnek. — Mondják, hogy hülye va-, gyök, mert tornatanár akarok lenni, holott a pedagógust nem fizetik meg! Nem adok az efféle véleményekre, mégis nyugtalanít, hogy mi lesz, ha sikerül ?! Gyúrást vállaljak majd géemkában, tanítás után, hogy meg tudjak élni családos emberként is? — tör ki Erikából az elkeseredés. — Erről van szó! — csap az asztalra Gábor. — Én nem hiszek abban, hogy azt csinálhatjuk felnőttként is, amit szeretnénk! Éppen ezért olyan munkát keresek először, amiből meg tudok élni. Persze, félő, hogy a pénzszerzés szüksége elfásít majd, és az elképzeléseim kamaszkori álmok maradnak csupán. Mindenesetre a családom minden tagja megtalálta a neki megfelelő megoldást. Én a vendéglátóiparban akarok szerencsét próbálni, bár érzem, hogy nem tudok dolgozni hosszú ideig egy vendéglőben. A bajok gyökere — Óriási kereseti különbségekről hallani! — találja meg a probléma gyökerét Zoli. — Hatalmas pénzeket fizetnek például a szolgáltatóiparban, ezért a dolgozók elvándorolnak a nehéziparból és máshonnan is. Nem csoda! Kocs- márosként harmincezret keresnek, míg lakatosként csak hatot, pedig az nem éppen könnyű munka. — Régen, az egész falu felnézett arra, aki diplomát szerzett. Ö volt a mérnök a községben! Ma a jogászok is zöldségboltot nyitnák! — bizonygatja Sanyi. — Mi mást tehetnének? — kérdi Mariann. — Aki rá van szorulva az anyagiakra, az hajt is, éjjel-nappal. — Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája! — szavalja Sanyi, érezhető gúnnyal a hangjában. — Ez nem Amerika! Itt mindent meg lehet csinálni, csak ész kell hozzá... Aztán komolyra fordít: — Engem nem az zavar, hogy az Adidas-zokni drága, hanem az, hogy a színházjegyet sem tudom megvásárolni, és az igényes szórakozás meg a könyv is sokba kerül. Egyesek előnyöket élveznek tehát, mert a fél falut megvehetik zsebből, még akkor is, ha az intelligenciahányadosuk 0,4 alatt van. — Engem a pénz nem érdekel! — vág közbe Andor. — Az élet attól nem lesz köny- nyebb, ha föladjuk a terveinket. Akiben tényleg van valami, az nem adja alább. Csak amit szeretek Erikát a következmények riasztják: El sem tudom képzelni, hogy anyagiak diktálja^ nak a döntésemben. Gondoljátok el, mi lenne, ha utálattal mennék be dolgozni mindennap, egy életen át! Azért mégiscsak jobb, ha azt a hivatást választom, amit szeretek! Zsolt is hasonló véleményen van: Fogalmam sincs, hogy mit fogon csinálni, de az biztos, hogy kőműves nem leszek csak azért, mert akkor sok pénzt kereshetek! Szerintem az emberek nagy része ész nélkül kulizik! Zoli szintén előrelátó: képzőművészeti főiskolára készülök. Pontosan tudom, hogy az igazi hajtás a diploma megszerzése után- kezdődik. A főiskolai végzettség megszerzése önmagában semmi. Azt is sejtem, hogy az értelmiségiek jelentős része nagyon nehéz helyzetben van. Ha például valaki mérnök lesz, alig van esélye arra, hogy felfigyelnek rá, és a képességeinek megfelelő munkát kap. Mégis továbbtanulok, mert nem vagyok rászorulva arra, hogy a pénz döntse el az életemet. — A zenetanárom a példaképem — szól- hozzá Tamás is. — Játszik az Operában, próbál hetente háromszor, fellép a hétvégeken és tanít a zeneiskolában. Nyilván megkeresi a pénzét, de nem ez a lényeg... Zenélni fogok, mert szeretem csinálni. Ügy fogom tehát alakítani az életemet, hogy ebből és ezért élhessek. A gimnazisták pontosan látják a gondokat. Kérdés, hogy felülkerekednek-e? Szerencsére, el sem tudják képzelni, hogy a pénz határozza meg az életüket, de azt érzékelik, hogy a környezetükben élők nagy része nem azt csinálja, amit szeretne. Tapasztalják, hogy aki ügyesen helyezkedik, az többre vjszi! Nem csupán a vicc szintjén ismerik a javak elosztása körüli egyenlőtlenségeket. A pénz mindenek felett! elve egy másik társadalmi rendszert jellemez, mégsem tagadhatjuk, hogy • a felfogás nálunk is terjedőben van. Következményei tömeges