Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. MÁJUS 17., SZOMBAT ZI N HÁZI LEVEL Mit üzen Falstaíf? Shakespeare csodálatos remtménye zül is legremekebb John Falstaff. sok te­kö­a Sir S ami a legcsodálatosabb benne: annak ellenére is kedveljük, csodáljuk, hogy kevés hozzá hasonló mihaszna található a nagy shakespeare-i jellemtár­ban. Sir John, a pohos lovag, tu­lajdonképpen csupa negatív tulajdonsággal rendelkezik. Mindet felsorolni kevés lenne a Színházi levél terjedelme. Csak mutatóba: iszonyatosan elhízott. Emberemlékezet óta nem látta a saját térdét — ha­talmas pocakjától. E pocakot a mértéktelenül vedelt jóféle borok (csak az aszút, s a por­tugál meg spanyol borokat kedveli), a nehéz sörök, s a még nehezebb és még mérték­telenebből bezabált marhasül­tek, kappanok és ürücombok gömbölyítették ki. Tehát a jó lovag részeges és falánk. E szenvedélyeit azonban több­nyire hitelbe elégíti ki. Lomha agya azonnal villámgyorsan forog, ha pénzt kell kikunye- rálnia, kölcsönöznie. De ha ez. nem megy, a legegyszerűbb módszert választja: fogyaszt — és nem fizet. Tehát élösdi is. Azonkívül, noha már inkább csak az emlékeiben él a legen­dás férfiassága (ha volt neki olyan, s nem azt is csak ha­zudjál, mégis kiveti a hálóját az asszonyokra. És bármily furcsa, azoknak nincs mindig ellenükre ez a hústorony. Azt már a fentiekből ki lehet kö­vetkeztetni, hogy az igazmon­dás és Falstaff egymást kizá­ró fogalmak. Azon felül azon­ban, hogy szemrebbenés nélkül tálalja a legképtelenebb ha­zugságokat, még gyáva is. Mel­lesleg pedig útonálló, rabló, s egy valóságos rablóbanda ve­zére, mert a körülötte lebzseiő és belőle élő fickók, ha lehet, még nagyobb zsiványok, mint Sir John. A dagadt aszúshor- dó nagyjából kimeríti á' köz- bűntények tárházát. Naponta háromszor le lehetne csukatni. s mégis, ezt a hazug, H j erkölcstelen, gyáva ! rí és erőszakos, kövér ■ B öregembert nem le­het nem szeretni. Van ben­ne ugyanis valami, ami a kör­nyezetéből hiányzik. Sir John Falstaff egy elszürkülő, rideg szabályok közé szorított, vagy másfelől: a politika kímélet­len manipulációiban vergődő, az emberéletet, a becsületet, a tisztes erényeket semmibe ve­vő korban él. E kor kiveti ma­gából a Falstaff-féle egyénisé­geket. Részint mert az ő vér­bő, élethabzsoló figuráját nem tűrheti a kibontakozni kezdő merev puritanizmus, és a tör­vényt semmibe vevő rablólo­vagot sem tűrheti a szigorúan szabályozott jogrend. Részint pedig mert Falstaff olyan élet­vitelt képvisel, amely fölött a történelmi idő is eljárt. És mégis: Falstaff rokonszenve­sebb, emberibb minden nega­tív tulajdonságával együtt is, mint a kor, amely őt körülve­szi. A kortársaihoz képest — noha azok erkölcsös polgárok vagy fennkölt nagyurak — ez a pohos lovag, ha nem is mér­ték és példakép, de legalább ember. Esendő, szánandó —, de ember. Falstaff figurája Shakes­peare nagy királydráma-folya- mának elején bukkan föl. A IV. Henrikben találkozunk ve­le — s aztán el is tűnik a sze­münk elől. Majd csak később jelenik meg újra, dei akkor már egy külön vígjáték ku­darcot kudarcra halmozó hő­seként. A windsori víg nők Falstaffja már csak komikus figura, s mint feljegyezték, azért kelt új életre (és épp Windsorban, ahol a királyi várkastély épp Shakespeare idejében vált kedvelt tartóz­kodási helyévé Erzsébet ki­rálynőnek), mert a szűz ki­rálynő ismét színen óhajtotta látni az általa is megkedvelt lovag figuráját. De ez már egy megszelídített Sir John, ez már csak szoknyaügyek kár­vallottja, s nem az a fickó, aki a IV. Henrik jeleneteiben még egy leendő király pajtá­sa, akire még feladatokat bíz az udvar, s akinek a bukása oly tragikomikus, hiszen a haj­dani pajtás, az V. Henrik ki­rállyá lett Riki, a mulatozás­ban, kicsapongásban, mihasz­na kalandokban még hűséges társ herceg nyilvánosan tagad­ja meg az öreg lovagot. Ha manapság színre viszik a két részből álló, tehát két estén játszható IV. Henriket, azon túl, hogy többnyire ösz- szevonják, egy estén előadható terjedelműre sűrítik a két részt, mindenekelőtt Falstafi'ra szoktak koncentrálni az elő­adások. Nem indok nélkül, hi­szen önnek a krónikás játék­nak végül is ő a legjobban megírt, legkarakteresebb figu­rája, s ezt a szerepet lehet a legjobban eljátszani — ha van hozzá megfelelő színész. A Nemzeti Színház kamaraszín­házának számító Várszínház­ban most körülbelül ez törté­nik. Igaz ugyan, hogy pár év­vel ezelőtt (pontosabban: 1980- ban), még a régi felállású Nemzetiben, Zsámbéki Gábor rendezésében színre került a IV. Henrik, méghozzá két egy­mást követő estén, és akkor, ebben a teljesebb szövegű elő­adásban is a mostani Falstaf- fot. Kállai Ferencet láthattuk (remek alakítás volt!) — de azóta a Nemzetiben sok min­den változott, és (ez sem mel­lékes) elkezdődött egy Shakes- peare-ciklus kialakítása, amelyben épp a királydrámák­ból is létrejön majd egy soro­zat. Ennek két darabja, a Já­nos király meg a II. Richárd már műsoron is van. A mos­tani IV. Henrik tehát más fel­állásban, más rendezővel (most Vámos Lászlóval), s egy távlati koncepció részeként született meg, noha a fő figura, Fals­taff, most is ugyanannak a színésznek a kezében van. e — és ez igen jó dolog — Kállai nem ismétli meg a hat évvel ezelőtti hanem belehe- az új elképzelé­sek megkívánta előadás másfajta közegébe. Vámos László és Müller Péter egy estére összevont IV. Hen­rikje ugyanis eleve hangsú­lyokat alakít ki az anyagból. Nevezetesen: ez az előadás el­sősorban azt mutatja meg, mi történik a 11. Richárd végén a hatalmat erőszakosan, gyil­kossággal megszerző Boling- broke Henrikkel IV. Henrik királyként, hogyan kell szü­net nélkül küzdenie önnön lel­kifurdalásaival s a lázadó fő­urakkal, és végül: hogyan ke­rül trónra az ő halála után a fia, az ifjú Henrik, a korábbi mihaszna, és mint lesz belőle az angol történelem legendá­san jó V. Henrik királya (akit Shakespeare külön drámában mutat majd be). Nos, ebben a zavaros, ellentmondásos, vé­res, árulásokkal, hitszegések- kel, gyilkosságokkal teli kor­ban ez a vén, részeges, hazug és gyáva Falstaff még mindig a legkülönb ember. Viszonyí­tottan az — mert a körülötte levők még rosszabbak. Kállai ezt az életet és az élet örö­meit mindennél jobban tiszte­lő Falstaffot játssza el, s nem csak a pohos lovag kézenfek­vő komikumát aknázza ki. Az ö Falstaffja azt üzeni: még mindig jobb egy embertelen korban — bár esendően, de mégis — embernek megma­radni, mint embertelenné vál­ni. Alakításának legszebb ér­téke ez a humánum. Takács István figurát, lyczkedik KÖZELMÚLTUNK TÖRTÉNELME INTERJÚ BERECZ JÁNOSSAL Nagy hatású filmsorozattal ünnepelte a tele­vízió felszabadulásunk 40. évfordulóját. A fia­talokat, az öregeket, a szemtanúkat és a kö­zelmúlt történelmét csak könyvből ismerőket emlékezésre, továbbgondolásra, vitára ösztö­nözte. Iskolások, gyerekek kezték a film lát­tán kérdezgetni szüleiket. Felnőtt fiatalok forrásmunkákat kerestek, középkorúak, idő­sek életük epizódjait idézték fel. A sorozat címe is telitalálat: Velünk élő történelem. Közel­múltunk, megélt, átélt törté­nelmünk. Lelkesedésünk és kiábrándulásunk, megtorpa­násunk kora. Apáinké, nagy­apáinké és a mi korunk. És tények, adatok. Jól ismert, tu­dott, alig hallott, vagy éppen most először publikált doku­mentumok. A sorozatot szerkesztő Be- recz János ma az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra. Most is sajátjának érzi e jelentős vállalkozást, a Velünk élő történelem című sorozatot. ® Miért tartotta fontos­nak ezt a témát? Miért vállalkozott arra, hogy író­ja, szerkesztője legyen, s hogy a képernyőn is meg­jelenve kommentálja, érté­kelje, értelmezze az elmúlt évek történelmét? — Amikor a Népszabadság­hoz kerültem, felvetődött ben­nem, hogy a negyvenedik év­forduló jó alkalom az elmúlt évek nagyobb szabású áttekin­tésére. A megvalósításhoz a tévé kínálkozott, mint legha- tátosabb eszköz. A televízió is készült ilyen történelmi visz- szatekintésre, de még nem volt tervük. Megírtam a szi­nopszist, az ötlettárat. Alkal­masnak tartottam az időt, 1957-ig részletesen, tematiku­sán, majd azt követően krono­lógia szerint tárgyaljuk az ese­ményeket. Ügyelve arra, hogy mindenkit, aki tevékeny ré­szese volt a korszaknak, meg­idézzünk. A történelmi hűségre történeszcsoport vigyázott, minden résznek külön felelőse volt. — Hogy szükség van ilyen, a közelmúlttal foglalkozó film­re, sorozatra, arra éppen ko­rábbi miskolci zsűrielnöksé­gem idején döbbentem rá. Amikor is egy, az ötvenes évekről szóló lilm vetítésén a (talán mulatságosnak szánt) vastapsot, lelkesedést, a mai fiatalok egyáltalán nem nevet­ték meg, inkább érdeklődéssel, vagy csodálkozással nézték. 9 Hogyan válogattak a bőséges anyagból! — Sok volt az anyag, leg­alább 2—3 órányi film min­den részhez, s aztán élő sze­replők, az interjúk, a memoá­rok. Igyekeztünk a legjellem­zőbb, a legtöbbet mondó kép­sorokat kiválogatni. Néhány villanással a hangulatot fel­Színes Magyarország Ízelítő megyénkből is A Képzőművészeti Kiadó újabb, igényesen szép fotóal­bumot jelentetett meg ha­zánkról. A fényképanyagot Szelényi Károly fotóművész készítette. Az ország kilenc tájegységét öleli fel, ebben megyénk ember- és környe­zetcentrikus látványosságaiból is helyet kapott egy kis íze­lítő. A magyar, angol és né­met nyelven kiadott kötetet a Képzőművészeti Kiadó Posz- terházában sajtótájékoztatón ismertette Geröly Tibor, a ki­adó propagandacsoportjának vezetője. A Magyarország fotóalbum­hoz Lázár István írt beveze­tőt és Székely András művé­szettörténész válogatott iro­dalmi kiegészítőt. Táncos tájékoztató Híven a hagyományokhoz Mivel tud kedveskedni ven­dégeinek egy művészegyüttes? Dallal, tánccal. A kínálat pe­dig bőséges. Mint Kincses Ti­bor ezredes, a Magyar Nép­hadsereg Vörös Zászló Ér­demrenddel kitüntetett Mű­vészegyüttesének igazgatója a tegnapi sajtótájékoztatón el­mondotta: tavaly összesen 415 előadást tartottak itthon 'és külföldön. Állandó műsoraik száma jelenleg 28. A követke­ző évadban 10 új produkció­val jelentkeznek. Fennállásuk harminchét esztendeje alatt sokat változtak például a színpadművészet lehetőségei is. Ahhoz azonban, amit az alapítólevélben megfogalmaz­tak, hűek maradnak. Céljuk továbbra is, hogy hozzájárul­janak a katonák műveltségé­nek, hazafias érzéseinek erő­sítéséhez, s ugyanakkor a művészeti életben és külföl­dön ők képviselik a honvéd­séget. Szereplésük színhelyei rend­kívül változatosak: eldugott kis falvakban és a Budapest Harsányi Gábor, Suka Sándor cs Kállai Ferenc a IV. Henrik egyik jelenetében. Kongresszusi Központban egy­aránt fellépnek. Az elmúlt több mint három és fél év­tizedben 23 országban 60 al­kalommal vendégszerepeitek. Az idén az NDK-ba, Jugo­szláviába, Franciaországba, Belgiumba készülnek, s külö­nösen nagy izgalommal te­kintenek novemberi útjuk elé, mert a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban még sohasem jártak. Nemcsak utaznak, fogadnak is vendé­geket: május 19-én, hétfőn a Bolgár Néphadsereg Művész- együttesének száz tagja ér­kezik hozzájuk. A szóbeli tájékoztatás után a művészegyüttes tagjai — stílszerűen — néhány műso­rukból bemutatót tartottak. idézni. Például Sztálin halá­lát a moszkvai ravatal és a budapesti utcákon álló tömeg képével. Láthatták Rákosit és Nagy Ferencet. Hegedűs And­rást, amint a Varsói Szerző­dést javasolja, olimpikonjaink megérkezését. Megannyi átélt, megélt pillanatot. Amelyekre még jól emlékeznek az idő­sebbek, és amelyek megdöb­bentik a fiatalokat. A sorozat részei egy-egy órányi időt töl­töttek ki. Természetesen egy korszakot ennyi idő alatt nem lehet teljességgel tárgyalni, csak jelezni, vázolni és újabb kérdéseket felvetni. A néző érdeklődését egy sor kérdés iránt felkelteni. O A miskolci fesztiválra az 1953—56-os időszakkal foglalkozó, válság és kibon­takozás című részt nevez­ték. Miért éppen erre a részre esett a választásuk? — Személyesen nem vettem részt a döntésben. De egyetér­tek a választással. Magam is ezt, a sorozat ötödik, vagy a megelőző negyedik részét ja­vasoltam volna. ® Miért? — Az ezekben a részekben tárgyalt időszakról volt a leg­nehezebb szólni. Hiszen annyi jót és rosszat elmondtak már róla. A felszabadulás, az új­jáépítés, a fényes szelek kor­szakának lendületes, jó hangu­lata máig hiteles. Épült az ország, Dunaújváros, a Nép­stadion. A sorozat negyedik részében az ötvenes évek a téma, amikor még épült az ország, de már feszültségekkel volt terhes a levegő. Az ötö­dik részben 1953-tól 1957. má­jus elsejéig tárgyaljuk az ese­ményeket. Mindezt úgy kel­lett feJeleveníteni, hogy meg­lássák a válságot, a robbanást, s azt, hogy szükség volt a for­radalmi ellentámadásra. @ Gondolnak a sorozat folytatására, egy-egy téma, korszak bővebb kifejtésé­re? — Most készül egy több ré­szes sorozat, amely 1956-tal foglalkozik, ugyancsak a Ve­lünk élő történelem feleim­mel. # ön is részt vesz ben­ne? — Mint eszmei irányító. Nem jó, ha egy téma egy emberhez kötődik. De minden héten ott vagyok a tévében a megbeszéléseiken, most olva­som az első forgatókönyvet. Kádár Márta Századunk kalózai Az egészséges kaland­vágy minden idők fiataljai­ban élt és él ma is. Ezt kívánja kielégíteni az iro­dalom és a művészet, ami­kor izgalmas, fordulatos, kalandos történeteket me­sél el olvasóinak-nézőinek. Ezért kedveltek például Stevenson könyvei, ame­lyek távoli tengerekről, ti­tokzatos szigetekről, gonosz kalózokról szólnak. Azt gondolnánk, hogy a kalóz­kodás már a múlté. A kö­zelmúlt és a jelen azon­ban egyre gyakrabban rá­cáfol erre. Nem a terroris­ták repülőgép- és hajóelté­rítéseire gondolok most, hanem az igazi, a „klasszi­kus” tengeri kalózkodásra, amilyenek például a hetve­nes évek végén a dél-kínai tengereken fordultak elő, veszélyeztetve a kereskedel­mi és az utasszállító hajó­kat. Ilyen megtörtént esetek­ből meríti témáját „A XX. század kalózai” című szí­nes szovjet film, amelynek forgatókönyvét Sztanyisz- lav Govoruhin és Borisz Durov írták, az utóbbi rendezte, és amely a Gor­kij Filmstúdióban készült. A történet szerint Délke- let-Ázsia egyik kikötőjében egy szovjet kereskedelmi hajó ópiumot rakodik, egy vlagyivosztoki gyógyszer- gyárba kell szállítania. A legénység nem is sejti, hogy a kábítószer-kereske­delem ügynökéi figyelik őket. Röviddel indulás után. a nyílt tengeren a fedélzetre vesznek egy mat­rózt, aki azt állítja, hogy egy kigyulladt hajóról me­nekült. Ezzel kezdetét ve­szik a kalandok ... Borisz Durov rendező így nyilatkozott a forgatás alatt: „Filmünket vala­mennyi korosztálynak szán­juk. De azt hiszem, a vi­haros tenger, a sok kaland és harc, amelyekből az okos és bátor tengerészek kerül­nek ki győztesen, a legjob­ban a fiatalokát érdekli. Reméljük, megszeretik hő­seinket.” A XX. század kalózai fő­szerepeit ismert és kedvelt szovjet színészek alakítják: Nyikolaj Jeremenko (Vörös és fekete, Péter ifjúsága) és Pjotr Veljdminov, akit előszeretettel hívnak meg baráti országok stúdióiba. A Csehszlovákiában forga­tott a Prága felszabadítása, az NDK-ban a Látni akar­lak benneteket című pro­dukcióban is szerepet vál­lalt. A filmet holnap, május 18-án vetíti a televízió. (erdős) Rádiófigyelő KAMASZ-PANASZ, örven­detesen megszaporodtak azok a rádióműsorok, amelyek konkrét segítséget vagy leg­alább felvilágosítást, jobb hí­ján támaszt, lelki vigaszt nyújtanak. Szolgáltató progra­mok tehát, amelyek rend­szeresen, sorozat formájában hangzanak el, annak rendje s módja szerint telefonügyelet­tel kombinálva. Így a hall­gató közvetlen kapcsolatot teremthet a szerkesztőkkel, mintegy beleszólhat a műsor­ba, elmondhatja a véleményét az elhangzottakról. Ilyen adás a Kamasz-panasz is. Martos Eta szerkesztő és Radics László pszichológus meglehetős alapossággal dol­goznak. Jegyzet és riport, le­velezés és életrajz, közhasznú információk és egyéb adatok közvetítése, egyaránt helyet kapnak a programban. Egy lakótelepi klub életre hívásának és működtetésének történetével bizonyították, hogy a szabadidő hasznos el­töltéséhez nem pénzre, még csak nem is kacsalábon for­gó művelődési házra van szükség elsősorban; a ház­tömb lakói adták a bútort, a szülők az erkölcsi biztosítékot (az IKV kérésére). A barát­ság az összetartás közben ala­kult, erősödött a tagok kö­zött, éppen a közös célnak köszönhetően. Divat volt a lakótelepi klubok működtetése néhány évvel ezelőtt. Nem így az utóbbi időkben, holott éppen most segíthetnének so­kat, mert alkalmasint na­gyobb haszonnal működtethe­tők, mint az üresen tátongó, ám annál nagyobb rezsikölt­séget igénylő intézmények. A klub tagjainak beszámolójából kiderült, hogy önfenntartó módon ;,üzemelnek”, A magány, az ' egyedüllét érzése nem ismeretlen a fia­talok körében sem. Két jegy­zet és több levél tanúskodott erről a műsor második felé­ben. Megannyi bizonyíték; a felnőttszerep keresése, a sze­mélyiség fejlődése közben oly­kor váratlan problémák adód­nak. JOGOK A KISZ-BEN. Ér­dekvédelmi szervezet létre­hozását sürgette egy tanuló. így mondta: „Szükség lenne valamiféle érdekvédelmi szer­vezetre, mert a KISZ nem látja el ezt a feladatot!” Ra­dics László pszichológus pró­bálta meggyőzni a diákot;, minden szervezet annyit ér, amennyire komolyan működ­tetik a tagjai. Meg kell tanul­nunk, hogyan élhetünk állam- polgári jogainkkal. A diák nem tudta(?) elképzelni, hogy le is lehet váltani a KISZ-tit- kárt. Szerinte baráti körök választják a tisztségviselőket, akik azután a saját csoportjuk akaratát képviselik. (Nincs okunk kételkedni afelől, hogy még egy fiatal diák is tud erre jó néhány példát, ám azt is tud­nia illenék, hogy nem köte­lező tűrni az ilyen maga­tartást.) Deák „Bili” Gyula életének rövid története is ezt bizonyította: „nincs elveszett ember” — vallotta a kiváló blues-énekes. Amikor kiderült, hogy egyik lábát amputálni kell, nem adta fel. Az idő őt igazolta, hiszen testi fogya­tékossága ellenére teljes és boldog életet élő ember... Szilas Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom