Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 116. SZÄM 1986. MÁJUS 19., HÉTFŐ Nagycsaládosok, fiatalok Növelik a támogatás alapjait Több pénz szociális ellátásra Kreatív képesség A kreatív képesség fejleszté­sének lehetőségeiről tartanak tapasztalatcserét holnap, má­jus 20-án délután 5 órakor a városi művelődési központban. A Ranschburg Ágnes pszi­chológus és Fehér József And­rás kreativitáskutató vezette módszertani bemutatóra gye­rekekkel foglalkozó, vagy ar­ra készülő iskolai, óvodai, in­tézeti nevelőket várnak. Be­mutatják, megvitatják a mű­velődési központ kreatív gyer­mekműhelyének és játékstú­diójának foglalkozásain ké­szült videókat, fotókat, gyer­mekmunkákat. A foglalkozás- vezetők szakirodalmat is aján­lanak, s lesz vásárlási, meg­rendelési lehetőség. Egyidejű­leg tájékoztatást adnak a nyá­ri továbbképző és gyermek- képesség-fejlesztő táborokról, valamint a jövőre induló prog­ramokról. Júniusi színház A labdarúgó-világbajnokság szünnapján, június 19-én két előadást tart Gödöllőn a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház együttese. Délután 5 óra­kor Lorca: Bernarda Álba há­za. Ezzel az előadással a ka­posváriak Spanyolországban elnyerték a nemzetközi szín­házi fesztivál nagydíját. Szet- replők: Pogány Judit, Jordán Tamás, Lázár Kati, Nagy Ma­ri. Este 8 órakor Rogers: Tom Jones, zenés vígjáték. A főbb szerepekben: Spindler Béla, Pogány Judit, Lázár Kati, Csá­kányi Eszter. Molnár Piroska, Helyey László, Jordán Tamás, Hunyadkürti György, Gőz István. Az előadásokat a sza­badtéri színpadon tartják, rossz idő esetén a nagyterem­ben. Jegyek mától kaphatók. Született: Kecskés Zoltán, Gödöllő, Semmelweis utca 14., Kelemen Tamás, Antalhegyi út 47., Kocsárdi Péter Tamás, János utca 7., Koncz László, Mosolygó Antal körút 15., Ko­vács Balázs, Mohács utca 22.. Kovács Gábor, Isaszegi út 128., Kovács Mónika, Isaszegi út 33., Koza Júlia, Blaha Luj­za utca 29., Kozák Péter, Dre- gonya utca 21., Kosa Máté, Mohács utca 30., Lendvai Le­vente Pál, Kossuth Lajos utca 56., Magyari Zsolt. Kossuth Lajos utca 20., Marosvölgyi Norbert, János utca 40., Me­gyeri Zsuzsanna, Szabadság tér 12—13.. Nagy Gábor. As- bóth Sándor utca 31., Németh Magdolna. Körösfői u. 11.. Ocskav Enikő, Fenyvesi főút 42., Oláh Katalin, Klapka Gvörgy út 11.. Pao Edit. An­talhegyi út 57., Papp Tibor András, Stromfeld sétánv 2., Pozsár Tamás József. Dobó Katalin utca 12., Prikkel And­rás, Szabadság tér 12—13., Rácz Krisztián, Kandó Kál­mán utca 10., Kein Róbert, Nap utca 32., Rétsán Tamás, ReoülőtéVi út 9. A Gödöllői Ganz Árammé­rőgyárban a dolgozók szociá­lis ellátása a VI. ötéves terv­ben magas színvonalú volt. Az 1981—85-ös évekre tervezett 129 millió forint szociális rá­fordítással szemben 148,5 mil­liót használtak fel, ami azt je­lenti, hogy a vállalat összte- vékenységében e fontos terü­leten tizenöt százalékos volt a túlteljesítés. A teljesség igé­nye nélkül felelevenítünk né­hány kiemelkedő mozzanatot, amely kapcsolódott a szociális ellátás javításához az elmúlt tervciklusban. Fennmaradó feszültség 1983-ban befejeződött a vál­lalat valamennyi vizesblokk­jának, öltözőjének felújítása. Példás társadalmi összefogás­sal megépítették az oktatási és Szabadság út 115., Gáspár Je- nőné Roznik Ágnes, Mosolygó Antal körút 14., Jura József János, Villanytelep utca 4., Németh Kálmánné Mátyus Etelka, kastély, Szűcs János, Dózsa György út 37., Jenei Józsefné Gurnyik Erzsébet, Bartók Béla-utca 4., Nagy La- josné Barna Terézia, kastély, Som János, Köztársaság út 12.. Pintér Sándor, Villanytelep utca 5., Mezei