Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
4 1986. MÄJÜS lt, SZOMBAT Csak azért is! M ikor az illető telefo* nált: szeretne bejönni hozzám panaszával, mert vállalatánál retorzió érte az alkoholelvonó után, megvallom, magam is előítélettel néztem a személyes találkozás elébe. Egyszálbé- lű, a májzsugor szélén álló, rozoga alakra számítottam. Ehelyett keménykötésű, markáns fickó kopogtatott az ajtón. — önként mentem alkohol el vonóra — kezdi mindjárt az elején —, mert beláttam, hogy a „piálás” nem old meg semmit. Mindig jól kerestem, igaz, keményen dolgoztam, de a pénz csak úgy elfolyt, illetve lecsordogált a torkomon kevert és sör formájában. Én soha nem ittam azokat a kerítésszaggató pálinkákat, de azért... Szóval, a magam módján züllöttem. Nemrég volt egy balesetem, bár akkor nem voltam ittas, de ráfogták, hogy amiatt történt. Ekkor határoztam el, hogy vége, és bevonultam elvonóra. Kollégáim eleinte nem is tudták, hol voltam, azt hitték, lerobbantam idegileg és táppénzen vagyok. Összefogtak a vállalatok Tornacsarnokot épített a falu Típlószelén hőnapok őta nincs testnevelésből telmentett diák. Pedig telente szinte általános volt, hogy a gyerekek nagy része különféle indokokra hivatkozva nem vett részt a tornaórákon. Erre magyarázattal szolgáltak a körülmények: ősztől tavaszig a szűk folyosón tartották meg a testnevelési órákat. Az új tornacsarnok padlóját még csak beton borította, amikor az első osztályokat beengedték ide. Akik látták a fékevesztett örömet a gyerekek arcán, akik tanúi voltak csikómódra nyargalászá- suknak, azok legszebb emlékeik között őrzik sokáig, és azt mondják, ez minden kínlódást, küzdelmet megért. Unokáinknak is Egy nagyobb városnak is becsületére válna egy akkora sportlétesítmény, amelyik Tápiószelén társadalmi összefogással felépült. Méreteire jellemző, hogy a ceglédi sport- csarnoktól csupán a kiszolgáló helyiségek nagyságában tér el. — Sok vád ért minket, amikor hozzákezdtünk az építéshez — mondja Molnár János tanácselnök, aki egyik lelke, motorja volt a három éve megkezdett munkának. — Fodrászolló és horgászbot Az ezüstkárásznak nincs bajusza Európa-bajnoki oklevelek a falon Kígyót fcgott Horgászat és fodrászat már első hallásra is rímelnek egymásra, Németh József esetében pedig különösen egybecsengenek. A dolgok természete szerint a horgászattal kezdődött. Ezt tudván nagyot szippantok a konyha felöl érkező illatfelhőbe, ami azonban ezúttal nem a halászlé velejárója. Bableves az. Méghozzá csülökkel! Ezt már a ház asszonya, Németh József felesége teszi hozzá, s mindhárman nagyot nyelünk. — Ivott-e már kígyópálinkát — szúr hátba kérdéssel Németh József, s én már tapasztalatból tudom, hogy ilyen esetekben az igenlő és a nemleges válasz ugyanarra az eredményre vezet. — No, akkor kóstoljuk meg — teszi hozzá, feleletet sem várva, s tele- löttyinti a poharakat. Azért ne izguljon annyira, nem kígyó az, hanem aszalt szilva. Ezt mindenki beveszi. Azért csak megmaradunk a kígyóknál. — Hatéves lehettem, amikor fűzfavesszőt szorongatva horgásztam a Zalában — lapoz vissza emlékezetében Németh József. — Egyszer csak nagyot kiáltottam: jaj, kígyót fogtam! Mert a horgon ottte- kerődzött egy 30—40 centis fekete valami. Horváth Rezső, az Emiké cigányprímása serénykedett mellettem, s csak annyit szólt; nem kígyó az, fiam, hanem csíkhal. Fogtunk vagy tíz darabot, s meghívott csíkoskáposztára. Fenséges volt. Néhány éve láttam a Gel- lért Szálló étlapján. Jó drága volt. Ugyanis csíkhalból is kevés van. Németh József könnyen horgászhatott a Zalában, merthogy Zalaegerszegen született, gyerékeskedett, majd Pest és Szigetszentmiklós voltak a főbb állomások. Azért a fővárosi évek felett nem lehet csak * úgy tovasiklani. Németh József kerek 25 esztendeig szolgálta a női hiúságot a Párisi utcai fodrászszalonban. Itthon is, külföldön is öregbítette a szakma jó hírét. Erről tanúskodnak az oklevelek, az albumok, a diplomák, s az utóbbiakból — mint mondja — van vagy kétszáz darab. Nem egy színésznő frizurájának volt állandó istápolója Erre vonatkozóan a sziget- szentmiklósi horgásztársaknak is szolgált bizonyítékkal Amikor nemrégiben a Halászkertben műsoros est zajlott, arra kapták fel a fejüket, hogy Felföldi Anikó egy pillanatra Nénjéth József ölébe huppant. Azt már jóformán senki sem tudta, hogy a művésznő 18 éves kora óta járt a mesterhez. Pontosan azóta, hogy második lett a füredi Anna-bá- lon, a szépségversenyen. Nádszáion szívta Németh József jó ideje a horgászbotot forgatja a fodrászolló helyett. Meg kell hagyni, azt is szép sikerrel. — Volt olyan év, hogy csak csukából 73 darabot fogtam — dicsekszik is, kesereg is egyszerre házigazdám. — Mostanában már nincs csuka. Ahogy szaporodtak a nyaralók, úgy fogyott a hínár, a nád, a hal, piszkosabb lett a víz. Volt, amikor nádszálon szívtam a Duna vizét. Ma nem merném. Hat éve eltűnt az aranykárász is, majd jött az ezüstkárász. Sokan azt sem tudták, mi az, csak dobálták vissza, azt hitték, méreten aluli ponty. Pedig könnyű megkülönböztetni, mert ennek nincs bajusza. Most már tűnőben van. Mint ahogy a pap- tetű, a sügér, törpeharcsa pedig egyáltalán nincs. Pontyból is kevés van, hiába telepítik, nem marad meg, leúszik a vízzel, mert nincs nyugodt ívóhelye. Nem találja a helyét a vadkacsa, a szárcsa sem. Búvárvöcsökből is csak mutatóban látni. Erre már Németh Józsefné is előbukkan a konyhából. A bablevest magára hagyja, fontosabb most a mondandója. — Itt élek hatéves koromtól. Szép növények, akácos volt a parton, olyan, mint egy álom. És volt itt egy itató, odavitték a jószágot, meg fürödni is lehetett. Csak nézelődni is gyönyörűség volt. Látni a fekete szárcsákat, ahogy úszkálnak, megfigyelni a fürge nádi verebet, a búvárvöcsköt, amikor lebukik, s csak sokára jön a víz felszínére. Vagy a vízisiklót, amely mozgatja a nádat. Ma ülhet naphosszat a parton, pióca se jön a lábába. De könnyen megsebezheti magát, mert üveg, mindenféle törmelék bőven akad. A kacsákat meséld! Meséld a kacsákat! — biztatja izgatottan a férjét. Számoló kacsa — Az a kacsa, amelyikkel én találkoztam, tudott számolni. Partközeiben úszkált a kicsinyeivel, amikor a szomszéd kimerített közülük hármat. Az anya visszajött értük és bekísérte őket a nádba. Közben megint fogságba esett kettő, azokat is elvezette. Az- uán sikerült elcsípni még egyet. Azért is visszafordult, s amikor mindegyik megvolt, nem mutatkozott többet. Ezt sosem tudom megmagyarázni magamnak. Mint ahogy azt sem, hogy a kacsák felismerték a vadászt. Ott ültünk, horgásztunk vagy harmincán a parton, a kacsák nyugodtan úszkáltak. Azután jött a vadász, a csónak fenekén puskával. Nem tudhatták, nem láthatták, de megérezték a veszélyt, s azonnal besöpörtek a nád közé. Ülünk szótlanul, itt most fölösleges a beszéd. Mit mondhatnánk még egymásnak? Németh József töri meg a csendet: — Reggel is néztem a vizet, de jó lenne lemenni..., a köszvényes kezem nem engedi. Nem tudok vele bedobni. Hol a kezemen, hol a lábamon tör ki a nyavalya. Az idén még nem voltam horgászni. Hiába, 73 esztendős vagyok... — Ugyan, nem vagy te még csak 72 — korholja a felesége. — Miért öregíted magad? Kövess László Voltak, akik hitetlenkedtek, hogy ez nekünk önerőből valaha is sikerülhet. Amikor már látszott, hogy nem a ta- máskodóknak lesz igazuk, sokan és sokszor kédezgették, miért nem volt elég nekünk egy hagyományos általános iskola méretű tornaterem. — Csakhogy mi úgy gondolkoztunk — veszi át a szót Zahalka Béla vb-titkár, a munkálatok másik irányítója —, hogy ezt a csarnokot nem a holnapnak, hanem a hol- naputánnak is építjük. Nemcsak gyermekeinknek, hanem unokáinknak is. A gyermekekről újra és újra szó esik. Nem is titkolják a nagyközség vezetői, hogy az utóbbi években szinte minden nagyobb munka közvetlenül vagy közvetve őértük zajlott Tápiószelén. Az V. ötéves terv végén, alig fél esztendő alatt, széles társadalmi összefogással építettek fel egy nyolc tantermes forfa-iskolát. Az óvodai elhelyezés gondját előbb sikerült megoldaniuk egy százötven gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda megépítésével. Azóta Tápiószelén minden jelentkező gyermeket felvesznek, sőt ötéves kortól kötelező az óvoda. Így azután az óvodai felvételi bizottság is ismeretlen fogalom errefelé. Önköltségi áron — Mennyiségi tekintetben tehát eleget tettünk az igényeknek, ezután jött a gondolat, hogy építsünk tornatermet, olyat, amely egyaránt megfelelően szolgálja a test- nevelési es sportcélokat — mondja a tanácselnök. — MTrit ahogy az utóbbi években többször is, a helyi és környező települések vállalataihoz fordultunk segítségért. Az ipar körülbelül két évtizede van jelen Tápiószelén. Itt épült fel a Kohászati Gyár építő Vállalat korszerű gyára, jelvényüzeme van itt az Állami Pénzverdének, de hosszan lehetne sorolni a cégeket az Agrobotanikai Központtól a Stílus Faipari Szövetkeze tig. A tanács és a gazdálkodó egységek közötti jó kapcsolat bizonyítéka, hogy a sportcsarnokért szintén szívesen vállaltak munkát, anyagi támogatást. A Pénzverde kétmillió forinttal, a Vetőmag Vállalat egymillióval, a Nagy- kátai Építőipari Szövetkezet kétszázezer, a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet ötvenezer, az Agrobotanika negyvenezer forinttal járult hozzá a költségekhez. A KGYV és a tanács között született szocialista szerződést harminc brigád vezetője írta alá. A gyár vállalta a generál- kivitelezést és az összes vasszerkezetet ingyen készítette, egész sor munkát pedig önköltségi áron számlázott. A tanácselnök vaskos pak- samétát vesz elő a szekrényből. Papírok kerülnek elő, hevenyészett jelenléti ívek. A társadalmimunka-akciókon Üj típusú kisgépek, munkaeszközök kerülnek ki a legközelebbi jövőben a háztáji gazdaságok, hobbikertészek igényeinek kielégítésére szakosodott szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezetből. Elkészült és hamarosan az üzletekbe kerül az RK-kombi nevű kapáló- és fűkaszáló kisgép. A 4—24 centis művelési mélységű kapálógépet, valamint a fűkaszát ugyanaz a négylóerős, négyütemű motor működteti, amely percek alatt átszerelhető a másik gépre. A szövetkezet tervezési osztályán már konstruáltak hozzá töltögetőt, boronát és különbökészültek. A lapokon csaknem kétezer-ötszáz aláírás olvasható. Ennyien vettek részt a csarnok építésénél. — Nagyon körültekintően kellett megszerveznünk a munkát — mondja Zahalka Béla —, ugyanis sok sértődés származott abból, ha valakit kifelejtettünk, amikor a társadalmi munkára hívtuk az embereket. Voltak, akik nem tudtak részt venni a kétkezi munkában, ők téglajegyet vettek. Többek között a nyolcszáz iskolás gyerek vásárolt tíz-húsz forintos címletekben, de vettek a kispénzű nyugdíjasok is. Háromszáz- ezer forint folyt be számlánkra a téglajegyekből. Hitetlenkedve hallom a végszámla összegét: hétmillió forint. Ennyiért egy jobb kivitelező egy közönséges tornatermet sem vállalna el, ez a beruházás pedig napi áron számolva, egy építőipari vállalat által kulcsátadásra elkészítve több mint harmincmillióba került volna. Ha minden ragyog Diszkózenére tornáznak ' a hatodikosok Nagy Tamás testnevelő tanár irányításával, akit a nehéz körülmények idején sem lehetett elcsábítani a faluból, ma már hat ló sem húzná el innen, olyan boldogság számára az új tornacsarnok. Itt egyébként egyszerre két osztály is tornázhat, délután pedig — mint az a terembeosztási táblán olvasható — a tömegsporté és az éledező szakosztályoké a terep. Kint diákok gereblyéznek, csinosítják az udvart, bent egy felnőttbrigád tisztítja az ablakokat. — Tulajdonképpen már április 4-e vagy május elseje tiszteletére is átadhattuk volna a csarnokot — mondja Molnár János. — Legföljebb utána csinosítottuk volna. De úgy döntöttünk, akkor tartjuk az avatót, amikor már minden tökéletes lesz és minden ragyog. Mostantól újabb ünnepnapot jegyzőnk Tápiószelén: május 17-ét, az átadás napját. Móza Katalin Szentendre, Visegrád Kiemelt üdülőkörzetek Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben kiemelt üdülőhellyé nyilvánította Balatonföldvár, Boglárlelle, Siófok, Sárospatak, Szentendre és Visegrád legszebb területrészét. Az üdülő- és gyógyhelyekről alig másfél éve kiadott minisztertanácsi és miniszteri rendeletek határozták meg az ilyen üdülőhelyi minősítés rendjét, feltételeit, s ezek alapján most került sor az első döntésre. A magasabb rangsorolás magasabb üdülőhelyi díjat, vagyis nagyobb bevételt jelent a tanácsoknak, g ezekből az összegekből tovább fejlesztik az üdülőhelyi szolgáltatásokat. A kiemelt üdülőhellyé nyilvánításra hét település tanácsa pályázott. Ennek körültekintő elbírálására hét minisztérium és országos főhatóság alakított közös szakértői bizottságot. Értékelő munkájának megkönnyítésére pedig a Városépítési Tudományos i'ervező Intézet dolgozói helyszíni vizsgálatok és számítógépes adatfeldolgozás alapján készítettek javaslatokat, ajánlásokat ennek a testületnek. Különösen gondosan vizsgálták a pályázatokban kiemeltnek kért területrészek idegenforgalmi és infrastrukturális ellátó-szolgáltató hálózatát. A minősítés szigorú követelményeinek teljesítésétől elmaradó területrészek kiemelt üdülőhellyé nyilvánítását nem javasolták. A miniszter döntésében figyelembe vette a szakértők ajánlásait. A benyújtott hét pályázatból Tiszafüredét nem fogadta el, a többi hat településen pedig általában a kértnél kisebb területrészt nyilvánított kiemelt üdülőhellyé. Az érintett tárcák és főhatóságok hivatalos közlönyében rövidesen megjelenik a közlemény a kiemelt üdülőhelyekről és azok pontos területhatárairól. Az érdekelt tanácsok vezetői pedig levélben kapnak tájékoztatást az ÉVM-től arról, hogy a továbbiakban milyen munkákkal célszerű továbbfejleszteni a kiemelt üdülőhelyet. •» «»***<.„ Kisgépek hobbikertészeknek Csomagtartóban a toiókapa ző fajta aprómagvakat vető adaptereket. Ugyancsak a cég tervezőinek a munkája az az egyszerű, kézi erővel működő berendezés, amely lényegében nem más, mint egy hatvan centiméter átmérőjű keréken gördülő, hajlított csővázas tolókapa. Ez alkalmas magágykészítésre, kapálásra, aprómagvak vetésére, töltögetésre, s végül a tetejére szerelhető műanyag tálca segítségével felhasználható a kert termésének összeszedésére, szállítására Is. Könnyen kezelhető, összetolva a gépkocsi csomagtartójában is elfér. A tápiószelei gyerekek, amint csak lehetett, birtokba vették a régen áhított sportcsarnokot. Cseppet sem zavarta\ őket, hogy a felnőttek még javában szorgoskodtak: festetlek, mázoltak, csinosították a környezetet. Testnevelő tanáruk és a diszkózene diktálta ütemre boldogan gyakoroltak az ünnepi tornabemutatóra. (Erdősi Ágnes felvétele) •/ Aki megpillantja Németh V József portáját, azt hiheti, hogy í növénynemesítövel, de leg- ’/ alábbis megszállott kertbarát- y tál áll szemben. Nem is a sok- í féle zöld hajlítja a látogatót £ erre a véleményre, hanem a £ lugas előtt pompázó citromfa. A/ Mérsékelt égövön mediterrán í gyümölcsöt termeszteni, már £ önmagában is kuriózum. Aki V belép Németh József sziget- V. szentmiklósi házába, újabb í meglepetések érik. A hallban í falra erősített oklevelek tudö- A sítanak a fodrászversenyeken, A/ közöttük Európa-bajnokságo- A/ kon elért helyezésekről. A hall, z jobban mondva a hal, ezúttal Z különös fontossággal bír, mert ze sorok írója tulajdonképpen yCgy minden hájjal megkent í horgásszal akart beszélgetni. A 7 73 esztendős Németh Józsefhez '■ irányították. A hathetes kúra letelte után jelentkeztem újrá munkára. Van egy papírom, amely szerint amíg a gyógyszert szedem, nem dolgozhatok alkoholgőzös helyen. Ekkor tört ki a balhé, mivel vegyi üzemben dolgozom. A njűvezetőm kirobbant: hat hónapra levesz a három műszakról és leszedi az órabéremet. Ezt nagyon igazságtalannak éreztem, de most már nem bánom. Csak ne vágnák folyton a fejemhez, hogy mi volt azelőtt ... Amikor bevonultam, eldöntöttem; nem iszom többet. Tiszta lappal akarok új életet kezdeni. — És a többiek, a munkatársai? — Isznak most is. Az elvonót megjárt ember néhány nap múlva ismét felhívott telefonon. Jó hírrel jelentkezett: a beígért órabércsökkentést nem hajtották végre, de fél évig nem kaphat prémiumot. — Nem bánom — mondta bizakodva —, azért is megmutatom nekik, hogy nem nyúlok többet a pohár után! Antal Piroska