méretekben tanulmányozhatók ... Jól ismerem a kisvárosi zöldségkirályt, akit irigyelnek, mert többszörös milliomos. Keveseknek tűnik fel azonban krónikus fáradtsága, jóllehet, sem használni, sem felélni nem tudja felhalmozott javait. Fiatalasszony ismerősöm hatszobás házban kezdte házaséietét, újdonsült férjével. Két hónapig voltak együtt. Most egyedül neveli gyermekét a kétszintes hodályban. Vajon mennyi energiájukba került, mire sikerült boldogtalanná válniuk? Hol az értékrend? Mondják, a gazdasági szempontok már a hatvanas-hetvenes években átvették a vezető szerepet, olyannyira, hogy háttérbe szorították a társadalmi-politikai intézményrendszert. Az anyagi gyarapodásra való törekvés, a fizikai jólét előnyei kézzelfoghatóbbak a lehetőségek és jogok útvesztőjében. Egészen addig, amíg nem bizonyítjuk be, hogy a tartalmas és boldog, tehát teljes emberi életnek csupán velejárója, de nem célja az anyagi jólét. Nem egy új, eddig ismeretlen ,ór;t{ákrQij,d.: népszerűsítését kell szorgalmaznunk, hiszen az elmúlt harminc evben már kialakult a szocialista társadalom értékrendje. Csupán az történt, hogy az új normák nem hatották át a művelődés- és társadalompo’itiklt. Szilas Zoltán (Vége.) Embercentrikus, őszintén szép Magyarország fotóalbum Idegenforgalmi idényünk kezdetére színes fotóalbum látott napvilágot a KépzőműBdllagás után. Természetes szellemi igénye az embernek, hogy folyamatában lássa a dolgok alakulását. Legyen szó bár egy facsemete kiterebé- lyesedéséről, vagy egy leány-, illetőleg fiúgyermek felcseperedéséről. Jó dolog azt szakaszról szakaszra megismerni. Közismert közmondásunk oly ízes jelképiséggel kérdi: no lám, miből lesz a cserebogár?! Hogy, hogy nem, a hétfői rendkívüli adásnapon egy egész órán át részesülhettünk az alakulásnak — szprosabban véve az ifjúi sorsok formálódásának — a megfigyelésében. Ekkor vetítették le ugyanis azt a Ballagás után című riportcsokröt, amely az 1980- ban forgatott Ballagás című magyar filmre rímelt, azt kutatva, hogy mivé lettek, hogyan boldogultak az elmúlt öt év alatt azok a hajdan le- fotografált maturandusok. Mit mondjunk? Nem sister- gett a levegő sem a számonkérés színhelyén, sem pedjg a készülékek előtt üldögélők nem érezhették úgy, hogy tapsolniuk kéne. Azon egyszerű oknál fogva volt ez így, mert azok a ballagó tizennyolc évesek az utóbbi fél évtizedben jobbára szintén csak ballagtak, azaz lépegettek: tétován keresgették, hová rakhatják le a talpukat. Azok a szeren csésebbek(?), akik bejutottak valamelyik felsőfokú oktatási intézménybe, azokban a kötelezően szép diákévekben is jobbára csak fanyalognak, s azt kutatgatják, hogvan hagyhatják el a pedagóguspályát. Akik viszont nem tanultak tovább, tengnek-lengnek. Ki bárzongoristaként tűri el es- ténkint a félrészeg vendégek nótázását; ki könyvtári segédalkalmazott; ki meg a balerinái ambícióit adta föl az éjszakai mulató színpadáért. Éppen ez az utóbbi ifjú hölgy mondta ki tételesen, hogy nem mindegy, ha valaki 3500 forintot visz-e haza havonta, vagy — mint ő — tizenhétezret keres. Nos, ilyesféleképpen zúdultak, hömpölyögtek a keservek, a megcsalatkozás kinyilatkoztatásai. Figyelni kellett, s nem is akárhogyan, hogy az elégedettség vagy éppen a siker jelzéseit is fel tudjuk fogni. Az olyan elégedettségét, mint például azé a zeneiskolai tanárnőé, aki a muzsika szépségeire való rászoktatás nagy élményét rebegte el szinte szégyellősen, vagy azé a színészpalántáé, aki a velük foglalkozó nagymesterek sze- retetét, példamutatását ho- zsannázta és a reá váró szépségről regélt. Tanulság, végkövetkeztetés? .Ilyesmiről — szerencsére — szó s«m volt ebben a tanú- ságtevő, egyúttal igencsak felkavaró számadásban. Így tűnődhettünk el csak igazán ... Rákosmezeje. Az Agrárvilág legutóbbi adásának teljes húsz percét a mezőgazdasági információk áradásának szentelték. Egy megdöbbentő ábra bizonyára íölkavarta azok kedélyét is, akik a szóban forgó téma iránt éppen csak érdek- lődgetnek. Ez a rajzolat azt jelezte, hogy a számítógépek 7, azaz hét perc alatt ki tudják kérdezni a Los Angelesben székelő adatbankot, míg ellenben a Budapestre befutó értesülések csak egy nap alatt utaznak tovább Szegedre. Ez, csendesen háborogva is, képtelenség. S hogy azért nem mindenütt kell szembenézni az efféle anomáliákkal, azt a Rákosmezeje Tsz példájával bizonyították. Ez a gazdaság, élén Tóth József elnökkel, idejekorán felismerte a legújabb adatgyűjtő és továbbító technika alkalmazásának a fontosságát, és így szinte naprakészen tájékozottak. Nem szabad ezt másként csinálni — hallhattuk a jó tanácsot —, mert különben behozhatatlan- ná válik a lemaradás. Rákosmezején szerencsére ilyesmi nem fenyeget... Akácz László vészeti Kiadó jóvoltából magyar, angol és német nyelven, 209 képpel, figyelemkeltő és hangulatos bevezetővel, a képekhez illő rövid tájékoztatóval. A Magyarország című album képanyagát Szelényi Károly készítette. Ez a harmadik, hazánkat bemutató kötete, Szelényi Károly fényképezéskor és a képek kiválasztásakor mindig arra törekedett, hogy újat adjon, embercent- rikusat és őszintén szépét. Ahogyan a portréfotós igyekszik az arcvonások közül' a jellemzőket, villanásnyiakat megörökíteni, úgy próbálja ő a kötet lapozó! elé tárni hazánk általa felfedezett, egy- egy arcvonását. Egy önmagának tiszteletet adó Magyarországot mutat, nem egy kilak- kozottat. Meg kell említeni, hogy az albumban Pest megye figyelemre méltó, igen szép képekkel kapott helyet a fotóművész és a felvételek kiválasztóinak jóvoltából. A havas téli Szentendre, a Szentendrei-sziget, a pilisi parkerdő, Zebegény Kós Károly tervezte temploma, Vác egy-egv jellegzetessége, Visegrád és egy morzsányi Nanymarosból a fotók közt díszük, s felfedezhetjük a kötetben Jékeht Zoltán Zsámbék romjai című versének idézetét. A Magyarország album Lázár István és Székely András szövegével készült. A szövegválogatásban Márkus Zsuzsa segített. E. K. Heti filmtegyzet Egy maréknyi dollárért Jelenet az Egy maréknyi dollárért című olasz westernbfll Nevezték makarónim estemnek is, spagettiwesternnek is azokat a vadnyugati filmeket, amelyeket az 1930-as évek elején kezdtek forgatná Olaszországban. A jelzők a műfaj itáliai eredetére utaltak — de hamarosan kiderült: többről van szó, mint arról, hogy az amerikai film egyik nagy és régi témacsoportja átvándorolt az óceánon, s kikötött a Cinecitta műtermeiben és Szicília vad. köves hegyei között. Az olasz western ugyanis a műfaj megújulását is jelentette. Méghozzá nagyjából ugyanabban az időszakban történt ez. amikor Amerikában is kezdett meginogni a klasszikus, de már megmerevedett sémákba szürkülő western egyeduralma. A két hete_ bemutatott Vad banda kapcsán már emlegettük a másmilyen western fogalmát. Nos, az olaszok — Sergio Leone, Sergio Corbucci, Duccio Tes- sari és mások — éppúgy újítottak. mint például a Vad batida készítője, Sam Peckinpah. És mégsem úgy, nem pontosan olyan meggondolásokból s olyan megoldásokkal. Míg az amerikai másmilyen vagy „piszkos" (dirty) western elsősorban a műfaj kiüresedett kliséivel kívánt leszámolni, s a cowboy- és bandita- meg sheriífromantikát akarta, helyettesíteni a valódi Vad- nyugat kegyetlen, kíméletlen, vad. szennyes és sem erkölcsi, sem vallási, sem törvénybeli eszméket nem tisztelő világával (azaz a legendát a valósággal). az olasz western, bár maga is elvetette a kimosda- tottságot, a csillogó fegyver- öveket és suvikszolt nyergeket. az érzelmek felől közelítette meg az újítás lehetőségeit. Más szóval: ha hősei ugyanúgy elnyűttek. koszosak, izzadtságtól és puskaportól büdösek. mosdatlanok. borotvá- latlanok és szakadtak voltak is. mint az amerikai dirty western hősei, abban mégis különböztek, hogy valahol, néha nagyon mélyen és nagyon tragikus megrázkódtatások alá temetve, élt bennük az érző ember. Nem szentimentálisak voltak (vagy nem úgy azok, mint a tucatwesternek hősei), hanem inkább férfiasán érzelmesek. Fólszegen és szégyel- lősen. de tisztelték a nőket, a családot. Tisztelték a családi együvé tartozás érzését, a vérségi kötelékeket és feltétlenül megtorolták azokat a sérelmeket. amelyek ezeken az érzéseken és kötelékeken estek. Nem nehéz ezek mögött az ideálok és hősök mögött felfedezni az olasz vonásokat, a vendetta, a vérbosszú szokását — egyáltalán: az olasz.de még közelebbről a szicíliai emberek magatartásformáit. Furcsa házassága volt ez a mélységesen amerikai wes- ternnek és a mélységesen olasz gondolkodásmódnak. Az eredmény: egy sor kitűnő makaróniwestern. Bennük mindaz, amit a műfaj legjobbjaitól már megszoktunk: feszültség, fordulatok, n-agv verekedések és revolver- csaták. A legismertebb az olasz westernrendezők közül kétségtelenül Sergio Leone. Nagy műve, a Volt egyszer egy Vadnyugat, valóban az itáliai western klasszikus alkotása. De ezt az 1968-ban forgatott filmet megelőzte egy trilógia, s a makaróniw'estern alapjait tulajdonképpen ezek vetették meg. Filmforgalmazásunk kis tréfái közé' tartozik, hogy e trilógiából elsőnek az utolsó, 1966-ban forgatott darabot. A Jó, a Rossz és a Csúf címűt játszották nálunk (a tévében is). Az első darabbal most ismerkedhetünk meg. Ez az 1964-foen készített Egy maréknyi dollárért. (A középső darab az 1965-ös Néhány dollárral többért). Nos. az Egy maréknyi dollárért mindazt tartalmazza, amitől az olasz western olasz- szá, mássá, újszerűvé lett. Nemcsak olyan vonatkozásokban, hogy hőse, az amerikai polgárháború veterán őrmestere. Joe. nem a kötelező cowiboy- uniformist hordja, s ló helyett öszvéren lovagol, vagy hogy bár mélységesen tiszteli az asszonyokat, maga nem bocsátkozik semmiféle szerelmi kalandba (mint majd a Volt egyszer egy Vadnyugat hőse sem!). Inkább abban más ez a figura, hogy bár éppúgy magányos hős, mint a klasz- szikus. nagy amerikai wester- nek hősei, a rossz emberek- héz képest ó sem hófehér lelkű és erkölcsű hős, ő is megéri a pénzét. De a gonoszak mellett még mindig elnyerheti a rokonszenvünket. mert nem olyan gonosz és romlott, gátlástalan és vérszomjas, mint ők. Joe nem képviseli a törvény erejét és rendjét, nem sheriff, s nem is akar az lenni. Egyszerűen csak összeug- raszt két rivális családot (akik szabályos banditáik, úgy mellesleg). s míg azok kölcsönösen kiirtják egymást, ő szépen odébbáll a nagy zsákmánnyal. A vetélkedő banditákért nem kár. megérdemelték a sorsukat. Tehát végül is az igazság győzedelmeskedik, ha úgy vesszük. De ezt nem egy félelem és gáncs - nélküli lovag érdemének kell betudnunk. Talán láthatjuk majd a trilógia közepét is. Ha igen. ne feledjük, hogy a három filmet a főszereplő figurája is összeköti, mert mindegyikben Clint Eastwoodot látjuk. A mostaniban mellette még egy kiváló (s 1964-ben még pályája elején járó) sztár jeleskedik: Gian Maria Volonte, a fő-fő rosszember szerepében. S ha már itt tartunk: talán azt is remélhetjük, hogy — ha már - ézúttal elmulasztották — legalább a középső filmet szinkronizálják. Annyi negyedran- gű film esetében nem sajnálják ezt a munkát — miért kellett épp egy biztos és nagy közönségsiker esetében spórolni ezzel? Malambo Ez az osztrák Uramisten. Ennek a filmnek a hőse is Houdini-bolond. s a híres sza- badulóművész babérjaira vágyik. És neki sem jön össze a nagy mutatvány meg a nagy karrier. Sőt — vele minden majdnem az ősamerikai bur- leszkek balszerencsés hőseinek peches kalandjaihoz igazodó sémák szerint történik, csak éppen napjainkban, s valahol Nyugat-Európában. Kedves, groteszk, fanyar humorú film. némi öniróniával és nem kevés kiábrándultsággal. Félő, hogy semmitmondó címe miatt nem vonz maid akkora közönséget, mint amekkorát érdemelne. Takács István