János, Strom­feld Aurél sétány 12., Sal- kovszki Jenő Kálmán, Árpád utca 16., Lehotzky Ottó, Feny­vesi nagyút 47.. Koltai Fe- rencné Kovács Ilona, Dózsa György út 24., Borcsányi Mi­hály, Szilágyi Erzsébet utca 10., Biliinger István, Mosolygó Antal körút 23., Sütő József, Esze Tamás utca 4., Hamar Zoltán Istvánná Fuksz Mária, Kossuth Lajos utca 12., Sza- lontay Ágostonná Csóka Irén, kastély, Illés János, kastély, Bucsai Lászlóné Pusztai Te­rézia, Mihály Dénes köz 2. kultúrbázist, megteremtve mű­ködésükhöz a személyi és tech­nikai feltételeket. Balatonal­mádiban folytatták az üdülők bővítését és korszerűsítését, néhány kivételével befejezték a teljes rekonstrukciót. Üj üdü­lőtelket vásároltak Bogácson, ahol a létesítmények felállítá­sát 1985-ben befejezték, ettől az évtől alkalmassá válik a kempingszerű üdülésre. Fel­épült a vállalati tanműhely, ami hosszú távon is lehetővé teszi a korszerű műszerész- képzést. Gyermekintézményük tornatermét korszerűsítették és egy új, magasépítményű tornateremmel bővítették a kisgyermekek testedzési lehe­tőségeit. Az itt felsoroltak csak a leg­lényegesebb és legmagasabb ráfordítással létrehozott fej­lesztéseket tartalmazzák. Kü­lön említést érdemel még. hogy a vállalat a szűkös szabad ren­delkezésű fejlesztési forrásai­ból csaknem húszmillió forin­tot fordított a szociális létesít­mények fejlesztésére, illetve a lakásépítés támogatására. A számottevő segítség ellenére a tervidőszakban egyre emelke­dő építési és lakásvásárlási árak miatt ez utóbbi igénye­ket nem tudták teljes körűen kielégíteni. A vállalat kilátá­sait ismerve, ez a feszültséq várhatóan a későbbiekben is fennmarad. Rétegek igénye A vállalatvezetői megítélé­sek szerint az Árammérőgyár szociális vívmányai, létesít­ményei magas szintet értek el, ebből adódóan a közeljövőben az alapvető célkitűzés az lehet, hogy az ellátás színvonala szinten maradjon, a létesítmé­nyek korszerűségét, kulturált­ságát megőrizzék. A VII. ötéves tervre a főbb célok meghatározásánál vi­szont figyelemmel kell lenni arra, hogy a vállalati gazdál­kodás külső és belső feltéte­lei jelentősen módosultak, ami új követelményeket állít a vál­lalati szociálpolitikával, gaz­dálkodással szemben. Tehát a korábbi éveknél még körülte­kintőbb takarékosságra van szükség. Ez nem azt jelenti azonban, hogy a következő tervidőszak­ban háttérbe szorulnak a vál­lalati szociális juttatások, ha­nem azt, hogy a rendelkezés­re álló pénzeszközöket diffe­renciáltan, elsősorban a meg­ítélésük szerinti fontosabb fel­adatokra és a rétegpolitikai igények kielégítésére használ­ják fel. Kommunista műszak Céljaik között szerepel dol­gozóik részére a kollektív szerződésben meghatározott juttatások további megadása, a munkavédelemmel együtt a védő- és munkaruha, a védő­eszközök folyamatos ellátása, valamint a gyár szociális he­lyiségeinek karbantartása, a lé­tesítmények megóvása. A gyer­mekintézményekben meg kell őrizni a gyermekek megfele­lő ellátásának körülményeit, a nevelés személyi és tárgyi fel­tételeit. Gondoskodni kell a rendszeres rákszűrésekről és a folyamatos egészségügyi vizs­gálatokról. A Vállalat gazdasági ered­ményességétől függően növel­ni kívánják a lakáshoz jutás­hoz szükséges alapokat,ngyarr- akkor dolgozóik üdültetését is az eddigiekhez hasonlóan sze­retnék megoldani. A termék- szerkezet várható változása megköveteli a szakmai átkép­zések gyorsítását, itt a cél a számszerű értékmérés helyett az oktatás hatékonysága lesz. Az anyagi juttatások oda­ítélésénél megkülönböztetett figyelmet fordítanak a nagy- családosokra és a fiatal, csa­ládos pályakezdőkre. Ezután is fenntartják a terjedőben levő, jó gyakorlatot, hogy a kom­munista műszakok bevételéből és egyéb szabad pénzforrások­ból a kisnyugdíjas dolgozók részesüljenek. M. G. mkNYAKÖNYVI HíREKEl Házasságot kötött: Winkler Attila és Czuppon Mária An­na, Marsi Tibor és Szarvadv Ágnes, Kustos Károly József és Kertész Márta. Ádám Géza és Gáspár Ilona. Pálfi Sándor és Angalét Margit. Névadót tartott: Szabó Zsig- mond és Jungbauer Katalin: Kata, Szűcs Zoltán és Gubcsó Hajnalka: Zoltán, Tóth Zoltán és Selmeczi Magdolna: Tamás, Kaiser Béla és Illés Terézia: Béla, Papp István és Fekete Margité Árpád, Veres László és Meleg Aranka: Ádám, Zsó- lyomi Ferenc és Árvái Gyön­gyi: Nikoletta nevű gyerme­kének. Meghalt: Sollich Károly, Gödöllő, kastély, Praznovszky Géza, Stromfeld sétány 12., Feiler Istvánná Varga Anna, Nyisztor György tér 8., Las- tyák Lipót János, János utca 26., Vöigyesi Géza, Nyisztor György tér 4., Volentér Béla, Körösfői utca 57., Hanka Já­nos. Mező Imre utca 35., Ko- lozs Lajos. Kállai Éva utca 60., Greizer Sándorné, Szabad­ság út 109., Borovszki Pálné Lukács Verona, Isaszegi út 43/a., dr. Gáspár Lajosné Je­nei Ilona, Tisza utca 15., Ma­jor Józsefné. Bacsó Béla utca 21., Bucsai Lászlóné, Mihály Dénes köz 2., Matuz Sándor. Petőfi utca 5/c., Bíró Mihály- né Ágai JudP, Kossuth Lajos utca 8., Kis József, Mező Imre utca 13.. Vámos Sándorné Csi- der Eszter, Zrínyi utca 25.. Krajez Illésné Laxner Mária, K időlt almafáról senki sem szed gyümölcsöt — hal­lottam sok-sok évvel ezelőtt nagyapámtól, amikor elfogy­tak mellőle barátai, volt mun­katársai, mert a kémény mun­kában őszült és görnyedt em­berek felett korán megkondult a lélekharang, s az eltávozot­tak helyébe új barátok nem ülték körül a vendégváró asz­talt. Mondhatnánk, természe­tes dolog ez, valahogy el kel­lene fogadnunk, hogy ez az élet kikerülhetetlen rendje, bennem viszont mindig ber­zenkedik valami feszítő elége­detlenség, lázongás a régi tör­vénybe való egyszerű bele­nyugvás miatt. Elfogadom, hogy az emléke­zet csak odáig terjedhet, ameddig a személyes vissza­emlékezés révén el lehet nyúl­ni. Csakhogy sokan vannak, akik szinte még tegnap a kö­rünkben éltek, mozogtak, s akiknek akkori munkájának eredménye ma is hat szűkebb- tágabb körben. Nem elkeserí­tő, hogy távol létük egész rövid idő leforgása után már alig tűnik fel, ha feltűnik egyálta­lán? Az elmúlt télen több napon át beszélgettem Gergely János bagi lakossal, aki évtizedeken át pártmunkásként dolgozott. Mint olyan sok társát, őt is a negyvenes évek második felé­ben emelték ki, s bíztak rá embert próbáló munkát, amit becsülettel végzett, ám amikor jöttek a fiatalok és az idő el­járt az öreg felett — fogta magát, s visszament oda, ahonnan kiemelték. És azóta — eltelt már csaknem két év­tized —, ki keresi őt? Kinek hiányzik? Néha a múltat ku­tató úttörők faggatják, kérdez­getik. Gergely János ilyenkor boldog. Nem érzi, hogy iskolai feladat volt csupán, amit a gyerekek teljesítettek. Gádor Mihályt, a volt galga- hévízi termelőszövetkezet va­lamikori elnökét a hőskorban ismerte talán az egész ország. Újságok címoldalán szerepelt, nyilatkozott a rádióban. Ott ült. a különböző rangos elnök­ségekben, jártak hozzá tapasz­talatcserére messze földről, véleményére magas vezetők voltak kíváncsiak. Ma nem látjuk egyetlen rendezvényen, nem halljuk emlegetni az egv- kor nagy port vert ga Iga hévízi részesművelési módszert Nem arról van szó, hogy utcát kel­lene róla elnevezni, az sem baj. hogy egyetlen brigád nem viseli a nevét. Ez így jó. De az már nem jó, hogy az újak az utódok ritkán vagy talán egyáltalán nem ülnek vele egy asztal mellett. A kartali Mócsa János több cikluson át volt a tanács el­nökhelyettese. Nem a könnyű időkben, hanem a tölgyfát is megrázó viharok ideién. Nehéz lenne összeszámolni, hány emberen segített szép szóval, derűs nyugalmával, felhőt osz­lató jóindulatával. Megkere­sik-e, rányitják-e az ajtót az egykor segítségét kérők vagy azok gyerekei, netán a hiva­talban utána következők? . Nem voltak a felemlegettek hibák híjával, de éppúgy, mint az élők többségére, reájuk sem a hibáik voltak a legjellem­zőbbek. Tévedtek, ám volt ere­jük tévedésük kijavítására, csalódtak, ám hűségük lebírta csalódásukat, s amikor tehet­tek társaikért, ismét talpra álltak, s végezték dolgukat, amíg bírták. Ezért nem hihe- tem. nem hihetjük, és nem fo­gadhatjuk el a cinizmusból fakadó megállapítást: Az em­ber feledésre ítéltetett! Itt tartottam az írással, ami­kor a megszokottnál is hango­sabb zajjal berregő kismotor­jával megállt az ablakom előtt Vankó István tanár, volt mű­velődésügyi osztályvezető Szo­kásom. hogy amiről éppen írok, arról szívesen beszélge­tek hozzáértőkkel, barátaim­mal. Most is ezt tettem. — Kár ezzel a kérdéssel foglalkoznod — mondta Vankó István. — Az egész ország te­le van tenni akaró emberek­kel, akik jobban hajtanak a megszokottnál, az elvártnál, a kötelezőnél, és mindezért Most a palántát keresik A gödöllői piacon is megjelentek a primőrök, ezekben a na­pokban azonban a palántákat keresik a legjobban a vásárlók. Mint képünk is mutatja, nem hiába, akad választék paradi­csomból, paprikából is. (Hancsovszki János felvétele) Alighogy elhagytam ottho­nomat a szokásos körutam megtételére, máris megállítot­tak. Tegyek valamit. mert tarthatatlan a helyzet Gödöl­lőn, a terménykereskedőknél nem kapható állati táp. Nincs hízó-, tojó-, indító és malac­táp, pedig az állatok etetésé­hez nagy szükség volna rá. Utam első állomása volt, noha a tél még messze van, a Tüzép-telep. A nyugdíjasok már birtokosai a kedvezmé­nyes. tüzellőutalványoknak. És évek óta hiába mondják, min­denki időben szerezze be tü­zelőjét. A telep előtti kispadon ültek a fuvarosok, ésjcérleltek, vegyek már valamit, hogy leg­alább egyiküknek legyen szál- lítanivalója. Sajnáltam őket, de munkát nem tudtam nekik adni. Az egyetemi lakótelepen elő­ször az ÁBC-áruházban tettem látogatást. Itt á megszokott kép fogadott. A vásárlók kö­zött a fehér köpenyes bolti dol­gozó polcot rendezett, áruval töltötte fel. Jó volt látni a bő­séges készletet. A szemközti élelmiszerboltba is szerettem volna bemenni, de egy kis táb­la tudtomra adta, leltár miatt zárva. Itt jegyzem meg, vala­ha azt is kiírták, mikor nyit­nak leltár után. Sokévi gya­korlatból ezt már tudni lehet, különösen ebben a boltban, ahol atynyi leltározás volt már. Látogatást tettem a MÁV- pályaudvaron, itt is volt mit feljegyezni, amiről egy külön fejezetben számolok majd be. Innen az Ady Endre sétányon levő Witz Ferenc-iéle kombi­nátba mentem. Itt kívül-be- lül fogyaszthat a vásárló, az illatok messze terjengenek. Az árukiadó kis ablakok előtt fogyasztó emberek jóízűen fa­latoztak. Sültek, főttek, tész­ták, közöttük rétesfélék, tej, kakaó, kalács és házi kenyér, nehéz lenne felsorolni, mi min­den kapható. Szombat, vasár­nap is nyitva vannak. Egy házzal odább van, illet­ve volt az Áfész 56. számú boltja. Valaha jól üzemelő élelmiszer- és zöldáru-keres­kedés volt, ma az ablakban tábla — az üzlet átszervezés miatt zárva. Olvasható még a kulcs őrzőjének pontos címe is. A piacon már a palánták dominálnak, sok van belőlük, szépek, az áruk ingadozó. Ami a -zöldségféléket illeti, teljesen mindegy, hol áll meg az em­ber, kitől vásárol, az árak azonosak, magasak. De akad kivétel, erre példa Gáspár András gödöllői árusító. A negyvenéves férfi szülei nyom­dokán halad, tizenkét éve íog- lolkozik palántaneveléssel. Há­rom évtizede a Telefongyár dolgozója, műszak után otthon szorgoskodik. Árai a többie­kétől eltérőek, alacsonyabbak. Paradicsom 1,50, paprika 1, szegfű 1 fórint. Sok a primőr a piacon. A tök 7, az újburgonya 48. az uborka 44, 48 forint. A kar­fiol kilója 70. a kelkáposztáé 24, a káposztáé 24, a paradi­csomé 160 forint. Az eper 160, a cseresznye 100 forintba ke­rül. A tojás 2,60 és 2.8Ó. Cs. 3. Enyhíti a fájdalmat Hazánkban az utóbbi évek­ben — központi és helyi for­rásokból egyaránt — mind több pénzt fordítanak a ter­mál- és gyógyvízkincs kiakná­zására, az erre települő ide­genforgalmi létesítmények fej­lesztésére. A tapasztalatok sze­többnyire éppúgy nem várnak, mint ahogy nem is kapnak különösebb elismerést. Ha le­lépnek a színről, bármilyen nagyot akarók és sokat bírók voltak is, nem siratja őket senki. Keresik, kutatják, miért kellett mennie, mibe bukott bele. Hogy vezetői beosztásá­ban mennyi tapasztalatot szer­zett, mennyi felhasználható ismereteket halmozott fel. s ezt hogyan lehetne hasznosíta­ni, senkit nem érdekel. Ez is döbbenetes, de ami az egyén­nek még megdöbbentőbb, az inkább az emberek fürkésző vizsgálódása. — Mihez kezd a bukott káder? — kérdezi a tekintetük, s ha előzőleg szá­zak nyújtottak örömmel kezet, most kevesen törik magukat a kézfogásért. Ki tudja? Nem jó az utód előtt sem, ha na­gyon kötöm magam az előd­höz. Még félreértheti, és ne­tán valahol, valamikor vissza­üt. Hát így állunk. r ehet, de nem tartom én ezt természetesnek. Nem rémeket akarok idézni, mégis leírom: a mai fiatalok, a ma sokak által körülvettek felett is eljár az idő. Hajuk meg­őszül. derekuk megroppan, s magukra maradottan várják, hogy valaki a régiek közül rá­juk nyissa az aitót. Emberség­ből, tisztességből, barátságból Mert egyetlen társadalom sem nélkülözheti a jóindulatot az emberek egymás közti érintke­zésében. Fercsik Miháy rint a hazai vendégek mellett a Magyarországra érkező kül­földi turisták jelentős része — csaknem egynegyede' — is kipróbálja vizeink fájdalmat enyhítő, gyógyító, pihentető hatását. A gyógyvendégek az átlagosnál hosszabb időt töl­tenek Magyarországon, több idegenforgalmi és egyéb prog­ramok vesznek részt, többféle szolgáltatást igényelnek, s az különösen kedvező a bevéte­lek szempontjából. A gyógy-idegenforgalmi fej­lesztések egyik célja, hogy a már meglevő üdülőhelyeken javuljon a kereskedelmi és vendéglátó hálózat színvonala, bővüljenek a szolgáltatások, a vendégeknek a kezelésen túl alkalmuk legyen sportolni, ki­rándulni, szórakozni is. Ezekre a 'faillesztésekre általában a helyi, vagyis a tanácsi és a vál­lalati források nyújtanak pénz­ügyi fedezetet, de a szélesebb kört érintő, országos jelentő­ségű korszerűsítési, beruházá­si elképzeléseket az idegenfor­galmi feilesztési alapból is támogatják. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Nemeztakarók, kiállítás, meg­tekinthető 15—19 óráig. A Hónap gödöllői műtárgya: Gödöllői térkép 1850-ből, megtekinthető az előtérben. Mozi Kinek lesz melege? Színes magyar mesesorozat. Csak 4 órakor! Halló, taxi! Színes, magya­rul beszélő jugoszláv krimi. 6 és 8 órakor! ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Az eltűnt régiek Feledésre ítéltetve?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom